Ki van a képen?
ILA, a felesége, ötven fölött
FANNI, a lányuk, huszonöt éves
MAGDA, a felesége, negyven körül
Történik napjainkban.
Öreg, folyóparti ház, vidéken, a főváros közelében. Tágas, félig zárt veranda, amit sokszárnyú, üveges ajtó választ el a nappalitól; ezek az ajtószárnyak többnyire szétnyitottak, így a két helyiség, ha némi tagoltsággal is, de egynek tetszik. A Dunát a nézőtér felé kell elképzelni; az emelkedőre épült ház verandáján üldögélők a vízparti tájban gyönyörködhetnek. Hátul, a nappaliból lépcső vezet az emeletre. Fenn a korlátos galéria. Onnan nyílnak a szobák, de csupán egyetlen ajtó látszik, a feljárat közelében. A földszinten balról a konyhába és a mellékhelyiségekbe, jobbról a lenti hálófülkébe lehet jutni. A lépcső mellett szűk, folyosószerű benyíló, ennek ajtajához ér a kertkapun át érkező; ez a ház főbejárata. A verandán nádbútorok. Odabenn kopottas bőrgarnitúra, családi hagyatékból maradt asztal, székek, néhány modernebb darabbal keveredve. A szoba mélyén vitrines szekrény, faragott zsámolyon telefon, polcon rádiós magnetofon, olcsó, de mutatós szőnyegek a padlón. Mindenütt felfedezhető az asszonyi gondoskodás nyoma: vázában friss virág, az asztalon hímzett terítő, cseréptálban a nyárvég gyümölcsei. Szeptember eleje
van, derűs, meleg idő.
Késő délután. Még süt a nap, hátul, a nyitva hagyott kerti ajtón éles fénynyaláb vetül be, a nappaliban tartózkodó két férfinak csak a sziluettje látszik. Az idősebbik, Lőrinc fürdőköpenyben van, nyakában törülköző, fél lábon egyensúlyozva éppen a tornacipője pertlijét csomózza. Péter, a fiatalabbik szemközt áll vele, kezében autókulcs, néha megcsörrenti.
Chopin-keringő szól. Éles, szép, tiszta zongorajáték.
PÉTER
Tessék? Ja, nagyon kedves, de… Állva marad, figyeli, hogyan bajlódik a másik. Ki zongorázik?
LŐRINC
Oda. A fotelba. Vagy az talán kényelmesebb. A kanapé.
PÉTER
Chopin. Egy Chopin-keringő, igaz? Nem valami nagy a zenei műveltségem, már ami a klasszikusokat illeti.
LŐRINC
Helyezze magát kényelembe. Végez a pertlikkel, törülközőjével erőteljesen dörzsöli vizes haját. Feltekint, a másik még mindig ott áll előtte. Szóval maga a sógorom barátja.
PÉTER
Mondta. Mondta, nem?
LŐRINC
Aha. Lehetséges. Mielőtt Péter válaszolhatna. Ilyenkor alkonyat felé jó a víz. Már nincs az a nagy meleg, és az ember úgy érzi, hogy langyos a folyó. Komolyan. Egészen kellemesnek érzi az ember. Ilyenkor. Az idén szép a nyárutó. Meleg. Egy erőteljes hajtörlés. Ööö… nem értettem jól a nevét.
LŐRINC
Á, igen. Az én nevem…
PÉTER
Lőrinc. Ha megengedi… Engem pedig szólítson Péternek.
LŐRINC
Na persze. Szünet. A folyó egészen közel van, hiszen látta. Közel van, így aztán csak leszaladok. Be szoktam zárni a kertkaput, de ma… úgy látszik… elfelejtettem. Nem szoktam elfelejteni…
PÉTER
Nyitva volt, gondoltam, a házig bejöhetek.
LŐRINC
Mmmmm. Nem akar leülni?
PÉTER
Rosszkor jöttem. Úgy látom… rosszkor.
Bámulják egymást, aztán Lőrinc a törülközőt egy közeli fotelba dobja, a vitrin „tükre” előtt tíz ujjával végiggereblyéz üstökén.
LŐRINC
Nemigen van barátja a sógoromnak. Nem az a barátkozós fajta. Úgyhogy sohasem mesél senkiről.
PÉTER
De annyit csak mondott, hogy én ma délután… Azt csak említette, hogy engem meghívott ide?
LŐRINC
Ide? Szünet. Fésülködik. Péter felé fordul. Ő nem lakik itt.
LŐRINC
Ők nem itt laknak. A sógorom meg a felesége. Magda. Magda a felesége. Így hívják…
LŐRINC
Persze. Szóval ők máshol laknak. A városban. De gyakran tartózkodnak itt, az igaz. Néha hetekig, hónapokig is. Szabadon rendelkeznek az idejükkel. Magda gépírást vállal. Van fönn egy szobájuk. Néha itt veri a gépet, meg kell hagyni, elég szorgosan. Issza a kávét, és veri a gépet. El tudja képzelni? Nos, ami a maga meghívását illeti ebbe a házba, akörül tehát semmi hiba. Most már csak abban kell bíznunk, hogy ő is felbukkan. A sógorom. Foglaljon helyet! Tessék!
Egy nádszékre mutat; Péter leül.
Érezze magát otthon!
PÉTER
Feri nekem azt mondta, hogy már kora délután itt lesz, jöjjek csak.
LŐRINC
Na, ismerjük az ilyet!
LŐRINC
Ismerjük az ilyen alakokat! Megígérik valakinek, hogy ekkor meg ekkor itt és itt lesznek, aztán megfeledkeznek az egészről.
PÉTER
Feszeng. Szép kis szokás!
LŐRINC
Egen… Üljön kényelmesen. Ne zavartassa magát. Végtére is nem idegen. Ez a ház a sógorom otthona is, és ha maga az ő barátja…
PÉTER
Az vagyok. A Feri régi barátja. Meg… A maga… A maga kedves feleségét is jól ismerem.
LŐRINC
Szóval ilyen régi ez a barátság?
PÉTER
Nagyon régi. Szünet.
Szól a Chopin-keringő.
Péter nyugtalanul feláll. Itthon van? Talán ő játszik?
PÉTER
De itthon van? Tesz néhány lépést a feljárat felé.
PÉTER
Visszafordul. Ila. Így hívja maga is? Mi annak idején így szólítottuk.
PÉTER
Feri meg én. Meg a haverok.
PÉTER
Meg a család. A családban így szólították. A mamája, a papája…
LŐRINC
A mama és a papa… sajnos már mindketten… Kimegy a verandára, kiteregeti a nádszékekre a fürdőholmiját.
PÉTER
Igen, hallottam. Feri mondta.
Szól a keringő.
Szünet. A… A folyópart alaposan beépült. Rá sem ismerni. Akkoriban még üres telkek voltak… Kisétál Lőrinc után a verandára. Elnéz a Duna felé. Nem veszélyes?
PÉTER
Magának nem? Megállapítva. Magának nem. Jól úszik. Bizonyára jól úszik.
LŐRINC
Valamikor versenyeztem.
PÉTER
Ne mondja!? Persze meglátszik. Lehet egy-két plecsnije!
PÉTER
Serlegek, érmek. Tudom, hogy van az! Összegyűlik szépen.
LŐRINC
Aha. Például van egy aranyérmem a fascesszal.
LŐRINC
A fascesszal. Az utolsó békeévben nyertem. Itáliában. Mussolini pártja volt uralmon, a Duce pártja, így hát a fascesszal dekorálták a plecsnit. Ifjúsági válogatott voltam, a sport volt a mindenem, cseppet sem érdekelt a politika. A politika, érti?! Cseppet sem érdekelt! Fogalmam sem volt, hogy mi lesz majd később abból az egészből. Fütyültem a politikára! Fiatal voltam, sorra nyertem a versenyeket! Érdekelt is engem a politika?! Ennyit sem érdekelt, érti?!
Csend. Újra hallani a Chopin-keringőt.
Maga fiatalabb nálam.
PÉTER
Amikor Itáliában nyert, én még kölyök voltam. Visszasétál a nappaliba. Ki zongorázik ilyen szépen?
LŐRINC
Fanni, a lányom. Követi Pétert, a vitrines szekrényhez megy, kinyit egy ajtót – üvegek, poharak állnak a tükrös mélyedésben, meg egy faragott fadobozka.
PÉTER
Ó, persze, Ilának van egy… maguknak van egy lányuk. Muzsikálni tanul?
LŐRINC
Az üvegek között válogat. Kislány korában taníttattuk. Néhány évig. Akkor unta. De mostanában, ha hazajön az iskolából, bezárkózik a szobájába, és játszik.
PÉTER
Felnevet. Ja, én meg azt hittem, hogy még…
LŐRINC
Már elmúlt huszonöt.
A zongorajáték abbamaradt.
LŐRINC
Tölthetek valamit?
LŐRINC
De nem baj, hogy vezet?
PÉTER
Az az igazság, hogy…
LŐRINC
Hogy köp a zsarukra!
PÉTER
Á, nem vagyok olyan nagylegény! Hanem Feri… Feri felajánlotta, hogy maradhatok.
LŐRINC
Aha. Na, akkor ebből a konyakból… Tölt, visszateszi az üveget. Kezébe akad a doboz. Tudja, mivel van tele ez a doboz? Plecsnikkel. Piros-fehér-zöld meg vörös meg csillagos plecsnikkel. Itt van egymás hegyén-hátán az egész történelem. Mármint ez az utolsó fél évszázad. És ezeket mind én kaptam. Sorra. Szép sorban, ahogy alakult a helyzet. Nagyon tanulságos, ha kirakom őket sorjában. De nem rakom ki. Itt vannak a vitrinben, egy rakáson… Megrázza-zörgeti a csukott dobozt. Összekeveredve. Visszadobja a dobozt, nyújtja a konyakospoharat. Egészségünkre!
Isznak.
LŐRINC
Majd szólok neki. De most készül. Örülni fog a találkozásnak.
PÉTER
Ó, készülnek valahová?
LŐRINC
Sehová. Csak… készül. Ő mindig készül valamire.
PÉTER
Valamire? …Á, igen, mindig mintha készült volna valamire. Most, hogy mondja… igen, ráismerek…
Lőrinc letelepszik, helyet mutat Péternek is. De az nem ül le.
Régen nem láttam. Nem is tudom, milyen régen. Te jó isten, de milyen régen! Leteszi az üres poharat az asztalra.
Lőrinc nézi, hallgat.
Péter témát vált zavartan. Én is úszom.
PÉTER
Rendszeresen. Úszom, futok… Teljesítményre.
PÉTER
Nem, nem vagyok profi. Csak mérem az időt. Rendszeresen edzem magam. Már ötvenöt éves vagyok. Gondolta volna? Egy időben mindenféle bajom volt. Szívritmus-zavarok. Vérnyomás-emelkedés. Idegesség. A körmömet rágtam. Tessék! Nézze meg! Abbahagytam. Ezek nem rágott körmök, igaz? Azok vagy nem azok?!
LŐRINC
Meglepetten, de higgadtan. Nem azok.
PÉTER
Futok és úszom. Megszűnt a neurózis. Legutóbb, az öregfiúk versenyén mellen ezerötszázat harmincnégy perc és ötvenkét másodperc alatt úsztam. Na? Nem rossz, mi?
PÉTER
És korcsolyázom is.
PÉTER
Tizenöt, húsz kilométer. A szirtek között.
LŐRINC
Miféle szirtek között?
PÉTER
A tengeren. Persze télen.
LŐRINC
A tenger nem fagy be.
PÉTER
Már hogyne fagyna be?
PÉTER
Bocsásson meg, már hogyne fagyna be?! De mennyire, hogy befagy! – Megengedi, hogy telefonáljak? Az órájára néz. Fel kellene hívnom valakit.
Péter a telefonhoz megy, kis noteszából böngészi a számokat, tárcsáz, közben folytatja Lőrinccel a diskurzust.
PÉTER
Sokszor kimegyek egész napra. Viszek magammal elemózsiát, termoszban teát, és vágtatok a jégen. Higgye el, csodálatos! A fehér szirtek kiemelkednek a jégmezőből, nagyszerű a levegő, az ember újjászületik… Nahát, ez foglalt! Újra tárcsáz. Nyáron pedig futok. A nyár se meleg. Én ott soha nem izzadok. Tiszta a levegő. Fantasztikusan tiszta a levegő, más a páratartalom, én ott soha nem verejtékezem, persze ha futok, az más… Úgy látszik, várnom kell, megint foglaltat jelez… Leteszi a kagylót. A telefon mellől. Ha az ember fut, akkor verejtékezik, az kell is, pláne ha le akar adni némi súlyfelesleget. Nagyon szeretek futni, már tíz éve csinálom, és azóta nem rágom a körmöm. Látja? Nem rágom… Felveszi a kagylót. Na, talán most… Tárcsáz. Ha abbahagyom a kondicionálást, mindjárt megérzem, rögtön elkezd rosszul működni a gépezet, azonnal a gyomrommal van bajom, meg a vérnyomásommal… ha az ember nem akar bedilizni… Halló! Kezét csókolom! Itt Cserhát Péter beszél! Edinát, azt az édeset keresem… Tessék? Hova ment? Hova?… Aha. És visszajön?… Aha. Na, ha visszamenne… Halló!… Megszakadt! Ezek a telefonok itt!… Újra tárcsáz. A tréning! A tréning, az nagyon kell, az ember könnyen bedilizhet, ha nem úszik,
fut vagy korcsolyázik… Általában ezret szoktam… huszonöt, huszonhat perc alatt, de legutóbb… Foglaltat jelez! Leteszi. Legutóbb mellen ezerötszázat úsztam harmincnégy perc és…
LŐRINC
…és ötvenkét másodperc alatt!
Meglepett csend.
PÉTER
Igen. Újra tárcsáz, vár, felnéz Lőrincre. A futócipőmet most is magammal hoztam.
PÉTER
Nem. Magammal hoztam…
PÉTER
Alighogy megérkeztem a pesti szállásomra, még ki sem pakoltam… – Leteszi a kagylót, felveszi, tárcsáz, fülel, közben folytatja. – … máris fel a futócipőkkel, és le a Duna-partra. Igen. Elfutottam az Árpád hídig meg vissza. A Belvárosból. Én azt nem hagyom ki. Vigyázni kell, mert az idegrendszer… Halló! Én vagyok megint, megszakadt a vonal… aha… szóval nem mondta? De ha mégis visszamenne, csengessen ide, megadom a számot… Befogja a kagylót. Mi is ez a szám?
LŐRINC
Nulla-hat, huszonhat, nyolcvannyolc, egy-egy-egy.
PÉTER
A telefonba. Nulla-hat, huszonhat, nyolcvannyolc, egy-egy-egy! Köszönöm! Leteszi a kagylót.
Csend.
LŐRINC
Mi az, hogy megérkezett? Honnan?
LŐRINC
Az előbb azt magyarázta, hogy amint megérkezett a pesti szállására…
LŐRINC
És ott hol? Ott hol él? Svédországban.
PÉTER
Stockholmban. Ila is tudja.
LŐRINC
A feleségem? Szóval ezt ő is tudja, csak én nem?
PÉTER
Ferivel. Írtam Ferinek… aztán jeleztem, hogy jövök. Üdvözletemet küldtem a… nővérének is. Ilának. Hogy üdvözlöm, adja át… végtére is… jó barátok voltunk mind.
PÉTER
Annyifelé utaztam, de valahogy haza nemigen… Nincs itt senkim. De szeretném, ha lenne.
PÉTER
Lassan harminc éve.
Odafönn kinyílik az egyik ajtó. Fanni jön ki a szobájából, áthajol a korláton, lekiált.
FANNI
Anya! Anya!… Meglátja a vendéget, meglepődik, az apjától kérdi. Anya hol van?
FANNI
Szóval már tudja, hogy vendég érkezik? Fürkészi Pétert. Elfelejtettem megmondani, hogy mit üzentek Feriék! Idejön hozzánk egy barátjuk… Csak nem maga az?
PÉTER
Gyönyörködik a lányban. De, én vagyok az! Maga pedig Fanni! Nahát! Tiszta anyja! Csókolom!
FANNI
Kelletlenül. Jó estét. Vagy még jó napot?
LŐRINC
Fanninak. Jó szokásod, hogy nem adod át az üzeneteket!
FANNI
Kiment a fejemből! Bocsánat! Sarkon fordul.
PÉTER
Mondja csak, Fanni, Feriék nem említették, hányra érnek ide?
FANNI
Megáll, hátranéz. Nem említették. Egyébként nem szeretem, ha hasonlítgatnak!
PÉTER
Á, azt csak úgy értettem, hogy amikor a mamája ilyen fiatal volt…
FANNI
Mindenki hasonlítson csak önmagára! Bemegy a szobájába.
PÉTER
Na, ezt jól megkaptam!
LŐRINC
Mikor látta utoljára a feleségemet? Mielőtt Svédországba ment?
PÉTER
Ó, régebben! Ötvenben vagy ötvenegyben elköltöztünk erről a vidékről. Az anyám meg én. Kettesben éltünk. Igen, ez ötvenegy elején történt…
Odafenn újra megszólal a zongora, Chopin.
Ila is zongorázott.
PÉTER
Egy fekete, bécsi zongora volt. Igen… itt állt valahol! Még én is mennyit játszottam rajta! Dzsesszt. Az ment nekem, semmi más. A Pingvin-dalt. Ismerte? Ta-ta-ta-tata-ta-ta-ta… Az emeletre tekint. Persze Chopinnel nem tudok versenyre kelni! Biztosan ismerte maga is azokat a dalokat. A Három bocit. Az aranyásókat. Ezek mentek akkor. Meg csupa könny a szobám… Összejöttünk itt, fiatalok, haverok, lányok, fiúk… félretoltuk a bútorokat, táncoltunk, persze legtöbbször én zongoráztam. Negyvenhétben, negyvennyolcban. A Csikkszedők! Emlékszik ezekre a dalokra?
PÉTER
Nem?! Hogyan lehetséges, hiszen…
LŐRINC
Nem emlékszem ezekre a dalokra! Én nem jampeckodtam.
PÉTER
Na, mi sem jampeckodtunk! Divatoztunk egy kicsit, nem mondom, háromszögben kötött nyakkendő, csapott váll, vastag talpú cipő… De jampeckodni?!
