Koncert. Hegedűverseny. A mű befejező része. Allegro moderato. Allegro vivace. Fortissimo.
Kirobbanó taps.
Taps távolabbról.
RÓBERT
Izgatottan. Vissza! Laura, a pódiumra, gyorsan!
RÓBERT
Siess, Laura, tapsolnak! Tapsolnak!
LAURA
Nem voltam jó… hagyjál…
RÓBERT
Keményen. Vissza kell menned, Laura! Rábeszélőn. Remek voltál, menj vissza, látni akarnak…
Taps felerősödik.
NÁNDOR
A tapsban. Gyönyörű! Gyönyörű! Bravóóó!…
VERA
Nándor! Kérlek! Mindenki téged néz, ne csinálj feltűnést!
NÁNDOR
Gyönyörű! Gyere, gratuláljunk neki!
VERA
Inkább siessünk. Várnak a vacsorán. Már így is késő van.
NÁNDOR
Akkor csak én. Várj meg a ruhatárnál…
Taps elúszik. Csend.
LAURA
Borzasztóan játszottam!
RÓBERT
Ne kezdd megint, Laura!
LAURA
Semmi tűz, semmi… Nem kellene fellépést vállalnom. Egész nap olyan nyugtalan voltam…
RÓBERT
Hidd el nekem, pompás voltál!
LAURA
Drágám, te hazudsz.
RÓBERT
Neked, Laura?! Soha!
LAURA
De, de, drágám, mostanában már mindig hazudsz. Hazudsz, de nem haragszom, szeretetből teszed, megértelek…
RÓBERT
Mindig megmondom, ha valami nem tetszik a játékodban, de ma igazán elbűvölő voltál. Hallottad a tapsokat!
LAURA
A hálás vidéki közönség tapsa! Ezzel akarsz elkápráztatni?
RÓBERT
Tudod jól, hogy ugyanígy tapsolt neked a fél világ Londontól Tokióig…
LAURA
Inkább hozzál valami italt.
RÓBERT
Italt? Jót tesz most neked az ital?
LAURA
Vodkát! Vagy konyakot! Biztosan kapsz konyakot a büfében. Menj, siess, elepedek egy pohár konyakért!
RÓBERT
Nem kellene most, Laura…
LAURA
Hozd, Róbert, hozd azt a konyakot, kérlek…
RÓBERT
Félóra múlva ott kell lennünk a díszvacsorán…
LAURA
Jó, majd ott leszünk!
Hegedű. Rövid, fájdalmas dallam. Megszakad. Kopognak az ajtón.
NÁNDOR
Művésznő? Bocsásson meg, csak egy pillanatra zavarom…
NÁNDOR
Szívből gratulálok! Gyönyörűen játszott! Gyönyörűen!
LAURA
Hitetlenül. Köszönöm!
NÁNDOR
Ki sem tudom fejezni, mit éreztem! Komolyan! El sem tudom mondani! Csodálatos volt! Csodálatos!
LAURA
Enyhültebben. Köszönöm. Csendesen. Köszönöm.
LAURA
Gépiesen. Egy autogramot?
NÁNDOR
Kis nevetéssel. Nem, nem. Bemutatkoznék… de látom, megérkezett a csokor a névjegyemmel…
LAURA
Élénken. Maga küldte ezt a szép csokrot? Ó, nagyon kedves! Tehát maga az a… – Kérem, foglaljon helyet! – Maga az a híres…
LAURA
Író. Az a híres író.
LAURA
Maga se szereti ezt a szót? De így mondják, nem? Így szokásos. A híres író, a híres hegedűművésznő! Nevet. Köszönöm, hogy eljött. Itt él ebben a városban?
NÁNDOR
Csak átutazóban vagyok, délután előadást tartottam a főiskolán, holnap utazunk tovább.
NÁNDOR
A feleségem is velem van. Megláttuk az utcán a hangversenyplakátot, telefonáltattam két jegyért… És tiszteletem jeléül küldtem ezt a csokrot.
LAURA
Fehér rózsák! Tudja, mennyire szeretem a fehér rózsákat?
LAURA
Nyilatkoztam valahol?
LAURA
Igazán? Úgy érti, nemcsak a pódiumról?
NÁNDOR
Onnan a legkevésbé. Ne vegye rossz néven, nem szoktam koncertre járni.
LAURA
Akkor hát most?… Érdekes, nem emlékszem, hol találkozhattunk?
NÁNDOR
Nem tudja, ki vagyok?
LAURA
Zavarba hoz… A maga nevét mindenki ismeri…
NÁNDOR
Most nem erre gondolok.
