Őszinte részvétem

1975 tavaszán mutatta be a Pesti Színház a Csóka családot, amit most Őszinte részvétem címmel láthat Miskolc közönsége. A címváltoztatásból nem kell arra következtetni, hogy a darab szövege is változott. A szerző természetesen élt az alkalommal: a budapesti bemutató tapasztalatait felhasználva kisebb javításokat végzett a tragikomédián, de ezek említésre is alig méltók. Az új cím csak visszatérés a pesti premiert megelőző eredetihez.

Az Őszinte részvétem a Csóka család gyásszal teli napjait mutatja be. Az apa, a neves professzor halála megrendíti a família addigi látszólagos egységét; az elhunyt családfő mintha magával vitte volna azt az erőt, ami a szülőket, testvéreket, rokonokat eddig összekapcsolta. A széthullást, viszálykodást fokozza, hogy megindul a harc az örökségért, egy állítólag sokat érő, a professzor noteszában feljegyzett félelem elleni szer képletéért. Ez a küzdelem egybeesik a temetésre készülődés zűrzavarával, az egyéni érdekek hátráltatják a közös elvégzendőket; a gyászt – a szeretetet – elnyomja a kapkodás, az önzés, a kicsinyesség, a kapzsiság. Magára marad az Anya; de magukra maradnak mind: kínozzák egymást, és „kínzásaikkal lakolnak” – amikor végre felbontják a végrendeletet, döbbenten veszik tudomásul az apa üzenetét; megértik, hogy oktalanságukban mint pusztítják el életüket. Suta gesztusként a maguk vétkeit jóváteendő: ügyetlen szeretettel halmozzák el az Anyát.

S a darab végén az író megint odaáll, védve alakjait: az Anya, fájdalmas magányában is, felismerheti a szeretet jeleit az életben, hogy minden rossz ellenére vele együtt mi is hinni tudjunk az emberi jóságban.

Vagy legalábbis annak lehetőségében.