Légtisztító

A régi, háromemeletes házakban nincs lift, a lakótelepeken meg csak ritkán működik, így hát Andori úrnak sokat kell fáradoznia; meg kell mászni a lépcsőket, nagyokat szusszanva a fordulókban, végig kell caplatni a folyosókon; de a kertes házak utcájában sem könnyebb, hosszú percekig várhat, míg a csengetésre kaput nyitnak, vagy kiabálnia kell, hogy a lakók meghallják; kutyák rontanak neki csaholva; egyszóval nagy strapa, kevés haszon, de ha az ember ügynök, hát ez a dolga. Andori úr csak néhány hónapja űzi ezt a mesterséget, de már tudja, mennyi küzdelemmel jár. Sokszor eszébe jut Arthur Miller Ügynöke, a darabot még a régi Nemzetiben látta, díszpáholyban, (akkoriban tiszteletjegy járt neki), de emlékszik a régi házalókra is; a drótkeretű, fekete szemüveget viselő párokra, egymásba kapaszkodva, fehér botjukat alkarjukra akasztva, nyakukban a kollekciós ládikával botorkáltak a bérházak gangjain, mindenféle keféket kínáltak eladásra, amiket vak társaik készítettek a műhelyekben. Aztán ott volt a Schmoll-paszta árus, vagy a cipőpertlis, aki biztosító- meg varrótűt, cérnát, gombot is árult; járták a várost a könyvügynökök, a rézkarcokat meg festményeket részletre is adó pasasok, a fotográfusok üzletszerzői. Andori úrnak felrémlettek ezek a régi-régi időkből. De aztán más szelek fújtak, eltűntek ezek a kisemberek, amint hogy eltűnt akkoriban a kapitalista kereskedelmi szellem is. De most újra éled. És Andori úr, aki csak ezekben az újabb időkben tart igényt erre a titulusra, melyet nem is oly régen még gúnynak vett volna, nos, Andori úr helyzete úgy hozta, hogy most ő is ügynököl. Jár lakásról lakásra, és kínálja a portékáját. Egy virágzásnak induló cég alkalmazásában áll. Sajnos nincs olyan magas beosztása, mint amilyet az elmúlt évtizedekben megszokott, de manapság meg kell becsülni minden munkát. Semmi ok panaszra; a gyalogláson kívül a körülmények elfogadhatóak, nem kényszerül kollekciós ládikát vagy nehéz bőröndöt cipelni, mindössze egy elegáns diplomatatáskával jár, abban vannak a prospektusok és a megrendelő levelek; nem rí le róla, hogy ügynök, az emberek azt hihetnék, most is jelentős állásban van. Néha azonban akadnak kínos pillanatok. Becsönget valahová, és aki ajtót nyit, felismeri. Vannak, akik ingerülten becsapják orra előtt ajtajukat. De akadnak megértők is.

– Nézd csak anyukám, nézd csak! – kiált be a konyhába az előszobából a házigazda. – Gyere gyorsan fiacskám, micsoda meglepetés! Nézd ki van itt!

Az asszony megjelenik kötényben, könyékig lisztesen. Összecsapja a kezét. – Az Andori elvtárs! Nahát!

Andori zavartan köhint, mit tegyen, már nem hátrálhat. Ördög vinné el az egykori közéleti szerepléseket!

– És mi járatban? – kérdi a házigazda, miközben óvatosan körülnéz a gangon, s int, hogy kerüljenek beljebb. – Valami baj van? Segíthetünk? Hiszen mi tudjuk, hogy Andori elvtárs mindig rendes…

– Ahogy a férjem mondja, igen, igen – helyesel az asszony. – Nem felejtjük el, hogy amikor már abban a központban tetszett lenni titkár, az én Vendelem akkor is telefonálhatott az Andori elvtársnak, és megkapta azt a szívkórházi beutalót az infarktus után…

– Nem, nem – hárítja el a készségeskedést Andori. – Semmi baj. Én ugyanis véletlenül toppantam be ide. A munkám során. Egy készüléket árulok, azt kínálom eladásra…

– Hogy mit tetszik kínálni? – kérdi értetlenül az asszony.

– Légtisztítót. Légtisztító berendezést. Nagyon korszerű. Tessék, megmutatom a prospektust…

– Milyen tisztítót? – csodálkozik az asszony.

A férje rámordul: – Nem érted? Andori elvtársnak… pardon, kicsúszott a számon! Szóval van neki egy szerkezete, ha jól értem, ami mindent megtisztít…

– A levegőt. Csak a levegőt – mondja Andori.

Az asszony elámul: – Ezzel tetszik foglalkozni? Ott tetszik dolgozni ennél az izénél?

– A fiam cége. Amerikai-magyar vegyes vállalat. Őt ugyanis kinn taníttattam az USA-ban. A Harvardon. Hát támadt egy kis összeköttetése, amit most kamatoztat.

– Szóval ő a tulaj? Nahát! Az Andori elvt… kisfia?

– Vezérigazgató. Magyar részről. Ő nyúlt a hónom alá. Papa, mondta, ha már így megszűnt a területed, hát te leszel a légtisztító részlegünk egyik üzletkötője…

– És megy az üzlet?

– Döcög. De fel fog lendülni! Menj, papa, mondta a fiam, nem lesz könnyű, de áruld a légtisztítónkat. Nem óhajtanak egyet?

– Hát… – bizonytalanodik el a házigazda. Az asszony határozottabb: – Á nem, kösz! Mi csak úgy kinyitjuk az ablakot… Tetszik tudni, csak úgy egyszerű módon…

– Pedig haladni kell a korral – sajnálkozik Andori úr. – Pedig haladni kell…