Odafönn abbamaradt a zongorajáték. Kisvártatva megjelenik Fanni. A lány elkapja Péter kíváncsi tekintetét, megáll a lépcsőn, majd lesiet, elmegy mellettük a telefonhoz. Háttal feléjük tárcsáz.
FANNI
Nem kell rám figyelni, csak beszélgessenek!
PÉTER
Zavartan. Bocsánat! Lőrinchez fordul, témát keres. Mindennap úszik? Mert én, ha tehetem…
LŐRINC
A lányára figyel. Hogy mondja?
PÉTER
Ha tehetem, én mindennap.
LŐRINC
Fannit nézve. Mit csinál mindennap?
LŐRINC
Én is. Amióta nyugdíjban vagyok.
FANNI
A telefonba, diszkréten. Halló! Te vagy az?…
FANNI
Izgatottan a telefonba. Jó, akkor csak röviden… Figyelj! Mondom… Vár.
LŐRINC
A teherfuvarozásnál.
FANNI
A telefonba. Figyelj rám! Ott leszek! Szünet. Ott leszek! De… Szünet.
PÉTER
A teherfuvarozásnál volt főnök?
FANNI
A telefonba. De igen, de igen, ott leszek! Szünet. Nem érdekel, akkor is ott leszek! Szia! Leteszi a kagylót, megy a kert felé.
PÉTER
Szóval a szállítási szakmában volt góré?
LŐRINC
Góré? Ki akart góré lenni? Sofőr voltam.
FANNI
Megáll. Akarsz valamit?
FANNI
Ingerülten. Ha nem látnád, a kertbe megyek! De te miért nem öltözöl fel? Miért vagy ebben a ronda fürdőköpenyben?
FANNI
Nem vesz tudomást a közbevetésről. Járj itthon is rendesen! Nem szeretem, amikor ilyen slampos vagy! Azért, mert anya nem szól rád, még ne hidd, hogy valami fenséges látvány vagy ebben a koszos slafrokban!
FANNI
Anya szemében csodálatos vagy így is, de egyáltalán nem vagy az! Ne hidd, hogy az vagy így! Úgy nézel ki, mint egy…
LŐRINC
Fogd be a szád!… légy szíves.
FANNI
Hm… Péternek. Bocsánat! Kimegy a kertbe.
Csend.
PÉTER
Hát, ugye… a gyerekek. Az ember fejére nőnek! – De hogy maga nem volt főnök!?
LŐRINC
Mi a nyavalyáért lettem volna főnök? Mit csodálkozik? Minek nézett?
PÉTER
Nem is tudom… Orvosnak. Mérnöknek, ügyvédnek…
LŐRINC
Maga orvos vagy ügyvéd vagy…
PÉTER
Mérnök. Mérnök vagyok. Azaz tulajdonképpen technikus, de mérnöki beosztásban.
LŐRINC
Én meg sofőr voltam.
PÉTER
Amikor kimentem, még nem volt meg a diplomám, mérnökire jártam. Azért is dolgozom mérnöki beosztásban. Már huszonkét éve ugyanannál a cégnél. Tartályokat gyártunk és szállítunk…
Lőrinc nem figyel rá, feláll, tölt.
Megszólal a telefon. A készülékhez megy, mielőtt odaérne, Fanni fut a kertből, hogy felkapja a kagylót, de az apja megelőzi.
FANNI
Add ide, biztosan engem…
LŐRINC
Majd én! Halló!… Aha. Igen. Szünet. Itt. Itt van…
PÉTER
Ha netán az a nő keresne… Edina…
LŐRINC
A telefonba, nyugodtan. Hallgatom. Szünet. Aha. Szünet. Jó. Jó.
FANNI
Kikapja Lőrinc kezéből a kagylót. Az istenit! – Halló! Itt Fanni! Tessék? Ja? Csalódottan. Várj, akkor átadom neki. Péternek nyújtja. Beszéljen velük. Feri meg Magda.
PÉTER
Átveszi a kagylót. Hé! Ti vagytok azok? Hát mi van? Öregem, iderendelsz, betoppanok, mint egy ágrólszakadt, te meg sehol… Szünet. Lőrincre néz, de az a lányát figyeli. Micsoda? Szünet. Hát jó, de akkor most már jöhetsz, vagy nem? Befogja a kagylót, Lőrincnek. Feri valamilyen külföldi íróval ebédelt a nem-tudom-én-hol… A telefonba. Tessék? Nagyszerű! Nagyon jó! Megint Lőrincnek. Magukkal hozzák Edinát, nem baj?
Lőrinc meg se hallja, kutatóan lesi a lányát, az dacosan elfordul.
Mondom… Edinát, nem baj? A telefonba. Rendben, csak siessetek! Megmondom. Megmondom, megmondom, szia! Leteszi a kagylót, derűs. Hoznak piát, és sietnek. Nem baj, hogy kihozzák az ismerősömet?
Mielőtt Lőrinc válaszolhatna, benyit Ila színes, nagy mintás ruhában.
ILA
Telefon? Ki telefonált? Történt valami? Nézzétek, most varrtam magamnak, már kellett egy rendes ruha, egy kis alkalmi… Észreveszi Pétert, eláll a szava. Nahát!… Nahát, ez!!… Ó, istenem!
PÉTER
Boldogan. Bizony, ó, istenem! Na!? Tudod, kit látsz?
ILA
Hogy kit látok?! Te jó ég! Hát hogy kerülsz ide? Nahát! Feriék mondták, hogy hazalátogatsz, de hogy máris?… A férjének. Lőrinc, tudod, ki ez itt? Tudod, ki ez? A legkedvesebb gyermekkori pajtásom! Péter! Péter, atyaisten, Péter! Elérzékenyedik. Hát hogy te itt vagy?! Szevasz, szevasz, szevasz!…
A nyakába ugrik, átölelik egymást, mint két gyerek. Lőrinc és Fanni némán nézik önfeledt örömüket.
PÉTER
Szevasz! Szevasz, szevasz!
ILA
Mióta nem láttalak, istenem! De mintha csak tegnap találkoztunk volna utoljára! – Miért nem szóltatok, hogy itt van? Hogy tehettétek meg, hogy nem hívtok be, amikor… amikor itt az én legjobb barátom?!
PÉTER
Remekül nézel ki! Olyan vagy, mint a lányod!
ILA
Mint Fanni? Halljátok ezt?! Szóval nem öregedtem, azt mondod?
ILA
Te sem! Ahogy nevetsz… éppen így nevettél mindig… És rágtad a körmöd…
PÉTER
Megdöbbenve. Rágtam a körmöm? Úgy emlékszel, hogy rágtam a körmöm?
LŐRINC
Nézd meg, már nem rágja. Úszik, fut, korcsolyázik. És nem rágja a körmét.
Kis zavart csend.
FANNI
Látszik is magán. Látszik magán, hogy sportol.
PÉTER
Igen, edzem magam, rendszeresen…
LŐRINC
Mellen legutóbb ezerötszázat harmincnégy perc és ötvenhét másodperc alatt úszott.
PÉTER
Éllel. Ötvenkét másodperc alatt!
LŐRINC
Bocsánat, ötvenkét másodperc alatt. Nekem mesélte.
Ila aggodalmasan pillant a férjére meg Péterre.
ILA
Egyedül jöttél? És hogyan?
PÉTER
Autóval. A parkolóban hagytam.
ILA
Nagyszerűen mehet neked, ugye? Látszik rajtad, hogy jól megy a sorod… Üljünk le! Mit ácsorgunk itt? Jaj, mivel is kínáljalak?
Ki-ki leül, Fanni a lépcsőnek támaszkodva nézi őket.
ILA
Képzelem, milyen jó neked ott, Svédországban! Az egy nagyszerű hely! Egy szép nagy Volvód van? Vagy Mercedes?
PÉTER
Csak egy közepes Ford.
PÉTER
Fannira tekint, majd Ilának. Szóval… szóval te úgy emlékszel, hogy rágtam a körmömet? Már akkor is?
ILA
Ó, régen volt, nem tudom, lehet, hogy tévedek! Nem volt fárasztó az út? Úgy értem, Stockholmtól idáig?
PÉTER
Nem, nem mondhatnám. Feriékkel már találkoztam.
LŐRINC
Ők hívták meg ide.
PÉTER
Látod, idehívtak, ők meg sehol. Jó vicc, mi? Szünet. Sokat gondoltam rátok. Erre a házra is. Mindenképpen lejöttem volna. Örülök, hogy megismerhettem a családodat. A férjedet, a lányodat! Gratulálok!
ILA
Köszönöm. Igen, mi nagyon szépen élünk, Péter. Hála istennek. Boldogok vagyunk, összetartó kis család ez, hát kell ennél több?
PÉTER
Hogy Fanni mennyire emlékeztet rád! Mintha két példányban lennél jelen. Egyszerre fiatalon és…
PÉTER
Vénségesen?! Svédországban ilyen nőkkel táncolok szombatonként!
ILA
Te táncolhatsz, de én már nem. Az én táncos időm eljárt!
LŐRINC
Majd Péter megint megforgat!
LŐRINC
Félretoljátok itt a bútorokat aztán… hogy is volt? Miket is játszott mindig a zongorán?
ILA
Péternek. Jé! Emlékszel a zongoránkra? Csak jöttél mindig, és máris játszottál valami jót! Valóban! Félretoltuk a bútorokat, hogy legyen hely a tánchoz!
PÉTER
Meséltem, hogy itt jöttünk össze mindig…
ILA
Szving meg lovacska… Nevet. Tangó! Rumba!
LŐRINC
Mmmm. Vígan voltatok!
FANNI
Apa, öltözz már át! Ne ülj itt így, ebben a…
ILA
Apád így is elegáns! Péternek. Felvehet akármit, egy rongyot, egy foltos zakót… ő mindig elegáns. Minden olyan jól áll rajta, ő olyan…
ILA
Igenis, előkelő! Kellett is mindig, hogy jól nézzen ki, amilyen helyeken ő a munkája révén forgolódott…
LŐRINC
Már mondtam a barátunknak, hogy sofőr voltam…
ILA
Sofőr! De miért?! Azt is megmondtad, hogy miért?! Mert akkor azt is mondd meg, hogy miért?! Lehettél volna akármi… Péternek, szenvedélyesen. Lehetett volna akármi, akárki, ha akarja…
ILA
A legmagasabb posztokig elmehetett volna.
ILA
… Volt rá lehetőség. Felkínálták neki…
ILA
Csak egy szavába került volna…
Kínos csend.
PÉTER
Ja, igen, igen, kösz!
FANNI
Ha beszállhatnék én is!
LŐRINC
Beszállhatsz… Lőrinc tölt mindenkinek.
Ila megszeppenve ül. Fanni messziről figyeli őket. Csend.
ILA
Ha tudtam volna, hogy jössz…
FANNI
Én vagyok a hibás. Feriék rám bízták, hogy szóljak, de későn jutott eszembe.
ILA
Hiszen annyi a dolgod! Péternek. Fanni tanít, rengeteg munkát hoz haza… és azt a sok mindent fejben tartani, ott, az iskolában… Kicsiket tanít. Olyan aranyos gyerekeket!
Lőrinc kiosztja a poharakat, koccintanak.
FANNI
Az ember azt sem tudja, hova legyen örömében.
ILA
Fanni imádja a gyerekeket!
FANNI
Dögöljön meg a tanító néni! Ezt mondta ma egy harmadikos, mert elkoboztam a sípoló kvarcjátékát.
FANNI
Anya a copfos, dirndliruhás kislányokra meg a bársonynadrágos kisfiúkra emlékszik. Nem szívesen ábrándítom ki, úgyhogy nem sokat mesélek az iskoláról. És nagyon kérem, maga se ábrándítsa ki…
FANNI
Ültesse be a Volvójába…
PÉTER
Nincs Volvóm. Fordom van.
FANNI
Hát akkor abba, és vigye egy kört, anya máris tudni fogja, milyen ragyogó az élet ott maguknál!
ILA
Zavart nevetéssel. Látod, így beszél velem!
PÉTER
Istenem, a gyerekek!
FANNI
Magának van gyereke? Családja! Van családja?
PÉTER
Van egy lányom, de nem él velem. Az anyjánál lakik. De pumpol. Már huszonhat éves. Nem tud magyarul. A családi nevünket sem tudja kiejteni. És azt mondja, pappa! Két pével. Az anyja svéd. Elváltunk, amikor Katarina hároméves volt. A lányomat Katarinának hívják. De nem érzem, hogy a lányom. Szünet. Másodjára meg egy lapp nőt vettem feleségül…
LŐRINC
Egy lapp nőt, hallod!
PÉTER
Alacsony kis nő volt, édes pofa, de a napi dolgokon kívül semmiről sem tudtam vele beszélgetni. Nem volt közös múltunk. Hiába mondtam volna neki valamit a gyermekkoromról… erről a tájról… rólatok… vagy a Dunáról… és én sem tudtam, milyen volt az ő lapp családja. Nagyon sajnáltam, amikor elment, de csak azért, mert megszoktam. Aztán azt is megszoktam, hogy nincs mellettem. Fanninak. Tudja, amikor azt mondják az embernek, hogy jag älskar dig – az nem ugyanaz, mintha azt súgnák a fülébe, hogy szeretlek. Jag älskar dig! Ettől itt benn nem érez az ember semmit! Elhiszi?
FANNI
Fürkészőn nézi Pétert, iszik, fanyar mosollyal. És ha azt mondják, hogy szeretlek, az mit ér?
FANNI
Ha mondják… ha csak mondják, semmit se ér! Semmit!
PÉTER
Mégsem bánnám, ha csak mondaná is valaki. Ha mondaná valaki magyarul… s nem azt, hogy jag älskar dig.
FANNI
Pedig milyen szép. Jag älskar dig. Jobb, ha nem érti az ember. Ha nem tudja, mit mond a másik. Jobb…
Szünet, mind Fannit nézik.
ILA
Gyengéden, aggodalmasan. Fannikám!…
PÉTER
Egyedül, a városon kívül.
LŐRINC
Egy szép kis villában?
PÉTER
Felnevet. Óhohohó! Villában? Van egy kis sztügám.
PÉTER
Van egy faházam. Egy nyaralótelepen, hét kilométernyire a citytől.
ILA
Szép, csendes környék, igaz?
PÉTER
Különösen télen! Télen nincs ott rajtam kívül egy teremtett lélek sem. Ha a hatóság megtudná, hogy ott lakom, intézkedne, hogy költözzem a városba. Adnának egy lakást. Pedig az összkomfortos, csupán a vizet kell tárolnom, cirka ezer litert, mert télen nincs vízszolgáltatás. Ezért sem szabad állandó lakhelynek használni a telepet. Svédországban tilos kényelmetlen körülmények között élni. Egyszerűen szabálysértés. A kényelem, a higiénia kötelező. Hanem a hó! Az a nagy baj, a hó! Nem jutok el a sztügáig a kocsimmal. Majdnem egy kilométert kell gyalogolnom a hóban. De nagyon tiszta a levegő. Azt itt el sem lehet képzelni, milyen tiszta a levegő…
ILA
Magafeledten. Nahát! El sem tudom hinni, hogy itt vagy! Annyi év után. Tudod, hogy álmodtam veled? Valamelyik éjjel. Már úton lehettél…
PÉTER
Megérezted, hogy jövök?
ILA
Ott, a kút körül voltunk… Emlékszel a kutatokra? Volt mellette egy betongyűrű, mindig tele vízzel az esti kertöntözéshez. Emlékszel?
PÉTER
Ja, igen, a betongyűrű! Csupa zöld moszat volt a pereme!
ILA
Ott voltunk a kút körül álmomban, megcsúsztam, belezuhantam a betongyűrű vizébe, de te kimentettél…
ILA
Megéreztem, hogy jössz.
PÉTER
És arra emlékszel, amikor elkértük annak a süket fuvarosnak a lovát meg a kocsiját? Azét, aki a fatelepnek szállított…
PÉTER
Aztán nekivágtunk a világnak! Neki a mezőnek!
LŐRINC
Szóval a lapp feleségével ilyesmiről nem tudott beszélgetni, igaz?
LŐRINC
Az aztán nem tudhatta, ki volt a süket fuvaros, igaz?
LŐRINC
Mert én sem tudom!
Zavart csend.
FANNI
Péternek. Jag… Hogy is mondják azt, hogy szeretlek?
PÉTER
Fanninak, kedvesen. Jag älskar dig.
FANNI
Jag älskar dig! Szép…
PÉTER
Találtam itt az egyik magazinban egy hirdetést. Na, nem egészen olyat, mint amilyenek nálunk, Svédországban vannak… Nem méretekkel és egyéb ajánlatokkal…
ILA
Méretekkel? Miféle méretekkel?
PÉTER
Fanninak. Maga érti, ugye?
FANNI
Sejtem, mire gondol.
PÉTER
Kezembe akadt egy olyan társkereső hirdetés. Telefonáltam, randevúztunk.
PÉTER
Már az volt a szándékom, hogy beülök egy zenés presszóba, majd csak akad ott egy nő!
ILA
Egy zenés presszóban akartál nőt fogni? Miért?
FANNI
Magában. Jag älskar dig. Jag älskar dig…
PÉTER
Akadhat valaki egy zenés presszóban, aki megtetszik, nem? Stockholmban a hétvégeken eljárok táncolni. Vannak olyan helyek, ahol csak megfizeted a belépőt, aztán vagy rendelsz sört, kávét, ezt, azt, vagy sem. Cselleng ott egy sereg férfi meg nő. Fürkészik egymást. Mindig két számot játszik egymás után a zenekar, a harmadik forduló pedig hölgyválasz. Álldogálsz, odamegy hozzád egy nő, azt mondja: táncolsz velem? Utána nem kell vele maradnod, csak ha megtetszett. Ha beleestél, végül kikíséred a kocsijához, megkérdezed tőle, akar-e társaságot otthonra. Megmondja, ha akar. Mész vele, vagy megy veled…
LŐRINC
Ahogy így hallgatom magát, az a benyomásom, hogy egész életében csak táncolt.
ILA
Lőrinc utál táncolni… De csak most veszem észre! Ti magázódtok! Fanni, ezek magázzák egymást! Azonnal igyatok pertut! Azonnal!
ILA
Hadd lássam! Még ilyet?! Magázódnak!
PÉTER
Nahát, Ila, te aztán a régi vagy!
ILA
Lőrinc, koccintsatok! Ne olyan félszegen!
A két férfi kényszeredetten pertut iszik.
