A szomszéd macska

Négy lába palánk élibe mered. Vadul ugatják az irigy ebek, de horgas lábán bátran lépeget. Meg sem hallja csahos beszédjüket. A télmart bunda, mint tépett gomoly, mégis királyi gőggel imbolyog… Megáll… Alatta kertünk mély verem. Tündér szökéssel lent terem. A gallyak közt szellőként surran át s megcélozza a diófánk csúcsát. Érdes nyelvével feni tű-fogát. Körmét meresztve dagaszt tomporán, s hogy elröppent a célbavett veréb, farkát lágy-hirtelen kígyózza szét s felsült hévvel a konyhánkhoz szalad. Ott lejjebb is akad olcsóbb falat. S hogy ajtónkon lőtt foglyot ráz a szél, fénylő, lila orral a lányra néz, s hullalopásra szánja rá magát, a bíbor sebbe marva hó fogát. Mint gyilkos lesi még a kócot is. Kivágja szőttiből a pókot is. Féltő dühhel mered a farka végire. Foglyostól röppen palánk élire, de kertünkben bűnjelt sehogyse hagyna, rózsaszín talpával szépen bekaparja…