Vonatzaj közelít. Teljes hangerő: robogó expressz. Fülkeajtó csapódása. Éles sikoly. Fékezés a nyílt pályán. Ütközők fémes csattanása. Szaggatott vonatfütty. Kiúszik.
FETTER
Halló, itt az Életvédelmi… Fetter! Hát ki más lenne itt már ilyenkor? Tudom, tudom, megismerem a hangodat! Mi van, milyen melót akarsz a nyakamba varrni? Már éppen készülőben voltam… Haza a fenét! Randevúm van… Szakmai, te irigy fráter! Egy újságírónővel… Mit tegyek, nőiesednek a szakmák… A sajtó türelmetlen, a közvélemény tájékoztatást vár… Ismered az ilyen túlbuzgókat. Majd lerázom valahogy… Mi? Honnan tudnám, hogy milyen a kicsike, telefonon beszéltük meg a találkát. A hangja? Hát… a hangja elfogadható, de attól még lehet maga a vasorrú bába is, nem?… Na, mi van, ki vele, mi az a sürgős ügy már megint, amit csak én tudok elintézni?… Jó, jó, hagyjuk a hízelgést! Ha biztos sikert akarsz, fordulj a krimiszerzőkhöz, náluk mindig fény derül az ügyekre… Nem vagyok rezignált, de volna rá okom, nem igaz? Megfeneklettünk azzal a múltkori vonatos üggyel is… Micsoda?! Na, ne! Na, ne, kispajtás! Azért egy nyomozótiszt is megérdemel némi kíméletet!… A teremtésit neki!… Komolyan beszélsz?! Komolyan mondod, hogy ott történt?! Szóval megint a Balt-Orient! És mivel követték el? Megint semmi nyom??! Na, más se hiányzott! Csak azt ne mondd, hogy ugyanabban a fülkében, mint a múltkor… Ne marhulj! Gondolod, hogy egy nyomozónak nem éppen úgy borsódzik a
háta, mint más halandónak, ha kísértethistóriákkal rémisztgetik?… Hogy? Szóval ráadásul még csak nem is tudsz biztatni a jegyzőkönyvek alapján. Ejha! És én mivel biztassam az újságírónőmet? Hogy ezt a nyomozást is elejtjük majd végül?… Kicsodán?! Rajtam?! Azt már nem, öregem, az egész rendőrség presztízsét nem vállalom! Nem, azt azért nem… Tessék? Jó, küldd át az anyagot, átböngészem. Hogy mikor? Hát… előttem az egész gyönyörűséges éjszaka! Ha ugyan hagy belőle valamennyit az a virágszál a belpolitikai rovattól… Nem, kösz’, nem tartok igényt a tanácsaidra, Propur mézen élek, úgyhogy van remény… Jó, jó, várom a dossziét, szevasz!
Halk zene magnóról. Presszó.
FETTER
Most már kér egy konyakot?
KATA
Nem, nem, én most dolgozom!
FETTER
Látom. Úgy jegyzetel, mint egy parlamenti gyorsíró. Én azért lehajtok még egy felet erre a mai napra! Kisasszony! Hozna még egyet ebből a Cheval Noir-ból? De ha az kifogyott, hozhat La Roche-t is… Hé! Meg se hallgat…
KATA
Nem egyszerű magyar konyakot ivott?
FETTER
De, de. Itt ugyanis bármit kér, egyszerű, magyar konyakot hoznak. Csak, tudja, az én szakmámban az ember megszokja, hogy túlbonyolítsa a dolgokat. Ám azok végül is mindig pofonegyszerűek.
KATA
A konyakra értsem, vagy a nyomozati esetekre?
FETTER
A konyakra, a brandyre meg a nyomozati esetekre. És az újságírónőkkel folytatott beszélgetésekre.
KATA
Annyira szimpla egyéniségnek tart, hogy nem érdemesít bővebb információkra?
FETTER
Mindent elmondtam, amire kíváncsi volt.
KATA
Szívesebben dönteném el én magam, hogy ez így van-e!
FETTER
Kérem! Szolgálhatok további felvilágosításokkal is. A nevem Fetter János, negyvenkettőben születtem, kétszer elváltam, gyerek csak az első házasságból, lány, már dolgozik, úgyhogy gyerektartási kötelezettségem nincs, ezt csak a kalkuláció kedvéért mondom, ha közben azt számítgatná, hogy egy nyomozó meg egy újságírónő szorgos munkával mennyit tud megtakarítani havonta arra a leendő kis víkendházra… külföldi útra etcetera. Továbbá van egy kis lakásom, de ha a magáé nagyobb és kényelmesebb, az én kis kéglimet eladhatjuk, és ott fogunk élni a… hol is? Hol van a maga kis otthona?
