Távolról, nagyon messziről, valahonnan egy teremből Mozart muzsikája, a nagy g-moll szimfónia nyitó tétele. Molto allegro. A zenével egy időben csizmás, katonás léptek az épület kongó folyosóján. Velük közeledünk a teremhez. A szimfóniát mind közelebbről és közelebbről halljuk, végül már ugyanolyan közelről, mint a lépteket. De még csukott ajtó mögül.
TISZT
Csendes határozottsággal. Állj… Főtörzs!
A léptek elülnek.
Nyissa ki ezt az ajtót!
Az ajtónyitás után tisztán, harsogva szól a zene. Egy pillanatnyi, taktus végi csend.
De máris felível a muzsika. Menten ezután a karmester a pálcájával lekopogja a játékot. Csend.
KARMESTER
Messziről, a terem végéből. Ki az?! Kik járkálnak itt?! Ki az ott a terem ajtajában? Miért nem felelnek?! Itt a kamarazenekar próbája folyik, kérem! Micsoda dolog megzavarni…
TISZT
Mikrofonközelben; élesen, de jóindulattal. Csak folytassák, maestro!
KARMESTER
Távolról. Csak folytassuk?! Mi az ördög?! Még maga ad engedélyt a folytatásra?!
KARMESTER
Távolról; megszeppenve. Ó! Ó, igen, igen! Most már látom, hogy ön… Hogy önök ketten…
ALTISZT
Stréberkedve. A mi feladatunk ugyanis, hogy az épületet…
TISZT
Közbevágva. Hagyja, főtörzs! Csukja be az ajtót!
Ajtócsukódás. Lépteik a folyosó kövén. Távolodnak.
KARMESTER
Mikrofonközelben. Micsoda alakok! Hogy semmit sem tartanak tiszteletben! Mi itt megfeszített erővel dolgozunk, el kell készülnünk a premierre, ezek meg egyszerűen becsörtetnek ide! Na! Hölgyeim és uraim! Folytassuk!…
STELLA
Mégis… nem kellene megtudnunk, mit akarnak? Egyenruhát viselnek…
KARMESTER
És ha azt viselnek?! Mi dolgunk velük?! Mindenki tudhatja, miért vagyunk itt, mire készülünk, nincs semmi titkunk! Folytassuk, folytassuk! És intenzívebb próbát kérek, barátaim! A koncerten meg kell mutatni, mit tudunk! Hogy ez a mi kis kamarazenekarunk mire képes! Azért küldtek minket ebbe a gyönyörű kastélyba a mecénásaink, hogy békén gyakorolhassunk…
STELLA
Békén! Eddig legalábbis!
KARMESTER
Ingerülten. Megkérhetem az első hegedűs kolléganőt, hogy ne vágjon minduntalan közbe?!
KARMESTER
Semmi de, Stella, kérem! A körülményeink megfelelőek. Kényelem, teljes ellátás, kikapcsolódás, úgyhogy csupán egyetlen feladatunk lehet, rendesen dolgozni!
KARMESTER
Stella, mellőzze, kérem, a megjegyzéseit! Már megbocsásson! Nos, hát akkor! Nézzük! Innen, ahol abbahagytuk… a tizenkettőtől! Tessék!… Kiúszik.
Mialatt egy másik hangtérbe váltunk, megszólal a zene. Távolról, a teremből. Az első tétel folytatása.
TISZT
A kastély oldalszárnyait is ellenőriznünk kell. Főtörzs! Vegye elő a kulcsokat!
Csörgő kulcscsomó. Léptek. Kulcs az ajtózárban.
TISZT
Igyekezzék, igyekezzék! Meg kell vizsgálnunk az egész épületet a védelmi lehetőségek szempontjából. Na, nyissa már ki!… Úgy! Jöjjön!
Léptek.
Áhá! Húzza el a függönyt!
TISZT
Áhá, áhá! Innen jól látni a dombot.
