Bútorokkal telezsúfolt, rendetlen, régi lakás akusztikája.
ELLA
Na! Naaa! Ki gyújt villanyt?
ELLA
Hát gyújtsd már meg!
MARCEL
Ha megtalálnám a kapcsolót! Ha látnám!
ELLA
Gyújtsd meg a villanyt, és majd meglátod!
MARCEL
Könnyű mondani…
Zörgés, csoszogás.
Na!
ELLA
Végre!
Széket taszítanak odább.
Tessék! Beakadt a csipkém! A csipkém!
ELLA
Elszakadt. Megint elszakadt. Már csupa rongy.
ELLA
A ruhám alja. A csipkém.
MARCEL
Mert itt örökösen rendetlenség van. Minden egymás hegyén-hátán. Nem lehet mozogni ettől a sok vacak, öreg bútortól. Rozoga asztalok, leszakadt ajtajú szekrények… Soha nem csinálsz rendet. Soha. Ide aztán még vendéget sem hívhatunk. Más se kellene, mint hogy ezt lássák!
ELLA
Nem tudom, kiket hívhatnánk meg. Kiket?
MARCEL
És csak úgy a magunk kedvéért? Úgy már nem is lehet rendet tartani?
ELLA
Mert mindig sietni kell, kapkodni, hogy időben odaérjünk.
MARCEL
Se túl korán nem jó menni, se túl későn. Csak amikor a többség. De te állandóan szöszmötölsz…
ELLA
Szöszmötölök, hogy valamelyest elfogadhatóvá tegyem ezt a vénséges vén estélyi ruhámat, aminek a csipkéje megint elszakadt! Nem beszélve a szmokingodról! Tele van pecséttel. Amíg azokat kidörgölöm szalmiákszesszel! Nagyon kérlek, vigyázz kicsit jobban az evéssel, ne csöpögtesd le a kabátodat. A múltkor a könyököd is majonézes volt, nem is tudom, hogyan csinálod…
MARCEL
Abban a nagy nyüzsgésben csoda? Biztosan belekönyököltem valamelyiknek a tányérjába…
ELLA
A szmokingod. Még szerencse, hogy az esti világításban nem olyan feltűnő.
ELLA
De nekem igazán kellene egy új ruha! Ma is úgy végigmért a követ felesége, alig tudtam elterelni a figyelmét ezekről a szakadásokról, fércelésekről… Na! Menj már az utamból, hadd üljek le.
MARCEL
Vigyázz, annak a széknek mozog a lába!
ELLA
Fáradt vagyok. És megdagadt a bokám. Akkora, mint egy cipó! Tessék! Annyit ácsorogni! Azt nem szeretem ebben az egészben, hogy annyit kell ácsorogni. Állva enni, közben diskurálni…
MARCEL
Azért nevezik álló fogadásnak… Ej, hát hol van?
MARCEL
Azt a vulkánfíber koffert! De itt valamit megtalálni!
ELLA
Állni, ácsorogni! Már nem sokáig bírom az ilyesmit.
MARCEL
Bírnod kell!… Abban a kofferban vannak a kézirataim.
ELLA
Elfáradok. És már megint elmúlt éjfél.
MARCEL
Ne mondd, hogy nem érezted jól magad… Nem láttad?
MARCEL
Azt a vulkánfíber koffert. Itt volt az ágy alatt… és nem szeretem, ha panaszkodsz ezekre a fogadásokra!… Ma is egészen kellemes volt.
ELLA
Na, volt már jobb is!
MARCEL
Ugyan! Egyforma ez mind. Mind egyforma.
ELLA
A dánoknál például kimondottan jól szórakoztam.
MARCEL
Még ha azt mondtad volna, hogy az ugandaiaknál…
ELLA
Az ugandaiaknál? Először is, ki nem állhattam azt a sok egzotikus ételt. Felfordult a gyomrom… Másodszor meg untatott az a sok vén professzor meg öreg banya!
MARCEL
Öregesen felnevet. Bagoly mondja a verébnek!…
ELLA
Csak nem tartasz engem is öreg banyának?
MARCEL
Hehehe… hihi… még hogy vén professzorok és öreg banyák! Nézz a tükörbe, kedvesem! Nézzünk csak a tükörbe, drágám! Szünet. Ha volna. Ha nem repedt volna el a tükrünk is!