KATA
Magával nem lehet komolyan beszélni…
FETTER
Ajaj, szóval semmi vicc, semmi kis tréfa? Pedig azt hittem, már túl vagyunk a nehezén, s most egy kicsit lazíthatunk. Azért még egy utolsó kísérlet… nem jönne el velem valami jó helyre vacsorázni?
KATA
Nem. Reggel le kell adnom a cikket.
FETTER
Kedvetlenül. Nekem pedig át kell böngésznem egy új dossziét.
FETTER
Kis, fáradt nevetéssel. Áldozat mindig van, de nyom annál kevesebb…
FETTER
A kalauz csak annyit látott, hogy a nő a torkához kap… úgy értem, a saját torkához, felsikolt és hátrahanyatlik. Mintha mérgezett nyíl érte volna.
FETTER
Úgy értem, ahogy a westernfilmekben látja az ember, amikor a prérin vágtató vonatot megtámadják a sziú indiánok.
KATA
Mint az a múltkori?!… Látja, arról nem is beszélt! Elég gyatrán informált, nem gondolja?
FETTER
Emberi gyengeség: nem dicsekszünk a kudarcainkkal!
KATA
Izgatottan. Nem találja különösnek, hogy megismétlődik egy eset?
FETTER
Lehet véletlen is. A múltkor sem volt bizonyítható a gyilkosság.
FETTER
Mert a halottkém rendkívüli halált állapított meg, akárcsak most…
KATA
Rendkívüli halál! Mit nevez annak?
FETTER
Amikor feltételezhető, hogy nem természetes okok miatt áll be az exitus.
FETTER
Vagyis a halál. De a boncolásnál sem derült ki semmi.
FETTER
Ahogy nézem, a mostaniban sem, akárcsak a múltkoriban. Semmi külsérelmi nyom, semmi kimutatható méreg a szervezetben. És semmi szervi elváltozás. Csupán olyan tünet, mint a ciánnál… Mi az, maga jegyzetel?
KATA
Tudom, tudom, erről még egy szót sem!
FETTER
Miért érdekli magát ez ennyire? Egy ilyen csinos lány…
FETTER
Miért nem divatbemutatókról tudósít inkább?
KATA
Ha valaki csinos, azért még lehetnek normális érdeklődései…
FETTER
Ezt nevezi maga normálisnak? Gyilkossági ügyek után szaglászni?
KATA
Maga miért szaglász utánuk?
KATA
Azt gondoltam, az igazság kiderítése sarkallja.
FETTER
Felfoghatjuk így is.
KATA
A szemérmes idealista! Na, itt a konyakja.
FETTER
Még mindig nem gondolta meg magát? Kérjek egy pohárkával ebből a Napóleonból?
KATA
Nem, köszönöm. – Hanem amit az előbb a sziúk nyilairól mondott…
KATA
Nem lehetséges, hogy valami titokzatos méreg végzett az áldozatokkal?
FETTER
Az imént mondtam, hogy a boncolási jegyzőkönyvekben semmi sincs megállapítható mérgekről…
KATA
Én is titokzatosakról beszélek… Honnan is indul a Balt-Orient?
KATA
A belgák, úgy tudom, otthonosak az egzotikus vidékeken.
FETTER
Hé, hé, nézzenek oda! Elveszi a kenyeremet? Rám bízták ezt az ügyet, és nem magára, kislány!
KATA
Kata. Kata a nevem. – Megígéri, hogy értesít a fejleményekről?
FETTER
Szóval nem fél attól, hogy egyszer aztán magához költözöm?
KATA
Nem vagyok semmi jónak az elrontója.
FETTER
Tehát benne lenne?
KATA
Tehát: nem lennék benne!
Búgás, kattanás.
FETTER
Küldjék be a kalauzt.
Kattanás.
Hm… Nézzük csak a jegyzőkönyvet. Az áldozat neve: … Klotild. Klotild. Micsoda név! Harmincnyolc éves, elvált, titkárnő a Kesztyűgyárban… termete közepes, karcsú, haja fekete, szeme fekete… hmm… igen … ez itt nem érdekes… Öltözéke: lila kiskosztüm. Kiskosztüm! Milyen is az a kiskosztüm? Á, igen… Füstszínű selyemharisnya, lila cipő… Lila. Hm. Jegyez. Megnézni… a múltkori… dossziéban… ruházatot…
KALAUZ
Jó napot… Jó napot kívánok!
FETTER
Foglaljon helyet. Írjuk… Neve? Az igazolványát. Köszönöm. Tessék, írja, Stefike…
Írógépkattogás.