ILA
Öleljétek meg egymást!
Meglapogatják egymás hátát, Ila boldog.
ILA
Így mindjárt más! Hogy észre sem vettem!? Magázódnak!…
FANNI
Na, és mit talált? Miféle hirdetést? Abban a társkereső rovatban?
PÉTER
Ja? Itt van nálam. Érdekli? Megmutathatom… Kitépett újságdarabot vesz elő a tárcájából. Ez az. Tessék! Olvassa…
Fanni elveszi tőle.
Olvassa hangosan!
FANNI
Micsoda szöveg! Nevet. Nahát! Felolvassa, közben nevető hangja megbicsaklik. „Egyedül vagy? Téged kereslek! Találkozzunk…” Elakad, könnyes szemmel fejezi be. „… és legyünk boldogok!” Marhaság! Odacsapja Péter markába a cetlit, elfordul, hirtelen lehajtott fővel felszalad a lépcsőn.
Döbbenten néznek utána, csak Lőrinc bámul maga elé.
ILA
Fanni! Hát ezt mi lelte?
PÉTER
Valami ostobaságot csináltam?
ILA
Utána akar szaladni. Fanni! Kislányom! Fanni, mi baj?
Lőrinc elébe áll.
Hát engedj! Megnézem…
PÉTER
Megbántottam valamivel?
ILA
Hadd menjek fel hozzá!
Kikerüli a férjét, de az elkapja a karját.
LŐRINC
Maradj! Mondtam, hogy maradj!
ILA
Na! Miért nem engedsz? Péter! Mondd neki, hogy engedjen felmenni…
PÉTER
Nézd, hát én nem tudom, ugye… ezt ti tudjátok…
Fenn megszólal a Chopin-keringő. Néhány akkord, aztán újra és újra. Ott állnak hárman a lépcső alján, és hallgatják a tisztán megszólaló dallamot.
Hirtelen sötét.
Ugyanott, később. Vacsoráztak. Ila már egy nagy, öreg zsúrkocsira rakta a leszedett terítéket, a kocsi alsó polcáról gyümölcsökkel teli tálat tesz az asztalra. Zene szól magnóról: jazz, a Champs együttes számai. Régi melódiák új előadásban. Szving, rumba. Péter a magnó mellett ül, önfeledten hallgatja az emlékeket ébresztő muzsikát. Az asztalnál Feri és Edina. Előttük poharak, bor. Magda Ilának segít. Feri tartja szóval a társaságot.
Se Lőrinc, se Fanni nincs a színen.
FERI
… Erre azt mondom neki, jóember, mondom, igaza van, én kényszerítettem hirtelen fékezésre… Tölt a borból. Elnézést, mondom, de így, ilyen szépen, udvariasan, elnézést, nem figyeltem az elsőbbségadást jelző táblát… – Iszik. – nem vettem észre, hogy maguk meg balról jönnek, de hála a reflexeinek…
FERI
Az övének. Az ő reflexeinek. Azonnal leblokkolt.
ILA
Mindig mondom, hogy vigyázz!
MAGDA
Ráfázhattatok volna.
PÉTER
Felerősíti a magnót. Ezt hallgassátok meg! Feri! A szaxofon! Figyelitek?
EDINA
Feláll, Péterhez megy, a fotelja karfájára ül, simogatva átfogja Péter vállát. Micsoda régi zene ez?
PÉTER
Figyeljétek a szaxofont! Na, milyen? Ila! Ezt a kazettát direkt neked hoztam. Mire emlékeztet? Ez a rumba? Na, mire?
ILA
Régen volt. Száz éve!
EDINA
Emlékeztet valamire? Ilát figyelve. Mire? Mire emlékeztet?
PÉTER
Nevetve, a zenére. Pampa-rá-rá-rampampam… pampa-rá-rá-rampampam… Menne még?
ILA
Zavart nevetéssel. Jó is volt! Istenem!
EDINA
Ilát és Pétert lesve. Ti valamikor… hogy is mondjam…
ILA
Közbevág. Barátok voltunk.
ILA
Pajtások. Jó pajtások voltunk. Rendezgeti a kistányérokat az asztalon.
Feri feláll, Edina utánamegy.
FERI
A reflexei, mondom, hála a reflexeinek, megúsztuk, engedjen szépen. Edinához fordulva. Mert nem engedett.
FERI
Az utamat állta. Pedig semmi sem történt, egy koccanás se…
MAGDA
Ha belétek rohan, ráfázhattatok volna.
EDINA
De ha semmi baj sem történt, akkor mit akart magától?
MAGDA
Valld be, hogy akkor is volt benned valamennyi.
FERI
Akkor is?! Mi az, hogy akkor is?
FERI
Most mit akarsz ezzel?!
ILA
Magdikám, azokat a késeket, onnan a tálcáról, légy szíves…
Magda felvesz néhány kést a zsúrkocsiról, nyújtja.
Köszönöm… Feri nem iszik vezetés előtt. Hiszen nem szabad.
EDINA
Igazán? Maga ilyen jó fiú?
FERI
A pasast mesélem, ne zökkentsenek ki! Erőszakos, rohadt csibész volt. Direkt hátratolatott, hogy ne tudjak elmenni…
EDINA
Amint Ila elmegy mellette. Kösz, isteni vacsora volt!
FERI
Egy kollégámmal mentem, dolgunk volt Szolnokon, siettem, elnéztem a táblát, mindenkivel előfordul ilyesmi, hát nem? De az a fickó…
EDINA
A töltött tojás! Az egyenesen remek volt!
ILA
A töltött tojást Magda készítette.
MAGDA
Azt hiszem, sok volt benne a mustár.
EDINA
Dehogy! Éppen jó volt!
FERI
… ott feszített a Daciájában, három nővel, és azok is, mint a fúriák! Felváltva szidalmaztak. Hogy menjek a jó büdös micsodába! Ezért rükverceltek, hogy ezt a pofámba vágják! Uram, mondom, elnézést kértem, mit akar még? De őfelsége, Száguldáskirály vértolulást kapott, mert kissé csökkentenie kellett a sebességét…
EDINA
Igen, mindenki olyan ideges… Ilának. Az én specialitásom, ha vendégeket várok, a gombás omlett…
EDINA
Csudára értem, a vendégeim odavannak érte. Szeretem a társaságot! Itt is remekül érzem magam… Ja, igen, a gombás omlett! Úgy készítem, hogy a megsütött habkönnyű omlettet feldarabolom…
FERI
Egy fejszével! Csihi-puhi, apró darabokra vágta, nyiszálta, trancsírozta, aztán úgy, ahogy volt, nyersen, azon melegében mind felfalta szőröstül-bőröstül, még a karosszériát sem hagyta meg, olyan étvággyal törölgette ki a tányért!
Döbbenet.
Magda halkan nevetni kezd.
EDINA
Én sem értem, miket beszél?!
FERI
Nos, vagy a konyhaművészet, vagy az én sztorim!
MAGDA
És ha senkit sem érdekel?
ILA
Bocsáss meg, Ferikém, de Edinával társalogtunk…
MAGDA
Ma este már ez a huszadik történet!
FERI
Ez egy fontos történet! Pétert is érdekelhetné. Hogy egy kis betekintése legyen az állapotokba. Szóval! A pasas meg a fúriái! Szórták ránk az átkokat. A kollégám nem bírta cérnával, annyira abszurd volt a helyzet, elkezdett nevetni… Erre aztán…
ILA
Magdikám, ha kinyitnád a konyhaajtót, kitolnám az edényeket…
Magda feláll, segít Ilának. Feri lila lesz a dühtől.
EDINA
Semmi baj, mondja csak, én figyelek.
FERI
Péternek. Nem szólhatna egy kicsit csendesebben az a zene?!
PÉTER
Hogyan? Jó, mi? Figyeld csak! „Vonat a semmibe” – jó szám, csuda jó szám!
EDINA
Péterhez megy, ráteszi a kezét a magnóra. Túl hangos. És nem is olyan jó számok.
PÉTER
Ezek? Nem jó számok? Rájuk néz, kikapcsolja a magnót. Ahogy gondoljátok.
FERI
Nem ártana, ha te is hallanád, mi történt. Arról van szó, hogy a pasas elhatározta, móresre tanít, kiugrott a kocsijából, odapattant hozzánk, rákönyökölt a tetőmre, és eltorzult arccal üvöltött.
PÉTER
Nem érti, miről van szó. De miért?
FERI
Mert a kollégám mosolyogni merészelt az oktalan dühén.
EDINA
Fecsegőn. Néha piszokul elvesztik a fejüket. Én például megfigyeltem, hogy az ember szépen szól valakihez, mondjuk a boltban… vagy a metróban, hogy pardon, ha megengedné, uram… asszonyom… de ők… Elakad, mert észreveszi, hogy Ferit megzavarta.
FERI
De ők?!
Kis csend.
De ők?! Na ki vele! De ők?! Az istenit, de ők?!
MAGDA
Éppen visszatér a konyhából. Feri! Fékezd magad.
FERI
Csak szeretném, ha Edina befejezné!
EDINA
Bocs! Félbeszakítottam.
FERI
Ha elkerülhetetlen volt, ne bánja! Iszik.
FERI
Elmondhatnám végre a történetemet?!
MAGDA
Egész este csak téged hallgatunk.
FERI
De hiszen azért vagyunk együtt, hogy diskuráljunk, nem? Edinának. Jól érzi magát?
Magához vonja Edinát, az hozzábújik megszeppenve.
EDINA
Halkan. Folytassa, kérem.
FERI
Péternek. Nem hiszem, hogy Svédországban láthatsz ilyet. Mint amilyen ez a pasas volt. A tenyerével csapkodta a kocsim tetejét, és csak úgy vicsorgott a kollégámra. Hogy az min nevet. „Mit vigyorogsz, te szemét, te állat, te szarházi!”
FERI
Sőt! Így mondta: „A beledet ontom ki, te szarházi, szemét!”
PÉTER
Hm. Azt a mindenét.
Kis csend.
FERI
Nem. Ugyanis a továbbiakban az a kérdés, hogy mi, a kollégám és én, hogyan reagáltunk erre. Na? Ki mit képzel? Ki mit gondol? Tessék! Edina?
EDINA
Ahogy elnézem magát…
EDINA
Kicsapta az ajtót, és be egy balhorgot a fickónak!
FERI
Mint a moziban? Hallod ezt, Magda? Be egy balhorgot a fickónak!
MAGDA
Azt megnéztem volna!
FERI
Meg is nézhetted volna! Igaz, Edina? Be egy balhorgot a fickónak! Mint a moziban! Nem rossz! – És te? Péter? Mit saccolsz?
PÉTER
Fogalmam sincs. Odakinn annyira elszoktam az erőszaktól. Svédországban elképzelhetetlen, hogy két autós így egymásnak támadjon. Még az állatokat sem szabad – nem hogy bántani, de szidalmazni sem!
FERI
Hát ez nem Svédország! Ez Magyarország! Tudod? Ez Magyarország!
MAGDA
Hallgassuk inkább a zenét, amit Péter hozott…
FERI
Még nem fejeztük be! Edinán a sor, hadd halljam, hogyan képzeli tovább?!
FERI
Mondja csak, mondja!
EDINA
Belejön. A pasas megszédült, de feltápászkodott, hogy visszaadja az ütést. De maga akkor a gyomorszájába…
Ila visszatér, kávét hoz, megdöbbenti, amit hall. Csészéket tesz az asztalra.
FERI
A gyomorszájába, aha! Hallod, Magda?
EDINA
Aztán egy felütés… elkapta a grabancát…
EDINA
Elkapta a grabancát, és neki az ürgét a Daciájának! Paff, paff, paff!…
PÉTER
Borzadva. Elég, elég!
FERI
Paff, paff, paff, ugye? Ahogy hozzácsapdostam a kocsijához?
PÉTER
Ühmmmm… rettenetes!
FERI
Edinát biztatva. És, és, és?…
EDINA
És az ürge máris összecsuklott!
FERI
Nevet. Szörnyűek, de mennyire, hogy azok! Csak nem azért, amit most hallottatok! Mert szó sincs róla, hogy azt az undok, agresszív alakot beletapostam volna a betonba…
ILA
El sem hinném rólad! Hiszen te csak úriemberként tudsz viselkedni!
FERI
Amennyiben úriemberi viselkedés a megfutamodás.
MAGDA
Na, helyben vagyunk!
FERI
Miért? Nem így van? Én egy megfutamodó úriember vagyok! Az az igazság, kedves Edina, hogy a kollégám és én csak lapultunk! Feltekertük az ablakot, és sápadtan, gyáván, rémülten csak azt lestük, hogy szabadulhatnánk meg ettől az őrülttől… aki egyébként nagyon is hétköznapi alak volt, olyan, mint itt körülöttünk százezer… Mert ez nem Svédország, Péterem, ahol tapintattal vannak egymás iránt állatok és emberek, itt a beledet ontanák ki minden semmiségért, ha nem menekülnél idegbeteg honfitársaid elől, ahogy például mi is…
ILA
Nem is kell leállni az ilyennel!
FERI
Tehát jól tettük, hogy tűrtünk és menekültünk? Edina! Maga szerint is?
Lőrinc jelenik meg a lépcsőn, már átöltözött: könnyű nyári zakóban, kordnadrágban, vászoncipőben jön le a nappaliba, tálcán teáskannát, csészét hoz.
LŐRINC
Ki tűrt és menekült?
ILA
Elébe megy. Elég volt neki a vacsora?
LŐRINC
Elég. Átadja a tálcát a feleségének. Tehát? Ki menekült, és hová?
FERI
Rosszkedvűen. Te! Te menekültél el megint közülünk!
ILA
Csak vacsorát vitt fel Fanninak!
FERI
Kapóra jött neki! De hol a csudában maradtál ilyen soká? Nekem kell töltögetni…
LŐRINC
Látom, töltögettél is szépen – főleg magadnak.
ILA
Lőrinctől. Mit mondott? Lejön majd? Péteréknek mentegetődzve. Sok a munkája! Ne vegyétek illetlenségnek… Biztosan fogalmazásokat javít…
EDINA
Remélem, megismerhetem a lányukat? Péter szerint nagyon helyes teremtés…
ILA
Ó, szerinte olyan, mint én voltam lánykoromban…
PÉTER
Igen, majd meglátod…
LŐRINC
Közbevág. Mi magunk is úgy véljük, hogy leányunk nagyon helyes teremtés!
Kis csönd.
FERI
Na, na! Csak ne így, Lőrinc, csak ne így!
LŐRINC
Tessék? Mi a probléma?
FERI
Légy szíves! A barátaimat…
LŐRINC
Nem értem. Nem értem, mi a probléma?
LŐRINC
De, de! Ferinek valami nem tetszik.
PÉTER
Semmi, ugyan! Remekül érezzük magunkat, finom vacsorát kaptunk… és ez a családiasság…
EDINA
Ó, hogyne, ez a kedves családiasság…
PÉTER
…ez engem egészen elbódít! Ha az ember egyedül él.
EDINA
Ó, igen, ha az ember egyedül él…
LŐRINC
Ha az ember egyedül él… mondani akartak valamit. Péternek. Nem fejezted be. Ha az ember egyedül él…?
PÉTER
Szárazon, Lőrincnek. Ha zavarunk, elmehetünk!
LŐRINC
Miért mennétek el, amikor éppen az előbb mondtátok, hogy jól érzitek magatokat? Kijelentve. A vendégeink jól érzik magukat, és mi is, hasonlóképpen! És a helyes kislányunk is jól érzi magát. Ha pedig Feri töltene nekem egy pohárral, még jobban érezném magam. Töltenél?
FERI
Hmmm… Töltenék. Tölt. Ila! Tedd le azt a tálcát, és ülj le! Üljetek már le! Ti is! Üljetek le!
Valamennyien elhelyezkednek. Ila leteszi a tálcát az asztalra, a férjét figyelve, feszengve leül. Magda állva marad.
Magda! Azt mondtam, üljetek le!
MAGDA
Nem bánnám, ha te már nem innál!
MAGDA
Fejezd be. Vagy tarts egy kis szünetet. Nem kell úgy nekivadulni.
FERI
Az istenfáját, hiszen még alig ittam!
MAGDA
Jó, én csak kértelek!
MAGDA
Ferinek, Ilát meg sem hallva. Én kértelek!
LŐRINC
Átveszi a poharát. Így! Iszik. Na? Körbenéz a társaságon. Az előbb hallottam valami zenét…
ILA
Igen… Péter hozott nekem néhány kazettát… ajándékba.
LŐRINC
Csupa régi szám? Na, hadd halljam! Péter? Megkérhetnélek?
LŐRINC
Különösen, ha régi számok. Amiket talán nem is ismerek.
EDINA
Nem lehetne valami mostanit? Ha már zenét hallgatunk…
LŐRINC
Nem, nem! Szíves engedelmével pótolni szeretném a mulasztottakat. Végeredményben érdekel, hogy mikre táncolt a feleségem lánykorában. Az ifjúkor boldog szombat délutánjain. Ez érthető, nem?
PÉTER
Beindítja a magnót. A Champs együttes! Tessék!
Hallgatják a zenét.
LŐRINC
Aha. Aha, aha! Szünet. Na! Miért nem toljátok félre a bútorokat? Csináljatok helyet a tánchoz.
ILA
Csak nem azt akarod, hogy táncoljunk?
FERI
Elkapja Edinát. Jöjjön!
EDINA
Péterre tekint, vonakodva. De én talán inkább…
FERI
Nem, nem vele! Velem! Jöjjön! Ők majd együtt!
Táncolnak.
MAGDA
Hideg mosollyal. Vár rám egy kis munka a konyhában… Kimegy.
ILA
Magda után szól. Várj, megyek veled!
LŐRINC
Nem, te csak maradj! Maradj, és táncoljatok.
EDINA
Ferinek. A felesége megbántódott!
FERI
Ugyan! Csak nincs kivel táncolnia. Lőrinc nem kéri fel, Lőrinc soha nem táncol, Lőrinc magában gubbaszt. Látja?
Lőrinc valóban elvonul egy sarokba a poharával, leül, onnan nézi őket.
PÉTER
Szertartásosan meghajol Ila előtt. Szabad? Hölgyem!
ILA
Ó, nahát! Boldogan nevet. Nem fog menni!
PÉTER
Dehogynem! De mennyire! Majd meglátod!
Táncolnak.
