Pirkadás

Opálos vizek folynak széjjel
az ősz ingujjából éjjel,
s míg a rét álmosan füstölög
pillájára szállnak a ködök.
Fent a hajnalcsillag ül sután,
egy délceg jegenye gomblyukán.
Most fölsercen a hajnal lángja.
Kigyúl a nedves kórók szára
s hamujuk füstöl, mint a köd.
Tűz-kányák úsznak fák között
s csőrükben víg reggeli dísznek,
csupasz verébcsicsergést visznek…
[ Digitális Irodalmi Akadémia ]