A „Nyílt vizeken” dallama. Ráúsztatva a szöveg.
BERNÁT
…hívja a Csevejszolgálatot!
GERDA
Igen, igen, ismerem a hirdetést: NINCS TÖBBÉ MAGÁNY, NINCS TÖBBÉ EGYEDÜLLÉT! HA ÚGY ÉRZI, TÁRSRA VAN SZÜKSÉGE…
BERNÁT
…TÁRCSÁZZA A CSEVEJSZOLGÁLAT SZÁMÁT, MÁRIS NEM LESZ EGYEDÜL!
GERDA
…BIZTOSÍT ÖNNEK A GONDVISELÉS CSEVEJSZOLGÁLAT!
BERNÁT
A SZÁZAD TALÁLMÁNYA! AZ ÖSSZEKAPCSOLT VONALAK! EGYETLEN KÉSZÜLÉKEN TÖBB PARTNERRAL IS BESZÉLHET EGYSZERRE! VEGYE IGÉNYBE A GONDVISELÉS VONALAIT A NAP MINDEN ÓRÁJÁBAN!
GERDA
SZÁZAN ÉS SZÁZAN VÁRJÁK A HÍVÁSÁT…
BERNÁT
…SZÁZAN ÉS SZÁZAN ÓHAJTANAK BESZÉLNI ÖNNEL! VÁLASSZON!
GERDA
KÉNYELEM! BIZTONSÁG! RIZIKÓFAKTOROK KIZÁRVA! SEMMIRE SEM KÖTELEZ A CSEVEGÉS!
BERNÁT
Semmi visszafordíthatatlan történés!
GERDA
És semmi megváltoztathatatlan döntés. Szünet. Ezt jól megtanultuk!
BERNÁT
ÖN NEM LÁTHAT MINKET, MI NEM LÁTHATJUK ÖNT!
GERDA
TELJES DISZKRÉCIÓ! CÍM, TELEFONSZÁM TITOKBAN TARTVA! NEM SZOLGÁLTATUNK KI SENKIT! – jól ki van ez találva, igaz?
BERNÁT
Tökéletesen! Szünet. Maga sokszor igénybe veszi?
GERDA
A Gondviselést? Néha. Amikor úgy érzem…
BERNÁT
Hogy kibírhatatlan a magány?
Kattog a vonal.
Erős kattogás a vonalban.
BERNÁT
Halló! Nem értem jól! Kattog a vonal… Mit mondott?
GERDA
Semmit. Semmit se mondtam, csak éppen annyit, hogy: aha! Na, már abbamaradt!
BERNÁT
Talán hozzánk akartak kapcsolni valakit?
GERDA
Vagy csak egy kis üzemzavar. Előfordul.
BERNÁT
Magának már van ebben némi tapasztalata, igaz? Én most próbálom először. A hirdetés szerint semmi kockázat. Tudja, ha az ember személyesen is meg akar ismerkedni valakivel… Vagyis, ha két idegen elkezd… hogy is mondjam, elkezd egymás felé tapogatódzni… érti, ugye?… mint valami sötét folyosón… érti, hogy gondolom? Hát abban mindig van valami riasztó…
GERDA
Maga szerint is? Bár én nem riasztónak mondanám…
BERNÁT
Igen, nem ez a legjobb szó.
GERDA
Felelősség. Nyomasztó felelősség. Meg csalódás. Csalás – és csalódás.
BERNÁT
Csalás és csalódás! Ez az! Szünet. Én is megjártam néhányszor.
BERNÁT
Azt. Kis nevetés. Azt, a sötét folyosót. Komolyan. Úgyhogy nem kérek a komplikációkból. De azért…
GERDA
A magány se jó. Igaz?
BERNÁT
Nem, nem, az sem. Ma is…
GERDA
Érezte, hogy a feje fölé csapnak a hullámok?
GERDA
Hogy mindjárt üvölteni fog az egyedülléttől? Hogy kellene valaki… de a dolog mégse legyen… hogy is fejezte ki? Komplikált!
BERNÁT
Nagyjából. Nagyjából így.
GERDA
Hát erre jó ez a szolgálat.
GERDA
Látja, beszélgetünk, máris milyen jól eldiskurálunk, holott semmit sem tudunk egymásról.
GERDA
Se egymás nevét, se azt, hogy ki kicsoda…
BERNÁT
Igen, ez megnyugtató.
GERDA
Pontosan ez az, amit szeretek benne. Hogy megnyugtató. Mert az embernek kell ugyan valaki… barát… társ… hát az kell, nem? De ki tudja, mi származik abból, ha ezt vagy azt a fickót felkeresi? Ki tudja, mibe bonyolódik bele? Elcipelik egy kocsmába, inni kell, amikor nincs is kedve, de a haverok biztatják… Felhívja valaki a lakásába… ott aztán összeismerkedik mindenféle link alakkal… valamelyik a nyakába akaszkodik, pénzt kér kölcsön, vagy előhozakodik a gondjaival, megdumálja, hogy olvassa el a verseit, szerezzen neki állást a cégénél, esetleg protekciót akar, vagy hogy hozza össze a tanácsi előadóval, a miniszterhelyettessel, egy válóperes ügyvéddel…
BERNÁT
Derűsen. Így, ahogy mondja!
