Hirtelen autófékezés. Kis női sikoly. Kocsiajtó csapódása.
VIKTOR
Az istenért! Mit csinál?! Miért ugrik elém?
MARIANN
Nem ugrottam maga elé! Csak leléptem a járdáról…
VIKTOR
Csak úgy lelép a járdáról?!
MARIANN
A buszt várom… azt néztem, nem jön-e a busz.
VIKTOR
A busz!… Kifújja magát. Megijesztett. Még szerencse, hogy jó a fékem. Pedig rohadt csúszós az út. Már nyugodtabban. Más se hiányzott volna… Szünet. Elvihetem?
VIKTOR
Azt kérdezem, elvihetem-e? A buszra vár, nem?
MARIANN
Köszönöm. Most már majd jön.
VIKTOR
Ismerős vagyok ezen a környéken. Ilyenkor este már sokáig kell várni. A városba akar menni?
MARIANN
Oda. De ne fáradjon.
VIKTOR
Kedvesen. Na, a nagy ijedségre. Kérem. Szálljon be. Hideg van, sötét van… Látom, fázik. Kinyitja a kocsiajtót. Tessék.
MARIANN
Csak a legközelebbi taxiállomásig.
Ajtócsapódás egyszer, kétszer. Felbúg a motor.
Igaza van. Itt a kocsiban kellemesebb. Már negyedórája ácsorgok a megállóban.
VIKTOR
Mit csinált errefelé? Ez a világ vége.
MARIANN
Hát… a világ vége.
VIKTOR
Jobbról még csak-csak: ezek az öreg kertek, kidűlt kerítések, vén családi házak… De balról ez a sötétség… a kiserdő…
VIKTOR
Nincs neve. Kiserdő. Vézna fák. Inkább olyan szeméttelep. De nem adok öt évet, itt is panelházak sorakoznak. Mint arra, beljebb. A viskókat meg lebontják.
MARIANN
Hát… lebonthatnák.
VIKTOR
Újpalotára… vagyis hát a régire rá sem ismer. Toronyházak, neonfény. Most is onnan jövök, ott tankoltam a Shell-nél. De ez itt még a préri. Mit keresett errefelé?
VIKTOR
Valakit meglátogatott?
VIKTOR
Helyesebbnek tartaná, ha nem faggatnám?
VIKTOR
Szeretek beszélgetni. Ha már felveszek valakit.
MARIANN
Különösen ha nőt. Igaz?
VIKTOR
Nevet. Hát igen. De néha srácoknak is megállok. Vagy katonáknak. Pasasoknak ritkán.
Mi az ott az ölében? Az egy orvosi táska, nem? Maga mégiscsak doktornő?
MARIANN
Csak nővér. Körzeti nővér.
VIKTOR
Á! Ahá! Értem. És szóval éppen egy betegnél volt itt valahol?
VIKTOR
Szóval, hogy így kijárjon a betegekhez? Nem mondom. Fárasztó lehet. Kellene egy jármű. Egy kis autó.
VIKTOR
Megtanítanám vezetni. Maga aztán figyelmes sofőr lenne. Másra se néz, csak az útra. Nevet. Így. Legalább most felém fordította a tekintetét… Szép szeme van.
MARIANN
Zavartan. Maga autós oktató?
VIKTOR
Á, csak értek a kocsikhoz. Szerelő vagyok. Az se rossz. Autóvillamosság. Elvégeztem a technikumot, mehetnék máshová is, de jobb a szerviznél. Csurran-cseppen a kuncsaftoktól. Nevet. Magának is csúsztatnak valamennyit a betegek, ha jól sejtem. Anélkül nem megy. Egymásból élünk…
MARIANN
Ha lát egy taxiállomást, tegyen ki.
MARIANN
Nem. Csak tegyen ki egy taxinál.
VIKTOR
Szívesen hazaviszem.
MARIANN
Nem kell. Óbudán lakom, semmi értelme.
VIKTOR
Mondom, hogy elviszem. Szünet. Bekapcsoljam a rádiót?
Szünet. Állomáskeresés. Zene.
Nem árt magának se egy kis zene. Biztosan nehéz napja volt.
MARIANN
Mindig nehéz napom van.
VIKTOR
Most csak úgy kószáltam, tudja? Kerestem az egyik barátomat itt, Újpalotán, de nem volt otthon. Kicsit el akartam vele diskurálni. Kell néha az embernek valaki, akivel kibeszélgeti magát, nem? El voltam kenődve, hogy nem találtam otthon.
VIKTOR
Nem. A barátomat. Szünet. Aztán eljöttem erre, a Csömöri útnak. Csak úgy furikáztam. Nem volt kedvem hazamenni. És milyen szerencse!
MARIANN
Miféle szerencse?
VIKTOR
Csak mondom, hogy a véletlen. Hát nem? Álmodni sem mertem volna, hogy egy ilyen csinos nő… – kijavítja – hölgy ül be egyszer csak a kocsimba.
MARIANN
Nem én akartam beszállni.
VIKTOR
Tudom. Én kértem… Szünet. Jó ez a zene. Tetszik? Szünet. Elmehetnénk valahová vacsorázni, egy kicsit beszélgetni… Szeret táncolni?
MARIANN
Felnevet. Táncolni?! Mondja, jól látott engem a sötétben?
VIKTOR
Nagyon jól láttam. És most is nagyon jól látom. Maga nagyon vonzó. Csinos, szép… asszony?
MARIANN
Kitérően. Tudja, mikor táncoltam én utoljára?
VIKTOR
Asszony? Férjnél van?
MARIANN
Táncolni?! Eszembe sem jut! Talán már nem is tudok! Nevet. Táncolni?!…
VIKTOR
Levendulát használ. Jól mondom? Eltaláltam? Megbolondít ez az illat. – Férjnél van?
MARIANN
Talán a felesége is levendulát használ?
VIKTOR
Téved. Szünet. A feleségem meg én… Szóval egy ideje… néhány hónapja zűrök vannak. Nem, ne is beszéljünk erről. Össze vagyunk zárva a lakásba, tudja, milyen az… És irtó nehéz nyélbe ütni egy cserét ilyenkor. Rohadt dolog kerülgetni egymást, amikor már… szóval érti? De az ügyvédem azt mondta, eszembe ne jusson albérletbe költözni, birtokon belül kell elintézni az osztozkodást. Hát egy lakással azért mégsem lehet könnyelműen bánni manapság, nem igaz? Szünet. Maga asszony?
MARIANN
Mégis jobb lenne, ha kitenne egy taxinál.
VIKTOR
Nem, azt nem. Majdnem elütöttem, kötelességem törődni magával…
MARIANN
Kis nevetéssel. Kötelessége?…
VIKTOR
Persze nemcsak erről van szó.
