Kora ébredés
| Fehér gyolcson merev derékkal, |
| nézem a szürkület kilenc ujját, |
| amint a szögletes plafónt kisérti. |
|
| Csak rossz szemem szaladgál végig |
| a négy vonal négy szögletén, |
| amíg lefut a karcsú székig, |
|
| A jobb szemem pillám alatt ragyog. |
| Egy szebb világra váratom. |
| S ha jő a Nap, akárcsak Buddha, |
| szememnek szőrét szétnyitom. |
|
| A két szememmel nézem azt! |
|
|
|