Egyenletes vízcsobogás – a folyó neszezése. Botladozó, de sietős léptek közelednek a kavicsos, köves parton. Ágreccsenések. Halk szitkozódás.
ELSŐ FÉRFI
Ezek a rohadt kövek! Ez a piszok sötétség! Felszisszen. A szemem veri ki ez az ág!
A folyó sekélyébe lép: a víz locskolódik, kavarog. Hirtelen csend. Csak a folyó természetes zaja. A férfi fáradtan, nehezen lélegzik. Vaskos gally roppan. A férfi mozdulatának zöreje.
Aha! Ott van! Viszi a sodrás. Most…
Éles pisztolylövés.
A férfi döbbent, csodálkozó hangot hallat. Eltalálta! A lövés! Eltalálta!… Megperdült…
Csobog a folyó.
Más hangtérben.
Csobog a folyó.
MÁSODIK FÉRFI
Egy lövés! Mindenki hallhatta! Ebben az éjszakai csendben! Egy lövés! A fenébe is! Mi az ott?! Egy csónak! Elejtett evezők! Egy üres csónak a folyón!… Üres?! Jobb lesz, ha eltűnök innen!
Horgászbotra szerelt orsó zaja, amint kapkodva feltekerik rá a damilt.
Na! Beakad ez a vacak horog… na! Az ördög vigye…
Hangos csobbanás távolabbról. Felgyorsult ritmusú vízcsobogás.
Hah! Mi volt ez? Valaki a folyóba vetette magát! Úszik! A csónak felé úszik. Huszonkét óra harmincnyolc perc. A lövés tehát harminchatkor vagy harmincötkor hangzott el, ezt meg kell jegyeznem! Talán nem látott meg ebben a sötétben. Habár a holdfény… De ki láthatott volna?!
Úszik! Menekül! Most nem szabad megmozdulnom, észrevehet… észrevehetnek! Itt a kanadai nyárfa törzse alatt… ezek a kimosott gyökerek… itt el is rejtőzhetem…
Hol van? Elérte a csónakot! Belekapaszkodik! Feltornázza magát! Benn van! Meg se lepődik!… Tehát tudta, hogy mire számíthat! Evez… Elevez! Megkönnyebbülten.
Távolodik… Kis sóhaj.
Hát igen. Ennyi az egész. Valakinek elszabadult a csónakja, és most utánaúszott. Én meg… Más hangon.
Mi az?! Megfordítja a csónakot! A partnak tart! A kikötő előtt fogja partra sodorni az áramlás!
Semmi közöm hozzá! Talán nem is láttam. Vagy ha láttam is: mi abban a különös, hogy ilyen meleg nyári éjszakán valakinek kedve szottyan csónakázni? A lövés? Nem is volt lövés. Ki lőhetne itt? Lakott terület… És ha lőttek volna, már lárma lenne és kiabálás… Milyen csend van. Talán csak nekicsattant valami a kompkikötőnek. A stég acéllemezének.
Vagy odafönn az országúton egy autó kereke… defektet kapott. Ha minden zajra felfigyelnék! Hm. Na, gyerünk, dobjuk be újra a horgot…
Az orsó zizzenő hangja.
Nem, az időt sem figyeltem. Lehet, hogy éjfél van, horgászás közben kit érdekel az idő múlása? Ön talán nem szeret lazítani, felügyelő úr, kérem? Meglepetten. Felügyelő úr?! Miért éppen: felügyelő úr? Halkan kuncog.
Miért kell mindjárt arra gondolnom, hogy egy felügyelő… – Itt ülök alkonyat óta, volt néhány jó kapás… ott vannak a halacskáim a kő alá szorított hálóban. – Nem, kérem, nem cigarettáztam. És nem is pipáztam, két éve nem dohányzom, vigyázok az egészségemre, kérem… Semmiféle parázs… engem senki sem láthatott…
Erősödő vízcsobogás.
Na, hát mégis idehozza a sodrás?!
Ez felém tart! Ez itt fog kikötni! Ez még elszakítja a damilomat…
Hirtelen orsótekerés.
Vigyáznom kell! Semmit sem hallottam, semmit sem láttam! Pánikban. A fenékkotró hajó! Úgy van! Csakhogy eszembe jutott! Az csapta azt az éktelen zajt… lövésszerű csikorgást!
Már egészen közelről halljuk az evezést.
