Három dobás hat forint
Férfiak és nők az ételbárban
Egy ételbár esti forgalma. Beszédfoszlányok, edények, poharak neszei. Széktologatások. Alumínium tálcák zaja stb.
FÉRFI- ÉS NŐI HANGOK
– Szabad, szabad, szabad?…
– Álljon sorba, asszonyom, mi is sorban állunk…
– Csak nézem, mit lehet kapni… meleg ételek… Olvassa a tábláról. Marhapörkölt, kacsasült, sertéssült… hol vannak kiírva a levesek?
– A másik táblán.
– Ne lökje ki a tálcát a kezemből!
– Nincs itt egy tiszta villa!
– Akkor se fogdossa össze az eszcájgokat, asszonyom!
– Palacsinta nincs?
– A palacsintát a büfépultnál sütik.
– Hol?
– A grillcsirke mellett…
– Micsoda tömeg!
– Ja, ez önkiszolgáló étterem, nem a Gundel!
– Ételbár!
– Tessék csak sorba állni!
– Géza! Géza, foglalj helyet addig valamelyik asztalnál! Majd viszem a főzeléket!
– Feltétet is kérj rá!
Hangok kiúsznak, csak az általános zsinatolás hallatszik.
FIATALEMBER
Mikrofonközelben. Szabad ez a hely?
SÓKYNÉ
Tele szájjal. Mit imbolygatja az öreg fölött azt a tálcát! Még a fejére borítja a forró levest!
FIATALEMBER
De kérem! Én a bácsinak szóltam…
SÓKYNÉ
Kárörvendően nevet. Bácsi! Ezt megkapta!
FIATALEMBER
Szabad ez a hely? Másodszor kérdem! Elvinné innen a kalapját?
FIATALEMBER
Nézzenek oda! Sehol sincs hely! Tele az egész ételbár… vacsorázni szeretnék!
FIATALEMBER
De az úr nem foglalhat el két széket! Arról nem is beszélve, hogy az úr nem is eszik, csak ül itt… Ez nem kávéház!
FIATALEMBER
De bocsánatot kérek, a bisztró zsúfolt…
VARGA
Kioktat! Kioktatnak!
SÓKYNÉ
Fiatalember, nézzen máshol helyet. Hagyja az öreget!…
FIATALEMBER
Dühösen. Elterpeszkednek… az ember jön a munkából, enni szeretne… legalább ülve… Kiúszik.
Kanálcsörgés.
SÓKYNÉ
Tele szájjal. Elment. Kissé csípősen. Igazam volt? Foglalt?
VARGA
Kis szünet után, morcosan. Foglalt. Na és?
SÓKYNÉ
Jó, jó, semmi közöm hozzá. Várja, mi?
SÓKYNÉ
Akinek a helyet foglalta.
VARGA
Csak a székre tettem a kalapomat. Nem tehetem az asztalra!
SÓKYNÉ
Jól van, csak várja.
VARGA
Enyhültebben, kedves szemrehányással. Hát, ha maga nem hajlandó…
VARGA
Mire, mire?! Szünet. Minden kenyérdarabot megmárt abban a főzelékben?
SÓKYNÉ
Megmártom! És ha megmártom? Maga miért nem eszik?
SÓKYNÉ
Fenét evett! Őt várja!
VARGA
Mondtam már magának. Hányszor mondtam? Kimehetnénk abba a víkendházba. A fiam mindig kérdi, papa, miért nem tölt időnként néhány napot a telken? Úgysem tud mit kezdeni magával, azt mondja. Nagyon szép ház. Nem olyan favacak, hanem téglából, rendesen… Most fejezték be az építkezést. Van még rajta munka, de már áll, lehet benne lakni. A fiam felajánlotta nekem. Törődik velem, láthatja! Befűthet, van kinn minden, azt mondja. Na. Hányszor mondtam már magának?
VARGA
Na. Lenne egy-két szép napunk.
SÓKYNÉ
Egy-két napra nem lehet.
VARGA
Hát akkor egy napra.
SÓKYNÉ
Egy napra se. Sehogy.
VARGA
Na, ugye, magával nem tudok mit kezdeni… Szünet. Jó a borsó?
SÓKYNÉ
Az hát. Ilyenkor, novemberben.
VARGA
Én csak a friss cukorborsót szeretem. Tavasszal. Amikor zsenge. És ahogy a feleségem főzte, szegény… Húst nem kért hozzá?
SÓKYNÉ
Mindig rágós. – Csak lesse a bejáratot, csak lesse!
VARGA
Nem lesem én! Csak nézelődöm. Szeretek itt üldögélni, ebben a forgalomban.
SÓKYNÉ
Beülhetne egy vendéglőbe is.
VARGA
Vendéglőbe! Ott mindjárt rendelni kell.
SÓKYNÉ
Itt meg ülhet ingyen is, igaz?
VARGA
Inkább, mint otthon. – Volt a temetőben?
SÓKYNÉ
Töltsön egy kis vizet!
Pohár zaja; a víz csobogása a kancsóból.
SÓKYNÉ
Iszik, leteszi a poharat. Huszonöt forint a krizantém szálja.
VARGA
Hoztam volna magának a fiam kertjéből, ha idejében szól.
SÓKYNÉ
Ennyi áldozatot megérdemel szegény uram. Öt szálat vettem neki. Egy szép csokrot… Letettem az ismeretlen katona sírjára. – Na, jön már a hölgy!
VARGA
Élénken. Jön? Hol látja?
SÓKYNÉ
Ott furakszik a tömegben. Oda nézzen, elsodorják. Jaj, micsoda kis vézna teremtés!…
SÓKYNÉ
Kecses? Csontkollekció!
VARGA
Csak ne irigykedjen! Nem mondom, hogy maga nem tetszik így nekem, ilyen telten…
SÓKYNÉ
De a piszkafa az esete, igaz?
VARGA
Kérem, ne beszéljen így!
SÓKYNÉ
Nézze, hogy keresi magát! Miért nem megy eléje?
VARGA
Nem biztos, hogy engem keres.
SÓKYNÉ
Nem biztos? Azelőtt sose járt ide! Csak amióta, két napja, helyet szorított neki. Hát nem olyan, mint egy kislány? Nahát! Az a hidrogénezett haj, kibodorítva!… meg az a fakózöld kabát… és mindig mosolyog. Majdnem lelökik a lábáról, ő meg mosolyog…
VARGA
Csak ne legyen féltékeny!
SÓKYNÉ
Én?! Más hangon, élénken. Hölgyem! Halló! Jó estét! Jöjjön csak, itt vagyunk! Már foglaltak magának helyet!
HILDA
Beközelít. Ó, itt vannak? Micsoda véletlen! Ha már így adódott, szívesen ülök önökhöz… annyira nincs hely. Megvárják, ugye, amíg nézek valami finomat az ablaknál? Valami könnyű vacsorát szeretnék… nem is tudom…
SÓKYNÉ
Igazán felajánlhatná, hogy sort áll a hölgy helyett!
VARGA
Ugyan, ha nem vagyok itt, elfoglalják a helyünket! Itt erőszakkal kitúrnák az embert!
