Modern, belvárosi szoba. A mai kort idéző áruházi bútorok; tv, telefon, rádió, magnetofon, olcsó kerámiák. Délután.
JÁNOS
Bejön a szobába. Margit! Margit!
JOLÁN
A szekrény polcán keresgél valamit. Mit kiabálsz?! És kinek?!
JOLÁN
Nekem?! Hogy Margit?!
JÁNOS
Margitot mondtam? Vicces.
JÁNOS
Margit? Mit tudom én.
JOLÁN
Nem találom a sárga kombinémat. Nem láttad?
JÁNOS
Fogalmam sincs, honnan vettem ezt a Margitot. De isten bizony, egy pillanatig azt hittem, hogy te Margit vagy. Vicces.
JOLÁN
Sértődötten. Jolánnak hívnak.
JÁNOS
Azt gondolod, nem tudom?
JOLÁN
Hová tetted a sárga kombinémat?
JÁNOS
Töprengve. Szóval te Jolán vagy. Biztos ez?
JOLÁN
Dobálja ki a holmit a szekrényből. Valamit akartál mondani, nem?
JÁNOS
Én? Ja, igen. Ma van a házassági évfordulónk.
JOLÁN
Felegyenesedik. Házassági évfordulónk?! Nekünk?! Biztos vagy ebben?
JÁNOS
Sértődötten. Hogyan? Annyi évi házasság után még mindig nem jegyezted meg?
JOLÁN
Annyi évi?! Ha jól tudom, tavaly májusban esküdtünk.
JÁNOS
Még hogy májusban?! Augusztus van, kisanyám, augusztus!
JOLÁN
Naná! Meg lehet hülyülni a hőségtől. Éppen azért keresem azt a jó sárga kombinémat. Szaténból van, hűvös a testemen.
JOLÁN
Na hallod! Már megint olyan zsíros húst adott! És két dekával be akart csapni a disznó! – Szétdurranok a méregtől, ha nem találom meg azt a nyavalyás kombinét… – Mondom neki: azonnal vágjon le a lapockából két dekát. „Igen?! És a macskáknak dobjam? Hogy lecsukjanak az év végi leltár után?” Képzeld, ilyen szemtelen. – Ezt a sárga kombinét szerettem a legjobban. Még te vetted szilveszterre.
JÁNOS
Leül, cigarettára gyújt. Igen, olyan kék, csupa virággal.
JOLÁN
Csak tudnám, hová dugdosod a holmijaimat?! – Befizetted?
JOLÁN
Hát mégis befizetted?! Amikor megbeszéltük, hogy semmi értelme.
JÁNOS
De ha már egyszer elhoztuk!
JOLÁN
Még te mondtad, hogy ne hozzuk el! Azért hagytuk ott a boltban.
JÁNOS
Na, éppen ez az! Csodálkoztam is, hogy mi a fenének kell befizetni a részletet. De ugye, a többi részlet már lejárt, gondoltam… Megszoktam, na! Bocsánat! Ezer bocsánat! Na!
JOLÁN
Mindig csalt a pénzkiadás! A suszter is!… Tizenöt forintot kért a sarkalásért.
JÁNOS
Ó, hiszen még nem is volt kicsi az a kabát! A telet átvészelted volna vele.
JOLÁN
Ezt utálom benned! Ezt a zsugoriságot!
JÁNOS
Hohó! Ez igazán nem jellemző rám. Horkolok meg minden, de hogy szórnám a pénzt!… És a suszternél mi volt? Megjavította a csukámat?
JOLÁN
Te is készülhetnél. Elkésünk.
JÁNOS
Hullafáradt vagyok. Miért kell nekem dolgozni?
JOLÁN
Jobban tennéd, ha dolgoznál.
JÁNOS
Meg egy fityiszt! Volna eszed!