Rendben. Tehát? Nos tehát? Elmondaná, mit látott?
KALAUZ
Reggel, ugye, átvettem a magyar szakaszon a szolgálatot, ellenőriztem a jegyeket, ugye… nem volt sok utas, elég jól haladtam, pedig volt ott egy török férfi, akinek nem volt rendben a jegye, használt jegyet nyújtott át, mondom neki, már szóval egy kicsit tudott németül, ugye, mondom, bitte, das ist nicht gut, mondom, bitte, szíveskedjék, mondom, ich bin ezt nem fogadhatom el…
FETTER
Abban a kupéban ült ez a török utas?
KALAUZ
Márhogy melyik kupéban, hogy tetszik kérdezni?
FETTER
Ahol az eset történt.
KALAUZ
Melyik esetre tetszik gondolni?
FETTER
Jaj, kérem, hát a felsikoltó nőre, aki a torkához kapott és összeesett!
KALAUZ
Hát most tessék elképzelni! Kinyitom a kupéajtót, éppen felrántom abban a nagy zötykölődésben, az a nő meg amint rám néz odabentről, felsikolt, a torkához kap, hátrahanyatlik… Még én voltam a legjobban megijedve.
FETTER
Maga húzta meg a vészféket?
KALAUZ
Nem, kérem, a vészféket az egyik utas húzta meg. Egy belga… vagy francia… már nem is tudom.
FETTER
Ez a belga vagy francia ugyancsak abban a kupéban utazott?
KALAUZ
Igen, abban. Négyen utaztak ott, kérem, fogalmazó úr…
FETTER
Ne szólítson fogalmazónak…
KALAUZ
A régi világban megszoktam, kérem… Bocsánat.
FETTER
Semmi baj. Folytassa.
KALAUZ
Volt ez a belga… vagy francia, aztán egy szikár úr, esernyővel… ez magyar volt. Aztán egy alacsony, kis szakállas ember, olyan tudósforma, az szundikált, az is halálra rémült, kérem. Fel is kiáltott, hogy Madonna mia! Ezért gondolom, hogy olasz volt…
FETTER
És a negyedik a nő.
KALAUZ
A negyedik, igen, a nő.
FETTER
Nem tűnt fel magának valami gyanús?
KALAUZ
Hát… feltűnt, hogy az a szegény nő, ugye…
KALAUZ
Hát hogy csak felsikoltott, és meghalt.
FETTER
Honnan tudja, hogy azonnal meghalt?
KALAUZ
Amikor megálltunk, és jöttek a rendőrök meg a mentő, ott kellett lennem, hát aztán, ugye, ők mondták. Az orvos mondta. Hogy a halál azonnal beállt. Hát ugye, a szívével lehetett valami baj, vagy ilyesmi.
FETTER
Nem volt a szívével semmi baj.
KALAUZ
Nem? Azt tetszenek gondolni? Hát akkor mitől halt meg?
FETTER
Ezt szeretnénk kinyomozni. Szóval? Valami gyanús jel? A kupé utasainak gyanús viselkedése?
KALAUZ
Meg voltak döbbenve, kérem. A belga… vagy francia meghúzta a vészféket… A kis szakállas imádkozott… a szikár úr meg csak ült mereven, szemben a hölggyel, ült, sápadtan, egy szót sem szólt, csak az esernyőjét sodorgatta…
FETTER
Az esernyőjét? Mi az, hogy sodorgatta?
KALAUZ
Hát hogyan mondjam? A kezében volt az esernyője, sodorgatta, és bedugta a tokjába.
FETTER
És maga ezt megfigyelte?
KALAUZ
Hogyne, kérem. Elég különös volt, hogy valaki a kupéban az esernyőjével bajlódjon, amikor ilyen események történtek…
KALAUZ
Más? Semmi mást nem mondhatok, kérem, a megfigyeléseim alapján, ugye. Volt ott nekem akkor éppen elég bajom, ugye… intézkedni… hivatalos személy az ember, ugye…
FETTER
Hát… köszönöm. Tessék, a kilépője… Ha szükségünk lenne még valamire, újra hívhatjuk…
KALAUZ
Jövök én, kérem, ha kell, engem is érdekel az ügy, ha már ennyire gyanúsnak tartják… De igaz, ami igaz… el nem tudom képzelni, ki bánthatta volna azt a női utast… hiszen ott volt körülötte három férfi…
FETTER
Talán a sziú indiánok…
FETTER
Semmi, semmi. Írja alá a jegyzőkönyvet… Úgy. Rendben van, mehet, kérem… Tárcsáz. Halló! Itt Fetter. Nézzétek meg, milyen volt az időjárás a Balt-Orient-ügy napján. Halló! Úgy értem, az egész vonalon, a vonat indulása előtti napon is… Kösz, várom!
