Faluvég
Mint ugrásra fölhúzódott borzasfejű szellemek, |
úgy ülnek a szarkafészkek a temető-kert felett. |
Alattuk egy nőstény macska lágy léptekkel andalog, |
s izmos innal átcsapódik a hullaház ablakon. |
Bent a bíró kandúrjának kilenc kölyke szendereg. |
|
Lent a házak kertes végit földuzzasztja a ragya. |
Bársony puckok piros lába fészkelődik alatta. |
Tyúkól alszik… S egy vágással éber szarka gyors csőre |
kiüti a vakondokot a szőkülő új fűre, |
mint verméből cigány fejét a tavasz zöld illata. |
|
|
|