JOLÁN
Diadalmasan előránt a polcról egy piros kombinét. Na, itt van! Végre! Fogadjunk, hogy te dugtad el. Mindig eldugdosol valamit. Ettől őrülök meg! A kistányérokat sem találtam. Itt voltak Pirosék, akarom nekik tálalni az uzsonnát, és tessék, nem találom a kistányérokat.
JOLÁN
Mi az, hogy kipakoltál?
JÁNOS
Úgy értem, hogy az ügyeinket. Úgy értem, hogy rólam elmondtál mindent, mi?
JÁNOS
De azt csak mondtad, hogy már nem is tudod, mióta, semmi sem volt?!
JÁNOS
Mindig ezzel jössz, hogy már ennyi meg ennyi ideje semmi sem volt.
JOLÁN
Ne őrjíts meg, mi nem volt?!
JÁNOS
Tudod. Amit mindig mondasz.
JOLÁN
Azt akarod, hogy szétmenjen a fejem?! Éppen ma, a házasságunk évfordulóján?
JÁNOS
Felnevet. Áprilisban esküdtünk, kis szívem, áprilisban. És most augusztus van.
JOLÁN
Sírva. Megjegyezhetnéd már! Májusban esküdtünk. Március tizenötödikén.
JÁNOS
November hetedikén!
JOLÁN
Annál inkább!… Szipogva. Csak kínozol… És azt sem mondod meg, hogy mi az, ami már régen nem volt!
JOLÁN
Fogalmam sincs, mi a csudáról beszélsz?!
JOLÁN
Kis szünet után. Ja, úgy? És hogy én ezt elmondtam volna? És éppen Piroséknak, akik csak úgy nyalják-falják egymást a mások szeme láttára is, hogy kifordul az emberből az epe…
JÁNOS
Tudom, hogy csak ez jár a fejedben.
JOLÁN
Ez?! Csak ez?! Hát mi vagyok én, egy fehérmájú szörnyeteg, vagy családanya?
JÁNOS
Nem vagy családanya.
JOLÁN
Nem vagyok családanya?!
JÁNOS
Nem. Nincs gyerekünk, tehát nem lehetsz családanya.
JOLÁN
Halkan. Látod, most fején találtad a szöget. De akkor is! Én nem beszéltem ki a titkainkat!
JÁNOS
Szóval nem mondtad?
JOLÁN
Vetkőzik, majd felveszi a piros kombinét. Még akkor sem mondtam, ha neked ezt Pirosék visszamondták. Hazudtak!
JÁNOS
Jé, neked lencse van a hátadon?
JOLÁN
Sohasem volt lencse a hátamon.
JÁNOS
Hát akkor mi az ott?
JÁNOS
Ott… – Közelebb megy, a nő hátára bök – itt…
JOLÁN
Bökdösni azt tudsz. De mást?! Gúnyosan felnevet.
JÁNOS
Mert mindig elalszol.
JOLÁN
Elalszom? Nem győzöm kivárni a piszmogásodat.
JÁNOS
Ha előbb beengednél a fürdőszobába… De annyit kenceficézed magad!
JOLÁN
Mosakszom. Mosakodni csak kell, nem?
JÁNOS
Addigra elmegy a kedvem.
JOLÁN
Az a kis kedved, mi? Az az incuri-pincuri kis kedvecskéd, ami olykor van… vagyogat. Eh! Bezzeg a sztriptízbárban! Ott nagyon izegtél-mozogtál!
JÁNOS
Volt benne fantázia.
JOLÁN
Miért? Én nem vetkőzöm neked? Mindennap vetkőzöm neked. Most is.
JOLÁN
Hát kapcsold be a rádiót. Na!
JÁNOS
Bekapcsolja a rádiót.
Híreket mondanak. Kormánypuccsok, lövöldözések, tárgyalások stb.
Tessék! Ez azért mégsem lobbantja fel bennem az erotikát. Meg aztán te nem riszálod magad. Fogadjunk, hogy nem is tudod a csípődet mozgatni. Meg a bőröd is… már megbocsáss… meg ugye a fény…
JOLÁN
Maga elé kapja a ruháját. Undok vagy! Ocsmány, undok alak vagy! Undok, ocsmány dög!