VIKTOR
Szeretnék elmenni magával valahová ma este. Ne is tiltakozzon! Egy jó vacsora egy kellemes étteremben…
MARIANN
M. f. Maga legalább tíz évvel fiatalabb nálam. Mit akar?
VIKTOR
Nézze, már benn is vagyunk a városban. A vendégem. Meghívom. Keresünk egy jó helyet…
MARIANN
Bizonytalanul. Férjnél vagyok… és maga gyerek hozzám képest.
VIKTOR
Ó! Ohó! Gyerek? Már elmúltam harminc. Maga sem lehet több annál.
MARIANN
Keményen. Negyven.
MARIANN
Hideg fővel. Negyvenéves vagyok, úgyhogy ne álljon meg sehol, ne keressen valami jó helyet, mert nem megyek magával vacsorázni. És különben is…
VIKTOR
…különben is otthon várja a férje.
VIKTOR
Mondom: otthon várja a férje!
MARIANN
A férjem?… Ja, igen, a férjem. Kapkodva. A férjem meg a gyerekek. Ó, azok ilyenkorra már úgy felforgatják a lakást, szegény… férjem… idegeskedik velük, mert még kicsik, tudja? Még olyan kis rakoncátlan kölykök…
VIKTOR
Kicsik? A férje hány éves?
MARIANN
Tessék? Ja, ő… hát ő már… Hát ő jó pár évvel idősebb, mint én.
VIKTOR
És kicsik a gyerekek?
MARIANN
Van ilyen, nem? Szünet. Későn házasodtunk, sokáig vártam rá, mert…
MARIANN
Mert… hadifogságban volt.
VIKTOR
Hadifogságban? A háborúnak már harminc éve vége. Maga akkor még gyerek volt. Szünet. Vagy nem jól számolok?
MARIANN
Jól számol. Akkor én még gyerek voltam. Szünet. De nem mehetek el magával. Nem megyek el magával.
VIKTOR
Kár. Szünet. Milyen a férje?
MARIANN
Hogyhogy milyen? Magas. Magas… szemüveget visel… a haja fekete… volt. Tanár.
MARIANN
Idegesen. Mérnök.
VIKTOR
Nevet. Tanár vagy mérnök?
MARIANN
Mérnök. – Ne faggasson!
Szünet.
MARIANN
Ja? Már átjöttünk az Árpád-hídon? A Flórián téren balra. Majd szólok, ha odaérünk.
VIKTOR
Elég messzire jár innen dolgozni.
MARIANN
Igen. Messzire. De már megszoktam. Szünet. Elvettem a kedvét?
MARIANN
Itt álljon meg. Ez az a ház.
A kocsi megáll.
VIKTOR
Tehát? Nem gondolta meg?
MARIANN
Már mondtam magának, hogy…
VIKTOR
Férje van. Na és? Várjon. Felírom a címemet.
MARIANN
Minek nekem a maga címe?
VIKTOR
Tessék. Itt a nevem. Viktor. És a telefonszámom. Tegye el.
MARIANN
Szelíden. Engedje el a kezemet.
VIKTOR
Legalább a nevét mondja meg.
MARIANN
A nevem… Mariann. Jó éjszakát.
Kocsiajtó csapódása.
Rendes, hogy hazahozott. Köszönöm…
VIKTOR
Jó éjszakát, Mariann! Még találkozunk!
Telefoncsengés. Hosszan.
MARIANN
Felveszi a kagylót. Halló?
ALIZ
Telefonhang. Te vagy az, Mariann? Már kétszer kerestelek.
MARIANN
Délutános voltam, drága barátnőm, délutános.
ALIZ
Persze, kedden délutános vagy, ezt soha nem tudom megjegyezni.
MARIANN
Most értem haza. Éppen csak bekapcsoltam a tévét… meg nézek valami kaját. Van itt még sült kolbász vasárnapról, amit te készítettél… Szanaszét minden, takarítanom is kellene, de nincs kedvem…
ALIZ
Én is tévézek, a lányom elment valahová a fiújával, elvitték a kocsit, csak nehogy megint felírja a rendőr gyorshajtásért, ez a lány olyan eszeveszetten tép… Hívtak magukkal, mit tudom én, valami éjszakai előadásra, de én már inkább itt terpeszkedem a fotelban. Ide figyelj, vasárnap, ha jó idő lesz, kirándulhatnánk, megebédelünk valahol…
MARIANN
Vacsorázni hívtak…
ALIZ
Vasárnapra? Kicsoda?
MARIANN
Nem vasárnapra. Most. Az előbb. Egy pasas.
ALIZ
Egy pasas volt nálad?
MARIANN
Nem, dehogyis! Kinn voltam a Csömöri úton, tudod, az öreg Rufusz néninél, akit mosdatok. Na és egy autós pasas felvett, egészen hazáig hozott…
ALIZ
Na végre, hogy valami történik veled!
MARIANN
Nem hagyott békén, hogy menjek el vele vacsorázni meg minden.
ALIZ
Meg minden?! Te jó ég, Mariann! Remélem, elmentél vele?
MARIANN
Fenét. Tíz évvel fiatalabb nálam.
ALIZ
Na és? Ő kezdte, nem te, vagy nem így van?
MARIANN
És képzeld, annyira udvarolt, még a levendulaillatom is megbolondította.
MARIANN
A kölnim illata. És mindenáron, hogy feljön a lakásomra meg ilyesmi…
MARIANN
Csak nem gondolod, hogy itt?! Pedig azt hiszem, komolyan tetszettem neki, mindjárt első látásra. És azt sem hitte el, hogy negyvenéves vagyok.
MARIANN
Megmondtam. Nevet. Nem szeretem, ha utólag reklamálnak.
ALIZ
Akkor már igazán bevallhattad volna azt az eltagadott többi öt-hat évet is!
MARIANN
Négy-öt évet, jó?
ALIZ
Nevet. Jó. Nagy marha vagy, fiacskám! Hát miért nem csináltál magadnak egy jó estét?
MARIANN
Nem tudom. Azt hiszem, gyáva vagyok. Ráadásul azt hazudtam, hogy gyerekeim vannak meg férjem, és szívrepesve várnak itthon.
ALIZ
Őrült vagy, fiacskám. És most jobb?
MARIANN
Nem tudom, Aliz. Utálom ezt a lakást, utálom ezt az egészet itt, nincs kedvem valamit is odább tenni, most is bűzlik a hamutartóban az a sok csikk, a szőnyeg tele mindenféle szöszökkel, de nincs kedvem, kinek takarítsak? Sóhajt. Na, jó, jó, szombaton nekilátok…
ALIZ
Nevet. Könnyelműség! Más hangon. Vettem három kiló banánt, rád is gondoltam, majd a felét átadom. Szóval elmegyünk vasárnap?