Autók eszeveszett hajszája, fékezések, lövöldözés. Kiáltások. Lövések. Verekedés zaja. Nyögés, autók… Telefon cseng… Közben a lövések, zajok folytatódnak. Felveszik a telefont.
FETTER
Halló! Á, maga az? Ilyen későn?
KATA
Telefonhang. Mi ez a ricsaj? Miféle csetepatét hallok?
FETTER
A tévét nézem. A késő esti film, ha nem tudná, egy jó kis krimi. Most nyírják ki a bandát.
KATA
Szóval továbbképzésen van?
FETTER
Úgy is mondhatnám. Itt ülök a kuckómban, lábam az asztalon, fenekem alatt egy puha, mély fotel, kezemben egy pohár…
FETTER
Nem. Egy pohár tartósított tej. Szeretem a tartósított tejet, egy szemernyit sem emlékeztet arra a régi fajtára, tudja, amelyik annak az izé állatnak… na, annak a zsemleszín foltosnak… ejnye, hát amelyik úgy bőgött… Na, nem tudja? Amelyik így csinált: muuu! … szóval amit annak a tőgyéből fejtek…
KATA
Már megint marháskodik. Ilyen jó kedve van?
FETTER
Ha a kollégáimat nézem a tévében, mindig elönt a bizakodás: nyakon csíphető a gonosz!
FETTER
A pohár tej a kezemben arra utal, hogy a gonoszt nem könnyű nyakon csípni.
KATA
Mi köze ehhez a tejnek?
FETTER
Állítólag megakadályozza a gyomorfekély kiújulását. Mármint a tej. De azért ne értsen félre, én egy makkegészséges férfi vagyok, bármikor kész arra, hogy magával, drága Kata, intenzív kapcsolatra lépjek…
KATA
Maga aztán jól csinálja! Valahányszor felhívom, ajánlgatja nekem önmagát. Maga remek pszichológus, kedves barátom. Pontosan tudja, hogy csak így menekülhet meg: a túlzóan ajánlkozót kerülik. Nemde ezt akarja elérni?
FETTER
Ne legyen igazságtalan, kislány. Maga tényleg tetszik nekem.
KATA
Na jó, hagyjuk ezt! Mi van az üggyel?
FETTER
Jaj! Hamar egy korty tej! Így!… Most már beszélhetünk.
FETTER
Kudarc. Semmi nyom, semmi jel, semmi konkrétum. De még csak feltételezése sem. Úgyhogy valószínű ad acta…
KATA
Ad acta? Ezt nem mondhatja komolyan.
FETTER
Mit csináljunk? Ha nincs nyom, amin elindulhatunk…
FETTER
Apróságok. Jelentéktelenségek. Azok is inkább csak a fantáziám szüleményei.
KATA
Hátha érnek valamit? Ez a két azonos körülményű eset nem lehet véletlen.
KATA
Nekem valami azt súgja, hogy nem. Hogy itt bűntény történt…
FETTER
Valami nekem is azt súgja, de hiába súgja, mégis megbukom, látja…
FETTER
Tudja, mennyi a munkánk? El sem képzelheti! Remélem, nem kér egy telefoninterjút az Életvédelmi csoport munkájáról?
KATA
Engem most kizárólag az az eset érdekel. Pontosabban, azok az esetek…
FETTER
Hiába. Le kell zárni az ügyet.
KATA
És a maga felfedezései?
FETTER
Felfedezéseim?! Ugyan! Csak egy kis kapirgálás a jegyzőkönyvekben. A mostani áldozat – ha ugyan áldozatnak mondhatom – neve: Klotild. A múltkorié: Kreszcencia. K – k. Ez egy. Kettő: A mostani nőn lila kiskosztüm volt. A múltkori: lila selyemsálat viselt a nyakában. Na? Micsoda zseni vagyok, mi? Ja, és még valami! A legutóbbi esetben szerepel egy szikár úr, ahogy a kalauz nevezte, esernyővel. A szikár úr az esernyőjével bajlódott, állítólag ezt megfigyelte a kalauz. Hát persze kétlem. A kalauz csak fontoskodni akart. Ő is túl sok krimit néz a tévében. Mindenesetre megkértem az akkori meteorológiai jelentéseket. Esőnek nyoma sincs, sőt, a hosszan tartó szárazság további időkre is előre jelzett. Na, ettől még nyugodtan lehet valakinél esernyő, nem igaz? Hát ilyen semmiségeken nem indulhatok el…
KATA
És ha mégis? Bármin. Valamin! Én nem nyugodnék bele!