Kis csend. Jolán sértődötten öltözik, János a fotelbe veti magát, ásít.
JÁNOS
A halak isten madárkái.
JOLÁN
Miféle hülyeséget beszélsz?
JÁNOS
Te sokkal fertelmesebb hülyeségeket szoktál mondani, és én mégis szeretlek. Nincs ilyen féktelen gyűlölet a tekintetemben… a hangomban, mint a tiedben.
JOLÁN
Rekedten felnevet. Te szeretsz? Engem?! Na, ne rázzuk át egymást, öregfiú, elég a sóderból… Ha szeretsz, miért adtad be a válópört?
JÁNOS
Csakugyan. Tűnődve. De akkor kit szeretek én?
JÁNOS
Jó vicc! Amikor éppen tegnap akasztottam fel magamat.
JOLÁN
Ezt alighanem elfelejtetted megtenni, drágám.
JÁNOS
Meghökkenve, bosszúsan. Elfelejtettem volna? Ó, hogy az ördög vigye el! Pedig fel volt vésve az előjegyzési naptáromban. Persze, mert soha nem találom azt a vacak naptárt… Kuncog. Az utóbbi időben mindent elfelejtek.
JOLÁN
Tegyél fel egy kávét, aztán megyünk.
JÁNOS
Hová a fenébe megint?
JÁNOS
Mi a csudát csinálunk ott Aranyoséknál?
JOLÁN
Nagyon jól tudod, hogy semmit. De mindig remekül érezzük magunkat a végén.
JÁNOS
Mert elalszol. Végigfekszel a díványukon, és elalszol.
JOLÁN
Ha egyszer olyan unalmasak!
JÁNOS
Még hogy én nem szeretek senkit! Te nem szeretsz senkit! Utálod a társaságot.
JOLÁN
Igen, mert istenigazában arra vágyom, hogy te szórakoztass. Itthon. Legszívesebben itthon ülnék, és élvezném, hogy te szórakoztatsz.
JÁNOS
Én? Hát nem bánom… Akarsz rajzolni? Maradjunk itthon, és rajzoljunk. Van valahol egy kifestőkönyv… Vagy játsszunk hajós csatát. Van kockás füzetlapod?
JOLÁN
Méltatlankodva. Hajós csatát!
JÁNOS
Fellelkesedik. Hát akkor valami mást! Mondjuk… „Amerikából jöttünk”-öt… Persze ahhoz kevesen vagyunk. Eh! Ketten semmihez sem kezdhetünk.
JOLÁN
Takarítani is kellene…
Szünet. Jolán abbahagyja az öltözködést, fáradtan leül a heverőre. Nem néznek egymásra.
JÁNOS
Szóval elválunk, azt mondod?
JÁNOS
Töprengve. Akkor nem is kellene megtartani a házassági évfordulót.
JOLÁN
Megint ez a zsugoriság! Az agyamra megy!
JÁNOS
Ha nem takarékoskodtam volna, nem lenne semmink.
JOLÁN
Elgondolkodva. Tudod, hogy a petúnia megint virágzik?
JOLÁN
Még tőled kaptam. Emlékszel, mikor hoztad a petúniát?
JÁNOS
Mi az hogy! Kaptál tőlem egypár szép ajándékot.
JOLÁN
Felcsattan. A petúnián kívül semmit sem kaptam! Csak ígérgettél mindent. Hogy így meg úgy! Leshettem, hogy adjál valamit!
JÁNOS
Kedvesen. Mi ez a szemrehányás? – Csupa haj a blúzod.
JOLÁN
Fodrászhoz sem járok. Hogy ne mondhasd: szórom a pénzt.
