| A vörös dombok árnya alatt |
| a völgy, mint lusta zöld kígyó henyél. |
| Sziromszín farka a berekbe lóg, |
| s egy dombpárnán ringatja fejét. |
|
| Fűszínű, álmos szeme fölött |
| kilencágú gyöngyporos szilvafa |
| mézszagot ring pikkelyes homlokán, |
| mint ráhullott méhes korona. |
|
| Nyelvén villogón vibrál a por. |
| Halkan sziszeg a tölgyes rügye, |
| s mint jószívű rím a sorok végin, |
|
| A lila kolostor rom-hegyén |
| egy víg nótát hegedűl Szent Jakab, |
| s a virágruhás gyümölcsfapárok |
| rá tavaszi táncot ringanak. |
|
| A vörösfenyő sötét lombja |
| a legelő árnyán selymet motoz, |
| rajta hortyog a pásztor és tehén, |
| s lágyan zeng a szélben a toboz. |
|
| Száz hullám a homok alattuk, |
| s míg a rozs vizét szellő tereli, |
| a holdbicska a hegyek csipkéjét |
| harsogó tépéssel lenyesi. |
|
|