Városi lakás.
Délután.
FÉRJ
Szórakozottan. Volt itt valaki? – Bagószag. Már az előszobában éreztem ezt a bagószagot. Ki dohányzott?
FELESÉG
Kedvesen. Nem is köszönsz?
FÉRJ
Szerbusz. Engem kerestek?
FELESÉG
Engem is kereshettek – vagy nem?
FÉRJ
Persze, persze, bocsáss meg… – Hjaj! Kinyújtózni! Végre! Leszakad a derekam. Így! A lábam… – Mindjárt megyek a papucsomért…
FELESÉG
Hozom. Távolabbról. Látod? Ez már csak így van! Egy szavadba sem kerül, és hozom…
FÉRJ
De ne! Ne fáradj! Csak pihenek egy kicsit… Mondom, hogy hagyd…
Mikor az asszony visszaér.
Ráért volna. Köszönöm.
FÉRJ
Nézd, hát hogy az ördögbe!… Kis sóhaj. Mostanáig ültünk a miniszterhelyettesnél. Levettek a költségvetésből tizenkétmilliót… – Min mosolyogsz?
FELESÉG
Mosolygok? Nem tudok róla.
FÉRJ
Hmmm… Pillanatnyi szünet. Tizenkétmillió! Ráadásul most, a pénzügyi év beindulása után! Ez nem tisztességes játék. Meg is mondtam, ez nem tisztességes játék! Egyszerűen visszavették, nem tehetünk semmit. – Kicsit kinyitom az ablakot. Csend. Mondom, kinyitom…
FELESÉG
Nyisd, csak nyisd ki, ha gondolod.
FÉRJ
Elég volt az értekezleten a bagószagból!
Ablaknyitás zöreje.
Ki a fene cigarettázott itt?
FELESÉG
Csendesen. A hentes.
FÉRJ
Közelítve. Amióta nem dohányzom, ki nem állhatom a füstszagot. – A gyerekek? Merre vannak?
FELESÉG
A kisebbik a tanuszodában…
FÉRJ
Visszaül. A miniszterhelyettes persze egyetértett velünk. Ez a legbosszantóbb! Mindig, mindenben egyetért veled az, akivel éppen tárgyalsz… – Tanuszoda? Mi az, hogy tanuszoda?
FELESÉG
Tavaly építették a lakótelepen.
FÉRJ
Este? Ki hallott már ilyet? Még jó, hogy nem éjszaka!
FELESÉG
Este érnek rá. A nagyobbik meg angolon van…
FÉRJ
Ő persze szépítette a dolgot. Ahogy egy miniszterhelyettestől várható. Nem megvonták – azt mondja… – köhécsel – csak… – köhécsel – …csak nem adták meg. Na és? Ez olyan… – köhög – …ez olyan nagy különbség? Köhög. Borzasztó, mennyire kaparja a torkomat ez a bagószag! Hogy ki szívhat ilyen büdös cigarettákat?!
FÉRJ
Köhintve. Gazdálkodjuk ki! Törje a fejet az intézet! Köszönöm! Tizenkétmilliót kigazdálkodni ebben a drágaságban! Köhög.
FELESÉG
Érdekes, pedig kiürítettem a hamutartót.
FÉRJ
Köhög. Szörnyű! Ingerli a torkomat! Te nem érzed?
FELESÉG
Engem csak emlékeztet rá… Pillanatnyi szünet. Hogy itt volt.
FÉRJ
Közömbösen. Milyen hentes?
FELESÉG
Akinél vásárolni szoktam.
Az értetlenség zavart csendje.
FÉRJ
Itt egy tanulmány a táskámban. Az új beruházásokról. Pompás! Pompás, mi? Új beruházások, amikor… Szünet. Te megint mosolyogsz.
FELESÉG
Tényleg? Szünet. Talán mert figyellek.
FÉRJ
Kissé zavartan. Mit kezdjünk az új beruházások tervével, amikor lecsípnek a költségvetésből?… Átmeneti… Szünet, gyanakvó csend, ahogy a feleségét figyeli. Majd megnyugodva. Átmeneti állapot! Ez a válasz! Átmeneti állapot.
Szünet.
FELESÉG
Reggel… Reggel az úton a fiad köhögési rohamot kapott, úgy loholtunk, meg kellett állni, kiadta a reggelijét, gondolhatod, ott a járdaszélen. Csöngetésre értünk az iskolába, a kicsi a kapuban elkezdett bőgni, hogy elfelejtettük magunkkal vinni a technikacsomagot, a nagyobbik meg falfehér volt, rólam szakadt a veríték, már holtbiztos volt, hogy én is elkésem…
FÉRJ
Tessék? Azt mondd meg, mikor nem volt átmeneti az állapot? Mikor? Másról sem hallok egész életemben… Minek nézzem át ezt a tanulmányt? Ha úgysincs megoldás, minek? Miféle technikacsomagot hagytatok itthon?
