A félkegyelmű

1. kép

SZÜRKE KALAPOS ÚR

Ön Miskin herceg?

MISKIN

Anélkül, hogy felnézne. Igen.

SZÜRKE KALAPOS ÚR

Lev Nyikolájevics Miskin?

MISKIN

Igen. Én vagyok.

SZÜRKE KALAPOS ÚR

Velünk kell jönnie!

MISKIN

Nem mehetek el innen!

SZÜRKE KALAPOS ÚR

Kövessen, kérem!

MISKIN

Csak most néz fel. Nem mehetek el innen. Nem hagyhatom itt őt. – … Őket!

SZÜRKE KALAPOS ÚR

Ne akarja, hogy erőszakkal vigyük el innen!

MISKIN

Szánalmas hangon. Hová? Hová akarnak elvinni? Mi történt? Mi történt velünk? Mi történt Vele?!… Micsoda fény… vakít!!! Rosszul vagyok! Rosszul vagyok… A fény!…

Miskin összegörnyed félelmében. A fény…! Látom ezt a szörnyű fényt!… Miért történt?!

Hogyan történhetett?! Felkiált. Nasztaszjaaaa!

ROGOZSIN

Herceg! Lev Nyikolájevics!… Lev Nyikolájevics!…

2. kép

VASUTAS

Pétervár felé átszállással! Pétervár felé fél óra múlva…

MISKIN

A gyerekek… A gyerekek szentek… Közöttük éltem. Abban a falucskában, Svájcban, ahol az az intézet állt, ahol gyógykezeltek, megismerkedtem a gyerekekkel. A tanítójuk féltékeny volt rám, mert összebarátkoztam velük. Eleinte nem szerettek, gúnyoltak, azt kiabálták utánam, hogy félkegyelmű… Hát, igaz, ami igaz, éppen azért voltam az intézetben, hogy meggyógyítsanak…

ROGOZSIN

Magam is beteg voltam. Rosztovban. Forrólázban feküdtem két hónapig…

LEBEGYEV

De a herceg Svájcban volt, Rogozsin úr, nem Rosztovban!

ROGOZSIN

Tudom, te ostoba!

LEBEGYEV

És négy évig volt távol. Igaz, herceg? Négy évig! Nem három hónapig, mint uraságod! Aki csak az apja haragja elől szökött meg… Vihog.

ROGOZSIN

Fogd be a szád!

LEBEGYEV

És legalább kigyógyították a bajából azok a svájciak?

MISKIN

Talán. Még maradnom kellett volna, de elfogyott a pénz, a jótevőm meghalt…

LEBEGYEV

Na, persze! A svájci doktorok! Elszedik szegény orosztól a pénzt, aztán nem csinálnak semmit!

MISKIN

Ó, nem, dehogy! Nagyon is derék emberek! Az én kezelőorvosom például már egy éve csak szívességből tartott, meg útiköltségre adott pénzt, hogy hazajöhessek. Bár nem akartam én onnan eljönni soha… A gyerekek szerettek…

ROGOZSIN

Mit akarsz folyton azokkal a gyerekekkel? Házasodj meg, aztán majd lesznek neked is! Ha annyira odavagy értük!

MISKIN

A gyerekek olyanok, mint a kismadarak.

ROGOZSIN

De hiszen azt mondod, csúfoltak, megdobáltak…

MISKIN

Eleinte. De aztán összebarátkoztunk. Volt ott egy lány, egy szerencsétlen beteg… a faluban. Az anyja kidobta, rongyokban járt, a tehénpásztornak segített… Mindenki megvetette szegény Marie-t… Ez volt a neve… mindenki megvetette, de én megsajnáltam…

LEBEGYEV

Ugyan, herceg! Egy ilyet?

MISKIN

Igen, még meg is csókoltam!

ROGOZSIN

Nagy huncut vagy te, herceg!

MISKIN

Önök félreértenek, ahogy a gyerekek is félreértettek eleinte. Mert nem szerelemből csókoltam meg… Nem! Szánalomból!

ROGOZSIN

Szánalomból! No, ugyan!

MISKIN

Igen. Szerettem volna segíteni rajta, nem volt senkije. Pénzt akartam adni neki, de fél garasom se volt, hát eladtam a brilliáns dísztűmet, anyámtól örököltem. Nyolc frankot adott érte a falusi üzér, pedig negyvenet is megért…

LEBEGYEV

Hogy lehetett ilyen könnyelmű?! Brilliáns dísztű! A magamfajta bele is halna az ilyen rossz üzletbe!

ROGOZSIN

Na, Lebegyev, te aztán belehalnál, tudom!

LEBEGYEV

Persze, uraságod is bőkezű volt Nasztaszja Filippovnával!

ROGOZSIN

Hallgass!

LEBEGYEV

Miért hallgassak? Nagy dicsőség háromezer rubeles fülbevalót ajándékozni csak úgy, rajongásból!… Nasztaszja Filippovna meg is érdemelte!

ROGOZSIN

A szádra ne merd venni a nevét, te, te vércse! A hercegnek. Az ilyenek, mint ez a Lebegyev, mindenbe beleütik az orrukat!

MISKIN

Te is ajándékoztál valakinek szánalomból?

LEBEGYEV

Méghogy szánalomból! Szerelemből!

MISKIN

Nekiadtam a pénzt Marie-nak, oszd be jól, mondtam neki, mert nincs több. És megcsókoltam.

LEBEGYEV

No, lám!

MISKIN

De nem szerelemből…

ROGOZSIN

Ha nem szerelemből, hát miért?

MISKIN

Hogy érezze, nem vetem meg, nem tartom bűnösnek, mint mások. Meg is mondtam ezt neki. Megragadta a kezemet, és megcsókolta. Ekkor láttak meg minket a gyerekek, kővel dobáltak, csúfoltak, hogy szerelmesek, szerelmesek! És Marie is azt hitte. Azt hitte, szerelemből tettem…

ROGOZSIN

No, lám, és még azt mondod, a gyerekek jók! Senki sem jó ezen a földön, senki!

MISKIN

Márpedig a gyerekek igen. Beszéltem velük, és megértették, hogy a szerencsétleneket szeretni és tisztelni kell. Ne legyenek olyanok, mint a felnőttek. Megsajnálták Marie-t. Cipőt, ruhát, élelmet vittek neki titokban. Boldogok voltak, hogy segíthetik, hogy jót tehetnek… Aztán Marie meghalt. Elvitte valami betegség… Boldogan halt meg. És én is boldog voltam a gyerekekkel… De ott kellett hagynom őket. Most, idefelé a vonaton mindegyre csak azt gondoltam, a felnőttek közé megyek! A felnőttek közé! És elszomorodtam…

ROGOZSIN

Hol akarsz megszállni Pétervárott, herceg?

MISKIN

Tessék? Megszállni? Nincs senkim. Jepancsin tábornokékhoz megyek, a tábornokné távoli rokonom… talán segítenek…

LEBEGYEV

Jepancsin tábornokék? Jól ismerem őket!

ROGOZSIN

Kit nem ismersz te?!

LEBEGYEV

Én mindenkit ismerek, uram! Nekem olyan kiterjedt az ismeretségi köröm!… Hivatalnok vagyok, sokfelé megfordulok, sok embert megismerek…

ROGOZSIN

Miskinhez. Gyere hozzám!

MISKIN

Önhöz?

ROGOZSIN

Nagy házunk van Pétervárott.

LEBEGYEV

Az ám! Nagy, gazdag kereskedőház! És most már, hogy az öreg Rogozsin úr meghalt, minden ezé az úré! Milliócskák várnak rá, milliócskák! Elpatkolt az öreg!

ROGOZSIN

Ne beszélj így az apám haláláról!

MISKIN

Elvesztette az édesapját?

ROGOZSIN

És otthon sem voltam! Megütötte a guta haragjában. De nem tehetek róla! Egy nő miatt haragudott meg rám, hát miért kellett így felmérgesednie?

MISKIN

Talán Nasztaszja Filippovna miatt?

ROGOZSIN

Ismeri?

MISKIN

Az előbb említették a nevét. De rögtön észrevettem, hogy Ön szenved miatta! Az apja ellenezte, hogy szeresse?

ROGOZSIN

Nem akarta, hogy találkozzam vele…

LEBEGYEV

Mert hogy rossz hírű személy! Egész Pétervár tudja…

ROGOZSIN

Nem megtiltottam, hogy beszélj róla?! Miskinnek. Nasztaszja megbolondított. Meglestem a színházi páholyában, futottam az utcán a hintaja után, de ő még csak észre sem vett. Erre aztán egy napon vettem neki egy briliáns fülbevalót, elmentem hozzá, be egyenest a szalonjába, tessék, Nasztaszja Filippovna, fogadja el, ez a magáé! Ő meg: nahát, ezt a figyelmességet! Csakhogy a fülbevalókat nem a saját pénzemen vettem, hanem az apámén. Háromezerért! Viselje, Násztya, és gondoljon rám! Az apám epeömlést kapott, amikor megtudta. Összevesztünk, ő meg egyenest Nasztyához, botrány, botrány! Nasztya a lába elé vágta az ékszert, nesze, vén szakállas, vidd, eredj, kell is az nekem?! Így. Legszívesebben megöltem volna magam szégyenemben. Fel a vonatra, irány Rosztov! Ott húztam meg magam, rokonoknál, még beteg is lettem, talán még mindig forró a homlokom a láztól. Hát hallom, hogy az apám meghalt. Meghalt, és még csak nem is értesítettek… A lelkemen szárad ez is! Az apám halála!

LEBEGYEV

Bánat, bánat, de Ön az örököse, nagyságos uram!

ROGOZSIN

Hiába lihegsz itt mellettem, nem kapsz tőlem egy kopejkát sem! Az ilyen csak azt lesi, hol hull le valami! Rám akaszkodott! De hiába táncolsz itt előttem, hiába!

LEBEGYEV

Márpedig táncolok, hogyne táncolnék egy ilyen gazdag kereskedő körül! Szüksége lehet Lebegyevre, nagyságos uram!

MISKIN

Csendesen Rogozsinnak. Te jó ember vagy!

ROGOZSIN

Micsoda? Hogy mondja?

MISKIN

Hibáztatja magát az apja haláláért. Megértem. Ön jó ember!

ROGOZSIN

Hallod, te vércse! A herceg azt mondja, jó ember vagyok!

MISKIN

Akit ennyire elbűvöl a szépség, hogy mindenre képes érte, az csak jó ember lehet!

ROGOZSIN

Harsány nevetéssel, de azért restellkedve. Te aztán valódi csudabogár vagy!

De igaz, ami igaz, Nasztaszja Filippovna gyönyörű! Minden férfi bolondul érte!

MISKIN

Marie nem volt szép. Sőt, csúnya, de a szíve tiszta volt…

ROGOZSIN

Nasztaszjának perzsel a tekintete! Éjfekete és vad és szenvedélyes! Megégsz a közelében. Ej, herceg, ha látná! Hirtelen. Hogy áll a női nemmel? Mert csak az értheti meg igazán, mi kápráztatott el Nasztyában, aki tapasztalt… Kedveli a nőket, herceg?

MISKIN

Ami azt illeti… Én ugyanis… Nos, a velem született betegségemnél fogva… amivel Svájcban is kezeltek, nos, emiatt úgyszólván egyáltalán nem ismertem még nőt…

ROGOZSIN

Micsoda jámbor teremtés! Szállj meg nálam, herceg, az anyám süket és béna öregasszony, megférünk ketten…

LEBEGYEV

Fogadja el, herceg, fogadja el!

MISKIN

Hát éppenséggel… köszönöm. Ugyanis nem csak szállásom nincs, de pénzem se maradt egy kopejka sem…

ROGOZSIN

Teletömöm a zsebed pénzzel…

MISKIN

Nem, azt nem fogadhatom el!

ROGOZSIN

Varratok neked rendes ruhát, frakkot, köpenyt! Aztán elmegyünk Nasztaszja Filippovához. Bemutatlak neki, én bűnös lélek egy ilyen jámbort…

VASUTAS

Az utasok között lámpással. Pétervár felé beszállás! Pétervár felé…

MISKIN

Nasztaszja Filippovához? De miért?

3. kép

JEPANCSIN

Tockijtól búcsúzva. Minden rendben lesz, barátom! Semmi aggodalom, Gánya nem fogja elrontani a dolgot! Igaz, Gánya?

GAVRILA

Meghajol. Értem a dolgomat, möszjő Tockij!

TOCKIJ

Találkozunk az estélyen! Kimegy.

GAVRILA

Miskinnek. Jepancsin tábornok úrnak sok a dolga, figyelmeztetem, ne pazarolja az idejét…

MISKIN

Megértettem…

JEPANCSIN

Miskinhez lép, kíváncsian végigméri. Tehát Ön azt mondja, levelet írt a feleségemnek Svájcból. Hm… Mint feltételezett rokonának!

MISKIN

Ennek már több mint egy esztendeje.

JEPANCSIN

És mi bátorította fel erre?

MISKIN

Mivel az Ön hitvese a mi nemzetségünkből származik, nekem pedig senkim sincs Oroszországban, máshoz nem fordulhattam…

JEPANCSIN

Nos, igen, persze… Hogyne.

MISKIN

Belátom, a rokonság nem ok semmire. De azt gondoltam, a rokonaim bizonyára jó emberek, és még hasznára is lehetünk egymásnak.

JEPANCSIN

Hogy mondta? Hogy jó emberek lennénk?

MISKIN

Azt hallottam Önök felől.

JEPANCSIN

A herceg jónak tartja családunkat, Gánya!

Tehát olyanoknak, akik készséggel segítenek másokon?

MISKIN

A jók mind ilyenek.

JEPANCSIN

Hallod, Gánya! Akik készséggel segítenek másokon! Ezt jól jegyezd meg! Hiszen érted!

GAVRILA

Igenis, tábornok úr!

JEPANCSIN

Mert döntő pillanat előtt állunk, Gánya! Nasztaszja Filippovna nyilatkozni fog.

És neked határoznod kell. Bár meggyőződésem, hogy máris határoztál!

GAVRILA

Határoztam… Kegyelmes uram!

JEPANCSIN

Miskinhez. Bocsásson meg, herceg. Szóval nem fordulhat másokhoz. Ezek szerint mivel szolgálhatok?

MISKIN

Semmivel. Egyáltalán semmivel. Csupán azért jöttem, hogy megismerjem Önöket. Meglehet, rosszkor érkeztem, s Önnek ma nincs is fogadónapja…

JEPANCSIN

Ami azt illeti, ismerkedésre nincs sok időm.

MISKIN

Vagyis hajoljak meg és távozzam?

JEPANCSIN

Várjon, várjon… Ön végtére is a hitvesem rokona! Tetszik nekem a viselkedése… Azt hittem, koldulni jött. Ért valamihez?

MISKIN

Mindenki dicséri a kézírásomat.

JEPANCSIN

Na, ez is valami! Nem sokan dicsekedhetnek ezzel! Adj papírt és írószerszámot a hercegnek, hadd lássuk a tudományát.

MISKIN

Ó mennyi ceruza, toll! És milyen jó minőségű papír!

GAVRILA

Hát csak lásson hozzá, herceg, ha a tábornok úr így kívánja… Otthagyja.

JEPANCSIN

Na, hadd lássam a mai napra rendelt ügyeket…

GAVRILA

Ó, bocsánat, ez közéje keveredett!

JEPANCSIN

Ki ez? Nahát! Nasztaszja Filippovna arcképe!

Ő maga küldte neked?

GAVRILA

Személyesen kaptam tőle! Amikor meghívott a születésnapjára!

JEPANCSIN

Persze, persze, hiszen majd azt ünnepeljük. Huszonöt éves, ha nem tévedek. Na, és ő? Ő nem kért tőled fényképet?

GAVRILA

Nem. És talán nem is fog soha…

JEPANCSIN

Soha?! Gánya, nem értelek! Hiszen tudod, hogy megegyeztünk, és ő szavát adta, hogy az estélyén nyilatkozni fog! Tockij és én, mindketten megértettük vele, hogy így helyes. Hát jól vigyázz, Gánya, nehogy elrontsd a dolgot! Hallottad az imént Tockijtól, mennyire bízik benned! Otthon? Otthon mi van nálatok?

GAVRILA

Apám bolondozik, anyám sír, a húgom dühöng. De én megmondtam nekik, hogy nem szólhatnak bele a dolgaimba! Magam intézem a sorsomat…

JEPANCSIN

Nagyon helyes.

GAVRILA

De azért kellemetlen… Folyvást azt hallgatni, hogy szégyen, gyalázat…

JEPANCSIN

Ostobaság! Ki vethet bármit is Nasztaszja Filippovna szemére? Hát baj az, hogy Tockijjal él? Tockij kicsi gyermekként felkarolta, és aztán, hogy mindezért később hálát követelt?…

GAVRILA

Anyám szerint fertelmes hálát.

JEPANCSIN

Ugyan, ugyan! Tockij úriember. És szép kis summát kapsz Gánya, szép kis summát. Arra nem gondol az anyád? Meg a húgod? Arra nem gondolnak, hogy végre talpra állhatsz? Hetvenötezer!

Na, már készen is van?

MISKIN

Néhány mintát készítettem, különböző stílusban.

JEPANCSIN

Megnézi. Ó, ez aztán a mintaírás! Micsoda szép kalligrafia! Nézd csak Gánya, mekkora tehetség!

MISKIN

Ez hát Nasztaszja Filippovna!

JEPANCSIN

Ismeri talán?

GAVRILA

Hol találkozott vele?!

MISKIN

Sehol sem találkoztam vele, nem ismerem, de éppen ma hallottam róla utazás közben. Nézi a fényképet. Valóban igaz, amit beszéltek. Gyönyörű! Nem csodálom, hogy az az ember annyira bolondul utána!

JEPANCSIN

Miféle ember?

MISKIN

Akivel útközben megismerkedtem. Bizonyos Rogozsin.

GAVRILA

Rogozsin…???…

MISKIN

Talán véletlenül ismeri?

GAVRILA

Dühösen. A kereskedőfióka! Aki nem fért a bőrében! Most meg majd még úgyse! Azt mondják, milliókat örökölt az apja után!

JEPANCSIN

Na és aztán? Csak nem félsz tőle! Meg a millióitól?

GAVRILA

Ki tudja, mire vetemedik újra? Ha képes volt arra a botrányos ajándékozásra…

MISKIN

A fülbevalókkal?

GAVRILA

Mi az, Ön mindent tud?

MISKIN

Elmesélte…

GAVRILA

Velem nem versenyezhet! Herceg! Mi a benyomása, milyen alak ez a Rogozsin?

MISKIN

Sajnálatraméltó… tiszta szívű…

GAVRILA

Ön túlságosan elnéző!

JEPANCSIN

Ugyan, ugyan! Egy elbizakodott, műveletlen fickó! Jelentéktelen!

GAVRILA

Nem tud szabadulni a hír hatása alól. Szóval itt van! Visszajött! Nem tetszik ez nekem!

JEPANCSIN

Minden rajtad múlik, Gánya! Csakis rajtad! Én a javadat akarom. Nem titkolom, nekem is hasznom lesz az ügyből, hiszen Tockij és Alekszandra lányom házassága másként nem jöhet létre! Akarod vagy nem Nasztaszját?

GAVRILA

Sápadtan. Akarom.

JEPANCSIN

Nahát!… Hanem nézzük csak ezeket az írásmintákat! Elnézést, herceg!… Ó, hiszen ezek csodálatosak!

GAVRILA

Igazán szépek!

JEPANCSIN

Mit szólna hozzá, ha felfogadnám? Huszonöt rubelt fizetek Önnek… egyelőre! Aztán majd meglátjuk. Ön fogja írni a kérvényeinket, beadványainkat… Nos, mi a véleménye?

MISKIN

Minthogy semmiféle keresetre sincs kilátásom, örömmel elfogadom.

JEPANCSIN

Kezet rá! Ami pedig a szállást illeti, Gavriláéknál kap megfelelő szobát. Igaz, Gánya? Legjobb lesz, ha nálatok lakik a herceg! Ivolgin tábornok régi jó barátom… Már nyugalmazott… Jó lesz ott Önnek!

MISKIN

Köszönöm, de Rogozsin meghívott magához…

JEPANCSIN

Felejtse el! Felejtse el ezt az embert! Egy családi kör egészen más! Na, ezt meg is beszéltük! Be kell néznem a feleségemhez… Igaz is! Mindjárt szólok is neki, hogy fogadja Önt, herceg! A rokonát! A lányaim is kíváncsiak lesznek Önre! Gánya, majd kísérd haza hozzátok a herceget! Már megyek is, rengeteg dolog vár!… Elmegy.

GAVRILA

Sietve felkapja a fényképet és Miskin elé tartja. Valóban annyira szépnek találja ezt a nőt?

MISKIN

Nasztaszja Filippovna rendkívüli szépség! Csodálatos arc! Vidám, de sokat szenvedett. Nézze ezeket az éles vonásokat… itt, a száj körül! Büszkének látom… nagyon büszkének! Látszik rajta, hogy nem mindennapi sorsa volt. De hogy jó is? Azt nem látom, nem tudom… Bárcsak az volna!

4. kép

ADELAIDA

Kuncog. Herceg! Egy herceg!

ALEKSZANDRA

Milyen fiatal!

ADELAIDA

És miért ilyen sápadt? Mindig ilyen sápadt? És hogy öltözik?

ALEKSZANDRA

Micsoda tekintet! Ó, ne nézzen rám ilyen élesen!

AGLÁJA

Tapintatlanok vagytok! A herceg a vendégünk! – Még a végén megharagszik ránk!

LIZAVETA

Mesdemoiselles! Komolyságot! Komolyságot!

MISKIN

Semmi baj! A kisasszonyok kedvesek. A tábornok úr volt szíves közbenjárni az érdekemben. hogy bemutatkozhassam…

LIZAVETA

Tehát Svájc! És hogy tetszett ott Önnek? Meséljen!

LÁNYOK

Egyszerre. Meséljen! – Halljuk! – Meséljen, herceg! Jaj, meséljen!

AGLÁJA

Igaz, hogy beteg volt?

MISKIN

Minek tagadjam?

LIZAVETA

Ó, nem látszik magán! Talán csak félszeg! Szóval? Mesél Svájcról? Milyennek látta?

MISKIN

Eleinte alig fogtam fel. Sajnos a betegségem, a rohamok, a sorozatos és erős rosszullétek szinte elbutítottak… Nem fogtam föl semmit. Az ember idegenben eleinte fél. Gyanakszik. Minden olyan más, mint Oroszországban… Lesújtott az idegen légkör. Sírni szerettem volna. És féltem. Mindentől féltem… És akkor Bázelben… a piactéren, láttam egy szamarat…

ADELAIDA

Felnevet. Ó, egy szamarat!