HILDA
Igen, igen, maradjon csak, majd magam… Kiúszik.
SÓKYNÉ
A kényelmet, azt szereti, azt látom.
VARGA
Nézze, amin én átmentem az életben! Nem kívánom magának.
SÓKYNÉ
Min ment át, amin én nem?
VARGA
Min? Hát például két háborún, de kinn a fronton! A fogságról nem is beszélek… meg arról, hogy milyen nehezen neveltem fel a családomat.
SÓKYNÉ
Gondolja, hogy én nem neveltem fel a gyermekeimet? És a háborúból sem maradtam ki, elhiheti.
VARGA
Hagyjuk a múltat…
Újságzizegés, amint szétnyitják.
Még át se néztem az Esti Hírlapot. Lássuk csak. Mi hír a világban?
SÓKYNÉ
Megjátssza, hogy nem is érdekli magát a hölgy.
VARGA
Sas, háromezerért. Nem veszi meg?
VARGA
Itt írják. Kőszáli. Háromezerért… Maga miért nem vacsorázik otthon?
VARGA
Nem a gyerekeivel lakik?
SÓKYNÉ
Átadtam nekik a lakást. A fivéreméknél lakom, de külön koszton vagyunk. Maga meg egyáltalán nem vacsorázik.
VARGA
Ittam egy teát. Igazán nincs kedve egy kis kiránduláshoz?
VARGA
Már csak a jó levegő miatt is…
SÓKYNÉ
Lehetek én a szabad levegőn eleget. Meg is unhatom. Amíg be nem jön a fagy. Amíg nincs igazán tél, nyitva tartom a bódét.
SÓKYNÉ
Jöjjön csak. A ringlispíles már bezárt, a céllövöldés néha még nyitva tart, én húzom le utoljára a rolót. November hetedikén még sok a kiránduló. Szeretik a bódémat. Három dobás – hat forint! De maga ingyen dobhat.
SÓKYNÉ
Avval. Konzervdobozokra. Nyerhet akármit – ha ügyes. Na, már jön a hölgy! Vajon mit vacsorázik? Élénken. Mit hozott, kedves?
HILDA
Egy jó adag tejberizst. Kakaót is szórtak rá.
SÓKYNÉ
Gyermekkoromban sem szerettem! – Ott a helye, az öregúr mellett… Na, vegye el a kalapját! És tegye el azt az újságot! Társaságban olvas!
Papírzizegés.
HILDA
Köszönöm, nagyon kedvesek!
HILDA
Ó, nagyon finom! Kanálcsörgés. Mindig így szoktam, a széléről kezdem, szép lassan haladok a közepe felé. A közepén van a legtöbb kakaó meg cukor… Halkan kuncog. A széle már kezd kihűlni…
VARGA
Na, nem hiszem, hogy forró lenne! Itt? Ugyan!
HILDA
De, de forró és nagyon finom. Úgy örülök, hogy felfedeztem ezt az ételbárt. Eddig minden este hideget ettem, de az olyan drága mulatság. Önök mindig itt esznek?
SÓKYNÉ
Én már hónapok óta. Sőt ebédelni is itt szoktam.
HILDA
Az ebédem nem gond, mert olyan szerencsém van, hogy üzemi étkeztetésben részesülhetek.
HILDA
Hogyne, kérem, mint nyugdíjas, öltözőőr vagyok az Édessütemény Gyárban.
VARGA
Tehát szintén nyugdíjas. És szintén özvegy?
HILDA
Nem, kérem, elváltam. Sajnos. De nem az én hibámból!
SÓKYNÉ
Iróniával. Fel sem tételeztük volna!
VARGA
Mi özvegyek vagyunk.
HILDA
Csakugyan? Abban a hitben voltam, hogy önök házasok!
SÓKYNÉ
Mi ketten?! Felnevet. Még csak az kellene!
HILDA
Valahogy nem figyeltem meg jól… Bocsánat! Még irigyeltem is önöket.
SÓKYNÉ
Minket? Ugyan! – Na, tessék! Olvas! Két hölgy jelenlétében olvas!
VARGA
Át kell futnom a sajtót.
VARGA
Műbútorasztalos. Azt írja: „Megnősülnék, ha megtalálnám azt a lelkiekben gazdag, szerény, házias…” és a többi. Családi ház a XX. kerületben, kis kert, lugas, biztos anyagiak…
HILDA
Biztos anyagiak? Nem írja, hány éves?
HILDA
Csak mint kuriózum…
HILDA
Ó, hetven! Azt írja, hetven.
SÓKYNÉ
Nincs az a pénz a világon, amiért megérné!
SÓKYNÉ
Ki vesz ilyen nyűgöt a nyakába? Egy vénséget?
VARGA
Ugyan már! Nézzen rám!
VARGA
Nézze, milyen barna a hajam. Gerovit-kúrán vagyok, évente kétszer. Mondaná, hogy hetvenhárom múltam? Mondaná, ön például…
HILDA
Hilda, Hilda a nevem.
VARGA
Hilda… Szünet. Önnek is ilyen lesújtó a véleménye?
HILDA
Nem, nem, dehogy! Csak tudja, ha ez a műbútorasztalos hetvenéves, akkor biztosan fiatal nőt akar… legfeljebb ötven körülit. Ismerem ezeket… És különben is, a XX. kerület nagyon kinn van.
SÓKYNÉ
Keressen neki egyet a Belvárosban! Biztosan van a hirdetések között egy olyan is!
HILDA
Ó, ne fáradjon, nincsenek ilyen szándékaim.
SÓKYNÉ
Na, hozok egy adag somlói galuskát. Remélem, vigyáznak a helyemre?
HILDA
Ez csak természetes, kedvesem. Szünet. Nagyon jópofa a hölgy. Régóta ismeri?
VARGA
Itt ismerkedtünk össze. Maga mindennap fodrászhoz jár? Olyan csinos a frizurája.
HILDA
Köszönöm. Adnom kell magamra… Egy nő még az én koromban sem hagyhatja el magát. Ezzel tartozik embertársainak, nemde? Én mindig a szépség pártján álltam, szerettem a fess férfiakat, az ápolt nőket, a szép tájakat, a tisztaságot, a rendet… Tudja, mindig abban a hitben éltem, hogy az uram becsüli ezt bennem, éppen ezért rettenetesen meglepődtem, amikor egy szép napon kijelentette, hogy őt ez zavarja…
HILDA
Az én lelki intelligenciám. Pénztárosnő voltam egy moziban, tudja, minden filmszínészt ismertem, írtam nekik, gyűjtöttem a fényképeiket… és ezt ő félreértette… Tévedtem, amikor hozzámentem, de született egy kislányunk, tűrnöm kellett… de amikor a kislányom elhagyta az országot…
VARGA
Disszidált? Ötvenhatban?
HILDA
Zavartalanul. Elhagyta az országot. És akkor megváltozott a szituáció. Kinyilvánítottam a véleményemet, ő meg, a férjem, durva szavakkal illetett… durva ember volt. Nem mondom, szép volt, fess volt, amikor elvett, de aztán fokozatosan megcsúnyult… ivott. Egy talponállóban volt italmérő. Afférunk támadt, ugye, és hát ő nagy nehezen eltávozott a lakásból. Persze pénzembe került… Ott maradtam egyedül… magányos vagyok, de nem boldogtalan… én mindenben megtalálom a szépet…
VARGA
Azt mondja, magányos?