FERI
Tánc közben. Túl sok a fény!
EDINA
Egy kis hangulatvilágítás elég lenne, igaz?
FERI
Eloltok néhány lámpát! Oltogatja a lámpákat itt is, ott is.
ILA
Na! Mi az? Miért lett sötét?
PÉTER
Remek, így jó, így az igazi! Lőrincnek. Ne gondolj semmi rosszra, öregem!
LŐRINC
Csak mindent úgy, mint régen. Negyvenhétben vagy negyvennyolcban vagy mikor is?…
PÉTER
Vidáman. Akkor, akkor!
LŐRINC
A boldogság szombat délutánjain!
Ila nevet. A háttérben maradnak. Ila kis kacagásait hallani.
EDINA
Ferinek. A sógora… Lőrinc… mindig ilyen feszült?
FERI
Feszült? Nem feszült. Lőrinc emigrációban él.
FERI
E-mig-rá-ci-ó-ban! Már régóta.
EDINA
Ez valami vicc, amit értenem kellene. Viccel!
FERI
Viccelsz! Miért magázódunk? Tegezz, angyalom! Szia! Megcsókolja.
FERI
A fenyőket, a bukszusokat, a gyümölcsöst?
EDINA
Meg azt a sok szép virágot!
FERI
Mind az ő műve. Lőrincé. Az ő kertecskéje! A kőkerítést is láttad?
FERI
Körülzárja a kertet. A házat. Mint egy várfal. Itt él emigrációban az én sógorom.
EDINA
Nekem szimpatikus. A maga… a te sógorod. Rokonszenves. Van benne tartás.
FERI
Bennem bezzeg nincs, ugye? Megáll a táncban. Gyere, igyunk! Meggondolja magát. Menjünk ki a kertbe!
EDINA
Nem. Maradjunk. Felveszi a poharát, kortyint, észreveszi, hogy Lőrinc nézi, feléje int a poharával. Nem tart velünk?
LŐRINC
Nekem már elég lesz.
EDINA
Ennyire mértékletes?
LŐRINC
Ennyire. Váratlanul. Reggel kijöhet velem úszni.
LŐRINC
Csakis a folyóban! A strandra én nem megyek.
FERI
Éllel. Ott emberek vannak!
LŐRINC
A megjegyzést elengedi a füle mellett. Edinának. Tud úszni?
LŐRINC
Helyes. A barátja nagy úszó. Tud róla? Péter. Péter nagy úszó. Igaz, Péter? Te nagy úszó vagy. Reggel kipróbálhatjuk. Helyes?
PÉTER
Tánc közben. Helyes. Ilának. Te is lejársz?
ILA
Nem, én már régen nem… Jaj, álljunk meg, a lábam… Nem megy ez úgy, mint régen! Leül, nyomkodja a bokáját, nevet. Te, ott Svédországban, ott tréningben vagy, de én itt…
Magda jön vissza a konyhából.
MAGDA
Na, ennyi volt az egész?
PÉTER
Te kimaradtál a táncból. Szabad?
FERI
Péternek. Nem vagy te kissé csapodár? Ha az egyik táncosod kidől, hadd jöjjön helyette egy másik?!
MAGDA
Ne, Péter, ne fáradj!
FERI
Péternek. Pedig jól táncol. Nagyon erotikusan, izgalmasan táncol…
PÉTER
Tréfának veszi. Igazán?
FERI
Magdának. Hallod? Péter kipróbálja, milyen szexisen táncolsz!
EDINA
Nevet. Nahát! Magdának. A férjed csuda pofa!
MAGDA
Igen, a férjem addig iszik, amíg csak nem lesz ilyen csuda pofa!
PÉTER
Meghajol Magda előtt. Szabad, asszonyom?
FERI
Persze! Menj, vedd le a lábáról!
Magda elhatározza magát, Péter gálánsan táncol vele, de az asszony átfonja karjával a férfi nyakát, hozzásimul. Valamennyien némán nézik őket, amint eltáncolnak a háttérbe.
EDINA
Ilának. A férjed hívott, hogy reggel ússzunk együtt.
EDINA
Valóban itt maradhatunk éjszakára?
ILA
Itt maradhattok, persze! Majd ide ágyazok nektek, a lenti szobába. Ferit figyeli.
Feri leül, nevet magában, iszik.
Ila most Lőrinc felé fordul, gépies törődéssel. Tényleg nincs semmi baja?
ILA
Bátortalanul. Fanninak. Nem kap választ. Új aggodalommal. Ezt vetted fel?
ILA
Ezt a cipőt?
Látja, hogy Edina Ferihez oldalog. Feri felnyúl, átfogja Edina csípőjét, poharat nyom a kezébe.
Ila mindezt figyelve feláll, a férjéhez megy, fél térdre ereszkedik előtte. Nem nyom?
ILA
Azt mondtad a múltkor, hogy nyom. Hogy szorít. Hogy ez a vászoncipőd szorít. A bélése…
ILA
A bélését. A bélése nyomhat. Össze lehet gyűrődve…
ILA
Összesodródhatott a bélése, az nyomhatja a nagyujjadat…
ILA
De tönkreteszi a lábad… Itt! Igazgatja a férje lábán a cipőt. A bélés… érzem…
LŐRINC
Mit csinálsz, mi az istencsudáját csinálsz, hagyjál!
LŐRINC
Durván. Ha egyszer azt mondom, hogy hagyjál!!!…
ILA
Feltápászkodik, zavartan mosolyog a többiekre, akik nem is figyelnek rá. Menjetek csak… menjetek csak úszni reggel, az jót tesz. Én már nem járok le. Azelőtt sokat úsztunk. Emlékszel, Péter?
Péter nem hallja, vidáman táncol Magdával.
Azok a meleg nyarak! Jöttél, beköszöntél, bekiáltottál itt, ezen az ajtón, mi meg… Feri meg én már futottunk is.
EDINA
Ferinek. Te író vagy?
EDINA
Mi az, hogy á?! A feleségedtől tudom, hogy író vagy!
FERI
Te mi vagy? Azt mondd meg! Manöken?
EDINA
Felnevet. Jó is volna! Számlaellenőrző vagyok a biztosítónál. De komolyan! Te mivel foglalkozol?
Isznak. Magda és Péter nevetése a háttérből.
PÉTER
Nahát. Feri, valóban csodálatosan táncol a feleséged!
EDINA
Ferinek. Önzetlen vagy!
EDINA
Szimpatikus vagy nekem. Nagyon szimpatikusak vagytok mind. Nekem nagyon rosszul sikerült a házasságom. Az egy tragédia volt. Borzasztó önző emberhez mentem feleségül, soha nem adta kezembe a fizetését, az enyémmel együtt egy dobozban tartottuk a pénzt a szekrényben. Mindig pontosan meg kellett mondanom, mire és mennyit költöttem el belőle. Egy darabig tűrtem, jól van, gondoltam, spórolni kell. Csakhogy ő számolatlanul költött magára! Aztán egyszer… egyszer megláttam a kirakatban egy pár szürke antilopkesztyűt. Nem kellett, nem is tetszett, de belém bújt az ördög, megvettem, és otthon kitettem szem elé… mint egy csalétket. A férjem olyan patáliát csapott, de olyat! Én meg azt gondoltam, hogy hova lett a szabadságom? Meg tudtam volna ölni, amikor az arcomba vágta, hogy pazarló, könnyelmű, felelőtlen vagyok. Otthagytam. Elváltunk. Egy kesztyű miatt… ami nem is kellett. Ez egy tragédia, nem? Még most is elönt az epe. Még most is felizgat! Tessék! Hogy kipirultam! Ennyire gyűlölöm még mindig! Már az arcára sem emlékszem, de gyűlölöm, és meg tudnám ölni!…
FERI
Szóval kiharcoltad a szabadságodat.
EDINA
Visszaszereztem a szabadságomat.
FERI
Aha. És a hirdetés? Amire az én svéd barátom rábukott?
EDINA
Nem maradhatok egyedül. Te író vagy, neked ezt meg kell értened.
FERI
Ne hagyd magad átverni, nem vagyok író. Néha fordítok regényt, színdarabot. Mások szellemi termékeit ültetem át… nekem nincsenek szellemi termékeim.
EDINA
Péter is azt mondta, hogy író vagy. Elbeszéléseket írsz.
FERI
Angyalom, az írók bátor, önálló gondolkodású emberek. Nem pedig tűrők és megfutamodók. – De te szép vagy! Inkább erről beszéljünk. Csinos vagy. Ehhez még van merszem, beleszeretni valakibe.
EDINA
Nevetve. Csak nem akarod elhitetni velem, hogy te most…
FERI
Semmi riadalom! Hamar fellángolok, de gyorsan el is csitulnak az érzelmeim. Futó csók. Nagyjából ennyi az egész! Nevet, iszik.
EDINA
Kár, hogy nem vagy író!
Ila, miközben féltékenyen lesi, hogyan táncol Péter Magdával, a vitrines szekrény fiókjából fényképeket halász elő.
ILA
Hogy Péter jól hallja. Nahát! A régi fényképeink! A lánykori fotóim! Ezen még… ni, ezen meg mind rajta vagyunk, Péter is.
De az csak Magdával törődik. Incselkednek, nevetnek.
Az anyád is itt van, szegény. Emlékszem az anyádra, Péter! Látja, hogy ez hat: Péter felkapja a fejét. Elszántan folytatja. Valahányszor átmentünk hozzátok, varrt, stoppolt, mosott, valamit mindig csinált, mindig dolgozott…
Péter lassít a táncban.
Csendes asszony volt, finom, csendes asszony…
MAGDA
Itt laktatok valahol a közelben?
PÉTER
Fakó hangon. Házat béreltünk a folyóra nyíló utcában. Már nincs meg.
ILA
Nincs. Lebontották. Akkor te már nem voltál itthon. És amikor anyád meghalt…
PÉTER
Hirtelen abbahagyja a táncot. Ezt most nem kellett volna!
ILA
Megszeppen, de örül, hogy a férfi reá figyel. Bocsáss meg, kiszaladt a számon.
PÉTER
A magnóhoz megy, kikapcsolja. Ezzel… várhattál volna, Ila.
ILA
Makacsul. Szerettem az anyádat. Nézd, ezen a képen is… mosolyog. Kedves, mosolygós asszony volt.
PÉTER
Ma… amikor jöttem, el akartam menni oda, ahol az a ház állott valamikor. De nem volt bátorságom…
ILA
Nem akartam fájdalmat okozni…
MAGDA
Nézi a képet. Szép. Szép asszony.
FERI
Magda mögött. Hadd nézzem! Á, igen, kedves asszony volt…
PÉTER
Csak ti láttátok mosolygósnak. Csak mások. Szörnyen magányos volt. Szünet. És úgy is halt meg.
ILA
Mi néha meglátogattuk. Megtudtuk, hogy kórházba került, és mi néha…
PÉTER
Közbevág. Ti a mosolyára emlékeztek, én az örökös riadalmára. Nem ismertem nála boldogtalanabb teremtést… azóta, hogy az apám elhagyta.
FERI
Tényleg, az apádat nem ismertük! Ő nem lakott veletek abban a parti házban, ugye?
PÉTER
Hát nem. Ő nem. Ő aztán nem. Szünet. Az anyám ugyanis zsidó volt, és…
PÉTER
Igen, igen, ő az volt.
ILA
Nahát! Ezt soha nem tudtuk!
PÉTER
Hát nem láttátok a sárga csillagot a mellén? Akkoriban. A sárga csillagot! Nem láttátok rajta a sárga csillagot?
FERI
Akkoriban! Akkoriban mi nem voltunk itthon.
ILA
Hiszen emlékezhetsz, apánk katona volt, és mi vidéken éltünk a nagyanyáéknál. Csak negyvenöt nyarán jöttünk vissza. Csak akkor találkoztunk megint! Te már nagyfiú voltál! Hosszú szünet.
PÉTER
Na, igen. Az anyám története… az én keserves történetem, kedveseim. És ti nem is tudtátok. Hát persze. Szünet. Az apám… az apám megtagadta az anyámat, pedig szerette. Nemcsak elhagyta, meg is tagadta. Úgy ám! Az apám imádott, én is rajongtam érte, de egy napon kijelentette, hogy nem élhet zsidó nővel, nem teheti tönkre a karrierjét, hát elment tőlünk. Jogász volt, felfelé ívelt a pályája, csakhogy zsidó feleséggel persze nem! Elárult bennünket. Ő, akit én istennek tartottam. Igen. Gyönyörű férfi volt, kreol, fekete hajú, pompás alkat. Cigányszemű. Éles elméjű, nagyszerű jogász. Az emberek bíztak benne, azt mondták, igazságos… Én akkor meg akartam halni…
A lépcső tetején megjelenik Fanni. Hallgat, a grádicsra ül.
Ez régen volt, kiskölyök voltam, nem itt laktunk, hanem még benn a városban. Gyűlöltem az anyámat, mert miatta hagyott el az apám. Bedugtak egy intézetbe… ez harminckilencben történt… az apám beadott egy nevelőintézetbe… ahol egyszer aztán azt hallottam, hogy a zsidók ölték meg az Isten fiát, a zsidók a keresztények ellenségei, a magyarok ellenségei, és minden baj miattuk van. Rettenetesen megrémültem, megszöktem, bujkáltam, az apámhoz akartam jutni, aki nem zsidó és nem ellenség… én nem akartam a magyar nép ellensége lenni… Az intézetiek elcsíptek, visszavittek, pokolian sírtam, üvöltöztem, hogy akkor hát öljenek meg, ha a magyar nép ellensége vagyok, öljenek meg, ők pedig pofoztak, pofoztak… Én nem akartam élni.
FERI
Miért nem mondtad el ezt nekünk soha? Miért hallgattál erről?
PÉTER
Ránéz, elfordul, kortyint. Az anyám jött értem… alázatos volt, bűntudatos, könyörgött, hogy szeressem… Állandó bűntudatban élt. Miattam. Képtelen voltam elviselni ezt az örökös bűntudatot…
ILA
Semmit sem meséltél el nekünk ebből.
PÉTER
Anyám arra kért, sohase meséljem el, mi történt velünk. Az emberek vagy hitetlenkedve vagy kárörvendően hallgatnák, azt mondta. Az anyám rettenetesen szégyellt élni. Rettenetesen szégyellte magát az apám helyett is. Otthon olyan volt, mint az űzött vad. Én ezt végül nem bírtam. Ezért is mentem el innen, amikor tehettem, ötvenhatban. Szünet. És aztán soha többé nem láttam. Soha többé.
EDINA
Váratlanul, hisztérikusan. Nem, nem, nem! Egyedül lenni, nem, nem!…
Nesz – fenn a lépcső tetején Fanni hirtelen, nyugtalanul feláll. Csak Lőrinc veszi észre, ő néz fel, aztán otthagyva helyét, a lépcső aljáról feltekint a lányára. Némán nézik egymást. Edina Péterhez húzódna, az futólag, vigasztalóan megérinti, de nem törődik vele. A nő erre Ferihez lép. Feri poharat nyújt át neki, s közben gyengéden végigsimít a karján. Magda látja ezt, elfordul. Ila Péterre figyel.
PÉTER
Negyvennégyben anyám ki sem mozdult a házból. Várta a halált. De a halál elkerülte. Aztán elmúlt a veszély, és anyám azt mondta, légy keresztény, járj templomba, gyónjál, áldozzál, hadd lássák, hogy keresztény vagy… És én nem tudtam, minek tartsam magam. Az ötvenes években, amikor már dolgoztam, és közben esti egyetemre jártam, azt akarták, hogy lépjek be a pártba. Lépj be, mondta az anyám, hátha segít rajtad, aztán meg arra kért, hogy ne tegyem. Hátha egyszer meg majd ezért fognak üldözni. Húzd meg magad, kisfiam, azt mondta. Hm. Húzd meg magad!… Szünet.
ILA
Amikor kórházba került, hallottunk felőle. Meglátogattuk. Súlyos beteg volt.
FERI
Írtam erről neked, amikor elkezdtünk levelezni.
ILA
Nem járt be hozzá senki. Csak néha Feri vagy én.
ILA
Kínzón. Reménykedett…
ILA
Tisztában volt vele, hogy gyógyíthatatlan, de kitartott, sokáig kitartott…
FERI
Közbevág. Ila, az isten szerelmére!
ILA
Folytatja. …mert látni akart téged.
PÉTER
Erőtlenül. Igen, tudom.
PÉTER
Üvöltve. Igen, tudom, tudom, tudom!
LŐRINC
Keményen. Miért nem fogod már be a szád!?
Csend.
PÉTER
Halkan. Akkor még nem lehetett hazajönni. Lehetetlen volt.
LŐRINC
Persze hogy lehetetlen. Ezt mindenki tudja.
ILA
De akkor is, egy anya…
LŐRINC
A mindenségit! Most már elég legyen!
Magda lassan felgyújtogatja a lámpákat. Világosság. Megáll Péternél.
MAGDA
És az apád? Mi lett vele?
Fanni lejön a lépcsőn. Péter őt figyeli, nem válaszol Magdának. Fanninál kis kézitáska. A lépcső alján – Péter tekintetét fogva tartva – megáll.
ILA
Tettetett vidámsággal. Nahát, Fanni, befejezted a munkádat? Gyere közénk, mindenki hiányolt, persze első a feladat! Fanni túlságosan lelkiismeretes…
FANNI
Lelkiismeretes és odaadó!
EDINA
Kezet nyújt Fanninak. Edina vagyok! Szervusz!
EDINA
Én jöttem Péterrel.
FANNI
Péternek. Jag älskar dig. Edinának. Kérdezd meg tőle, mit jelent. Az előszobai fogasról leakasztja a dzsekijét.
FANNI
Helyeslőn. Dolgom van. Kaphatnék valami italt?
FANNI
A gyerek szeretne kapni valamit. Mondjuk, egy jó lórúgást!
FERI
Sok vodka, kevés grapefruit. Apuka tölt, vagy keverjem én?
LŐRINC
Csináld csak! Te vagy a kocsmáros!
Feri készíti az italt.
EDINA
Fannit fixírozva. Nahát! Eredeti vagy, igazán! Péter el van tőled ragadtatva!
PÉTER
Kár, hogy nem volt köztünk, amikor még vidámabbak voltunk. Felkértem volna egy fordulóra!
LŐRINC
Fanninak. Azt mondtad, dolgod van.
Feri átadja a „lórúgást” Fanninak.