MARIANN
Tíz évig vártam, hogy Tamás elvegyen feleségül, de talán az sem lett volna jobb. Talán semmi se lett volna jobb…
ALIZ
Tamás soha nem akart elválni a feleségétől, és nem akart téged feleségül venni…
MARIANN
De igen, amikor elköltözött otthonról…
ALIZ
Amikor elköltözött! Azt nem miattad tette, ne áltasd magad! Nem szeretem, ha áltatod magad. Feltűnt valami kis fruska, valami kozmetikusnő… az igen! De aztán észre tért. És hiányzott neki a kényelem, az a jó kis otthoni kényelem, na meg osztozkodni kellett volna a házastársaknak a közös vagyonon… Túl nagy áldozat lett volna az Tamásnak. Ismertem. Ajaj! Ne áltasd magad, fiacskám…
MARIANN
Te aztán kiábrándítod az embert a régi szép emlékeiből…
ALIZ
Nincs régi szép emlék, drágám! És ha akad egy bolond srác, aki rád veti férfias pillantását, hát máskor csak vidd fel szépen a lakásodra. Mit veszthetsz?
MARIANN
Csak ő veszthet, igaz?
ALIZ
Bolond vagy. Nem azt mondtam. Egyszerűen nem akarom, hogy pókhálók vonjanak be. Csak sírsz, csak nyavalyogsz, hogy megőrülsz a magánytól… Más hangon. Nézed a filmet?
MARIANN
Igen, közben nézem.
ALIZ
Ez a Maximilian Schell, ez csinos pasas, mi?
MARIANN
Na, ilyenforma volt.
ALIZ
A srác, aki hazahozott?
MARIANN
Ilyen fekete, sovány arcú… Azért ez is megöregszik lassan, ez a Maximilian Schell. Más hangon. Szóval banán, azt mondod? Alighanem hagyom a fenébe azt a sült kolbászt, meghámozok két narancsot, az elég lesz. Holnap korán kelek, most leteszem, jó?
ALIZ
Álmodj a fiúdról! Hé, hallod? Legalább álmodj róla…
Kutyaugatás.
DOBOS
Eridj! Eridj innen, Kucsma, hallod-e? A címfestőé ez a kis vacak korcs, de jó ugatós… Kell a címfestőnek, kinn hever mindenféle holmija, félti, hogy ellopják… a kerítés is rossz… Mindig mondom neki, hogy kösse meg ezt a kutyát, mert jár hozzánk a körzeti nővér, lássa, mégse köti meg. – Hideg van ma reggel, ugye, kedves… izéke… nővérke…
DOBOS
Lássa, mindig elfelejtem… pedig tudom, tudom, a feleségem is hányszor elmondja egy nap, hogy így a Mariann nővér, úgy a Mariann nővér… ha most itt lenne, mert milyen áldott keze van! Nagyon szereti magát… Erre tessék, itt nem olyan pocsolyás meg jeges. – Kucsma, ne ugrálj itt!
MARIANN
Dobos néni hogy érzi magát?
DOBOS
Jól… azaz elég hitványul, szegényem. Csak magát várja… Tudja, a címfestőé ez a kutya… Valamikor ez az egész ház a mienk volt…
MARIANN
Igen, már mesélte, Dobos bácsi.
DOBOS
Már mondtam? Pékségem volt nekem ott hátul, ahol most a címfestő van. Járnak ahhoz ide mindenféle autók, feltúrják az udvart, tetszik látni… A háború után tettek be ide lakókat. A pékséget szétverte egy gránát, én meg állami iparba mentem… Na, csak tessék előremenni…
MARIANN
Maga után, Dobos bácsi.
DOBOS
Mert öreg vagyok? Iszen öreg vagyok, vén csont… Na jó, nyitom az ajtót. Így. Lássa, a tejet már felforraltam, a kávét is…
MARIANN
Megmosnám a kezem.
DOBOS
Itt a lavór, a törülköző, a szappan… Neszez vele. Ide van készítve minden. Azt mondja a feleségem, készíts csak oda mindent, mire jön a nővérke. Korán kelek, befűtök, elvégzem a konyhai munkát, mindent rám lehet bízni. De ő furtonfurt egzecéroz, hogy „állj ott a tűznél, amíg felforr a tej!” Mintha nem tudnám.
MARIANN
Kézmosás közben. Itt mindig tisztaság van… És a forralt tej illata! Tudja, a gyermekkoromat juttatja eszembe, azokat a friss, téli reggeleket…
DOBOSNÉ
A szobából. Megjött, Mariann nővér?
DOBOS
Meg, meg, csak nyughass már!
MARIANN
Jó reggelt, Dobos néni! Éppen mondom az urának, hogy annyira szeretek magukhoz járni, olyan tisztaság van ebben a lakásban… olyan békés, nyugodt kis otthon…
DOBOSNÉ
Rosszul aludtam, Mariann nővér. Nagyon keserves éjszakám volt…
DOBOS
Á, most már csak panaszkodik, de lássa, amint beteszi ide a lábát, nővérke, kivirul ez az öregasszony. – Ott az inyekciója, készítettem egy darabka vattát is…
MARIANN
Nevetve. Van nekem minden, de nem baj, jól van, Dobos bácsi. Hát akkor be is adjuk szépen…
DOBOSNÉ
Az öregemberem itt totyog már hajnal óta, azt mondja, reggelizzek, de tudhatod, mondom, hogy amíg nem kapom meg az inzulint, nem szabad ennem. Nem képes megjegyezni, csak kínoz, kínoz…
MARIANN
Kedvesen. Mindjárt hozhatja a reggelit.
DOBOS
Iszik egy csészécskével, Mariann nővér?
DOBOSNÉ
Jaj, hát már odakészítettük pedig…
MARIANN
Nem bánom, de csak egy keveset. Nevet. Ha mindenhol elfogadnám, amivel kínálnak…
DOBOSNÉ
Mindenhol?! Mindenhol aztán igazán ne, csak nálunk! Más hangon. Hozd már! Ismét az előbbi hangon. Nagyon siet?
MARIANN
Sok a beteg… – Tartsa a karját, Dobos néni… Így.
DOBOS
Egy kis vajas kenyeret, Mariann nővér?
DOBOSNÉ
Hallgass, most adja be az inyekcijót!
DOBOS
Suttogva. Bocsánat!
Kis szisszenés; neszek az asztalon.
MARIANN
Már meg is vagyunk.
DOBOS
Mondhatom? Egy kis vajas kenyeret?
MARIANN
Nevetve. Nem, azt már nem. Egy korty kávé untig elég.
DOBOSNÉ
Megmérné az öregem vérnyomását?
DOBOS
Nem kell vesződni azzal!
MARIANN
Dehogynem! Gyűrje csak fel szépen az ingujját, úgy, úgy. Hadd lássuk, micsoda muszklija van?
DOBOS
Nevet. Muszkli!… Na, ez már!… De azért dolgozom én a hetvenhárom évemmel éppen úgy, mint régen!
DOBOSNÉ
Fára akart mászni!
MARIANN
Még egy kicsit feljebb az inge ujját. Így. – Fára?
DOBOS
Meg kell metszeni a fákat, hát nem? Egy-két hét, és itt a tavasz! Van itt a ház mögött néhány gyümölcsfa, hogyan hagyhatnám pusztulni őket…
DOBOS
Ja, hallgassak most inkább?