JÁNOS
Még életemben nem mondtam ilyet! Anyád találja ki, hogy én megvonok tőled mindent. Hát tessék! Most aztán majd férjhez mehetsz egy vagyonos palihoz.
JOLÁN
Én csak téged szeretlek.
JÁNOS
Szórakozottan. Én is. – Kifizetted a villanyszámlát?
JOLÁN
Igen, de te nem telefonáltál a gázosoknak, hogy javítsák meg a gázrózsát.
JÁNOS
Hívtam őket, de foglalt volt a vonal. Minden vonal foglalt. Állandóan. Hülye találmány a telefon.
JOLÁN
Fáradtan. Tudom, tudom: erdőben kellene lakni, őzek között. Csak az érdekelne, hogyan bírnád ki?
JÁNOS
Mindenesetre jobban érezném ott magam, mint itt veled.
JOLÁN
Megbántottan, elérzékenyülve. Kedvesem! Ó, kedvesem!
Tárt karral, félrebillent fejjel indul a férfihoz.
JÁNOS
Meglepetten. Mi van, mi van?
JOLÁN
Megtorpan. Mi az, hogy mi van? Szünet. Megdörgöli a halántékát, ásít. Feltetted a kávét?
JOLÁN
És miért nem öltözöl már?
JÁNOS
Fel vagyok öltözve, nem?
JOLÁN
Vegyél fel egy rendes öltönyt. Úgy nézel ki, mint egy szenestróger.
JÁNOS
Szenestróger a fejed!
JOLÁN
Vizsgálódva nézi. Mondd csak még egyszer…
JOLÁN
Amit az imént mondtál. Na!
JÁNOS
Zavartan. Azt, hogy szenestróger a fejed? Jó. Szenestróger a fejed!
JOLÁN
Tágra meredt szemmel. Fántásztikus!
JÁNOS
Mi fantasztikus? Mi az istencsudája fantasztikus? Mit bámulsz?
JOLÁN
Egggyenesssen fántásztikusss! Nahát! Voltaképpen mit keres maga itt, ebben a lakásban, uram, ha szabad érdeklődnöm?
JOLÁN
Jaj, egészen zavarban vagyok. Az imént én itt öltözködtem, vetkőződtem meg minden… és ön! Már megbocsásson, de ön…
JÁNOS
Értetlenül. Mi bajod? Mi a fenét akarsz?!
JOLÁN
Egy halk sikolyt fojt el, szája elé kapja a kezét, riadtan hátrál. Úristen! Jézusmáriaszentjózsef! Te atyaegyisten! Kicsoda maga?! Kicsoda maga?! Hogy kerül maga ide?! Kicsoda maga?!
JÁNOS
Dermedten. Hozzám beszélsz?! Mi lelt? Jolán! Nem hallod, Jolán! Én beszélek hozzád, én, János, a férjed… Hé! Térj már magadhoz, ne reszkess!…
JOLÁN
Egyre csak hátrál, sikongva. Ne, ne, ne!… Ne jöjjön közelebb, mert kiugrom az ablakon! Isten az atyám, hogy kiugrom! Jaj! Segítség! Segítség!!!
JÁNOS
Megdermed. Nem… nem… nincs semmi baj. Na! Nyugodjon meg, kérem. Nyugodj meg! Kis szívem! Asszonyom!
Szünet. Jolán remegve áll, János nem mer közelíteni hozzá. Lihegnek a kimerültségtől.
JOLÁN
Végre kicsit megnyugszik, de merev tekintettel távol tartja magától a férfit. Fáradt hangon. Egyszer, amikor az ágyamban feküdtem… otthon… kislány koromban… volt egy kiságyam… ágyikóm… Rózsaszínűre volt festve, bizony! Kislány koromban… a hajamat este kibontottam, szétterült a párnán… a szép szőke hajam. A nénik meg a bácsik mindig mondták, hogy milyen szép szőke hajam van. Selymes. Egyszer, amikor ott feküdtem a kiságyban, egy reggelen… vagy este volt? nem is tudom… mindig ábrándoztam, álmodoztam… hogy én egyszer majd… egyszer… Ó, istenem…
Sírva fakad, erőtlenül a heverő sarkára ül, tenyerébe temeti az arcát. János ügyetlenül hozzá lép, de nem meri megérinteni.