FANNI
Péter és Edina felé emelve poharát. A – boldogságra!
EDINA
Széles mosollyal, igyekvőn. Köszönjük, köszönjük!
Isznak.
Na? Táncolunk? Tegyetek fel valamit…
FANNI
Péter elé áll. Szóval? Mit tud az apjáról?
FANNI
Magda kérdezte az előbb. Tud róla valamit?
PÉTER
Kelletlenül. Igen. Sydneyben élt.
MAGDA
Szóval Ausztráliában. Elég messze.
PÉTER
A cégem néhány éve kiküldött oda. Üzleti tárgyalások. Na, igen. Éppen Sydneyben.
PÉTER
Tudtam a címét, de… Csak ültem a hotelban egész este, egész éjszaka, reszkettem, mint egy hideglelős. Szerettem volna látni, de ugyanakkor nem tudom, mit tettem volna vele, ha találkozunk. Pedig már mindennek vége. Már anya sem él. Már minden elmúlt.
FANNI
Nem vinne ki Svédországba?
EDINA
Felkapja a fejét. Tessék?! Hova?!
LŐRINC
Fanni, elkésel. Menned kell, elkésel.
FANNI
Péternek. Kivinne vagy sem?
PÉTER
Kínosan nevet. Ó, Fanni, kedvesem! Hát hogyan is kérdezhet ilyet?…
LŐRINC
Fanninak. Várnak. Úgy tudom, várnak.
FANNI
Úgy tudod, apa? Péternek. Természetesen csak tréfáltam. Edinának. Csak tréfa volt, elnézést. Elindul, az ajtóból visszafordul. De azért kíváncsi lettem volna a válaszra! Visz’lát!
PÉTER
Utánakiált. Fanni! Fanni, ha tudni akarja a választ…
De Fanni már kinn van a kertben.
EDINA
Némi indignáltsággal. Rámenősek ezek a mai lányok!
MAGDA
Csak nem vagy féltékeny?
ILA
Ó, ó, hát ti komolyan veszitek?! Nem menne innen sehová az én kislányom! Hova is menne? Megvagyunk mi itt szépen, jól megvagyunk mi itt, igaz, Lőrinc?
LŐRINC
Megyek, bezárom a kaput. Kimegy.
Csend.
ILA
Elkészítem a fekhelyeket. Magda! Segítenél?
FERI
Magában dohogva. Bezárja, bezárja! Jól zárd be, jól reteszeld be, fordítsd rá a kulcsot, amennyire csak lehet, erre a…
MAGDA
Ferinek. Ne tölts már magadnak! Tudod, hogy aztán majd megint az éjszakád…
ILA
Megy az emeletre. Magda, ha jöhetnél…
Követi Ilát, Edina a két férfi közt árválkodik. Péter a magnóhoz megy, elindítja. Mélabús szaxofon, majd felgyorsul a ritmus. Edina Péterhez bújik hízelegve.
EDINA
Együtt alszunk? Összebújunk, ugye? Jó lesz, majd meglátod!
FERI
Amint elmegy mellettük, átöleli őket nevetve. Bújjatok csak össze! Péternek. Vidd gyorsan az ágyba, mert különben felcsalom magamhoz! Felmegy a lépcsőn.
Péter harsányan utánakiált.
PÉTER
Csak bízd rám a dolgot! Boldogan elkapja Edinát. Csak bízza ránk, igaz?
EDINA
Kacéran. Marháskodott. Hogy belém szeret… De én hűséges vagyok!
PÉTER
Gyere! Gyere, te boszorkány, te!
Átöleli, megpörgeti, a nő vidáman kacag.
„Egyedül vagy?”…
EDINA
„És legyünk boldogok!” …
Péter felkap egy üveg italt, cipeli Edinát a lépcsőhöz.
Hé, ne arra! A földszinti szobára mutat. Azt mondták, itt lesz a mi kuckónk! Előrefut, az ajtóból incselkedik. Siess már!
PÉTER
Vígan követi. Csak csábíts, csábíts, te, boszorkány!
Hirtelen sötét.
Ugyanott. Éjszaka. A nappali néptelen. Állólámpa világít. Gyér fény. Szerteszét minden, ahogy az este hagyták. A többszárnyú, üveges ajtó csukva. Zörgés. Valaki jön. Péter. Kibotorkál a földszinti szobából a nappaliba. Nekimegy egy széknek, megszeppen, hogy lármát csapott, de senki sem moccan. Alszik a ház. Péter morgolódva egy fotelba veti magát. Mérges.
PÉTER
Az ördögbe is! Azt elhiszem! Mmmmmm… Körülpillant, feláll, az italokhoz megy, tölt magának, állva iszik, újra tölt, az ajtóhoz megy, kitárja néhány szárnyát, kilép a verandára.
Tücskök ciripelnek a kertben.
A fene egye meg! A fene egye meg az egészet!
A földszinti szoba ajtaja nyílik, Edina óvakodik ki, félmeztelenül, vállára terített köntösben.
EDINA
Hova tűntél? Péter! Hol vagy? Hallod? Péter! Meglátja a félhomályban. Péter! Péter!
EDINA
Gyere vissza. Péter. Hallod? Gyere vissza.
Hosszú csend, csak a tücskök cirpelése.
Nem haragszom, semmi baj, felejtsd el, amit mondtam… Péter, hallod? Semmi baj…
EDINA
Ha mondom, hogy semmi, nem számít…
PÉTER
Feküdj vissza, és hagyjál! Hagyjál!
EDINA
Na, megállj!… Eltűnik, becsapja az ajtót.
Nesz. Magda tűnik fel a galérián, letekint a félhomályba.
MAGDA
Ki az?! Van ott valaki?! Hé!
MAGDA
Jézusom! Azt hittem, betörő! Valami baj van?
PÉTER
Semmi. Nem tudok aludni. Meleg van. Meleg éjszaka. Iszom valamit, aztán…
Szünet, nézik egymást.
Hallod a tücsköket?
PÉTER
Iszol velem valamit? Ha már felébresztettelek? Nem jönnél le?
PÉTER
Csak ha kedved tartja.
PÉTER
Az órájára néz. Most… fél kettő.
MAGDA
Fél kettő?! Lejön a lépcsőn, köpenyben van, kócos. Hogy nézek ki… nem mondom… éjfél után fél kettőkor kimászom az ágyamból, hogy piáljak egy idegen férfival.
PÉTER
Idegen vagyok?
Mosolyogva nézik egymást.
Idegennek érzel? Azután, ahogy táncoltunk az este?
MAGDA
Miért, hogy táncoltunk az este? Kis szünet.
MAGDA
Majd nézek valamit. De nem kéne inkább aludnunk?
PÉTER
Holnap szombat, ráérsz aludni… Látja, hogy Magda szemlét tart az üvegek felett. Én konyakot iszom. Adhatok?
MAGDA
Van itt gin. Tonikkal jó lesz… Egy kis jég kellene…
PÉTER
Kitölti az italt. Micsoda meleg éjszaka, mi? Szeptemberben! Ott nálunk soha sincs ilyen meleg éjszaka… Amint átnyújtja a poharat, megérinti az asszony kezét.
MAGDA
Zavartan. Muszáj jeget hoznom, ha már így döntöttem… A konyhában találok… Egy pillanat!
PÉTER
Csak tessék! Egyedül marad, kortyint a konyakból.
Újra nyílik a földszinti szoba. Edina egy takaróval a hóna alatt, de még mindig félmeztelenül megjelenik.
EDINA
Na, bemehetsz, átengedem neked az egész vendégszobát, majd keresek magamnak egy zugot odafönn… egy kanapét, ahol meghúzhatom magam…
PÉTER
Elkapja a karját. Ne csinálj botrányt!
EDINA
Kirántja magát Péter markából. Te ne csinálj botrányt! És különben is, ez nekem nagyon, nagyon kellemetlen! Egy idegen családban… Hogy miért is maradtam itt éjszakára!
EDINA
Hagyjál! Nem kell velem törődnöd! Meghúzom magam odafönn. Láttam a folyosón egy kanapét… Megy fel a lépcsőn, maga után vonva a takarót. Jó lesz az nekem… Hogy miért is maradtam itt… Eltűnik odafönn.
Magda egy tálkában hozza a jeget, látja, hogy Péter az emelet felé bámul.
MAGDA
Történt valami? Felébresztettük őket?
PÉTER
Á, nem… Na, itt a jég? Akkor koccinthatunk végre!
MAGDA
Máris! Jeget pottyant az italába. Egy kis éjszakai piálgatás… Hm. Van benne valami bizsergető. Szóval ettől nagylánynak érezhetem magam, mi? Szerencse, hogy mindig van ital ebben a házban. Gondoskodunk róla. Örökösen megfogadjuk, hogy slussz, most jön az absztinencia, de közben szenvedélyesen vásároljuk a különböző piákat. Hogy ki ne fogyjon a készlet. Mert ha kifogyna, mihez kezdenénk? Mi tenné elviselhetővé a nappalokat és az éjszakákat? Na, már egy korty is milyen bőbeszédűvé tett…
PÉTER
Kis szünet után. Beletört a bicskám.
PÉTER
Nézd, neked megmondhatom, ittam is eleget, meg merem mondani. Nem tudtam… nem tudtam őt… Szóval érted?
MAGDA
Zavartan nevet. Óóóóóó!
PÉTER
Most aztán fúj rám. Dühöng.
MAGDA
Nevet. Hát… meg is értem szegényt!
PÉTER
Hogy letorkolja a nevetést. Ez a nő nem engem akar! Érted, hogyan mondom? Ez nem engem akar, ez csak baszni akar!
MAGDA
Na, ne beszélj így!
PÉTER
De, így beszélek! Ez csak baszni akar!
MAGDA
Kérlek! Nem szeretem, ha így beszélnek előttem!
PÉTER
De erre nincs más kifejezés!
PÉTER
Nem, nem, a szeretkezés egészen más dolog. Az ölelkezés is egészen más. Nem lehet összehasonlítani a szerelmeskedést a baszással. A lefekvést sem. A lefekvésben is van valami gyengédség, valami báj, valami szívderítő, szívmelegítő, szívszorító… mert az ember össze akar bújni a másik emberrel. A férfi a nővel. A nő a férfival. De aki baszni akar, az csupán egy biológiai aktust akar elvégezni. Persze lehetőleg olyannal, akitől hasznot remél.
MAGDA
Valami most nem sikerült neked, hát vádaskodsz!
PÉTER
Á, pontosan látom a helyzetet! Ez a nő hirdet, hogy kiszúrhasson egy ilyen vagy olyan pacákot, gazdagot vagy külföldit… Ki akar innen jutni! Ki akar jutni Svédországba! Arra spekulál! A koronáimra spekulál!
MAGDA
Szeretitek a másikat hibáztatni. A nőt hibáztatni.
PÉTER
Én társat keresek, érted?! Társat! De amikor észreveszem, hogy a nő azt gondolja, most megvagy, hapsikám, hát attól a pillanattól kezdve én csak figyelek, vigyázok. Tudod, kik ezek! Spermarablók!
PÉTER
Odakinn is nagyon kell vigyázni. A svéd nők legtöbbje csak gyereket akar a férfitól, meg baszni akar, ha rájön az órája… Különben megveti a férfit. Nincs benne gyengédség a férfi iránt. Önmegvalósításra törekszik, ez most nagy divat, az önmegvalósítás! A férfi csak adja a spermáját vagy a farkát, ha szükség van rá. Egyébként menjen a fenébe! A nő megáll a maga lábán, nincs szüksége férfira. A legtöbbnek. A legtöbbnek nincs szüksége rá. Igen, ez így van! Spermarablók! Felcsináltatják magukat veled, észre sem veszed, máris apa vagy, csakhogy gyerek nélkül, mert a nőnek kell a kölyök, a nőnél marad, te csak a dohányt küldheted, azt sem tudod, milyen az, együtt élni egy sráccal, felnevelni egy srácot, a haverja lenni…
MAGDA
Szörnyűségeket beszélsz!
PÉTER
Ezek tények! Miért egyezett bele… miért állt rá olyan könnyen, hogy itt maradjon ma éjszakára?!
MAGDA
Elképedve. Ki?! Kicsoda?!
PÉTER
Ez a nő, Edina. Mit akar? Mit akarhat?…
MAGDA
Teremtőm! Hát ugyanazt, amit te! Nem gondolod? Szeretni akar valakit. Téged!
Fentről zaj.
Hallod? Mi lehet az? Valaki járkál!
MAGDA
Edina? Edina nem odafönn van!
PÉTER
Hát… felcaplatott. Dúlt-fúlt rám… fogta a takaróját, és felment. Van ott fenn egy kanapé… oda fészkeli be magát…
MAGDA
A lépcső aljáról gyanakodva bámul fel. Edina felment?
PÉTER
Tölt, kortyint, nem törődik Magda csodálkozásával. Szeretnék úgy élni, mint ti. Te meg Feri. Ila és Lőrinc. Ahogy ti, itthon.
MAGDA
Visszafordul. Ahogy mi?
PÉTER
Itt éltek, kötődtök valahová, kötődtök egymáshoz. Én ott kinn idegen vagyok. Nagyon jól megvagyok, szépen keresek, semmi bajom, ott ügyelnek arra, hogy jól élj. Teljes a nyugalom. Még a csendedre is vigyáznak. Ha narkós vagy, részeges vagy, betegként kezelnek, szociális segélyeket kapsz, az egészségesek eltartják a lecsúszottakat. Jóléti állam. Mégis. Ott élsz, jó, rendben van, te akartad így… mégis… fáj. Fáj. Érted? Úgy fáj, mint egy lüktető seb. Hazajövök, és nézem, hol ereszthetnék gyökeret. Magyar vagyok. Érted? Magyar. Akárhogy is volt, akárhogy is van – magyar. Ezt nem lehet kiheverni. És a nyelv. Idegen nyelven nem lehet érezni. É-rez-ni! Nem lehet. Jag älskar dig. Ezt mondja nekem a svéd nő az ágyban. Jag älskar dig. Én meg sebesen lefordítom az agyamban, mint egy komputer: szeretlek. Az egész életemet így kell lefordítani állandóan. Mert mi nem lettünk svédek! Mi nem külföldi magyarok vagyunk, hanem levegőben lógó emberek…
MAGDA
Azt hiszed, csak ott lehet így az ember? Csak odakinn?
Fentről neszek. Edina hangja: JAJ, BOCSÁNAT!… Férfidörmögés, Edina nevetése.
Magda nyugtalanul fülel, a lépcsőhöz megy, feltekint.
PÉTER
Hallottál valamit odafentről?
MAGDA
Zavartan. Igen… Nem. Nem tudom. Hirtelen visszafordul. Péterre néz. Semmi… Hosszú szünet.
Péter italt tölt Magdának, a mozdulat, ahogy a poharat átnyújtja, tele van gyengédséggel, Magda megérzi, mosoly jelenik meg az ajkán. Némán koccintanak, isznak.
PÉTER
Veled jól érzem magam.
PÉTER
Te az a fajta asszony vagy… Na! Irigylem az uradat! Szünet.
MAGDA
Társalgási hangon. Feri azelőtt írt. Tudod, hogy írt, ugye? Írt, de abbahagyta.
MAGDA
Hmmm… Ő is valahogy azt érezte, hogy a levegőben lóg.
PÉTER
Nem volt elég önbizalma? Vagy sikere?
MAGDA
De. Elég szép sikerei voltak. Csak éppen úgy érezte, hogy méltatlanul. Hogy az alakoskodását honorálják. Mert szerinte mindannyian azt tesszük. Alakoskodunk.
MAGDA
Eleget hallom tőle, amikor iszik.
PÉTER
Ha piál, kiborul, ugye?
MAGDA
Azt mondja, alakoskodóvá tettek minket a körülmények…
PÉTER
Márminthogy itt, úgy érti?
MAGDA
Alakoskodunk, akár tudunk róla, akár nem. Márpedig így nem lehet…
MAGDA
Írni. Ezért adta fel. Feladta. Nem ír.
PÉTER
Na, kezdem becsülni!
MAGDA
De ebbe belepusztul! Még szerencse, hogy tud nyelveket. Fordít. Tele van munkával. Könyvek, színdarabok… Hirtelen támadt nyugtalansággal. Nem mennél fel körülnézni?
Kis csend. Magda megingatja a fejét.
MAGDA
Nem, nem, maradj csak, nem kell. Hagyjuk. Az ajtóhoz sétál, kinéz az éjszakába.
Felzengenek a tücskök.
A télen… januárban, egyik szombaton történt. Elmentünk a barátainkhoz. Szép, havas idő volt, jókedvűen mentünk a hóesésben. Feri valami régi emlékét mesélte, hogy volt egy lány, és azzal farsangi mulatságba mentek, akkor is nagy hó volt, és hogy azzal a lánnyal ő a hóban… szóval alaposan elkéstek a társaságból… Nem akartam, hogy mesélje, de valami különös kényszerből részletezte, és mindenképpen be akarta bizonyítani, hogy igenis, lehet a hóban… én meg nevettem, mert olyan komikus volt, ahogy hencegett. Aztán egyszer csak megállt, maga felé fordított, és csókolózni akart. Csókolóztunk, álltunk a hóban nedves arccal, hunyt szemmel… Meglepett, hogy mennyire vadul és mohón csókolt. De rájöttem, hogy mindez annak az emlékbeli lánynak szólt. Talán tehettem egy tiltakozó mozdulatot, mert hirtelen elengedett, szótlan lett, úgy érkeztünk meg a barátainkhoz. Vacsora volt, zene és tánc. Volt ott egy fiú… egy férfi, egy fiatal férfi, egész vacsora alatt engem figyelt. Szemközt ültünk, és valahogy… elkezdtem kacérkodni vele, először szórakozásból, de egyre jobban érdekelt. Csak később… később jöttem rá, hogy Feri piszkált fel azzal a csókolózással ott kinn a hóban. Meg a történetével. Szerelmeskedések jutottak eszembe, és megkívántam
az ölelkezést. Sötétben táncoltunk, kezdett buja hangulat uralkodni, és akkor láttam, hogy Feri rászállt a háziasszonyra. Vagy a háziasszony Ferire – mindegy. Nem féltékenység tört rám, hanem égető vágy. És tánc közben a fiú tudtára adtam… tudod, hogy van ez?… Nem szavakkal, de félreérthetetlenül a tudtára adtam, hogy megkívántam… És a szomszéd szobában… Hirtelen elhallgat. Felzaklatott. Adj egy cigarettát!