Nem. A kotró ma nem dolgozik. Ma éjjel nem. Ma éjjel valaki innen a partról… Már úgysem tűnhetek el. Tehát valaki innen a partról…
A csónak zaja, amint a partra fut. Karistolás, súrlódás. Tompa koppanások az evezőkkel.
Itt van! Egy férfi! Ide evezett ki! És a csónakban…
Vízcsobbanások.
A csónak fenekén… egy fiatal nő! Egy élettelen fiatal nő!
Nyögés, amint a csónakból kilépő férfi terhet emel.
Uramisten! Kiemeli! A partra akarja hozni? Támadnom kell, mielőtt még engem… Üvölt a félelemtől.
Megálljon!
ELSŐ FÉRFI
Ki az?! Mit akar?!
MÁSODIK FÉRFI
Állj! Ne mozduljon!
ELSŐ FÉRFI
Inkább segítsen!
ELSŐ FÉRFI
Segítsen! Nem látja, hogy…
MÁSODIK FÉRFI
Dobja el a fegyverét!
ELSŐ FÉRFI
A fegyveremet?! Ezt a szerencsétlen nőt tartom a karomban, és maga azt mondja, dobjam el fegyveremet? Az isten áldja meg, ember, mit akar? És kicsoda maga?
MÁSODIK FÉRFI
Ne mozduljon!
Egy másodperc csend, csak a folyó csobog.
Ne mozduljon, érti?!
ELSŐ FÉRFI
Nem bírom tartani. Nincs benne élet, nem bírom…
MÁSODIK FÉRFI
Fektesse vissza a csónakba. Csend. Fektesse vissza, azt mondtam!
Léptek csobogása, koppan a csónak. Csend.
Úgy! És most lépjen ki a partra. Mozgás! Fel a kezekkel! Tegye fel a kezét! Magasabbra! Ne jöjjön közelebb, mert lövök!
ELSŐ FÉRFI
Gúnyosan. Lő? Kis csend. Nézze, én csak azért úsztam be a csónakért, mert láttam, hogy ez a szegény nő ott…
MÁSODIK FÉRFI
Majd én megmondom, hogy maga mit látott! Semmit! Ellenben pontosan tudta, hogy ez a nő ebben a csónakban ekkor és ekkor fog feltűnni a folyón! Mert maga elhatározta, hogy megöli! És meg is ölte!
ELSŐ FÉRFI
Én?! Hogy én megöltem? Hát lehet, hogy a látszat ellenem szól, de esküszöm, hogy én nem… – Hol van? Jöjjön elő a fa mögül, hadd lássam!
MÁSODIK FÉRFI
Jól vagyok én itt is…
Fémes nesz: ahogy egy dobozba belebotlanak.
ELSŐ FÉRFI
Miféle holmik ezek?
MÁSODIK FÉRFI
Ne mozduljon.
ELSŐ FÉRFI
Egy doboz kukac? Maga horgász! Maga itt ült és pecázott! Hogy éppen magába botlottam!
MÁSODIK FÉRFI
Maradjon ott!
ELSŐ FÉRFI
Mert lőni fog?
MÁSODIK FÉRFI
Használni fogom a fegyveremet, ha kényszerít rá!
ELSŐ FÉRFI
Na, ne vicceljen, van nekem elég bajom. Maga egy vacak kis pecás, és feltartóztat. Ugyan…
MÁSODIK FÉRFI
Állj! Egy lépést se!
ELSŐ FÉRFI
Ne hadonásszon azzal az ágdarabbal! Azt hiszi, a sötétben elhiteti velem, hogy revolvere van?
MÁSODIK FÉRFI
Én figyelmeztettem!…
ELSŐ FÉRFI
Jó, rendben!
Csend, csak a folyó csobogása.
És most mit akar? Megvárjuk a hajnalt?
MÁSODIK FÉRFI
Hosszú szünet után. Azt teszi, amit mondok.
ELSŐ FÉRFI
Akkor mondjon valamit.
MÁSODIK FÉRFI
Csak ne pimaszkodjon! Kerülje meg a fa gyökerét, és jöjjön ide, oldalt.
ELSŐ FÉRFI
Nem egészen világos, hogy mit akar…
MÁSODIK FÉRFI
A csónakhoz akarok menni. Megnézem azt a nőt.
ELSŐ FÉRFI
Halálos lövés volt.
MÁSODIK FÉRFI
De jól tudja!