HILDA
Sietve. De egy kedves mosoly… egy barátságos tekintet megvigasztal.
VARGA
A fiamnak van egy hétvégi háza Máriaremetén. Kis kert, ház… Mindig azt mondja, papa, miért nem tölt ott időnként néhány napot? Szívesen ideadná a kulcsot.
VARGA
Főkönyvelő egy nagy szövetkezetben. Szépen keres, hála istennek. Azt mondja, befűthet ott, olvasgathat, pihenhet. Nincs kedve megnézni?
VARGA
Kimehetnénk egy-két napra.
HILDA
Ó, hogy mi ketten? Nahát!
VARGA
Nagyon szép ott minden. Hangulatos. A táj is tetszene magának.
HILDA
Hát a szép tájakat nagyon szeretem.
VARGA
Azért mondom. Azt hiszem, kettesben nagyon jól éreznénk ott magunkat.
HILDA
Igazán? Hát… vonzó. Vonzó ajánlat.
HILDA
Egyszer… egyszer majd… talán. De csak egy kis sétára. Vagy nem is tudom. Kuncog. Egészen zavarba hoz. Kérem, ne nézzen rám így, még nem ígérkeztem el! Jaj, és már mennem kell!
HILDA
Korán kelek, sok alvásra van szükségem, hogy megőrizzem a frissességemet. Már ágyban a helyem. De holnap bejövök.
HILDA
Hogyne! Mindennap. Mindennap ilyenkor. A hölgyet már nem tudom megvárni, üdvözlöm, kérem, adja át. Nehogy megbántódjék…
A háttérzaj felerősödik, majd elcsendesedik kissé.
VARGA
Na, megvan a somlói galuska?
SÓKYNÉ
Elég tisztességes adag, nem? Hildácska? Csak nem ment el?
SÓKYNÉ
Hagytam magukat beszélgetni.
VARGA
Nyugodtan itt maradhatott volna.
SÓKYNÉ
Na, ne mondja! És akkor hogyan hívta volna meg a fia hétvégi házába?
VARGA
Én? Miért hívtam volna meg?
SÓKYNÉ
Nem vagyok irigy. Menjenek csak!
VARGA
Ugyan! Szünet. Tényleg nincs kedve kijönni velem?
SÓKYNÉ
Álmodozzon! Álmodozzon csak!
Az ételbár zsibongása mindent betölt. Aztán csend.
Finom autózaj. Könnyű fékezés. Kocsiajtó csapódása. Gyerekzsivaj közelít, hirtelen egészen közel ér.
GYEREKHANGOK
– Ide, ide a labdát!
– Rúgj bele!
– Passzold át!
– Kapd el, Misi! Szereld le!
– Hűha! Ez az új Lada!
– Ezerhatszázas!
– Add a labdát, nem láttál még autót?
– Nem maszek!
SOFŐR
Hé! Táguljatok innen azzal a focival! Betöritek nekem a kocsi ablakát!
Gyerekek zsivajjal távolodnak.
Várj csak, öcsi! Nem tudod, hol lakik ebben a házban Varga elvtárs?
GYEREK
Varga elvtárs? Nem ismerek itt semmiféle Varga elvtársat!… Várjatok! Várjatok!… Kiúszik.
SOFŐR
Jó, gödrös utca, nem mondom…
EGY NŐ
Külvárosi utca, kérem. Én is itt lakom a hatban.
SOFŐR
Ismeri Varga elvtársat?
EGY NŐ
Hát egy Varga nevezetű lakik itt. Egyedül lakik… Szoba-konyha. Ott, hátul az udvarban. Megmutatom. Ha arra gondol.
EGY NŐ
Valami baj van vele? – Erre tessék.
EGY NŐ
Hát… hogy így keresik. Nem szokták őt így keresni… Öreg már… Nemigen jár ahhoz senki… Meg hogy így autóval tetszett jönni. Állami kocsival… Na, ez az ajtaja. Kopogni kell. Bekopogjak?
Kopogás a konyhaajtó üvegén. Csend.
EGY NŐ
Pedig ilyenkor itthon szokott lenni. Kopog. Varga úr! Varga úr, kérem! Keresik!
Ajtónyikordulás.
Ez az elvtárs keresi magát.
VARGA
Engem? Aztán miért?
SOFŐR
Varga elvtárs? Jó napot.
VARGA
Mit tetszik, kérem?
SOFŐR
Varga elvtárs, engem a Varga elvtárs küldött, hogy tessék velem jönni.
VARGA
Hát… a Laci, talán.
EGY NŐ
Nahát, a fia kocsit küldött magáért?
VARGA
Taxit? Hát mért küldött taxit?
EGY NŐ
Fenét taxit! Állami kocsit!
SOFŐR
Itt állok kinn, a kapunál. Varga elvtárs vár minket. Azt üzeni, sürgős.
EGY NŐ
Hallja? Azt üzeni, sürgős! Mondom én mindig, hogy gondol az magára!
VARGA
Mért ne gondolna, miket beszél, gondol rám, persze, csak sok a dolga.
SOFŐR
Hát a dolga az sok. Úgyhogy most is sietnünk kell. Varga elvtárs ideadta a címet, hogy jöjjek el Varga elvtársért. Ott vár minket az új házban, Remetén.
EGY NŐ
Az új házban? Na látja!
VARGA
Valamit fel kellene vennem. Egy tiszta inget…
VARGA
Így mégsem mehetek oda… ebben az itthoni göncben. Tessék, jöjjön be addig…
SOFŐR
Nem, majd megvárom kinn, a kocsiban. Nem tart soká a készülődés, ugye?
VARGA
Dehogy tart soká, csak összekapom magam. Sietek, sietek…
Kiúszik. Gyerekzsivaj közelít, majd távolodik, a zsivaj a háttérben marad.
EGY NŐ
Siet ez, meglátja, ezzel most madarat lehetne fogatni.
SOFŐR
Na jó, mondja meg neki, hogy a kocsiban várom.
EGY NŐ
Tudja, itt élünk egymás mellett, eldiskurálunk mi mindenről, ismerem az öreget. Nincs nekünk titkunk, én is elpanaszolom neki a bajaimat, ő is kiönti nekem a lelkét. Egy ilyen házban? Mit gondol! Mindent tudunk egymásról. Harminc éve vagyunk szomszédok. Egyszer szanálják majd ezt az egész sort itt, aztán mi is kapunk rendes lakásokat… azt már kivárjuk. Más hangon. Na, és szép az a ház, amit az öreg fia… szóval a Laci… vagyis a Varga elvtárs épített?