ALEKSZANDRA

Még hogy szamarat!

LIZAVETA

Csendet!

MISKIN

Igen, egy szamarat. És a szamár ordított. És akkor, egyszeriben, mintha felébredtem volna. Attól az ordítástól. Mintha felszakadt volna bennem valami. Csendesen. Szeretem a szamarakat. Érdeklődtem felőlük, és megtudtam, milyen szorgalmas, hasznos, teherbíró jószágok. A szamár jó és hasznos. Igen. Jó és hasznos.

LIZAVETA

Bocsássa meg a viselkedésünket, herceg!

MISKIN

Semmi baj! A helyükben magam is nevetnék.

ALEKSZANDRA

Szóval a szamár jóságos. És Ön, herceg?

MISKIN

Néha én is.

LIZAVETA

Én pedig mindig. Mindig jó vagyok! Nagyon kellemetlen tulajdonság, mert nem szerencsés dolog mindig jónak lenni! De mit tegyek, ha ilyennek születtem? Ez a természetem. Nos a szamáron kívül még milyen élménye volt?

MISKIN

A tó. Fenséges. Luzernban. Elkápráztatott, de ugyanakkor szomorú lettem. Nehéz lett a lelkem. Mindig nagyon elszomorodtam a szépség láttán. Nyugtalanság fog el.

ADELAIDA

Vajon miért?

MISKIN

A szépségben ott rejlik a veszély. Megérzem ezt a veszélyt, s ahelyett, hogy örülnék a szépségnek, nyugtalanná válok.

ADELAIDA

Engem milyennek lát?

MISKIN

Vidáman szemléli az életet, mert jólelkű. Igen, igen, az arcára van írva!

LIZAVETA

És a másik lánykám? Alekszandra? Róla mi a véleménye?

MISKIN

Van valami titkos bánata. Ő is jólelkű, de nem vidám. Hanem Aglája kisasszony…

ALEKSZANDRA

No, mondja csak!

MISKIN

Ha ránézek, olyasmit érzek, mint a luzerni tónál. Elönt az öröm, de egyben a nyugtalanság is.

AGLÁJA

És vajon mi nyugtalanítja?

LIZAVETA

Hát a szépséged! Igazam van, herceg?

MISKIN

Aglája rendkívül szép! Az ember alig mer ránézni!

AGLÁJA

Ne gúnyolódjék!

MISKIN

Eszembe sincs. Őszintén beszélek.

LIZAVETA

Nagyon helyes. Én is sokra tartom az őszinteséget. Sőt! Mindennél többre tartom! A lányaim szidnak is érte, mert mindent kimondok, amit gondolok. De nincs igazam? Van fontosabb az őszinteségnél?

AGLÁJA

Szóval szépnek tart?

ALEKSZANDRA

Akárcsak mi, Aglája!

MISKIN

Majdnem olyan szép, mint Nasztaszja Filippovna.

LIZAVETA

Kicsodaaa???

ADELAIDA

Nasztaszja Filippovna? Hol látta azt a nőt?!

AGLÁJA

Ne hasonlítson ahhoz a nőszemélyhez!

LIZAVETA

Találkozott vele?

MISKIN

Gavrilánál láttam a fényképét!

LIZAVETA

A fényképét?! Annak a nőnek?! Gánya idehozta, ebbe a házba?! És a férjem tud róla?! Hát persze, hogyan is kérdezhetek ilyet! Összeszűrik ezek a levet, de mennyire!…

AGLÁJA

Gavrilát megvetem! Megvetem!

ADELAIDA

De maman, hiszen beszéltünk a dologról! Hogy abban az esetben Tockij és Alekszandra… Ha Tockij megszabadul abból a kötelékből…

LIZAVETA

Annak a nőnek a fényképe a házamban! Annak a nőnek a fényképe!

AGLÁJA

Felháborító! Felháborító, hogy ez a Gánya!…

5. kép

GAVRILA

Ej, hát miért kellett fecsegnie?

MISKIN

A kisasszonyokról beszéltünk. És csak megemlítettem, hogy Aglája szépség dolgában Nasztaszjához hasonlítható.

GAVRILA

Őrültség! Tönkretesz mindent!

MISKIN

De mi rossz van abban, hogy megemlítettem?

GAVRILA

Ön nem ért semmit! Félkegyelmű!

Bocsásson meg… de felzaklatott. Rettenetesen kellemetlen helyzetbe hoz az Ön fecsegése! Ebben a házban… nos, némiképp neheztelnek rám… Arról volt szó, hogy Aglája és én… Abban reménykedhetem, és jó okom volt a reménykedésre, de most már… mostanában, hogy… Eh, minek beszélek Önnek erről, hiszen úgyse értheti!

LIZAVETA

Itt van! Látni akarom! Hol az a fénykép! Micsoda fényképet őrizget maga! Mutassa, hadd lássam!

GAVRILA

De méltóságos asszonyom!

LIZAVETA

Semmi kertelés! Ide vele!

A tábornokné dühösen megnézi. Hm. Szép. Tagadhatatlan: szép! Túlságosan is szép!

MISKIN

Ártatlanul. Gyönyörűséges! Ugyebár?

LIZAVETA

Tehát Önnek, herceg az efféle szépség tetszik?

ALEKSZANDRA

Ugyancsak a képet nézve. Veszélyes szépség!

ADELAIDA

Magam is úgy hiszem! Az ilyen szépséggel fel lehet forgatni a világot. Nézd csak Aglája!

AGLÁJA

Nem érdekel!

LIZAVETA

Tehát, Gánya, Ön házasodni készül?

GAVRILA

Zavartan. Tessék? Hogyan? Nem… azaz…

LIZAVETA

Mit dadog itt előttem? Házasodni készül, vagy sem?! Ez egyenes kérdés, egyenes választ várok!

GAVRILA

Csendesen, a sarokba szorítva, Aglájára nézve. Nem…

LIZAVETA

Tehát nem! Érdekes! Érdekes! Na, majd meglátjuk. Az emberek nagyon szeszélyesek herceg, ezt jegyezze meg! Jegyezze meg, ha eddig nem tudta volna! Egyszer így döntenek, másszor úgy. Elhatároznak valamit, s a következő napon már mást mondanak! Kíváncsi lennék annak a másik úrnak a kijelentéseire is, akinek a szavára annyit adsz, kedves Alekszandrám! Házasságokat terveznek, és nekem nem tetszenek ezek a házasságok! Nos, rendben! Menjünk, mesdemoiselles!

GAVRILA

Aglája kisasszony! Kérem, egy percre!

AGLÁJA

Megtorpan. Óhajt valamit?

GAVRILA

Kérem, szíveskedjék… csak egy percre…

LIZAVETA

Herceg! Ön nem tart velünk?

GAVRILA

Egy szót csak! Egyetlen szót csak, és megment!

AGLÁJA

Én nem alkuszom!

GAVRILA

Csak annyit mondjon, hogy szakítsak mindennel, és én kész vagyok rá…

AGLÁJA

Önnek kell döntenie!

GAVRILA

De ha Ön nem biztat?! Legyen irántam részvéttel, és mondja ki, hogy számíthatok az Ön szerelmére! És én máris felrúgok minden megállapodást, amit úgy is csak kényszerből… hiszen tudja! A helyzetem adta kényszerből… De ha Ön biztat, nem bánok semmit, vállalom a szegénységet, a küzdelmet… Aglája! Kérem!

AGLÁJA

Magának mocskos a lelke! Hát csak a biztatást várná?! Menjen! Menjen innen! Ha önként lemondana arról a nőről, ha látnám magában az elhatározást, megszánnám, sőt becsülném is… De így?! Nem veszi észre, mekkora arcátlanság ez?! Azt várja tőlem, hogy én kérjem a szakításra??! Ó, Gánya! Ha tudná, milyen szánalmas alak maga! Milyen szánalmas! Megvetem Önt! Tiszta szívemből megvetem! Otthagyja. Miskinbe ütközik.

GAVRILA

Herceg! Mit keres itt? Hallgatódzik?! Fecseg, árulkodik és hallgatódzik!

AGLÁJA

Gánya! Sértettségében ne legyen igazságtalan!

MISKIN

Csak búcsúzni szeretnék a kisasszonytól!

GAVRILA

Az ördög vitte volna el magát! Miért kellett elmondania a tábornoknénak, amit a dolgozószobában hallott?!

MISKIN

Ismétlem, nem mondtam el semmit. Csak a fényképet említettem, de nem sejthettem, hogy ez baj!

GAVRILA

Akkor honnan tudják, hogy Nasztaszja Filippovna és én… Nem! Nem hiszek Önnek! Fecsegett, pletykált, csak tudnám, mi jogon?! Ön idegen itt, idecsöppent, és… Eh! Félkegyelmű!

MISKIN

Szelíden. Azelőtt csakugyan efféle voltam, de gyógyítottak, sőt ki is gyógyultam belőle, és igen kellemetlenül érint, ha így neveznek! Ön pedig már másodízben is… Azt hiszem, jobb lesz, ha másutt nézek szállás után, s nem az Önök házában!

GAVRILA

Riadtan. Nem, nem! A tábornok úr így kívánja!… Bár Ön szeret fecsegni, mégis megkérem, anyámék előtt ne szóljon arról, ami Aglája és köztem… Különben mindegy! Bocsásson meg, nagy bajban vagyok, elvesztettem a fejem.

MISKIN

Hogyan is haragudhatnék? És ha a bajt én hoztam Önre, kérem, Ön bocsásson meg nekem…

6. kép

FERDISCSENKÓ

Maga az új lakó?

MISKIN

Megijesztett!

FERDISCSENKÓ

Itt fog élni ebben a patkánylyukban? Hehehe… Igaz, hogy Svájcból érkezett? Na, ez nem Svájc, majd meglátja! Hatszobás romhalmaz! De azért nagyra vannak vele! Pardon, Ferdiscsenkó vagyok, magam is albérlő ezeknél. Gánya kísérte haza? Hm… Hirtelen. Van pénze?

MISKIN

Csodálkozva. Huszonöt rubel.

FERDISCSENKÓ

Mutassa!

MISKIN

Most kaptam. Nem volt egy kopejkám se, de a tábornok a szolgálatába fogadott, és kaptam egy kis előleget.

FERDISCSENKÓ

A tábornok? Ivolginról beszél? A házigazdáról?

MISKIN

Jepancsin tábornokról…

FERDISCSENKÓ

Az mindjárt más! Hehe… Csak tréfáltam! Mert Ivolgin és a pénz?! Szóval maga a herceg? Hallom itt, hogy így meg úgy egy herceg… Visszaadja a pénzt.Tessék! Akar Ön itt lakbért fizetni? Mert én nem! Hihihi… Figyelmeztetem, hallgasson róla, hogy van pénze! Nekem pedig soha ne adjon kölcsön! Mert kérni fogok magától, de kergessen el, ne adjon, mert soha többé nem kapná vissza! Legyen óvatos! Mindenkivel legyen óvatos! Engem is kerüljön, de én majd magára török olykor! Itt lakom a szomszédjában, jobbra a második ajtó. Hirtelen. Na, de tűnés Ferdiscsenkó, tűnés! A ház úrnője nem szereti, ha lepaktálok az új lakókkal! Ágyő! Elsiet.

NYINA

De hát ki mondta neked, hogy találkozz vele? Verocska, neked semmi beszélnivalód azzal a nővel!

VERA

Ha beteszi ide a lábát az a személy!…

NYINA

Nasztaszja Filippovnának semmi keresnivalója sincs nálunk! Miért gondolod, hogy ideszemtelenkedne?!

VERA

Akárhogyan is, ha ide dugja a képét, én elmegyek! Elmegyek itthonról!… Meglátja Miskint. Ó, herceg!

NYINA

Még kora van az ebédhez. De itt szolgáljuk fel, ez itt a szalon meg az ebédlő is. Majd csengetünk. Egyébként nagyon örülök, hogy nálunk szállt meg…

VERA

Még úgysem lakott nálunk herceg sohasem!

NYINA

Miért is lakott volna? Hiszen nem terem minden bokorban! Szerényen élünk, de ne ítéljen a látszatból. Azért ez úri ház. Nem vall velünk szégyent…

VERA

Hacsak Gányával, a bátyámmal nem! Meg azzal a nővel, akit ide akar hozni!

MISKIN

Ön nem kedveli Nasztaszja Filippovnát?

VERA

Miért kedvelném? Rossz híre van, rettenetes híre van!

NYINA

Ezek családi dolgok, Vera, ne terheljük vele a herceget!

ANDREJ

Vera! Verocska! Nézd! Gánya az imént tette ki az asztalára. Ez ő!

NYINA

Mutassa, Andrej! Kiveszi a kezéből. Nahát! Már a fényképét is kiteszi?!

VERA

A képre. Az a ragadozó tekintet! Micsoda szemérmetlen arckifejezés!

ANDREJ

De ami a lényeg! Nemsokára eldől a házasság dolga! Nasztaszja a napokban ad választ, hogy elfogadja-e Gányát… Meglátja Miskint. Bocsánat! Mi még nem ismerjük egymást! Andrej Gromov vagyok, üzletember, antik bútorok, képek, ezüst… Ha jól sejtem…

NYINA

Igen, ő a mi hercegünk!

Andrej és Vera lányom a jövőben egybekelnek! Hjaj, jaj, közben az én szegény Gányám!…

IVOLGIN

Amint belép. Galambocskám! Lelkecském! Tárt karral siet a herceghez, átfogja a vállát. Az én drágaságom!

Istenem, mindjárt tudtam, hogy csakis ő lehet! Az én egyetlen jó barátomnak, Nyikoláj Szergejevicsnek a fia!

MISKIN

Az apámat Nyikoláj Mihajlovicsnak hívták!

IVOLGIN

Annak, annak jól emlékszem! Nyinocska, ha tudnád, a herceget a karomon hordoztam. Úgy ám, a karomon!

VERA

De apuska!

IVOLGIN

Nagyon is jól emlékszem! Hogy van a kedves édesapja?

MISKIN

Már húsz éve meghalt.

IVOLGIN

Úgy is van! Húsz éve és három hónapja! Én ne tudnám?! Hogy megsirattam! De mennyire megsirattam! Hiszen együtt szolgáltunk Ogyesszában!

MISKIN

A kurszki erődben szolgált az apám.

IVOLGIN

Én is azt mondtam, vagy nem? Ott halt meg a kedves papa! Még meg is áldottam a halála előtt. Az édesanyja meg…

MISKIN

Fél évre rá ő is elhunyt. Meghűlt, és…

IVOLGIN

Dehogyis hűlt meg! A bánat vitte el! A herceg utáni bánat! Ó a hercegné! A szépséges hercegné!…

NYINA

Megelégeli. Nincs valami dolgod odakinn?

ANDREJ

Tábornok úr, lenne egy kis megbeszélnivalóm…

VERA

Vidd ki innen…

ANDREJ

Tábornok úr… ha velem jönne…

IVOLGIN

Most? Amikor ezzel a drága fiúcskával felidézhetem a múltat? Tudja, herceg, én halálosan beleszerettem az Ön édesanyjába! Délceg katona voltam, akkor már hadnagy… Nem! Kapitány! Ő meg maga a mennyei szépség! Akkor még csak menyasszonya volt az Ön édesapjának… Hű, micsoda kalamajka lett belőle! Párbaj! Azám! Pisztollyal! Egymás szívének… úgy bizony! De egyikünk sem lőtt! Egyikünk sem! Megremegett a kezünk, elöntötte szemünket a könny, csak úgy záporoztak a könnyeink! És persze ölelkezés! Összeölelkeztünk! A tied! – mondta nagylelkűen a herceg! A tied – mondtam nagylelkűen én… Egyszóval? Lakni jött hozzánk?

MISKIN

Egy időre!

NYINA

A herceg pihenni szeretne ebéd előtt.

VERA

Apuska, különben is összetéveszti valakivel…

IVOLGIN

De hiszen mindenre pontosan emlékszem! Herceg! Mint atyjának igaz barátja… Mindazonáltal… Nos, igen! Egy tragikus félreértés következtében, és hogy úgy mondjam, bírói ítélkezés nélkül a karrierem… Így aztán a helyzetem hanyatlása következtében albérlőket kell tartanunk, de Nyina, a feleségem tökéletes háziasszony, és a lányom, Vera… Meglátja a fényképet. Nos, igen! Ilyen nőt akarnak hozni a házamba! Egy tisztességes házba! Házasság készül, herceg, egy kétes híre nő és egy jobb sorsra érdemes ifjú között! Gánya cári gárdatiszt is lehetne! A legnagyobb hivatalokig is eljuthatna! És akkor egy ilyen perszóna! Nem engedem! Amíg élek, be nem teszi ide a lábát! Keresztbe fekszem a küszöbön, és csak ha megölnek!… Vált. Galambocskám! A karom között dajkáltam! Verocska! A karom között! Amikor még fiatalon! Ó, szerelem, szerelem! Ostobaság! De szép volt! Gánya! Ez az ostoba Gánya! Andrej Gromov! Miért nem figyelmezteti?! Hiszen Ön úgyszólván családtag!

ANDREJ

Jöjjön, tábornok úr, jöjjön. Majd odakinn, tábornok úr!…

IVOLGIN HANGJA

Ezt a meglepetést! A legjobb barátom fia! Még meg is áldottam a halálos ágyán Tverben! Ott! Tverben!

MISKIN

A hölgyeknek. Az apám nem is Tverben halt meg. Hanem Pétervárott. És kórházban.

NYINA

Sok mindent meg kell bocsátani a férjemnek, Lev Nyikolájevics. Jó ember, csak tönkretette az élet…

VERA

Meg a pálinka!

NYINA

Vera, te ne ítéld meg az apádat!

VERA

De amikor szégyent hoz ránk! És most még Gánya is!

NYINA

Megkérem valamire, herceg. Ha a férjem netán Önhöz fordulna a lakbérért, akkor mondja, hogy már kifizette nekem…

GAVRILA

Hol a fénykép? Ki lopta el a fényképet az asztalomról?

VERA

Senki sem lopta el!

GAVRILA

De hát itt van!

NYINA

Igaz, hogy Nasztaszja Filippovna a napokban mondja ki a döntő szót?

GAVRILA

Miskinre támad. Hát persze, már megint Ön! Ez valami betegsége magának, vagy micsoda? Hogy nem tudja tartani a száját?

VERA

Andrejtől tudjuk, Gánya!

GAVRILA

Úgy?! Nahát, jobb is, ha tudják!

NYINA

Gánya, én nem akarlak faggatni, és nem akarok beleszólni a dolgaidba, légy nyugodt, se könny, se rimánkodás. Csakis azt kérem az égtől, hogy boldog légy. Légy boldog, ha már így határoztál. A szívem veled van. De ne követeld meg a húgodtól, hogy ő is így gondolkodjon…

GAVRILA

Szóval ő nem? Vera nem?! Hát miért kell tűrnöm, hogy kifogásolja a cselekedeteimet?!

VERA

Mert nem hozzád való az a személy!

GAVRILA

Tessék! Megint kezdi!… Nem foglak megkérdezni! És ne félj annyira attól a nőtől! Biztosíthatlak, hogy tisztelni fog benneteket, a szavamat adom, hogy bárki lépje is át a küszöbünket, megkövetelem tőle, hogy tisztelje az anyámat, a húgomat, a…

VERA

Márpedig, ha beteszi ide a lábát, én elmegyek innen!

GAVRILA

Micsoda makacsság! Hát tessék! Menj! Máris mehetsz! Máris! Más hangon. Végre rászánná magát, herceg, hogy magunkra hagyjon bennünket?! Hát nem veszi észre, hogy mindig a mások ügyeibe üti az orrát! Herceg! Nem hiába mondják magáról, hogy!… ó, uramisten, megbolondulok! Megbolondulok!… Kiszalad feldúlva.

NYINA

Hé! Valaki! Menjetek ajtót nyitni! Csengetnek! Nyissa ki valaki a bejáratot!

NASZTASZJA

Na, mit bámulsz? Ahelyett, hogy ajtót nyitnál, amikor csengetnek! Mi van, te idióta?! Fogd a bundát és akaszd fel valahová! Na, most meg leejti! Eredj, jelents be! De ne vidd magaddal azt a bundát! Mi van veled?! Félkegyelmű vagy te, vagy micsoda? Nevetésbe tör ki. Mi az, felfalsz a szemeddel? Térj már magadhoz, hé!

Hééé! Hé, hé! Azt se tudod, kit jelentsél be!

MISKIN

Visszafordulva, áhítattal. Nasztaszja Filippovnát!

NASZTASZJA

Ismersz? Honnan ismersz?! Mert én még sohasem láttalak! Ej, nem várok rád, eredj az utamból!

MISKIN

Nasztaszja Filippovna!

NASZTASZJA

Na, csakhogy bejutottam ide! Ostoba inasuk van, hallják-e!

Na! Gánya! Mért vált sóbálvánnyá?! Inkább mutasson be, kérem!

GAVRILA

Igen… persze! Verocska, a húgom… Illetve… engedd meg, hogy bemutassam Nasztaszja… Anyám! Engedje meg, hogy Nasztaszja Filippovnát…

NYINA

Ezt a meglepetést! Igazán! Igazán nem számítottunk rá, hogy…

NASZTASZJA

Tehát ez Gánya otthona? És az úr?

GAVRILA

Gromov. Andrej Gromov. A leendő sógorom. Üzletember.

NASZTASZJA

Igazán? Mint Rogozsin!

Talán nem ismerik? Körbenéz. És az albérlők? Merre vannak? Igaz, hogy albérlőket tartanak? Jövedelmez ez valamicskét?

NYINA

Valamicskét. Különben nem vesződnénk ilyesmivel, hiszen gondolhatja, hogy…

NASZTASZJA

Nem figyel rá, a sápadt Gányát nézi. Nahát! Gavrila Ivolgin! Mi van magával? Ilyen arc! Nevet. Mitől rémült meg ennyire?

MISKIN

Gányához lép egy pohár vízzel. Egy kis vizet, Gánya! Attól jobban lesz, olyan sápadt!

GAVRILA

Hirtelen, indokolatlan harag szállja meg, megragadja Miskint. Elég! Elééég! Elég legyen! Mi maga, orvos? Herceg! Elegem van magából, elegem van!!!

NASZTASZJA

Herceg? Ön herceg? Felnevet. Képzeljék, azt hittem, inas! Hogy ő az inasuk! Nahát! Méghogy herceg! De miért támad rá ilyen durván?

Hiszen csak jót akart! Bocsásson meg, herceg, hogy olyan ostobán viselkedtem Önnel!

MISKIN

Ne törődjék vele, Nasztaszja Filippovna. Semmi baj! Ha megengedi: Lev Nyikolájevics Miskin!