FELESÉG
Nyugodtan. Van technikacsomag, rajzcsomag, környezetcsomag, kézimunkacsomag, tornacsomag… Ezekről fogalmad sincs, még egyetlenegyszer sem nézted meg, mit tanulnak…
FÉRJ
Mintha időmilliomos volnék!
FELESÉG
Rengeteg csomag van, azt azért talán már észrevehetted, rengeteg holmi, nem olyan nagy művészet itthon felejteni valamit. Különösen ha az ember egyedül intéz mindent. Ha egyedül neki és csakis neki kell figyelnie mindenre…
FÉRJ
Ezt nem mondhatod. – Nem ülsz így a huzatban? Vagy becsukjam az ablakot?
FÉRJ
Ne csukjam be, vagy nem ülsz huzatban, hogy érted?
FELESÉG
Nem ülök huzatban.
FELESÉG
Ahogy nekem? Igazán?
Zavart csend.
FÉRJ
Igen. Miért? Szünet. Most már becsukhatom, kiszellőzött. Már megint ez a mosoly!
FELESÉG
Csak ahogy mondtad. „Kiszellőzött.” Halkan, kurtán felnevet.
FÉRJ
Nem értem. Hát hogy kellett volna mondanom?
FELESÉG
Még a nevetés ízeivel. Semmi, sehogy…
Szünet.
FÉRJ
Meddig tart ez az angolóra? Hétig? Nyolcig? Meg az úszás! Szünet. Nem tudom, ennék-e vagy innék? Szünet. Becsukom az ablakot.
Az ablakcsukás zöreje.
Nem mondtad, hogy úszni járnak…
FELESÉG
Úgyis az én dolgom, hogy mindenre ügyeljek, a munkájukra, a tanulmányi előmenetelükre, a ruházatukra, a testi épségükre, a táplálkozásukra, tisztálkodásukra, a cipőpertlijükre, a biológiai ismereteikre, különös tekintettel a szexuális felvilágosításra, a különóráikra, úgy mint zene, sport, nyelvtanulás. Fel kell jegyeznem, kihez mennek zsúrba, kit kell meghívni születésnapi buliba, el kell döntenem, higgyenek-e istenben vagy sem, s egyáltalán, hogy miben higgyenek. Ráadásul rólad is gondoskodnom kell meg magamról is, persze csak úgy mellesleg. És akkor a hivatali munkámat még meg se említettem… Nem akarlak megbántani, mindezt nem azért mondtam, hogy megbántsalak. Általában zokszó nélkül végzem a dolgomat. De ma reggel…
FÉRJ
Közelítve. A miniszterhelyettes azt mondja, dolgozzak ki egy új koncepciót. Most rám hárítanák az egészet. Hogy bár jogos minden követelés, mégsem lehet túllépni a realitás határait. Elkalkuláltátok magatokat, azt mondja, mindig elkalkuláljátok magatokat. És nevet, hátba ver cinkosan. Miféle koncepciót alakítsak ki? Azt sem tudom, hogyan fogjak hozzá… Mi volt ma reggel?
FELESÉG
Ma reggel, az iskola előcsarnokában, abban a fülsiketítő zsivajban, amit a kölykök csapnak, meg a csöngő éktelen csengésében, amikor a gyerek bőgve közölte velem, hogy otthon felejtettük azt az istenverte technikacsomagot, elkezdtem üvölteni.
FELESÉG
Mindenki bámult, én meg üvöltöttem és toporzékoltam, nem tudtam uralkodni magamon. Szörnyű lehettem.
FÉRJ
Nyugtatót kellene szedned. Régóta mondom.
FELESÉG
A fiúk megszöktek mellőlem, nem is csodálom, eszeveszett fúria voltam, egy őrült, egy közveszélyes…
FÉRJ
Valeriánát legalább. Vagy Sevenalettát…
FELESÉG
Valaki karon fogott, kivezetett az utcára. Ott magamhoz tértem.
Pillanatnyi csend.
FÉRJ
Nincs más megoldás, nyugtató kell.
FELESÉG
Hirtelen eréllyel. Nem!!! Szünet. Nem! Szünet. Megfordult a fejemben. Már gondoltam rá magam is. Igen. Be is akartam menni egy patikába.
FÉRJ
Majd adok Eleniumot a magaméból. Csak hogy legyen nálad.
FELESÉG
De mire beértem a hivatalba…
FÉRJ
Nem tudod, hogy jobban lettél-e?
FELESÉG
Nem tudom, annak nevezhetem-e, amit éreztem. Kihűltem. Kihűlt az agyam, a szívem, az egész testem…
FÉRJ
Kis, zavart nevetéssel. Na, hát ez így azért… Mi az, hogy „kihűlt”? Mi az, hogy „kihűltem”?!
FELESÉG
Hogy nem érdekelt semmi. Semmi sem érdekelt. Semmi. Semmi, de semmi. Borzasztóan nyugodt lettem. Érted? Borzasztóan! Mintha meghaltam volna…
FÉRJ
Ideges nevetéssel. Na jó, jó, de…
FELESÉG
Letorkolja, eréllyel. Mintha meghaltam volna! Minden idegen volt – a tárgyak, a munkám, a kollégák. Minden. Még ti is!