EGY NŐ
Hát ez csak egy ilyen kis kopott udvar, ezzel az árva ecetfával, de ha kiül az ember az ajtó elé, mégis levegőn van. Nézze, hogy megtámogatták gerendákkal a falakat… én már megszoktam. Az öreg is jól megvan itt, éldegél a nyugdíjából, ellátja magát, néha átmegyek hozzá, kitakarítom a lakást… Étkezni eljár. Felül a villamosra, bemegy a városba valahová. Felajánlottam, hogy főznék neki, de nem engedi… „Azt akarja, hogy ki se mozduljak innen? – azt mondja. – Kell valami szórakozás az embernek…” Más hangon. Szóval szép, nagy ház?
SOFŐR
Ja, a Varga elvtársé? Emeletes. A hegyoldalban.
EGY NŐ
A mindenségit! Örülök, hogy ilyen jól megy ennek a Lacinak! Itt nőtt fel, itt rúgta a labdát… mint azok a gyerekek ott, ni! A konyhaablakomat is befocizta, de hányszor! Meg is csaptam olykor, na, csak úgy, hirtelen mérgemben… az apja nem is haragudott érte. De ő sem. Bejött hozzám, adtam neki zsíros kenyeret… Most már régen nem láttam. Amikor az anyja meghalt, akkor volt itt… – Na, jön is az öreg!
VARGA
Itt vagyok, mehetünk.
SOFŐR
Arra tessék, a másik oldalon.
VARGA
Jó, jó… Becsapja a kocsi ajtaját.
SOFŐR
Csak finoman, új kocsi ez, nem kell úgy csapdosni azt az ajtót!
Indít, halk motorzaj. Autóbelsőben.
VARGA
Utaztam én már autóban, mit akar, azt hiszi, nem ültem még autóban?
VARGA
Nem most látok az életemben először autót!
SOFŐR
Semmi hiba!… Az övet.
SOFŐR
A biztonsági övet. Azt azért tessék bekapcsolni.
VARGA
Az övet. Persze. Na. Itt forduljon jobbra, aztán máris kiérünk a főútra.
SOFŐR
Nevet. Eligazodom, bízza csak rám.
VARGA
Akkor jó. Hmm. Elég kényelmes kocsi. Rádiója is van? Bekapcsolhatná.
Halk kattanás. Zene: Boney M.
VARGA
Így. Hm. Zene, mi? Mindjárt más. Hmm. Nagyot nézett a szomszédasszony, hogy autóval jöttek értem. A fiam mindig is ilyen volt. Gondoskodik rólam. „A papa kényelme a legfontosabb. Hogy a papának mindene meglegyen.” Mindig azon van. Jó fiú. Főnöknek nem tudom, milyen, de amúgy jó fiú.
SOFŐR
Én csak azt mondhatom, hogy rendes főnök.
VARGA
Na, ugye! Már annyit nyaggatott, hogy menjek ki megnézni azt a házat, de valahogy nem volt rá időm.
VARGA
Hogy láttam volna? Most mondom, nincs rá időm!
SOFŐR
Hát nem nyugdíjas? A szomszédasszony azt mondta…
VARGA
A szomszédasszony összevissza fecseg. Na és, ha az ember nyugdíjas, akkor nem lehet elfoglaltsága? Van nekem annyi dolgom! Társaságom van nekem meg minden. Le vagyok én kötve, de mennyire!
SOFŐR
Talán néha még egy kis szoknyaügy is akad?
VARGA
Mi? Ja… Megenyhülten nevet. Hát… gondolhatja! Nem vagyok én még annyira kiszuperálva! A szomszédasszony is a nyakamra járna, de én már csak a függetlenséget szeretem. A fiamék is hívtak, hogy költözzek hozzájuk. Minek? Csak zavarnánk egymást. Hmm. Szóval azt mondta, egyenest vigyen ki hozzá?
SOFŐR
A főnök? Már nagyon várja.
VARGA
Vár! Hát persze hogy vár!
SOFŐR
Azt mondja nekem: „Gyula, hozza már ki az apámat, nem kívánhatom, hogy kikutyagoljon ilyen messzire!”
VARGA
Jólesően. Igen. Ez ő! Na és nem baj, hogy a vállalati autón fuvaroztat?
VARGA
Akkor hát gyújtsunk rá. Elszívjuk odáig…
SOFŐR
Én most nem kérek… A fene ezt a forgalmat! Cammognak itt előttem! Na, végre, meglódult a sor…
Kocsi felgyorsul. Zene. Kiúszik. Csend.
VARGA
Már itt is vagyunk? Szép környék.
SOFŐR
Hát ki lehet szállni. Ez az.
Kocsiajtó csapódása egyszer, kétszer.
Majd én megyek előre.
VARGA
Á! Nem mondom… terméskő kerítés! Szépen gondozzák a kertet. Még ilyenkor is szép. Kis fenyők. Majd megnőnek…
Lépések a kavicsokon.
Ezt az utat is ügyesen megcsinálták. Egyenesen a teraszhoz. Micsoda nagy üvegablakok… Elég magas… emeletes persze. Festik az ajtókat?
SOFŐR
Lakkozzák. – Mi van, Józsi, haladsz?
JÓZSI
Haladok. – Jó napot.
JÓZSI
Ragad a korlát, vigyázzon, most kentem be!
SOFŐR
Varga elvtárs hol van?
JÓZSI
Itt volt valahol. Talán benn lesz.
SOFŐR
Jöjjön, megkeressük.
Léptek a kőlépcsőkön.
Varga elvtáááárs!!!…
IFJ. VARGA
Itt vagyoook!… Közelít. Na, megjöttek? Papa! Csakhogy itt van. Na, mit szól hozzá, kihozattam. – Jól van, Gyula, húsz perc az egész, odakinn várjon a kocsiban.
SOFŐR
Rendben, Varga elvtárs.
IFJ. VARGA
Papa, hát nem is szól semmit? Na? Hogy tetszik ez a kis vityilló? Már van valami formája, mi?
VARGA
Nem ilyennek képzeltem.
IFJ. VARGA
Nem?! Hát milyennek?
VARGA
Nem tudom. De nem ilyennek.
IFJ. VARGA
Miért, hát mi baj van ezzel? Lépcsőzetes, hogy minden oldalról érje a napfény. Betonszerkezet, klinkertégla-borítás és üveg. Ahol csak lehet, nagy üvegfelületek a világosság miatt.
VARGA
Nektek tetszik, és az a fontos.
IFJ. VARGA
Jaj, papa, nézzen szét először, aztán mondjon véleményt.
VARGA
Meglepett, hogy küldtél értem.
VARGA
A múltkor is annyira vártalak benneteket, amikor megígértétek, de nem jöttetek.
IFJ. VARGA
A múltkor? Mi is volt? Á, nem is tudom, annyi minden jön közbe mindig! Higgye el, állandóan készülünk magához, a gyerekek is annyit emlegetik…
IFJ. VARGA
Persze! De nyakig vagyok a munkában, a benti dolgok meg az otthoniak…
VARGA
Csak nincs otthon valami baj?
IFJ. VARGA
Dehogy, semmi különös, csak hát az élet, ugye, maga az élet! Meg itt ez az építkezés is! Nem azért mondom, maga is jelentkezhetne! Mindig kérdezem Klárit, nem telefonált-e a papa? Mi, ugye, nem tudjuk felhívni… Remélem, jól van?
