|
Kosztolányi Dezsőnek
| Cseresznyefa. Kezemre permetez sok fehér szirom, |
| és én játékosan a vízre hullatom. |
| S a kék vizen, mint vén rizsbárka ring |
| a badacsonyi kőszállító hajó, |
| s fölöttünk halkan egy gém kering. |
| Zöld szittyó, színes vadkacsák. |
| A tóról halkritmusú zenék, |
| mintha Po Csüi verset hallanék. |
| Szemközt az üvegégre karcsún |
| mint kis Fuzsijáma, lila lepleivel. |
| Napalkonyán a tó Sárga Tenger. |
| S a pókháló, mint szűz japáni selyem |
| kopott ruhámra akad a kócsaglesen. |
| Fehér szirmok, sárga csodák, |
| fekete bárkák, bordó nádasok, |
| s az alkonyat rám úgy oson, |
| mint sárkányt leső gyerekre |
|