ALTISZT
Meg a völgyben a folyót. Onnan jöhetnek ránk?
TISZT
Elengedi a füle mellett. És a folyón túli síkság is jól látható. Alkalmas megfigyelőállás.
ALTISZT
Az bizony! Alkalmas. Innen egy jó mesterlövész sorra leszedheti őket. Ha csakugyan onnan törnek ránk.
TISZT
Türelmetlenül. Lehet, hogy onnan törnek ránk! De az is lehet, hogy máshonnan. Csendesebben. Ha ránk törnek.
ALTISZT
Nana! Előbb-utóbb úgy szokott az lenni! Hm… Lássuk csak! Ha két-három emberrel idelöködöm azt a böhöm nagy szekrényt, hogy a katona védve legyen…
TISZT
Az a szekrény értékes műkincs! Hozzá ne nyúljanak!
ALTISZT
Márpedig ha nem csupán egy kis lőrést hagyunk…
TISZT
Nyersen. Maguk aztán nem kímélnének semmit!
ALTISZT
Maguk?! Hogy érti ezt, hogy maguk?! Azért, mert mi, öreg katonák konyítunk is valamit a hadviseléshez, azért még nem kell minket…
TISZT
Ne locsogjon annyit, inkább jöjjön, vizsgáljuk át a többi helyiséget is! Kis szünet. És ne feledje, én vagyok a felettese!
TISZT
Élesen. Mondott valamit?!
ALTISZT
Semmit, parancsára!
TISZT
Na. Na, menjen előre a kulcsokkal…
Távolodnak. Az eddig csak csendes muzsika hirtelen egészen közelről. Ahol folyamatában tart a szimfónia. Erőteljes játék.
Lónyerítés.
Szakadatlanul szól a zene.
Ismét lónyerítés.
A zene alatt, mikrofonközelben, nevetgélés.
Újabb lónyerítésekre pukkadozó nevetés.
A karmester idegesen lekopogja a játékot.
KARMESTER
Mi ez?! Mi van itt, kérem?! Mi ez a fegyelmezetlenség?! Kopogtat a pálcájával. Mi ez a…
Lassan elül a nevetés.
STELLA
Maestro, nem hallotta?
KARMESTER
Figyelemre sem méltatja. Kuncogás, nevetgélés, röhögés?! Nem hiszek a fülemnek! Hölgyeim és uraim! Önök felnőtt emberek! Önök… önök komoly muzsikusok! Na nem, nem, nem! Ez nem lehet igaz! A g-moll szimfónia próbája közben?! Kérem, szégyellem magam! Szégyellem magam, komolyan mondom, szégyellem magam!
STELLA
Bocsánat, maestro, de a lónyerítés…
KARMESTER
Nem figyel Stellára. Önök csak ennyire élik át a muzsikát?! Önöknek csak ennyit jelent Mozart?! Nem, ezt nem akarom elhinni!…
STELLA
Maestro! Hát valóban nem hallotta?! Lovak nyihognak odakinn!
KARMESTER
Ez lehetetlen, hogy az én mindig hűséges barátaim egyszeriben cserbenhagyjanak?! Hogy komolytalanul viselkedjenek a próbán?!…
STELLA
Az isten áldja meg, maestro, a kollégákat megzavarta az előbb az a két katona… most meg a lovak nyihogása… Mindeddig csend volt ebben a kastélyban és ebben a parkban… Felcsattan. De most lovak nyihognak odakinn!
KARMESTER
És az talán olyan nevetséges?! Azt képzelik, az olyan mulatságos?!
STELLA
Tehát ön is hallotta?!