FÉRJ
Már komolyan. Mi is?
FELESÉG
Nyugodtan. A gyerekekre gondoltam, ahogy ott hagytam őket abban a zsivajban. Meg rád. Erőltettem, hogy érezzek valamit, mint máskor, mint még az utcán is, mint még reggel is. Azért gondoltam rátok. De nem sikerült. Elképzeltem valami rettenetes dolgot a gyerekekkel meg veled kapcsolatban. Balesetet, tragédiát. Véres tragédiát, igen… De semmi.
FÉRJ
Nyugtalanul. Hogyhogy semmi?
FELESÉG
Semmi. Mintha kívülem senki sem létezne a földön. Szünet. Ne haragudj.
FÉRJ
Nem haragszom, csak nem értem.
FELESÉG
Reménykedtem, hogy elmúlik. De ehelyett rám tört valami iszonyatos menekülési kényszer… Szünet. Fejgörcsre panaszkodtam, a főnök elengedett.
FÉRJ
Korábban jöttél haza?
FÉRJ
És ezt nem is mondod?
FELESÉG
Nem akartam hazajönni, de eszembe jutott, hogy ezen a lakáson kívül az égvilágon sehová sem mehetek, hát hazajöttem. Haza – a kifejezés megszokott értelmében.
Kis szünet.
FÉRJ
És ha én is elmondanám?
FÉRJ
Na, látod! Mert szerinted én élek, mint hal a vízben!
FELESÉG
Higgadtan. Nem. Azt hiszem, lényegében te is teszed a dolgodat.
FÉRJ
Azt hiszed?! Köszönöm! Váltig azt magyarázom, mekkora felelősség van rajtam…
FELESÉG
Egy rossz szót sem szólhat senki.
FÉRJ
Mármint senkinek sem lehet ellenem kifogása, csak neked?
FELESÉG
Nagyon becsüllek.
FÉRJ
Akkor? Akkor mi a baj?
FÉRJ
Igen, mi a baj?! Azt kérdezem, mi a baj?! Pillanatnyi szünet. Azt kérdezem…
FELESÉG
Szinte vidáman. Útközben. Hol szeret leginkább lenni? Útközben. Ismered a viccet?
FÉRJ
Dühösen. Nem. Nem ismerem. És ha ismerem is?!
FELESÉG
Nevet. Útközben. Jó, mi?
FELESÉG
Tárgyilagosan. Ragyogott a nap.
FELESÉG
Ahogy bandukoltam hazafelé. Ragyogott a nap. Talán az jó volt. A délelőtti fény. A hentes meg éppen húst darált – vagy trancsírozott? –, feltekintett, és megpillantott ebben a fényben.
Halkan és boldogan Brahms III. szimfóniájából dúdol egy szép motívumot.
FÉRJ
Közben. Tessék? Miket beszélsz?
FELESÉG
Meglátott, amint elhaladtam az üzlet előtt. Állítólag azért jött fel. – Mondtam, ugye, hogy itt volt?
FELESÉG
A hentes. Hozott egy kiló vesepecsenyét meg egy kiló sertésmájat.
FÉRJ
Májat? Minek? Tudod, hogy nem szeretem. Minek rendelsz májat?
FELESÉG
Nem én rendeltem. Én nem rendeltem semmit. Csak felhozta.
FÉRJ
Igen? Hát ez meglepő!
FELESÉG
Én is nagyon meglepődtem. Csengetnek, nyitom az ajtót, ott áll véres kötényben, kezében a véres csomaggal…
FELESÉG
Ahogy az üzletből felugrott.
FÉRJ
De miféle dolog ez?! Miért tette?
FELESÉG
Megmondta. Mert megpillantott a fényben.
FÉRJ
Elképedve. Mert megpillantott a fényben?
FELESÉG
Alig értem haza, már itt is volt.
FÉRJ
Ilyet még nem hallottam! Mert megpillantott a fényben? Na nem, itt valami másról van szó! Ravasz ötlet! Elkezdi felhordani ide a vesepecsenyét, aztán majd jön protekciót kunyerálni!
FÉRJ
Korrupció! Egy kis korrupció! Azon jár az esze! De rossz helyen kopogtat!
FELESÉG
Nem, ez tőled nem akar semmit.
Szünet.
FÉRJ
Úgy?! Nocsak! Szünet. Szóval így állunk?
FELESÉG
Én csupán azt mondtam, hogy nem tőled akar valamit.
FÉRJ
Jó, jó, értem én! Talán bizony közölte is veled a szándékát?
FELESÉG
Az arcára volt írva.
FÉRJ
És ugyan mi volt az arcára írva?!
FELESÉG
Hogy valamit akar.
FÉRJ
De mit?! Túl azon, hogy felhozta a vesepecsenyét.
