A Gitándzsali ciklusból
| Mesterem! dalom egyszerű, |
| Cicomáját a szél vitte el. |
|
| Eléd, mint kék semmi úgy lebeg. |
| de földiszíti virágkezed, |
|
|
| Szerteszáll költőhiúságom, |
| mert sarud talpáig se lát, |
| s míg szám, mint nyitott kehely remeg, |
| ringasd belé lágy muzsikád. |
|
| Az életem legyen nádsipod! |
| Méznyelvű ajkad ha nyitod, |
|
|
| És én csak némán hallgatok… |
| fénylő zenéddel együtt kezdeni. |
|
| Versed fénye csüng a Napból. |
| Börtönéül nincsenek hegyek, |
| mint sasok szárnya, oly szabad! |
|
| és dalodig nem ér a kínja sem. |
| Hálód réseit hiába lesem… |
| Zenédhez néma hal vagyok… |
|
|
|
|