KARMESTER
Nem! Én nem hallottam! Én a partitúrát figyelem, a zenét hallom, az önök játékát hallgatom, kérem! Bennem a muzsika zeng, kérem!… Bennem Mozart él! És remélem… remélem, hogy önökben is! Adják át magukat a muzsikának, barátaim, merüljenek bele, zárják ki a világot, zárják ki, drága barátaim!… Hogy tökéletesen játszhassunk! Hogy tökéletesen… Kis szünet. Tessék! Innen, ahol félbeszakadt… Kopogtat a pálcájával. Tessék, tessék!…
Megszólal a zene. A mű folytatása. Újra lónyerítések, most már közelről, élesen, riasztóan. A zene abbamarad. Zaj, széktologatások, lábdobaj; kottaállványok dőlnek fel, hangszerek koppannak, miközben lovak nyerítése hangzik.
STELLA
Itt vannak! Itt, az ablak alatt! Jaj, nézzék, ott is! A sétautakon!…
KARMESTER
Vissza! Vissza! Próba van, kérem. Mindenki a helyére!
STELLA
Meg kell tudnunk, mi történik odakinn!
A lovak egyre vadabbul nyerítenek.
KARMESTER
Hölgyeim! Hölgyeim és uraim! Barátaim! Folytassuk a próbát! Mozarttal foglalkozzunk, az a mi dolgunk! Hogy akarnak önök kiállni a pódiumra?! Kérem!… menjenek helyre, kérem!…
Széktologatások. Csend.
Úgy, úgy… Nyugalom. Dolgozzunk rendesen. Lapozzanak vissza! Figyelem! Kopogtat a pálcával. Tessék!
Megszólal a zene. Néhány taktussal előbbről, mint ahol abbamaradt. Távolodunk, a muzsika csendesedve szól tovább.
Léptek.
TISZT
Ez itt a padlásra vezet?
ALTISZT
A padlásra is felmegyünk?
TISZT
Menjen fel a lépcsőn, és nyissa az ajtót!
Lépések vaslépcsőn. Csikordul a vasajtó.
ALTISZT
Fentről. Vigyázzon, csupa por minden…
Lépések vaslépcsőn.
TISZT
Áhá! Padlásablakok. Áhá!
ALTISZT
Kinyissam valamelyiket?
Messziről lónyerítések. Ugyanakkor, folyamatosan a g-moll szimfónia.
TISZT
Tárja ki… azt! A folyó felőli oldalon.
Ablaknyitás. Lónyerítés hangosabban. Zene csendesen.
ALTISZT
Már mind itt vannak.
TISZT
Hadd nézzek ki innen. Áhá! Valamennyi ütegünk megérkezett.
ALTISZT
Még az igavonók is majd beleszakadtak a vontatásba. Jó kis emelkedő!
TISZT
Belátható az egész környék…
ALTISZT
Milyen szép park!
ALTISZT
Feltúrják alaposan, az biztos! De ha egyszer stratégiailag fontos! Szünet. Arrább látni valamit?
TISZT
Egyelőre csendes a vidék… Na! Majd kijelöljük itt a padlástérben is a lőállásokat. Csukja be az ablakot!
Ablakcsukás. Léptek.
ALTISZT
Az aknatelepítések helyét felmérni?
TISZT
Nemhiába régi katona maga, főtörzs, érti a dürgést! Telepített már néhány aknát, igaz-e?
ALTISZT
Hát… ha szükség volt rá! Bizony… Kiúszik.
Zene rohamosan felerősödik. Koppanás – amint leesik egy vonó. Zene megszakad.
KARMESTER
Mi baj? Stella! Mi történt ve… magával? A vonó!
STELLA
Erőtlenül. Bocsánat… nem is értem… kiejtettem… Nem tarthatnánk egy kis szünetet?
KARMESTER
Kérem, én belátom, hogy túlságosan feszített tempót diktálok, de nem tehetek mást, sürget az idő…
STELLA
Türelmetlenül. Nem tarthatnánk egy kis szünetet?!
KARMESTER
Rendben! Rendben… Hölgyeim és uraim, néhány perc szünet!
Széktologatások, kottaállvány zörren, lépések, távolodó neszek.
