Alkonyóra^*

A kancsó csókjáról méláz a pohár szája, s a langyos láng fölé fut az edények lába. A zsíros arcokon ablak-szűrte alkonyok, s a bíborszin róluk a mély-tányérba csorog. A szomszéd kéményből fáinkra folyik a füst. A hold pengéje még hüvelyébe bújt ezüst. A jámbor, jó tyúkok az akácágra ülnek. A csillag-sarkantyúk még messze hegedűlnek. Kinn a macska száján egy cserebogár ropog. A kék alkony keze az ajtó szárnyán kopog, s míg homálya lágyan langyos vacsorára nyit, sercenve gyújtják meg az olajosmécs belit.