Régi szerelem

Egy vidéki konferencián kezdődött a kalandjuk. Lenke akkor még csinos volt, fiatal, a cégnél minden férfinak megakadt rajta a szeme. De tabunak számított – a főnök titkárnője! Mindenfélét sustorogtak róluk, de akkoriban még igazságtalanul; Bordás igyekezett hűséges maradni a feleségéhez. Noha nehezére esett megállni, hogy ne kezdjen ki a titkárnőjével. Reggelente, amikor Lenke behozta neki az első kávét – négyet is megivott naponta! –, a nő kölnijének illata, divatos ruhái, bájai elkábították. De csak másfél év múltán támadt viszonyuk. Azon a vidéki úton. Három nap szálloda, esti diktálások az apartman halljában, a vacsorák, pezsgők…

Lenke akkoriban vált. Fiatal nő miatt hagyta ott a férje. Gyerekük nem volt, hamar kimondták a válást, de Lenke meg volt sértve. A sértettsége kergette a főnöke hotelszobájába.

Bordás ügyes volt, nem lett belőle pletyka. Már csak azért sem, mert amikor egy szószátyár kolléga híresztelni kezdte, hogy a főnök és Lenke… akkor ezt az illetőt áthelyezték a cég külvárosi telepére, kisebb fizetéssel.

A főnök fegyelmet tartott. Régi vágású volt, még egyházi iskolába járt, aztán katona lett, a háború végén átállt az oroszokhoz, majd a pártapparátusban dolgozott, de egy napon letűnt a csillaga, ám az ötvenes évek végén éppen ezért fogadták be a gazdasági életben, rehabilitálták, mint méltatlanul mellőzöttet. Kapott egy gyárat, nem nagyot, de elégedett volt vele. Kezében tartotta a sorsát. Megközelíthetetlen volt, felettesei nem igen tudtak közel férkőzni hozzá, de hűségesnek ismerték. Nem is lehetett ellene kifogásuk. Szolidan élt egy hozzá illő asszonnyal, akit csak a protokoll érdekelt, így aztán Bordás minden kalamajka nélkül tarthatta a kapcsolatot Lenkével.

Csak a rendszerváltozás bolydította fel békés életét. Nyugdíjba került, és ez nem tetszett a feleségének. Amikor megszűntek a kedvezmények, amikor nem volt többé szolgálati autó, nem volt protokoll, rájött, hogy semmi keresnivalója Bordás mellett. Ráadásul kitudódott a Lenke-ügy is. Csúnya válóper tanúi lehettek a Markóban a népi ülnökök. Bordásné elperelt mindent; a férfi kénytelen volt két kisebb lakásra cserélni ötszobás otthonukat.

Azóta egyedül él. Egy kereskedelmi vállalkozás reklámügyeit intézi, ezzel pótol nem is megvetendő összeget a nyugdíja mellé.

Nem rossz ez a magány, gondolja sokszor, amikor felidézi, milyen fárasztó volt fenntartani a látszatot. Feleség és szerető – kicsit sok volt már. Meg aztán így, agglegényesen olcsóbb is az élet. Befizet például külföldi utakra. Régen csak a KGST-országokba járt tárgyalni, mert cégét máshol nem jegyezték. Most meg volt már Görögországban, ki-kiugrott Bécsbe, törökországi vásárlásokat is megejtett már; íme, hatvan fölött ráköszöntött a szabadság.

A kereskedelmi vállalatnál is sok hasznát veszik, mert – mint állítja önmagáról – szakértője a tőkés gazdálkodásnak; egész életében a kapitalizmus híve volt. Csak hát ugye, ez a negyven-valahány év!…

Vasárnaponként eljár Lenkéhez. Eleinte virágot vitt, meg egy üveg bort, de rendszeresen minek költekezni. Korán érkezik, hogy még eljussanak a tizenegyes misére. Bordás, mióta megszűnt párttagsága, időszerűnek vélte felújítani hitéletét. Lenke különösnek találta egykori főnöke mély vallásosságát, de követte a templomba; azóta ez a rendes vasárnapi programjuk. Lenke mindent megtesz a kedvéért. Már szombaton előkészíti a bőséges ebédet, hogy mise után csakhamar tálalhasson. Bordás úgy eszik, mint egy kiéheztetett oroszlán. Húst fal, sok húst, aztán pedig panaszkodik a gyomrára; gyógyszerekkel kell enyhíteni görcseit. Étkezés után le is fekszik pihenni a lesötétített szobában. Lenke vigyázza az álmát. Abban bízik, hogy egyszer Bordás végleg nála marad; talán még össze is házasodnak. Régi szerelem, régi, szép emlékekkel teli szerelem, miért is ne élhetnék le együtt az elkövetkező éveket? Feketekávéval ébreszti a férfit. Bordás ásít, bekapcsolja a televíziót, szereti a vasárnap délutáni műsort. Kavargatja a kávét, kortyint, rá-rámosolyog Lenkére.

A nő sétálni hívja, de Bordás azt mondja, még korai együtt mutatkozniuk az emberek előtt. Inkább a reklámügyekről beszél, számtalan ötlete van, rögtönzött előadást tart a kapitalizmus hazai fejlődéséről, s felbontat egy üveg sört, amit Lenke mindig tart a jégen.

Lenkének elég sokba kerülnek ezek a vasárnapi ebédek, de egyszer talán megtérülnek. Nincs boldogság befektetés nélkül, magyarázza Bordás is; megiszik két-három üveg sört, ettől újra elálmosodik; azt mondja, ideje hazamennie.

Lenke utánanéz a kapuból. Bordás egyenes tartással megy, kissé felvetett fejjel, mint aki büszke magára, az egész, jól megszervezett életére.