NASZTASZJA

Honnan tudta, hogy ki vagyok?

MISKIN

Láttam a fényképét…

NASZTASZJA

Igen? És megjegyezte az arcomat?

MISKIN

Meg hallottam is Önről. És azt hiszem a szemét… már láttam is. Álmomban. Boldog vagyok, hogy most személyesen is… Babonázottan nézi.

GAVRILA

Hogy tud udvarolni, herceg! Nohát!

NYINA

Nos, igen… a herceg nálunk szállt meg. De csakugyan kérdem: minek köszönhetjük a megtisztelő látogatást?

VERA

Ridegen. Jött szimatolni! Idejött, hogy lássa a nyomorunkat és nevessen rajtunk!

NASZTASZJA

Felnevet. Ó, mit nem gondol Vera, kedvesem?

VERA

Mi más célja lehetne? Anyám, ha marad is, én megyek!

NYINA

Maradok, és te is maradsz! Hiszen vendégünk van!

GAVRILA

Zavartan. Miért nem ülünk le… kényelmesen… Tessék! Herceg! Ön is, hiszen Ön… Andrej! Vera, kérlek!

IVOLGIN

Micsodaaa? Nasztaszja Filippovna a házunkban? Na, várjunk csak, várjunk! Széttárt karral. Á, á, á! A gyönyörűséges pétervári hölgy! A szépséges Nasztaszja! Hadd mutatkozzam be! Ivolgin tábornok, Gavrila atyja… Mint mondám, tábornok vagyok, a szerencsétlenebb fajtából, hehe… ám feje annak a családnak, amelyet boldoggá tesz a remény, hogy egy ilyen gyönyörűséges hölgy…

VERA

Kérem, apám, erre semmi szükség!

IVOLGIN

Tessék? Mi baj? Hiszen boldogok vagyunk mind, nem igaz? A feleségem mindig is ilyen asszonyt óhajtott a fiunknak!

Ivolgin észbekap. Na, igen, persze… Mindazonáltal… Hogyne! Hogyne, hogyne!

NASZTASZJA

Élénken. Miért nem látogatja az estélyeimet, tábornok úr? Igazán örömmel venném!

IVOLGIN

Ó, hallod, Nyina, társaságba hívnak!

NYINA

A férjem fáradt öregember…

NASZTASZJA

Még hogy öreg? Hiszen egyedül ő szórakoztat!

IVOLGIN

Bizony, a mi generációnk még, kedves Nasztaszja!… Elkapja a kezét, az ujjait csókolgatja. Hogy tudtam én szórakoztatni a hölgyeket! Kellemes, jó társaságokba jártam. Jepancsin tábornok sokszor hív, Önhöz is, de hát… Ő nekem régi jó cimborám! Ó, mi hárman, ő meg Miskin herceg boldogult édesatyja, elválaszthatatlanok voltunk! Athos, Porthos, Aramis. De sajnos az egyik rágalmaktól és golyóktól halálra sebzetten sírba fekszik.

MISKIN

Az apám? Hiszen kórházban halt meg vesebajban… És semmiféle rágalom nem érte!

IVOLGIN

Ön még kicsi volt, nem emlékezhet! És én? Én itt vagyok, ugyancsak halálra sebezve az élettől! Ó, Nasztya! Szólíthatom így?… Nekem is golyók vannak a mellemben…

NASZTASZJA

Golyók a mellében? Nahát!

VERA

Dühösen. Elég! Apa, kérem, fejezze be!

IVOLGIN

De miért? Vera és Gánya tekintetétől megijedve. Jó, jó, jó! Tessék! Ha útban vagyok… Gyere, Gánya, hiszen a te vendéged… átadom neked ezt a bájos teremtést… Tessék, tessék… Szinte Nasztaszja karjába taszigálja.

NASZTASZJA

A mi Gányánknak valahogy nincs ínyére a szórakoztatásom? Igaz, barátom? Eltaláltam? Valami zavarja? Miért olyan feszült? Azt hittem, idejövök, örülnek nekem, diskurálunk, elteázgatunk, jókat mulatunk…

NYINA

Mindjárt szólok, hogy gyújtsanak a szamovár alá!

NASZTASZJA

Nem a szamovárt kellene felmelegíteni, hanem Gánya szívét! Olyan hideg, idáig érzem. Szinte fázom tőle… És Vera kisasszony? Mint a jégcsap! Mi ez a gyászos hangulat?

VERA

Sértegetni jött?

NASZTASZJA

Már másodszor veti a szememre! A legnagyobb szeretettel jöttem Önökhöz, hogy kicsit jobban megismerkedjünk, mielőtt…

IVOLGIN

Úgy is van! Helyesen tette! Elmondok erre egy történetet! Még Szevasztopolban, kapitány koromban…

VERA

Hisztériásan. Megbolondulok a papa históriáitól!

NASZTASZJA

Önt alighanem a jelenlétem idegesíti, s nem az édesapja! De kérem, béküljön meg velem a jövőre való tekintettel!

VERA

Sem a jelenre, sem a jövőre való tekintettel! Önnel! Magával, egy ilyen…

GAVRILA

Vera! Hogy merészelsz így viselkedni?

NYINA

Gánya, fiacskám, kértelek, hogy légy a húgodhoz türelemmel. És Önt is arra kérem, Nasztaszja Filippovna! Nekem csak az a fontos, hogy Önök boldogok legyenek…

NASZTASZJA

Felkacag. Hogy mi, Gánya meg én? Óóóó!

IVOLGIN

Igen, igen, a boldogság! A gyerekek boldogsága! Milyen megható! Katonaember vagyok, s lám, könnyek szöknek a szemembe…

ROGOZSIN HANGJA

Gánya! Itthon vagy, te Judás?!

NYINA

Uramisten, kik ezek?!

ROGOZSIN

Na, Gánya! Hát meglátogatunk! Nem is örülsz? Nézd, a barátaim és én, megtisztelünk azzal, hogy… Meglátja Nasztyát. Nasztaszja Filippovna! Ön itt! Hát mégis igaz?!

GAVRILA

Magához térve. Mit akarnak itt? Mit képzelnek, betörtetnek kéretlenül…

ROGOZSIN

Vége! Mindennek vége! Ha Ön itt, Nasztaszja… Ni, a herceg! Hát te is? Mi van itt? Eljegyzés? Ünnepség?

NYINA

Miket beszél ez az ember?!

GAVRILA

Uraim! Nem látják, hogy itt az anyám meg a húgom, és Önök úgy viselkednek, mintha istállóba jöttek volna?

ROGOZSIN

De, látjuk, hogy itt az anyád meg a húgod…

LEBEGYEV

Vigyorogva. Hiszen látnivaló! Hehehe…!

MISKIN

Én csak vendég vagyok itt, de meg kell jegyeznem, hogy az Önök viselkedése mélyen sérti az illemet!

ROGOZSIN

Ne fecsegj itt illemről, herceg. Más illem járja errefelé, úgy látszik!

IVOLGIN

Maga sértegetni akar bennünket, fiatalember! Egy ilyen családot?

ROGOZSIN

No, vén szeszkazán! Jöjjön velünk, tábornok, leisszuk magunkat!

NYINA

Felháborító! Hogy beszél a férjemmel? És mi köze a fiamhoz?

ROGOZSIN

Nagyon is sok közöm van hozzá! Persze, most úgy tesz, mintha soha nem látott volna! De négy hónapja sincs, elnyert tőlem száz rubelt, kártyán! Jó, hogy itt van Andrej! Igaz, Andrej? Száz rubelt! Ej, mutasson ennek valaki csak egy rubelt is, végignyalja érte a Nyevszkij-proszpektet!

GAVRILA

Aljasság!

ROGOZSIN

Ilyen vagy te! Ilyen ez!

VERA

Dobd ki! Dobd ki ezeket! Gánya! Miattad van minden! Meg emiatt a nő miatt!

ROGOZSIN

Nem mer kidobni, csak azt próbálja meg, hogy kidob! Hiszen pénzt hoztam! Pénzt! Megveszlek, cimbora! Megveszlek benneteket, mindenkit megveszek! Mindent, és mindenkit!

IVOLGIN

Pénzt?

ROGOZSIN

Azt, azt, öreg! Sok pénzem van nekem, szőröstül-bőröstül megveszek mindenkit! Nasztaszja Filippovna! Csak egy szót: hozzámegy ehhez a Gányához vagy sem?

NASZTASZJA

Ugyan! Hová gondol? Egyáltalán, hogyan jut eszébe ilyesmi?

ROGOZSIN

Felrikolt. Neeem?! Igazán nem?! Ezek itt azt mondták, eljegyezte magát Gányával! De ha nem?! Nasztaszja Filippovna! Az isten áldja meg magát! De hiszen megfizettem volna ennek mindent, csak mondjon le Önről! Ennek ha száz rubelt adok… nem! Ezret! Hát még a templomból is megszökik a pénzért maga mellől! De háromezret is fizettem volna! Gánya, te gazfickó, ugye elfogadnád Nasztaszjáért cserébe a háromezret! Nesze, itt van, nesze! Pénzért kotorász a zsebébe. Azért is jöttem, hogy kifizesselek! Adtál volna egy írást, hogy háromezer rubel fejében… de most már nem kell írás, ha egyszer Nasztaszja azt mondja…

GAVRILA

Elfulladva. Takarodj innen, te részeg disznó!

ROGOZSIN

Túlkiabálva a feltámadt hangzavart. De nem csak neked fizetek! Magának is, Nasztaszja Filippovna! Hogy lássa, nem ingyen kérem a lemondását. Azt is megfizetem. Kárpótolom! Kárpótolom én! Itt van! Nézze! Bankjegyeket kap elő a zsebéből. Tizennyolcezer! És még lesz! Még lesz!

LEBEGYEV

Ne! Neee! Annyi pénz!

ROGOZSIN

Ne beszélj bele, ostoba vagy te ehhez…

De alighanem én is ostoba vagyok… ostoba! Bocsásson meg Nasztaszja Filippovna, ostoba vagyok!

NASZTASZJA

De még mennyire ostoba! Tizennyolcezer nekem? Paraszt!

ROGOZSIN

Kétségbeesve. Akkor negyvenezret! Negyvenezret adok!

De ha kell, százat! Százezer rubelt! Még ma elébe teszek százezret!

IVOLGIN

Százezer! Százezer rubel! Uramisten micsoda világ!

ROGOZSIN

Nasztaszja Filippovna! Százezret teszek a lába elé!

ANDREJ

Megőrültél? Azt akarod, hogy rendőrt hívjanak? Be vagy rúgva, azt se tudod, mit beszélsz, hol vagy!

NASZTASZJA

Részeg, bolondokat beszél!

ROGOZSIN

Méghogy én?! Bolondokat!? Hát majd meglátja! Meglátják! Meglátjátok!

VERA

Aljasság! Micsoda aljasság! Gánya! Te tűröd ezt?

NASZTASZJA

Gánya tűri! Úgy látom, tűri!

VERA

És maga is! Idejön, botrányt kavar! Hát senki sincs, aki kikergetné ezeket? Ezzel az orcátlan nőszeméllyel együtt?!

NASZTASZJA

Én lennék orcátlan? Tűrhetetlen, ahogy velem szemben viselkedik! Jó szívvel idejövök…

VERA

Kígyó!

NASZTASZJA

Na, jó! Nekem ebből elég! Csinálják a cirkuszt nélkülem! Indul.

GAVRILA

Hová megy?! Nasztaszja Filippovna!?

ROGOZSIN

Elszáll a madárkád!

GAVRILA

Dühében megragadja Vera karját. Mit tettél?! Sértegetted!?

VERA

Mit tettem? Talán nekem is tűrnöm kellene, ami történik? Miattad! Miatta! Betörnek a házunkba, és te nem mersz semmit se tenni! Megszégyenítik az anyádat, a családodat, és te nekem támadsz? Te aljas! Szemen köpi.

NASZTASZJA

No, ez derék lány! Gratulálok!

GAVRILA

A húgának támad. Teee! Teee! Szemen köpöd a bátyádat?! Teee!… Meg akarja ütni.

MISKIN

Neee! Gánya, ne! Elég volt, hagyja abba!

GAVRILA

Tajtékozva. Hát te örökké az utamba állsz?! Pofon csapja a herceget.

MISKIN

Jól van… jól! Inkább engem, mint őt! Szemét eltakarja, hangja megcsuklik. Ó, mennyire fogja szégyellni ezt a tettét!

ROGOZSIN

Döbbenten. Gánya, te szemét! Hát hogy lehet megütni egy ilyen báránykát?!

VERA

Andrejhez bújva. Ide jutottunk! Ide!

NYINA

Herceg! Herceg, bocsásson meg neki!

MISKIN

Semmi baj. Hagyjanak, kérem! Semmi…

IVOLGIN

Én nem is értem! Én nem is értem!!!

ROGOZSIN

Hagyja itt, herceg, ezt a házat! Jöjjön hozzám, ahogy kértem! Jó dolga lesz nálam! Herceg! Köpj rájuk, és menjünk innen!

NASZTASZJA

Megrendülten a herceghez lép, maga felé fordítja, az arcába néz. Az arca… Ez az arc! Ismerős nekem! Mintha valahol már láttam volna!…

MISKIN

Szomorúan. Nasztaszja Filippovna! Ön nem szégyelli magát? Valóban ilyen lenne? Ilyen, amilyennek most bemutatkozott?

NASZTASZJA

A hercegnek igaza van! Én nem ilyen vagyok!… Kezet csókol Nyinának, és kisiet.

VERA

Ön ismeri közelebbről is Nasztaszja Filippovnát?

MISKIN

Hogyan ismerhetném? Svájcban éltem idáig…

VERA

Akkor miért mondta neki, hogy nem olyan? Honnan gondolta?

MISKIN

Tudom. Látom. Ez a nő szenved, álarcot visel. De én az álarc mögé látok…

VERA

Hogy megszelídült a szavaitól! Nagy hatással volt rá! Igen nagy hatással!

NYINA

Verocska? Kérlek, gyere, azt hiszem, pihennem kell, segíts! Micsoda szégyent kell megélnem! Herceg, köszönöm… Mindent köszönök. Herceg! Mi nem erre az életre születtünk, ne ítéljen… Verocska, gyere, kísérj el!

FERDISCSENKÓ

Na, mit mondtam? Ott volt? Látta? Megjósoltam, én aztán megjósoltam! Legyen óvatos! De maga nem az! Beleavatkozik! Még megjárhatja! Én ugyan kíváncsi természet vagyok, és ott vagyok, ahol valami hasznát látom a jelenlétnek, de máskülönben… Ám Ön, herceg, nem elég óvatos! Pedig figyelmeztettem!… Eltűnik.

GAVRILA

Ostobán viselkedtem. Kérem, bocsásson meg! Meg tud bocsátani? Aljasságot tettem, aljasságot! El tudja felejteni?

MISKIN

Már el is felejtettem. Ön bocsánatot kér, és én készséggel megbocsátok! Jöjjön! Hadd öleljem meg!

GAVRILA

Ó, micsoda gyötrelmek! Micsoda gyötrelmek! De én mégsem hátrálok. Megnősülök, elveszem Nasztaszja Filippovnát, most már csak azért is elveszem! Rogozsint kinevette! Jól láttam. Rólam pedig azt hiszi, hogy halálosan szeretem. Látta, mennyire megvet minket? De megveti Rogozsint is… Hiú teremtés, ingerlékeny! Feleségül veszem, és ha békén hagy, békében élünk, de ha nem, hát otthagyom, és viszem a pénzt! Nem akarok nevetséges lenni! Kis csend. Sajnálom, ami a húgom meg énköztem történt, de arra jó volt, hogy Nasztya lássa, őérte kész vagyok még a családommal is szakítani. Szünet. Gazfickónak tart?

MISKIN

Csendesen. Nem.

GAVRILA

Gyanakvóan nézi, majd friss hangon. Az apámat ne vesse meg. Szeret mesélni, hazudozni, de már csak mostanában. Öregkorára. Nézze el neki. Nevet. Ne lepődjék meg, ha elmeséli, hogy egyszer emberi nyelven szólt hozzá a hátaslova, még a kaukázusi harcok idején… Miért néz így rám?

MISKIN

Csak azt nézem, mennyire szívből tud nevetni. Ön tiszta lelkű, de most alaposan megzavarták az események…

GAVRILA

Hohó! Csak ne akarjon mindenkibe belelátni! Azért fogadom el a felajánlott hetvenötezret, mert céljaim vannak! Ne higgye, hogy szórni fogom a pénzt! Fogamhoz verem a garast, és csakhamar nagyon gazdag leszek!

MISKIN

Ez minden? Hogy gazdag lehessen?

GAVRILA

Vera vőlegénye, Andrej fiatalkorában az utcán hált, mindenféle vackokkal kereskedett, kopejkákkal kezdte! Most már vagyonos ember! De micsoda küzdelmek árán! Hát én átugrom a küzdelmes korszakot, tőkével kezdem! Ön még csak gazembernek sem tart, vagyis nem gondol eredeti embernek. Manapság nincs ettől nagyobb sértés! De ha gazdag leszek, mindjárt eredetinek fognak tartani. És senki sem mondhatja rám, hogy jelentéktelen vagyok! A tábornok képesnek tart arra, hogy hetvenötezerért még azt is elnézem, hogy továbbra is fenntartja a viszonyt Nasztaszjával! A feleségemmel!!!

MISKIN

A tábornok és Nasztaszja?? Komolyan mondja?

GAVRILA

Ó, maga naiv lélek! Más hangon. Tockij meg ő kifőzték ezt az én házasságomat. Tockij gazdag, a tábornok örömmel adná hozzá a lányát, ez is jó üzlet! De Tockijnak ugyebár előbb meg kell szabadulnia Nasztyától!

MISKIN

Hát így árulják azt a szegény nőt?

GAVRILA

Micsoda szemeket mereszt! Herceg! Magának tetszik Nasztaszja Filippovna! Belészeretett! Ó, maga szerencsétlen! Nevetve elsiet.

IVOLGIN

Aranyoskám, galambocskám, bocsásson meg, de életbevágó… Micsoda felfordulás! Ezt kellett megélnem! Herceg! Diszkréten! Csak diszkréten: van pénze? Ne mondja, hogy nincs, mert nekem akkor végem! Vége a becsületemnek…

MISKIN

Mindössze huszonöt rubelem van.

IVOLGIN

Életkérdés! Tartozom véletlenül egy szerencsétlen özvegyasszonynak, egy volt tisztem feleségének… azaz hogy nem is tartozom… havonta adok némi támogatást, a férje ugyanis a leghűségesebb tisztem volt. Hol az a huszonöt rubel?

MISKIN

Tessék! Átadja. De váltsa fel, kérem, s adjon vissza belőle valamennyit, mert garas nélkül maradok.

IVOLGIN

Biztos lehet felőle, hogy felváltom… Nagyon hálás vagyok, nagyon hálás…

MISKIN

De máris mennem kell…

IVOLGIN

Hová siet? – Ön tetszik nekem!… Sóhajt. Elszálltak az évek! Ajaja! Akár a felhők! Semmivé lettek, semmivé… Szétfoszlottak…

MISKIN

El fogok késni! Nasztaszja Filippovnánál születésnapi estély van! Ha felváltaná ezt a huszonöt rubelest, máris indulhatnék…

IVOLGIN

Oda akar menni?! Ahhoz a személyhez?!

MISKIN

Személy?! Hiszen a kezét csókolgatta!

IVOLGIN

Mint apa! Mert, ugye, ha a fiam felesége lesz? Diplomácia! De megakadályozom! A szemébe vágom annak a nőnek, persze burkolt formában, hogy nem tehet tönkre egy nemes családot! Majd meglátjuk, ki győz! Egy megtört, de küzdő atya, vagy az a kaméliás hölgy! Énekbe vált át. „Fiam, hogyha sejtenéd /Mennyit sírt szegény apád / sok, sok hosszú éjen át / Mennyit sóhajtott feléd…/ Jöjj vissza hát, ó, jöjj, fiam!”…

7. kép

NASZTASZJA

Tessék, egyenek, igyanak, uraim! Hölgyeim! Gánya! Hozzá sem nyúl a poharához! Hát nem koccint a születésnapomra?

JEPANCSIN

A mi drága Nasztyánkra!

TOCKIJ

Savanyúan. Éljen, éljen!

JEPANCSIN

Nasztaszja Filippovna! Engedje meg, hogy átnyújtsam ezt a kis ajándékot! Viselje egészséggel! Nyakéket nyújt át.

NASZTASZJA

Felpróbálja. És tartsam titokban? Igaz, tábornok úr? Tartsam titokban, hogy kitől kaptam ezt a gyöngysort? Erre akar kérni?

JEPANCSIN

Ne legyen ilyen csípős!

NASZTASZJA

Ma elhalmoznak ajándékokkal! De möszjő Tockijtól kapom a legnagyobb ajándékot! Igaz, barátom? Öntől kapom a legköltségesebbet! Hetvenötezer rubeles ajándék! És eleven! Egy eleven férfi! Egy minden drágakőnél és nercnél, és aranynál drágább ajándék! Igyunk erre, barátaim! Koccint, nevet.

NASZTASZJA

Gánya! Csak nincs rosszul?

JEPANCSIN

Tockijnak. Nem fér a bőrébe a kicsike! Jó lesz vigyázni!

TOCKIJ

Pedig megígérte délután, hogy okosan viselkedik!

NASZTASZJA

Gánya! Jöjjön, koccintson velem!

Nevessen, Gánya! Legyen vidám és jókedvű! És maga is, herceg!

MISKIN

Bocsássanak meg… elkéstem… illetlenül elkéstem, de nehezen találtam ide…

JEPANCSIN

Elkésett! De hiszen nem is kapott meghívót!

MISKIN

Valóban, ám mégis úgy döntöttem…

TOCKIJ

Úgy döntött?!

GAVRILA

Most szólal meg először. A herceg úgy döntött, hogy eljön, hát eljött, mert mindenütt ott kell lennie, ahol nekem!…

NASZTASZJA

De, uraim! Micsoda beszéd ez?! – Kedves herceg, bocsásson meg, udvariatlan voltam, és nem küldtem Önnek meghívót. De hála az égnek, Ön eljött! Végtelenül örülök! Érezze jól magát, kérem! Egyen, igyon… Uraim és hölgyeim! A herceg megtisztelt azzal, hogy eljött! Ez aztán az igazi ajándék!…

FERDISCSENKÓ

No, ha betolakodott, jól tette, de legalább fizesse meg a belépődíjat!

JEPANCSIN

Ferdiscsenkó!