IFJ. VARGA
Mert most jól néz ki. Komolyan. Bárcsak én lennék ilyen jó állapotban…
IFJ. VARGA
Tudja, mennyit alszom? Öt-hat órát. – Na, jöjjön, nézze! Ez a nappali. Az ott a hálófülke… vendégeknek esetleg. És fenn két szoba. – Altatókkal alszom. Aztán reggel a kávék… á! Ne is beszéljünk róla. – Elég tágas ez a nappali, nem? Ide egy olyan kis pihenősarkot szeretnék. Persze fogalmam sincs, mikor üldögélhetek majd egy ilyen kis zugban nyugodtan. – Mit néz?
VARGA
Ezt a falépcsőt. Rendes munka.
IFJ. VARGA
Ugye? A mieink csinálták, nekem ne készítették volna el tisztességesen?
VARGA
Csak nehogy bajod legyen az ilyesmiből.
VARGA
Hogy a műhelyetekben dolgoztatsz. Privát munkát.
IFJ. VARGA
Á, bízza csak rám, nem töröm ki a nyakam. Tudja, hol tartanék, ha mindent szabályosan csináltam volna? Na, nem nagy ügyekről van szó! De ha az ember nem ügyeskedik, sajnos…
VARGA
Bele ne keveredj valamibe!
IFJ. VARGA
Ugyan! Semmibe! Na, menjünk fel az emeletre, ott a fürdőszoba is meg a gardrób…
VARGA
A tisztesség a legfontosabb.
IFJ. VARGA
Persze, papa, persze. Ha elkészül a ház, fellélegzem. Három éve egy percet sem pihentem. De legalább lesz valamink. A gyerekeknek…
VARGA
Szegény anyád is mindig egy kertes házra vágyott.
IFJ. VARGA
Na, látja! Maguk is akartak valamit. Fújtat. Az istállóját! Már ez a néhány fok lépcső is kimerít. Maga szedi azokat a Gerovit-kapszulákat, amiket küldtem?
VARGA
Ne velem törődjetek. Én már megvagyok valahogy.
IFJ. VARGA
Hogy mondhat ilyet? – Na, a fürdőszoba. Tessék. Milyen?
IFJ. VARGA
Gyönyörű! Nem szép, gyönyörű! Tudja, mennyire vágytam már egy ilyen fürdőszobára? Süllyesztett kád, külön zuhanyozó, bidé és a mennyezetig csempe. Olasz csempe. Nézze ezeket a diszkrét mintákat… – A fene egye meg, még mindig hogy ver a pulzusom.
VARGA
Kivizsgáltathatnád magad.
IFJ. VARGA
Kíméletes életmód. Megmondták. Köszönöm szépen! Hogy ezek a csempék is mennyi telefonba kerültek! De ebben a fürdőszobában lakni lehet! Emlékszik? Lavórban mosakodtunk, most meg…
VARGA
Lavórban mosdom én most is.
IFJ. VARGA
Persze. Igen. Szóval ez van itt. Most csak így futtában. – Már fél egy?! Egy órára a minisztériumban kell lennem. Értekezlet. Egy több millió forintos üzlet a nyugati partnerekkel. Remélem, megvan valahol a táskám? – Na de hagyjuk! Papa, azért kértem, hogy jöjjön, mert lenne itt egy kis munka.
IFJ. VARGA
Semmiség. Jöjjön, megmutatom. Itt. Ide, a gardróbba egy szekrény kellene.
IFJ. VARGA
Hát… egy szekrény. A mennyezetig. Polcos és akasztós. Mit szól hozzá? Meg esetleg polcok a gyerekek szobájába. És egy munkaasztal. Összecsukható.
IFJ. VARGA
A papának az semmi. Az anyagot megszerzem. A gyerekek már örülnek is, hogy a nagypapa fogja megcsinálni.
IFJ. VARGA
Milyen büszkék lesznek rá! Tudja, hogy a kisebbik mindig azt mondja, ő is asztalos lesz, mint a nagypapa? Szóval egy kis szakmunka az öreg nyugdíjasnak. Itt, ebben a jó csendben… nem kell hajszolnia magát, csak komótosan. Ma péntek van, hétfőre meglesz a deszka, idehozatok egy satupadot meg ami kell. Legalább eltölt itt egy kis időt. Pihenés, nem? Ráfér magára. Másként úgysem tudom kicsalni ide. Szóval ha hétfőn kijönne… magam is kiugornék ide valahogy, lemérnénk a szekrény helyét. Na? Megcsinálja?
VARGA
Meg. Megcsinálom, persze.
IFJ. VARGA
Tudtam, hogy kedve lesz hozzá! Mennem kell, sajnos. Az ördögbe! Csupa lakk lett a kezem.
VARGA
Hígítóval mosd le. – Azt mondod, a kicsi asztalos akar lenni?
IFJ. VARGA
Képzelje! Fúr, farag. A nagyapja vére… Rohannom kell. Hazavinnénk magát az autóval, de már alig van egy negyedórám.
VARGA
Siess csak. Haza tudok én menni villamossal is.
IFJ. VARGA
Busszal menjen. Hétfőn várom!
VARGA
Jó, jó… A gyerekeknek mondd meg, hogy a nagypapa…
IFJ. VARGA
Korán jöjjön, mert nem tudom, mikor szabadulhatok ki.
VARGA
A gyerekeknek… hogy a nagypapa…
IFJ. VARGA
Ne haragudjon, már itt sem vagyok! Távolodik. Hol van itt hígító, a fene egye meg, ragacsos a kezem. – Busszal menjen, papa!
Csend. Léptek, csoszogás összevissza. Ajtó nyikordul, koppanások. Távolról a mázoló fütyörészése. A fütty közeledik, aztán megszakad.
VARGA
Az. Asztalos. Voltam.
JÓZSI
Volt? Akkor magával olcsón akarnak dolgoztatni. Megegyeztek már?
JÓZSI
Vigyázzon! Vágja meg ezeket! Tele vannak pénzzel.
VARGA
Á, nem vagyok én olyan.
JÓZSI
Maga tudja. – Iszik sört? Megkínálom.
VARGA
Mit? Ja, nem. Nem, köszönöm.
JÓZSI
Én iszom. Kinyitja az üveget. Nekem főnököm ez a Varga, rendes tag, nem szólhatok rá semmit. Hagyja élni az embert. De tudja, miért? Hogy én is szemet hunyjak, ha úgy hozza a sor. Kijövünk egymással. Én is építkezem.
JÓZSI
Hát! Csak csendben. Ismerek egy építésvezetőt. Nyaralókat épített a megyei fejeseknek. Vagy tíznek egyszerre. Volt ott anyag bőven, észre se vették, hogy a maradékból saját magának is felhúzott egyet. Így kell ezt! Kitanulja a módját az ember! És hát aztán szépecskén megélünk… – Hová megy? Nem most lát munkához?
VARGA
Majd csak hétfőn. Így szól az utasítás.
JÓZSI
Ja? – Viszlát! Ne hagyja magát!… Fütyörészni kezd.
A füttyszó kiúszik. Csend.
