Kút^*

Százéves béka ünget a mélyin, s esténkint néha arc himbál a szélin. Lilaszín vize ráhajló lepel. A kerék íve nyöszörgőn kelepel. Titkát a kanna már jól ismeri… Néha az alja szöszhajjal van teli. A jószág búvik… Lejár a tóra, s a kancsó csuklik már holdtölte óta. Vizét hiába tömik be sárral, nyögő sírása a kerti fákra szárnyal, mint ázott madár… S ha béka brekeg, a vizespohár borzadva megremeg.