GERDA
Meg akadhatnak ott nők is, elvált asszonyok, akik már hetek óta nem voltak férfival, ami még nem is lenne olyan veszélyes… már úgy értem, magára nézve, ha nem éppen a legszentimentálisabb szúrná ki, maga pedig azzal a lágy szívével…
BERNÁT
Honnan veszi, hogy lágyszívű vagyok?
GERDA
Lágyszívű és határozatlan, ezt nem sértő szándékkal mondom. Kalandoroknak nincs szükségük a Gondviselés Csevejszolgálatra. Nos? Igazam van?
BERNÁT
És ha csak játszom? Ha csak unatkozom? És azért tárcsáztam?
GERDA
Kis szünet után. Nem hiszem. Szünet. Nem, maga nem játszik… Hall engem? Halló!
GERDA
Élénken. Szóval magára szállna az a szentimentális cafka, maga pedig azonnal lépre menne, na, más se kéne, mint egy ilyen zűrzavaros kapcsolat. Igaz? Állandó hivatali telefonokkal, levelekkel, éjszaka érkező táviratokkal! Azokkal az ostoba szövegekkel, hogy SZERETLEK HARAGSZOM RÁD TE ÉDES NE HAGYJ EL GYŰLÖLLEK MEGHALOK ÉRTED DÖGÖLJ MEG TE ÁLLAT ÉDESEM…
BERNÁT
Nevet. Hát maga aztán érti!
GERDA
Még élénkebben. De jó, ne legyen elvált asszony az illető, hanem aktív feleség, ó, uramatyám, mire képesek az ilyenek is! Micsoda buzgalomra! Feltüzeli őket a csalás szent vétke, a titkolódzás, a lopott órák édessége, aztán persze megint csak maga lesz a bűnbak, maga lesz az oka minden bajnak, az elhanyagolt gyermekeknek, az elzüllött kislánynak, a rossz társaságba sodródott fiúnak… De tegyük fel, hogy csak lány az áldozatvadász, hajadon, ugyebár, aki még sohasem volt férjnél, az sem egyszerű eset! „Mi lesz az ígéreteivel, barátom? Csak hitegetett?! Csak lopta az időmet? Mikor törvényesítjük végre a dolgot?!” Ó, milyen kisírt szemek, micsoda vádak! A szülők szemrehányó pillantásai! A zord apák kirohanásai!…
BERNÁT
Na, és a férfiak? A férfiakkal mi a helyzet? Ha maga kerül pácba, mi a helyzet?
BERNÁT
Miért nem arról beszél, hogy maga mibe sodródna?!
GERDA
Arról beszélek…
Csend. Lemezről a „Nyílt vizeken”.
Bekapcsoltam a lemezjátszót. Hallja?
BERNÁT
Az előbb is ezt hallottam?
GERDA
Feltehetek mást is.
BERNÁT
Nem, nem, hagyja csak! Szünet. Megmondaná…
BERNÁT
Megmondaná a… nevét?
GERDA
Gerda. Szünet. Gerda. Tetszik?
GERDA
Na, na, na! Az már sok lesz! Annyit ne akarjon tudni!
GERDA
A legtöbb férfinak tetszik.
BERNÁT
A hangodból ítélve fiatal lehetsz.
GERDA
Nem faggatlak. De te sem lehetsz idős…
BERNÁT
Kérdezz csak, ahogy a kedved tartja.
GERDA
Nem, mondtam már, hogy nem! Maradjunk a puszta csevegésnél. Hol is hagytam abba? Amikor közbeszóltál…
BERNÁT
A kisírt szemű lányoknál. Nem te magad is egy ilyen kisírtszemű vagy?
GERDA
Ne akarj mindent azonnal megtudni… Szünet. Persze a komplikációhoz elég egy kutya is.
BERNÁT
Hogyhogy egy kutya?
GERDA
Valaki rád sóz egy kutyát. Találkozol egy régi haveroddal, összeszaladsz vele az utcán. Megöleled, diskuráltok, belemelegszel. És mi a vége? Kiböki, hogy most kölykezett a fajtiszta terrierje, már mindegyik kutyusnak akadt lelkiismeretes gazdája, csak annak a legkisebbnek, a vakaréknak nem, ugyan, vedd meg, pajtás, ne légy szívtelen, lesz egy hű társad, meglátod, mennyire fog ragaszkodni hozzád a kis büdös, jó gazdija lennél, velem is jót teszel, vidd az ártatlant, az isten is megáld és így tovább…
BERNÁT
Nevet. Én persze nem tudnám visszautasítani, azt gondolod?
GERDA
Se te, se én! Vinnéd a kis terriert, pedig soha nem akartál kutyát tartani!
GERDA
Megjátszhatjuk macskával is!
BERNÁT
Neked macskád van?
GERDA
Nincs. Se kutyám, se macskám, se senkim!
Kis csend.