FERDISCSENKÓ

Tessék, tábornok? Talán nem tetszik, amit mondtam? Úgy vélem, szórakozni jöttünk ide, és én még ma semmi szórakoztatót nem tapasztaltam!… Különben is, nekem itt jogaim vannak!

GAVRILA

Ugyan miféle jogok?

FERDISCSENKÓ

Hát mit gondolnak, miért tűr meg ebben a társaságban Nasztaszja Filippovna? Mert unja a fennköltséget! Igenis unja!

Hát gentlemanok közé való vagyok én?

TOCKIJ

Egy cseppet sem!

FERDISCSENKÓ

No, lám! Igaza van! De kell a magamfajta is ide, hogy ne álmosodjunk el unalmunkban! Felugrik. Hölgyeim és uraim! Elmondok Önöknek egy pikáns történetet…

TOCKIJ

Nem játszanánk inkább valami társasjátékot?

ANDREJ

Kártyázzunk!

JEPANCSIN

Ugyan, hova gondol?

GRIGORIJ

Hát talán azt a múltkorit. Azt az izét… Amikor mindenki elmesélte a legaljasabb tettét!

ANDREJ

Jaj, az nagyon izgalmas!

DARJA

Pfuj! Undorító! Akkor én máris hazamegyek!

NASZTASZJA

Ugyan, dehogy mész, Darja, lelkem! Mulassunk! Pezsgőt?

FERDISCSENKÓ

Rendben. Megint Ferdiscsenkó menti meg a helyzetet! Bemutatok Önöknek néhány bűvésztrükköt. Még Ogyesszában tanultam, egy kikötői kocsmában…

ANDREJ

Ajaj, vigyázzunk a zsebeinkre! Ha egy ogyesszai kocsmában tanulta!

FERDISCSENKÓ

Kártyákat vesz elő a zsebéből. Tessék figyelni! A kezemet kell nézni, a kezemet… Trükköt mutat be.

MISKIN

Vágytam eljönni, és látni Önt! Maga tökéletes! Milyen karcsú, milyen finom mozgású, milyen kedves! Örökösen magam előtt látom…

NASZTASZJA

Köszönöm, hogy eljött, igazán köszönöm! Olyan különleges… olyan jó! Szomorú mosollyal. De ne higgye, hogy tökéletes vagyok!

MISKIN

A szépség mindig nyugtalansággal tölt el. De most nem bánom. Elviselem a szorongást, csak láthassam Önt! – Szenved?

NASZTASZJA

Kis nevetéssel. Szomorúnak lát? Pedig nevetek! Mulatunk, kacagunk, játszunk!

MISKIN

Gyűlöli Tockijt?

NASZTASZJA

Meglepetten. Miért gondolja? Jót tett velem. Kis csend. Zsarnokoskodott fölöttem…

MISKIN

És most meg akar fizetni érte?

NASZTASZJA

Megfizetni?… Talán úgy véli, bosszút akarok állni valamiért? Herceg! Ön megint… ahogy néz… a szívemig lát! Félek Öntől… És mégis örülök, hogy itt van… Megfogja a kezét. Ragaszkodom magához. Milyen különös ez!

MISKIN

Önfeledten bámulja. Elnézném örökké… Csak ülnék, és nézném, nézném Önt… És boldog lennék…

FERDISCSENKÓ

…És még ezernyi ilyen trükköt tudok! Ezernyit! Nasztaszja! Ön nem is tapsol nekem? Pedig az Ön kedvéért… Jól szórakozik, herceg?

GAVRILA

A herceget nem köti le a maga bűvészete, Ferdiscsenkó úr! A herceg mással van elfoglalva!

NASZTASZJA

Felhangolva. Gánya! Inkább töltsön pezsgőt! Tölts, kérlek, légy a házigazda!

JEPANCSIN

Tockijnak. A házigazda! Ez már igen, ez már biztató! Ügyeskedj, Gánya!

NASZTASZJA

Hát mulassunk! Pezsgőspohárral a kezében a hegedűs nőhöz megy, megvárja, amíg a két zenész belekezd egy pattogó ütemű cigányos dalba. És énekelni kezdi a dalt.

NASZTASZJA

A berekben sétálgattam

lánykoromban.

Legényekkel cicázgattam

unalmamban

Míg a szoknyám igazgattam

feleségül kértek sokan

de nevettem…

Erdőn jártam, eltévedtem

alkonyatban

Erdészt kértem, hogy segítsen

a pagonyban

Míg az erdész kísérgetett

házasságról kérdezgetett

de nevettem…

JEPANCSIN

Tockijnak. Nem tetszik ez nekem!

TOCKIJ

Csak tudnám, mire készül!

NASZTASZJA

Aztán már benn, a városban

ahol éltem,

Fényes házban, szép lakásban

heverésztem.

Kényes urak látogattak

kényeztettek, pártfogoltak

de nevettem…

GRIGORIJ

Pikáns! Nagyon pikáns!

DARJA

Miféle dalocska ez? Nasztya!

NASZTASZJA

Tovább énekel.

Hanem tél jött napos nyárra

hamarosan

Ablaktáblám, ajtóm zárva

marad mostan

Nem néz rám a férfi többé

rossz híremet mind csak költé

a városban…

JEPANCSIN

Nahát!

ANDREJ

Pompás! Pompás dalocska!

NASZTASZJA

Hogyha sírok, hullik könnyem

ne bánjátok

Eltékozolt életemet

ha látjátok

be ne jöjjön senki hozzám

aki jönne, elzavarnám

mindörökre!

Elhallgat, szemében könnyek csillognak.

DARJA

Milyen szomorú!

TOCKIJ

Bravó, Nasztya!

JEPANCSIN

Hogy is énekelte? „Aki jönne, elzavarnám?!” Ostobaság! Hm. Lám csak! A herceget mintha odaszögezték volna! Ennyire elbűvölte a dal, herceg?

GAVRILA

Indulattal. Én már régóta figyelem! Amióta látta Nasztaszja Filippovna fényképét, én azóta sejtem, de most már tudom is, és ráadásul ő maga is megvallotta…

MISKIN

Hirtelen. Nem vallottam meg semmit!

GRIGORIJ

Hogy elpirult! Akár egy fiatal lány! Mi következik ebből? Nem más, mint az, hogy a herceg nemes lelkű! Szóval szerelmes? Azt mondja Gánya? Nagyszerű!

TOCKIJ

Na, hát igyuk azt a pezsgőt! Barátaim! – Nasztya! Mi van veled?

NASZTASZJA

Csendesen. Fázom.

TOCKIJ

Talán lázas is. Nem kellene magára hagynunk a ház úrnőjét? Gányára néz. Ha mind így gondoljuk… És főleg a ház úrnője is! Nasztya? Nincs semmi, amiért még maradhatnánk?

GAVRILA

Ideges. Menjünk, én is azt mondom…

JEPANCSIN

De hiszen… Mintha valamit még el kellene intéznünk ma este! Dühösen. Viselkedj okosan, Gánya!

NASZTASZJA

Hirtelen, még a mozdulatlanságban. Herceg! Ezek az urak, ezek a jó barátaim, möszjő Tockij és a tábornok mindenképpen férjhez akarnak adni. A véleményére vagyok kíváncsi, herceg. Úgy teszek, ahogy maga dönt. Férjhez menjek vagy sem?

MISKIN

Halkan. Kihez?

NASZTASZJA

Gavrila Ivolginhoz. A kedves Gányához!

MISKIN

Csaknem dadogva. Ne… Ne menjen férjhez!

NASZTASZJA

Felpezsdülve. Úgy legyen! Gánya! A herceg döntött, jól hallhatta! És én hallgatok rá! Köztünk tehát egyszer és mindenkorra vége…

TOCKIJ

De Nasztya!

JEPANCSIN

Nasztaszja Filippovna! Kérem! Gondolja meg! Gánya! Neked erre egy szavad sincs?!

NASZTASZJA

Na! Mi ez a csend?! Mitől ijedtek meg ennyire? Uramisten! Micsoda arcok! A zenészeknek. Játszanak! Játszanak valamit, nem bírom ezt a csendet!

JEPANCSIN

De emlékezzen, Nasztaszja Filippovna! Emlékezzen, hogy mit ígért! Hogy miben egyeztünk meg! Ígéretet tett! És most… mások előtt… Ezt nem vártam volna! Szív dolgában így… ilyen egyszerűen… és megalázóan…

TOCKIJ

Nehéz helyzetbe hoz, kérem… És Jepancsin tábornok urat is…

JEPANCSIN

Olyan szívdobogás jött rám… de olyan!…

NASZTASZJA

Mások előtt? Mi az, hogy mások előtt? Hiszen meghitt társaságban vagyunk! Hallotta, mit mondtam a hercegnek: döntsön! Ha igent mondott volna, azt is elfogadom. De nemet mondott, hát kosarat adtam. Az életem függött ezen.

JEPANCSIN

De miért a hercegtől tette függővé?! Kicsoda magának a herceg?!

NASZTASZJA

Ő az egyetlen ember, akiben vakon megbízom. Ő az első pillanatban bízott bennem, hát én is bízom benne!

GAVRILA

Végre magához tér. Nasztaszja Filippovna! Én… én nem tehetek mást, minthogy megköszönjem azt a végtelen tapintatot, amellyel tudomásomra adta… ahogy velem bánt… ahogy… Felcsattan. Tudtam! Tudtam, hogy így lesz! A herceg persze csupán a hetvenötezer rubelre vadászik! Ha tudni akarja! Semmije sincs, jól jönne neki!…

MISKIN

Csendesen. Kérem, Gánya, ne mondjon olyat, amit aztán megbán…

NASZTASZJA

A hetvenötezer ott marad Tockijnál! Nem kell fizetnie, barátom! Tegye csak el, ingyen visszaadom a szabadságát! Nősüljön, éljen boldogan, nem akadályozom meg semmiben! Hiszen belátom, fel kell lélegeznie! Kilenc év és három hónap! Elég volt! Holnap új életet kezdek, ma még mulatunk, pezsgőzünk, dalolunk… Tábornok úr! Visszaadom a nyakéket is! Odadobja. Tessék! Vigye a feleségének! Több estély nem lesz hölgyeim és uraim! A zenészek elé pattan.

„Hogyha sírok, hullik könnyem

ne bánjátok

Eltékozolt életemet

ha látjátok

be ne jöjjön senki hozzám…

aki jönne elzavarnám

mindörökre…”

KÁTYA

Nasztaszja Filippovna! Nasztaszja Filippovna! Rogozsin úr! Rogozsin, meg valamiféle részegek! Be akarnak jönni, azt mondják, várja őket!…

GAVRILA

Tudtam!

JEPANCSIN

Más se hiányzik!

ANDREJ

A százezerrel! A százezerrel!

NASZTASZJA

Engedd be őket, Kátya, hadd jöjjenek csak be mind!

KÁTYA

De otrombák, részegek…

NASZTASZJA

Ne félj, engedd be őket! Úgyis bejönnek!

Hölgyeim és uraim! Kérem ne zavartassák magukat… és maradjanak itt mind tanúnak! Legyenek tanúk mindannál, ami következik…

JEPANCSIN

Őrület! Őrület, amit csinál!

TOCKIJ

Mindig is hajlamos volt ilyesmire!

NASZTASZJA

Mi ez?

ROGOZSIN

Százezer!

NASZTASZJA

Tehát amit megígért. Jól van. Állta a szavát! Tessék! Uraim! Jöjjenek, foglaljanak helyet. Kátya, poharakat, pezsgőt, tessék, tessék, ne kéressék magukat!

ROGOZSIN

Na! Te gazfickó, most megláthatod! És te? Herceg! Te is itt vagy a vendégségben? No, lám!

LEBEGYEV

Vihogva. De még se frakk, se fehér mellény, se bársony köpönyeg! Hehe…

NASZTASZJA

Hölgyeim és uraim! Ez a piszkos újságpapírba csomagolt pénz itt százezer rubel! Rogozsin úr szavát adta, hogy százezerrel jön el hozzám… Persze eleinte alkudozott! Ezerrel kezdte, aztán háromezerre ugrott, majd tizennyolcezret ajánlott, de meggondolta, és negyvenezret ígért. Végül százezret. És most, itt van! Elhozta! De milyen sápadt! A dolog úgy történt, hogy meglátogattam Ivolginékat, vagyis a leendő családomat, és akkor Rogozsin úr a barátaival… Micsoda barátok!!! Hmmm… Szóval ezzel a tisztes társasággal berontott oda…

GAVRILA

Nasztaszja Filippovna! Zavarja el őket!

NASZTASZJA

Tessék? Ja, igen, igen, még ennek előtte történt, hogy Gánya húga azt rikácsolta: miért nem dobjátok ki ezt az orcátlant… Mármint engem. És a fivére arcába köpött. Szép kis história, igaz?

TOCKIJ

Násztya! Elég!

NASZTASZJA

Mi elég? Nem illik talán így beszélni? Ugyan, mit képmutatóskodunk?! Képmutatóskodtam eleget! Ültem a díszes páholyban, elkergettem magam mellől mindenkit… Vad nevetéssel. „Be ne jöjjön hozzám senki, elzavarnám mindörökre!” – Hát most nem zavarom el! Eddig úgy éltem, mint egy büszke ártatlanság, de megelégeltem! Nézzék, idejön, hoz százezret, ennyire értékel. Lenn vár a trojkára, hogy elvigyen magával. Gánya! Csak nem akartál bevinni a családodba egy ilyen perszónát?! Engem, aki Rogozsinnak való! A herceg is megmondta!…

MISKIN

Remegve a felindultságtól. Soha nem mondtam, hogy Ön Rogozsinnak való!

ROGOZSIN

Hohó, herceg, csak ne legyél ellenem!

NASZTASZJA

Nem is értem, hogyan juthatott eszembe, egy tisztességes családba bejutni! Csúfot űztem belőled, Gánya, mert látni akartam, meddig tűrsz! Hát bámulatos! Bámulatos, meddig vagy képes elmenni! Képes lennél feleségül venni, amikor látod, hogy az egyik gyöngysort ajándékoz nekem az esküvőd előestéjén, a másik meg százezerért akar megvásárolni?!

DARJA

Kergesd el őket! Kergesd el őket mind!

NASZTASZJA

Ó, Gánya! Hát csakugyan igaza volna Rogozsinnak? Három rubelért hason csúsznál a Nyevszkijig?

ROGOZSIN

Felröhög. Csúszna bizony!

JEPANCSIN

Gánya! Te ezt tűröd? Nem ezt vártam tőled!

ANDREJ

Nasztaszja Filippovna, kérem, legyen belátással, hiszen már eléggé megszégyenítette!

NASZTASZJA

Őt? Aki képes lett volna egy gyűlölt feleséget hazavinni? Mert gyűlölsz, ugye, Gánya! Csak a mohóság kerített hatalmába… Hetvenötezerért mindent eltűrni?! A tábornokra mutat. Még ennek az öregembernek is átengednél azután…

JEPANCSIN

Döbbenten. Ön volna ez?! Nasztaszja Filippovna? A gyöngéd lelkű hölgy? Az ártatlan? A finom gondolkodású? Micsoda fullánkos nyelv! Micsoda stílus!

NASZTASZJA

Lerészegedtem, tábornok, mulatni akarok, ez az én nagy napom! Tockijnak. Mit néz? Kinevet?

TOCKIJ

Angol hidegvérrel. Nem nevetem ki. Ellenkezőleg. A legnagyobb figyelemmel hallgatom!

NASZTASZJA

Hát csak hallgasson is! A derék jótevőm! Úgy tartott, mint egy grófnőt, mennyi pénzébe került a neveltetésem! De hiszen nem is pályáztam másra, csak a pénzére! Már rég nem élek vele! De elfogadom, amit ad! Férjhez mehettem volna, de nem adtam meg neki a szabadságát… ha eddig ő tartott fogva, hát most én! Őhozzá is mehettem volna feleségül, de undorodtam! Igen, mehettem volna ehhez a gyávához is! Kitartott vagyok! De hát akkor miért pöffeszkedem, igaz?? Játszom az úrinőt? Pedig az utcán a helyem! Megérdemlem! Vagy elmegyek Rogozsinnal, vagy beállok mosónőnek! Hiszen itt semmi sem az enyém! Még a rajtam levő rongyok sem! Koldusként pedig ki venne el? Senki! Kérdezem, ki venne el? Kicsoda? Nevet. Még Ferdiscsenkó sem!

FERDISCSENKÓ

Én nem. De a herceg igen!

NASZTASZJA

A herceg? Elvenne? Herceg!

MISKIN

Igen. Elvenném.

NASZTASZJA

Minden nélkül? Csak úgy, ahogy vagyok?

MISKIN

Elveszem, Nasztaszja Filippovna!

NASZTASZJA

Jószívűségből. Igaz? Na, még egy jótevő! Hát csakugyan… csakugyan igaz, amit mondanak, hogy amolyan…

ROGOZSIN

Félkegyelmű!

NASZTASZJA

Az, az! De miből akarsz eltartani? Miből akarsz megélni, ha feleségül veszel egy ilyen Rogozsinnak valót?

MISKIN

Én egy tiszteletre méltó nőt veszek el. És nem egy Rogozsinnak valót!

NASZTASZJA

Ki a tiszteletre méltó?

MISKIN

Ön!

NASZTASZJA

Felnevet. Még ilyet! Na, badarság, badarság, herceg! Hagyjuk ezt, badarság!

MISKIN

Remegve. Igaza van… én egy jelentéktelen alak vagyok, semmihez sem értek, semmit sem tudok, csak azt, hogy Ön az első perctől fogva mélységes hatást tett rám! Ön visszadobja a hetvenötezret, és azt mondja, itt hagyna mindent, ezt pedig a jelenlévők közül nem tenné meg senki. Miért menne el Rogozsinnal? Miért alázná meg magát? Én szeretem Önt. Meghalok Önért, és senkitől sem tűröm el, hogy rosszat mondjon magáról!…

GAVRILA

Rogozsinnak. Ehhez mit szólsz, te részeges, te disznó?

ROGOZSIN

Gazfickóval nem állok szóba!

ANDREJ

Csak ne nevessenek, kérem. Ha már a meglepetéseknél tartunk. Lev Nyikolájevics jelentős örökséghez jut.

JEPANCSIN

Tessék? Egy szóval sem mondta!

ANDREJ

Most intézik az ügyet. Moszkvából nemsokára értesítik, és átveheti a nagynénje után az örökséget…

LEBEGYEV

És mennyi az?!

ANDREJ

Másfél millió.

Ismerem az ügyvédet, aki a végrendeletet kezeli, a napokban ebédeltem vele, amikor Moszkvában jártam…

FERDISCSENKÓ

Ez aztán meglepetés!

JEPANCSIN

És én még 25 rubellal szúrtam ki a szemét… Nevetséges!

ROGOZSIN

Másfél millió! Na, és? Nasztaszja Filippovna megmondta, badarságnak tartja, amit a herceg mond! Sajnállak, szegény herceg, kosarat kaptál!

MISKIN

Nem akartam a pénzzel dicsekedni. Én nem pénzért veszem Nasztaszja Filippovnát!

NASZTASZJA

Megváltozott hangon. De hiszen nem baj az, ha van! Hölgyeim és uraim! Meggondoltam magam! Egyszer adódik ilyen szerencse az életben! Jöjjön, Lev Nyikolájevics, üljön mellém…

ROGOZSIN

Felordít. Neeem!

NASZTASZJA

De, jöjjön csak!

Hercegné vagyok! Gratuláljanak! Férjhez megyek! Andrej! Ferdiscsenkó! Hozzanak pezsgőt! A herceg gazdag, és feleségül vesz!

JEPANCSIN

Herceg! Térjen észre!

NASZTASZJA

Nem, nem tábornok! A herceg nem tűri, hogy sértegessenek! Most kezdődik csak az igazi élet! Egyenrangú leszek möszjő Tockij leendő feleségével! Hercegné! Elkéstél, Rogozsin! Vidd a pénzed, nem kell már nekem, gazdagabb leszek nálad!

ROGOZSIN

Herceg! Lépj vissza!

FERDISCSENKÓ

Majd épp a te kedvedért!

ROGOZSIN

Mindenemet odaadom!

NASZTASZJA

Herceg! Hallod, hogy alkuszik rám?

MISKIN

Nagyon szereti Önt.

NASZTASZJA

És te nem restelled majd, hogy kis híján Rogozsin asszonya lettem?

MISKIN

Soha!

NASZTASZJA

Hát azt, hogy Tockij kitartottja voltam?

MISKIN

Nem a maga jószántából tette!

NASZTASZJA

Soha nem veted majd a szememre?

MISKIN

Soha!

DARJA

Ez aztán a gentleman!

GRIGORIJ

Ritkaság! Istenemre, ritkaság!

MISKIN

Nasztaszja Filippovna, nem én tisztelem meg Önt, hanem Ön engem! Mit számít Rogozsin és Tockij és Gánya? Önre vigyázni kell, és én vigyázni is fogok… és szeretem és tisztelem… amíg élek!

ROGOZSIN

A hízelgő! Mekkora hízelgő!

JEPANCSIN

Megáll az eszem! Tockijnak. A herceg és a mi Nasztyánk?!

TOCKIJ

Elveszett ember!

NASZTASZJA

Megrendülve. Velem így még sohasem beszélt senki! Köszönöm a szavait, herceg! Rám eddig csak alkudoztak! Egyetlen rendes ember sem kérte meg a kezemet! Hosszan nézi Miskint, szemét elfutják a könnyek. Hallotta, möszjő Tockij? És ti is, mind? Hallottátok? Mily szép is ez! Milyen szép! Megragadja Miskin kezét hálásan, majd hirtelen hangot vált. Rogozsin! Várj! Lehet, hogy mégis elmegyek veled!

MISKIN

Döbbenten. Nasztaszja!!

ROGOZSIN

Micsoda?! Jól hallom?! Hogy velem?!

TOCKIJ

Szeszély! Csupa szeszély!

JEPANCSIN

Érthetetlen! Valóságos Sodoma!

NASZTASZJA

Hát komolyan gondolták, hogy tönkreteszem ezt a szent embert? Gyerünk, Rogozsin, készítsd a pénzt!…

ROGOZSIN

Na, eredj innen! – Itt van, drágaságom, máris adom…

NASZTASZJA

Elfordul. Különben lehet, hogy mégsem megyek hozzád! Ellöki az utána nyúló Rogozsint. Azt hiszed, ha a feleséged lennék, nálad maradhatna a pénz? Hohó! Van nekem magamhoz való eszem! Add ide!

ROGOZSIN

Tessék, Násztya, ahogy akarod! Fogd a pénzt, bánom is én, csak gyere velem!

NASZTASZJA

Én már csak ilyen vagyok! Tockij ágyasa voltam, mit vártok tőlem?!…

MISKIN

Ne tegyen jóvátehetetlent, kérem!