Pillanatnyi szünet.
LAURA
Zavart nevetéssel. Titokzatos… mondhatom…
NÁNDOR
Valóban titokzatosan. Szemben a zenedével!
NÁNDOR
Szemben a zenedével, második emelet. Egy kis erkély a másodikon, szemben a zenedével, a hegedűteremmel…
LAURA
Szemben a zenedével?
NÁNDOR
És azon az erkélyen mindig, mindig, de mindig egy fiú.
NÁNDOR
Tárgyilagosan.. Nekem is csak ma jutott eszembe mindez. A zenede, az erkély a másodikon, a fiú…
LAURA
A fiú. Maga lett volna az?
NÁNDOR
Az előadásom alatt egyszer csak eszembe villant. Azt hiszem, bele is zavarodtam a mondókámba. A hallgatók közül valaki megkérdezte, mi késztet írásra. Persze mondtam a szokásos szöveget, hogy a társadalmi problémák, az eszmék, az eszmék tisztázása… De hirtelen felbukkant emlékezetemben a zenede barokk épülete, a nyitott ablak, az utcára hallatszó hegedűszó… Meg maga.
NÁNDOR
És fél óra múlva megpillantottam a plakáton a nevét. Tudja, mit éreztem?
LAURA
Hogy én? Én jutottam az eszébe? De miért?
NÁNDOR
Tudja, mit éreztem? Ugyanazt, mint akkoriban, amikor naponta szembetalálkoztam magával az utcánkban, a zenede kapuja előtt, ahová hegedűtokkal a kezében, büszkén, mégis bájosan és kislányosan befordult. Kislányos volt, és – erotikus.
LAURA
Idegesen felnevet. Ne mondja?!
NÁNDOR
Igen. Nagyon erotikus jelenség volt. Azzal a hegedűtokkal. Legalábbis nekem. Az volt. Ott laktunk, szemben a zenedével. Mindennap láttam.
LAURA
Biztos, hogy én voltam az?
NÁNDOR
Nem tévedek. Ott állt a zenede nyitott ablakában, a kottaállvány előtt, arcát a hegedűre szorította… Így maradt meg az emlékezetemben.
LAURA
És ha másvalakivel téveszt össze?
NÁNDOR
Nem. Maga volt az… Ma este ugyanúgy láttam, ugyanolyannak láttam… ebben a hosszú, sötét selyemruhában is ugyanolyannak… Maga szép. Éppen olyan szép…
NÁNDOR
Hogy kérdezhet ilyet?… És most már hadd mondjam meg, a játéka is erotikus hatással volt rám. Ez az igazság. Felkavart, felzaklatott…
NÁNDOR
Akkor. Kis csend. Akkoriban.
NÁNDOR
Pillanatnyi szünet után. Maga virtuóz. Csodálatosan játszik. Tudom, hogy híres művész lett, olvastam magáról…
LAURA
Én nem emlékszem magára. Ne haragudjék.
NÁNDOR
Hát persze. Nem haragszom.
LAURA
Ez az éles fény itt a tükör fölött! Hol a kapcsoló?! Hol ennek a kapcsolója? Hol lehet ezt leoltani?
LAURA
Köszönöm. Csak a pódiumon engedhetem meg magamnak a reflektorfényt…
LAURA
A hajam? Mi van vele?
NÁNDOR
Rövid, simára fésült haja volt. Barna, sima haja.
LAURA
Ideges nevetéssel. Nem, nem emlékszem. Erre egyáltalán nem emlékezem. Maga talán tudja, milyen frizurát hordott harminc éve?
NÁNDOR
Mindig a tükrömmel akartam felhívni magamra a figyelmét. Egy kis zsebtükörrel fényt vetítettem a kottájára.
NÁNDOR
Néha hátratekintett, de nem haragosan. Felpillantott az erkélyre. Mosolygott.
LAURA
Mulatságos! És maga erre emlékszik?
NÁNDOR
A főiskolán azt kellett volna mondanom a hallgatóknak, hogy semmi más nem fontos, csak az érzelmi emlék. Egy mosoly, egy barna, sima haj, egy hegedűszó… De az ember már megszokta, hogy ne adja ki magát, hanem rutinból fecsegjen…
LAURA
A rutin. Igen, a rutin…
NÁNDOR
Pedig a rózsák is eszembe jutottak. A fehér rózsák. Amiket szeret. Egyszer egy hatalmas csokorral láttam, akkor is az ablakban állt, az arcához emelte a virágokat…
LAURA
A rózsák! Igen! Tudom! A rózsákat a tanáromtól kaptam, átélt hegedűjátékomért! Igen! Egy vizsgán! Emlékszem…
Kintről hangok.