JÁNOS
Na. Nincsen semmi baj. Látod.
JOLÁN
Könnyes szemmel felnéz. Ki vagy te?
JÁNOS
Kényszeredett nevetéssel. Hát én, ugye, ha nem tévedek…
JOLÁN
Ingatja a fejét. Nem lehet igaz… nem lehet igaz…
JÁNOS
Na, nincsen semmi vész. Az ember egy kicsit, ugye… meg minden… összeszedi magát, meg ilyesmi, aztán… a gyerekkor meg… hát… volt – nincs! Nem tudod, mit akartam az előbb csinálni?
JOLÁN
Fáradtan. Szétmaszatoltam az egész vacak sminket az arcomon…
JÁNOS
Nem tudod, mihez akartam az előbb kezdeni?
JÁNOS
Mi? Ja, igen. Persze…
Sietve kimegy. Jolán sóhajt, feláll, a tükrös asztalkához lép, gondterhelten festi az arcát, de csakhamar felenged.
JOLÁN
János után kiált. A szűrőt is tedd rá a kávéfőzőre! Mindig elfelejted!… Nézegeti az arcát a tükörben. Tudod, mit mondott ma a főnököm? Hogy feküdjek le vele. Fülel. Hallod?! A főnököm felajánlotta ma, hogy legyek a szeretője. Mondjuk egy alkalomra. Akár csak egyetlenegy alkalomra, ha… Észreveszi, hogy János bejött. Egészen be volt gerjedve.
JÁNOS
Szóval, hogy miért akarta, hogy te…
JOLÁN
Úgy gondolod, hogy rajtam már senkinek sem akad meg a szeme?
JÁNOS
És egyszerűen csak azt mondta, hogy… izé?
JOLÁN
Hogy izé. Csak így egyszerűen. Ami a szívén, az a száján.
JÁNOS
Nem rossz. Hm. Nem rossz.
JOLÁN
Kettyinteni támadt kedve, hát megmondta.
JÁNOS
Milyen csinos vagy, hallod?!
JÁNOS
De, komolyan! Az istenit, egészen formás vagy, hallod? Lassan elindul a nő felé.
Jolán felnevet, kacéran várja.
Egészen jóképű csaj vagy te, hallod?
JÁNOS
Elkapja, magához rántja. Huh! Most elintézlek, hallod?!
JOLÁN
Felüti a fejét. Mi ez a bűz?! A kávé! Te, már a harmadik gumit égeted oda! Egészen tönkreteszed azt a masinát! Ütögeti János hátát. Hallod?! Elég legyen már! Az egyetlen emlék anyámtól az a kávéfőző, és tönkreteszed! Eridj már!
János elengedi, kisiet. Jolán megigazítja a ruháját, morcosan rakodik. János bejön a kávéval.
JOLÁN
Soha nem iszom cukorral.
Kávéznak, ülnek egymással szemközt.
JOLÁN
Talán elmehetnénk egy moziba.
JÁNOS
Vagy menjünk sétálni?
JOLÁN
Sétálni? Leszakad a lábam.
Csend. Kávéznak.
JÁNOS
Felnézhetnénk valakihez!
JÁNOS
Mondjuk Aranyosékhoz.
JOLÁN
Nincsenek otthon. Jugoszláviába mentek.
JÁNOS
Hát csak utazzanak!
JOLÁN
Mi soha nem megyünk sehová.
JÁNOS
Mi az, hogy micsoda?
JOLÁN
Nem tudom. Szünet. Nincs valami dolgod?