GERDA
Idegesen. Most azt hiszed, mindent tudsz, már mindent értesz!
BERNÁT
Csak annyit, hogy őrzöd a magányodat.
GERDA
Tartózkodom a komplikációktól!
BERNÁT
A komplikációktól?
GERDA
A te szavad. Te mondtad. Szünet.
BERNÁT
Gerda. A neved valamilyen virágra emlékeztet. Még senki sem mondta?
GERDA
Ó, mondtak már mást is! Sok mindent!
GERDA
Állítólag erotikus képzelgésre ingerli őket a nevem.
BERNÁT
Nem te magad ingerled őket erre?
GERDA
Miért, mit gondolsz, milyen vagyok?
BERNÁT
A hajad… fekete. Eltaláltam?
BERNÁT
A bőröd kreolos, a szemed…
GERDA
Halljam? Milyen a szemem?
BERNÁT
Mélybarna. Nagy szempillákkal.
BERNÁT
Szeretem a nagy, seprős szempillákat. A szád…
BERNÁT
A szád olyan, amire azt mondják…
GERDA
Csak nehogy te is elragadtasd magad!
Nevetnek.
GERDA
Szolid vonalú a szám. Soha nem festem, mégis…
BERNÁT
Mégis feltűnő! Erotikus.
BERNÁT
Most egy fotelban ülsz… vagy fekszel?
BERNÁT
Iszol valamit? Úgy értem, van a kezed ügyében némi ital?
BERNÁT
Vodka? És fekszel. Heverőn? Ágyban?
GERDA
Hm. Heverőn. Kezem ügyében a vodka, szól a lemezjátszó, és veled telefonálok.
BERNÁT
Kellemes a szobád?
GERDA
Kellemes. De ez most mellékes.
BERNÁT
Zavartan. Na persze…
GERDA
Szenvtelen hangon. Harminchat négyzetméter, lakótelepi garzon, két éve költöztem ide egy társbérletből, boldog vagyok, hogy magamra zárhatom az ajtót, és nem piszkál senki. A régi bútoraimat eladtam, mert nem fértek be ebbe az egérlukba. Se az anyám régi szekrénye, se a kétszemélyes heverő…
BERNÁT
Kétszemélyes? Azelőtt kétszemélyes heverőd volt?
Csend.
GERDA
Fekete hajjal, seprős szempillákkal, mélybarna szemmel és kreol?… igen… kreol bőrrel itt fekszem egyedül… meztelenül!…
Csend. Csak a dal.
GERDA
Halkan, kis izgalommal. Egyedül élsz?
BERNÁT
Szóval mégis? Mégis érdekel?
GERDA
Halkan, makacsul. Egyedül? Egyedül vagy, akárcsak én itt? Egyedül? Ne mondd el, milyen vagy! A hangom úgyis lát téged. És a te hangod is látja a testemet.
BERNÁT
Egy éve, amióta hazajöttem Svédországból…
GERDA
Makacsul, halkan. Egyedül?
BERNÁT
Kimentünk meglátogatni a bátyámat. Pontosabban… a feleségem előbb utazott Stockholmba… én nem mehettem vele, csak három hét szabadságot kaptam a gyárban. A bátyám odakinn él már huszonhét éve. Nagyon jól megy neki, spórolós svéd lett. Nem talált odakinn feleséget… elvette az enyémet. Vagy az enyém ment hozzá… részletkérdés. Együtt vártak a repülőtéren, kéz a kézben… azt mondták, szeretik egymást. Jó, mi?
BERNÁT
És hívnak. Látogatóba. Mintha mindig férj és feleség lettek volna. Mintha én nem is ismerném Szilvit. Szilvi – ez a neve a volt feleségemnek. A bátyám áradozik róla. Szilvi rendbe hozta a házat, Szilvi kicserélte a televíziót, Szilvi tízezer korona segélyt szerzett… – Szilvi nemcsak a lakást hozta rendbe, a bátyám anyagi helyzetét is fellendítette. Itthon könyvelő volt, most aztán hasznát látják… Elolvashatom, mit írt legutóbb is! Itt van a levél… tessék! Na, melyik rész is…?
GERDA
Ott őrzöd a levelét?
BERNÁT
Csak véletlenül van itt éppen… Tessék: „Emlékszel talán, hogy Gyula panaszkodott…” – A bátyámat hívják Gyulának, de nem is ezt akarom… hanem ezt, igen: …„a könyvelése. Gyula keresetéből eddig 47 százalékot vontak le, de én most olyan ügyesen könyvelek, hogy az adóval lementünk 15 százalékra! Ez itt már rekord! Erre csak a legügyesebb ügyvédek képesek, de én nemhiába gyakoroltam a szakmát egy megszorult országban…” s a többi… aztán itt még: „Svédországban megfeszítetten kell dolgozni, s a legbosszantóbb, hogy a pénzed tetemes részét elveszik adóba, hogy aztán a csalóknak, munkakerülőknek, a kurváknak meg az iszákosoknak adják, akik ki is teszik azt a tíz egész háromtized százalék munkanélkülit…” De azt már elfelejti a drága, hogy ő is ebből a szociális juttatásból vásárolt színes televíziót! Ilyenekkel traktál! Hát észnél van ez?!