PÉTER
Tessék? Hiszen te nem is… Magda sürgető intésére körülpillant, az asztalon lát egy paklit, megkínálja belőle, tüzet is ad.
Magda mohón beszippantja a füstöt.
Te nem is dohányzol!
MAGDA
Meg se hallja. Közben… közben tudtam, hogy a házigazda is valakivel, a felesége meg Ferivel… Nagy csend volt, csak néha tettek fel egy szalagot… vagy megfordították a szalagot a magnón. És mindannyian… ahogy csak lehet egy ilyen éjszakán, vadul, kitartóan, reménytelenül, újra nekibuzdulva, felhevülve, de csak keservesen a végére jutva… szerelmeskedtünk…
Hajnalfelé, amikor mind kifáradtunk, és ismét összeültünk, és töltögettünk a poharakba, társalogtunk, és félmeztelenül ki-be jártunk a fürdőszobába… akkor egyszer csak… egyszer csak Feri odajött hozzám, magához húzott, a körme belemélyedt a tenyerembe… és szerelmet vallott. Így mentünk haza reggel, taxin, egymást szorongatva. Otthon aztán kiszáradt szájjal, remegve, némán szeretkeztünk… Elnyomja a cigarettát.
Csend.
PÉTER
Szerencsés fickó. Szerencsés fickó veled!
MAGDA
Azt mondta, úgy látszik, minden mélyen, mélyen el van temetve bennünk, és amit éreznünk kellene, csak úgy kerülhet a felszínre, ha provokálják. Hát provokáld, mondtam neki, provokáld magad, provokáld az életedet, hátha menni fog a munka is. Az írásra értettem…
PÉTER
Csodálatos asszony vagy!
MAGDA
Iszik. Láttad, iszik! Pedig sem a szíve nem bírja, sem a gyomra… De mit tehetek? Semmit sem tehetek! Szünet. Nem vagyok csodálatos asszony.
Kintről autózaj, a kocsi megáll.
PÉTER
Autó. Itt áll meg a ház előtt?
Csend.
Az a férfi… abból a társaságból azután a szeretőd maradt?
MAGDA
Akkor nem meséltem volna el most neked.
Fanni érkezik a kert felől, fáradt, rosszkedvű, sietős.
FANNI
Na, még fenn vagytok?
PÉTER
Diskurálunk. Fülledt éjszaka van, nem lehet aludni…
FANNI
Közbevág. Adjatok egy százast!
FANNI
Mivelhogy ilyenkor más jármű már nem közlekedik. Adjatok gyorsan egy százast, kinn vár a sofőr.
PÉTER
Azonnal hozok a szobából!
MAGDA
Majd én! Én vagyok Fanni hitelezője. Persze nekem is csak fönn van…
FANNI
Jó, jó, siess már!
Magda felsiet a lépcsőn.
Hozzál kétszázat, ha tudsz!
MAGDA
Fentről. Most gondold meg!
PÉTER
Szívesen kisegítettem volna.
FANNI
Nem, nem, jobb, ha Magdának tartozom. Felkap egy poharat. Ez tiszta?
FANNI
Jaj, akármit! Egy kortyot!
PÉTER
Hát nem tudom… mit kíván?
FANNI
Türelmetlenül felkap egy üveget, löttyint a poharába a konyakból. Mondom, hogy csak egy kortyot! Iszik.
PÉTER
Azt hittem, koccintunk…
FANNI
Hol van már ez a nő?! Péternek. Tessék? Jaj, ne haragudjon! Felkiált az emeletre. Magda!
MAGDA
Megjelenik odafönn a pénzzel. Megbolondultál? Felvered az egész házat!
FANNI
Nem várakoztathatom ilyen sokáig a sofőrt! Még azt hiszi, megléptem. Kiszalad a pénzzel.
MAGDA
Péternek. Edina nem a kanapén alszik.
MAGDA
Illetve egyáltalán nem alszik. Ül a szobánkban, a hintaszékben, takarójába bugyolálva, és sírdogál.
MAGDA
A falnak fordulva alszik.
Lőrinc megjelenik álmosan, kötött ujjasban.
LŐRINC
Mi van, mi ez a lárma?
LŐRINC
Jön le a lépcsőn. És ti? Még le se feküdtetek?
PÉTER
Éppen most akarunk másodszor nyugovóra térni.
LŐRINC
Ti ott Svédországban éjjel nem alusztok?
Kinn felbúg az autó, távolodik. Fanni jön át a kerten.
Fene a jó dolgotokat! Isztok?
PÉTER
Mivel kínálhatom meg a házigazdát?
LŐRINC
Semmivel.
Fanni jön be.
Na. Újabban elég nagy zajjal térsz haza. Kiverted az álmot a szememből.
FANNI
Talán ne is jöjjek haza?
LŐRINC
Muszáj ilyen sokáig kimaradni?
FANNI
Muszáj! Sarkon fordul, és felsiet a szobájába.
LŐRINC
Utánaszól. Na, na, azért lehetne barátságosabban is! – Azt hiszi, a kölykökkel beszél az iskolában!
LŐRINC
Méltatlankodva. Fáradt, fáradt! Mindig fáradt. Csak tudnám, hogy mitől?!
PÉTER
Hát miért nem kérdezed meg tőle, hogy mitől? Csak rámordulsz!
LŐRINC
Nem faggatom. Felnőtt ember. Nem faggathatom. Tudnia kell, hogy mit csinál.
PÉTER
Miért ne faggathatnád? A lányod. Törődhetsz vele. Hátha éppen azt szeretné, hogy megkérdezd, kikérdezd, megbeszéld vele a dolgait…
LŐRINC
Te mondod ezt?! Te?! Aki még csak azt sem tudja, hogy néz ki a lánya?!
PÉTER
Hát… látod, ez igaz. Bocsáss meg.
Csend.
MAGDA
Na, fújjunk takarodót.
PÉTER
Azért az én kinti helyzetemet nem lehet a tieddel… a tietekkel összehasonlítani!
LŐRINC
Kifakad. Kinti helyzet! Kinti helyzet!
PÉTER
Szívesen cserélnék veled!
Fentről zaj – Feri jelenik meg farmerban, trikóban.
FERI
Hé, mi van itt?! Lakógyűlés?
LŐRINC
Péternek. Cserélnél velem? Velem?! Keserűen nevet. Nem tudod, milyen cserét csinálnál! Ami mögöttem van!…
FERI
Lejön a lépcsőn, Lőrinc utolsó szavait elkapva, kissé színpadiasan. Bizony, ami mögötte van!… Más hangon. Tudjátok, hogy Edina a mi szobánkban gubbaszt? Eltévesztette a házszámot? Péterem! Kinyitottad a kalitkát, és elszállt a madárka? Nem valami vidám, ahogy vörösre sírt szemét elnézem! Menj fel érte, és vidd vissza a fészketekbe, a szárnyát pedig nyesd meg, ha ilyen kis röpködős az istenadta! Magdának. Mit zörömböltél a szobában?! Amikor végre elalszom, zörömbölsz!
MAGDA
Fanninak kellett pénz.
FERI
Péternek. Látod, itt mindenki törődik mindenkivel! Fanni hazajön, felkel az egész család. És Ila? Csak nem alszik, amikor ilyen szépen összejöttünk? Tölt. Na, ha már itt vagyok…
MAGDA
Ne, legalább éjszaka ne igyál!
FERI
Kiszáradt a torkom. Lőrincre bök. Megint a fogság?
FERI
Péternek. A fogságát meséli az öregfiú?
LŐRINC
Semmit sem meséltem.
FERI
„Ami mögöttem van!” – azt hittem, a fogságodat meséled, hogy mekkora peched volt. Péternek. Elkapták, pedig nem is volt katona.
PÉTER
Nem is voltál katona?
FERI
Ez az ő nagy története. Egyszer megírom. Ezt azért egyszer megírom. Mentessége volt. Egyetemre járt, sportolt, volt egy csúnya sérülése, majdnem nyomorék lett. A lábán… még mindig ott a sebhely. Egészségügyi mentessége volt. Mázli, ugye? Dekkolhatott. Sántikált a katasztrófa árnyékában. Mázlija volt. Igaz, Lőrinc?
MAGDA
Megnézem Edinát. Nem ücsöröghet ott a hintaszékben reggelig. Felmegy az emeletre.
PÉTER
Utánaszól. Mondd neki, hogy várom. Kérem, jöjjön le. Jöjjön le, én kérem…
FERI
Lőrincnek. Mondd csak el Péternek, hogyan volt! Péternek meséli. Lőrinc kisántikált a rossz lábával Horthy elől, kisántikált a nyilasok elől, aztán amikor azt hitte, megúszta, mert átrobogott a feje fölött a front, amikor azt hitte, van egy sokat érő dokumentja, hogy civil, nem vett részt semmiben, és szabad mozgása van, elkapták szépen az országúton, a papírját széttépték, őt meg beparancsolták a sorba.
FERI
Így volt? Lőrinc! Így volt?
PÉTER
És nem tudtál megszökni?
Csend.
FERI
Péter azt kérdi, meg tudtál-e szökni?
FERI
Akart, de nem tudott. Így volt?
FERI
Mindig rossz volt a taktus. Mindig elkésett egy ütemmel. Há?
LŐRINC
El. Mindig elkéstem egy ütemmel, és végül Foksániban találtam magam, a lágerben. – Adjatok inni!
FERI
Készségesen. Akármit?
FERI
Van, van. Nesze. Igyál. Tölt, megvárja, míg Lőrinc iszik. Tehát: Foksáni!
LŐRINC
Azt nem lehet elmondani! Flekktífusz pusztított…
FERI
És hullottak a foglyok, mint a legyek.
LŐRINC
Mint a legyek. Hullottak, bizony, mint a legyek. De az elhullottak helyébe új embereket hoztak. Hogy teljes legyen a létszám. Így kerültem oda én is. Elkapdoválták az embereket, nemcsak a katonákat, hogy újból és újból teljes legyen a létszám. Onnan aztán vittek…
LŐRINC
Dnyepropetrovszkig. Negyvennyolcban jöhettem haza. A rosseb egye meg! Majdnem négy év!
FERI
Lőrinc negyvennyolcban, amikor mi már javában szvingeltünk, megérkezett a transzporttal Dnyepropetrovszkból. Mivelhogy végeredményben újra mázlija volt, így hát nem került rá arra az összesített nemzetközi listára a milliók és milliók közé, akikről úgy szoktunk megemlékezni, mint a második világháború áldozatairól…
LŐRINC
Rákerülhettem volna. Volt idő, amikor fél kopejkát sem ért az életem. De felépültem. Meg szükségük is volt rám. Joghallgató voltam, otthonról tudtam horvátul, ragadt rám az orosz, németül is beszéltem, összekötő tolmács lettem a parancsnokság meg a német hadifoglyok között. Később meg mindenféle raktári teendőkkel bíztak meg, a nacsalnyikom egy lépést sem tudott tenni nélkülem. Kijártam a városba, építkezésen dolgoztunk, volt bumácskám, jártam-keltem… hej, de sok mindent megtanultam. Nagyon sok mindent. Sokat láttam. Nagy nyomor volt. Nemegyszer én adtam kenyeret valamelyik helybélinek… Még van is valahol egy fényképem, ott állok a barakk előtt, kucsmában, nagy drapéria alatt, a drapérián cirill betűk… Homályos, gyűrött amatőr kép…
FERI
Mind ott állunk egy-egy régi képen… Kis szünet. Volt egy… Péternek. Talán te is emlékszel rá! Volt egy, azon mindketten rajta vagyunk. Ila készíthette az apánk Kodakjával. Amikor azt a nagy, tavaszi műsoros mulatságot rendeztük, tudod, ott a folyónál, azon a réten…
PÉTER
Tavaszi mulatságot?
FERI
Türelmetlenül. Még annak idején! Te a zongoránál ülsz, a dobogón, és várod, hogy befejezzem a szavalatomat…
FERI
A saját versemet szavaltam, igen, a sajátomat, írtam néhányat akkoriban még… olyan rajongó, olyan csupa tűz verseket… életről… áh!… szerelemről! Idézi akadozva. „Vár ránk jövő… Vár ránk jövő, és…”
Már nem tudom. Sokáig megvolt az a kép, de aztán elveszett. Most megnézhetnéd… megláthatnád, milyen voltam akkor… milyen volt ez az arc… az arcom… úristen! De milyen régen volt!
PÉTER
Lőrinctől – mert ezalatt is őt figyelte. Ha jogot végeztél, miért lettél sofőr?
Feri megütközve néz Péterre, kissé sértetten otthagyja őket.
LŐRINC
Amikor hazajöttem, felajánlották, hogy államköltségen elvégezhetem. Bizalmi beosztást kínáltak. Gondolhatod! Orosz nyelvtudás, antifasiszta iskola! De én nem vállaltam! Iszik.
FERI
Felderülve. Megvan! Eszembe jutott!
| |
|
A napba nézünk, tavasz van, tavasz |
| |
|
Virágozz föld, s te drága élet! |
| |
|
Vár ránk jövő és boldog szerelem, |
| |
|
Szívünkben izzanak nagy remények… |
Megismétli.
| |
|
Vár ránk jövő és boldog szerelem… |
Na?
De amazok nem törődnek vele.
LŐRINC
Péternek. Nézd, mondok neked valamit. A fogságból hazahoztam a kanalamat. Ma is azzal eszem a levest. Naponta látom a nyelébe vésett betűket: hadifogoly. A nevem után. Hogy hadifogoly. Elhatároztam, hogy megtartom emlékeztetőnek, és meg is tartottam…
PÉTER
Emlékeztetőnek? Mire? A fogságra?
LŐRINC
A gyanakvásra. Hogy soha ne hagyjon el a gyanakvásom. Azt mondtam magamban, csak nem belekeveredni semmibe! Dolgozz, viselkedj tisztességesen, de tartsd távol magad mindentől! Elmentem sofőrnek. Melóztam. Melóztam, és kész! Betartottam a közlekedési szabályokat… érted, hogyan mondom, ugye? Semmi több. Nézd meg… itt vannak! Előkapja a vitrinből a dobozt, kiborítja a tartalmát, jelvények hullanak halomba, tíz ujjával pergeti őket, mint a homokot. A jelvények! Fél évszázad jelvényekben. Soha semmit sem tettem azért, hogy kitüntessenek! Csak adták. Megőriztem a távolságot. Mindig megőriztem!
FERI
Meg! Azt mindig megőrizted!
PÉTER
Kajánul. Illúzió! A kívülállás illúzió!
LŐRINC
Miért lenne az? És a te életed?!
PÉTER
Illúzió! Énekelve. Illúzió, illúzió, az életem sehogy se jó!
LŐRINC
Az enyém csakis így jó! Én csak így tudtam élni!
PÉTER
Kaján nevetéssel folytatja. Mert kell egy kis illúzió, mint levesbe paprika, só!
LŐRINC
Megőriztem a fenntartásaimat, a szabadságomat…
PÉTER
Egyre kajánabbul. Illúzió, illúzió!
LŐRINC
Nem igaz, hogy illúzió! Besöpri a jelvényeket a dobozba. Nem akartam karriert, mert nem akartam tévedni! Lehet, hogy sok minden jóból kimaradtam. De sok rosszból is. Igen. Sok olyanból is, amit képtelen lettem volna vállalni! És most megyek, bezárom a kaput. Fanni biztosan nyitva felejtette… Kimegy a kertbe.
FERI
Gúnnyal. Zárd be, reteszeld be!…
PÉTER
Csendesen folytatja a kaján dalocskát. Ám ha elhagy illúziód… Elakad. Ám ha elhagy illúziód… Na nézd csak. Nem találok rá rímet! – Mert ha elhagy illúzióm…
FERI
Prózában. Mert ha elhagy illúzióm… mehetek a fenébe!
PÉTER
Nevet. Látod, ez igaz!
Magda jön az emeletről, Edinát támogatja.
MAGDA
Gyere, gyere szépen, béküljetek ki…
EDINA
Elmegyek haza. Hozassatok taxit, hazamegyek!
EDINA
Taxit kérek! Péter! Hívjál nekem taxit!
PÉTER
Elébük megy. Taxit! Dehogy hívunk taxit. Lefekszel szépen. Átfogja, segíti. Nem kellett volna annyit innod az este!
EDINA
Nem ittam. Ne mondd, hogy ittam!
EDINA
Kitépi magát Péter karjából. Magda, téged kérlek meg, hogy hívjál taxit! Nekem ne mondja senki, hogy részeg vagyok!
MAGDA
Hogyan is lennél az? Csak fáradt vagy. Gyere, bekísérlek a szobátokba… Péter is bemegy hozzád… mindjárt fél három… pihenned kell.
Edina engedi magát bevezetni a földszinti szobába.
EDINA
Nem lett volna szabad itt maradnom…
MAGDA
Dehogynem, hiszen remekül érezted magad!
Bemennek.
FERI
Nincs kizárva, hogy Edina megtalálta fenn a dugi piámat. Mintha el lenne ázva… Be kell menned hozzá!
PÉTER
Majd bemegyek, majd bemegyek… Kellemetlenséget okoztam nektek. Lőrincéknek. De azt hittem, jobb lesz, mint egy hotelban…
MAGDA
Jön ki a földszinti szobából. Edina lefeküdt. Vár. Ferinek. Menjünk. Fél három…
PÉTER
Fél három? Atyaisten!
Lőrinc jön be a kertből.
LŐRINC
Mindjárt virrad. Megy a lépcső felé, megáll. Péternek. Reggel korán megyünk a folyóra. Persze, ha még mindig van kedved hozzá.
LŐRINC
Kihívlak versenyre.
PÉTER
Rendben van, ott leszek!
LŐRINC
Jó éjt! Ti nem jöttök?
MAGDA
De, megyünk mi is. Jó éjt!
FERI
Aludj egyet. Én is megpróbálom…
LŐRINC
Majd oltsd el a villanyt.
PÉTER
Persze. Egyedül marad. Iszik egy kortyot, körbejárja a nappalit, kinéz a kertbe.
Cirpelnek a tücskök.
Visszafordul, az ajtajuk felé fülel, aztán bútortól bútorig jár, leül egy kicsit, élvezi a magányt a régi emlékeket felidéző házban. Kihörpinti poharából az utolsó cseppeket, feláll, éppen eloltja a villanyt, amikor neszt hall odafentről, s a kintről jövő beszűrődő fényben felfedezi Fanni alakját.