MARIANN
Kis szünet után. Na. Nem ártana egy kicsit pihenni.
DOBOSNÉ
Ugye, hogy felszaladt neki! Csak szédeleg itt nekem, tegnap is, estefelé, nekiment a szekrénynek.
DOBOSNÉ
Mert szédelegtél! Más se hiányzik, mint két nyomorúság egyszerre! Ki néz be ránk? Senki. – Nagyon felszaladt neki?
MARIANN
Magas. Egy kicsit magas. Van még abból a Rausedylből?
MARIANN
Hát szedni kell, Dobos bácsi, nem azért adta a doktor úr, hogy csak betegye a fiókba! Így nem leszünk jóba…
DOBOS
Zavart heherészéssel. Pedig jóba akarunk lenni, igaz-e?
MARIANN
Majd hozok új receptet. Ki is váltom. De pihenni kell ám!
DOBOSNÉ
Na! Ő meg moziba akart menni!
DOBOSNÉ
Itt rágta a fülemet, hogy ő elmegy moziba. Azelőtt se jártunk soha, minek az neki most?
DOBOSNÉ
Persze hogy nincs, mert a nyugdíj se valami sok, te öregember! A gyerekektől mi nem akarunk semmit, van azoknak elég bajuk… Mozi! Nem is érti ez az öregember azt, amit ma a moziban adnak.
DOBOS
Hogyne érteném?! Mindig is érdeklődő ember voltam, kérem! Újságok jártak nekem, tagja voltam az iparoskörnek…
DOBOSNÉ
Iparoskör! Negyven éve! Nem való neked más, te öregember, csak ez a kis szöszmötölés itt, mellettem!
DOBOS
Az! Ahogy te képzeled, asszonyi ésszel! Már megbocsásson, nővérke!
Mariann nevet.
Nem úgy van az, hogy egyszer csak slussz, befejezi az ember, hátat fordít a világnak. Nekem kell még egy kis társaság!
DOBOS
Mindegy, hogy hol! Emberek! Nincs igazam? Mert még ha olykor elmehetnék a gyerekekhez. De az egyik az Alföldön van, ott ilyen… hogyismondják…
MARIANN
Főagronómus. Tudom.
DOBOS
Na. A másik, a lány, az meg a Dunántúlon tanít… Csak levelezünk velük.
DOBOSNÉ
Én levelezek. Ez az öregember le nem írna egy sort sem. Csak azt mondja, írd oda, hogy csókol apátok.
DOBOS
Nem fogják a tollat az ujjaim… De ki tesz itt azért mindent? Más hangon. Tessék, a kávé…
MARIANN
Köszönöm. Majd elmegy moziba is, Dobos bácsi, de most pihenni kell. Le kell feküdni szépen, és szedni a gyógyszert. És veszekedni sem szabad, az is árt.
DOBOS
Nevet. Nem veszekszem én!
DOBOSNÉ
Nem veszekszik az öregember, csak örül, hogy itt van valaki, és beszélhet.
MARIANN
Ilyen finomat csak itt iszom. De most már mennem kell.
DOBOSNÉ
Jaj, mit is akartam még?!
DOBOS
Hogy ehetek-e tojást.
DOBOSNÉ
Nagy gond, hogy miket főzzünk, aztán írt a lányom, hogy anyukáék ne egyenek sok húst, apukának nem kellenek azok a zsíros tarjaszeletek… Mert úgy értékeli csak ez az öregember, ha zsíros…
DOBOS
Hogy ezt nem ehetem. Meg bort is csak egy decit.
MARIANN
Kedvesen. Néhányszor elmondtam én is. Ugye, elmondtam? Fel is jegyezgettük szépen. Dobos néninek a cukra miatt kell vigyázni, Dobos bácsinak a hipertóniája miatt…
DOBOS
Iszen így, így, persze. De még azt is írta a lányunk, hogy a tojás… hogy is?
DOBOSNÉ
Hogy koteresztin vagy mi. Hol az a levél?
MARIANN
Koleszterin. Persze. Egyszer egy héten elég, nem kell már ebben a korban.
DOBOSNÉ
Szóval akkor jól írta a lányom?
MARIANN
Látják, törődnek magukkal, aggódnak…
DOBOS
Csak messze vannak. Mi meg itt ketten… Ülünk az ablaknál, lessük, kik jönnek a címfestőhöz. Néha bekapcsoljuk a rádiót, de elszundikálunk rajta… Azért akarom azokat a fákat metszegetni… – Megálljon, kapok magamra valamit, kikísérem, nehogy az a kutya…
MARIANN
Inkább tessék lepihenni, tessék lepihenni! Holnap majd jövök.
DOBOSNÉ
Várjuk, Mariann nővér!…
Orvosi váró. Halk zsivaj. Férfiak, nők egyszerre: „Jó reggelt, nővérke!”
MARIANN
Jó reggelt! Benn van már a doktor úr?
FÉRFI
Mindjárt nyolc óra.
MARIANN
Még öt perc. Szépen összejöttek!
FÉRFI
Maga utánam jött. Amikor én jöttem, még nem volt itt senki.
NŐ
Hogy nem volt itt senki?!
TÖBBEN
– Nem maguk, Kocsis néni volt itt elsőnek!
– Ki az a Kocsis néni?
– Nincs is itt!
MARIANN
Ott ül Kocsis néni a padon. Maguk mögött. Mi baj, Kocsis néni, mi történt? Hogy néz ki? Mi van a kezével? És az arca! Adjanak egy kis helyet Kocsis néninek. Elveszik előle a levegőt! Mi történt?
MARIANN
Na, majd mindjárt megnézzük. Jöjjön be velem…
Más hangtér.
Jó reggelt, doktor úr.
DOKTOR
Jaj, Mariann, jó, hogy jön! Úgy fáj a fejem, csináljon valamit, masszírozza meg a tarkómat vagy a halántékomat…
MARIANN
Fejlövés, doktor úr?
DOKTOR
Mit tudom én, lüktet, széthasad… Jó erősen, úgy, úgy… magának arany keze van.
DOKTOR
Kicsit… Az este letáborozott nálam az a kékharisnya, az a Helén, tudja, annak a professzornak az özvegye, emlékszik a professzorra, nem? Sclerosis multiplexben halt meg itt nekünk tavaly… Kibírhatatlan irodalmár az az özvegy, de már meg kellett hívnom teára, nem hagyott békén… Teára! Na, képzelje, à la English, csakhogy a teaidő, ugye, az five o’clock, és maximum hatig tart, mert azok, a szigetországban tudják az illemet, de ő kilencre jött, ott duruzsolt nekem éjfélig zagyva irodalmi pletykákat, hogy most ki, miért meg hogyan, mert ő aztán tájékozott, ajaj, és valami spanyol írót is emlegetett, hogy okvetlenül elhozza nekem a könyvét, spanyol vagy dél-amerikai, valami Márquez… – Maga olvasta ezt a Márquezt?