Stella! Stella, kérem… Menjünk át abba a kis szalonba! Ott pihenhet… jöjjön… Hangosabban. Barátaim, igazán csak néhány perc, nem szeretném vesztegetni az időt!… Kiúszik.
Lakatzörgés. Ajtónyikordulás. Tompa lépek. Pince akusztikája.
TISZT
Gyertyát! Főtörzs! Na, siessen!
TISZT
Megálljon! Psszt!… Maga hallja? Hallja a zenét?
ALTISZT
A zenét? Ja… a zenét? Nem. Nem hallom.
TISZT
Abbahagyták volna? Hiszen még nem értek a végére!… Ejnye! Főtörzs! Ne a szemembe világítson!
ALTISZT
Jó vaskos falak. De azért elég, ha tízméterenként fúrunk be a tölteteknek…
ALTISZT
Meg sötét, a fene essen belé! Kiúszik.
Víz csordul pohárba. Kortyintás.
KARMESTER
Így… így… Stella, drágám! Jobban vagy?
STELLA
Mi az, nem félsz, hogy a többiek meghallják ezt a tegezést?
KARMESTER
Valamennyien odaát maradtak a teremben. Jobban vagy?
KARMESTER
Ugyan… Zavart szünet. Ugyan, ugyan, mitől? Nézd… ha túl leszünk a premieren, pihenhetsz. Elutazunk valahová kettesben…
STELLA
Fáradt nevetéssel. Ó! Kettesben! Hányszor hittem már neked! És soha. Soha!
KARMESTER
De most így lesz, meglátod!
STELLA
Talán már meg is mondtad a feleségednek, hogy te meg én…
STELLA
Hát mire vársz? Mire?
KARMESTER
Majd ha túl leszünk a premieren…
STELLA
Hagyd ezt, hagyd ezt, hagyd ezt! Kétségbeesve. Félek… Kiáltva. Nem érted, hogy félek?!…
KARMESTER
Csssss! Ne kelts pánikot!
STELLA
Úgy?! Tehát te nagyon is jól tudod, hogy van okom félni. Hogy van okunk félni!
KARMESTER
Dehogyis! Ki mond ilyet?
STELLA
Te igenis tudod, mi történik itt körülöttünk!
KARMESTER
Nem tudok semmit!
STELLA
Akkor sejted! Sejted, de eltitkolod…
KARMESTER
Stella, drágám, most nincs időnk erre! Feladatunk van, el kell végeznünk…
STELLA
Előbb a körülményeinket kell tisztázni, hogy elvégezhessük a feladatunkat!
KARMESTER
A körülmények! A körülményeken nem tudunk változtatni!
STELLA
Ez a te nagy bölcsességed! Ahogy a kettőnk dolgát is intézed! Azt hiszed, okosan teszed, hogy nem nézel szembe a valósággal?!
KARMESTER
Én? Aki munkára serkentelek benneteket?
STELLA
Neked Mozart is csak kibúvó! Hogy ne kelljen másra figyelni! Se a feleségedre, se rám, de még magadra se! Senkire és semmire! Csak a g-moll szimfónia! De más aztán semmi! Még a parkba se nézel ki, hogy meglásd, mi történik odakinn…
KARMESTER
Felcsattan. Nem! Nem akarok tudni semmiről! De Mozart nekem nem kibúvó! Mozart megoldás! Nincs más utam és célom, csak Mozart! Igen, most a g-moll szimfónia meg az, hogy ez a zenekar a g-mollt a lehető legtökéletesebben előadja! A hangverseny! Igen, ez az én életem, és semmi más nem érdekel! És ha összeszeded magad, máris mehetünk vissza próbálni. Talán már nincs sok időnk, de ezt a premiert még megtartjuk! Nem törődhetek mással, csak ezzel… Szólok a többieknek, te pedig gyere… Távolodik. Gyere! Hallod?…
STELLA
Ne! Ne még! Várj!…
KARMESTER
Távolról. Hölgyeim és uraim! Vége a szünetnek, folytatjuk… Kiúszik.