FÉRJ
Pfuj! Utálom a májat!
FÉRJ
Kit érdekel az, hogy ő szereti?!
FELESÉG
Megkért, hogy pirítsak neki egy adagot.
FÉRJ
Hogy te?! Szünet. Hogy te piríts neki egy adagot?! És megtetted?!
FELESÉG
Ha már olyan kedves volt, és házhoz hozta.
FÉRJ
De ki kérte meg rá?! Hogy jön ahhoz, hogy beállítson ide véresen, ahogy mondod, ott hagyja a boltot a vevőkkel…
FELESÉG
Mégpedig nem is akárhánnyal.
FELESÉG
Rengeteg kuncsaftja volt, de ő ennek ellenére eljött. Senki és semmi sem tarthatta volna vissza. Csak éppen annyit időzött, amíg becsomagolta a vesepecsenyét meg a májat. Nem akart üres kézzel jönni.
FÉRJ
Ez már máskor is előfordult?
FÉRJ
Szoktál vele diskurálni a boltban?
FELESÉG
Csak a legszükségesebbeket.
FÉRJ
A viselkedéseddel sem hívtad fel magadra a figyelmét?
FELESÉG
Hogy képzelhetsz ilyet?
FÉRJ
Akkor mivel magyarázható?
FELESÉG
Ő maga sem értette, mi hajtotta hozzám attól a pillanattól kezdve, hogy a húsdarálásból – vagy a hústrancsírozásból – feltekintve meglátott. De olyan könyörgő volt, ahogy ott állt az ajtóban. És a két csomag – mintha csak virágcsokrot tartott volna.
FÉRJ
Te meg alig vártad, hogy beengedd?
FELESÉG
Mit képzelsz rólam?!
FÉRJ
Semmit, de kissé meglepődnék, ha éppen egy hentessel kezdenél ki.
FELESÉG
Van valami kifogásod a hentesek ellen?
FELESÉG
Csak velem kapcsolatban?
FÉRJ
Nem venném jó néven.
FELESÉG
Egy orvos, mérnök, tanár, színész, író vagy mit tudom én, az jöhetne? De egy hentes az nem?!
FÉRJ
Ne forgasd ki a szavaimat!
FELESÉG
Csak szeretném tudni, miért éppen egy hentes ellen emelnél kifogást.
FÉRJ
Mert most éppen arról van szó! Egy fiatal… – Fiatal?
FÉRJ
Hát milyen? Annyi idős, mint én?
FELESÉG
Hogy annyi idős, mint te?
FÉRJ
Nem, hanem hogy én, például, beállítsak egy vadidegen asszonyhoz…
FELESÉG
Én nem vagyok neki vadidegen. Nála vásárolom a húsárut.
FÉRJ
Ezek szerint a fűszeres, a zöldséges, a fodrász, a parkolóőr, az autószerelő – mindenki betoppanhat ide?
FÉRJ
Különösen ha férfi az illető!
FELESÉG
Ha férfi, hát férfi!
FÉRJ
Mint ez a véres ruhájú hentes! Ez a véres kezű! Ez a…
FELESÉG
Csak a köténye véres. De ez a foglalkozásával jár. Máskülönben szelíd és szomorú.
FÉRJ
Ó, szakadj meg, szív!
FELESÉG
Ráhibáztál. Igazán szívszorító volt, ahogy arra kért, süssek neki májat.
FÉRJ
Pompás! Faképnél hagyja a vevőket, és felugrik hozzád egy kis villásreggelire! Nem világosítottad fel, hogy egyrészt ez nem kifőzde, másrészt munkaerkölcs is van a világon?!
FELESÉG
Eszembe sem jutott.
FÉRJ
Mindezt természetesnek vetted? Mégis, mit gondoltál?
FELESÉG
Hiszen mondtam már, milyen állapotban voltam! Gépiesen fogadtam mindent, bár megfordult a fejemben, hogy valamiképpen meg kéne ítélnem a történteket…
FELESÉG
…Hogy gyanakodnom kellene. Ahogy most te gyanakszol, ahogy mindig is gyanakodunk, amikor valaki közeledik felénk. Erőltettem az agyamat, és elkezdtem gondolkodni. Hogyhogy ez az ember ott hagyott csapot, papot, csak hogy felhozza nekem ezt a húst meg ezt a belsőséget?
FELESÉG
És mi az, hogy felpillantott és meglátott, és ellenállhatatlan vágyat érzett? Mi van emögött? Miféle alattomos szándék?…
FÉRJ
Hála istennek, te is észrevetted!
FELESÉG
De amikor ránéztem, elszégyelltem magam. Olyan ártatlanul tekintett rám.
FÉRJ
Nincs veszélyesebb, mint az ártatlan tekintet!
FELESÉG
„Asszonyom – azt mondta –, szép, friss áru. Most hozták a teherautóval.” – „De én nem rendeltem!” – „Tudom, de én örömöt akartam szerezni magának!” – „Nekem? Miért?” – De már meg is bántam ezt az ostoba kérdést. „Miért? Hogy kérdezhet ilyet, hogy miért?”