DOKTOR
Na, ezt hajtogatta nekem egész este, hát én nem tudom, majd elolvasom. És persze ő hozza el! Na, képzelje! Hogy Márquez… Most ez a Márquez… És ahogy kiejti, tudja, nahát! Az istennek sem akart elmenni, hát csodálja, hogy fáj a fejem? Már kétségbeestem, hogy mi az, nálam akar aludni, felkínálkozik, vagy mi a fenét akar, na, hát aztán nekem már más se hiányzik, csak ő! És ráadásul a kalapját sem vette le, ott ült nekem egész este kalapban, utálom, ha egy nő kalapot visel, pláne szobában… – Mariann, magának nincs kalapja, remélem?
MARIANN
Doktor úr, itt van Kocsis néni.
DOKTOR
Á, Kocsis néni? – Te jóisten, mi van magával, drága mamikám?
DOKTOR
Tárgyilagosan. Az ura. Ne is mondja, mamikám, hogy elesett, ne próbálja titkolni, az ura volt!
KOCSIS NÉNI
Nem titkolom, megmondom, doktor úr, mert igenis el kell árulnom őt, mert kínoz, mert amikor influenzás voltam, lázasan, tetszik emlékezni, amikor azt tetszett mondani, hogy feküdnöm kell, mert majd összeestem, és tetszett adni azokat a tablettákat, és még, ugye, Mariann nővér is kinn volt inyekcijózni, hát akkor is kiborított az ágyból.
KOCSIS NÉNI
Nem részegen, mert nem részeg, csak ingerült.
MARIANN
Hogyhogy ingerült?
KOCSIS NÉNI
Tetszik tudni, nővérke, hogy mindjárt milyen idegingerültség jön rá, ha egyet moccanok, rám ripakodik, hogy maradjak veszteg, pedig nem csinálok mást, ugye, csak érte vesződöm, neki készítek mindent, inget, gatyát, azt a kis gezemicét, amit meg tudok főzni… Ugye, amikor meg beteg voltam, azzal szekírozott, hogy ő nem tud terpeszkedni, és hát kiborított.
KOCSIS NÉNI
Az ágyból. Hogy izzadok. Meg tűzforró a testem, nem tud tőlem aludni, nem tud nyújtózkodni…
DOKTOR
Hogy függ ez össze?
MARIANN
Egy ágy van a szobában. Együtt alszanak.
KOCSIS NÉNI
Együtt hát, férj és feleség vagyunk, nem? Minek másik ágy? El se fér. Csak ekkora e az a szoba… így e… jaj… Fáj ám itt a vállam meg a mellem, ahogy idecsapott…
DOKTOR
Na, vetkőzzön csak, hadd lássuk.
KOCSIS NÉNI
Sziszegve. Én csak annyit szóltam neki, hogy letakaríthatnád a lábad, ha bejössz, mind csak azért kapaszkodom, hogy egy kis tisztaság legyen, te meg… jajaj… itt is fáj ám! – … te meg trappolsz itten sárosan. Ezzel már csak, hijjj! – így, ahogy csinálom: hijjj! És kapta fel a mankóját, s ahol ért…
DOKTOR
A mankójával? – Mariann, egy kis alkoholt. – Fáj itt?
KOCSIS NÉNI
Sziszeg. Ott… ott nagyon. – Én meg csak reggel mertem kérdezni tőle, hogy hát miért? Hát mért csaptál rám? Mégis, tudni akartam. De nem szólt. Meg volt bántódva…
KOCSIS NÉNI
Ő. Megmondta aztán. Most, amikor indultam ide. Hogy minek csúfolom én őt azzal, hogy trappol, amikor csak fél lába van… Meg volt bántódva, azért jött rá megint az idegingerültség. Így hát az én hibám. Pedig dehogy csúfoltam, hogyan csúfolnám, amikor mindig az eszembe van, mennyire meg akart inkább halni, amikor megtudta, hogy a lábát térdből… amikor az a balesete volt neki a vontatóval…
DOKTOR
Na, írunk fel kenőcsöket. És borogassa. Mariann nővér holnap felkeresi. Haza tud menni, mamikám?
KOCSIS NÉNI
Elballagok… De Mariann nővér, ne mondja az uramnak, hogy panaszkodtam, hogy elárultam.
MARIANN
Hát mit csináljunk? Hagyjuk, hogy üsse?
KOCSIS NÉNI
Egymásra vagyunk utalva, kedves, össze vagyunk kapcsolva, ember meg asszony. Ez volt kimérve rám, most már elviselem… És aztán, ugye, jogosan ingerült, ő a szerencsétlenebb… Na, isten velük… Beküldjem a következőt?
DOKTOR
Sokan vannak, igaz? Hangosan. Jöjjenek be a férfiak… Akinek csak recept kell, menjen a nővérhez… Sorban, uraim, sorban…
Zsinat, aztán a zaj elúszik. Műszerek koppanása, csengése.
DOKTOR
Na, van kinn még valaki?
BETEG FIATALASSZONY
Én voltam az utolsó. Hát akkor… Viszontlátásra.
DOKTOR
Gyógyuljon meg nekem! Magának sem hiányzik a kórház!
BETEG FIATALASSZONY
Nem, isten őrizz, doktor úr! Kinn feküdtünk a folyosón. Végig az egész kórházfolyosón a betegek… Nem kívánom megint, doktor úr.
DOKTOR
Minden jót! – Más hangon. Végig a folyosókon! Nagyon jól tudom. Már rettegek, ha valakit be kell utalni. Beküldök egy beteget infarktussal, nincs hely, nem tudják hová fektetni, leshetem, hogy élve kikerül-e. Ez a mi kerületi kórházunk egy Dickens tollára kívánkozik, Mariann. Épülnek az új városrészek, több százezer emberrel gyarapszik a körzet, és nincs kórház… – Na, bezárjuk a boltot. Sok címe van mára?
MARIANN
Dorián bácsi, a Rufusz nővérek… mosdatás, aztán van két kötözés, roborálások… az az elfekvő néni… meg az epilepsziás Hilda.
MARIANN
Volt. És csak rosszabbodik a helyzete. Elhagyta a férje. Pedig tudja, milyen szép nő. Most ott maradt huszonöt évesen a kislányával… A kislány hároméves. Mire számíthat az a szép fiatal nő?!
DOKTOR
Nem sokra. Szóval lelépett a férje. Mit lehet erre mondani? Panaszkodott nekem, hogy fél. Félt. Sírt. Itt sírt nekem, hát maga is emlékszik, itt sírtak mind a ketten, hogy az asszonykára szerelmeskedés közben mindig rátör a roham. Félt. Nem bírta… Ajaj… – Szünet. Kávéztunk ma, Mariann?
MARIANN
Háromszor. És elfogyott egy doboz cigarettája!
