Fehér táblán kék betűk

A villamos ablakán kibámulva megakadt tekintetem egy üzlet cégtábláján. Fehér mezőben kék betűkkel ez állt rajta: ÉLETHÁZ. De máris eltakarta előlem egy hatalmas kamion, ezért azt is hihetem, rosszul láttam; előfordul, hogy hirtelen ránézéssel téves szöveget olvasok. Valamelyik nap például kinyitom az újságot, és szemembe ötlik: „Kisebbségi tűz keletkezett.” Másodjára aztán világossá vált, hogy: „Kisebb tűz keletkezett.” Hiába, a politika, a politika és mindig csak a politika jár a fejemben. Nem én tehetek róla, ilyen a világ, reggeltől estig politizálunk, többet mint valaha. Én például gyakorta vágyom szelídebb, békésebb korra, de hiába. Teszem azt, ha az újságban ez áll: „Egymásra támadt a két legerősebb afgán felkelőcsoport” – akkor szívesen érteném úgy, hogy (lévén szó legerősebbekről), két afgán súlyemelő csapat tagjai egy turnén vagy az edzőtáborban a reggeli felkelésnél egymásra támadtak, mert valamennyien egyszerre akarták használni a motel mellékhelyiségét. De sajnos nem erről van szó, hanem véres összecsapásokról, keserves harcokról, halálról és pusztulásról. Városok lerombolásáról, ezrek és ezrek hajlékának felégetéséről érkeznek a hírek naponta, óránként, percenként. Most is, hogy ezeket a sorokat írom, reggel kilenc óra tíz perckor szinte hallani vélem a szüntelen fegyverropogást, a robbanások földet rengető dörejét, a repülőgépek vad zúgását, a tankok csikorgását – és a hatalmas zaj mögül a sikolyokat, sírásokat, káromkodásokat, üvöltéseket; látom a katonák elszánt, egyre gyűlölködőbb tekintetét, a jajongó, fejkendős asszonyokat, a maszatos arcú, rémült gyerekeket, az embereket, akik minden pillanatban halálveszélyben élik már végtelenül hosszú ideje napjaikat; mondom, reggel van, süt a nap, májusi reggel; vajon ebben az órában, vajon estig hányan halnak meg, hányan végzik romok alatt, lövészárkokban vagy az utcán, miközben a percnyi tűzszünetben átrohannak a pékhez kenyérért?

Halál, halál délen és keleten. Egymás ellen fenekedő népcsoportok küzdenek elszántan a maguk igazáért. Az utolsó csepp vérig. A politológia felől szemlélve úgy-ahogy felfogható ez a szörnyű anakronizmus, de a józan ész berzenkedik e korszerűtlen kor ellen, az örökösen ismétlődő történelemtől szenvedve.

Sötét világ. Hát hogyne akadt volna meg a tekintetem azon a fehér cégtáblán, amire kék betűkkel felpingálták: ÉLETHÁZ.

Másnap, harmadnap is láttam, nem káprázat volt tehát. De csak elzörgött velem előtte a villamos, ezért úgy maradt meg bennem mégis, mint egy tünemény. Csupán elképzelhettem, miféle bolt lehet, mit árulhatnak benne.

Életet?

Belép a vevő, a boltajtó fölött megszólal a csengettyű, békesség van, nyugalom; és békesség, nyugalom ül a boltos arcán is, aki megkérdi kedvesen: – Mit tetszik parancsolni? – A vevő kissé megilletődve, és félve, hogy csalódhat, azt mondja illedelmesen: – Én kérem életet szeretnék!

– Tessék, tessék, semmi akadálya!

– Igazán?

– Igazán. Hiszen tetszett látni a cégtáblánkat ugyebár? Milyen életet tetszik óhajtani?

– Hát van választék? – Hogyne volna! – néz rá megbocsájtó szeretettel a boltos. – Talán nem hallott róla, milyen gazdag a kínálatunk? – És eléje teríti a kollekciót. – Tessék, tessék! Mi csak szavatolt, kitűnő minőségű életet tartunk. Méltóztassék megtekinteni!

A vevő gyönyörködhet a választékban. Elkápráztatják biztonságos napok, az irigység nélküli évek, a gyűlölködéstől mentes esztendők, a szolidság, a szeretet harmóniája, a gondtalan családi tűzhely, a felebaráti szeretet békéje, a derűs öregség. Időnként azonban félve nyúl közéjük. – Csak azt nézem – mondja a boltosnak magyarázatul –, csak azt, hogy nincs-e köztük valamiféle…

– Ó! – érti meg mindjárt amaz a vevő félelmét. – Ön attól tart, hogy valami rettenetes is akad itten? Nem, nálunk olyat nem talál. Bóvlit nem tartunk! Semmi erőszak, semmi vad indulat, semmi hatalomféltés, semmi gyanakvás. Jönnek ugyan ügynökök, akik ránk akarnak sózni efféle vackokat, de hasztalan, az Életház őrzi jó hírnevét!

– Szabad kérdeznem, mennyiért mérik ezeket a portékákat? Gyönyörűek, de talán drágák…

– Nem olcsók a portékáink, de biztosíthatom, olcsóbbak mégis, mint máshol azok a legolcsóbbak is akár, amelyekkel az említett ügynökök házalnak!

Így képzeltem el valahogy azt a boltot a különös cégtábla alatt. Aztán gyalogosan is elmentem előtte, s láttam, valójában bio-üzlet, ahol illatos teákat, bogyókat, magokat, olajakat és egyebeket árulnak. De azt remélem, ez csak álca. Valójában mégiscsak csodás bolt lehet ez, csodás árukészlettel, csak titkolni kell ebben a megveszekedetten irigy és féltékeny világban.