FETTER
Imádom magát, amikor ilyen kis határozott! Nem ugrana át hozzám? Mindjárt vége a kriminek, kitalálnánk valami társasjátékot, amivel elszórakoznánk…
KATA
Nem gondolja, hogy kicsit messzire merészkedik? Jóccakát.
FETTER
Nevet. Várjon, ne tegye le!…
Vonatcsattogás. Vonatfütty. Fülkében. Vonatzaj kintről.
SZIKÁR ÚR
Il fait chaud… Très chaud…
SZIKÁR ÚR
Il fait bien chaud… Puis-je baisser la vitre?
KIRA
Je ne vous… je ne vous comprends pas… Én nem… nem értem…
SZIKÁR ÚR
Ó, pardon. Érdeklődtem, hogy lehúzhatom-e az ablakot, mert máris nagyon meleg van.
KIRA
Ja, csak tessék! Felőlem?!
SZIKÁR ÚR
Köszönöm. Így. Egy kis levegő, ha nem zavarja…
KIRA
Szóval ön magyar? Nagyszerű!
KIRA
Mondom, nagyszerű! Két hétig alig hallottam magyar szót. Münchenben voltam… Odaát… odaát a másik fülkében, ahonnan elmenekültem, mert dohányoznak… odaát is csupa idegen… Persze egy nemzetközi gyorsvonaton… Na, igen… Ön hol szállt fel? Uram… pardon… azt kérdeztem… ön hol szállt fel?
KIRA
Nem váltottam hálókocsijegyet, mert elég drága… és igazán kibírható az út hazáig. Nem dohányzó kupét kértem, de félreérthették, annyi füstöt kellett nyelnem… Szerencsére most, Hegyeshalom után átjöhettem ide… Ön se szereti a hálókocsit?
KIRA
Á, vagy úgy… és Pestre? Budapestre utazik?
KIRA
Én tovább. Vidékre. Vidéken élek. Szünet. A vidék az azért még manapság is vidék, hát nem? Én szeretem. És ön?
KIRA
Hogy értem? Hát csak úgy… hogy kár! A vidéki élet!… Nem azért mondom, de nyugodtabb. Kisváros, zöldövezet… Házacska, kert… garázs. Nem panaszkodhatom, csak hát…
SZIKÁR ÚR
Kedveli a lila színt?
SZIKÁR ÚR
Mindig lilában jár?
KIRA
Ó… nem mindig. A barátnőmtől kaptam. A barátnőm Münchenben él, leveleztünk, aztán meghívott. A barátnőm német. Megajándékozott néhány holmival. Azt mondta, Kira, neked pompásan áll a lila szín…
KIRA
Igen, Kirának hívnak. Szünet. Lehet, hogy igaza van a barátnőmnek. Eddig nemigen viseltem lilát, úgy gondoltam, öregít… de nem. És ez a szoknya meg ez a blúz…
SZIKÁR ÚR
Kira. A maga neve tehát Kira. Gondoltam.
SZIKÁR ÚR
Gondoltam… Szünet.
KIRA
Hogyhogy gondolta? Vannak típusok talán… akikről feltételezi, hogy…
SZIKÁR ÚR
Vannak, akik Kira névre hallgatnak, és vannak, akik kedvelik a lila színt.
KIRA
Maga talán nem kedveli?
KIRA
Ó, milyen kár! Már megbocsásson… nem magát nevetem ki, de mulatságos, hogy éppen azért öltöttem magamra ezt a lila ruhát, hogy tetszést arassak, erre az első férfi, akinek… elnézést, ne értsen félre, de mondhatnám, tetszeni akarok, kifogásolja a ruhám színét…
SZIKÁR ÚR
Kinek akar maga tetszeni?
KIRA
Nevet. Ezt csak úgy mondtam… Végtére is a nők tetszeni akarnak a férfiaknak, hát nem?
SZIKÁR ÚR
Vesse le azonnal, ha jót akar!
KIRA
De uram, mit képzel! A tréfának is van határa!
SZIKÁR ÚR
Nem tréfálok! Nem tréfálok, figyelmeztetem, nem tréfálok, és jobban teszi, ha engedelmeskedik! Feltéve, ha az alsóneműje is nem lila… Lila?!
KIRA
Hebegve. Nem… dehogy… dehogyis…
SZIKÁR ÚR
Nem fog megbűvölni! Ezt verje ki a fejéből! Kira!