DOKTOR
Jó, jó, itt hagyom ezt a kartont, nem szívok, ma már nem gyújtok rá. Hacsak nem ül ma is a nyakamra az a szörnyű kékharisnya!
MARIANN
Még elveteti magát.
DOKTOR
Velem?! Hormonnapjaimon sem jöhet számításba!
MARIANN
Nézheti egy életen át a szép özvegy kalapját.
DOKTOR
Jaj! És tudja, mekkora kalap? Ekkora kalap, ni! – El akar cipelni Görögországba. A klasszikus romokhoz! Romokat a romokhoz!
MARIANN
Maga csak szidja, de majd együtt repülnek.
DOKTOR
Frászt! Repülővel nem megyek. Engem ne lőjenek le, ne térítsenek el. – Különben mit jósolgat itt nekem? Maga mért nem megy férjhez? Ne nekem ajánlgasson rossz üzleteket!
MARIANN
Megvárom, míg a doktor úr megházasodik. Csak sorjában…
DOKTOR
Házasság?! Elegem volt nekem már abból is! Nézze ezt az ősz fejet…
DOKTOR
Ezzel a fejjel?! Itt vannak nekem ezek a bánatos özvegyek… Szóval azt mondja, hogy Márquez jó. Kolumbiai, nem? Valahogy így mondta a bánatos, a nagy kalapja alól, miközben megszlopálta az egész üveg whiskymet. Jéggel, persze. Mi is a címe annak a könyvnek?
MARIANN
„Száz év magány.”
DOKTOR
Na, ez az, látja! Azt hiszem, mire ma hazaérek a betegeimtől, leginkább én is száz év magányra vágyom… – Kell valakinek recept? A Rufusz nővéreknek még tart a Polybé-kúra?
MARIANN
Folyamatosan. Dorian bácsinál megpróbálkoztam a fiziológiás sóoldattal. Persze, csak én borogatom. A menye hozzá sem nyúlna a sebhez… Itt a receptlista…
DOKTOR
Ír, morogva. Inj. Atriphos scat. orig. No. Duo… Inj. B I scat. orig. – Száz év magány. Majd meglátjuk…
Autódudálás jelzésként: néhány rövid, éles dudahang.
VIKTOR
Mariannn!
Kocsiajtó csapódik.
Mariann, én vagyok!
MARIANN
Maga? Mit csavarog itt a Csömöri úton?
VIKTOR
Tegnap is erre hajtottam, de maga nem volt itt.
MARIANN
Gondolja, hogy mindig ebben a buszmegállóban ácsorgok?
VIKTOR
Próba szerencse! Tessék!
MARIANN
Minek szálljak be?
VIKTOR
Mert este van, sötét van, hideg van, és ez itt egy barátságtalan környék. Mondtam már a múltkor is. Hazaviszem.
VIKTOR
Van még dolga valahol?
MARIANN
Nem. Már végeztem. De ne vigyen haza.
VIKTOR
Rendben, nem viszem haza, hanem elmegyünk valahová. Remélem, nem utasít vissza?
MARIANN
Semmi értelme, Viktor.
VIKTOR
Tehát azért megjegyezte a nevemet. Eltette a címet is? Felhívott volna?
Csend.
Hideg van, ne álljunk itt.
Elhúz a teherautó.
MARIANN
Nem bánom, beszállok.
Kocsiajtó; a motor felbúg.
Tegnap is itt volt?
VIKTOR
Nem tudtam magát kiverni a fejemből.
MARIANN
Gondolja, hogy ez hat?
VIKTOR
Ez a szöveg? Nem. Tudom, magánál ezzel nem érek el semmit.
Szünet.
MARIANN
Tegnap délelőttös voltam, ma meg délutános. Csak ilyenkor járok ide este.
VIKTOR
Tegnap nagyon odavoltam, hogy nem leltem magát.
MARIANN
Mi van a barátjával? Ma sem találta otthon, ma sem tudta kibeszélgetni magát vele? Azért keresett engem?
VIKTOR
Mariann, ne ilyen ellenségesen…
MARIANN
Na jó. Igaza van. Szünet. Mondja, mit akar tőlem?
VIKTOR
Hogy legyen egy kicsit kedvesebb.
VIKTOR
Kis mosollyal. Azután? Azután majd meglátjuk.
MARIANN
Hogy mit ér meg ez a játék?
VIKTOR
M. f., már magabiztosan. Hogy mit ér meg ez a játék.
MARIANN
Azt mondtam: jó. Szünet. Kicsit lehúzom az ablakot.
MARIANN
Ha elmondanám magának a napomat!
VIKTOR
Beülünk valahová, és elmondja.
VIKTOR
Vacsorázunk, zenét hallgatunk…
MARIANN
Szenvtelenül. Gyűlölöm a vacsorázást és a zenehallgatást.
VIKTOR
Óvatosan. Talán a férjével is…
VIKTOR
Úgy értem, ez valami megszokott verkli, ami idegesíti?
MARIANN
Úgy van. Megszokott verkli. Szünet. Így nem is mehetek sehová. Nem vagyok megfelelően öltözve…
MARIANN
Ha tudni akarja, most egy öreg nénitől jövök, akit tetőtől talpig lemosdattam…
MARIANN
Rufusz néni. Helyesebben a Rufusz nővérek, mert ketten vannak. Ketten élnek együtt. Szoba, konyha, veranda. A verandán virágok; egy dzsungel. Virágoknak megy neki az ember, virágokba botlom, pálmák meg rettenetes kaktuszok meg mindenféle indás, kúszó zöldek…
MARIANN
Nem érdekes, borzalmas. Mintha benőnék őket a virágok. A konyhában macskák, tejet lefetyelnek, nyávognak a rongyszőnyegeken…
MARIANN
A Rufusz nővérek valamikor gyönyörű tafota ruhákban jártak… ezerszer mutogatták már a fényképeket; nagy, földig érő ruhák, csipkék, hajkoszorúk… Szálfaegyenesen állnak a fényképeken… mint az ikrek… sötét szemöldök, olajosan csillogó szem, szép ívű száj, karcsú nyak, darázsderék… Ritkán látni olyan gyönyörű nőket, mint amilyenek a Rufusz nővérek voltak fiatalon. Aztán ott vannak a férfiak, akik valaha beléjük bolondultak, szerették őket, de akik már régen meghaltak… bajuszos, mosolygós tekintetű férfiak. Az egyik asztalosmester volt, a másik kárpitos. Ott vannak egy nádfonatú kerti pad mögött, az asszonyaik mögött, föléjük hajolnak védőn… boldogan… egy fa alatt… abban a kertben, ahol most mindig belebotlom a leszakadt esőcsatornába. Szalmakalapban állnak, fehér mellényben, bambuszbotra támaszkodva. Meg ott vannak Hűvösvölgyben… aztán az Ördögorom-sziklánál prémes kabátokban, belenevetnek a fényképezőgép lencséjébe… Na, hát az egyik Rufusz lányt, nem is az idősebbiket, mert az még tartja magát valahogy, szóval nem is a hetvenhat éves Milkát, hanem a hetvenhárom éves Ilkát emelgettem és forgattam ma este az ágyán, és szivaccsal lemostam szépen, óvatosan a bőrét, a csontjait, az inait, az
egész emberi roncsot. Miközben a három évvel idősebb nővére vigasztalta; meggyógyulsz, Ilka, hallod, a nővérke is azt mondja, hogy sokat javultál, minden jó lesz, meglátod, jön a tavasz…
VIKTOR
Ajaj. Hát nem valami derűs dolog.