GERDA
Szereted, a bátyádat pedig gyűlölöd.
BERNÁT
Se őt nem szeretem, se a bátyámat nem gyűlölöm…
GERDA
Szilvit szereted. A többit gyűlölöd.
BERNÁT
Miféle többit?! Ostobaság!
GERDA
Jó, jó, semmi közöm hozzá. Csirió! Iszom egy kortyot. Ühmmm… a fene egye meg, most látom, esik az eső.
GERDA
Ahogy kinézek az ablakon… látom. A kinti fényben. Esik. A fene egye meg, utálom. Tifelétek is esik?
BERNÁT
Rosszkedvűen. Fogalmam sincs!
GERDA
Hát pillants ki az ablakon!
BERNÁT
Nem érdekel! Szünet.
GERDA
Pocsék rossz ma a tévé műsora. Szünet. Halló! Mondom, semmi érdekes a tévében. Szünet. Halló! Halló, itt vagy még?
GERDA
Azt hittem, hogy már nem is…
BERNÁT
Inkább néznéd a tévét?
Recsegés, kattogás a vonalban.
Hé, mi ez már megint? Gerda! Csak nem megy szét a vonal? Gerda!
GERDA
Halló! Beszélj hangosabban! Halló!
ANINA
Halló! Halló, mi vagyunk azok! Anina és Alex. Halló!
A vonal kitisztul.
Alex és Anina! Halló! Maguk kik, kedveseim?
BERNÁT
Összekapcsoltak valakivel…
ANINA
Igen, igen, mi kértük, Alex meg én, hogy ma este egy fiatal, kedves párral beszélhessünk.
BERNÁT
Gerda! Hallod ezt? Úgy értem, hallod, hogy valaki…
GERDA
Hallom, persze hogy hallom!
ANINA
A nevem Anina. A férjem Alex…
BERNÁT
Muszáj velük beszélni?
GERDA
Semmi sem kötelező, Bernát, semmi, de semmi!
ANINA
Szabadna tudnom, kikkel cseveghetünk?
BERNÁT
Gerda! Ugye, nem teszed le a kagylót?
ANINA
Gerda? Alex, drágám, az egyiket Gerdának hívják, milyen bájos név, igazam van? Neked tetszik, Alex?
ANINA
Gerda. Hangosabban. Gerda!
ALEX
Értem, értem már! – Ki az a Gerda?
ANINA
Az egyik, akivel a Gondviselés Csevejszolgálat összekapcsolt ma estére.
ANINA
Persze, hát mi kértük a Gondviselést, hogy ne maradjunk egyedül! Legalább ma ne! Köszönj Gerdának, Alex!
ANINA
És még kihez van szerencsénk?
GERDA
Én kiszállok, semmi kedvem…
ANINA
Halló, nem értem, mit mond, kedvesem?
BERNÁT
Asszonyom, ragaszkodnak hozzá, hogy velünk beszélgessenek? Hogy éppen velünk?
ANINA
Hát hogyne, ne aggódjék, nagyon szívesen! Szabad a becses nevét?
BERNÁT
A nevem Bernát, de én… de mi jobban szeretnénk…
ANINA
Ó, hogy csak mi tegezzük magukat? De hát megbocsásson, maguk annyira fiatalok? Jó, rendben, megkérdezem Alexet!
BERNÁT
Ne fáradjon, asszonyom…
ANINA
Semmi, ez nem fáradság! Alex! Ezek a kedves fiatalok arra kérnek, hogy tekintsük őket a gyerekeinknek, és tegezzük mindkettőjüket. Helyesled, Alex?
ALEX
Meg vagyok hatódva! Mondd meg nekik, hogy meg vagyok hatódva!
ANINA
Hát mondd meg nekik te, drágám! Örülni fognak! Halló! Alex szeretne mondani valamit…
BERNÁT
Gerda, ne! Ne hagyj magamra…
ANINA
Tegezd őket, Alex, arra kértek, hogy tegezzük őket!
ALEX
Halljátok, amit mondok, gyermekeim? Meg vagyok hatódva! Ma este… ma este Anina meg én az aranylakodalmunkat üljük… Bizony, ma ötven éve… ötven évvel ezelőtt… azon a gyönyörű verőfényes napon… Az a sok kocsi! Virágok! Azok a derűs arcok… a pezsgő! … Folytasd, Anina, nekem ez most nem megy… a hangom… innom kell egy kortyot! Anina…
ANINA
Na, jó, jó, ne könnyezz, Alex!
ALEX
Nem sírok… csak olyan boldog vagyok… olyan boldog…
GERDA
Minden jót, kedves Anina és Alex!