Vasajtó csapódik. Kongó léptek zárt térben.
HILDA
Felrezzen. Ki az?! Egy kicsit elszundítottam. Úgy befűtik ezt az öltözőt… Olvasgattam, aztán elnyomott az álom. Maga jött, Rózsika?
MUNKÁSASSZONY
Csak a brigádnaplóért jöttem fel a műhelyből… Lakatkulccsal zörög, pléhszekrény ajtaját nyitja. Jaj, olyan ideges vagyok, Hilda néni!
HILDA
Hányszor kértem magától is, kedvesem, hogy csak Hildának szólítson. Nem szeretem, ha néniznek. Nem is illő…
MUNKÁSASSZONY
Bocsánat, bocsánat… – Na, itt ez a napló. Jön valami látogató a műhelybe, aláíratjuk vele…
HILDA
Én a filmszínészek autogramjait gyűjtöttem. Fényképeket küldtek aláírva… A Jávortól is volt képem, meg Mály Gerőtől is… meg Perényitől…
MUNKÁSASSZONY
Kihagytak a november hetedikei jutalmazásból. Nem azért, de számítottam rá. Honnan lenne az embernek egy kis plusz pénze? Meg nem is csak a pénz…
HILDA
Hát persze. Szépen keres maga, Rózsikám.
MUNKÁSASSZONY
Szépen?! Háromezret. Ha vállalom az állandó éjszakázást, akkor háromezer-ötszázat. De hogyan vállalhatnám? Ott a férjem, a gyerekek!… Húsz éve vagyok az ostyasütőben! Húsz éve!… Jaj, hadd üljek le egy kicsit. Azt mondja a titkár, a szakszervezeti, hogy majd jövőre lesz jutalom. Igen? Hát tavaly sem adtak, tavalyelőtt sem!… Olyan ideges vagyok, nem is a pénz miatt, de hol a megbecsülés?! Rendben van, mondom a titkárnak, ha a szakszervezet úgy gondolja, hogy nem érdemlem meg a jutalmat, akkor talán nem is jól látom el a dolgomat… és akkor bizalmi sem lehetek. Válasszanak helyettem egy elsőrendű munkást! Na, erre aztán behívtak a főnökhöz, hogy értsem meg, egyszer ennek kell adni, másszor annak. Sorban mindenkinek. Én négy évvel ezelőtt kaptam, várjak türelemmel, amíg újra rám kerül a sor… Keserűen nevet. Hát nem mulatságos? Nem az a fontos, hogyan dolgozol, csak a békesség… A férjem szid, hogy minek alázom meg magam azért a hatszáz vagy nyolcszáz forintért! Ő sem érti, hogy csak a megbecsülést követelem…
HILDA
Az nagyon kell az embernek, bizony. Hogy megbecsüljék. És a férje is tapintatosabb lehetne, már megbocsásson…
MUNKÁSASSZONY
Tapintatosabb?
HILDA
Ha az embert otthon sem értik meg…
MUNKÁSASSZONY
Megért ő, csak ideges ilyenkor, mert tudja, mennyit dolgozom, meg hogy mennyire tönkretettem az ízületeimet abban a műhelyben. Elölről az állandó hőség, mögülem a huzat. Tudja, milyen a csípőm? Meg itt a csigolyám? Ha hozzáérek, felszisszenek…
HILDA
Az én férjem, sajnos, nem volt megértő. Mennyit szenvedtem… nem volt meg benne az a lelki intelligencia… – Hanem tudja, most nagy szerencse ért…
MUNKÁSASSZONY
Na, megyek… már előkészíthették az új sütést.
HILDA
Ajánlatot kaptam, tudja? Egy nagyon kedves úr…
MUNKÁSASSZONY
Igen? – Hány óra?
HILDA
Fél tizenegy… – Tudja, egy fess ember…
MUNKÁSASSZONY
Na, kettőig még van egy kis idő. Csak pihengessen itt a csendben, Hildácska… magának már lehet.
Léptek a kövön, zárt helyiségben, mellette tipegőbb léptek.
HILDA
Van egy kis villája annak az úrnak Máriaremetén, persze a fiára íratta, de haszonélvezeti joggal bír… Meghívott néhány napra… még gondolkodom, de azt hiszem, elfogadom a meghívást, nagyon korrekt ember, kellemes társaságnak ígérkezik…
Vasajtó csapódása. Csend. Csoszogó léptek. Csend.
Vajon mit vegyek fel erre az alkalomra?
Csend.
Villamos hangja, belülről. A kocsi megáll.
SÓKYNÉ
Itt leszállunk, Ircsikém. Innen már gyalog… Siessen, indítják a villamost…
IRCSI
Errefelé már jártam egyszer egy fiúval. Van itt a közelben egy vendéglő is.
Csenget a villamos, indul. Távolodik. Csend.
IRCSI
Milyen kopaszok a fák! Pedig úgy szeretem ősszel az erdőt! Micsoda jó levegő!
SÓKYNÉ
Erre jöjjön…
Léptek az avarral borított úton. Halk nesszel zörögnek a levelek.
Látja a fákon azokat a táblákat? A turistajelzések… meg hogy merre van a menedékház… na és ez… ez mutatja, hogy merre van a játszótér, a ringlispíl meg a mi bódénk is. Nem fog eltévedni.
IRCSI
Nem jár erre egy lélek sem.
SÓKYNÉ
Ilyenkor. Ilyenkor nem. November van, hétköznap van, délután van… holt idő. De máskor! – Rákanyarodunk arra az ösvényre, pár perc, s máris ott vagyunk…
IRCSI
Jókedvűen dúdol egy slágert.. „Gyere-gyere ki a hegyoldalba…” – Maga mióta csinálja ezt, Sókyné?
SÓKYNÉ
Én, kedveském? Meg nem mondom hamarjában… De már jó régen. Valamikor a vurstliban dolgoztunk, még az apám idejében… aztán jártunk vásárokra… A férjem meg artista volt. Az ostrom alatt tűnt el.
IRCSI
Milyen ostrom alatt?
SÓKYNÉ
Hát negyvenötben. A Róbert Károly körúton laktunk, ott a vasút mellett… Ágyúztak, ő meg azt mondja, átszalad az istállóba, megnézi a lovakat… Többé nem láttam. Hírt se hallottam felőle. Egyedül neveltem fel a gyerekeket. De azokat már kitaníttattam. Ez a bódém itt megvan… vagy tizenöt éve. Ha nem több. Tudja, összekeverednek bennem az esztendők… Özvegyasszony vagyok én már harminchárom éve. Megszoktam. Igaz, közben néhányszor majdnem férjhez mentem… de hol van az már!
IRCSI
Az előbb lovakat emlegetett.
SÓKYNÉ
Lovakat? Ja, persze! Voltak. Amikor vásárokba jártunk! A lovakat megették. A bőrük ott hevert az istállóban, amikor feljöttünk a pincéből.
SÓKYNÉ
Voltak annál szörnyűbb dolgok is, Ircsikém. Jó magának. Még ötvenhatra sem igen emlékszik…
SÓKYNÉ
Mért nem tanul ki valami rendes szakmát, azt mondja meg? Magam ellen beszélek, de csak kikívánkozik már belőlem…
IRCSI
Menjek el egy gyárba?
