Költő a város felett

Zötykölődő fiákeren utazunk a macskaköves, szűk utcákon. Magas házak állnak kétfelől, egyszerű, zsalugáteres ablakokkal. Száradó fehérneműk lógnak a sikátor fölött kifeszített kötélen; műhelyajtókban iparosok ülnek mozdulatlanul.

Valami ismeretlen, mégis ismerős város.

A bérkocsiban Vas István. Fehér vászonöltönye kissé gyűrött, gomblyukában vörös rózsa. Ki-kihajol a fiákerből, rózsaszirmokat szór az útra.

Viháncolás.

– Nézd! – ragadja meg karomat boldogan. – A nők!

Termetes, meztelen asszonyok fürdenek hatalmas dézsákban. Csapkodják magukra a vizet nevetve, visítozva. Amint meglátnak minket, csókot dobnak, mutatják keblük és ölük, tapsikolnak, aztán elfutnak a bokrok közé.

Ez már a folyópart.

Jég van a folyón. Különös, hogy egyszeriben tél lett. De vékony a jég, beszakadhat. Mi mégis ráhajtunk, recseg-ropog a kerekek alatt.

Felöltős, sápadt alak ugrik elénk, megfogja a lovak zablaszárát, s visszafordít minket az útra.

– Pista! – kiáltja, de máris hallom, beszakadt alatta a jég. Eltűnik a dermesztő folyóban.

– Megmentett – mondja sápadtan Vas István. – Megmentett, és maga pusztult el!… Isten szeret engem! Istennek terve van velem! Isten szeret, és ezért megpróbál!

Kiszállunk a kocsiból. Uzsonnára terítettek egy árnyas verandán. Művészkalapban, morcosan ül az asztalfőn Kassák. Undorral nézi a haboskávét meg a kuglófot, s ugyancsak megvetően figyeli, hogyan rajongják körül Vas Istvánt a nők.

– Na, kérem! – fakad ki végül, kilöki maga alól a széket, távozik. De Vas nem zavartatja magát, verseket olvas fennhangon, kissé énekelve, belemerülve a ritmusba.

Aztán egyszer csak széttárja karját, s emelkedik. Lomha, nagy teste könnyedén száll a város fölé. Bámuljuk mind, ahogy átúszik a kert fölött, a tornyok fölött, ahogy kering, kering a magasban.

Kassák is ott áll köztünk. Ő is nézi, majd ajkbiggyesztve legyint, hogy ez is valami?

Nagy kanyar a Fő tér felett; mulatságos Vas lebegő, széles nyakkendője a légben. Zakója szárnya árnyékot vet a Duna szalagjára. Már nem is látjuk őt, csak a hangja ér el hozzánk, verset skandáló hangja egyre erősebben és erősebben.