RÓBERT
Asszonyom! Nem lehet, asszonyom, a művésznőnek pihenni kell!
VERA
De én a férjemet keresem!
RÓBERT
Itt keresi a férjét?
NÁNDOR
Ez a feleségem hangja.
LAURA
A felesége? Tessék, jöjjön be, kérem!
VERA
Nándor, már üres a színház, ott ácsorgok az előcsarnokban, bezárják a főbejáratot, mindenki megszólít, hogy kire várok… – Bocsánat, művésznő!
NÁNDOR
Vera, a feleségem.
RÓBERT
Uram? Ön talán újságíró? – Laura, a konyakod. Öltöznöd kellene, drágám. – Ha interjút akar Laurától…
LAURA
Az úr régi ismerősöm. Képzeld, Róbert, ő küldte a névjegyes csokrot, valóban ő az a híres író, akire gondoltunk…
RÓBERT
Igazán? Nahát, ez rendkívüli megtiszteltetés! Nagyra tartjuk a regényeit. A feleségem sokat mesélt önről, a régi barátságukról…
LAURA
Nem, Róbert, én sosem meséltem neked erről.
RÓBERT
Komolyan nem, drágám?
VERA
Nándor, mennünk kell, tudod, hogy várnak a díszvacsorán.
LAURA
Díszvacsorán? De hiszen mi is oda igyekszünk!
RÓBERT
A klub dísztermében várnak a helyi zenei élet előkelőségei.
NÁNDOR
Minket meg a Halászkertben az irodalmi élet jelesei.
LAURA
Kár! Nem hagyhatnánk a fenébe azokat a díszvacsorákat, és nem mehetnénk el valahová így négyesben dumálni? Enni, inni, dumálni! Ledobnám ezt az ünnepi göncöt, beülnénk egy kis csehóba!…
RÓBERT
Lehetetlenség, drágám! Ünnepelni akarnak téged…
NÁNDOR
Pedig én benne lennék!
VERA
Á, nem sérthetjük meg a helybelieket!
LAURA
Sajnálom! Ezek szerint mindannyiunkra vár a kötelesség… Hát akkor ünnepeljünk, vacsorázzunk, ahogy óhajtják…
Kiúszik. Hegedű nagyon röviden. Hirtelen csend. Autózaj. Kocsiajtó-csapódás.
LAURA
Ez a nehéz vacsora! Ez a sok beszéd!
RÓBERT
El voltak ájulva tőled, drágám!
LAURA
Menjünk gyalog. Miért nem megyünk gyalog a szállodáig?
Indítja az autót.
LAURA
Szerettem volna gyalogolni ebben az esőben.
RÓBERT
Pihenned kell, holnap utazunk tovább. Délben meg kell nézned a hangversenytermet, este koncert…
RÓBERT
Megállapítva. Fáradt vagy.
LAURA
Félek. Azt mondtam, félek. Félek.
RÓBERT
M. f. Félsz. Értem. A szokásos.
RÓBERT
Makacsul. De, a szokásos. Kimerültél, pihenni fogsz, minden rendben lesz. Holnap megint nagyszerű leszel a pódiumon.
RÓBERT
De mondom, mert így van. Mmmm. Egy csókot. Na, nem kapok egy csókot?
RÓBERT
Csak egy kis csókot, egy puszit, na!
LAURA
Hazudsz. Ne hazudj nekem. Kérlek. Ne hazudj nekem, kérlek, kérlek, ne hazudj!
RÓBERT
Nem ezt érdemlem, Laura!
LAURA
A virtuóz! Istenem! Ezt hallom mindig! A virtuóz játéka!
RÓBERT
Nyomatékkal. Igen: Laura virtuóz játéka!
LAURA
Abba kellene hagynom.
RÓBERT
Mit?! Ó ne kezdd, ne kezdd, ne kezdd! Csak ezt ne!
LAURA
Ha maradt volna bennem csepp tisztesség, abbahagynám…
LAURA
A virtuozitás! Ebből élek! Már évek óta semmi, csak a virtuozitás!
LAURA
Mert ügyesen becsapom őket. Elhitetem velük, hogy még mindig van bennem érzés. Hogy még mindig ugyanúgy, mint akkor… a zenedében… Pedig a szívem… a szívem, mint egy üres fazék. Nevet. El tudod képzelni? Egy üres fazék!
RÓBERT
Igen? Akkor gondolj csak a hozsannázó kritikákra Londontól Tokióig!