Csend.
Minden tönkremegy…
Csend.
ELLA
Vagy ott voltak például a finnek.
MARCEL
Hja, a finnek! Ott mindig jó. Kedvesek. Bájosak. Szeretnek minket. Úgy értem, minket, kettőnket, személyesen is. A nagykövet mindig olyan előzékeny, érdeklődik…
ELLA
Hát az nem éppen a legszerencsésebb, ha érdeklődik.
MARCEL
Sértve. Miért? Ő nagyon is jól tudja, ki vagyok!
ELLA
Marcel, drágám, ne akard elhitetni velem, hogy a nagykövet úr, vagy akárki más, tudja, hogy ki vagy. Hogy kik vagyunk. Szünet. Elaludtál?
Csend.
ELLA
Abban igazad van, hogy már ismernek… mindenhol ismernek minket, de hogy ki vagy és hogy kik vagyunk mi egyáltalán…
Csend. Üt az óra.
A finneknél remek dolgokat lehet enni.
MARCEL
Ki nem állhatom a karéliai lepényt.
ELLA
De a rénszarvaspecsenye áfonyamártással? Az idén még jobb volt, mint tavaly. Tavaly kifogtam egy rágós szeletet, csupa ín, gondolom, szegény jószág végigtrappolta a lapp síkságokat, mielőtt puskavégre került… rettenetesen rágós volt, alig tudtam szétmarcangolni a falatot, közben a kultúrattaséval kellett cseverésznem. Azt hittem, a tányéromra pottyantom a protézisemet… De ma a törököknél…
MARCEL
Jut eszembe! Nézd, mit hoztam! A zsebembe dugtam!
ELLA
Keleti csemege? Nem vették észre?
MARCEL
Á! És még ezt is… a farzsebemben. Pulykacomb.
ELLA
Ezektől lesz pecsétes a ruhád!
MARCEL
Papírszalvétába csomagoltam… Kérsz belőle?
ELLA
Nem, ma már semmit. Edd meg, ha még éhes vagy.
MARCEL
Kösz, nekem sem kell. Annyira fel vagyok puffadva! Megárt a sok pezsgő. A pezsgő mindig megárt a gyomromnak. Sokat ittam.
ELLA
Tarts mértéket. Mindig mondom.
MARCEL
De amikor úgy szeretem a pezsgőt! Csak árt… Szünet.
ELLA
Üvöltve. Torkig vagyok!!!
Csend. Üt az óra.
MARCEL
Szóval eleged van!
MARCEL
Beleuntál? Megutáltad?
ELLA
Csendesen. Csak annyit mondtam, hogy torkig vagyok. Vagyis alaposan belaktam ma a törököknél. Piláf meg sörbet… Szóval torkig vagyok.
MARCEL
Ebben az esetben, drágám, rosszul fejezted ki magad.
MARCEL
Félreérthetően. És megijesztettél. Azt mondtad, torkig vagyok, én meg azonnal arra gondoltam, hogy meguntad velem az életedet. Meguntál, megutáltál… csömört kaptál… Bocsáss meg, de ha csak így megfontolás nélkül ejtesz ki a szádon efféle szavakat, akkor figyelmeztetnem kell téged, hogy nem vagy tudatában, milyen felelőtlenül és sértően tudsz viselkedni. És azt kell hinnem, hogy nem bízol bennem… Hogy már nem hiszel bennem…
ELLA
Bízom. És hiszek. Szünet. Mi mást tehetnék?
MARCEL
Mi mást tehetnél?! Szóval csak ennyi?!
MARCEL
Nem. Nem és nem! Azt akarom, hogy éppen úgy, mint régen, mint réges-régen, bízzál bennem teljesen és lelkesen, és ne csak azért, mert nem tehetsz mást.
ELLA
Fáradtan. Semmi baj, Marcel. Én éppen úgy, mint réges-régen…
Csend.
MARCEL
Hát jó, de azért nem vagyok benne olyan biztos. Lehet, hogy odaadóbb vagy, mint amennyire szavaidból tudhatom, mert talán nem ismered eléggé a szavak súlyát… Bevallom, attól tartok, hogy olykor-olykor ezeken a követségi fogadásokon is rosszul fejezed ki magad.
ELLA
Nahát, ez azért már sok!