ANINA
Köszönjük, köszönjük… Ha most látnátok minket! Itt ülünk ünneplőben, a mi kedves otthonunkban. A falon keleti szőnyegek, a díványon teveszőr takaró, indiai lámpa ég a kínai asztalka fölött… és körül, körös-körül képes újságok! Egész délután ezeket nézegettük, felidéztük a régi emlékeket! Itt minden csupa emlék! A világ csodálatos tájairól… ahol felléptünk! Talán maguk, hölgyeim és uraim… akarom mondani, ti, kedves gyermekeink, ti is láttatok minket valaha: Anina és Alex a gumiasztalon…
ALEX
Váratlanul, harsogva, mint a porondon. Ollé!
ANINA
Gyengéden. Hagyd ezt most, Alex!
GERDA
Cirkuszban tetszettek fellépni?
BERNÁT
Á, igen, emlékszem! De elég régen volt…
ALEX
Mit mondanak?! Emlékeznek ránk?!… Ki ne emlékezne ránk? – Anina, mikor vacsorázunk?
ANINA
Mindjárt, Alex, mindjárt! Türelmetlen szegénykém, mert a kedvencét készítettem, gombás omlett almakompóttal. És pezsgő! Már kortyintgattunk a pezsgőből, de nemsokára vacsora… hanem azután, ugye, diskurálunk még egy kicsit?
BERNÁT
Ami azt illeti, Anina…
GERDA
Tudja, Anina, mi legszívesebben…
ANINA
Legszívesebben velünk vacsoráznátok? Ó, kedveseim! Sietni fogunk, hogy ne várakoztassunk meg benneteket! Jaj, úgy örülök, hogy ilyen kedves partnerekkel kapcsolt össze minket a Gondviselés! És Bernát, a mi jó Bernátunk még a számunkra is emlékszik!…
ALEX
Szabad a becses nevét? Nem jól értettem a bemutatkozáskor!
GERDA
De hisz már tudják mindkettőnkét!
ANINA
Nevet. Ó, ó, ó! Alex azért mondja ezt, mert így kezdődött a számunk! Meghajoltunk a porondon, meg akartuk szólítani egymást, de csak habogtunk, és akkor azt mondtuk: „Bocsánat, szabad a becses nevét? Nem jól értettem a bemutatkozáskor…”
ANINA
Egyszerre mondtuk, persze, egyszerre.
ALEX
Egyszerre. Egyszerre kell mondani! Mondjuk egyszerre!
ANINA, ALEX
Egyszerre. Szabad a becses nevét? Nem jól értettem a bemutatkozáskor!
Alex harsányan, bohócosan felnevet.
ANINA
Jó… jól van, Alex! Jól van!
ALEX
Hirtelen abbahagyja, más hangon. Nem töpped össze az omlett?
ANINA
Légy türelemmel, drágám, mindjárt, mindjárt! A kedves Gerdát meg Bernátot érdekli a számunk…
GERDA
Nem, nem, csak vacsorázzanak!
ANINA
De persze úgy ordítottunk…
ALEX
…amikor egyszerre beszéltünk, úgy ordítottunk, hogy egy szavunkat sem érthettük, befogtuk a fülünket, savanyú pofát vágtunk…
ANINA
A közönség fetrengett…
ALEX
…a röhögéstől. Hát még amikor meghajoltunk egymásnak háttal!
BERNÁT
Igen, igen, rémlik valami!
ALEX
Ki ne emlékezne rá?! Egymásnak háttal! Háttal egymásnak! Haha… fantasztikus volt! Egészen fantasztikus…
ANINA
Alex! Na! Halljátok? Még őt is hogy megnevetteti! Na! Alex!
ALEX
Nevet, köhög a nevetéstől. Egymásnak… háttal! Egymásnak… háttal egymásnak…
ANINA
Így kezdődött…
Alex nevet, köhög.
Na, Alex, hagyd már abba! – Szóval… ez volt az antré. Anina és Alex! Ki volt írva a plakátokra Budapesten, Bécsben, Prágában, Párizsban, Lisszabonban, Moszkvában, Londonban.
Még Sydneyben is voltunk! És persze rengeteg kisebb városban. Anina és Alex…
Gerda felteszi a lemezt.
Mi ez, Alex! Hallod ezt a dalt? Erre táncoltunk!
ALEX
A „Nyílt vizeken”! Anina! A „Nyílt vizeken”!
ALEX
Körbe, körbe! Körbe, körbe szépen, a rézágy körül!
ANINA
A rézágy! Az a hatalmas rézágy!
ALEX
Köhécselve dúdolja a dalt. A „Nyílt vizeken”! A mindenségit neki! De régen volt!
ANINA
Alex frakkot viselt, barominagy lakkcipőt, fehér mellényt… és egy óriási-óriási óraláncon egy vekkert!
ALEX
Anina meg csipkés slafrokban. Kanárisárga parókával! A szája szív alakúra festve… piros pofik… párnák a slafrok alatt, az ülepe táján…
ANINA
Kuncog. Az ülepem! Az a formás ülepem!
ALEX
Táncoltunk! Táncoltunk, körbe, körbe a porondon! Meg a rézágy körül!
ANINA
Tárgyilagosan. Ami nem más volt, mint a gumiasztal!
BERNÁT
Az volt a gumiasztal?! Nahát!
ALEX
Egyenest abba huppantunk bele!
GERDA
Micsoda marhaság lehetett!
