Észak felé

Csigalépcsőn kell felmenni a romos toronyba. Szédítő keringés. Hideg, csupasz falú helyiségbe érek; egy alak körvonalait látom az ablaknál; a mélységet bámulja. Kitekintek a válla fölött. Öreg, belvárosi utcákra látok, háztetőkre, magas, szélkakasos kéményekre. A szürke fellegek csaknem a tetők gerincén hasalnak.

Az alak megfordul; fekete keretes szemüvege mögül szigorúan vizslat. Thurzó Gábor. Szomorú, sápatag. Hóna alatt egy vekni kenyér; de hiszen pékségben vagyunk; köröttünk tüzes kemencék; szájuknál, a lépcsős aknákban félmeztelen, erős izomzatú péklegények vetik szorgosan a parázs elé a lapátra szakajtott, megkelt tésztát.

Közöttük egy vékony fiatalember. Szelíd arcú. Szinte kölyök még.

– Gyere! – int neki Thurzó.

A fiú leteszi a lapátot, elénk áll. Thurzó szeretettel beszél hozzá:

– Menj, Pista, öltözz fel, mára már megszenvedted a magadét.

A péklegények erre dühösen felénk fordulnak. Megdermedek: szarvuk és patájuk van, karjukon bongyor szőrzet.

– Hess! – legyint Thurzó. – Hess, hess!

Védőn átfogja a fiatalember vállát, elindul vele. Néhány lépés után visszanéz, hív engem is. – Most fogják avatni. Nézd meg te is.

Kápolnába érünk. Félhomály. A fiatalember levetkezik, teste csupa fekély, de mosolyogva tűri a fájdalmat. Öreg apátúr lép be, fekete reverendát ad a fiúra.

– Kaszap István! Ismered? – súgja nekem Thurzó megilletődötten. Bátorítón int a fiúnak. – Az égbe kerülsz!

Nagy termetű, fedetlen keblű nő lép elénk. Meztelen vállán szőrme, afféle boa; széles csípőjét verdesi a vége. Követjük, fel kell szállnunk egy hálókocsiba. Nézem az ablakból a tájat: hófödte, sziklás hegycsúcsok, idegen városok. A nő hosszú combjáról felcsúszik a szoknya; Thurzó odapillant, fellöki orrnyergéről a szemüvegét, aztán csenget. Kopasz, alacsony kalauz nyit be a kupénkba; egyenruha helyett kimonót visel. Alázatosan vár szolgálattételre. De Thurzó csak unottan végigméri, aztán a nőt is ugyanúgy; majd kinyit egy könyvet, és olvasásba mélyed.

Fény üti meg a szemem: Kaszap Istvánt látom a kupé sarkában. Sovány testén a reverenda. Homloka körül sárga fénykoszorú.

Szólok Thurzónak, hogy velünk van ő is.

De csak bólint. Mintha semmi sem érdekelné, egykedvű.

Hangtalan suhan velünk az expressz észak felé.