NASZTASZJA

Na, hol az a pénz?! De nem törődik a paksamétával. Herceg, neked Agláját kell elvenned, nem ilyen utcára valót, hogy ujjal mutogassanak rád! Gánya! Te is elvehetted volna Aglája kisasszonyt, ha nem vagy ekkora számító! Vagy tisztességes nővel tartsatok kapcsolatot, vagy tisztességtelennel! Mit bámul, tábornok?

MISKIN

Gondolja meg, miket beszél, könyörgök!

NASZTASZJA

Bennem is van büszkeség, pedig orcátlan vagyok! Azt mondtad, magam vagyok a tökély? Mulatságos! Sárba taposok másfélmilliót meg a hercegi rangot, nem kell a hetvenötezer sem! Mulatni akarok… mulatni! Utolsó rongy vagyok!

MISKIN

Neeem!

NASZTASZJA

Dehogynem! Tíz évig börtönben ültem, most fogok szabadulni! Rogozsin! Kész vagy az útra?

ROGOZSIN

Kész vagyok, gyönyörűségem! Mégis az enyém lesz! Az enyém! Bort! Hé, mindenki! Mulassunk! Zenét!

Ő az enyém! Melléje tolakszik, ölelgetné. A királynőm! Végre!

NASZTASZJA

Ne ordíts és ne tolakodj, mert kidoblak! Még nem vettem el a pénzedet! Hadd lássam, add ide!

Nasztaszja undorodva nézi a paksamétát. Pfúj, de utálatos! Herceg! Nézd! A menyasszonyod elfogadja a pénzt, mert züllött! Csak nem sírsz? Fáj, vagy mi? Inkább nevess, mint én! Mi ez a nagy döbbenet? Más hangon. Mindig egy ilyenről álmodoztam, mint a herceg. Hogy majd eljön, átölel, és azt mondja, te nem vagy hibás Nasztya, szeretlek! Vadul. Helyette ez jött a falusi házamba kéthavonta! Möszjő Tockij! Ott vendégeskedett, megalázott, kihasznált, vérig sértett, lezüllesztett… Kész vagy Rogozsin?

ROGOZSIN

Várnak a csengős trojkák!

NASZTASZJA

Gánya! Meg akarlak jutalmazni. Miért is veszítenél el mindent? Rogozsin! Elcsúszna hason a Nyevszkijig három rubelért?

ROGOZSIN

Röhögve. El, ez el, bizony!

GAVRILA

Aljas!!!

NASZTASZJA

Na, majd meglátjuk, ki az aljas! Bele akarok nézni a lelkedbe! Látod ezt itt? Százezer van benne! Én most ezt a kandalló tüzébe vetem, itt, mindenki előtt! Ha lángra lobban a papiros, kiveheted onnan puszta kézzel, és a tied lehet! A tied valamennyi! Százezer! Viheted! Én meg gyönyörködöm benne, hogyan kapkodsz érte… a pénzemért! Ha nem nyúlsz a tűzbe, benn ég, nem engedek senki mást hozzáérni. Tanúm rá itt mindenki! Ez az én pénzem, Rogozsintól kaptam erre az éjszakára! Az én pénzem, ugye Rogozsin?

ROGOZSIN

A tied, királynőm!

NASZTASZJA

Ferdiscsenkó. Éleszd fel a tüzet!

FERDISCSENKÓ

Ajaj, nem visz rá a lélek!

NASZTASZJA

Eh, majd én! Felkapja a piszkavasat, megkotorja a tüzet. Lángol. Rádobja a köteget. Így! Így, így, Gányecska! Nézd csak a lángokat, nézd!

JEPANCSIN

Megőrült! Megőrült, isten bizony!

ANDREJ

Iszonyat!

FERDISCSENKÓ

Uramisten! Százezer! És megég! Megég!

TOCKIJ

Színes egyéniség. Meg kell hagyni, színes egyéniség az én Nasztyám!

LEBEGYEV

Százezer! Százezer! Ó, Mindenható Istenem! Láttam, ahogy becsomagolták a bankókat! Láttam! És odavesznek!

ROGOZSIN

Ne óbégass!

LEBEGYEV

Nasztaszja Filippovna! Engedd, hogy kivegyem. Gyerekeim vannak, az apám beteg, a feleségem járni se tud, a fiaim csaknem árvák! Ó, teremtőm, hadd másszak be érte a tűzbe!…

JEPANCSIN

Gánya! Na, mi lesz?!

ANDREJ

Hát hagyod benn égni?

ROGOZSIN

Lássuk, milyen a lelked?!

NASZTASZJA

Én nem tréfálok! Benn ég, ha nem kapod ki. Akkor aztán felakaszthatod magad!

LEBEGYEV

Ni, már belekap! Belekap a láng! Engedjetek!

ROGOZSIN

Félre! Nem hallottad, te vércse!

TÖBBEN

– Elég – !

– Annyi pénz!

– Istenkísértés!

– Őrület!

ROGOZSIN

Ez aztán a királynő! Kinek lenne mersze ilyenre?! Ez tetszik nekem!

FERDISCSENKÓ

A fogammal is kivenném onnan!

JEPANCSIN

Ég! Látom, perzselődik a széle!

NASZTASZJA

Na, Gánya! Ne gondolkodj! Utoljára mondom!

FERDISCSENKÓ

Nyúlj már bele, te mafla! Odaég!!!

NASZTASZJA

Gánya! Hová mész!?

TÖBBEN

– Elájult!

– Uramisten! Rosszul lett! Segítsenek!

NASZTASZJA

Vizet neki! Pofozzák fel! Na, jól van, jól! Felkapja a piszkavasat, és kikotorja a pénzt a tűzből.

LEBEGYEV

Ó, hála a Teremtőnek, hála! Micsoda tréfa! Majd belehaltam!…

NASZTASZJA

Gánya mellé teszi a köteget. Az övé. Mind az övé! Hallják kérem? A hiúsága nagyobb, mint a pénzsóvársága! Hát megjutalmazom érte! Csak nem vette ki! Csak nem! Rogozsin! Gyerünk! Isten veled, herceg! Először láttam életemben embert! És Önnek is ágyő, möszjő Tockij! Tábornok! Isten Önnel! Rogozsin! Menjünk már!

MISKIN

Felocsúdva. Nasztaszja Filippovna! Ne tegye! Az istenre kérem! Szeretem magát…

8. kép

LIZAVETA

Három hónap? Vagy négy? Hány hónapig voltál Moszkvában? Úgy eltűntél, mint a kámfor. Voltál a Kremlben, abban a szép, régi templomban? A Blagovescsennijben? Imádkoztál, Lev Nyikolájevics? Imádkoznod kellett volna. Rondán viselkedtél. Haragudtam rád… De hát a rokonom vagy! A férjemre jobban haragszom! Gyöngysor annak a!… Ki sem akarom mondani, mifélének! Az a szégyenletes estély! … Hanem írt nekem Moszkvából a barátnőm, emlegetett, mert tudott rólad! Hát hogy lehetsz ilyen mafla, már megbocsáss? Hírül veszik, hogy átvetted az örökségedet, megrohannak, te meg fűnek-fának adogatod a rubeleket? Maradt azért valamennyid?

MISKIN

Maradt. Csak a rászorulóknak adtam…

LIZAVETA

Megrohantak, mert érezték, becsaphatnak! Ej, te szegény! Na, hát csak járj hozzánk, ha már így visszajöttél Pétervárra!

MISKIN

Aglája?

ADELAIDA

Aglája Jevgenyijjel ment operába. Jevgenyij Radomszkijjal! Dicsekvően, élvezve Miskin zavarát. Jevgenyij gazdag, tiszt, de most szabadságot vett ki… Meglehet, feleségül veszi a mi kis Aglájánkat!

MISKIN

Maga játszott ilyen gyönyörűen? Kár, hogy abbahagyta.

ALEKSZANDRA

Unatkozom…

MISKIN

Igaz, hogy Tockij Bretange-be ment? Feleségül vett egy márkinőt?

ALEKSZANDRA

Bosszantani akar, hogy emlegeti?

MISKIN

Csak sajnálom, hogy a házassági tervük nem sikerült.

ALEKSZANDRA

Na, és ki miatt? Ki szólt közbe ott, az estélyen, herceg? De hagyjuk, már nem érdekel!

LIZAVETA

Úgy, úgy lányom, vess csak keresztet mindkét kezeddel! Aki elfut, csak fusson! Sóhajt. A lányaim! Alig várom, hogy mind férjhez menjenek… Hol szálltál meg, herceg?

MISKIN

Egy kis szállodában, a Néva-parton.

9. kép

LEBEGYEV

Vodkát? Na, csak egy kicsikét! Jót tesz az! Nem jó színben vagy fenséges uram! Na, ha nem, hát nem! Felhajt egy pohárkával. Rég nem láttam! Ha tudná, milyen piszokul bánt el velem Rogozsin! Elkergetett, mint egy kutyát! Pedig mekkorát mulattunk együtt, az egész banda, napokig! Mielőtt Moszkvába ment Nasztaszjával! Ő is hogy mulatott! Pezsgőzött, táncolt, ölelgette Rogozsint. Aztán fel a vonatra, egyenest a pályaudvari étteremből! De hisz hallhatott róla! Vizslatja. Ön pedig csakhamar utánuk, igaz? És hogy volt az? Megszöktette Rogozsintól Nasztaszját?

MISKIN

Nem kellett megszöktetni! Eljött hozzám, mihelyt megtudta, hogy ott vagyok…

LEBEGYEV

Együtt éltek?

MISKIN

Míg vissza nem rohant Rogozsinhoz!

LEBEGYEV

Hát most meg itt vannak! Már kitűzték az esküvőt, amikor se szó, se beszéd, faképnél hagyta megint! De aztán visszament hozzá!

MISKIN

És most? Hallom, megint otthagyta. Úgy tudom, maga szerzett neki lakást.

LEBEGYEV

Nem szereztem, csak megmondtam, hova költözzön! Mert annyira meg volt zavarodva! Ments meg, Lebegyev, azt mondja, adj tanácsot, hova bújjak Rogozsin elől! Hát, mondom, menjen Darja Alekszejevnához, ott jó helye lesz. Az a barátnője…

MISKIN

Most is ott van?

LEBEGYEV

Ott, ott! Hajtogatja, hogy így, úgy, ő szabad! És ez mindig gyanús! Mintha elvesztett volna valamit, és állandóan azt keresné! – Vodkát? Még mindig nem?

MISKIN

Maga se igyon annyit!

LEBEGYEV

Ha józan vagyok, kedvetlen leszek… Most az apokalipszist olvasgatom, hát nem mondom, beleborzongok. Idéz. „És eljöve a veres ló, és ki azon ül, annak megadatik, hogy a békességet elvegye a földről, és hogy az emberek egymást öljék… És jön a sárga színű ló, s ki rajta ül, annak a neve Halál, és a pokol követi azt…”

Herceg! Hova megy! Akartam még mondani valamit! Valaki nagyon kíváncsi volt rá, hogy mikor jön már meg Moszkvából!

MISKIN

Nasztaszja?

LEBEGYEV

Aglája!

10. kép

MISKIN

Micsoda homály! Itt élsz? Nagy ház! Gazdag ház valóban. Ezt a könyvet olvasod? Egy kés? A könyvben egy kés?

ROGOZSIN

Azt ne bántsd! Hallod? Tedd vissza! – Könyvjelzőnek használom.

MISKIN

Egy vadászkést?

Itt akarod megülni a lakodalmat?

ROGOZSIN

Itt.

MISKIN

Hamarosan?

ROGOZSIN

Nem én döntöm el.

MISKIN

Hanem ő?

ROGOZSIN

Szóval visszajöttél Pétervárra! Amikor Moszkvába mentem vele, ott tűntél fel! Mit akarsz már megint?

MISKIN

Moszkvában az örökségemet intéztem.

ROGOZSIN

Az örökségedet! Szünet. Ne számíts rá, hogy újra hozzád fut a templomajtóból!

MISKIN

Ne beszélj így, nem vagyok az ellenséged! Szünet. Haragszol, látom. De, de, látom. Ha rendbe jön köztetek minden, akkor a szeme elé se kerülök többé. Ne ingasd a fejed, nem csaplak be. Legyetek boldogok, adja isten, hogy ne pusztuljon el melletted… és te sem őmellette. De ha különválnátok… Lásd, teljesen őszinte vagyok: örülnék neki. De nem állok közétek. Nem is vagyok igazi vetélytársad. Még akkor sem voltam, amikor hozzám futott.

ROGOZSIN

Nevet. Csak meséld, meséld!

MISKIN

Igazat beszélek. Külön lakásban éltünk, én őt nem szerelemmel, hanem szánalommal szeretem. Meg akarlak nyugtatni, mert te is fontos vagy nekem. A barátom vagy… Na, isten áldjon…!

ROGOZSIN

Ne menj el! Szünet. Ha nem vagy itt, gyűlöllek, bizisten, ha a kezem közé kaphattalak volna, megöllek! De most más. Ha látlak, elpárolog a haragom. És úgy kedvellek, mint régen.

MISKIN

Ilyenkor hiszel nekem, ha távol vagyok, gyanakszol rám…

ROGOZSIN

Te azt mondod, szánalommal szereted. Bennem pedig egy szemernyi szánalom sincs iránta. Gyűlöl. Tudom. Hányszor szégyenbe hozott már! Nem veled! Azzal a tiszttel is, Moszkvában…

MISKIN

Lehetetlen!

ROGOZSIN

Vadul. De igen!

MISKIN

Ő nem olyan.

ROGOZSIN

Felnevet. Nem olyan?! Veled nem olyan! De velem olyan! Utolsó szemétnek tart! Pedig mennyi pénzt költöttem rá! Mennyi pénzt!

MISKIN

Mi lesz veled?

ROGOZSIN

Moszkvában nem tudtam rajtakapni, pedig leselkedtem utána. Mégis dühös lettem rá! Szidtam, gyaláztam… Összevesztünk, ki akart dobatni. A barátaival! Azokkal a nyomorult ingyenélő tisztecskékkel… Akik rajzanak körülötte! De kékre-zöldre vertem…

11. kép

NASZTASZJA

Ott ült, egy karosszékben, mozdulatlanul. Jól van, mondom neki, jól van, ülj csak ott ameddig akarsz, bánom is én! Maradj csak néma, ameddig akarsz, bár nem illik hozzád ez a durcás viselkedés. Hát mi vagy te, micsoda férfi?! Csak nézz magad elé, csak nézz, én elmegyek, itthagylak bezárva, elmegyek a barátaimmal a francia színházba, te meg csak várj, várj… majd szólok, hogy adjanak teát… Meg se moccant. Aztán meg dühöngött. Aztán meg sírt! De nem törődtem vele.

MISKIN

Szereti magát. Nagyon szereti magát. Én tudom.

NASZTASZJA

Ó, herceg! Most józan vagyok, nyugodt vagyok, de nem tudom, mit tegyek? A barátaim ijesztgetnek, azt mondják, meglátom, egyszer még kárt tesz bennem. De én nem félek tőle!

MISKIN

És tőlem? Tőlem fél?

NASZTASZJA

Ó, te kedves, kedves, szelíd, jóságos ember… Kis csend. Félek. A jóságodtól félek. Ő durva, tőle azért kellene félnem, de valahogy… nem tudom megmondani, herceg… el akarok szakadni tőle, aztán mint a kába madár, neki a fénynek! Eddig még elmenekülhettem… Eddig még! De ilyeneket mond: „Ha elmész mellettem, és meghallom a szoknyád suhogását, megbolondulok érted, elakad a szívverésem, ha látom a hajladozásodat, a derekadat, a kibomló hajadat, ha meghallom a sóhajtásodat, mindent odaadnék, mindent…” Én meg azt kérdezem tőle: „És ha nem megyek hozzád? Mit teszel?” Azt mondja: „A vízbe ölöm magam!” Nevet. Őrült! Bolond! Bolond, bolond!

MISKIN

És most hogyan határozott?

NASZTASZJA

Komolyan. Hozzá megyek. És hű felesége leszek…

12. kép

ROGOZSIN

Nem értem, miért mondasz le róla?

MISKIN

Megmondtam. Nem állok közétek.

ROGOZSIN

Tudom én, hogy a te szánalmad nagyobb az én szerelmemnél.

MISKIN

Hozzád megy, megmondta. Ha menekül előled csak azért teszi, mert megzavarták szegényt. Tockij, a tábornok, Gánya, te… és én is…

ROGOZSIN

Másról van szó. Ha elmenekül előlem, másért teszi. Szeret valakit.

MISKIN

Valakit?

ROGOZSIN

Vadul. Téged! Tudom! De nem viszi rá a lélek, hogy hozzád menjen! Azt gondolja, szégyent hoz rád! Bezzeg rám hozhat szégyent! Azt mondja nekem: hamar azt az esküvőt, mert különben a Névának megyek! Aztán meg fogja magát, és… Eh! Téged szeret.

MISKIN

Féltékeny vagy! Betegesen féltékeny! Nem is akartam idejönni. El akarom őt felejteni. És el is felejtem…

ROGOZSIN

Meglátja Miskin nyakában a keresztet. Elég nagy, bizánci kereszt, nyűtt kék szalagon függ a herceg nyakában. Miféle keresztet hordasz te?

MISKIN

Egy részeg katonától vettem húsz kopejkáért. Megállított az utcán, könyörgött, hogy kenyérre kell neki, odaadtam neki a húsz kopejkát. Azt mondta ezüst, de én láttam, hogy ón. Ment, bicegett mindjárt a kocsma felé boldogan, hogy becsapott. Ki tudja, mi vitte rá a nyomorúságra?

ROGOZSIN

Add nekem.

MISKIN

Adjam neked?

ROGOZSIN

Hordani fogom, te pedig fogadd el az enyémet!

MISKIN

De hiszen a tied arany! Ez meg csak ón!

ROGOZSIN

Keresztet cserélünk, legyünk testvérek!

MISKIN

Boldogan! Örömmel akasztja le a nyakából, s adja át, s elfogadja, és a nyakába akasztja Rogozsinét.

ROGOZSIN

Most pedig elvezetlek az anyámhoz!

13. kép

ROGOZSIN

Édesanyám! Lev Nyikolájevics Miskin herceg! Ő az én legjobb barátom! Keresztet váltottunk, hogy testvérek legyünk. Áldd meg őt, anyám, mintha az édesfiad volna… Várj! Majd segítek, összeteszem az ujjaidat! Gyengéden segíti összetenni az anyja jobbjának ujjait.

Úgy, úgy! Állj fel, Lev Nyikolájevics! Nem hallja, amit mondanak neki, de láthatod, mégis áldást adott rád, mert ő is így akarta… Most menj! Te arra, én erre… Ég áldjon!

MISKIN

Hát hadd öleljelek meg!

ROGOZSIN

Vonakodik. Nem, most már siess, dolgom van…

MISKIN

Nem akarod, hogy megöleljelek búcsúzóul?

ROGOZSIN

No, lám… No…

MISKIN

Hát vedd el! Legyen a tied Nasztaszja Filippovna! Ha már így rendelte a sors. Átengedem, és rá se nézek többé! A szavamat adom, ne feledd, Rogozsin!

14. kép

DARJA

Ki az? Ej, ki az ott? Herceg! Ön az! Istenem, de megijesztett!

MISKIN

Feldúlva. Nasztaszja… Nasztaszja Filippovna ugyebár most Önnél szállt meg?

DARJA

Lelkem, herceg! Nasztaszja elutazott Pavlovszkba, a nyaralómba! Reggel ült vonatra… De hogy néz ki maga? Sápadt!

MISKIN

Elutazott? Hála az égnek!

DARJA

Hát nem találkozni akart vele?

MISKIN

Igen… Nem! Nem, nem! De erre hozott a lábam. Igen… Látni akartam… Nem szabadna. Már nem szabadna. Megígértem, hogy többé soha…

DARJA

Istenem, mi van magával? Jöjjön beljebb… Fázik? Reszket!

MISKIN

Nem, máris megyek… Nem lenne szabad itt lennem. Vétkezem Rogozsin ellen… De eljöttem, mert féltem Nasztyát! Gondolja, hogy Rogozsin igazán szereti? Hiszen sokszor látta őket együtt!

DARJA

Rogozsin őrült!

MISKIN

Nem, dehogy… csak szenvedélyes. Szenvedélyesen szeret, de részvéttel lesz-e iránta? Megbocsájtja-e neki az eddigi életét… A részvét a legfontosabb a világon! Legyünk részvéttel egymás iránt… részvéttel…

DARJA

Istenem, maga beteg, herceg!

MISKIN

Szédülök… a fejem… Igen, így szokott lenni a roham előtt. De haza kell mennem a szállodába, mielőtt… Fény! Fényt látok, rettenetes fényt… Megtántorodik. Semmi, semmi… Még semmi! Egy szempár kísért idáig. Még a pályaudvarnál… aztán errefelé is… A házak sarkánál… Egy szempár… Mennem kell… A részvét a legfontosabb! Rogozsinnak nagy szíve van. Hinni akar. Vissza akarja kapni a hitét. Hinni valakiben, valamiben! Istenem! Becsületszavamat adtam, hogy nem jövök ide, és itt vagyok! Micsoda galádság! Hazudtam neki! Pedig a testvérem… Micsoda becstelenség…

DARJA

Nem mehet el így! Jöjjön, teázzunk, pihenjen le…

MISKIN

Nem, itt nem szabad… nem szabad… Ég áldja, Darja Alekszejevna…

Miskin megtorpan. A szempár! Most mindennek egyszerre vége lesz!

ROGOZSIN

Hát ezt ígérted? Nem fogod látni többé! Többé soha!…

DARJA

Rosszul van. Rájött a roham. Fogják le, tegyenek valamit a feje alá! A feje alá!…

15. kép

LEBEGYEV

Lám, lám, micsoda megtiszteltetés! Az én nyaralóm lett a központ, az én kis vityillóm, a nagy gangos házak között! Csak azért, mert nálam lakik a herceg! Emlékszik, fenséges uram, amikor Pétervárra utazván megismerkedtünk? Haj, haj, az ember sohasem tudhatja, mekkora szerencse éri! Itt van Pavlovszk színe java! Lebegyev pincéjében minden van, pezsgő, borok… amit óhajtanak! Magam szolgálom ki Önöket, mégpedig a legnagyobb örömmel! Teát? Hölgyem!

MISKIN

Köszönjük… Nem kérünk semmit.