ALEX
Azt látni kellett! Tessék! Itt… itt a kép az újságban!
ANINA
Ezt ők nem látják, Alex!
ALEX
Tessék! Meg lehet nézni! Anina hálóingben…
ANINA
Ne csacsiskodj, Alex, drágám…
ALEX
Csak nézzék meg, ha nem hiszik, milyen csodálatos voltál! Húsz méter tüll! Ahogy abba belegabalyodtunk! Jaj! Ha eszembe jut… ahogy mi abba… Nevet.
ANINA
Na és te a csíkos pizsamádban? Az orrod pingponglabda. Veres pingponglabda!… Te kezdted a mutatványt!
ANINA
Te le – én fel! Te le – én fel!
ALEX
Én fel – te le! Én fel – te le!
ANINA
Hármas szaltók! Összegömbölyödve! Megpördülve!
ALEX
Talpra! Hátra! Fel! Vissza! Fel! Vissza! Holé-hopp!
ALEX
Vissza! Vissza! Vissza! Vissza!…
ALEX
Köhögve. Vissza! Fel! Vissza!…
ANINA
Alex! Na! Vigyázz! Egy korty pezsgőt, drágám! Igyál egy kortyot. Na, gyere, ülj le. Pihenj. Szünet.
Kifáradt. Azt hiszem, tálalom a vacsorát…
ANINA
Mit akarsz mondani?
ANINA
Ne erőlködj, Alex, így nem múlik el a köhögésed. Gyere, tálalom az omlettet. A kompótban birsalma is van…
ALEX
És egymás kezét… egymásét…
ANINA
Ja, a kezünket, persze. Igen.
ALEX
Azt kerestük mindig. Az volt a truváj! Külön lendülni, de közben… egymás…
ANINA
Jól van, értik már, ne fáradj.
ALEX
Makacsul. Hogy elkaphassuk… és megszoríthassuk egymás kezét. Ez volt a truváj!
ANINA
Persze, drágám! – Gerda és Bernát! Kedveseim, vacsora után jelentkezünk, ugye megígérik, hogy diskurálunk még… annyira szeretném…
BERNÁT
Persze, Anina, persze.
Csend.
GERDA
Inkább elmentem volna egy moziba.
Csend.
BERNÁT
A múltkor megjártam… Szünet. A moziban. Szünet. Jól megjártam. Egy olyan alak ült mellettem… egy olyan büdös alak! Szó szerint értsd. Büdös volt. Ott ült mellettem, szorosan, a könyökét felrakta a karfára, terpeszkedett, szuszogott, mocorgott… „A postás kétszer csenget” – azt néztem meg…
GERDA
Amiben szerelemből ölnek.
GERDA
Hogy egymásé lehessenek. Csakhogy nem lehet. Nem sikerül. Igaz? Ha nem eleve úgy rendeltetett, akkor kár erőlködni. Hát nem? Szünet.
BERNÁT
El sem ülhettem a bűzbomba mellől. A nézőtér zsúfolva. Elhúzódtam, amennyire lehetett, de nem volt menekvés. Majdnem rosszul lettem. Hogy a csudába tud valaki ennyire mocskos, piszkos, büdös lenni? Attól féltem, tetveket kapok tőle. Azóta, ha moziba megyek egymagam, három jegyet veszek. Hogy jobbról meg balról üres zsöllyék legyenek mellettem.
GERDA
Te aztán nem ölelnéd át a leprást.
GERDA
Az öt sebből vérző Krisztust sem!
BERNÁT
Megbántva. Úgy emlékszem, te nem akartad ezeket a szegény öreg bohócokat végighallgatni, s nem én!
GERDA
Hát nem is! A hülye számukkal!
Csend.
BERNÁT
Egyszer jártam valakivel. Már a svéd ügyem után. A kémiai üzemben volt laboráns. Ahol én technikus. Gyönyörű, szőke haja volt. De amikor átöleltem, a hajából mindig az orromba csapott az a kénes szag. A gyár szaga. Egy nap megmondtam neki… hogy miért is nem megy kettőnk között az a dolog rendesen. A vegyi szagok miatt. Azt felelte, én is büdös vagyok, de ő azért szeret. Azért tud szeretni…
Csend.
BERNÁT
Nem tehettem róla. Nem ment.