Kongó léptek a folyosó kőlapjain.
TISZT
Főtörzs, menjen az ütegekhez, jelentse a parancsnokoknak, hogy félóra múlva szemle. Ha végzett, megtalál az emeleti szárnyban…
A távoli teremben felzeng a muzsika. A mű folytatása.
Főtörzs! Figyelje csak! Újra szól a zene! Dúdolja a dallamot. Na, miért nem megy, mire vár?
ALTISZT
Csak azt kérdezném, ha szabadna… hogy ez az egész… ezt most komoly… vagy csupán vaklárma?
TISZT
Semmi privatizálás, főtörzs! Enyhültebben. Egyébként az ilyet nem vaklármának nevezik, hanem elővigyázatosságnak. Értettem?!
TISZT
Na, indíts az ütegekhez!
A csendben csak távoli zene. Léptek a folyosó kövén. Néhány lépés után várakozás. Léptek. Várakozás. A zene mind közelebbről és közelebbről hallatszik. Végül elnyomja a léptek zaját, teljes hangerővel szól.
STELLA
A zene alatt, mikrofonközelben. Nem, ez így nem… ez így kibírhatatlan…
KARMESTER
A zene alatt, mikrofonközelben. Para… pampam… Első hegedűs! Tessék! Most! Tarara… Játszani! Játszani, Stella! Játszani!…
STELLA
A zene alatt, mikrofonközelben. Hova vágtatunk? Micsoda tempó?!…
KARMESTER
A zene alatt, mikrofonközelben. Tirara… pampa… Fúvós! Belépni! Így! Vonósok… Tiriritiririrá… Gyönyörű! Gyönyörű, gyönyörű!… Tirara… ram… Fuvola! Játszani! Semmi és semmi más! Semmi, semmi és semmi más! Semmi…
Hatalmas robaj. Üvegcsörömpölés, gerendák zuhanása, falak omlása. Emberi jajszó. Tárgyak koppannak. Csend. Egy ló panaszosan felnyerít. És újra. Majd csend.
TISZT
Főtörzs! Főtörzs, mi történt?! Ki adott ki tűzparancsot?!
ALTISZT
Kifulladva. A kettes üteg… még a kastély főszárnya felé… és a kezelő…
TISZT
A kezelő?! Ki vele, mondja már!
ALTISZT
Véletlenül… az elsütőbillentyűt… véletlenül…
TISZT
Véletlenül?! Ember! Véletlenül?!… Távolodva. Véletlenül?!… Jöjjön, nézzük meg őket! Siessen, főtörzs!…
ALTISZT
De arra most… csupa rom…
TISZT
Távol. Főtörzs! Erre! Jöjjön már! Lihegve, nyögve bukdácsol törmelékeken.
Aztán csend.
ALTISZT
Egy se maradt meg. Telibe találta…
TISZT
Kották… egy vonó… mind a romok alatt…
Csendesen felhangzik a g-moll szimfónia kezdőtétele. Éterien szól, halkan.
TISZT
Hallgassa csak! Szünet. Hallgassa! Szünet. Hallja?! Főtörzs! Hallja?!
ALTISZT
Semmit… nem hallok semmit…
TISZT
De! Figyeljen! Hallgassa maga is!
ALTISZT
Mit hallgassak, ha egyszer nem hallok semmit!
TISZT
Nem hallja a muzsikát?! Maga nem hallja?!
ALTISZT
A muzsikát? Nem… nem hallok semmiféle muzsikát. Mind odavesztek. Hiszen mind odavesztek…
TISZT
De a zene! A zene! Hallgassa csak! A zene!…
Szól, szól a g-moll szimfónia, felerősödik, betölti az étert. Majd hirtelen megszakad.