MARCEL
Igen, ezt meg kell mondanom. Megvan az aggodalmam, megvan… Figyellek. Elvegyülök ugyan a tömegben, társalgok, de azért fél szemmel figyelek. Az a gyanúm, hogy néha többet fecsegsz a kelleténél.
ELLA
És szabadna tudnom, ezt miből gondolod?
MARCEL
Látom a pasasok arcán. A pasasokéin, akikkel beszélsz. Csevegsz. Cseverészel. Figyelmeztettelek rá, hogy csak semmi feltűnés. Mindenkivel csak kurtán-furcsán…
ELLA
Ezt te mondod? Akinek be nem áll a szája, ha már megitta az első pohár whiskyt?
MARCEL
Sohasem vesztem el a fejem!
ELLA
Elég neked az első pohárral, máris betüzesedsz, az arcodat elönti a pír, még a füled is piros lesz, ismerlek! És nekiállsz locsogni. Lehet, hogy én cseverészek, de te locsogsz! Ami azt illeti, nekem van okom aggodalomra.
MARCEL
Bízd csak rám, tudom, hogy miket beszélek!
ELLA
Aha! Tudod! Hallottam ma is a törököknél!
MARCEL
Nagyon is jól tudom, kinek mit mondhatok, kivel hogyan kell viselkednem. Nem vetem el a sulykot.
ELLA
Arról tudnék regélni!
MARCEL
És még valamit! Nem kell olyan mohón enni!
MARCEL
Nem kell nekiesni a svédasztalnak. Tolakodni. Kilökni mások kezéből a tányért… a magadét pedig megrakni úgy, hogy még a pincérek is megbotránkozzanak. Már feltűnik. Amit te művelsz, az már feltűnő! Évről évre mohóbb vagy! Eleinte csak csipegettél, de most már – zabálsz!
ELLA
Kikérem magamnak! Nem tudom, ki falta be az egész pisztrángot a norvégoknál. Keresték a pisztrángot, az meg, tessék, ott volt a tányérodon! Jó, hogy nem tálastól kaptad fel! És még ő mondja, hogy zabálok!
MARCEL
A pisztrángot a franciák szolgálták fel, az ott volt, a franciáknál! Ha már vádolsz, légy pontos! Egyébként nem tehetek róla, hogy a séf akkorát tett a tányéromra! Mert tudta, ki vagyok! Tudta, és tisztel…
ELLA
Igazán? Mindegy, hagyjuk. Le kell feküdni, holnap is nap lesz, holnap is vacsoráznunk kell valahol. Ez a pulykacomb, amit a farzsebedben elcsentél, egy kis főtt krumplival jó lesz ebédre.
MARCEL
Csak ne intézd el ilyen könnyen! Tudod, milyen nehéz volt feliratkoznunk a protokoll-listákra. Mennyi utánjárásomba került. A régi kapcsolatok… végül is azokra is tekintettel kell lennünk, akik közbenjártak az érdekünkben.
ELLA
Más is zabál. Mindenki zabál. Ha baj lesz, nem a zabálás miatt lesz baj, hanem a locsogásod miatt.
MARCEL
Inkább a te felelőtlen cseverészésed miatt!
ELLA
Én nagyon is tartózkodó vagyok. De te? Hallottalak ma is. Miért kellett azt mondanod, hogy Isztambulban is volt bemutatód?
MARCEL
Á, nem mondtam én ilyet!
ELLA
Hallottam! Marcel! Nagyon is jól hallottam!
Csend.
MARCEL
Megjuhászodva. Valahogy úgy emlékeztem, hogy volt.
ELLA
Igen? És ha utánanéznek? Azonnal kiderül, hogy hazudtál. Sőt! Hogy csaló vagy! Hogy csalók vagyunk! És akkor aztán leshetjük, hogy meghívjanak még egyszer valahová is! Felkophat az állunk, drágám! Arra nem gondolsz, hogy a fellengzős locsogásoddal mit kockáztatsz?!
MARCEL
Miért lennék csaló? Nekem igenis játszották a darabjaimat!
ELLA
Isztambulban? Na nem! Sem Isztambulban, sem másutt.
MARCEL
Mert mindig közbejött valami.
