A szeretet bilincsében

 

Gyurkovics Tibor akár verset, akár prózát, akár drámát ír, voltaképpen mindig a szeretet bilincsébe vert, a bilincsből szabadulni akaró, de máris újabb szeretet-bilincset kívánó, a bilincsben és bilincs nélkül egyaránt szenvedő emberről szól. Műveiben az alakok önmagukkal és környezetükkel a szeretetben ütköznek meg, küzdenek egymással és egymásért fájdalmas és groteszk csatákban. A szeretet mindenhatósága és gyarlósága, szépsége és pusztító ereje megélt élménye az írónak, s éppen ezért az olvasóra-nézőre katartikus hatású minden művében. Nem ábrázolásról van szó, hanem a tragikus vagy tragikomikus sorsok pőre megmutatásáról, feltárásáról. Gyurkovics témái nem irodalommá alakulásukkal hatnak elsősorban, hanem valódiságuk erejével, bár, természetesen, megformálásukban is jelentősek. Nála a magányba taszított vagy a társakkal összecsapó ember szenvedése nem érdekesen megragadható téma, de a legfőbb mondandó az emberi életről. S ilyenformán a drámai konfliktus – nemcsak a színműveiben, de verseiben, prózai munkáiban is – a magánélet köreiből szétküllőzik az emberi társadalom egészébe. Minden összefüggésben van azzal a ponttal, ahol a szerző a legérzékenyebben fájlalja a sorsot. Az öröm és a bánat, a megoldott és megoldatlan élet az egyén és a kis közösség szféráin áttör a nagy közösség – a társadalom – kozmoszába; nem nézhetünk tehát egyetlen sorsot sem közönnyel, mert akár egyetlen is meghatározza a többiekét, valamint a többiek sorsa egyetlenegyét.

Gyurkovics írói érdeme, hogy onnan szemléli a világot, ahonnan a legjobban látja. Művei egységét – valamennyi műfajban – ez adja meg.