ELSŐ FÉRFI
Emlékeztetem rá, hogy én eveztem ki vele a partra.
MÁSODIK FÉRFI
Eljönne végre onnan? De tovább egy lépést sem, mert…
ELSŐ FÉRFI
Tudom. Lőni fog.
MÁSODIK FÉRFI
Felszólítás nélkül!
Léptek, ahogy helyet cserélnek. Közben.
ELSŐ FÉRFI
Netán az előbb is maga lőtt?
ELSŐ FÉRFI
Úgy gondolom, az áldozatára kíváncsi.
MÁSODIK FÉRFI
Az áldozatomra?
ELSŐ FÉRFI
A jelek szerint rajtunk kívül senki sincs ezen a parton. Az előbb valaki lőtt. Azt kell hinnem, hogy maga volt.
MÁSODIK FÉRFI
Hiszen nekem nincs is…
ELSŐ FÉRFI
Rácsap. Fegyvere?
MÁSODIK FÉRFI
Azt nem mondtam! Tartsa fel a kezét!
ELSŐ FÉRFI
Ahogy óhajtja! – Az áldozaton lőtt seb van. Elhangzott egy lövés…
MÁSODIK FÉRFI
Amit maga adott le!
ELSŐ FÉRFI
Komolyan? Meg fog lepődni, én fegyvertelen vagyok.
MÁSODIK FÉRFI
A revolvert a folyóba dobta!
ELSŐ FÉRFI
Van rá bizonyítéka? Az viszont tény, hogy magánál most is fegyver van, legalábbis azt állítja, s nekem semmi kedvem ebben kételkedni. Így hát könnyen lehet, hogy maga a tettes!
MÁSODIK FÉRFI
Úgy?! És maga, szegény ártatlan, csak menteni akarta ezt a nőt?
ELSŐ FÉRFI
Talán így van.
MÁSODIK FÉRFI
Talán?! Egy halott fekszik a csónakban, és maga… Rémülten. Úristen!
MÁSODIK FÉRFI
Ez a nő a parti üdülőből…
ELSŐ FÉRFI
Rácsap. Igen??
MÁSODIK FÉRFI
Szörnyű! Szörnyű látvány!
ELSŐ FÉRFI
Maga mellett szól, hogy a tett megdöbbenti!
MÁSODIK FÉRFI
Meg se hallja, izgatottan. Ez a nő… mindig magányosan… Figyeltem. Egy héten át figyeltem. Naponta kifeküdt arra a kis földnyelvre a folyókanyar fölött! És mindig egyedül… egyedül…
ELSŐ FÉRFI
Tehát felismeri?
MÁSODIK FÉRFI
Hát hogyne!
MÁSODIK FÉRFI
Tessék? – Nem.
MÁSODIK FÉRFI
Hiszen nem is beszéltünk…
ELSŐ FÉRFI
Mióta nem beszéltek?
ELSŐ FÉRFI
Hazudik! Ez a nő a maga szeretője volt…
MÁSODIK FÉRFI
Neeem! Neeem!!!
ELSŐ FÉRFI
…féltékenységből ölte meg, mert ez a nő megvetette magát!
MÁSODIK FÉRFI
Nem, nem, nem! Ne akarjon belekeverni! Maga volt! Maga a gyilkos, maga!
ELSŐ FÉRFI
Dobja el a fegyverét!
MÁSODIK FÉRFI
Maga dobja el!
ELSŐ FÉRFI
Ha nem dobja el, lövök!
MÁSODIK FÉRFI
Á, szóval beismeri, hogy maga szokott lövöldözni?! Innen a fák közül pontosan láttam…
MÁSODIK FÉRFI
Vagyis hallottam…
MÁSODIK FÉRFI
Hallottam a lövést, igen, tisztán hallottam, az órámat is megnéztem.
ELSŐ FÉRFI
Igazán? És hány órakor történt az eset?
MÁSODIK FÉRFI
Tíz óra harmincötkor vagy harminchatkor.
ELSŐ FÉRFI
Döntse el: harmincötkor vagy harminchatkor?
MÁSODIK FÉRFI
Egészen pontosan nem tudom.
ELSŐ FÉRFI
Pedig maga mindig megnézi az óráját, ha lövést hall, igaz?
MÁSODIK FÉRFI
Hallja-e! Ne packázzon velem!