SÓKYNÉ
Van más is azon kívül. Azt a konyhalányságot is ott hagyta.
IRCSI
Nevet. A férfiak azt mondták, hagymaszagú a bőröm.
SÓKYNÉ
A férfiak! Egyszer megöregszik, aztán mit kezd a férfiakkal! Na jó, nálam meglehet, bejelentem az SZTK-ba, a munkakönyvébe is beírom, hogy kisegítő… Fedezve lesz. De elvárom, hogy rendesen csinálja a dolgát. Fizetést nem kap, a biztosítást a maga erejéből fizeti.
IRCSI
Abban egyeztünk meg, nem?
SÓKYNÉ
Nem győzöm már egyedül. Feladni meg nem akarom.
IRCSI
Szóval szombaton meg vasárnap?
SÓKYNÉ
Nem. Pénteken, szombaton meg vasárnap.
IRCSI
Persze, persze. Pénteken is.
SÓKYNÉ
Pénteken már van errefelé forgalom. Még ilyenkor ősszel is, amíg nem jönnek a fagyok. Addig érdemes. De nyáron mindennap. Főleg délután. Nyáron sokáig nyitva tarthatunk, amíg le nem megy a nap.
IRCSI
Nyáron! Hol van még a nyár!
SÓKYNÉ
Na, ez az a rét! Az a céllövölde… a büfé… ott szokott állni a ringlispíl. Nyáron még idetelepednek néhányan. A törökmézes… vattacukrot is csinál, jól megy neki. Ilyenkor már nincs itt. – Az a mi bódénk. Jöjjön.
Kulcscsörgés. Lakattal zörögnek.
Erre… itt. Nézze csak! Kinyitja a lakatokat, leemeli a vaspántot… és már le is veheti ezeket a deszkatáblákat. Vigyázzon!… Három deszkatábla!… Na. Elölről már nyitva is a bódé. Ez a pult lapja… Ide helyezi a rongylabdákat. Kupacban… szépen. Egy kis tányérkát tesz ide a pénznek… de a többit a fiókban tartja. Zárásig persze. Minden este haza kell hozni a pénzt.
IRCSI
És ott benn, a polcokon?
SÓKYNÉ
Jöjjön, bemegyünk a bódéba…
Kulcscsörgés, karistolás.
Berozsdált ez a lakat. Egy-két ködös éjszaka, és berozsdál… Na. Így.
Nyikordul az ajtó.
Lépjen be…
IRCSI
Á, itt vannak a konzervdobozok.
SÓKYNÉ
Ezeket kell szépen gúlákba rakosgatni… itt a polcon. Figyelje, hogyan csinálom…
IRCSI
Aha… – Hát ezek micsodák?
SÓKYNÉ
Azok? A nyeremények. Festett gipsznyuszik, tükrök, olcsó fésűk, bögrécskék… De most ezt figyelje. Így rakjuk fel a dobozokat. Alul öt, aztán négy, majd három, kettő és végül a tetejére egy. Namost. A kuncsaftnak átadunk három rongylabdát. Előbb, persze, bekasszírozzuk a pénzt. Hat forint. Három dobás: hat forint. Ha a kuncsaft valamennyi dobozt le tudja dobni, kap egy nyereményt. Engedi, hogy válasszon. Annak örülnek. Szeretik, ha maguk választhatnak. Gipsznyúl, fésű, tükör… Ha valamennyit ledobják… Kuncog. De fogja meg, Ircsikém, ezeket a dobozokat. Na, emeljen meg egyet. Érzi?
SÓKYNÉ
Nevet. Hát persze! Homok van benne, tudja? Ha nem tennék a dobozokba homokot, könnyűek lennének, mint a pihe, nem lenne nagy kunszt lelökni őket azokkal a rongylabdákkal. Meg kell élni, Ircsike, nem fizethetünk rá…
SÓKYNÉ
Eh, dehogy jönnek rá! Maga csak ne törődjön ezzel! Maga itt fog állni, kedveském, és idecsalogatja őket… – Hanem hadd nézzem? Egy kis frufru nem ártana a homlokára…
SÓKYNÉ
Nagyon csinossá tenné… huncuttá… És valahogy mindig úgy öltözzön, hogy a nyakát… ha lehet, a vállát is hadd lássák. És mosolyogva és barátságosan! Majd otthon adok szép aranykarikákat a fülébe, szép arab függőket. És azt kell mondania: „Parancsoljon, édes uram! Ó, uram, ön ügyes kezű, látom én, próbálja ki a szerencséjét!” Meg ilyesmiket. Hízelegni kell nekik.
IRCSI
Na de ha nemcsak férfiak jönnek?
SÓKYNÉ
Leginkább azok jönnek. Meg gyerekek. De azok is férfiakkal. Apjukkal, nagybátyjukkal… úgyhogy hallgasson csak rám.
IRCSI
Nevetve, megjátszva. Parancsoljon, édes uram! Közelebb, közelebb, uram! Próbálja ki a szerencséjét! Nevet. Azt hiszem, menni fog!
SÓKYNÉ
De mennyire! És nyáron! Várja csak meg a nyarat, Ircsikém! Tolongani fognak itt, különösen, ha maga hívogatja őket. Maga még szép, fiatal, szép a bőre, a nyaka… Még éldegélhetünk ebből a bódéból egy ideig. Még… Szünet. Nem akarom itt hagyni ezt a teret. Tudja, valamikor én is… De megöregedtem. Miattam már a kutya sem jön ide… – Na, menjünk. Bezárunk, és a menedékházban iszunk egy kis forralt bort. Hűvös van, nem árt…
IRCSI
Halk nevetéssel. Parancsoljon, édes uram!
SÓKYNÉ
Majd meglátja, milyen mesterség ez, és megszereti. Jönnek és nyerni akarnak. De mi tudjuk, hogy nem nagyon lehet nyerni. Kuncog. Nem nagyon.
IRCSI
Vele tart. Ők meg azt hiszik…
SÓKYNÉ
Azt. Reménykednek, de mi tudjuk… Játszunk velük, mint velünk az isten.
Csend.
Az ételbár esti forgalma. Beszéd foszlányok: edények, poharak koccannak.
VARGA
Ma este itt olyan sokan vannak.
SÓKYNÉ
Mindig ennyien vannak.
VARGA
De ma valahogy többen…
SÓKYNÉ
Ételbár! Mit akar? Sok az ember. Maga mondta, hogy szeret itt nézelődni!
SÓKYNÉ
Én meg huzatot érzek!
VARGA
Egy ventillátor lehetne legalább.
HILDA
Én nagyon megszerettem ezt a helyet. Ha elérkezik az este, különös izgalmat érzek…
SÓKYNÉ
Izgul, hogy itt találja-e az öregurat?
HILDA
Pardon, nem értem a célzást!
SÓKYNÉ
Jó, egy szót sem szólok. Magához!
SÓKYNÉ
Kedvesen. Hildácska, ma megint tejberizst eszik?
HILDA
A könnyű vacsora a hosszú élet titka.
