A „Zrinyihez”
| Jég mintázza ki az ablakot. |
| Szódánk nyelve vadul sziszeg |
| s a sűrű füst a söntésben zizeg. |
|
| Tölgy ajtó csenget s ahogy nyítva áll, |
| elnézheted a belga mén farát. |
| Pompás testén a szőre csupa dér. |
| A pára róla kék gomolyba kél. |
|
| Itt csapról kap jeges vizet |
| s míg gazdánk vásár-pénzt fizet, |
| hentesek járnak a kocsik között. |
| Csizmaszárukban hideg kés zörög, |
|
| és zsírszagot röpít felém a szél. |
| Néma szájuk is üzletről beszél |
| s a jámbor borjak ártatlan szeme, |
| mint könny dermed fehér kötényükre, |
|
| s ahogy simítják a piros kezek, |
| a hasukon vonagló görcs remeg |
| s mint a végzet süket harangja |
| kopog-kopog a klumpák talpa. |
|
| Az asszonynép meg fázva félnapot |
| a kórház előtt némán ácsorog, |
| s amig arcuk egy ablakra mered, |
| a söntésben mind sorra részegek. |
|
| A kocsi három keréken kepeszt. |
| A gazdának is eggyel kevesebb. |
| A rúdtörésből egyetlen kiút |
| „sors bona, nihil aliud”… |
|
|
|