ELSŐ FÉRFI
Hogy ki kivel packázik, az majd kiderül! Gyanús, nagyon gyanús ez a maga időfigyelgetése! Mi oka lehetett rá?
A másik közbe akar szólni.
Majd én megmondom! Kihallgatta, hogy ezt a szerencsétlen nőt késő esti találkára várták a másik parton. Maga pontosan tudta, mikor csendesedik el az üdülő, a nő mikor szállhat csónakba, hogy átevezzen. Berendezkedett itt szépen pecázásra, hogy alibije legyen, de közben gyilkos szándékkal őt leste…
MÁSODIK FÉRFI
Hát… hülye egy fantáziája van, mondhatom!
ELSŐ FÉRFI
Miért, olyan lehetetlen?
MÁSODIK FÉRFI
A világon semmi sem lehetetlen, de…
ELSŐ FÉRFI
Úgy bizony! Minden megtörténhet. Vagy nem?
MÁSODIK FÉRFI
Minden megtörténhet, de én…
ELSŐ FÉRFI
De maga kivétel. Igaz? Magával nem történhet semmi rendkívüli. Szépen megvacsorázik otthon, a verandán, szalámi, zöldpaprika, húsos paradicsomok… egy üveg jéghideg sör… Ó, de szép is az élet! Majd jövök, anyuskám, csak lemegyek egy kicsit pecázni! És miközben jókat böfögve leballag a vízpartra, meg se fordul a fejében, hogy ezt a pöffeszkedő biztonságát bármi is veszélyeztethetné…
MÁSODIK FÉRFI
Én nem keveredem bele semmibe!
ELSŐ FÉRFI
Azt akarod nekem bemesélni, hogy téged az úristen a tenyerén hordoz? És ez a mai este?
MÁSODIK FÉRFI
Nekem ehhez semmi közöm!
ELSŐ FÉRFI
Hiszi, aki akarja! – Itt a bizonyíték! Egy hulla!
MÁSODIK FÉRFI
Nem én vagyok a tettes!
ELSŐ FÉRFI
Hát talán én?!
MÁSODIK FÉRFI
Én nem lőttem!
MÁSODIK FÉRFI
Akkor hát ki?!
ELSŐ FÉRFI
Ezt kérdezem én is! – Na, hagyj fel az alakoskodással, és valld be szépen, hogy te lőttél, különben én ezzel a…
Éles lövés. Jajdulás, nyögés, nyöszörgés, elhalóan. Csend. A folyó csobogása.
MÁSODIK FÉRFI
Ocsúdva. Mi volt ez?! Egy lövés! Huszonkét óra ötvenhat perc… Hirtelen döbbenten. Hé! Mi van?! hé!… Ennek vége! Idegesen. Huszonkét óra ötvenhat… vagy ötvenhét… Úristen! Két halott! És éppen itt, ahol én. Nem, nem, én nem tudok semmiről! Fogalmam sincs, kik ezek… és miért?… Én ide járok, felügyelő úr, ez az én megszokott horgászhelyem… és tessék! Itt ez a nő… meg ez a férfi… Nem, felügyelő úr, nem láttam semmit, nem hallottam semmit… én csak itt békésen… csak békésen…
Csend. A folyó nesze. Motyogás: „Csak békésen…”
Itt sem voltam… Határozottabban. Én itt sem voltam! Ezek nem az én horgászbotjaim… á! Hogy lennének az enyémek?! – Innen el kell tűnnöm!
Csörtet a bozótosban. A folyó nesze.
Eltűnni! Eltűnni innen! – És ha nem is lövés volt? Miért lenne itt lövöldözés? Lakott területen? Ugyan, kérem! Tévedni tetszik, felügyelő úr! – Igen, ezt kell mondanom! – Talán az országúton egy defekt… arra is gondolhat az ember. Egy pukkanás. Vagy valami nekicsapódott a kompkikötő stégjének. Igen, csak messziről hallottam… ki gondol arra egy békés estén, hogy lövések… Ne is tessék mondani, annyira hihetetlen, felügyelő úr, annyira…
Éles lövés. Feljajdul – majd nyöszörögve elzuhan. Csend, kaparászás, nyöszörgés. Aztán elhalóan.
Ez… nem… ez lehetetlen… miért lenne lövés?… Felügyelő úr… miért lőnének?… ki hiszi el… felügyelő úr…
Kis szünet. Szinte megnyugodva.
Milyen csend van.