HILDA
Ma olyan rosszkedvű.
VARGA
Foglalkozzon inkább a somlói galuskájával.
SÓKYNÉ
Baj, hogy azt eszem? Ennyit se engedhessek meg magamnak?
HILDA
Friss rajta a tejszín?
SÓKYNÉ
Friss. Micsoda ízek! Magának is ajánlom.
HILDA
A lányomék például zabpelyhet esznek, de azt mondják, még az is hizlal. Ők teljesen angolos konyhát visznek…
VARGA
Csípősen. Angolos konyhát! Nagyszerű!
HILDA
Zavartalanul. Igen. Bostonban élnek. De a hétvégeken kirúgnak a hámból. Ugyanis a víkendet mindig a farmon töltik. A magyarok vettek egy farmot. Hatalmas terület, száz hold. Tábortüzet raknak, és gulyást főznek. És persze táncolnak.
HILDA
Igen. Még az idősebbek is. Magyaros táncokat tanítanak be a gyerekeknek. A farmot elnevezték magyar tanyának. Azt írja a lányom, ott szeretnek a legjobban.
VARGA
Mit? Mit szeretnek ott a legjobban?
HILDA
Hát… lenni! Az egy kis Magyarország. Bostontól kétszáz mérföldnyire.
VARGA
Ott. Bostontól kétszáz mérföldnyire.
VARGA
Na, nézzük az esti újságot.
Papírzizegés.
SÓKYNÉ
Megint olvasni fog!
SÓKYNÉ
Nahát, ezt a csokoládét kár itt hagyni a tányéron. Vigyázzanak a helyemre, hozok egy kiskanalat.
Szünet. Háttérben az ételbár zaja.
HILDA
Halkan. Kérem! Kérem, uram! Letenné egy percre azt az újságot?
HILDA
Hadd mondjam meg, amíg a hölgy távol van. Megfontoltam a dolgot.
HILDA
Ó, hát a múltkori ajánlatát. Nagyon vonzó ajánlat, és azt hiszem, elfogadhatom. Bár sokat töprengtem, hogy illendő-e, de eldöntöttem… Kimegyek önnel abba a villába… Remetére… néhány napra. Ahogy kérte.
VARGA
Hogyan? Kijönne velem?
HILDA
Meglepődött? Jaj, én is olyan izgatott vagyok, érzem, kipirult az arcom.
VARGA
Néhány napra? Komolyan mondja?
HILDA
Tegnap éjjel már meg is álmodtam: ott ültünk a meghitt világításban, teáztunk, beszélgettünk… Más hangon. Finom angol teám van, a lányom küldte. Már ki is készítettem, hogy magammal viszem. Szereti a teát?
VARGA
Igen. Nem! – Álmodott róla?! Ilyesmit álmodott?
HILDA
Álmomban ön megfogta a kezemet, és azt mondta: „Köszönöm! Köszönöm, hogy itt van velem!”… – Reggel már szóltam is a gyárban, hogy kiveszek három szabadnapot. Holnapután mehetnénk.
VARGA
Holnapután. Igen. Csak…
HILDA
Csak?! Jaj, ne mondja, hogy már nem akarja, annyira szégyellném magam!
VARGA
Nem… nem arról van szó. Csak most… nem lehet.
HILDA
Nem?! De hiszen én már úgy felkészültem, azt is végiggondoltam, hogy miről fogunk beszélgetni, annyi mondanivalóm lenne!
VARGA
Tudja… dolgozik ott a házban most egy öreg munkás. Egy öreg asztalos. Oda van rendelve, egész nap gyalul, kopácsol… zavarna minket.
HILDA
Félek, hogy ez csak kifogás.
HILDA
Jaj, félek, hogy ez csak kifogás. Hogy miért is szóltam! Megszégyenített! Nem akarja!
VARGA
Ugyan! Hát máshova is elmehetünk.
HILDA
Nem, nem, vegye úgy, hogy meg sem említettem a dolgot! Már úgyis jön a hölgy. Nagyon kérem, uram, ne is molesztáljon többé.
SÓKYNÉ
Közelít. Hehe… Ha elmegyek, máris összedugják a fejüket. Mi az a nagy titok?
SÓKYNÉ
Kanalazza a csokoládét a tányérról. Olyan nehezen lehet kanalat szerezni, még jó, hogy közben nem vitték el a tányéromat. – Na, mi ez a nagy csend?
VARGA
Úgy esznek, hogy megéheztem. Veszek pogácsát…
Szék zöreje.
A kalapomat a székre tettem, ügyeljenek. Távolodik.
SÓKYNÉ
Kit? Ezt az embert? Csak innen. Itt találkoztam vele, ebben az ételbárban, akárcsak maga. Miért?
HILDA
Azt hittem, informálódhatnék önnél.
SÓKYNÉ
Hát én nem ismerem. A nevét sem tudom.
HILDA
Valóban. Be sem mutatkozott.
SÓKYNÉ
Itt? Minek? – Jön már a pogácsájával! Egyet vett! Más hangon. Képes volt egyetlenegy pogácsát venni magának?
VARGA
Elég az. Ittam már teát. Tele szájjal. Száraz. Száraz és semmi íze. Mint a fűrészpor. Muszáj innom rá egy kis vizet. Nincs ott egy tiszta pohár?
SÓKYNÉ
Nincs. Kérjen a személyzettől. Attól a lánytól, ott, a háta mögött. Aki a szennyes edényt szedi le, attól.
VARGA
Ja? Kérem… kisasszony!
SÓKYNÉ
Hangosabban. Nem hallja ebben a zajban.
VARGA
Kérem! Kérem szépen!… – Elment. Hát nem lehet itt egy poharat kapni?!
SÓKYNÉ
Ma egész este mérgelődik.
VARGA
Ennyi kívánsága csak lehet az embernek! Lecsillapodva. Nem tudják, hány óra?
SÓKYNÉ
Minek azt magának tudni?
VARGA
Vendégségbe megyek. Mit képzel, nincs jobb dolgom, mint itt üldögélni?
HILDA
Megbántottan. Nagyon udvarias! Köszönjük!
SÓKYNÉ
Ne hallgasson rá. Még csak meg sincs borotválkozva. – Na, most szóljon a pohárért, itt jön a lány.
VARGA
Kérem! Kérem, adna egy tiszta poharat?
Kis csend, az asztalon koppan a pohár alja.
Köszönöm. Mondom, köszönöm! Na, nézzenek oda! Még csak szóra se méltat! Még csak szóra se!
SÓKYNÉ
Megkapta a poharat. Mi mást várt?
VARGA
Igaz. Igaza van. Szünet. Maradunk még?
HILDA
Ha nem tilos csak így üldögélni itt és nem fogyasztani, én nem bánnám.
SÓKYNÉ
Hát akkor maradjunk.
Az ételbár zaja felerősödik. Hangfoszlányok: „Szabad? Szabad? Helyet! Helyet kérek! Ne lökdössön! Nemcsak maga akar enni… Szabad?! Helyet! Helyet! Helyet!…”
A szavak összemosódnak, a zaj elviselhetetlenné válik, majd hirtelen csend.
|