KIRA
De hiszen én nem akarom megbűvölni…
SZIKÁR ÚR
Nem, nem, hiába is áradozik itt nekem arról a vidéki házról meg békéről! Kira! Rajtam nem fog uralkodni, sem a lila ruhájával megbűvölni!… Vesse le!
KIRA
Segítségért kiáltok!
SZIKÁR ÚR
Ördögi nevetéssel. Csak kiáltson! Hiába kiált! Garantálom, hogy hiába! Kira! Ilyen név!
KIRA
Úgy is van! Jobb is, ha maga hagyja el a fülkét, ha annyira izgatja a jelenlétem… Úgy, úgy, fogja csak a holmiját, az esernyőjét, a… Na! Vigyázzon! Micsoda otromba ernyő! Jaj! Hát nem veszi észre, hogy megdöfi a lábamat az ernyője végével?!… Szünet.
Na, mi az? Már nem akar elmenni? Visszaül?
Hallja-e? Furcsa egy alak maga! Előbb kiabált itt velem, hadonászott, most meg egy szava sincs, csak ül itt, csak néz… Ne nézzen… Ne nézzen így rám, hallja?! Szünet.
SZIKÁR ÚR
A foga között. Kira! A lila ruhájával… Nem fogsz behálózni, te bestia…
Vonatcsattogás felerősödik. Éles sikoly. Fékező szerelvény.
Magnóról zene.
KATA
Egy év alatt három azonos eset… Ez már egyáltalán nem véletlen. Ne a magnóval babrálj, rám figyelj!
FETTER
Rád figyelek. Csak szeretném megtalálni a Mama, adj száz lírát. Száz líra, nem valami sok… Itt volt, ezen a szalagon…
KATA
Ne játszd meg magad. Mintha téged már nem is érdekelne ez a Balt-Orient-ügy.
FETTER
Érdekel vagy nem érdekel, tehetetlen vagyok. Más sem hiányzik nekem, csak hogy te is ezzel piszkálj. Nem elég, hogy a főnökség nyaggat… Én sem szívesen zárom le az ügyet, de megint nincs semmi nyom, semmi bizonyíték, nincs tanú… most még annyi sincs, mint korábban. A nő sikolt, a torkához kap és meghal. A boncjegyzőkönyvben semmi nincs, amibe kapaszkodhatnék. És mégis… Na, itt van, ez az. Mama, adj száz lírát.
Zene.
KATA
Összekevered a magnókazettáimat.
FETTER
Dúdol. Az egész kalamajkából annyi a hasznom, hogy beférkőztem a te kis odúdba. Fenntartva az enyémet!
KATA
Nekem meg pontosan ugyanennyi a károm!
FETTER
Miért, talán nem mosogatom el rendesen a szennyes edényt? Nem törölgetem le a port? Nem járok szorgalmasan bevásárolni?
KATA
Tréfásan. A nyakamba varrtad magad.
FETTER
Na, na, na! Te is segítetted öltögetni azt a cérnát!
KATA
Állandóan reszketek, hogy egy szép napon azzal fogadsz, nyugdíjaztattad magad. Kitalálsz valami furfangot, csak hogy itthon maradhass mindörökre. Én mindig azt hittem, hogy a nyomozók nyughatatlan alakok…
FETTER
Mert folyton a tévét nézed. A krimiket a tévében.
KATA
Nem azért. És nem is csak az érdekel, hogy nyomozóként hogy viselkedsz. Egész egyszerűen nem tudom elképzelni, hogy lehet ilyen egykedvűen beletörődni egy kudarcba?!
FETTER
Újságot írni valamivel könnyebb, mint a bűn után kutatni, nem gondolod? Na, vicc nélkül: nekem sem mindegy ez az egész. Úgy érzem, tehetségtelen alak vagyok. Tehetetlen, tehetségtelen, dilettáns… Na, elég ebből. Hallgassuk inkább ezt.
„Mama, adj száz lírát” a magnón.
Dúdolja. Mi ez? Mi ez itt? Mi ez a lila ruha?
FETTER
Gyönyörű! Jó drága volt, mi?
KATA
Így is lehet mondani.
Vonatcsattogás: a robogó expressz. Vonatfütty. Vasúti kocsiban.
KATA
Nyitogatja a fülkéket. Pardon… Excusez-moi… Bocsánat… Keresek valakit… Nem, köszönöm, van helyem egy másik kupéban… Merci, monsieur… Entschuldigung bitte… Egy szikár urat… Nem láttak valamelyik fülkében egy szikár urat, esernyővel? … Pardon, madame… Vous étes trés gentil… Oui, oui… Csak szeretnék megtalálni valakit… egy esernyős urat… Elnézést… Vajon melyik fülkében lehet? Vajon egyáltalán itt van a vonaton?… Kiúszik.