FÉRJ
Hát ez több a soknál! Mint egy szerelmi vallomás! Pfuj!
FELESÉG
Lehetett volna szerelmi vallomás is.
FELESÉG
De nem az volt. Legalábbis nem úgy, ahogy te értelmezed.
FÉRJ
Így jár házról házra.
FÉRJ
Szóval ez az ember holmi arkangyal, aki így jár házról házra, hogy meglepetést szerezzen a háziasszonyoknak. A gyermekgondozási segélyen otthon lévő anyáknak. Az özvegyeknek. A hajadonoknak. A szabadnapos feleségeknek. Az elvált asszonyoknak. A mátkáknak. És a matrónáknak…
FELESÉG
Azt nem tudhatom.
FÉRJ
Ez az alak rád akár akaszkodni. Kitalált egy hatásos antrét, egy színpadias belépőt – az életedbe. Egy kis vesepecsenyéért meg májért meg akar kapni. Azt hiszi, hogy téged csak úgy… – Vagy már meg is kapott?!
FELESÉG
Nem értem a kérdést.
FÉRJ
Azt kérdezem, már meg is kapott?!
FELESÉG
Bocsáss meg, nem akarok hinni a fülemnek, ez a durvaság…
FÉRJ
Lefektetett? Itt? Vagy a konyha kövén tepert le? A perzsaszőnyegen? Netán a hitvesi ágyunkban?
FÉRJ
Ha nem tette meg, majd még megteszi! Addig jár ide, amíg egy szép napon megteszi!
FELESÉG
Nem engedem bántani!
FÉRJ
Már véded! Egyre gyanúsabb! Halljuk csak, hogy volt azután, hogy ott a küszöbön elrebegte azt a gyöngéd szerelmi vallomást?
FELESÉG
Egy szót sem szólok többé, ha így beszélsz! Nincs benned egy csipetnyi együttérzés…
FÉRJ
Kivel legyek együttérző? Veled? Vagy a henteseddel?
FELESÉG
Talán igazad van. Igen. Igazad van. Én sem gondoltam rátok. Sem rád, sem a gyerekekre. Kis szünet. Színesebben. Leültettem a konyhában, nem engedte, hogy a szobába vezessem, nincs úgy öltözve, azt mondta…
FÉRJ
És nekiláttál főzni?
FELESÉG
Előbb hagymát vágtam…
FELESÉG
Nem, ellenkezőleg, arra kért, hadd nézhesse tétlenül a szorgoskodásomat. Ez az ő szava: a szorgoskodásom, mint mondta, megnyugtatja.
FÉRJ
A vevőket meg ott egye a fene!
FELESÉG
Annyira elmerült a szemlélődésben! Aztán amikor ránéztem sírós szemmel…
FÉRJ
Meghatódik! Ő ilyesmitől meghatódik!
FELESÉG
A hagyma ereje csalt könnyeket a szemembe. De ő is félreértette. „Kérem – szólt megilletődve –, kérem, ne vegye úgy a szívére!” Bár ő maga is könnyekkel küszködött.
FELESÉG
Lehet, hogy az is közrejátszott. De elkezdett mesélni az életéről, s nem volt könnyű megállapítani, hogy csakugyan a hagymától könnyezik-e. Családi házban élnek, tíz kilométerre a központtól, a felesége meg ő a gyerekek kedvéért költöztek a peremvidékre. Jó levegő, szabadság, napfény. A felesége nagyon takarékos asszony, így mindig van annyi pénzük, hogy ezt-azt hozzáépítsenek a házhoz. Még egy toldalék meg még egy, ő valamikor ezt kedvvel csinálta, de most úgy látja, már sohsem ér a végére, a gyerekek nőnek, megházasodnak, kell nekik a hajlék.
FELESÉG
Hajlék, így mondta, nagyon szépen beszélt az otthonukról, ahová már nem szeret hazajárni, mert naponta ugyanaz vár rá: beton- és malterkeverés, kőfaragás, csákányozás és lapátolás, vízcsapok javítása, dúcolások, kerítésfoltozás. A kerttel nincs dolga, a kertben a felesége szöszmötöl, amint hazaér a gyárból, ahol egy varrógép mellett ül egész nap, beleveti magát a kerti munkába, átültet, telepít, gereblyéz, gyomlál napestig. Valamennyien hajnalban kelnek, másfél órát utaznak a városig. Ő, amint beér az üzletbe, előkészíti a tőkehúst, feldarabol egy teherautónyi marhát, sertést, birkát, a felesége meg farmernadrágokat varr, a gyerekek nőnek, megházasodnak, nincs megállás, bővíteni kell a családi fészket.
FELESÉG
Miközben mindezt elmesélte, felszeltem a hagymát, zsírt tettem fel a serpenyőben, felaprítottam a májból egy adagravalót, ahogy kérte. Paprika, fűszerek… tudod, én aztán értem! Hogy ízes legyen, porhanyós legyen. Fenséges illata volt.