MARIANN
Nem. És most, miután eljöttem tőlük, Milka, az öregebb, az ernyős lámpa alá ül, és kis, négyzet alakú kartonokra gyöngyház gombokat varr fehér cérnával. El tudja képzelni?
VIKTOR
Kis csend után. Bekapcsoljam a rádiót?
MARIANN
Ne kapcsolja be. Szünet. Különben kapcsolja be.
Halk zene a rádióból, lassú dzsessz.
És tudja, azokat a kartonra fűzött gombokat egy dobozba rakja, s mielőtt még aludni térne, megmutatja a húgának, hogy nézd, Ilka, ma ennyit dolgoztam, hétfőn jöhetnek érte, meglátod, kapunk egy csomó pénzt…
MARIANN
Néhány száz forintot havonta. Tanácsi szociális bedolgozás. Olyan, mint a zacskóragasztás. Tavaly még Milka is varrta a gombokat.
MARIANN
Milka és Ilka. A Rufusz nővérek. Zöld ernyős lámpa alatt. A kúszónövények között…
VIKTOR
El akarja zárni a rádiót?
MARIANN
Nem. Keresek valami jobb zenét.
Harsogó latin-amerikai muzsika.
VIKTOR
Szeretném, ha eljönne velem.
Szünet.
Nem válaszol?
MARIANN
Hajtson a lakásom felé.
MARIANN
Elszántan. Ha van bátorsága, feljöhet hozzám.
A zene kiúszik. Csend. Telefon cseng – hosszan.
MARIANN
Felvehetjük. Aliz, a barátnőm.
MARIANN
Azért tudom. A leglehetetlenebb időszakokban hívjuk egymást.
A telefon elhallgat. Csend.
MARIANN
Majd visszahívom később. Szünet. Iszol? Konyak.
Szünet.
VIKTOR
Nem. Miért mondtad, hogy férjed van… családod?
MARIANN
Volt valakim. Nem fontos.
MARIANN
Szomorú nevetéssel. Elhagyott. Egyébként férjem is volt. Régen. Meghalt. Tehetséges fizikus volt, kiderült, hogy gyógyíthatatlan beteg. Három hónapig ápoltam.
MARIANN
Kórházban. De akkor még nem voltam nővér. Irodában dolgoztam. Számvitel.
MARIANN
Mikor? Még fiatal voltam. Nem akarok fényképeket mutogatni, siralmas dolog. Három hónapig éjjel-nappal mellette, vele kínlódtam, megengedték, hogy benn legyek a kórházban. Tudták, hogy meg fog halni. Én is tudtam. Sőt – ő is. Szünet. Akkor határoztam el, hogy nővér leszek. Igen. Akkor. Láttam, mit jelent az ápolás, láttam ott a férjem mellett azokban a keserves hónapokban. És akin segíteni lehet… amennyit lehet… Szünet. Csitrikkel jártam együtt a tanfolyamra. Huszonhat évesen. Igen. És máshoz voltam szokva. Irodához. Könnyebb munkához. Abban az időben sem lehettem több ötven kilónál… Ágytálazás, takarítás, szóval ami ezzel jár… Szünet. Mit nézel?! Öreg vagyok, mi?
VIKTOR
Nem, nem, csak csodálom ezt a…
MARIANN
Fáradt mosollyal. Ne csodáld. Már belefáradtam. Az ember belefárad. De csinálom. Rendesen. Ahogy tudom. Mind így vagyunk.
Szünet.
MARIANN
Kicsoda? Ja, az a másik?
MARIANN
Kis sóhaj, tárgyilagosan. Az a másik jóval idősebb volt nálam, de éppen az tetszett benne, hogy érett férfi. A biztonság… Szünet. Nős volt. Magyarázgatta, hogy nem él jól a feleségével… Nevet. Kényszerű együttélés, formaság a gyerekek miatt satöbbi. De elérkezik az az idő, amikor el tud szakadni tőlük… ilyesmi. Nem bántam, untam már, hogy lígjek-lógjak a világban, elfogadtam. Egyébként nagyon rendes volt, már amennyire az ilyen emberre azt mondhatjuk, hogy rendes. És tartott egy darabig az ügy… na, igen… Még el is mentünk ide-oda… ahol nem ismerték… Szünet. Nem érdekes. Adjak valamit inni?
VIKTOR
Nem lehet. A kocsi…
MARIANN
Ja, persze. Én iszom. Szünet. Öreg vagyok, mi?
MARIANN
Valami nem stimmel?
VIKTOR
Zavartan. Szép kis lakás.
MARIANN
Vacak. Garzon. De szeretem. Szünet. Utálom! Szünet. Tíz évig vártam, hogy feleségül vegyen. Akkor még lett volna értelme. A lakást is elcseréltük volna. Nevet. Néhányszor megbeszéltük, tervezgettünk, ajaj! Szép lakást akartunk. Nagyobbat. Talán.
VIKTOR
Lassan el kell mennem.
MARIANN
Elég volt, mi? Nem erre számítottál. Elképzeltél valami hangulatos kalandot egy férjes asszonnyal, diszkréció, semmi veszély, kényelmes ügy… És most megijedtél a bánatos, magányos nőtől. Ez így túl veszélyes, igaz? Nevet. A végén még nem tudnál lerázni!
VIKTOR
Nem kellene innod. Nem bírod.
MARIANN
Nem iszom. Csak egy kis konyak. Nem szoktam inni.
MARIANN
De amíg nem hívsz fel, én ne csengessek rád, jól mondom? Így gondolod? Mert most már megkaptad, amit akartál…
VIKTOR
Kínlódva. Mondom, telefonálok.
MARIANN
Vagy ha nem, hát akkor ennyi volt.
MARIANN
Túl józan vagy. Reménykedve. Ha nem mennél haza, ihatnál…
VIKTOR
Hát ami azt illeti…
MARIANN
Keményen. Igaz, reggel korán kelek. Fél nyolckor be kell adnom az inzulint Dobos néninek, Dobos néni vár. Mindig vár. És Dobos bácsinak kétszázas a vérnyomása, nekiszédül a szekrénynek, de moziba akar menni, emberek közé. Kávét szoktam kapni tőlük, rémségesen rossz, ám én dicsérem. És örülnek… Szünet, megint reménykedő hangon, megállapítva. A feleséged nem vár téged.