MARCEL
Már megint ez a gúnyos hang! Igenis közbejött sok minden! A háború… aztán azok a rettenetes évek… És mire levegőhöz juthattam volna, ott voltak a fiatalok. Kiszorítottak. De ez nem jelenti azt, hogy vége! Az a török úr ma este érdeklődött a munkásságom iránt, és megígérte, hogy felhívja a török színházak figyelmét a darabjaimra…
ELLA
Mi mást mondhatott volna, ha egyszer annyira dicsekedtél neki!
MARCEL
Mondom, hogy úgy emlékeztem… Úgy emlékeztem, hogy megtörtént. Hogy volt bemutatóm Isztambulban. Hiszen volt róla szó annak idején…
ELLA
De kedves Marcel! Mindig kérlek, hogy ne igyál! Vagy ne keverd az italt… Mit csinálsz ott?
MARCEL
Keresem azt a régi vulkánfíber koffert. Abban voltak a színdarabjaim. Amiket írtam. Itt volt az ágy alatt. Itt volt az a koffer…
ELLA
Majd holnap, Marcel. Majd holnap. Fáradtak vagyunk, feküdjünk le.
MARCEL
Ez a ma esti érdeklődés nem egyedülálló. A múltkor az angolok is kérdezősködtek… a spanyolok is… Hát nincs itt az a koffer! Nem láttad?
ELLA
Talán valamelyik szekrény tetején. Marcel! Kérlek, ne mássz fel oda, leesel!
MARCEL
Meg kell keresnem… Zörgés, huppanás. Jajjj!
ELLA
Mondtam, ugye! Megütötted magad?
MARCEL
Sziszegve. Minden széknek mozog a lába!
ELLA
Majd holnap megkeressük. Nem olyan sürgős.
MARCEL
Te nem hiszel benne!
ELLA
Jaj, ne kezdd megint!
MARCEL
Te nem hiszel benne, hogy sikerülhet! Hogy felfigyelhetnek rám! Te kételkedsz ebben, Ella!
ELLA
Eszemben sincs! Nagyon örülnék, Marcel. Én örülnék a legjobban a sikerednek!
MARCEL
Hiszen még nem késő! Még élek, még minden megtörténhet, Ella! Annyi minden közbejött mindig! Emlékszel… amikor összeismerkedtünk, mennyit beszéltünk a jövőnkről? Emlékszel arra a kávéházra, ahol mindig találkoztunk? Átnyújtottad a kezed az asztalon, megfogtam, csillogott a szemed, és azt kérted: mesélj! Beszélj! Mondd el, mi a vágyad, mit akarsz, mit gondolsz… Aztán én is ugyanezt kértem tőled. Emlékszel?
ELLA
Itt lennék-e, ha nem emlékeznék rá, Marcel?
MARCEL
Most miért nem kérdezed? Miért nem nyújtod felém a kezed, miért nem érdeklődsz a terveim felől? A vágyaim miért nem érdekelnek?
ELLA
Nézd, Marcel… te magad mondtad, hogy annyi minden volt közben… annyi szenvedés, baj… Annyit rettegtünk, féltünk, annyi mindenfélét hittünk… és annyi mindenből kiábrándultunk… Elfáradtam, Marcel!
MARCEL
Izgatottan. Meg kell találnom azt a koffert! Ott vannak a kézirataim, a gondolataim! Nem veszhettek el! Zörgés, csoszogás.
Üt az óra.
MARCEL
Talán itt, a szekrény alatt… Vagy a kamrában. Mintha egyszer a kamrában láttam volna…
ELLA
Ha eddig nem volt sürgős, várj vele. Éjszaka van, álmosak vagyunk, holnap is talpon kell lennünk!
MARCEL
Nem, nem, nem várhatok! Most már minden perc késő! Ez a török úr ráébresztett arra, hogy még szükség lehet rám. Szükség lehet a gondolataimra! Eljött az időm, Ella, erre vártam, erre vártunk, elérkezett az idő, nem késlekedhetem!
MARCEL
Már hogyne keresném? Nem is tudnék aludni a nyugtalanságtól.
ELLA
Mindeddig jól aludtál, mert megelégedtél azzal, hogy meghívnak a követségi fogadásokra, és úgy tesznek… úgy viselkednek, mintha ott lenne a helyed… Nagyon szépen megélünk ebből már hosszú évek óta, majdnem minden este pompás vacsorákat ehetünk… társaságunk is van, miért nem elég ez továbbra is neked, Marcel? Mit akarsz még?