JÁNOS
Dolgom? Rengeteg dolgom van. Elintézetlen ügyek. Á! Azt sem tudom, mihez kezdjek. Ott vannak a könyvek, bele se néztem egyikbe sem. Meg a tanulmány a minisztériumnak, meg a nippet is meg kellene ragasztani… a levelek, az a sok válaszolatlan levél… meg a fürdőszobában a csap… a linóleum… Á!…
JOLÁN
Lefekszünk korán, jó? Táncolok neked, aztán lefekszünk.
JOLÁN
Ott az a sok vasalatlan ruha…
Ásítanak.
Bözsi egész nap nyúzott, hogy munka után menjünk a cukiba, és együnk egy hatalmas adag tejszínnel leöntött csokoládétortát. A kövér Bözsi. És mi lesz a fogyókúrával, mondom neki… Jaj, megint nem mentem el a varrónőhöz! Mindig ott járok el a ház előtt, és…
JÁNOS
Jolán szövegével egy időben. Volt nekem itt valahol egy albumom. Színes képekkel. Lepkék meg ilyesmi. A fenébe tehettem?! Olyan bőrszegélyes album… Ásít. Besötétedett. Ne gyújtsunk villanyt?
JOLÁN
Megmasszíroznád a fejem?
JÁNOS
Gépiesen feláll, masszírozza Jolán homlokát. Az éjjel álmomban egy hatalmas nagy kertben voltam. Tele volt a kert dáliával. Állati nagy dáliák voltak. Azt hiszem, fehér dáliák. Jöttem-mentem, és zabáltam a dáliákat. Habcsókízük volt… Jé! Gyerekkoromban mennyi habcsókot ettem! Tudod, milyen íze volt a habcsóknak? Poríze volt. Utálatos poríze…
JOLÁN
Nyűgösen. Jaj, kicsit finomabban masszírozhatnád!
JÁNOS
Nem figyel rá. De a tejeskávé! Hát a tejeskávét azt szerettem, ajaj! Délután. A babkávé zamata meg a tejnek a föle… és sok cukorral ittam, és a bögre alján ott maradt a kristálycukor, jó kávéízű kristálycukor, kikanalaztam… Na, nem, a tejeskávé, az valóban irtó finom volt… Abbahagyja a masszírozást, töprengve. Mostanában meg már egyáltalán nem szeretem. Rá sem tudok nézni. Pfuj!
Jolán hátradől a széken, szemét lehunyja.
János le-fel sétál, megállás nélkül beszél. Meg a délutánok jutnak néha eszembe. A napos délutánok a kertben. Ribizlibokrok meg ilyesmi. A ribizli olyan, mint a szőlő, csak sokkal kisebb, és piros, áttetszően piros, mint a rubin. Egy olyan kis kék zománcú vájdlingba kellett szedni a ribizlit. Unalmas volt, irtóra babramunka, de azért nem volt rossz. Így utólag… Érdekes… érdekes, hogy így utólag minden… milyen jó… szép… Kis utak voltak az ágyások között, sütött a nap, mezítláb járkáltunk, mert nyár volt… Vézna lábam volt… vézna karom… tele voltam mindenféle horzsolással… Hogy tudtam aludni éjszaka! Délután… uzsonna… Hát szóval, azért az, hogy is mondjam… klassz volt, na… az az egész… kölyöknek lenni… a fene egye meg… De hogy az egres mire jó, azt ma sem tudom. Pedig ettem. Zölden. Savanyú volt. De ha megérett, akkor meg löttyedt, vacak… komolyan mondom, én…
JOLÁN
Felüvölt. Jaj, nem bírom ezt!!! EZT A DÖGLETES LAKÁST!!! EZT A DÖGLETES MINDENT!!! NEM BÍROM!!!
Csend.
JÁNOS
Meglepetten. Valami nem stimmel, drágám?
JOLÁN
Besötétedett. NEM LÁTOD? TÖKSÖTÉT VAN!
Csend.