AGLÁJA

Milyen jól idehallatszik a katonazene a promenádról! Pavlovszk nagyon szép nyáron! A kertekben az a sok virág… a parkban a hölgyek, urak… mindenki vidám… De miért nem hozzánk jött lakni, herceg? A maman is hívta! Apám sem neheztel már Önre, pedig alaposan keresztülhúzta a számítását! Szünet. Itt van az egész pétervári társaság. Még Gánya is a húgával meg a sógorával. Képzelje, összejárunk, Vera intézte így… Ha Gányát látom, különös érzés fog el! Még akkor is, amikor Jevgenyijjel sétálok, és ő véletlenül felbukkan! Mintha olyan valakit látnék, aki a kivégzés elől menekült meg…

MISKIN

Én láttam kivégzést. Szünet. Franciaországban. Javakorabeli férfit kísért a hóhér. Zokogott. Szörnyű látvány volt. Azt hittem, csak a gyermek sír, ha fél. De az az ember úgy sírt, rázta a zokogás – Ne ölj! mondja a parancsolat. Igen, bűnös volt, de szabad-e megölni bárkit is? Szünet. Sokszor álmodom vele… Csend. Miskin felnéz Aglájára.

Magának mindig is tetszett Gánya. Mindig is…

AGLÁJA

Élénken. Kislánykoromban is kijártunk ide, Pavlovszkba. Emlékszem, egyik nyáron hozzánk csapódott egy kutya. Egy zsemleszínű kis kan. Játszottunk vele, ott ugrándozott velünk. Szerettük. Legszívesebben a szobámba is bevittem volna, de a maman nem engedte. Aztán, még az őszi beköltözésünk előtt megszökött egy szukával. Láttuk, hogyan lett hozzánk hűtlen. Sírtam. Nem lehetett megvigasztalni. A nővéreim kinevettek, pedig ők is sajnálták, de ők könnyebben elviselték a szökését. Én vigasztalhatatlan voltam még sokáig. Így tudok én szeretni, herceg!

MISKIN

Így szeret, és ugyanígy gyűlöl…

AGLÁJA

Hogy bírja ki ennél az alaknál? Ennél a Lebegyevnél?

MISKIN

Nem kér sokat a szállásért, és itt csend van. Távol a nagy kertektől, a fák között… Nyugalmat akarok.

LEBEGYEV

Jön lélekszakadva. Herceg, Ivolgin tábornok közeledik az úton. Mondjam neki, hogy nem fogadja? Jevgenyij úr is vele van… Megmondom nekik, hogy Önnek még pihennie kell!

AGLÁJA

Jevgenyij? Mit keres itt Jevgenyij?

MISKIN

Engedje csak bejönni őket!

AGLÁJA

Jevgenyij féltékeny. Mindenáron azt akarja, hogy tűzzük ki az esküvő napját. Anyám nagyon szeretné, ha hozzá mennék. De én…

MISKIN

Ön nem akar hozzámenni?

AGLÁJA

Nem tudom. Művelt, okos, gazdag, de…

IVOLGIN

Na, hogy van a nagybeteg? Drága barátom! Szólíthatom így, ugyebár? Napok óta mindenki magát akarja látni. Ez a derék úriember is. Ismerkedjenek meg! Jevgenyij Radomszkij, szárnysegéd… ugyebár…

JEVGENYIJ

Már sokat hallottam Önről! Örülök, hogy megismerhettem…

MISKIN

Semmi bajom, ne hallgasson a tábornokra, már csak pihenek.

AGLÁJA

Jevgenyijnek. A herceg mindenkinél közelebb áll a szívemhez! Úgy tekintsen rá!

JEVGENYIJ

Gyanítom… Miskinhez. Sokat emlegeti Önt!

IVOLGIN

Ó, kedves Aglája kisasszony! Valamikor a karomon hordoztam, úgy bizony!

AGLÁJA

Gúnyos mosollyal. Emlékszem.

IVOLGIN

Tessék? Emlékszik?

AGLÁJA

Nagyon is jól emlékszem. Nekem kitűnő emlékezőtehetségem van. Krasznodarban történt… Ön, tábornok, fakardot is faragott nekem, nyilazni tanított, vadgalambokra vadásztunk…

IVOLGIN

Csodálkozva derűsen. Igen… rémlik… hát hogyne!

AGLÁJA

Gúnyosan. Van ennek már vagy negyven esztendeje!

IVOLGIN

Ön kinevet engem, csúfot űz belőlem, öregemberből, ez nem szép dolog. Pedig az édesatyja meg én… mi valamikor… Könnyezik. Eljártam Önökhöz, gyönyörködtem az édesanyjában…

AGLÁJA

De még mennyire! És az apám féltékeny volt Önre, a daliás törzskapitányra!

JEVGENYIJ

Aglája, kedves! Ez nem szép dolog…

AGLÁJA

Tessék? Ön leckéztetni akar?

JEVGENYIJ

Isten őrizz! De kénytelen vagyok megjegyezni…

MISKIN

Jevgenyij helyesen látja, ez illetlen dolog…

AGLÁJA

Hát mi vagyok én? Kisdiák? Akit megszidnak a tanítóbácsik?

IVOLGIN

Jaj, semmi baj, semmi baj, értem én a tréfát! Egyszer például még Szevasztopolban, az egyik tiszttársam rámsütötte a pisztolyát. Részeg volt, szegény, de azért tudta, hogy nincs megtöltve a pisztoly! Nem mondom, beleremegtem kissé, de végül jót nevettem. A tréfát érteni kell, érteni…

LEBEGYEV

Bekukkant. Tábornok úr, jöjjön, van egy kis gyümölcspálinkám, megkóstolja?

IVOLGIN

Én? Lebegyev, Lebegyev, hát nem tudja, hogy én soha egy kortyot sem? De ha maga inni akar, hát elkísérhetem… Jevgenyij, nem jön velem? Jöjjön…

MISKIN

Maga mindenkit kinevet, Aglája.

AGLÁJA

Ha olyan nevetségesek! Mit tegyek, ha az emberek általában nevetségesek? Kinevetem őket! Jevgenyij is… nem figyelte? Hogy végigmérte magát! Féltékeny Önre!

MISKIN

De hiszen hogy is képzelheti, hogy vetélytársa lehetnék?

AGLÁJA

Herceg! Hogyhogy nem érzi? Maga az első perctől fogva nagy hatással volt rám. És ha tudná, mennyire szenvedtem, amikor megtudtam, hogy Ön és az a nő!… Tudja, hogy ő is itt van Pavlovszkban?

MISKIN

Nasztaszja?

AGLÁJA

Ideges nevetéssel. Ne tegyen úgy, mintha most hallaná először! De, kérem, kerülje! Megígéri? Megígéri nekem, hogy feléje se néz?

MISKIN

Megígérem. Hiszen Rogozsinnak is megígértem.

AGLÁJA

Szenvedélyesen megragadja a herceg kezét. Ugye, Ön sem közömbös irántam! Vallja meg!

JEVGENYIJ

Féltékenyen. Pardon! Csak érdeklődni akartam… Az édesanyja megbízott, hogy kísérjem haza. Ha már menni óhajtana…

AGLÁJA

Egyedül is hazatalálok!

JEVGENYIJ

Ahogy óhajtja! Meghajol. Herceg! Sértetten távozik.

AGLÁJA

Várjon! Utána siet, onnan int vissza a hercegnek. Ágyő, herceg! Ön nagy álmodozó! Hát csak álmodozzon szépen! Menjünk, Jevgenyij! Belekarol. Kitalált már valami érdekes programot estére? Remélem, gondoskodik a szórakoztatásomról?…

16. kép

LIZAVETA

Jevgenyijnek. Sehogy sem fér a fejembe, miért hord Ön polgári öltözéket tiszt létére? Pedig olyan jól áll magán az egyenruha!

JEVGENYIJ

Már említettem, néhány hónapig szolgálaton kívül vagyok. A birtokom ügyeit intézem.

LIZAVETA

Adósságok?

JEPANCSIN

De, Lizaveta!

LIZAVETA

Csak tudni akarom, hiszen csakhamar közelebbi kapcsolatba kerülünk!

AGLÁJA

Ezt hagyjuk!

JEVGENYIJ

Aglája kisasszonynak kellemetlen ez a téma!

ADELAIDA

Anyánk kedvenc témáját kihozza a piknikre is!

LIZAVETA

Mert örökké a sorsotokért aggódom! Leül végre. Jaj, de jó idekinn! Egész nyáron erre a napra várok, amikor piknikezünk…

IVOLGIN

Jön néhány palackkal. Valódi grúz borok! Micsoda zamat, majd meglátják!

MISKIN

Minden esztendőben megrendezik ezt a pikniket? Ez amolyan angol divat, ugye?

JEVGENYIJ

Vagy francia!

VERA

Azt a vidám dalocskát! Azt!

ALEKSZANDRA

Gánya! Ne búslakodjék, itt jókedvűnek kell lenni!

IVOLGIN

Töltöget. Igyunk, igyunk! Micsoda gyönyörű idő! Szegény Nyinám odabenn, a forró pétervári lakásban! De mi itt, mint a faunok és tündérek… Na, milyen a bor?…

JEPANCSIN

Nagyszerű, barátom, nagyszerű! Ital dolgában verhetetlen voltál mindig is!…

AGLÁJA

Nem akarják, hogy szavaljak?

TÖBBEN

Nagyszerű! – Halljuk! – Az remek lesz!

AGLÁJA

Nos, akkor hallgassák!

IVOLGIN

A költészet! Az életemet adnám egy szép versért, pedig katonaember voltam…

LIZAVETA

Csitt, tábornok, csitt!

IVOLGIN

Csitt, óhaja szerint, csitt!

AGLÁJA

Felkészült a szavalásra.

Élt a földön egyszer egy hű,

egyszerű, szegény lovag.

Bátor szívű, tiszta lelkű

sápadt, bús és hallgatag…

Miközben szaval hol Miskinhez, hol Jevgenyijhez, hol Gányához lép, az arcukba nézve mondja a verset.

Volt egy titkos látomása.

Ésszel fel nem érhető,

S mélyen benne élt hatása,

mert szívébe véste ő!

S ettől lelke úgy kiégett

minden földi nő iránt…

Ismét Miskinnél, hosszan.

Hogy többé rájuk se nézett

S velük szólni sem kívánt.

Most nyakában olvasóját

Hordta már kendő helyett

S orcájának vasrostélyát

fel se tárta senkinek…

ALEKSZANDRA

Vajon ki lehet ez a lovag?

MÁSOK

Csitt! Pssz!

AGLÁJA

Nem zavartatja magát.

És szeretve tiszta hévvel

Ábrándjához híven esd

Miskinre, Gányára tekintve élesen.

N.F.B. – saját vérével

Írta fel pajzsára ezt!

ADELAIDA

Közbekiált. N.F.B.? Ismerem a verset, ott más betűk szerepelnek! N.F.B.? Ó, igen!!

IVOLGIN

Bravó, bravó!

ADELAIDA

Még nincs vége, tábornok!

AGLÁJA

Majd távol várába térve

Elzárkózva senyvedett…

Aglája most Gányánál áll meg, az ő szemébe mondja.

Élt búsan, nem is beszélve…

Aztán elpenderül onnan, s a középen fejezi be.

s őrültként kiszenvedett!^*

JEPANCSIN

Nagyszerű, kislányom, nagyszerű!

VERA

Megható!

LIZAVETA

Kinek a verse ez?

ALEKSZANDRA

Hát Puskiné! Ó, restellem magam!

LIZAVETA

Csak ne restelld! Mellettetek butultam el, mellettetek! Mikor volt időm olvasni?

ALEKSZANDRA

Tévedtél, Aglája, kedvesem. Puskin nem N.F.B. betűket írt a versébe.

GAVRILA

Sietve. Nem mindegy? Így is szép volt!

AGLÁJA

Így is?! Is?!

IVOLGIN

Ó, én sejtem, miféle betűk azok! Én sejtem! Azé a… Elhallgat, mert szúrós tekintetek vetülnek rá.

ANDREJ

Szellemes! A bús lovag! Ej, Gánya, Gánya!

LIZAVETA

Miféle bús lovag? És miféle három betű?

IVOLGIN

Hát Nasztaszja Filippovna Baraskov!

LIZAVETA

Na, őt ne emlegessék itt nekem! El akarják rontani a hangulatomat? Na, őt aztán ne!! Tapintatlan vagy, Aglája! Már régen el akarjuk felejteni az egész botrányos ügyet, te meg felemlegeted!

AGLÁJA

Ártatlanul. Ééén? Csak elszavaltam egy Puskin verset!

JEPANCSIN

Micsoda ördögfióka!

GAVRILA

Talán jobb lenne, ha távoznék…

AGLÁJA

Hogy találgassuk, hova?!

GAVRILA

Mire céloz?

AGLÁJA

Mindenki tudja, hogy ő itt van, Pavlovszkban! Még a levegő is más! Egész Pavlovszk izzik tőle! Nem vették észre?! Uraim!

GAVRILA

Csendesen. Azt hittem, Aglája, amikor a bezárkózott lovagot említette, akkor tudta, hogy én…

AGLÁJA

És Ön, herceg?

MISKIN

Nyugtalannak látom, de éppen ezért tetszett nekem, ahogy szavalt…

NASZTASZJA

Hé! Jevgenyij Radomszkij!

Itt vagy? Téged kereslek mindenfelé! Az aláírt váltók miatt ne aggódj! Rogozsint rábeszéltem, megvette mindet háromezerért! Nem vagy már veszélyben… legalább három hónapig! Csak ezt akartam! Azzal a piszok uzsorás bandával megegyeztünk! Szórakozz, piknikezz csak vidáman, isten áldjon, majd találkozunk! Hallod, Jevgenyij! Jó mulatást!

IVOLGIN

Visszajön. Micsoda díszes hintó! Gazdag hintó! Elrobogott! Két pár lipicai mén!

LIZAVETA

Mi volt ez?! Jevgenyij?!

JEVGENYIJ

Sápadt. Ez őrült! Fogalmam sincs, miről ordibált?! Váltók?! Miféle váltók?!

JEPANCSIN

Jevgenyij, remélem is, hogy nem keveredett bele semmiféle zavaros ügybe?

JEVGENYIJ

Tábornok úr, esküszöm, semmi közöm semmiféle váltókhoz! Ez valami rossz tréfa!

JEPANCSIN

Gánya! Hogy került most ide ez a nő?!

GAVRILA

Élesen. Ha Ön nem tudja, tábornok úr, én sem tudhatom!

LIZAVETA

Hé, hé, micsoda válasz ez? Azt akarják, hogy dühbe guruljak?!

GAVRILA

Talán a herceget kellene megkérdezni! Ni, milyen sápadt!

MISKIN

Nem… semmi… semmit se tudok…

ADELAIDA

Felsikolt. Aglája! Mi van veled?! Elájul!

AGLÁJA

Jevgenyij! Tehát Ön is?! Magyarázatot kérek!

17. kép

IPPOLIT

Maga az a herceg, aki itt lakik a nagybátyámnál? Lebegyev nagybátyám áradozik magáról, na, mondom, kíváncsi vagyok egy afféle szent emberre! Maga persze nem néz ki szentnek, inkább olyan… Nem kókler maga? Aki mindenkit elbűvöl valami furfangos módszerrel? Ne nézzen így rám, én nem kertelek, majd azt is megtudja, miért nem, én nem félek senkitől és semmitől, mert én nemsokára úgyis meghalok, hát nem árthat nekem már senki. Ippolit a nevem, Mihail Ippolit. Diák, de ennek már semmi jelentősége.

MISKIN

Kissé csodálkozva, meglepetten a szavaktól. Lev Nyikolájevics. Miskin.

IPPOLIT

És herceg.

MISKIN

Herceg.

IPPOLIT

De nagyra van a rangjával…

MISKIN

Én egyáltalán nem. Megengedi, hogy leüljek a hintaszékembe? Elfáradtam…

IPPOLIT

A székébe! A hintaszékébe! Ez az! Önök mindig birtokolni akarnak. Valamit vagy valakit! Hát ettől undorodtam én meg! Ha tudni akarja, meghalni jöttem ide!

MISKIN

Meghalni?!

IPPOLIT

Ne csodálkozzék! Beteg vagyok, tüdővészes, vért köpök és lázam van. Egy hét múlva már a földben leszek…

MISKIN

Ó, ne gondoljon ilyesmire!

IPPOLIT

Ne vigasztaljon! Érti!? Meg ne próbáljon vigasztalni! Ne merészeljen engem senki vigasztalni! Leszámoltam mindennel… Hallgat?

MISKIN

Most kért meg rá…

IPPOLIT

De nem arra, hogy semmibe vegyen! Azért társaloghat velem… Kis csend. Szépek itt a fák. A fák. Mondom a fák szépek itt…

MISKIN

Én is úgy vélem. Csend van.

IPPOLIT

A fák miatt jöttem. A virágok miatt. Itt az erdő. Itt akarok meghalni, nem a városban, nem egy sötét szobában.

MISKIN

Nagyon várja azt a napot?

IPPOLIT

Várom. Ha kedvem lenne rá, meggyógyulhatnék. Akár itt is. Az orvosok éppen Pavlovszkot ajánlották. De nem látom értelmét.

MISKIN

Nevet. Különös!

IPPOLIT

Nevet? Nevessen! Mindenki nevet. De majd nem nevetnek! Leszámoltam mindennel. Nemsokára a földben leszek, és többé nem foghat rajtam sem törvény, sem morál… Ha kedvem tartaná, megölhetném Önt, vagy a nagybátyámat, kirabolhatnám fél Pavlovszkot, felgyújthatnám a házait, mi bajom tehetne? Elítélhetnének. Na, ugyan! Mit érnének vele? Tüdőbajos vagyok… mihez kezdhetnének egy halottal!?

MISKIN

De mi vitte rá erre a gondolkodásra? A keserűség? A betegsége tette ilyenné?

IPPOLIT

A betegségem csak kapóra jött. Ha nem támad meg a tüdőbaj, akkor végeztem volna magammal. Még így is megeshet. Tessék! Mindenre gondoltam! Kis pisztolyt vesz elő a zsebéből. Tizenöt méterről eltéveszti vele az ember a célt, de ha a halántékomhoz szorítom… Odailleszti.

Ippolit felnevet. Megijedt? Ó, a nagy részvét! Megmentene, ugye? Hogy tovább szenvedjek, kínlódjak… Elteszi a pisztolyt.

MISKIN

Ez bűn. Az öngyilkosság bűn!

IPPOLIT

És élni nem bűn? Becsapni másokat, hogy érvényesülhessünk, csalni, hogy pénzhez juthassunk, élősködni másokon, hazudni, színlelni?…

MISKIN

Nem, nem, nincs igaza! Becsületesen is lehet…

IPPOLIT

Ön talán még nem követett el semmi hibát? Bűnt?

Na látja! Hallottam egyet és mást Önökről! Az Önök híres társaságáról! Rogozsin urat is ismerem, Nasztaszja Filippovnát is… Mondhatom, szép kis históriák keringenek Önök körül…

LEBEGYEV

Herceg! Bocsásson meg, nem tudtam, hogy már hazajött! Mihail, galambocskám, ne háborgasd a herceget… Miskinnek. Az unokaöcsém. Az anyja, az én édeshúgom ideküldte, hogy gyógyuljon a jó levegőn… Tedd kényelembe magad, hozattam kecsketejet vacsorára. A kecsketej meggyógyít…

IPPOLIT

Gúnyosan. A kecsketej meggyógyít! Távozik.

LEBEGYEV

Mit beszélsz? Az anyja odavan érte, de jómagam is. Derék fiú! Megtámadta a kór… Azért ne féljen, herceg, nem fogja háborgatni, gondoskodom róla, hogy békén hagyja Önt… Biztosíthatom…

Ó, A Jepancsin-lány! Aglája! Már itt sem vagyok, itt sem vagyok! Készítsek teát? Nem? Jó, majd meglátják! Csak kiáltson értem, meghallom, akárhol vagyok is… Lebegyev, az Önök szolgálatára! Távozik.

AGLÁJA

Alszik?

MISKIN

Azt hiszem, álmodom. Egy kedves, szép hölgyről…

AGLÁJA

Támadóan. És ki az?!

MISKIN

Nem kellene kérdeznie! Aglája kezéért nyúl, s maga mellé ülteti.

Üljön ide. Éppen ilyennek láttam. Álmomban.

AGLÁJA

Nem maradhatok sokáig, nyolcra haza kell érnem, nem akarom, hogy a vacsoránál keressenek. Titokban jöttem Önhöz. Ajánlatot szeretnék tenni! … Legyen jó barátom!

MISKIN

Jó barátja? De hiszen…

AGLÁJA

Ijedten. Talán nem akarja elfogadni?!

MISKIN

Miért kell ezt kérnie? Hiszen a jó barátja vagyok!

AGLÁJA

Kikosaraztam Jevgenyijt!

MISKIN

És ha ártatlan?

AGLÁJA

Unom, hogy örökösen férjhez akarnak adni! Unom, hogy leckéztetnek, kinevetnek, bolondnak tartanak… Maga is bolondnak tart?

MISKIN

Ellenkezőleg, én Önt nagyon is okosnak…

AGLÁJA

Nem szabad hízelegnie! Őszintén kell velem beszélnie! Én Önt választottam!

MISKIN

Boldogan. Engem?!

AGLÁJA

Önt, hogy mindent megbeszélhessek valakivel. Legyünk őszinték egymáshoz. Megígéri, hogy így lesz?

MISKIN

Megígérem.

AGLÁJA

Sokat gondolkodtam az életem felől. Nem akarom, hogy helyettem döntsenek a sorsomról, én önálló akarok lenni, hasznos és tisztességes. Szeretnék eljutni Rómába, Párizsban tanulhatnék is. Neveléssel szeretnék foglalkozni, s mivel Ön, mint hallottam, Svájcban foglalkozott gyerekekkel, hát talán segíthetne nekem…

MISKIN

Ez igazán szép! De miben segíthetnék Önnek?

AGLÁJA

Szöktessen meg! Támad. Ha nem szöktet meg, azonnal férjhez megyek Gavrilához!

MISKIN

De hát miért kell mindehhez megszökni vagy Gányához feleségül menni?

AGLÁJA

Ön nem akar megérteni?! Meg akarom mutatni, hogy nincs szükségem senki gyámolítására! De Ön ezt nem érti! És nevet rajtam! És meg van győződve, hogy azért jöttem ide, mert szerelmes vagyok magába!

MISKIN

Azt gondoltam…

AGLÁJA

Hogyan?! Ezt merészelte gondolni?! Talán még az is megfordult a fejében, hogy behálózom, és arra kényszerítem, hogy feleségül vegyen?!

MISKIN

Ilyenre soha nem gondoltam!

AGLÁJA

Szóval nem is venne feleségül?!

