Keleti rózsafüzér

Gyűlöltök engem, mert magányosan élek. Tanácsot tőletek csak nagy ritkán kérek, s ha rosszat szóltok rám, csak meghajtom magam. Eltakarja arcom a leliffent hajam. Kivetett horgotok, mint a csókot veszem. A csalétket róla, mint a mézet eszem, s tőle bölcsen alszom… S ha rágnak a nyüvek, ott lent sem mozdítom meg kikezdett fülem.