LAURA
Nem érdekel, mit firkáltak össze Londontól Tokióig! Ezek szerint képes vagyok őket is ámítani! De magamat nem! – Hova megyünk?
RÓBERT
A szállodába. Késő van.
LAURA
Hajts még egy kicsit. Nem akarok lefeküdni. Hajts még valamerre az esőben…
Autó távolodó zaja. Eső. Más hangtérben – autóbelső.
VERA
Leszámítva azt a kötekedő alakot, jól sikerült ez az irodalmi vacsora.
VERA
Mindenki tisztelettel beszélt veled. Ezek mind tisztelnek.
VERA
Azt a kötekedő alakot felejtsd el.
NÁNDOR
Nem akarom elfelejteni.
VERA
Mindig akad egy ilyen. Izgága, nagyképű hólyag.
NÁNDOR
Nagyon okosakat mondott.
VERA
Részeg volt. Rágalmazott.
NÁNDOR
Igazat beszélt, nem rágalmazott.
VERA
Na, tudtam! Ezért akartam időben eljönni. Most aztán majd az önmardosás egész éjszaka!
NÁNDOR
Kellemetlen volt, de meg kellett hallgatnom.
VERA
Tessék! Mit mondtam!?
NÁNDOR
Pontosan úgy látom én is, ahogy ő… Van néhány fogás, amit megtanultam, néhány hatásos, bevált formula. Bevált patronok. Bevált semmiségek…
NÁNDOR
Azokból élek. A rutin. Abból tartom el magam. Meg téged. Meg a családot. A bevált patronjaimból építettük fel a nyaralót. Vettük az autót. Isszuk a konyakot…
VERA
Inkább az utat figyeld!
NÁNDOR
Abba kellene hagynom az egészet. De nem fogom abbahagyni. Nem. Nevet. Képtelen vagyok abbahagyni…
VERA
Ne vezess olyan gyorsan. Csúszik az út. Esik, nem látod?
NÁNDOR
Mi késztet írásra? Jó kérdés! Nevet. A megélhetés. Meg a szokás. Tisztelt hallgatóim, nem az élet – csak amiből az ember megélhet! Még szellemes is, nem?
VERA
Lakott területen vagyunk, lassíts! És miért reflektorozol?
NÁNDOR
Virtuóz vagyok – és semmi más. Virtuóz, mint ő…
VERA
Mint ő? – Miért nem kapcsolod ki a reflektort? – Mint ő? Ki az az ő?…
Autózaj kiúszik. Más hangtérben a másik autóbelső.
LAURA
Magas, sovány fiú. Szőke. Most már tudom.
RÓBERT
Megkerültük a fél várost, visszahajtok a szállodához.
LAURA
Erkély a második emeleten. Erkély. Szemben a zenedével.
LAURA
Sima, barna hajam volt. Lány koromban.
LAURA
Meg kellene nézni a régi fényképeken…
RÓBERT
Az istenit!… Ki ez az állat?! Reflektorral jön lakott területen!
LAURA
A kottaállványon a fény! Igen! Emlékszem! A zenede nyitott ablaka! És megjelent a fény a kottalapon, csapongott, mint egy pillangó. Feltekintettem. Emlékszem, feltekintettem, és az erkélyen… ott állt ő… fiatalon, szőkén… Szemembe villant a tükre. Nevettem. Intettem. Integettünk egymásnak… és megdobbant a szívem…
RÓBERT
Száguld a marha, és reflektoroz! Hiába villogok neki!
LAURA
Milyen fiatalok voltunk! Igen, sima hajam volt, feltekintettem rá… dobogott a szívem, Így. Igen, így! Add a kezed, Róbert, nézd, most is mennyire dobog…
RÓBERT
Hagyj, hát még nekünk jön ez a marha! Megvakít ezzel a…
RÓBERT
Ne, Laura, most ne…
LAURA
Nézd, a szívem milyen vadul… mint akkor…
RÓBERT
Hát láttál már ilyen őrültet?! Mit csinál ez?!…
LAURA
Szinte boldogan. A fény!
Fékcsikorgás.
NÁNDOR
A fék!… Vera!!!… Hiába taposom… Hiába!…
Végeérhetetlen fékcsikorgás.
VERA
Ne! Neeeee!… Vigyázz!!!…
Sikoly. Csattanás, dörrenés, fémes zaj. Valami csörömpölve gurul a beálló csendben a betonon.
Hegedűszóló. Magas hangok, fájdalmas dallam. Megpattan a húr, zeng, zeng – aztán némaság.