Vonatzaj felerősödik. Fülkeajtó.
Ó!… Kis csend, majd izgatottan. Y-a-t-il une place libre dans ce compartiment?
Csend, csak a vonatcsattogás.
Uram… azt kérdeztem, van szabad hely ebben a kupéban?
KATA
Igen. Köszönöm. Megengedi?
Vonatcsattogás felerősödik. Vonatfütty. Csendesedik.
KALAUZ
Ó, magyar? Az ember sohasem tudhatja a Balt-Orienten. Kérem a jegyet… Köszönöm. Az úr is magyar?
SZIKÁR ÚR
Ne fáradjon, hölgyem, magam is meg tudok rá felelni!
KALAUZ
A jegyet. Köszönöm. Bécsből Budapestre?
KALAUZ
Meleg lesz. Jó meleg lesz ma is. Ez a szárazság… A kertemben még a gaz is kiégett. Még a gaz is! Nem tudom, mi lesz ebből?…
Csend.
Hát… további jó utat!
Vonatcsattogás felerősödik, majd csendesül.
KATA
Kár volt hozni az ernyőt. Hetek óta egy csepp eső sincs. MÁR MEGINT. Igaza van a kalauznak. Baj lesz ebből, nagy baj. Persze az ember önző, és ha van elég szaladgálnivalója, nem bánja, ha szép idő van. Ön esőre számított?
KATA
Nem hisz a meteorológiai előrejelzésekben?
SZIKÁR ÚR
Nem. Nem hiszek bennük.
KATA
Pedig éppen a bécsi előrejelzés szokott beválni. Aszerint semmi csapadék sem várható.
SZIKÁR ÚR
Olvasnék, ha megengedi.
KATA
Ó, csak tessék!
Csend.
Persze, ha az ember megszokja…
KATA
Semmit. Csak mondom, ha az ember megszokja, hogy mindig magánál legyen az ernyője… az más. Igaz?
SZIKÁR ÚR
Kis csend után. … Igaz.
Csend.
Szeretném elolvasni a reggeli lapot. Ha megengedi.
KATA
Csak tessék. Ó, milyen meleg van itt! Le kell vetnem a ballonomat… Így…
SZIKÁR ÚR
Talán… talán inkább lehúzom az ablakot. Hagyja magán a ballont, és inkább lehúzom az ablakot, ha melege van…
KATA
Nem, nem, így jobb lesz. Nem szeretem a huzatot. Szünet. Ne zavartassa magát.
SZIKÁR ÚR
Vegye fel a ballonját! Vegye vissza magára a ballonját!
KATA
De uram! Viccel? Miért tenném, ha egyszer nem akarom?
KATA
Ugyan, hagyja már!
Csend. Vonatcsattogás.
Sajnos, nagyon meleg ez a ruhám… nem is gondoltam volna… elszámítottam magam… Azt hittem, hidegebbre fordul, hiszen már ősz van… Meg aztán úgy gondoltam, itt az ideje, hogy felvegyem ezt a lila ruhát…
SZIKÁR ÚR
Hogy érti azt, hogy itt az ideje?
KATA
Hogy? Hát hogy értheti az ember? Kiutaztam egy sajtókonferenciára Bécsbe…
KATA
Igen. Belpolitikai rovat. De néha helyettesítem a külpolitikust… és belekotnyeleskedem a bűnügyi rovatba is.
SZIKÁR ÚR
A lila szín utálatos.
SZIKÁR ÚR
A lila szín a legutálatosabb a színek között. A lila szín a halál színe…
SZIKÁR ÚR
A lila szín a halál színe! A halálé! Érti? Maga… maga!…
SZIKÁR ÚR
Egy cseppet sem. Szünet. Egy cseppet sem…
KATA
És az a név, hogy Klotild?
SZIKÁR ÚR
Csaknem magában. Klotild. Igen.