MISKIN

Nem azt mondtam, hanem…

AGLÁJA

Csűri-csavarja a szavakat! Szerelmesen bámul, azt rebegi, hogy így meg úgy szeret… és az egész csak üres beszéd, képmutatás…

MISKIN

De én valóban…

AGLÁJA

Valóban csak képmutatóskodik?

MISKIN

Az ég áldja meg, ne zavarjon össze! Ön szándékosan összezavar! Már azt sem tudom, mit akartam mondani!

AGLÁJA

Idejövök, őszintén feltárom a lelkemet, segítséget kérek, és Ön megtagadja, kinevet!…

MISKIN

Eszemben sincs! Könyörgök, ne legyen igazságtalan!

AGLÁJA

Szóval igazságtalan vagyok?! Bolond, kelekótya, szeszélyes és igazságtalan? Ó, ezt nem vártam volna! És éppen Öntől! Könnyezik.

MISKIN

Aglája, kedves…

AGLÁJA

Elrántja magát tőle. Hagyjon! És ne szólítson Aglájának! Hallja?! Ne legyen ilyen bizalmas!

MISKIN

Egészen összezavar…

AGLÁJA

Jó, belátom… ideges vagyok. De miért? Mert nem tudom, mit is tegyek! Könnyeit törölgeti. Nehogy azt gondolja, hogy igazán sírok! Csak meg akartam ijeszteni! Herceg! Ostoba módon szerelmes vagyok – Gányába!

MISKIN

Nagyszerű!

AGLÁJA

Döbbenten. Azt hittem, elsápad, beleremeg, féltékeny lesz!…

MISKIN

Talán az is vagyok!

AGLÁJA

Felcsattan. Rettenetes, mennyire fegyelmezi magát! Hát Önnek mindegy, hogy én Jevgenyijhez, Gányához vagy… bárki máshoz szándékozom férjhez menni?!

MISKIN

Az előbb azt vettem ki a szavaiból, hogy eszébe sincs senkihez…

AGLÁJA

Vállat rándít. Ilyet nem mondtam! – Ön szerint milyen Gánya? Megváltozott?

MISKIN

Megalázták, és ez mély nyomot hagyott a lelkében. Rajong Önért, és boldogan feleségül venné!

AGLÁJA

És azt hiszi, boldog lehetnék vele?

Úgy! Hallgat! Mindent értek!

MISKIN

Hiszen, ha mindent értene!

AGLÁJA

Élesen. Én nem szeretem Önt! Csend. És ráadásul Gavrilának a szavamat adtam, hogy a felesége leszek!

MISKIN

Ez nem igaz!

AGLÁJA

Meghazudtol? Hogy merészel?! Igenis találkoztam vele! Bár kételkedtem az őszinteségében, erre, hogy bizonyságot tegyen, megégette a kezét. Csakhogy lássam, mire képes értem!

MISKIN

És hol találkoztak?

AGLÁJA

A… Na! Hát a parkban!

MISKIN

És hol volt ott tűz?

AGLÁJA

Mit kötözködik?! Gánya elővett egy templomi gyertyát, igen… bement a templomba, és vett egy gyertyát, csakhogy megmutassa… És fölébe tartotta a tenyerét. Hatalmas égési sebet ejtett a láng…

MISKIN

Melyik tenyerén?

AGLÁJA

Tessék?

MISKIN

Melyik tenyerét égette meg?

AGLÁJA

A… jobbot. Természetesen!

Mit nevet már megint?

MISKIN

Találkoztam Gányával. Kezet fogtunk. Semmi baja sem volt!…

AGLÁJA

Idegesen. Jó, hát hazudtam… De, lássa, azonnal lelepleződtem!

MISKIN

Mert ártatlan lélek!

AGLÁJA

Ne mondjon nekem is ilyeneket! Mint annak a nőnek! Támadóan. Tagadja, hogy az ő kedvéért jött Pavlovszkba?

MISKIN

Nem tagadom. Segítenem kell rajta…

AGLÁJA

Még mindig szereti! Megszökött Öntől!

MISKIN

Hogy bebizonyítsa nekem, mennyire aljas. Valami gyalázatos dolgot akar elkövetni, hogy aztán mondogathassa: aljas vagyok, aljas dög vagyok!… Ön ezt nem értheti! Az a nő valami szörnyű gyönyörűséget érez szégyenének örökös ébrentartásában. Nem engedi, hogy segítsenek rajta!

AGLÁJA

Tudja, hogy naponta kapok tőle levelet?

MISKIN

Tőleee?

AGLÁJA

És tudja, miket ír nekem azokban a levelekben?

MISKIN

Ne, ne mondja el!

AGLÁJA

De, elmondom. Rajong értem! Hogy megles, és ámul, mert én vagyok a tökély… És – – – szeret!

MISKIN

Hogyan?

AGLÁJA

Szeret. Belém szeretett. Azt írta: „Belészerettem Önbe!” Meg azt, hogy: „Megcsókolnám a lába nyomát!”

MISKIN

Őrült!

AGLÁJA

Meg azt is írja, hogy Ön szeret engem, ő ezt jól tudja, Ön beszélt vele rólam, boldognak akarja látni Önt, ez pedig csak úgy lehetséges, ha Ön engem feleségül kér, én pedig Önhöz megyek… Csak nem sír?

MISKIN

A szemét törli titokban. Nem, dehogy…

AGLÁJA

Mit tegyek? Mit tanácsol? Mert több ilyen levelet nem óhajtok kapni! Persze, ezek a vallomások nem nekem szólnak, hanem Önnek! Önt szereti! A féltékenység beszél belőle! Ez segélykérés…

MISKIN

Nincs mit tenni… Nem, ez nem szerelem, ez valami más, ez őrület!

AGLÁJA

Ha pedig őrület… Ha azt mondja, hogy ez az Ön nője őrült, akkor majd intézkedem. Ha még egy ilyen levelet merészel küldeni nekem, bepanaszolom az apámnál, és ő majd bezáratja az őrültek házába! Felpattan, menne.

MISKIN

Nem, ezt nem teheti, ez kegyetlenség! Kegyetlen bosszú!

Aglája, kérem…!

AGLÁJA

Visszafordul, gúnyos. Tehát félti! Tehát szereti! Szereti!

18. kép

NASZTASZJA

Herceg! Lev Nyikolájevics! Lelkecském! Kitárt karral indul a felbukkanó Miskin felé.

Nasztya boldog. Eljöttem eléd! Itt vagyok!

MISKIN

Nasztya!

NASZTASZJA

Boldog vagy? Nála voltál? A házukban voltál? Beszéltél vele? Mondd, boldog vagy? Csak egy szót! Boldog?

MISKIN

Hát újra látlak?

NASZTASZJA

Búcsúzni jöttem! Búcsúzni akarok tőled, de előbb tudni akarom, boldog leszel-e vele? Most már nem fogsz látni többé! Azt akarom, hogy ő a tied legyen, legyetek egymásé… boldogan…

MISKIN

Állj fel! Álljon fel, kérem, Nasztaszja Filippovna! Nem, ezt nem szabad!

Istenem, mit csinál?!

NASZTASZJA

Nem leszek… Számodra nem leszek többé! Most látsz utoljára! Istenem, mennyire szeretlek! Szerettél! De légy az övé, azt akarom… Elhárítottam az utadból Jevgenyijt! Gányához sem mehet! A tied! Legyen a tied!

ROGOZSIN

Nasztaszja!

MISKIN

Meglepetten. Rogozsin! Te is itt vagy?

ROGOZSIN

Nasztya! Gyere ide hozzám!

El akart búcsúzni tőled. Elhoztam. Hintóba ültettem és elhoztam, lásd, milyen vagyok! Nem bírtam vele! De most már elég legyen! Hanem még nem feleltél neki! Boldog vagy? Boldog?

Tehát nincs felelet. Nasztya! Látod! Csak áll! Csak áll némán! Vár a hintó!

MISKIN

Nem. Majd üvöltve. Neeemmmmm!

19. kép

LIZAVETA

A lányainak. A misén mindig arról álmodozom, hogy bárcsak már ott láthatnálak benneteket az oltár előtt, amint a pap áldását adja a házasságotokra. A tiedre, Alekszandra meg a tiedre, Adelaida…

ADELAIDA

A maman ahelyett, hogy imádkozna, erről álmodozik!

ANDREJ

Meghívhatom a társaságot egy kis mise utáni teázásra? Ide, a kioszkba… Vagy óhajtják talán, hogy elsétáljunk a promenádra?

JEPANCSIN

Ahogy Lizaveta kívánja!

LIZAVETA

Inkább teázzunk! A promenádon most annyian vannak!

ANDREJ

Kitűnő az a katonazenekar…

És a karnagyuk is nagyon ügyes.

ADELAIDA

És csinos!

ALEKSZANDRA

Nocsak! Már észrevetted?

LIZAVETA

Csak nem nézel ki magadnak egy kapellmaistert?

JEPANCSIN

Bizony, bizony, férj kellene nekik!

LIZAVETA

De nem olyan, mint az apátok!

JEPANCSIN

Miért, mi baj van velem? Rosszallóan. Hogy beszél rólam a lányaim előtt?!

AGLÁJA

Gúnyosan. Szép kis példa a békés házaséletből!

ANDREJ

A társasághoz. Akkor hát teát mindenkinek? A pincérnek. Teát kérünk…

AGLÁJA

Miskinnek. Herceg! Nem is mondta, megkapta a sündisznót? Amit küldtem?

LIZAVETA

Mit küldtél?

JEPANCSIN

Mondhatom, ostoba ajándék!

MISKIN

Igen… Hogyne… A sündisznót. Igen, megkaptam. Csak tudnám, miért küldte?

LIZAVETA

Mi van ezen nevetnivaló? Most az egyszer egyetértek apátokkal! Valóban ostoba ajándék!

MISKIN

A sün összegömbölyödött, meg se moccan félelmében. Ő sem értheti, miért van nálam!

ALEKSZANDRA

Kacagva. Ő sem! A sündisznó sem!

ADELAIDA

Vele nevet. Még ilyet!

LIZAVETA

Valamiféle jelkép az a sün? Amit persze nem érek fel ésszel!

AGLÁJA

Csípősen. A sün – maga a herceg!

ALEKSZANDRA

Azt hittem, Aglája Gavrilát tartja sündisznónak!

ADELAIDA

Nevetve. Mert olyan tüskés mostanában!

VERA

Nem illik csúfolódni! A bátyám megkomolyodott!

ANDREJ

Gánya nemsokára szép egzisztenciára tesz szert. Nekem segít az üzletben. A múltkor is sikeresen tárgyalt egy hagyaték felszámolásánál…

VERA

Ha már a házasságokról álmodozik, Lizaveta! Boldog lennék az esküvőtökön, Aglája! Gánya és te… Boldog lennék!

ANDREJ

Nagy jövő vár a sógoromra. És szereti magát!

JEPANCSIN

Igen, igen, Gánya derék ember, mindig is mondtam!

LIZAVETA

Gánya és Aglája? Ez tetszik nekem!

AGLÁJA

De maman! Más se jut eszükbe, csak a házasságszerzés?

LIZAVETA

Most mit mondtam rosszul? Csak a javatokat akarom! Panaszosan. A lányaim ostobának tartanak! De, de, tudom, ostobának!

VERA

Ugyan, hogyan is tarthatnák annak!

AGLÁJA

Közbevág. Hát akkor beszéljünk a „javunkról”! Például az enyémről! Annyi mende-monda járja, nem ártana tisztázni egyet és mást! Itt az alkalom, hogy megkérdezzem például Lev Nyikolájevicset, megkéri-e a kezemet?

MISKIN

Felocsúdik. Tessék?

VERA

A herceg? Hiszen Gányáról beszéltünk!

LIZAVETA

Jajistenem!

AGLÁJA

Nos, herceg?

MISKIN

Tréfál? Én soha nem mondtam, hogy megkérem az Ön kezét!

AGLÁJA

Azt kérdeztem, megkéri-e vagy sem?

MISKIN

Jól tudhatja, mennyire szeretem…

AGLÁJA

Ingerülten. Megkéri vagy sem?

MISKIN

Némi habozás után, csendesen. Megkérem!

LIZAVETA

Mi ez? Mi ez?

AGLÁJA

Örülök, hogy mindannyian jelen vannak, és hallották!

JEPANCSIN

Na, de hát… Na, nem! Hát ez nem így van! Bocsásson meg, herceg, de ez így teljességgel lehetetlen. Ezt az ügyet csak így?… Hogy megkéri a kezét?!… Teázunk, diskurálunk, és akkor… Na, nem! Ezt alaposan meg kell vizsgálni!

LIZAVETA

Hogy feleségül mennél a herceghez? Aglája! Szeretlek, herceg, de ilyesmiről szó sem lehet! Nem egyezem bele!

AGLÁJA

Magam akarom intézni a sorsomat! Herceg! Bízik benne, hogy boldoggá tud tenni?

JEPANCSIN

Tényleg, van elég pénze hozzá? Mint apa, bátorkodom megkérdezni, maradt elég vagyona, hogy eltartsa a lányomat?

LIZAVETA

Vagyon vagy nem vagyon! Az most mindegy! Ez a házasság képtelenség!

AGLÁJA

A herceg megkérte a kezemet! Hallották! És én boldogan adom neki! Majd dolgozik, majd előteremti, ami kell! Elmegy, mondjuk, házitanítónak!

MISKIN

Ön gúnyolódik…

AGLÁJA

Dehogy!

MISKIN

Ön tréfál velem! Igen, Ön tréfál, csúfot űz belőlem!

AGLÁJA

Vallja be, hogy nagyon szeret!

MISKIN

Bevallom, természetesen, de…

AGLÁJA

Akkor mire vár? Öleljen meg! Öleljen meg! Miskin nyakába ugrik.

VERA

Nahát! Nyilvános helyen!

LIZAVETA

Micsoda viselkedés ez?!

JEPANCSIN

Ez a maga műve! Lizaveta! Elkényezteti őket!

LIZAVETA

Én?! Talán maga!

JEPANCSIN

Ez felettébb kínos… Az ilyet nem szokás… Andrej, kérem! Vera! Elnézést az incidensért… Én nem is értem, nem is tudom…

AGLÁJA

Senkivel sem törődve. Megkérte a kezemet! Megkérte a kezemet!

MISKIN

Feszengve kiszabadítja magát az ölelésből. Nos, igen… igen… Aglája szemébe néz kutatón. De nem tréfál? Valóban hozzám jönne? A feleségem lenne?

AGLÁJA

Ó, herceg, herceg! Hogy lehet ilyen józan? Egy ilyen pillanatban?

MISKIN

Azt mondja, hozzám jön? Azt mondja, hozzám?

AGLÁJA

Megpillantja Nasztaszjáékat, hátralép. Hát ennek mindenhol fel kell bukkannia?

NASZTASZJA

Közelebb lép Miskinhez. Arcán szomorú derű. Jól van, herceg! Jól van! Jól…

ROGOZSIN

Gyengéden átfogja Nasztya vállát. Menjünk! Menjünk innen!

AGLÁJA

Lev Nyikolájevics! Herceg! Herceg!…

20. kép

IVOLGIN

Mennyi boldogtalanság! Mennyi reménytelenség! Én aztán tudom! Pedig mennyi tapasztalatot gyűjtöttem az életben! Elmondhatnám az emberiségnek! Hé, emberek, tanuljatok a példánkból, éljetek jobban, okosabban, mint mi… Boldogtalan vagyok!

IPPOLIT

Higgye el, tábornok úr, jobb tudni, hogy boldogtalanok vagyunk, mint áltatni magunkat… A herceg mindenkit boldoggá akar tenni!

Igaz, herceg? Még engem sem hagy békén meghalni! A világ tökéletlen, de nem tudom se megjavítani, se elpusztítani, hát itthagyom… A hintaszékébe ültem, nem baj? Elnézi egy haldoklónak?

MISKIN

Mindannyiunkat túl fog élni!

IPPOLIT

Majd meglátja! Ha napokon belül nem visz el a betegség… Ott a pisztolyom… Majd meglátja, csak ne sértegessen. Főbe lövöm magam, majd meglátja!

IVOLGIN

Inni kell, nem főbe lőni magunkat! – Herceg, nem érzi jól magát?

MISKIN

Semmi bajom. Csak a meleg! Ez a fülledt idő!

IVOLGIN

„Hová lett ifjúságom, hová lett üdeségem!” Ki is kiált fel így, és hol?

IPPOLIT

Gogolnál, a Holt lelkekben.

IVOLGIN

Á, igen, a Holt lelkek. Tele voltam álmokkal, de semmivé lettek. Szégyellem magam a gyerekeim előtt, az ifjúság előtt, hát iszom.

IPPOLIT

A fák miatt jöttem ide… Szépek a fák, szépek a virágok, az ég, a természet! De az emberek?! Pfuj!

MISKIN

Gyalázat így vélekedni!

IPPOLIT

Gúnyosan felnevet. Ön mindenkit szeret! Mindenkinek megbocsát! Hát bocsásson meg nekem is! De az Ön viselkedése csupa önzés! Így akarja kicsikarni, hogy szeressék! Köhög.

MISKIN

Ne fárassza magát! Pihennie kell! Betakargatja a pléddel.

IPPOLIT

Velem ezt ne gyakorolja! Megbántom, és erre ő jótékonykodik. Ó, mennyire gyűlölöm az ilyet, mennyire gyűlölöm! Rázza a köhögés.

LEBEGYEV

Mihail! Galambocskám! Hívjak orvost?

IPPOLIT

Köhögve legyint. Nem kell! Semmi sem kell!

LEBEGYEV

Jó, hogy látom, herceg! Üzenet jött a részére. Félrevonja. Aglája kéri, legyen este nyolckor Darja Alekszejevna nyaralója előtt. Ott várjon rá.

MISKIN

Meglepetten. De hiszen abban a nyaralóban lakik…

LEBEGYEV

Úgyis van! Nasztaszja Filippovna!

21. kép

ROGOZSIN

Jönnek!

NASZTASZJA

Összerezzen. Jönnek?

ROGOZSIN

A herceggel jön.

NASZTASZJA

A herceggel?! A gyáva!

AGLÁJA

Leül. Gondolom, tudja, miért akartam Önnel találkozni.

NASZTASZJA

El sem tudom képzelni! És azt sem, miért a herceggel jött, miért nem a nevelőnőjével? Mi ez a nagy titokzatosság! Mi ez a megtisztelő látogatás?!

AGLÁJA

Tartsa a nyelvét!

NASZTASZJA

Ön idegességében sérteget! Én kedvelem, sőt szeretem Önt, Önnek pedig csak úgy villog a tekintete! – Herceg! Miért nem ül le?

ROGOZSIN

Ülj csak le, herceg!

NASZTASZJA

Szóval harcolni jött? Talán gyűlöl?

AGLÁJA

Én Önt nem szeretem!

NASZTASZJA

És vajon miért nem?

AGLÁJA

Ön leveleket írt nekem! Mindenféle… leveleket. Ezek mélyen felháborítottak! Ne szóljon közbe!

NASZTASZJA

Egy szót sem szóltam!

AGLÁJA

A herceg nyíltszívű, egyszerű lélek, és azt hitte, boldog lehet egy olyan nővel, mint Ön!

NASZTASZJA

A herceg nevében beszél? Miért nem ő mondja el mindezt?

AGLÁJA

Félbeszakítja eréllyel. Ön nem szerette, sőt gyötörte, és otthagyta! Ön túlságosan hiú! Az őrületig önző! Tudom, hogy Önt is megbántották, szégyenbe keverték, ezért lett bosszúálló, de élvezi a bosszút! Élvezi, kéjesen élvezi, hogy bukottnak tartják…

MISKIN

Aglája!

AGLÁJA

Nos, igen, ezt a hercegtől tudom. Ő mindent elmondott nekem! Ön túlságosan szép és fiatal, és Ön visszaél ezzel! Ne nevessen, kérem!

NASZTASZJA

Nem nevetek!

AGLÁJA

Egyébként kinevethet, ha kedve tartja, mit bánom én! Ön örökre megsebezte a herceg szívét, egy olyan emberét, akihez nyíltszívűségben és hiszékenységben fogható nincs senki az égadta világon! Bárki becsaphatja, mindenkinek megbocsát. Ezért is szerettem meg… Kis csend. Nos, ezt akartam mondani. Nyilván érti, mit akarok Öntől.

NASZTASZJA

Azért csak mondja meg!

AGLÁJA

Azt akarom tudni, mi jogon avatkozik be a herceg irántam táplált érzéseibe? Hogy mer nekem leveleket írni?! És mi jogon ismételgeti, hogy szereti őt, és szeret engem is?! Nevetséges! Szereti, holott szégyenletesen otthagyta!

NASZTASZJA

Valóban elszöktem tőle! Ez igaz!

AGLÁJA

Ki kérte rá, hogy rábeszéljen, menjek a herceghez?

NASZTASZJA

És hozzámegy?

AGLÁJA

De nem azért, mert Ön így kívánja! Nem az Ön kedvéért! Nem azért!… Nem egy henye nő kedvéért!

NASZTASZJA

Ön talán nem henye nő?!

AGLÁJA

Hogy mer így beszélni velem?!

NASZTASZJA

És hogy mer Ön így beszélni velem?! Mit tud Ön rólam? A helyzetemről?

AGLÁJA

Ha tisztességes nő lenne, dolgozna, és nem menne el a gazdag Rogozsinnal, maga bukott angyal!

NASZTASZJA

Hagyja abba! Ön semmit sem ért!

MISKIN

Remegve a felindultságtól. Aglája! Fejezze be a sértegetést!

ROGOZSIN

Hagyd őket! Hagyd csak, herceg!

NASZTASZJA

Kedves kis Aglája kisasszony! Ön azért jött ide, mert fél tőlem?

AGLÁJA

Ideges nevetéssel. Én? Ugyan! Öntől?!

NASZTASZJA

Azt akarta tudni… arról akart személyesen meggyőződni, hogy jobban szeret-e engem a herceg, mint Önt! Mert Ön borzasztóan féltékeny!

AGLÁJA

Nekem már megmondta, hogy gyűlöli Önt!

NASZTASZJA

Lehet. Lehet, mert nem érdemlem őt… De nem igaz, mégsem! Nem gyűlölhet! Nem mondhatott ilyet! De megbocsátok Önnek. Eddig tiszteltem, sőt szerettem. Azt hittem, okosabb, sőt szebb is… Igen. Na, jó, hagyjuk! Vigye a herceget, vigye a kincsét! De azonnal! Azonnal! Takarodjék innen vele együtt, de azonnal!!! Zokogásban tör ki. Majd hirtelen felugrik, Aglájára támad. Egy szavamba kerül… Megparancsolhatom neki, csak egy szavamba kerül… Hallod? Meg-pa-ran-cso-lom a hercegnek, és rögtön otthagy, és futhatsz haza egyedül! Velem marad örökre, feleségül vesz! Akarod?! Akarod?!