JÁNOS
Kedveskedve. Ó, talán gyújtsuk fel a villanyt. Felkattintja, hosszan nézi a karosszékben ülő Jolánt. Amikor először láttalak, akkor is így ültél… amikor legelőször… mikor is?
JOLÁN
Legeslegelőször egy szoba közepén álltam, amikor bemutattak neked.
JÁNOS
Ó! Azt hittem… De hol is?
JOLÁN
Aztán magadhoz rántottál…
JÁNOS
De hol is? Hosszú csend. Azt hiszem, szól a telefon.
Csend.
JÁNOS
De, de, figyeld csak! Mert nem maradsz csöndben…
Csend, semmi nesz.
JOLÁN
Persze… Csend. Szóval nem tudsz kitalálni semmit?
JÁNOS
Mit kellene kitalálnom? Szünet. Holnap szerda lesz, ugye?
JÁNOS
Csütörtök? Fenét! Szerda.
Csend.
JÁNOS
Most mit ülsz ott úgy?
JÁNOS
Csak kérdem, hogy mit ülsz ott úgy… Úgy, olyan… hogyismondjákosan… Nem tudok megmozdulni tőled. Figyelsz.
JÁNOS
Ha megmoccanok, azonnal kérded, mit csinálok.
JOLÁN
Te kérdezed mindig, hogy mi van!
JÁNOS
Meg sem moccanhatok tőled.
JOLÁN
Cccc! Csend. Te! A telefon! Nem hallod?
JOLÁN
Mert folyton jár a szád! Cseng a telefont! Semmi nesz. Na, vedd már fel!
JÁNOS
Engem nem keres ilyenkor senki.
JOLÁN
És engem? Nem tudom, ki hívna?! Csend. Te! A válóper után majd megcsókolsz?
JÁNOS
Hogy megcsókollak-e?!
JOLÁN
Úgy értem, elköszönsz-e tőlem?
JÁNOS
Mikor nem köszöntem el tőled?
JOLÁN
Nem úgy. Gyengéden. Szóval hogy ne romboljunk szét mindent.
Csend.
JOLÁN
Te! Hallod?! Hé! Hol vagy?! Hol?…
JÁNOS
Mi a fenének ordibálsz?
JOLÁN
Nem láttalak. Azt hittem…
JOLÁN
Az volt az érzésem, hogy teljesen egyedül… hirtelen olyan rossz lett, ijesztő…
JÁNOS
Itt állok, mint egy cövek.
JOLÁN
Jó, most már látom.
JÁNOS
Nem tudom, hol lehetnék? Ide vagyok cövekelve, ide!…
JOLÁN
Jó, jó, most már látom, mondom, hogy látom, na!
JÁNOS
Na! Hát azért… Mit akartál?
JOLÁN
Nem fontos. Csend. Csak el akartam mesélni, hogy tegnap az uszodában azt mondta egy öregasszony nekem: „Maga még, ugye, gimnazista, kisleányom?”
JÁNOS
Az uszodában? Miféle uszodában?
JOLÁN
Nem figyel rá. „Nem – mondtam neki –, nem, én már…” Csend. Hirtelen felugrik, vadul kitárja az ablakot, kihajol, kiáltva. Megfulladok! Megfulladok! Szörnyű itt!… Ez a meleg!…
JÁNOS
Mióta jársz te uszodába? Nem is mondtad.
JOLÁN
Visszalép az ablaktól, a szoba közepére sétál. „Nem, néni – mondtam neki –, nem, kedves néni… én már…”
JÁNOS
Ez is újság számomra, hogy te uszodába… nem is tudtam…
JOLÁN
„Kedves néni – mondtam neki –, ó, kedves néni, én már…” Elhallgat.
JÁNOS
„Már?” Mit már? Mit mondtál neki?
JÁNOS
Türelmetlenül, kiáltva. Már?! Mit már?!
JOLÁN
Halkan, csaknem sírva. …már… én már…
Nem néznek egymásra, csak állnak. Tabló.
Függöny