KATA
Klotild. Aztán Kreszcencia…
SZIKÁR ÚR
Kreszcencia. Igen…
KATA
Klotild, Kreszcencia, Kira…
SZIKÁR ÚR
Felkiáltva. Kira! Klotild, Kreszcencia, Kira… és Katalin!… Jöhettek! Jöhettek mind! Jöhettek valahányan! Jöhet Klotild, a dicsőségért harcoló, jöhet Kozima, a szabályok imádója, Karina, a csinos, Kaliszta, a legszebb… és jöhet Kalliopé, a szép szavú, jöhet Kámea, a domborúan vésett ékkő… jöhet Kerubina, az angyalok képében, jöhet Kira, az uralkodó, Klára, a híres, a kitűnő, Kleopátra, aki apja dicsősége, jöhet Kreszcencia, aki fölém akar nőni, és Kunigunda, aki harcba viszi a nemzetséget… és jöhetsz te, Katalin, aki tisztának érzed magad, aki ragyogni akarsz, mint a korona… jöhettek mind… de én elbánok veletek! Itt van a méreg… velem van mindig a méreg… ti eljöttök, értem jöttök, de én nem hagyom magam… elpusztultok mind! Mind elpusztultok… mind…
KATA
Szóval gyilkosság! Gyilkosság volt valamennyi…
SZIKÁR ÚR
Nevet. Tökéletes bűntény… ahogy ők mondják… akik soha, de soha nem fognak rájönni, hogyan pusztítalak el benneteket…
SZIKÁR ÚR
Senki! Soha senki! Ezt a mérget a bantu négerek használták. Egyetlen európai laboratóriumban sem jöhetnek rá az összetételére. Szívgörcs… ennyi az egész…
KATA
Mit akar azzal az esernyővel… Na! Mit akar… Ne!
KATA
Na! Ne hadonásszon! Mit akar?! Mit akar azzal az ernyővel?!
SZIKÁR ÚR
Eressze el! Eressze el az ernyőmet! Eressze!… jaj!…
Vonatcsattogás felerősödik. Majd halkul.
Megszúrt! Belém fecskendezte a mérget! Átkozott! Átkozott, lila ruhás némber!…
KATA
Uramisten! Orvost! Gyorsan orvost!…
SZIKÁR ÚR
Ne! Maradjon… Semmit sem tehet az orvos…
KATA
Nem ússza meg ilyen könnyen! Kalauz! Kalauz! Orvost!…
Vonatcsattogás. Üvöltés. Csend.
FETTER
Játszd vissza.
Visszacsévélés zaja.
Hogy a magnetofonodat is magaddal vitted? Nahát!
SZIKÁR ÚR
Hangja a magnóról: „…jöhet Kira, az uralkodó… Klára, a híres, a kitűnő, Kleopátra, az apja dicsősége… jöhet Kreszcencia, aki fölém akar nőni…”
Kikapcsolás nesze.
FETTER
Fantasztikus. Tényleg csupa K betűs név!
KATA
A te felfedezésedből indultam ki.
KATA
Meg a lila ruha. És az ernyő. Nem beszélve a sziúkról. Az ernyő mint pokoli injekciós tű…
FETTER
Nem állnál be a rendőrséghez? Átadom a státusomat.
KATA
Szeretnéd, ha valaki másnak kellene lezárnia az ügyet, mi?
FETTER
Hát… most már igazán ad acta.
KATA
De azért így mégiscsak másként ad acta!
FETTER
Másként? A méreg összetételét sohasem tudhatjuk meg, az utolsó adagot te fecskendezted be a tettesbe…
KATA
Van tettes, de nem lehet elítélni. Van bizonyíték, de nem ismerjük az indítékot…
KATA
De milyen félelem? Honnan támadt benne ez a félelem?
FETTER
Lehet, hogy végigvette volna az egész ábécét.
KATA
De miért a K betűnél kezdte?
FETTER
Kezdte? Lehet, hogy már ott tartott! Meg a lila színnél. Minden lehet. Talán minden nőt ki akart nyírni.
FETTER
Honnan tudhatnám? Honnan tudhatnám én, aki imádom őket…
FETTER
Téged… azt akartam mondani, hogy téged… Csak téged. De ő?! Tartott tőlük. Hiszen hallhattad!
KATA
Mi oka volt rá? Semmi oka sem volt rá!
FETTER
Na, na! Végül is, ha jól meggondoljuk, amitől félt, be is következett. Egy lila ruhás nő…
FETTER
De, de, egy lila ruhás nő, a K betűsök közül… ugyebár… Egy Katalin…
KATA
Nem akartam megölni!
FETTER
Hát persze hogy nem. Önvédelem. Önvédelem volt, kislány, de mennyire. Hanem tudod, mit mondana, ha élne és védekezne? Hogy ő csak ült, ő csak utazgatott, ő csak kijárt a cége ügyeit intézni, ő senkit sem akart bántani, de feltűntek a nők…
KATA
És a készenlétben tartott méreg?
FETTER
Önvédelem… Ezt mondaná…
KATA
Csakhogy nem lenne igaza!
FETTER
Mindegy. Ezt hajtogatná. Önvédelem. Ehhez ragaszkodna. Önvédelem és önvédelem. Hidd el ezt egy tapasztalt nyomozónak.
Vége.