MARCEL
Mit akarok még?! Sikert! Sikert akarok, Ella, sikert, mint minden ember! Élni akarok, azt akarom, hogy csodáljanak, hogy büszke lehessek magamra ezeken a fogadásokon, és ne kelljen örökké attól rettegni, hogy egyszer csak lelepleznek… kidobnak, és utánam kiáltják, hogy csaló! Semmi keresnivalója közöttünk! Ezért kell megtalálnom a kézirataimat!
ELLA
Marcel! Én azokat kidobtam.
Csend.
ELLA
Azok a kéziratok… amiket keresel… azok már régóta nincsenek.
ELLA
Az egyik télen… már nem is tudom, melyiken…
MARCEL
Úristen! Mit tettél velük?
ELLA
Amikor nem volt pénzünk tüzelőre… Egyszer néhány napig azokkal fűtöttünk. Még mondtad is, hogy soha olyan kellemes meleg nem volt ebben a lakásban.
MARCEL
Hogy mondod? Elégetted őket?! Azokat a remekműveket?!
ELLA
Ki mondta, hogy remekművek, Marcel?
MARCEL
Igenis remekművek voltak!
ELLA
A te érdekedben tettem!
MARCEL
Tönkretetted, megsemmisítetted az életem munkáját? Hogy voltál rá képes?! Hát ennyire nem becsültél soha?! Ennyire nem szerettél?! Ennyire közömbös voltam neked mindig is? Ennyire?!
ELLA
Nem, Marcel, nem. Éppen azért tettem, mert becsüllek, mert szeretlek, és mindig is szerettelek…
MARCEL
Akkor miért tüzelted el a kézirataimat?!
ELLA
Hogy úgy emlékezhess rájuk mint remekművekre. Mint az emberiség megváltását szolgáló munkákra, amelyek, sajnos, lám, elégtek. Így hát nem tehetsz róla, hogy bizonyítékok híján maradtak világmegváltó szándékaid. Hogy nincs módodban az emberek elé tárni géniuszod szüleményeit. Hogy panaszkodhass: zseniális művek lettek a lángok martalékai!
Hosszú csend. Üt az óra.
MARCEL
Csendesen. Ella. Nem kérsz a pulykacombból, Ella?
MARCEL
Néha hozhatnál haza almát a retikülödben. Belefér. Ilyenkor mindig kívánom az almát. A pezsgőre. Helyrehozza a gyomromat…
Csend.
Hol a holnapi meghívó?
ELLA
A helyén. A váza alatt.
MARCEL
Aha. Szünet. Indonéz nagykövetség. Szünet. Ezek aztán fűszeresen főznek.
Csend.
ELLA
Haragszol? Nagyon haragszol?
Csend.
Sajnálom.
MARCEL
C’est la vie! Más hangon. Bizony, monsieur, tragédia! Itt állok hetvenévesen, és így kifosztott az élet! Itt állok bizonyítékok nélkül… de ön higgyen nekem, monsieur… a feleségem rá a tanú, hogy remekművek voltak… remekművek… Visszatér az eredeti tónusra. Ella! A felelősség a tied!
MARCEL
Te, és csakis te tudod, hogy mit pusztítottál el.
ELLA
Hogy mit teremtettem!
MARCEL
Hogy miket égettél el!
ELLA
Hogy mit támasztottam fel a tűzből. Egy főnixet. Téged.
Csend.
De azért továbbra sem kell azt lódítanod, hogy Isztambulban is volt bemutatód. Azon rajtaveszthetsz. De hogy remekműveid voltak… azt ezek után senki sem vonhatja kétségbe. Mert elégtek.
Üt az óra.
MARCEL
Kicsit nehéz a gyomrom.
ELLA
Holnap majd hozok almát.
ELLA
Holnapután a kanadaiak adnak estélyt. Aztán a portugálok… Meg kellene varrnom ezt a csipkét… Nagyon kérlek, ne edd le magad, Marcel, légy óvatosabb, ne csöpögtesd magadra a mártásokat, mert már szalmiákszesszel sem bírom… Olyan a zakód, mint a szita. Pedig még szükségünk van rá, Marcel. Úgyhogy vigyázz, kérlek, a majonézzel, az olyan nehezen jön ki a szövetből…
Vége.