VIKTOR
Zavarban. Nem, hát persze hogy nem. Semmi köze a dolgaimhoz.
MARIANN
Miért akartok elválni?
VIKTOR
Hát… hogy is magyarázzam? Egy kívülállónak nehéz az ilyesmit…
VIKTOR
Úgy értem, apró ügyek, de mégis… Azt hiszem, más természet…
VIKTOR
…nem értjük meg egymást, ingerült, mindig ingerült, rosszkedvű, semmihez sincs kedve. Az ember belefárad, ha otthon nincs békessége.
MARIANN
Az ember meg az asszony egymásra van utalva, össze van kapcsolva… Nevet. Kocsis néni mondta. Nem ismered Kocsis nénit, mankóval veri az ura. Mégis a pártját fogja.
VIKTOR
Nem érti. Mankóval?
MARIANN
Mondd meg az ügyvédednek, hogy ne siessen azzal a lakáscserével. Nem érdemes. Egyik este feküdj vissza a feleséged mellé, és kész.
VIKTOR
Kicsit sértődötten. Megbántad, hogy felhívtál?
MARIANN
Nem. Őszinte vagyok: nem. Bizonyos szempontból.
VIKTOR
Nevet. Bizonyos szempontból én sem.
MARIANN
Komolyan. Nem ugyanabból a szempontból!
VIKTOR
Nem értem, hogy gondolod.
MARIANN
Nem baj. Szünet. Ne mocorogj, ha menni akarsz, menj. Hidegen. Az az igazság, hogy nem is szeretem, ha valaki szuszog mellettem az ágyban. Már elszoktam tőle… Hát akkor… jó éjt!
MARIANN
Ühmmm… Bizony: „hátakkor”. A kapu egész éjjel nyitva, ki tudsz menni, rossz a zár…
Csend. Aztán tárcsázás. Jelez a vonal.
ALIZ
Álmos telefonhang. Mariann? Mi van, most értél haza?
MARIANN
Nem most. Csak az előbb nem vettem fel. Te voltál, ugye?
ALIZ
Én. És miért nem vetted fel?
MARIANN
Mert itt volt. Viktor.
ALIZ
Felélénkül. Viktor? Az az autós pasas? Röhögött, mi, hogy becsaptad azzal a férj-mesével? És? Mondhatsz valamit öreg barátnődnek? Nem vagyok féltékeny, csak ki vele!
MARIANN
Az az igazság, hogy…
ALIZ
Jaj, ne feledd a szavad, de képzeld, azért hívtalak az előbb, hogy elmeséljem: látogatónk volt délután. Na, találd ki, hogy kicsoda? Na?
ALIZ
Ha azt mondom, hogy húszgrammos arany karperecet kaptam tőle, akkor sem tudod?
MARIANN
De tudom. A volt férjed.
ALIZ
A gyerekhez jött, mert a gyerek megírta neki, hogy most már férjhez fog menni, itt volt a vőjelölt is, úgy volt megrendezve, hogy komplett itt legyen az egész család, szóval szép idill, a gyereknek is hozott egy tízezer forintos autónyeremény-könyvet, na és nekem ezt az aranymicsodát, hát szóval meg akarta mutatni a leendő veje előtt, hogy ő milyen jó apa meg volt férj meg minden. Kész cirkusz, mi? Mit akartál mondani az előbb?
MARIANN
Csak a banánt. Hogy kösz. Itt volt az asztalon.
ALIZ
Napközben felvittem, gondoltam, legyen vacsorára.
MARIANN
Te vagy a gondviselőm.
ALIZ
Hát nem mesélsz semmit? Milyen volt? Mi is a neve?
MARIANN
Már mondtam. Viktor.
ALIZ
Remélem, most egy időre lepókhálóz ez a Viktor?!
MARIANN
Felnevet. Hogy mondod? Hogy lepókhálóz? Csuda pofa vagy te, Aliz! Hát rám fér már egy kis lepókhálózás, igaz?
ALIZ
Derűsen. Jól van, örülök, hogy feldobott a fiú! Irigyellek!
MARIANN
Engem aztán irigyelhetsz!
ALIZ
Nevet. Hancúroztatok?
MARIANN
Nevet. Hancúroztunk, hajaj! Majd kicsattant a boldogságtól, hogy én akadtam az útjába.
MARIANN
Csuda nagy boldogság tört rám, Aliz! Más hangon. Na és szép az a karperec?
ALIZ
Ja, a karperec? Gyönyörű, de persze, nem akartam mutatni, hogy mennyire tetszik, ismersz: jól van, mondtam, úgy látom, magának még megér ennyit az a szép emlék, hogy a felesége voltam. Várta, hogy lelkendezzek, de egy frászt, nem tettem meg neki azt a szívességet… Mit nevetsz?
MARIANN
Nevet. Én sem tettem meg Viktornak azt a szívességet, hogy lelkendezzem, s mi több, ő sem tette meg nekem azt a szívességet… Fuldoklik a nevetéstől. …Sőt inkább nagyon is titkolta az örömét, mondhatnám, teljesen eltitkolta…
ALIZ
De hiszen azt mondtad az előbb…
MARIANN
Még mindig nevetve. Nem, Aliz, nem volt olyan fenemód érdekes az egész, mint gondolod, de azért nagyon vicces volt, ahogy megijedt tőlem…
ALIZ
Tőled? Hogy mondhatsz ilyet?
MARIANN
Vagy hát nem tőlem… inkább attól, hogy ez komoly… komolyra fordulhat… ez komolyabb…
MARIANN
…Hogy az egész élet valahogy zűrösebb, mint ő képzeli. Azt mondta, felhív, de látni kellett volna az arcát. Soha többé nem fog keresni…
ALIZ
Pokolba vele! Azért nehogy elkenődj!
MARIANN
Nevetve. Pokolba vele!
ALIZ
Nehogy elkeseredj nekem!
MARIANN
Nem, nem, nem vagyok elkeseredve. Ha nem lennék reggeles, azért most leinnám magam, de várnak a körzetben, tudod, én vagyok Mariann nővér…
ALIZ
Nevet. Tudom, tudom.
MARIANN
Vele nevet, keserves nevetéssel. …akinek mindenhol ott kell lennie pontosan, le kell mosni a tehetetlen öregasszonyok vézna testét, meg…
ALIZ
Szinte bólogatva. …meg mindenhol egy jó szó…
MARIANN
M. f. …meg mindenütt egy jó szó, és emlékeznem kell rá, hogy kinek mi a baja, milyen gyógyszer, diéta, mert Mariann nővér…
ALIZ
Jó, jó, remek kislány vagy, öreg barátnőm! Nevet.
MARIANN
Na, hát tudod ezt te! És most bezabálom az egész halom banánt, amit hoztál. Most leülök, és bezabálom az egészet. Mert ha te nem gondoskodnál rólam, isten bizony éhen vesznék… annyira fáradt vagyok… Már csendesen. Annyira fáradt…