GERDA
Van egy házaspár. Összejárok velük. A nagyobb ünnepeket is együtt töltjük. Nyáron kirándulunk. Kocsijuk van. A nő ott dolgozik a fodrászatban, ahol én kozmetikus vagyok. Jópofa. A férje karosszériás, pocakos, az a vidám, nagyevő típus. Imádnak enni, rengeteget főzünk, de én nem bírok annyit zabálni, a nő szerint a férje miatt koplalok, mert az szereti a girnyó nőket. Hogy én így akarom megtartani magamnak a férjét. Ez csak vicc, nevetünk rajta, általában sokat nevetünk. A férfi imádja a disznó vicceket, folyton disznó vicceket mesél, ha velük vagyok. Mondom neki, te ezzel nem tudsz felizgatni, ne provokálj, erre nem vagyok vevő! Ezen is nevetünk, pedig komolyan beszélek, csakhogy mi sohasem tudjuk, ki mikor mond valamit komolyan, s mikor tréfál. Nincs köztünk semmi, de a pasas bármikor megtenné velem…
GERDA
Én pedig vele. De nem jutunk odáig. Gondolom, néhányszor már kipróbált a fantáziájában. A nyakukon lógok, pedig idegesítenek, annyira elégedettek, hogy az már bőszít! Mégis… Nem tudok szakítani velük. Hanem a múltkor elmentünk valami táncos helyre. Engem felkért egy osztrák, jól éreztem magam, megyek vissza az asztalunkhoz, nem vettek észre, meghallottam, miről beszéltek. Rólam. Hogy talán felcsíp engem ez az osztrák, és kivisz Bécsbe vagy hová? Érted?
GERDA
Meguntak. Érted? Kiderült, hogy ők is módfelett unnak, de nem merik éreztetni. Nem ítélem el őket ezért. De még mindig nem szakítottunk.
Csend.
BERNÁT
Mondd… nem gondolod, hogy…
BERNÁT
Ostobaság. Tudom, mit felelnél…
GERDA
Azért csak kérdezz!
BERNÁT
Nem gondolod, hogy…
Kattogás, röviden. Majd tiszta vonal.
ANINA
Halló! Halló, máris itt vagyunk! Pompás vacsora volt, Alex, a drágám kétszer is vett a tálból, persze hagytam, én csak könnyű ételeket főzök, kímélni kell magunkat! Halló! Itt vagytok, kedveseim?
ANINA
Gerda is? Remélem, ő is!
GERDA
Én is. Hangsúllyal. Természetesen én is!
ANINA
Természetesen! Hallod, Alex, már alig várták, hogy befald az omlettet! Gyere, beszélgetni akarnak… Nos, hol is hagytuk abba? Ja, igen, azok a nagyszerű sikerek! Alex! Gyere már!
GERDA
Bernát? Halló, Bernát!
BERNÁT
Hallgatlak, Gerda!
GERDA
Mit akartál kérdezni? Az előbb. Mit akartál?…
ANINA
Alex! Ne piszmogj ott az asztalnál, gyere, hozd a poharad, ha akarod, csak ki ne löttyintsd azt a drága pezsgőt! Na, már itt van… Szóval a számunk, Alex. Az volt a címe, hogy: A HÁZASPÁR…
ALEX
Nem, nem az volt a címe, hát már nem emlékszel? A BOLDOG HÁZASPÁR! Ez volt a címe! A BOLDOG HÁZASPÁR!
ANINA
Persze, persze, A BOLDOG HÁZASPÁR! És mennyi ötlettel volt előadva, mennyit készültünk rá, ugye, drágám?
ALEX
Tele volt veszélyes mutatvánnyal! Azok a szaltók! Ma már olyan szaltókat senki sem tud! Meg a bukfencek, ugrások! És közben a móka, hogy a publikumnak ne tűnjék fel az erőlködés…
ANINA
Úgy bizony, mert azért nem volt könnyű!
ALEX
De mi ügyesen csináltuk. Senki sem vett észre semmit a küszködésből! Mulassanak csak! Mulasson csak a publikum! Hát azt nem volt egyszerű elérni! Meg azt sem, hogy közben a kezünk összeérjen!…
ANINA
Erről már beszéltél, Alex!
ALEX
De ha egyszer az volt a legnagyobb truváj!
ANINA
Volt azért ott még más is!
ALEX
Más hangon. Pompás volt az omlett. A te gombás omletted!
ANINA
Köszönöm, kedves vagy, de most a régi időkre emlékezünk…
ANINA
A kezedben a pohár, drágaságom! Módjával! Módjával kortyolgass, már kissé sokat ittál!
ALEX
Ünnepünk van, vagy nem? Csak az fáj…
ANINA
Ne kezdj érzékenykedni, Alex!
ALEX
Csak az bánt, hogy ezt a sok emléket, amit őrzünk, nincs kire hagyni… Senki… senki sincs, akire hagyhatnánk…
ANINA
Anyásan. Éppen azért mesélünk az emlékeinkről, drágám. Gerda és Bernát türelmetlenül várják, hogy folytasd…
GERDA
Ó, már sok érdekeset hallottunk eddig is…
BERNÁT
Már mindent ismerünk, töviről-hegyire…
ANINA
Elmélázva. Amikor egybegabalyodtunk…
ALEX
Amikor mit csináltunk?
ANINA
Ejnye, hát amikor kiszálltunk a rézágyból, és átöleltél, és megpörgettél – akkor jött mindig az, hogy egybegabalyodtunk!
ALEX
Tényleg! Az uszályod!
ALEX
A hálóinged uszálya! Az a húsz méter tüll! Ahogy körém tekeredett! Forogtunk, forogtunk, tudjátok, gyermekeim, forogtunk, egymásba gabalyodva, egymáshoz kötözve, eggyé válva, s közben szólt a zene, a közönség tapsolt, rikoltozott örömében, mi pedig csak forogtunk, pörögtünk, pörögtünk, szorítottuk egymást… Nem volt könnyű mutatvány az sem! Anina és Alex! Mindig sikerült!