A lány halk léptekkel jön le a nappaliba. Péter a lépcső alá húzódik, onnan figyel. Fanni felgyújt egy kis falikart, felveszi a telefonkagylót. Éles búgással jelez a vonal az éj csendjében. Tárcsáz. Kicseng – egyszer, kétszer, háromszor. Fanni elveszti bátorságát, lecsapja a kagylót. A fotelba roskad. Újra erőt gyűjt, megint tárcsáz. Hosszan kicseng a jelzés. Végre egy álmos, kellemetlen női hang hallatszik: – „HALLÓ! HALLÓ! KÉREM?! DE KÉREM, MIT TETSZIK?!”
FANNI
A telefonba. Kérem… kérem, én…
TELEFONHANG
Nem értem! Halló! Ki az? A férjemet keresi?
FANNI
Kis csend után zavartan. Nem, nem, én csak… Gyorsan a helyére teszi a kagylót, a fotel karfájára dől, csendesen felzokog.
Péter előlép a homályból, megérinti a síró lányt.
FANNI
Ijedten felugrik. Ki az?!
PÉTER
Csak én. Na! Nyugodjon meg.
FANNI
Maga itt van? Azt hittem, már senki…
PÉTER
Éppen a szobámba készültem…
FANNI
És meglesett? Kihallgatott?!?
PÉTER
Nem volt szándékomban.
FANNI
Hirtelen elsírja magát. Ez a felesége volt!
PÉTER
Kinek a felesége? Ja… Kis szünet. Szóval… nős ember.
Fanni bólint.
Nős, családos.
Fanni bólint. Szipog.
Igyon egy kortyot. Várjon, töltök valamit. Iszik velem?
Fanni bólogat.
Péter tölt egy korty italt, nyújtja a poharat, felveszi a magáét is. Nem akarja, hogy magára hagyjam?
Fanni megrázza a fejét.
Hát akkor üljön le. Üljön le szépen.
Csend. Fanni visszaül. Csend.
FANNI
Olyan ostobaság! Olyan… ostobaság!
Péter hallgat.
Nem tudom, mit tegyek. Nem tudom. Már egy éve tart.
FANNI
Tanítottam a fiát. Szünet. Most már nem tanítom, már felsős. Negyedikben hozzám járt. Volt vele egy kis probléma… a fiúval… üzentem, hogy beszélnék a szüleivel. Az apja jött be…
FANNI
Amikor megláttam… Magas, barna ember. Nem fiatal. Későn nősült. Amikor bejött a tanáriba… mindketten… Biztosan tudja, hogy van az? Mindketten megéreztünk valamit. Nem is tudom, miket mondhattam neki összevissza a fiáról. Ő is mosolyogva bólogatott, fogalma sem volt róla, hogy miket hall, csak engem nézett… Szünet. Negyvenöt éves. Három gyerekük van… Szünet. Lehetetlen. Nem akarunk találkozni, és mégis… mindig…
FANNI
Igen. Ma este is. Szünet. Számítógépes. Van egy munkacsoportjuk, különmunkát vállalnak, éjszaka is dolgozik…
Három nappal ezelőtt megfogadtuk, hogy vége. De ma felhívtam.
PÉTER
Szereti? Nagyon?
Fanni hallgat.
Nagyon?
FANNI
Úristen! Hát nem érti?! Felesége van, és három gyereke! A legkisebb másfél éves! Nem hagyhatja ott őket! Nem tudja otthagyni őket! Szünet. A fia most ötödikes. Látom a tízpercekben. Látom, ahogyan jön az iskolába. Néha látom az utcán is…
Kis csend.
Kifakadva. Gyűlölöm! Szünet, majd zaklatottan. A gyerek nem sejti, megszólítom, kedves vagyok hozzá. Képmutatóan, aljasul kedves vagyok hozzá. Pedig amikor meglátom, rosszul leszek, annyira elönt a gyűlölet. Hogy miatta… meg a másik kettő miatt… hogy a gyerekei miatt az én életem… Némán sír.
PÉTER
Mit akart a feleségétől?
Csend.
Miért hívta fel az asszonyt?
PÉTER
Vagy nem az asszonnyal akart beszélni? Őt kereste? A barátját?
PÉTER
Nem találkoznak többé? Elhatározták ma este, hogy most már soha többé?…
FANNI
Könyörgő, könnyes tekintettel. Nem tudom, nem tudom, nem tudom!…
PÉTER
Minden elrendeződhet.
FANNI
Alig hallhatóan. Nem tudom.
PÉTER
Na! Fanni! Jag älskar dig. Mondja utánam. Fanni! Jag älskar dig. Ez úgy tetszik magának…
FANNI
Amióta szeretem… Amióta szeretem ezt az embert… egyedül vagyok. Most érzem csak, hogy mennyire egyedül vagyok!…
Hirtelen sötét.
Ugyanott. Reggel. Kinn korai fény. Ila reggelihez terít. Fején könnyű muszlinkendő. Magda jön a konyhából, vajat, mézet hoz az asztalra.
ILA
Megkérhetnélek, hogy csinálj itt egy kis rendet? Még nem jutottam hozzá.
MAGDA
Majd összerámolok. Nekilát. Tényleg mind kimentek a folyóra?
ILA
Szép idő van, és olyan meleg, mint nyáron. Elragadtatva. Gyönyörű reggel! Nem? Szünet. Feri?
MAGDA
Alszik. Agyonitta magát.
ILA
Elereszti a füle mellett. Csakugyan nagy jövés-menés volt itt éjszaka? Lőrinctől tudom.
MAGDA
Hát, volt egy kis nyüzsgés. A barátod itt császkált, felébredtem…
ILA
A barátom?! Nemcsak az én barátom! A mi barátunk!
MAGDA
Jó, akkor úgy mondom, hogy a barátunk. Nos, valahogy nem találta a helyét…
ILA
Nem felelt meg nekik a szoba? Pedig igazán kedves kuckó, az a kinyitható kanapé nagyon kényelmes…
MAGDA
Nem a kuckóval volt bajuk. Nem is az ággyal. Hanem azzal, amit az ágyban kellett volna csinálniuk. Persze nem az alvásra gondolok. Kis szünet.
ILA
Élénken. Milyen mélyen aludhattam! Semmit sem hallottam. Más hangon. Igazán kellemes este volt! Régen éreztem magam ilyen jól! Tánc! Nahát! Halkan nevet. Hogy én mikor táncoltam utoljára!
MAGDA
Ilát figyelve. Fanni is elég későn jött haza. Felverte a házat…
ILA
Rávágja. Társaságban volt.
ILA
A kollégái hívták meg, a tantestületiek, az ilyen összejövetelekről nem maradhat el! Nem zárkózhat be úgy, ahogy mi. Megremeg a hangja. Nem vonhatja ki magát mindenből! Azért, mert itt lakik velünk, távol a várostól… azért még nem kell itthon kuksolnia! Azért még élhet! Szünet. Más hangon. Biztosan hazahozták.
ILA
Tudják, hogy messze lakik, hazahozzák autón.
MAGDA
Tőlem kért kétszázat taxira.
ILA
Gépiesen. Kétszázat? Megadom neked. Kétszázat mondtál?
MAGDA
Miért adnád meg? Fanni velem mindig elszámol.
ILA
Visszafojtott indulattal. Akkor miért mondtad? Ha kért, hát kért, ha adtál, hát adtál! Csaknem kiáltva. Előttem nincsenek titkai! Nekem mindent elmond…
ILA
Dicsekvéssel. Péter szerint szakasztott olyan, mint én voltam… lánykoromban.
MAGDA
Ezt már hallottam tegnap is.
ILA
Nem veszi tudomásul a megjegyzést. Mondd, szerinted ez a nő Péterhez való?
MAGDA
Edina? Hm. Férjhez akar menni. A barátod… – Kijavítja. – a barátunk pedig társat keres. Van… hogy is mondják? … tehetetlenségi nyomaték is.
ILA
Péter tanácsot fog kérni tőlem, s nekem döntenem kell!
MAGDA
Tőled fog tanácsot kérni? Hogy mint anya a fiának, véleményt mondj a választottjáról?
ILA
Felcsillanó szemmel. Igen, mint anya a fiának! Pontosan úgy! Hiszen mi nagyon jó barátságban voltunk. Látom, segítségre szorul.
MAGDA
Úristen! És odakinn harminc évig hogyan tudott meglenni a tanácsaid nélkül?
ILA
Most itt van, és nem odakinn. És minden olyan, mint régen.
MAGDA
Mint régen? Ugyan mi volt régen? Ila! Mi volt régen?! Lejártatok a folyóra, amint hallom, meg itt szvingeltetek szombatonként… Ez volt minden!…
MAGDA
De ez, igen, csak ez! Mert tegnap kiderült, hogy még azt sem tudtad, milyen volt a sorsuk, miért hagyta el őket az apja, mi volt az anyjával meg vele! Ez az a csuda nagy barátság?!
ILA
Csendesen. Együtt nőttünk fel.
ILA
Együtt voltunk fiatalok.
ILA
És? … Más hangon. Nem véletlen, hogy bemutatta nekem ezt a nőt.
MAGDA
Ila, ezt a nőt – egyébként Edina a neve, megjegyezhetnéd – mi hoztuk ki ide, és nem Péter. És Pétert is mi hívtuk ki ebbe a házba, mert szerette volna látni a környéket…
ILA
És találkozni akart velem!
MAGDA
Veled is, persze, de nem ez a lényeg…
ILA
Igen, láttam, hogyan táncoltál vele az este.
ILA
Csak nem akartam nyíltan észrevenni. Feri miatt. De én nagyon jól láttam…
MAGDA
Mi az ördögöt láttál?!
ILA
Nem csodálom, hogy Feri iszik. Nem csodálom! Nagyon jól tudom, miért iszik!
MAGDA
Semmit sem tudsz, Ila! Semmit!
ILA
De annyit igen, hogy nem kellett volna olyan feltűnően csinálnod az este… Lebontja a fejéről a kendőt. Nem volt valami ízléses…
MAGDA
Ideges nevetéssel. Isten bizony nem értem, miket beszélsz? Más hangon. Nahát! Mit csináltál a hajaddal?
ILA
A lánykori frizurám. Meglepetés.
MAGDA
Nem mondom, ez aztán igazán az!
ILA
Megtaláltam azt a régi fényképemet, és hajnalban, amíg ti aludtatok, megcsináltam a hajamat úgy, mint ahogy akkoriban hordtam…
MAGDA
Nem tudom, mit szól majd hozzá Lőrinc.
ILA
Lőrinc? Hát… De Péternek biztosan tetszeni fog.
Fanni jön le farmerban, gyűrt blúzban; szótlanul asztalhoz ül. Kis csend.
MAGDA
Hogyhogy kávé? Kávé! Csak lejössz, és mint egy vendég…
ILA
Közbevág. Fannikám, mindjárt reggelizünk! Várja, hogy a lánya észreveszi-e új frizuráját, de semmi hatás.
MAGDA
Ilának. Hallod ezt?!
ILA
Szeretném, ha mind, egyszerre, ünnepélyesen reggeliznénk…
FANNI
Muszáj innom egy kávét!
ILA
De éhomra olyan egészségtelen!
ILA
De. De, van. Itt van. Tessék. Töltök, ha akarod, de…
FANNI
Kiveszi anyja kezéből a kannát. Hagyd csak! Tölt magának.
ILA
Mellé telepszik, csevegőn. Feri még alszik, Magda azt mondja, dorbézoltak éjszaka…
MAGDA
Én nem mondtam, hogy dorbézoltunk!
ILA
Kedvesen, évődve. De, de, bizony, dorbézoltatok, én persze mélységes mély álomba merültem, tőlem ágyúzhatnak is, hiszen tudod…
Fanni némán kávézik.
Apáék meg úszni mentek. Apa, Péter meg az a nő…
ILA
Apa felverte őket hajnalok hajnalán. Gyere, mondta apád, gyere, te svéd úszóbajnok! Meg azt a nőt is magukkal vitték.
ILA
Kis szünet után, Fanninak. Mikor jöttél haza?
FANNI
Nem néztem az órát.
ILA
Senki sem akadt, aki hazahozott volna? Valamelyiknek biztosan van kocsija!
MAGDA
Anyád szerint tantestületi értekezleten voltál. Éjfélkor.
ILA
Nem értekezleten, hanem baráti összejövetelen.
ILA
A kollégáid. A barátaid. Akikkel az este együtt voltál.
ILA
Nagyszerű dolog, ha az embernek barátai vannak. Én mindig szerettem a társaságot, de apád… hiszen tudod. Sohasem élhettem olyan társasági életet, amilyet szerettem volna. Nem panaszképpen mondom. Én mindig jól éreztem magam itthon, családi körben… de néha… azért nem bántam volna. Örülök, hogy legalább te… Egy ilyen társaságban előbb-utóbb akadhat valaki… Igaz? Akadhat valaki, hát nem?
ILA
Vannak ott kedves, kellemes férfiak. Hát nem? Biztosan vannak.
ILA
Ó, nem faggatni akarlak, csak érdeklődöm.
FANNI
Most mit nézel? Hova akarsz kilyukadni?
ILA
Sehová! Más hangon. Egyébként… Egyébként nem veszel észre semmit? Fanni! Semmit?
Fanni körülnéz, aztán az anyjára tekint.
Mit szólsz hozzá?
MAGDA
A frizurájához! Az anyád frizurája! Nem látod?
MAGDA
Kicsit lelkesebb is lehetnél!
FANNI
Te mindig tudsz valami meglepetéssel szolgálni, anya! Fáradhatatlan vagy. Anya, ez…
FANNI
Megsajnálja. Nagyon csinos vagy így. Igazán!
ILA
Boldogan. Egy kis változatosság. Fanni hajához ér. Ha ezt, itt, így fésülnéd… itt meg így… akkor éppen ilyen lenne a te frizurád is…
FANNI
Elkapja a fejét. Ne, anya, ezt hagyd!
Kis csend.
ILA
Örülök, hogy eljársz, kislányom. Örülök, hogy van társaságod. Jó a kávé?
ILA
És az iskolában? Minden rendben?
FANNI
Rendben. Minden rendben.
ILA
Szeretnénk, ha minden jól sikerülne neked…
FANNI
Ne aggódj, anya. Minden jól fog sikerülni.
ILA
Nekem mindent elmondhatsz.
FANNI
Felnéz rá, aztán csendesen. Nincs mit elmondani. Feláll. Nincs semmi, anya. Indul az emeletre. Elmegy Magda mellett. Jövök kétszázzal!
Fanni eltűnik odafönn.
ILA
Ha jönnek, reggelizünk.
MAGDA
Te nem is akarsz megtudni semmit. Úgy teszel, mintha érdekelne, mi van vele, de félsz, mint a tűztől, hogy valami kiderül…
ILA
Ugyan már! És mi derülhetne ki? Minek kellene kiderülnie? Hozzám őszinte.
MAGDA
Ezt komolyan mondod?
ILA
Egy anya azt megérzi… Na, milyen lett az asztal? Még egy kis virág kellene a kertből… Elfordul, mert sírás kerülgeti. Igyekeztem, hogy szép legyen… de talán néhány szál dália…
MAGDA
Észreveszi Ila könnyeit. Tapintatosan. Majd vágok néhány szálat! Kimegy a kertbe.
Amikor egyedül marad, Ila leroskad az asztal mellé, és sírva fakad. Magában szipog. Fentről zongorafutam: a Chopin-keringő. Ila fülel. A keringő abbamaradt, majd újrakezdődik, aztán ismét csend. Kintről léptek, erre felkapja Fanni otthagyott csészéjét, kisiet a konyhába. Néhány pillanatig senki sincs a színen. Megérkeznek az úszók. Edina bikiniben, fürdőlepedővel a vállán. Péter trikóban, úszónadrágban. Lőrinc a tegnapi nyűtt köntösben. Nagy hanggal vannak.
LŐRINC
Már a küszöbön. Figyelmeztettem, hogy ott, a sarkantyúnál visszafelé visz a sodrás.
EDINA
Uramatyám, még most is hogy ver a szívem!
PÉTER
Hát még az enyém! Kérdeztük, tudsz-e úszni, vagy nem kérdeztük?
EDINA
Nem, dehogy! Csak rettenetesen megijedtem, amikor hiába tempóztam, de aztán észrevettem, hogy Péter ott van, és már tudtam, hogy megment! Biztos voltam benne, hogy megmentesz! Nem is csalódtam! De boldog vagyok! Istenem, egy igazi férfi!
PÉTER
Na jó, menjünk, öltözzünk át!
EDINA
Hozzábújik. Féltettél? Ugye, nagyon féltettél?
EDINA
Boldog ragyogással. A sors akarta így! Hidd el, ennek jelentősége van!
LŐRINC
De mekkora! Mégpedig az, hogy most itt van, és nem a Duna fenekén!
EDINA
Nem, nem, a sors azt akarta, hogy éppen Péter mentsen meg…
LŐRINC
Mert ő volt a maga közelében.
Ila jön.
EDINA
Képzeld, Péternek köszönhetem az életemet! Elkapott a sodrás…
PÉTER
Kis híján odavesztünk mindketten! Annyira kapaszkodott belém, hogy alig tudtam kievickélni…
ILA
És Lőrinc? Nem segített?
LŐRINC
Én már jó messzire elúsztam.
ILA
De hogy tehettél ilyet?
LŐRINC
Tessék? Mondom, hogy lehagytam őket…
PÉTER
Lehagyott minket, klassz formában van, komolyan mondom, az öregfiúk versenyén legalább tíz karhosszal győzne előttem. Lőrincnek. Nem viccből mondom! Nagyon jó kondiban vagy, én aztán tudom, figyelem a korombelieket, te kenterbe vernéd az egész bandát…
ILA
Közbevág. Hogy merted otthagyni őket, hogy tehettél ilyet, hogy lehettél ilyen önző, ilyen kegyetlen?!
PÉTER
Csodálkozva. De hisz versenyeztünk!
LŐRINC
Megdöbbenve. Versenyeztünk. Kihívtam őket…
ILA
De ők nem ismerik a Dunát!