FÉRJ
Hát ez eltarthatott egy ideig. A vevők meg vártak.
FELESÉG
Ki gondolt már rájuk?! Kivettem a jégszekrényből egy üveg Radebergert…
FÉRJ
A sörömet is megittátok?!
FELESÉG
A pohár falán a pára! A habzó sör! Éppen volt itthon friss kenyér. Itt terítettem az étkezőben, a kockás abrosszal, az olyan hangulatos. Kockás szalvéták. És ahogy a fedő alól felcsapott az ínycsiklandozó illat! Amint az asztal mellé telepedtünk, egyszeriben elmúlt belőlem az a nyomasztó érzés, ami reggel óta gyötört. Egészen felvidultam.
FÉRJ
Mert etethetted a hentest?
FELESÉG
Mert olyan békességes lett minden. Nyugalmas, békességes. Mintha az egész valami sosem létező időben történne. Ha ott ültél volna velünk, megértenéd.
FÉRJ
Mi megértenivaló van egy őrültségen?
FELESÉG
Arra gondoltam akkor, ilyen lehet a szabadság!
FELESÉG
De! De, de, de! Ilyen lehet a szabadság! Elvágni a köteleket, kidobálni a homokzsákokat…
FÉRJ
Ugyan, ugyan! Azt hiszed, nekem sosem fordul meg a fejemben, hogy felrúgjak mindent? Szeretném tudni, mi lenne akkor, ha egyszer csak mindannyian azt tennénk, amit hirtelen szeszélyből kívánunk! Pedig az ember néha nagyon is vágyódik egy kis gyönyörre…
FELESÉG
Gyönyör! Igen! Ezt a szót használta ő is.
FELESÉG
Azt mondta: „Úristen, egy órája még hogyan is számíthattam volna rá, hogy részem lesz ekkora gyönyörben…”
FÉRJ
Miféle gyönyörben? Pillanatnyi csend. Hadd halljam, miféle gyönyörben?!
FELESÉG
Hát… hogy itt ülhetett a konyhámban, és ehette a főztömet…
FÉRJ
Meg ihatta a sörömet!
FÉRJ
Na, ne viccelj! Na, hagyjuk a vicceket, jó?! Hadd halljam, mi minden történt még? Mi történt azután, hogy ez a te hentesed kitunkolta a szaftot, megitta a sörömet, és böffentett néhányat?!
FELESÉG
Igazán kérlek, ne legyél ilyen drasztikus! Az egész olyan szép volt, te pedig mindenáron a sárba akarod rántani az egészet!
FÉRJ
Jó, jó, jó, jó! Nem rántom a sárba! Rendben van, idill volt, gyönyör volt, de én arra vagyok kíváncsi, mit műveltetek itt még ezen kívül?
FELESÉG
Behívtam a szobába.
FELESÉG
Szabadkozott, megismételte, hogy nincs úgy öltözve…
FÉRJ
Az eszébe sem jutott, hogy visszasiessen az üzletbe?
FELESÉG
Nem volt róla szó.
FÉRJ
Bámulatos. És ezt az alakot még nem rúgták ki!
FELESÉG
Mondtam neki, ha annyira zavarja, vegye le a kötényét.
FÉRJ
És zuhanyozzon le, ott a férjem háziköntöse, bújjon bele, a papucsot is megtalálja…
FELESÉG
Csak a kötényt említettem. De ő elhárította, nem, köszöni, nem is akar tovább háborgatni, ennyi elég volt, legfeljebb…
FELESÉG
Ha időzhetne még egy kicsit…
FÉRJ
Na! Ha időzhetne, mihez lenne kedve?
FELESÉG
Ha már mindenképpen a szobába invitálom, nem bánja…
FÉRJ
Mit nem bán a drága?!
FELESÉG
Van egy titkolt szenvedélye, de otthon nem hódolhat neki…
FÉRJ
Az oldalamat fúrja a kíváncsiság!
FELESÉG
A felesége ugyanis idegenkedik tőle…
FÉRJ
Szóval a felesége idegenkedik tőle, de te talán hajlandó lennél megengedni, hogy titkolt szenvedélyét kiélhesse?! Nagyszerű! Pompás! Hogy mit meg nem él az ember! És? És??? Mi volt?
FELESÉG
Megtudakoltam, miféle szenvedélyről van szó.
FÉRJ
„Megtudakoltad!” Fogadni mernék, hogy ez is az ő szava!
FÉRJ
Na és? Hozzásegítetted az élvezethez?!
FELESÉG
Szerencsére megtehettem.
FELESÉG
Annál is inkább, mert akkor már magam is vágyódtam rá. Hiszen oly régen még csak eszembe sem jutott. Veled sosem lehet…
FÉRJ
Elfúló lélegzettel. Csodálatos? Azt mondod… csodálatos? Kis szünet. És?
FELESÉG
Mit akarsz tudni?