ANINA
Alex és Anina! Csodálatos volt! Eggyé válva! A reflektorok fényében!
ALEX
A porondon! Évtizedeken át!
ALEX
Anina nélkül nem ment volna. Nem lett volna siker.
ANINA
Alex nélkül nem lett volna siker! Alex volt a legcsodálatosabb!
ALEX
Ollé! – kiáltottuk. Ollé!
ANINA
Vidáman. Ollé! Ollé, Alex!
Nevetnek.
GERDA
Bernát! Mit akartál kérdezni tőlem? Emlékszel? Még az előbb. Mit akartál…
GERDA
De, kérdezz, kérdezz csak, Bernát!
BERNÁT
Gerda! Mi lenne, ha én most…
BERNÁT
Ha megmondanád, hol talállak, és én most elmennék…
GERDA
Reménnyel. Ha te most eljönnél?…
ANINA
Nevetésből. Micsoda gyönyörű évek, gyermekeink, micsoda élet, mekkora boldogság! Milyen szép minderre emlékezni, ugye, Alex drágám?
ANINA
Ugye, te is érzed, mennyire sikeresek voltunk?
ALEX
Ollé! Anina! Ollé! Köhög.
ALEX
Köhögési rohamban. Ollé! Ollé, a kezünk… Anina… az egymásba kapaszkodó… kezünk…
ANINA
Vigyázz! Alex! Alex, mi van veled? Megszédültél?
ALEX
Köhög. A „Nyílt vizeken”!… Hogy is volt? Anina! Dúdolni próbálja. Gyere! Gyere, Anina! Hogy is volt az a tánc, az a forgás?…
ANINA
Zavart nevetéssel. Nem, nem táncolhatunk, most nem! Nincs zene, így nem megy, drágám!… Jaj! Jaj, Alex! Alex!!!… Mi bajod? Megbotlottál?! Megütötted magad?!
ALEX
Nyögve. Anina… a kezed! Add a kezed…
ANINA
Mondtam, mondtam, ugye, hogy így nem fog menni!
ALEX
Erőtlenül. Pezsgőt! Egy korty pezsgőt!…
ANINA
Serényen. Jaj, istenem, mi lelt, drágaságom? Igyál!
Alex mellényel, köhög.
Vigyázz! Kelj fel, itt a kezem…
ANINA
A kezem, persze, fogd meg a kezem, szorítsd meg… Alex! Uramisten! Rémülten. Uramisten!… Gerda! Bernát! Jaj! Segítsetek! Segítsetek, hiszen ez!…
Döbbent csend.
GERDA
Nem tudunk… nem tudunk segíteni, Anina!
ANINA
Gyorsan! Gyorsan, gyorsan! Alex… az én Alexem… Hát nem látjátok? Hát nem látják?…
BERNÁT
Csendesen. Semmit sem láthatunk, Anina!
ANINA
Jaj, nem bírom! Segítsetek…
ANINA
Segítsetek már!! Segítse…
Éles kattanás a vonalban. Csend.
BERNÁT
Lehetetlen, nem tudjuk, hol vannak…
GERDA
Talán a Gondviselés-központ megmondja!
BERNÁT
Titokban tartják a vonalakat. Teljes diszkréció, hiszen tudod! Ez a Szolgálat jelszava. Ebből élnek!
GERDA
Riadtan. Halló! Halló, Anina! Válaszoljon! Kérem!… Halló! Aninaaaa!…
Néma csend.
Nem felelnek.
BERNÁT
Talán nem történt semmi végzetes.
BERNÁT
Anina és Alex. Abban a nagy rézágyban. Szegények.
GERDA
Kis csend után. Megmondjam, hol találsz?
GERDA
Megmondjam, Bernát? Megmondjam, hol vagyok? Akarod tudni?
BERNÁT
Boldogan. Ó, Gerda!…
GERDA
El akarsz jönni hozzám?
BERNÁT
Ha megmondod… ha megmondanád, hol talállak…
Kattogás, recsegés a vonalban.
Gerda! Halló!
GERDA
Akkor eljönnél, Bernát?
Kattog, recseg a vonal.
BERNÁT
Ijedten. Halló! Halló! Gerda!
GERDA
Bernát! Hallasz engem?!
BERNÁT
Gerda! Beszélj, Gerda, nem értelek!…
GERDA
Jó hangosan beszélek. Ennél hangosabban már nem tudok, hát nem hallod? Bernát? Megmondom, hol találsz…
BERNÁT
Semmit sem hallok, Gerda! Egy szót sem!
GERDA
Ha el akarsz jönni…
BERNÁT
Rettenetes! Egy szót sem értek most már! Egy szót sem! Halló! Hallóóóó!…
GERDA
Halló! Figyelj rám, megmondom… Hallóóóó!
BERNÁT
Hallóóóó!… Hallóóóóóó!!!…
A hallózás szakadatlan, míg bele nem vész az éterbe.
Vége.