Dal egy régi lemezen

Régiségbolt előtt álltam, s néztem a kirakatba zsúfolt holmikat, a színes porcelán figurákat, rézüstöket, vénséges faliórákat; bámultam a miniatúrákat, parányi portrékat, tájképeket, tajtékpipákat, kínai csészéket, kardokat és tengeri kagylókat, kalaptűket és még száz meg száz apróságot.

Nem értek a régiségekhez, nem szoktam ezüstbe vagy ólomkristályba fektetni a pénzemet, pedig tudom, ínséges időkben milyen jó szolgálatot tesznek a becses tárgyak. Becserélhetők élelemre, dohányra, megmenthetjük velük az életünket. Emlékszem, a háború utáni esztendőben tíz gramm aranyért vettünk kecskét; máskor meg rajtakaptuk nagyanyámat, hogy nyakláncát, a huszonnégykarátost csipetenként eladogatja, hogy liptói túrót vehessen rajta, friss, csípős liptóit, amit annyira szeretett. De az őrület éveiben bújtattak is üldözötteket értéktárgyakért; nem ostobaság tehát beszerezni időben efféle holmikat, jó előre a jövőre gondolva, amely mindig tartogathat kellemetlen meglepetéseket.

Bementem a boltba, melynek ajtaja fölött beléptemkor megszólalt egy csengettyű, előcsalogatva a kereskedőt, egy idős urat. Elegáns, ősz hajú férfi volt, barna tweed-öltönyben, sárga cipőben és veres nyakkendőjében csillogó gyémánttűvel. Halk volt és udvarias, megértette, hogy csak nézelődni szeretnék, de azért várakozóan leste minden mozdulatomat, hátha mégiscsak kedvem támad a vásárlásra.

Pergament-ernyőjű állólámpák és öblös bőrfotelok is voltak a vitrinek előtt, ugyancsak eladásra szánva. A falakon óntányérok, cserepek, címerek és pajzsok, és egy fényes páncélöltözet is állt a sarokban. Gyertyatartók, ládikák, bársonyborítású zsámolyok között mindenféle formájú, régi rádiókat láttam, s ósdi gramofont, nagy tölcsérrel; egy kártyaasztalkán pedig hanglemezek porosodtak, papírtasakokban. Indiai edények, török papucsok, afrikai fafaragások, elefántcsont nyelű vadászkések és ártalmatlan fegyverek meg ezer más csoda várt. Jó volt belemerülni ebbe a varázsvilágba. A tulajdonos, bár szemmel tartott, mégis csaknem láthatatlanná tette magát a tárgyai között, nem akart zavarni. Csend volt az üzletben, békességes csend. A régi tárgyak megnyitották a múlt kapuit, s eltörölték a határokat az országok, a földrészek között. Száz és ezer emlék halmozódott itt fel, ezen a parányi helyen, megmentésre várva, megmenekülve a pusztulástól.

Egyszer csak megint megszólalt a csengettyű. Sovány, kissé ideges természetű, nyugtalannak látszó ember lépett be; szürke kalapban, szürke kabátban, szürke sállal a nyaka körött.

Nem nézelődni jött, mint én, hanem vásárolni, mégpedig gyorsan akart valamit; nem tudni, zavarában vagy sietségében-e.

– Mivel szolgálhatok? – állt elébe a kereskedő.

– Lemezeket vennék. Vagyis egyetlen lemezt. Keresek valamit… Vannak lemezei?

– Régiek vagy újak?

– Régiek. Elég régiek. Nagyon régiek.

– Ott parancsoljon szétnézni – mutatott a tulajdonos a kártyaasztalkára.

A férfi odasietett, kabátja sarkával majdnem feldöntött egy vázát; aztán beletúrt a lemezhalomba, válogatott, izgatottan olvasta a címkéket.

– Működik ez? – mutatott a gramofonra.

A régiségkereskedő felhúzta a masinát, s rátették a korongra az egyik lemezt. De alig szólalt meg, a vevő intett, hogy vegyék le. Újabb és újabb lemezek kerültek a gramofonra; végre az egyiknél felkiáltott:

– Ez az!

Lassú tangó volt, tenor hangú férfi énekelt; néha kattant a tű, de az izgága alak mit sem törődött vele. Lehunyt szemmel hallgatta a dalt:

„– Egyszer éjfél után elmegyek teérted, és nem válunk el sohasem…”

El is mosolyodott közben. Egy bronz kandeláber mögött álltam, onnan néztem az egyre inkább megnyugodó férfit. A boltos is csodálkozva figyelte átszellemültségét.

– Köszönöm! Köszönöm, uram! – ragadta meg a kereskedő kezét a férfi, amint lejárt a lemez. – Nem is tudja, milyen öröm ez nekem! Hogy megvan! Igazán… – Észbe kapott, rám tekintett, de nem tudta fékezni boldogságát. – Ajándékba viszem. Találkoztam valakivel, képzeljék, sok-sok év után találkoztam azzal a nővel, akit annak idején feleségül akartam venni, de elment az országból. És most hazajött! Végleg hazajöhetett, együtt töltjük a karácsonyt, és talán… Köszönöm, uram!

Fizetett és jókedvűen távozott.

– Egyszer egy lomtalanításból mentették ki ezeket a lemezeket – mondta a kereskedő. – Fillérekért vettem…