FELESÉG
Ő ide ült… a karosszékbe. Én a díványra. De előbb feltettem a lemezt.
FELESÉG
Nem értem a kérdést.
FÉRJ
Már megint nem érted! Ha nem akarod, nem érted! Na jó! Beszéljünk érthetőbben! Lefeküdtél vele, perverzkedtél vele zenére?!
FELESÉG
Miket beszélsz? Pillanatnyi csend. Brahmsot hallgattuk.
FELESÉG
Ő istenigazából a moderneket szereti, Schönberget, Brittent, Webernt, Bartókot, Honeggert, de hiába kerestem, nekünk ilyen egy sincs, kicsit restelltem. Mutattam a készletet, Vivaldit, Schubertot, Csajkovszkijt… Ő választotta Brahmsot, hogy akkor inkább Brahms. A III. szimfónia.
FÉRJ
Brahmsot hallgattatok?
FELESÉG
Imádja a muzsikát. De a felesége elképedne, ha azzal állna elő, hogy hallgassanak zenét. Bolondnak nézné. A gyerekei a rockot kedvelik. Neki csak az jut, amit utcán, imitt-amott elcsíp, néhány hangfoszlány táskarádiókból, nyitott ablakokból. Régebben templomokba járt, kedveli a gregoriánt meg Bachot. De már erre sincs módja. Csak a ház meg a kert. Egyszer megpróbálkozott azzal, hogy bevitt egy kazettás magnót az üzletbe, és Alban Berget hallgatott. Nagy botrány lett belőle. Mindezt nagyon fájlalja. De itt egészen felüdült.
FÉRJ
Itt… itt ültetek, és Brahmsot hallgattatok?
FELESÉG
Ez olyan hihetetlen?
FELESÉG
Henteskötényben. Na és?
FÉRJ
Miközben a tárva-nyitva hagyott boltban a faképnél hagyott vevők várakoztak…
FELESÉG
Hallanod kellett volna Brahms III. szimfóniáját ebben a csendes, elsötétített szobában, akkor nem így beszélnél. Kit érdekelt az üzlet? Kit érdekeltek a vevők? És mit számított, hogy mi történik odakinn? Hogy mi van a városban? Hogy mi van a többiekkel? Dúdolja a szimfónia egy motívumát. Nem, azt nem lehet felidézni!
FÉRJ
Ezt komolyan mondod?
FELESÉG
Hogy nem lehet felidézni? Komolyan.
FÉRJ
Ezt az egészet. Komolyan mondod, hogy ez valóban így… hogy ez valóban megtörtént?
FELESÉG
Tessék, menj ki az étkezőbe, még nem raktam el az edényeket. Nyisd ki a frizsidert, ott a vesepecsenye meg a maradék máj. Vagy tessék, menj le a hentesüzletbe, kérdezd meg őt magát.
FÉRJ
Menjek le, kérdezzem meg, főnök, maga volt fenn ma délelőtt a feleségemnél egy kis adag zónára és Brahms harmadik szimfóniájára? Így gondolod?
FELESÉG
Hát durva támadás lenne, az biztos.
FÉRJ
És az mi volt, hogy feljött ide hívatlanul, ismeretlenül, beszemtelenkedett egy kis vesepecsenye meg sertésmáj ürügyén, és levett a lábadról?! Az nem volt durva támadás?
FELESÉG
Hogy lett volna az?! És ki ellen?
FÉRJ
Ellenem! A becsületembe gázolt az a gazember!
FELESÉG
Drágám, ezt nem gondolhatod komolyan.
FÉRJ
De igenis, úgy gondolom! És ezek után ne nevezz engem drágám-nak!
FELESÉG
Az ég áldjon meg, senki sem gázolt a becsületedbe!
FÉRJ
Jó, rendben van, maradi felfogás, elismerem. Csak arra lennék kíváncsi, mit szólnál, ha hasonló ügybe bonyolódnék?
FELESÉG
Ha valami különös vágytól hajtva váratlanul felmennél valakihez?
FÉRJ
Legyünk pontosak: egy nőhöz.
FÉRJ
Te? Megértenéd?! Ugyan már!
FELESÉG
Valamikor biztosan tiltakoztam volna ellene, de most már másként gondolom. Másként hiszem. Úgy vélem, ha szükséged lenne rá, meg kellene tenned.
FÉRJ
Hogy kapcsolatba kerüljek egy nővel?
FÉRJ
Nővel! Arról van szó, hogy egy nővel!
FÉRJ
Ezt csak azért mondod, hogy most fogjam be a szám.
FELESÉG
Ha átélted volna azt, amit én, tudnád, miről beszélek. Hálás vagyok ezért a délelőttért. Ez az ember…
FELESÉG
Ez a férfi megajándékozott azzal, amit olyan régóta nélkülözök: a szabadsággal. A szabadság érzetével.
FELESÉG
Nem, ez nem illúzió volt.
FÉRJ
Mert itt zabált, és meghallgatta veled azt a nyavalyás lemezt?!