Ha akarod, elkergetem Rogozsint is! Most mindjárt odakiáltom neki: menj el Rogozsin! A hercegnek meg azt mondom: „Emlékezz, mit ígértél!” Hisztérikusan. Uramisten! Hát miért aláztam meg magam ennyire előttük? Herceg, nem te magad mondtad, hogy bármi történik is velem, követni fogsz? Hogy szeretsz és sohasem hagysz el? Csak azért szöktem el tőled, hogy szabaddá tegyelek, de most nem akarom! Miért bántok velem úgy, mint egy züllött nővel? Hát züllött nő vagyok én? Megszégyenít előtted, te meg vele akarsz elmenni? Itthagyni engem? Hát légy átkozott, ha elfordulsz tőlem, csakis benned bíztam, benned!… Rogozsin! Menj a pokolba! Nincs szükségem rád! Nincs szükségem! Hagyjatok…! Hirtelen a hercegre mutatva. Nézd, te kisasszony, nézd a hercegedet! Ha most nem jön ide hozzám, ha nem fogad el engem, és dob el téged, akkor lemondok róla, vidd, nekem nem kell!

AGLÁJA

Rémülten. Uramisten! Uramisten! Ezt nem!… Ezt neee!… Megfordul, elfut.

MISKIN

Aglája!

NASZTASZJA

Utána akarsz futni?! Utána?! Átöleli a herceget. Az enyém vagy! Az enyém! Elment a büszke kisasszony? Majdnem odaadtalak neki! Herceg! Az enyém vagy!… Rogozsin! Még mindig itt vagy? Takarodj! Nem megmondtam, hogy takarodj?!

ROGOZSIN

Na, herceg! A kereszted! Felmutatja a nyakából. Hát szerencséd, hogy kicseréltük… Megfordul, és szó nélkül elmegy.

22. kép

GAVRILA

Hallottam, mi történt. Aglája itt, ezen a padon mondta el nekem. Idehívott… Nagyon fel volt dúlva. Sírt, zokogott, aztán meg csak úgy szórta Önre a szitkokat! És egyszercsak azt kérdezte, elvenném-e feleségül! De mindjárt vissza is vonta a kérdést, tiltakozott, teljesen zavartan viselkedett.

MISKIN

És Ön elvenné?

GAVRILA

Lev Nyikolájevics, jól tudja, hogy én mindig is mennyire szerettem volna őt…

MISKIN

Nem, Önhöz csak elkeseredésében menne feleségül. Csalódott bennem, és most kétségbeesésében… Bocsásson meg, nem akarom megsérteni, de megértheti… Beszélnem kell vele. Találkoznom kell Aglájával.

GAVRILA

Nincs már Pavlovszkban.

MISKIN

Meg sem hallja. Feltétlenül meg kell magyaráznom neki… Ő megérti! Őutána akartam futni, de Nasztaszja lefogott, nem engedett… Ő meg fogja érteni! Nem hagyhattam ott abban az állapotban. Hiszen Rogozsint elzavarta! Segítenem kellett neki! Gánya, jöjjön el velem Aglájához. Egyedül nincs erőm! A fejem is fáj, félek, hogy megint rosszul leszek. Már az éjjel azt hittem, meghalok. Pedig én nem vágyom a halálra, mint Ippolit! Eljön velem hozzá? Megteszi?

GAVRILA

Mit akar tőle? Hiszen feleségül veszi Nasztaszját.

MISKIN

Igen, de az más!

GAVRILA

Értse meg! Aglája elutazott. Nem akart itt maradni tovább! Hiszen Ön és Nasztaszja úgyis…

MISKIN

Nasztaszját feleségül veszem, igen, de annak semmi jelentősége. Belehalna, ha nem venném el. Nasztaszja őrült!

GAVRILA

Szóval fél tőle? Csak azért veszi el mert fél tőle?

MISKIN

Nem, nem! Szívből szeretem!

GAVRILA

Akkor hát mit akar Aglájától?

MISKIN

Mit akarok? Szeretem. Szeretem Agláját!

GAVRILA

Mind a kettőt? Mind a kettőt szeretni akarja?

MISKIN

Nem tehetek róla!

GAVRILA

Miket beszél?! Választania kell! Ahogy nekik is választaniuk kellett! Ön úgy beszél róluk és önmagáról, mintha csupán szellemek lennének, test nélkül! De a szerelem, herceg, nő és férfi között… valóság! Test és vér valósága! Hogy szerethetne kettőt egyszerre? Ez nem normális!

MISKIN

Lehet… nem tudom… Meg vagyok zavarodva… szeretet, szerelem… De ezt el kell mondanom Aglájának! Jöjjön velem!

GAVRILA

Aglája nincs Pavlovszban. Mondtam már!

MISKIN

Akkor írok neki, elviszi hozzá levelemet?

GAVRILA

Nem, azt nem tehetem…

MISKIN

Nem teheti… nem teheti… És nincs Pavlovszkban… Hát most, hogy magyarázzam meg neki, hogy megértsen… Szeretem… És Nasztaszja… Vár. Násztya vár…

23. kép

LEBEGYEV

Add ide! Azonnal add ide! Még mit nem?! Hol az a pisztoly?! Mihail! Az istenre kérlek, ne csináld ezt! Ne tedd ezt velem! Add már!

IPPOLIT

Nem adom! Az enyém! Az életem is az enyém. Meg a halálom is!

LEBEGYEV

Herceg! Hallott már ilyet? Ez a kölyök…

IPPOLIT

Nem vagyok kölyök! A holtaknak nincs koruk!

LEBEGYEV

De igenis kölyök vagy, és engedelmeskedni fogsz nekem! Kitűz magának egy határnapot, hogy ekkor meg akkor… főbe lövi magát!

MISKIN

Nem tehet ilyet. Bűn…

IPPOLIT

De megteszem!

LEBEGYEV

Azt mondja, elérkezett az idő! Hát micsoda istenkísértő beszéd ez? Újból kapkod felé. Add ide! Add már ide, ne bosszants! Jöjjön, herceg, segítsen!

IPPOLIT

Feltartott kézzel. Nincs nálam! A szobámban van, a ládikámban. Tessék, itt a kulcs, keresse meg!

LEBEGYEV

Na, hála Istennek! Elsiet a kulccsal.

IPPOLIT

Keserűen. A nagybátyám egész életében erkölcstelenül élt, s most emberbarát akar lenni. Csupán a nővérétől való félelmében. Hogy az anyám majd szemrehányást tesz neki, felelősségre vonja. Nevetséges! Ezt nevezik lelkiismeretességnek? Elegem van magukból!

MISKIN

Bűnösök vagyunk, Ippolit, de ilyen az ember! Bűnt követ el, bűnhődik, megbánja, jó akar lenni, ismét vétkezik… de az a fontos, hogy törekedjék a jóra…

IPPOLIT

Bűnösök vagyunk, bűnösök vagyunk! Sokra megy a világ ezzel az örökös beismeréssel és bűnbánattal! Verik bűnbánóan a mellüket, fogadkoznak, imádkoznak, templomba járnak, jótékonykodnak… és közben elpusztítják egymást. Maga is! Játssza a megváltót! Azt hiszi, megváltoztatja egyik ember a másikát? Képtelenség! Figyelem magát, amióta csak itt vagyok! Kétségbeejtő az igyekezete! Mire jut vele? Semmire!…

MISKIN

Ön nagyon gyenge, pihennie kellene!

IPPOLIT

Majd pihenek mindjárt! Mindjárt! És nem kell a jósága! Nem kell az a semmit sem megváltó jósága!… A terasz széléhez megy, szemben a fákkal. A fák! Azok igen! Azok nem csapnak be! Olyanok, amilyenek! Őket nézem, és…

LEBEGYEV

Becsapott! Becsaptál, te kölyök! Nincs a ládikádban semmiféle pisztoly! Hé, Mihail!!!!…

LEBEGYEV

Riadtan. Mihail! Mit tettél?!

IPPOLIT

Dühösen, megszégyenülve a földhöz vágja a revolvert. Pedig meg volt töltve! Istenemre mondom, meg volt töltve! Sírva fakad. Micsoda szégyen! Pedig meg volt töltve!!!

24. kép

FERDISCSENKÓ

Herceg! Én vagyok az, Ferdiscsenkó! Megjöttem az esküvő hírére! Gratulálok! De mint régi híve, hadd figyelmeztessem! Rogozsin őrjöng! Szó nélkül távozott, amikor Nasztaszja Filippovna kidobta, de tombol a haragtól… Én az Ön helyében óvatos lennék…

MISKIN

Nasztya akarta, hogy így legyen!

FERDISCSENKÓ

Nasztya, Nasztya! Rogozsin megbolondul Nasztyáért! És jól tudja, hogy Ön Agláját szereti, hát kárt tehet a lányban, csakhogy Önnek fájdalmat okozzon!

MISKIN

Rogozsin nem tenne ilyet! Ő nem ilyen!

FERDISCSENKÓ

Hol ilyen, hol olyan! Egyébként, sok boldogságot! Sok boldogságot mindkettőjüknek!

25. kép

NASZTASZJA

Selyem és csipke és bársony szalagocskák! Pétervár legjobb szalonjából! Csak ügyesen, hölgyek, ügyesen. Szép akarok lenni! Neki akarok szép lenni! A hercegnek! Hogy tetszem, herceg? Most igazán a felesége leszek, még soha nem csináltattam menyasszonyi ruhát, mintha éreztem volna, hogy nem jutok az oltár elé… de most! Lev Nyikolájevics, hát meg se dicsér?

MISKIN

Csak ámulok… Hirtelen más hangon, bánatosan. Rogozsin bizonyára ügyesebben udvarolt, amikor a szoknyája suhogásáról, a haja illatáról áradozott Önnek!

NASZTASZJA

Felejtsük el Rogozsint! Rogozsin volt, nincs! Csak te vagy, herceg! Csinos leszel a frakkban! Rendjeleid nincsenek? Kár, jól mutatnának az esküvőn! Hintóban megyünk a templomig, három pár derest fogatunk be, hadd ámuljanak! Ott lesz egész Pavlovszk, de még Pétervárról, sőt Moszkvából is eljönnek! Gyönyörű csokrot rendelj, csupa fehér rózsát! De rengeteget! Ne légy fukar, herceg! Ó, miért is mondom ezt, bocsáss meg, de annyira izgulok! Indulunk a templomba, a pap elé vezetsz, megesküszünk, örök hűséget esküszünk… Fodrász fésüli. Szép akarok lenni, hogy mindenki irigyeljen! A te szépséges menyasszonyod akarok lenni! Brilliáns, arany… Minden, ami gazdag… Neked! Érted!

Elegáns leszel, ahogy egy herceghez illik. Megyünk a templomba, a nép éljenez az utcán… Boldogságom!

NASZTASZJA

Herceg! Az esküvőnk napja!

NASZTASZJA

Ó, mennyi ember! Jó napot Jepancsin tábornok úr! Lizaveta Prokofjevna! És a lányok! Adelaida! Alekszandra! Ferdiscsenkó! Te is itt vagy? Andrej és a felesége! Gánya! Visszajöttél az utadról, hogy láss? Jevgenyij! Hol hagytad Agláját? Lebegyev úr… Ippolit! Hát nem lőtte főbe magát? Micsoda nap! Micsoda gyönyörűséges nap! Zúgnak a harangok Pavlovszkban, elhallatszik egészen Pétervárig! A mi boldog napunk, herceg! Nézd, hogy integetnek! Csodálnak! Irigyelnek! A templom! A templomajtóban a nép… virágok… Uramisten!… Egyre kétségbeesettebben Herceg! Mit teszünk! Uramisten, a templomajtó!… Meglátja Rogozsint a tömegben. Rogozsin! Szerelmem! Ments meg! Vigyél el innen! Vigyél akárhová, de azonnal! Azonnal! Hozzáfut, átöleli reszketve.

ROGOZSIN

A vasúthoz! Gyorsan a vasúthoz! Viszlek magammal!… Királynőm!

MISKIN

Egymagában. Megértem. Én megértem. Megértem…

26. kép

SZOLGÁLÓ

Rogozsin úr nincs itthon.

MISKIN

De hazajött Pétervárra Pavlovszkból?

SZOLGÁLÓ

Makacsul. Nincs itthon, kérem.

MISKIN

Idegesen. De itthon volt? És vele volt Nasztaszja Filippovna?

SZOLGÁLÓ

Kicsoda az úr?

MISKIN

Lev Nyikolájevics Miskin herceg. Rogozsin úr barátja.

SZOLGÁLÓ

Nem tudok semmit, kérem… Eltűnik.

MISKIN

Hé, bátyuska! Maga a házmester, igaz?

HÁZMESTER

Én volnék, igenis, kérem!

MISKIN

Rogozsin úr megjött Pavlovszkból?

HÁZMESTER

Megjöhetett, mert láttam még tegnap este.

MISKIN

Azt mondja a szolgáló, hogy nincs itthon. Lehetséges?

HÁZMESTER

Minden lehetséges, nagyságos méltóságos uram! Itthon volt, most meg nincs itthon. Akadhat dolga az embernek!

MISKIN

Hát Nasztaszja Filippovnát látta?

HÁZMESTER

Nem figyeltem, kérem.

MISKIN

Felfelé tekint. Az ablaktábla csukva. Mindig csukva vannak?

HÁZMESTER

Hol csukva, hol nem. Forgandó. Most talán a meleg miatt…

MISKIN

Hát majd visszajövök…

27. kép

ROGOZSIN

Csaknem suttogva. Lev Nyikolájevics! Már vártalak! Gyere, testvér, kövess, szükségem van rád!

MISKIN

Rogozsin! Csakhogy! Voltam nálad, jártam Darjánál, titeket kereslek! Mondd, mi van, mesélj, én nem haragszom rád, se őrá, csak szeretném tudni… Olyan hirtelen történt… Én megértem. Megértelek benneteket… De azért, ugye… tudnom kell… akárhogyan is, de tudnom kell…

ROGOZSIN

Mintha nem hallaná. Megáll. Figyel. Hallgass rám, herceg!

MISKIN

Nasztaszja Filippovna nálad van?

ROGOZSIN

Nálam.

MISKIN

Csodálkoztam, hogy zárva vannak az ablaktáblák…

ROGOZSIN

A meleg miatt.

MISKIN

Tényleg, a házmester is mondta!

ROGOZSIN

Beszéltél vele? Mit mondott?

MISKIN

Hogy dolgod van a városban. Nasztyát is kérdeztem.

ROGOZSIN

És róla?

MISKIN

Hogy nem látta!

28. kép

ROGOZSIN

Csendben gyere, kérlek. Nem akarom, hogy tudják, megjöttem… Amikor itt jártál az előbb, tudtam. Tudtam, hogy te vagy, de nem akartam, hogy megneszeljék a jelenlétem. Nyugalmat akarok. Ne háborgassanak. Úgyis figyelnek, tudom. Azért is csuktam be az ablaktáblákat. Ne leselkedjen senki!

MISKIN

Hol van Nasztaszja Filippovna?

ROGOZSIN

Ő, itt van.

MISKIN

Hol…? Olyan csendes a ház! Nem bánod, hogy utánatok jöttem? Nasztya talán fél tőlem, hogy haragszom rá, amiért faképnél hagyott, de én sokat gondolkodtam, és megértem. Megértem, hogy veled. Te szenvedéllyel szereted, én pedig…

ROGOZSIN

Nem bánom, hogy jöttél. Jól tetted. Nagyon jól tetted. És ő… már nem haragszik…

MISKIN

Akkor jó. Féltem… Nem gyújtanál több gyertyát? Akkora a sötétség!…

ROGOZSIN

Nem kell több fény. Add ide a kezed, vezetlek…

Várj! Maradjunk itt egy kicsit! Ülj le… Üljünk le…

Voltál Darjánál. Mit mondott?

MISKIN

Azt hitte, lakodalmunk van, aztán meg, hogy most akarom meghívni. Nasztya meg én. Személyesen. Nevet.

ROGOZSIN

Különös hangon. Féltem, hogy nagyon is kérdezősködnek. De én mindenképpen ide akartam hozni. Hogy még a tegnapi éjszakát… meg a mait is, itt, együtt… Elhallgat.

MISKIN

Rosszat sejtve. Rogozsin! Hol van Nasztaszja Filippovna?

ROGOZSIN

Ott! Gyere! Feláll, fogja a gyertyát, kézen fogva vezeti Miskint. Félrehúz a szobájában egy függönyt a dívány elől.

MISKIN

Alszik?

ROGOZSIN

Lépj közelebb hozzá!

MISKIN

Kevés a fény!

ROGOZSIN

Azért láthatod!

MISKIN

Közelebb lép, hosszú percekig nézi Nasztaszját, aztán felszakad belőle. Uramisten!

ROGOZSIN

Megérinti. Úgy látom, remegsz!

MISKIN

Te tetted?

ROGOZSIN

Én.

Aztán Rogozsin furcsa élénkséggel. Ha most kitör rajtad a betegséged… ha rohamot kapsz… és felüvöltesz, akkor meghallják… Meghallják a lakásban vagy az utcán, és dörömbölni fognak… és azt akarják majd, hogy nyissuk ki, és akkor elviszik tőlünk…

MISKIN

Senki sem sejti? Senki?

ROGOZSIN

Senki. Amikor megérkeztünk, teljes csendben, titokban jöttünk be a házba. Senki sem tudja, hogy itt van. Pedig útközben féltem, hogy nem akar majd csendben bejönni, lármázni fog, hangosan beszél, nevetgél… hiszen tudod. De jött lábujjhegyen. Isten tudja, miért? Talán ő is így akarta? Vagy tőled félt? A lépcsőn levette a cipőjét, összefogta a szoknyáját, hogy ne suhogjon… Rejts el, azt mondta, rejts el Rogozsin! Aztán holnap elmegyünk Moszkvába! Engedelmesen lefeküdt… de egyre hajtogatta, hogy amint lehet, el akar utazni innen…

MISKIN

És most mi lesz?

ROGOZSIN

Ezt kérdezem én is tőled. Reszketsz, félek, hogy bajt csinálsz. Pedig ezt az éjszakát vele akarom tölteni, lefekszünk itt, összerakom a párnákat, és elalszunk itt mellette szépen… Nem akarom, hogy bejöjjenek, és elszállítsák. Olyan szép csendben fekszik itt. Nézd, milyen szép az arca! Milyen nyugodt! A gyertyát tartja fölébe gyönyörködve. Ha mégis jönnének, én bevallom, s elvisznek. Tudom. De még egy kicsit nem akarom, hadd legyen velünk… Helyesled?

MISKIN

Igen, így legyen.

ROGOZSIN

Tehát ne menjek most, és adjam fel magam?

MISKIN

Ne, ne tedd! Semmiképpen!

ROGOZSIN

Magam is így vélem. Még nem adjuk oda senkinek! Legyen a mienk még ezen az éjszakán. Nagyon remegsz, herceg!

MISKIN

A lábam. Nem tudok talpra állni!

ROGOZSIN

Virágokkal kellett volna körülraknom, de gyanút fogtak volna, hova viszem azt a sok virágot. Meg nagyon meg is sajnálnám, ha virágok között látnám feküdni!

MISKIN

Mondd… és mivel csináltad? Azzal a késsel?

ROGOZSIN

Azzal.

MISKIN

A vadásztőrrel? Ami a könyvben volt?

ROGOZSIN

Azzal.

MISKIN

És… Már Pavlovszkban tudtad… ott, a templom előtt, hogy megteszed?

ROGOZSIN

Nem emlékszem. De itt volt kéznél… Hiszen tudod, a könyvben. Lefeküdtünk, elaludt… és hajnalban egyszercsak kinyúltam azért a késért. A bal melle alá hatolt… de alig volt vér… alig… csak egy kicsit az inge…

MISKIN

Talán a szívébe?

ROGOZSIN

Rekedten. Meglehet.

MISKIN

Várj csak! Mintha járkálnának!

ROGOZSIN

Hallom!

MISKIN

Jár valaki.

ROGOZSIN

Jár.

MISKIN

Bezártad az ajtót?

ROGOZSIN

Bezártam…

MISKIN

Hallgassunk…

ROGOZSIN

Igen. Hallgassunk. Szünet. Nem akarsz aludni?

MISKIN

Nem.

ROGOZSIN

Hirtelen felnevet. Egyszer egy tisztet… egy tisztecskét… aki rá mert nézni, amikor vele voltam… Még Moszkvában… megütött! Kikapta a lovaglópálcáját a kezéből, és azzal vágott végig rajta! Az arcába csapott! Milyen büszke volt! Milyen szép és büszke! És szeretett…

MISKIN

Szeretett…

ROGOZSIN

A kereszted!

MISKIN

Mit mondasz?

ROGOZSIN

Mutasd a keresztedet!

MISKIN

Felmutatja a nyakából. És a tied?

ROGOZSIN

Ő is felmutatja a magáét. Itt van… Csend. Anyám megáldott. Mintha a fia lettél volna. Emlékszel?

MISKIN

Emlékszem.

ROGOZSIN

Akkor hát mi örökre…

Vétkeztem! Vétkeztem ellene! Boldog akart lenni, de nem hagytam…! Bűnös vagyok, vétkeztem…! És már nem is tud megbocsátani!…

MISKIN

Nem törődve a rendőrökkel, akik ott állnak döbbenten felettük, Rogozsin fejét simogatja vigasztalóan, szeretettel. Testvérem! Mind bűnösök vagyunk… Mindannyian! Nem tudtam segíteni rajta… rajtad… rajtatok…! Nem tudjuk megváltani egymást…! Nem tudjuk…! Felnéz az emberekre. Elviszik tőlünk? Nasztyát… el akarják vinni tőlünk?…

ROGOZSIN

A testre borulva. Neeemmmm! Nem engedem! Neeem! Őt soha! Sohaaaaaa!!!!!!

MISKIN

Rogozsin neee! Nem akarom! Neeeemmm!

SZÜRKE KALAPOS ÚR

Miskin herceg!…

Ön Lev Nyikolájevics Miskin?

MISKIN

Én vagyok.

SZÜRKE KALAPOS ÚR

Velünk kell jönnie!

MISKIN

És Rogozsin? Mi lesz vele?!

SZÜRKE KALAPOS ÚR

Szibéria…

MISKIN

Hisztérikusan. Hogyan történhetett?! Hogy történhetett?!…

SZÜRKE KALAPOS ÚR

Jöjjön szépen, ne akarja, hogy kényszerítsük.

MISKIN

Megadóan. Hová visznek?

SZÜRKE KALAPOS ÚR

Vissza. Svájcba, az orvosaihoz…