LŐRINC
Ha jól emlékszem, éppen ti mondtátok, hogy valamikor mennyit úsztatok a folyóban. Amikor én még itt sem voltam. Amikor én még fel sem bukkantam ezen a tájon! Ez a ti vidéketek, a ti híres, gyerekkori folyótok, nektek ezt jobban kell ismerni, mint nekem! Mit sopánkodsz? Nem történt semmi baj! Mind itt vagyunk, volt egy kis izgalom, de megmenekült az ifjú pár! És éhesek. Velem együtt! Éhesek vagyunk! Úgyhogy legjobb lesz, ha nekilátunk a reggelinek!
EDINA
Csak felkapok magamra valamit. Besiet a szobájukba.
PÉTER
Így mégsem ülhetünk ehhez a pompásan terített asztalhoz!
PÉTER
Nem, nem, tiszteljük csak meg a ház asszonyát! Megy Edina után.
Kis csend.
ILA
Könnyen baj történhetett volna.
LŐRINC
A barátod kiváló sprinter! Nem? Nahát! A nő meg azt hazudta, hogy házi bajnokságot nyert a biztosítónál, ahol dolgozik. Ezek után vittem volna nekik úszóöveket?
ILA
Ez a folyó a tied. Kicsaltad őket, hogy megmutasd, mennyire a tied. El akartál bánni vele!
LŐRINC
Vele? Kivel? A nővel? Mert ő fuldoklott?
LŐRINC
Csak kihívtam versenyre. Csodálkozva. Hogy nézel ki?
ILA
Nézz meg jól. Ilyen voltam valamikor. Ilyen frizurát viseltem…
Péter jön felöltözve, fényképezőgépet és néhány fotót hoz. Edina – ugyancsak valami magára kapott ruhában – egy fényképet nézve követi.
EDINA
És ez itt mi? Mik ezek a bokrok ezen a képen?
PÉTER
A málnás! Van málnásom is, meg néhány fa… Lőrincnek, Ilának mutogatja a képeket. Tessék, nézzétek, ez az én otthonom!
ILA
A te kis otthonod! Ó!
PÉTER
Ez itt maga a sztüga…
EDINA
Felnevet. Sztüga! Csuda muris!
PÉTER
A faház. Ez a bejárata. Két szoba… Tessék! A bringám, a virágládák… ezeket én fabrikáltam. Na? Jó fotók, ugye?
PÉTER
Szomszéd nincs, csak nagyon messze. Óriási a nyugalom. Télen meg ekkora a hó, ni!
PÉTER
Rengeteg felvételem van. Itt a gépem, ha együtt leszünk, lekaplak benneteket is… Meglátja az asztalt. Ó, micsoda finom falatok! Nézd, Edina! Nekünk fene jó étvágyunk van, igaz? Mit kapunk? Miféle hazai finomságot?
PÉTER
Asztalhoz ül, Edina mellé. A gépet a szék támlájára akasztja. Tojáspástétom, szalámi, paprika! Kolbász! És szalonna! A magyarokon kívül már senki sem eszik szalonnát!
ILA
Lássatok hozzá! Lőrinc, már ne öltözz át!
LŐRINC
Ki akart átöltözni? Helyet foglal. Senkit sem kínálunk, mindenki azt vesz, amit szeret. – Fanni?
ILA
Már kávézott, később majd lejön. Magda meg virágért ment a kertbe… Az asztal körül serénykedik. Vegyetek…
PÉTER
Edinának. Szedhetek a tányérodra?
EDINA
Kösz, de inkább majd én szedek neked!
PÉTER
Te szedsz nekem? Végre valaki kiszolgál! Vigyázz, mert ezzel aztán meg tudsz fogni! Élvezi a gondoskodást. Abból is… még egy keveset. Úgy, úgy… jól érzem magam. És azt is kóstoljuk meg. Mindent megkóstolunk. Á, de jól érzem magam! Barátok között, egy kedves, gondoskodó asszony mellett! Megcsókolja Edina kezét. Kézcsók! Csók az engem önzetlenül kiszolgáló kézre! Jó étvágyat! Nekilát enni.
Ila arra vár, hogy Péter észrevegye a frizuráját. Lőrinc elkapja a sóvár pillantást.
LŐRINC
Péter! Nincs valami különös Ilán?
PÉTER
Ilán? Különös? Szemléli. Nem, nincs, semmi. Bájos, mint mindig. Irigyellek, pajtás! Más hangon. Stockholmban mindent lehet kapni, talán ennél jobb minőségű szalámit is, de itthon más… Más ízek! Más a paprika zamata…
ILA
Feszengve. Teát? Kávét? Kinek mit tölthetek?
PÉTER
Inkább ülj te is közénk!
LŐRINC
Péternek. A fenébe is, hát semmit sem veszel észre rajta?
PÉTER
Ja? Nem… nem tudom, mit kellene észrevennem? Ó, a gondoskodását? Ő mindig ilyen volt! Igazán pompás ez a reggeli!
EDINA
Ilának. Miért nem eszel? Egyen a háziasszony is!
ILA
Na, hogy ne mondhassátok… Tessék! Veszek magamnak… Hirtelen felpattan. Jaj, nem hoztam mustárt!
LŐRINC
Nem kell mustár! Semmi sem kell, maradj!
De Ila elhagyja az asztalt, távolabb tőlük észrevétlenül beköti a muszlinkendővel a fejét. Lőrinc a tekintetével követi. Feri jelenik meg odafönn.
FERI
Nem hagytok aludni. Jön le a lépcsőn. Reggeli? Micsoda friss társaság! Pfujj! Stréberek! Úszni mentek hajnalban!
EDINA
Lőrinc győzött, én majdnem vízbe fúltam, Péter mentett meg, egyébként semmi újság. Nevet.
FERI
Magát… vagy tegezzük egymást? Bocsánat! Téged, aranyom, időnként meg kell menteni, hol a hálószobából, hol a Dunából!
ILA
De Ferikém! Hozza a mustárt, visszaül az asztalhoz. Ja, itt a mustár, ki kérte?
LŐRINC
Senki! Ránéz, látja rajta a csalódottságot, váratlan gyengédséggel megpaskolja a kezét. Senki…
FERI
Nyílt titok, hogy együtt töltöttük az éjszakát!
ILA
Zavart nevetéssel. Ugyan, miket beszélsz?
FERI
Edina szép hölgy a hintaszékünkben kucorgott, és nagy bánatában szépen megszlopálta a dugi piámat!
ILA
Gyere reggelizni inkább.
FERI
Egy korty pálinkát innék!
LŐRINC
Tudod, hol találod!
FERI
Tudom, tudom… A vitrines szekrényből előveszi a palackot, tölt. Edinához fordul. Remélem, nem voltam indiszkrét?
EDINA
Ilának. Volt egy kis nézeteltérésünk Péterrel, de már napirendre tértünk fölötte.
FERI
Ó, máris? Örvendek! Feléjük emeli poharát. A bekövetkező nászra!
EDINA
A csészéjével köszön vissza. Kösz! Csodálkozni fogsz!
FERI
Gúnnyal. Talán máris gratulálhatok?
PÉTER
Zavartan nevet. Könnyen itt lehet az ideje! Ha Edina ennyire kényeztet!
FERI
Egyébként veletek álmodtam. Mindannyiótokkal! Ne ijedjetek meg, nem fogom elmesélni. Tölt. Inkább megírom. Nem valami derűs álom. Megírom egyszer… Nézi őket, nem figyelnek rá, esznek, teáznak, kávéznak. Egyszer megírlak benneteket!
LŐRINC
Szeretném már látni!
ILA
Vegyetek még! Bátran! Vegyetek. Péter! Ne kínáltassátok magatokat…
PÉTER
Ó, kösz, kösz, finom minden!
FERI
Beleveti magát egy fotelba. Álmomban szoktam írni. Nagyszerűen tudok álmomban írni. Remekműveket írok álmomban. Szabadon, bátran, tehetségesen írok. Még nem mondtam nektek? Feléjük pillant, meglepi, hogy mind őt figyelik hirtelen. Zavartan, csendesebben folytatja. Csak az a baj, hogy amint véget ér az álom, a remekmű is elszáll. Szétfoszlik. Semmivé lesz… Iszik.
EDINA
Bájosan. Én nem álmodom soha. Ez érdekes, nem? Én soha nem álmodom.
Fanni szobájában odafönn megszólal a zongora. Chopin-keringő.
FERI
Edinának. De én igen. Én álmodom. És mindig ugyanazt! Idegesíti a zongorajáték. Miért játssza mindig ugyanazt?! Miért mindig…
PÉTER
Közbevág. Nagyon szépen játszik. Én szívesen hallgatom.
ILA
A sírás határán. Igazán sajnálom, hogy zavar téged, de a tantestületben a kollégák, akikkel tegnap este is együtt volt egy megbeszélésen, valamiféle ünnepségre készülnek. Fanni majd Chopint játszik… De ha óhajtjátok, szólok neki, hogy máskor gyakoroljon…
Felugrik, indul az emelet felé, útközben Magdába ütközik, aki éppen visszatér a kertből, s néhány szál dáliát hoz az asztalra.
MAGDA
Kissé feszengve, Lőrincnek. Lőrinc? Gyere ki a kertbe! Rigók…
LŐRINC
Mi az, hogy rigók?
MAGDA
A kerti úton… Megyek, hogy visszavigyem a nyesőollót, hát majdnem rátapostam. Nézem, nem repül el…
LŐRINC
És ebből kell ügyet csinálni? Reggelizünk!
MAGDA
Tudod, nemcsak ez az egy…
MAGDA
A kamránál is… meg a füvön… a virágágyásnál… és itt, a fal tövében is. Nincs rajtuk sérülés, de csak vergődnek, csapdosnak…
LŐRINC
Na, hadd lássam, mi az?
Mind követik Magdát a kertbe, csak Feri marad a nappaliban. Edina hívja, amint elmegy előtte.
Csend. Feri magában kuporog. Szól a Chopin-keringő. Elakad, újra felzeng. Betölti a házat. Feri türelmét veszíti.
FERI
Elég legyen már! Elég!
A zongora tovább szól.
Feri lekapja az egyik papucsát, megcélozza vele Fanni ajtaját. Csattanás. Hagyd abba! Hagyd abba, és csend legyen, csend, csend, csend!…
A keringő félbeszakad. Fanni kinéz az ajtaján.
FANNI
Mi történt? Körülnéz. Te üvöltözöl itt?
Feri hallgat a fotel mélyén, összegubbadva.
Hé! Kérdeztelek! Te dobtál valamit az ajtónak? Lejön.
Feri hallgat.
Hozzád beszélek! Ezt te dobtad ide? Mi történt? Más hangon. Hol vannak a többiek?
FERI
Madárhullákat bámulnak.
FERI
Rigók vergődnek a kertben.
Kintről hallani a többieket: „NAHÁT, EZ IS ITT! – EZ MÁR ALIG ÉL! – ENNEK KIS VÍZ KELLENE TALÁN… MEGITATNI… – ENNEK? MINEK MÁR? NE FOGD MEG, HÁTHA FERTŐZ! – MAJD EL KELL ÁSNI ŐKET? – MÉG ÉLNEK… – EZ MÁR NEM…”
FANNI
Na, én nem vagyok kíváncsi madárhullákra… Indulna vissza a szobájába.
De Feri felpattan a helyéről, és szinte kétségbeesve megragadja.
FERI
Maradj! Hallgasd meg, mit álmodtam!
FERI
Te is ott voltál. Be voltunk zárva…
FANNI
Visszamegyek a szobámba.
FERI
Katonák zárták ránk a termet. Valahol falun… Egy iskolában. Foglyok voltunk, férfiak, nők, gyerekek. A te gyerekeid, akiket ott tanítottál… Körülfogtak, köztük álltál, tátogtál, kiáltani akartál, akárcsak mi, mind, de nem jött ki hang a torkunkon… Csak a szemek!… És szürke fény volt, tompa, szürke fény…
FANNI
Na jó, most már engedj!
FERI
Vasmarokkal tartja. Meg akartalak menteni, de nem lehetett. Géppisztolyos őrök álltak az ajtóban… az ablakoknál… mindenütt!
FERI
Melletted egy házaspár. Egy fiatal iparosforma férfi a feleségével. Az asszony karján csecsemő…
FANNI
Ne szoríts, hallod?! Eressz el!
FERI
Hallottam, hogy a férfi sápadtan, de nyugodtan azt mondja a feleségének: „Engem elvisznek, de ti megmenekültök. Szereztem egy asztalost…”
FANNI
Most mit akarsz ezzel? Miért nem engedsz?
FERI
„… egy asztalost, mindjárt itt lesz, lefűrészeli az egyik lábadat… a nyomorékokat hazaengedik, megmenekülsz!”
FANNI
Kiáltva. Fel akarok menni!
FERI
Tartja, nem engedi. És az asszony szó nélkül beletörődött. Jó, azt mondta, jó… Te is meg akartál menekülni! Te is azt hajtogattad, hogy jó, jó, jó… Te is! Azt hitted, megmenekülhetsz, és eszelősen hajtogattad, hogy jó, jó, jó…
FANNI
Undorító!
Eltaszítja magától Ferit, az elesik.
Fanni felfut a lépcsőn. Undorító! Nem érdekelnek a szörnyűséges álmaid! A részeg álmaid! Minek iszol annyit? Minek?
FERI
Feltápászkodik. Te talán különb vagy nálam? Rád van bízva egy sereg kölyök… no hiszen! Jóra! Mondhatom!
FANNI
Az ajtajából. Részeg vagy! Már kora reggel! Mást se tudsz, csak piálni! Bemegy, becsapja az ajtót.
FERI
Utánakiált. Nagy a szád! Nagyon nagy a szád! Tölt, iszik.
A többiek bejönnek a kertből. Megviselte őket a pusztuló madarak látványa. Szétszélednek. Lőrinc az asztalhoz ül, csend. Fanninál megszólal a Chopin-keringő, Péter élvezettel hallgatja, ott áll a lépcső alján, és derűs csodálattal tekint Fanni ajtaja felé. Aztán észreveszi, hogy mind őt nézik. Zavartan feléjük fordul.
PÉTER
Na, igen… Vegyszerektől kaphatnak ilyen bénulást.
LŐRINC
Én? Ki nem állhatom a mérgeket!
PÉTER
Az emeletre tekintve, de azért könnyedén. Odakinn, nálunk, a kukacos gyümölcs a drágább. Ezt tudtátok? A kukacos gyümölcs! Hát persze! Mert azt biztosan nem érte permetlé! Ezek az anyagok nem bomlanak, lerakódnak a májban…
Elnémul a zongora.
FERI
Addig védekezünk, addig védekezünk, amíg egyszer csak megölünk mindent és mindenkit! Iszik.
MAGDA
Péternek. Látod? Látod, mit csinál a barátod? Látod, hogyan készíti ki magát?
PÉTER
Sportolnod kellene! Sportolj, öregem!
Elhallgat, mert Fanni jelenik meg a lépcső tetején. Találkozik a tekintetük.
Szépen játszik. Igen. Nagyon szépen. Azt hiszem… emlékezni fogok rá… erre a keringőre… erre a … Kis mosollyal a többiekre néz. És rátok is. Az emlék, igen, az megmarad. És hát ki is bírja az ember, ha jó a kondíciója! – Hol a gépem? Készítek rólatok egy fotót! Álljatok oda! Lőrinc! Ila! Fanni… Edina! Magda, te is! Ferikém… Rendezgeti őket, némán csoportba állnak, leakasztja a gépet a szék támlájáról, beméri a távolságot. Mind rajta lesztek a képen… Más hangon. Én a sportnak köszönhetem, hogy így tartom magam! Feri, te is vehetnél egy futócipőt. De nem, majd küldök neked egyet. Az enyém olyan könnyű, hogy nem is érzem. És jól tapad. Az kell, hogy jól tapadjon minden terepen. Füvön, salakon, betonon… És télen korcsolyázhatnál! Itt is lehet korcsolyázni, ha nem is úgy, mint nálunk… Svédországban… Ott aztán csodálatos!… Elkattintja a gépet.
Valami különös, visszhangos nesz hallatszik; tenger csobogása, jeges szél süvítése, sirályok rikoltása, fák susogása, s közben felzeng a Chopin-keringő, mint egy belső hallás, éterien, nem valóságos háttérben. Pianissimo indul, de felerősödik, Péternek végül túl kell harsognia.
Csodálatos a tengeren, az öblök jegén, a verőfényes ég alatt a száguldás! Hátszélben harminc kilométeres tempóban repülsz a jégen…
A zene fokozódik; változik a fény: a lefotózott csoport, akár egy nagy képen, mozdulatlan. Péter elfordul tőlük, mintha már elhagyta volna őket. A szélzúgásban, tengercsobogásban és a zongora fortissimójában folytatja.
Ha szembe fú a szél, el kell takarni az arcodat, rettenetes a hideg, de mindenért kárpótol a végtelen tér…
A különös akusztikából most kiválik egy-egy mondat, de Péteren kívül mindenki más továbbra is mozdulatlan.
Az ember újjászületik…
LŐRINC
Akusztikai háttérből. HADIFOGOLY. BELEVÉSTEM A KANALAMBA, HADIFOGOLY…
PÉTER
A természet gyönyörű…
ILA
Akusztikai háttérből. ANYÁD NEHEZEN HALT MEG… VÁRT TÉGED…
EDINA
Akusztikai háttérből. JÓL ÉRZEM MAGAM! ISTENEM, DE JÓL ÉRZEM MAGAM!
PÉTER
…a befagyott tenger…
FANNI
Akusztikai háttérből. JAG ÄLSKAR DIG… JAG ÄLSKAR DIG.
MAGDA
Akusztikai háttérből. TÁNC KÖZBEN A FIÚ TUDTÁRA ADTAM, HOGY MEGKÍVÁNTAM…
FERI
Akusztikai háttérből. VÁR RÁNK JÖVŐ ÉS BOLDOG SZERELEM…
PÉTER
Gyönyörű a világ! Mindig, mindig a természet közelében kell élni! Úszom és futok… és rendbe jöttek az idegeim. Igen. Rendbe jöttek. Az ember… látjátok… láthatjátok… rendbe jön…
Hirtelen csend. Teljes némaság. A fény már csak Péteren. Arcán fáradtság, keserűség, amit könnyű mosollyal leplez.
Igen, kedveseim. Igen. A tél és a nyár örömei.
Nem szabad lemondani róluk. Nem bizony.
Eltűnik Péterről a fény. Sötét. Függöny.
Vége.
|