FELESÉG
Hiába beszélsz így.
FÉRJ
Ez őrület! Hát hányszor hoztam már haza neked húst én is? Hányszor kértem, hogy főzzél ebédet, vacsorát? Hányszor sündörögtem körülötted a konyhában, és dicsértelek? És hányszor feltettem már neked meg magamnak nemcsak azt az istenátka harmadik szimfóniát, de minden rohadt lemezünket, amit csak hazahordtunk a boltból? Meg se tudom mondani, hányszor. De még sohasem láttalak így begerjedve. Még soha. Soha. Szünet. Most ez a hentes. Idejön egy véres kötényű hentes egy kiló vesepecsenyével meg marhamájjal…
FÉRJ
Sertésmájjal. Pillanatnyi szünet. Idejön, és tessék!
FELESÉG
Nem tehetek róla. Így volt.
FELESÉG
Volt hozzá merszem. És neki is. Hogy megszabaduljunk. Hogy elfogadjuk a szabadságot!…
FÉRJ
Hagyd már ezt! Hagyd ezt a szabadságot, hagyd! Kis szünet. Hallgass ide! Mondok én neked valamit. Erről a… erről a te szabadságodról. Amiben senki más nem létezett – sem a világ, sem a gyerekeid, sem a férjed, csak te meg a te hentesed! Mondok én valamit, csak figyelj ide! Ne gondold, hogy bennem nincsenek ilyen… ilyen vágyak! Vannak. Nagyon csodálkoznál, ha kifordíthatnál, és belém láthatnál. Nem kívánom neked. Nem. De én sem kívánok beléd látni! Érted? Nem vagyok rá kíváncsi, mi tesz boldoggá! Nem érdekel! Nekem húzni kell az igát, én nem szállhatok ki a buliból! Óriási grimbusz lenne, ha egy szép napon, így, mint te, bemondanám az unalmast. És azt tenném, amit a kedvem diktál. Már túlságosan messzire mentünk ahhoz, hogy minden további nélkül egyszer csak leblokkoljunk. Hogy ennyi, és nincs folytatás. Hogy ezután most már szabadon… az érzéseink szerint! Hát erre nekem nincs módom. Márpedig ha nekem nincs, neked se legyen! Ez most megtörtént, de ezzel vége! Nincs többé idill! Megegyeztünk?
Hosszú szünet.
FELESÉG
Nem értem, miért beszélsz így. Csend. Csodálom… Pillanatnyi csend. Csodálom, hogy így beszélsz. Miért? Csend. Miért?
FÉRJ
Mert a férjed vagyok.
FELESÉG
Akkor sem kellene… Nem szabadna így beszélned. Nem. Nem szabadna.
FÉRJ
Akkor minek vagyok a férjed?
FÉRJ
Akkor mi a fenének vagyok a férjed?! Minek élünk együtt?…
FELESÉG
Ne beszélj így, mert ez szörnyű! Szörnyű!
FÉRJ
Mire számíthatunk? Hogyan bízzunk? Mit akarunk egymástól? Hogyan hihetünk? Ha egyszer csak egy véres kötényű hentes…
FELESÉG
Erőtlenül. Hagyd már azt a véres kötényt!
FÉRJ
Te mondtad, hogy a köténye véres volt.
FELESÉG
Akkor is. Éppen azt kell emlegetni?
FÉRJ
Aha! Aha! Szóval azért ez zavar? Hát mégsem volt olyan mindent elsöprő élmény?
FELESÉG
Igenis szép volt!
FÉRJ
Ez sem volt olyan tökéletes idill? Ott az a véres kötény…
FÉRJ
Kellemetlen? Az ügy nem ildomos része?
FELESÉG
Hagyd, kérlek, hagyd! Hagyd már!
FÉRJ
Mi az, már ideges vagy?
FELESÉG
Soha nem fogom elfelejteni azokat a pillanatokat, amikor békés nyugalomban ette a főztömet. Soha nem felejtem el a hálás tekintetét. Azt a békés nyugalmat. A muzsikát a félhomályos szobában. A kedvességét. A szeretetét. Az érzést, hogy szüksége volt rám. Hogy szükségünk volt egymásra. Nem, ezt nem veheted el tőlem.
FÉRJ
Főleg ha nem emlegetem a véres kötényt!
FELESÉG
Szinte már teljesen erőtlenül. Könyörgök, ne!…
FÉRJ
Eszembe sem jutna, ha nem te hívtad volna fel rá a figyelmemet.
FELESÉG
Nincs jelentősége. Hentes – véres a köténye, az természetes.
FÉRJ
Akkor miért nem emlegethetem?
FELESÉG
Mert nem arra akarok emlékezni. A szabadság óráira akarok emlékezni. Bármily rövid órák lehettek is csupán!
FÉRJ
Hiába! Ott van az a kötény is!
FELESÉG
Ugyan már! Marhavér, sertésvér, birkavér…
FELESÉG
Akármit mondasz is…
FELESÉG
…szabad és boldog voltam.