Segítség ezerért

Ma már – nem éppen fiatalon – belátom, sok mindenben nem követtem atyám tanácsait, de néhány tanítása azért megfogant bennem. Például az, hogy minden levélre válaszoljak. Így kívánja az illem, a felebarát megbecsülése. Nincs is nyugtom addig, míg nem küldök választ azoknak, akik soraikkal felkerestek.

A napokban egy ismeretlen – számomra ismeretlen – francia úr tisztelt meg érdeklődésével. Magyarul írt, jól olvasható kézírással, amit különleges udvariasságnak kell tekintenem. Nevét megemlíteni nincs felhatalmazásom; ő is diszkréten járt el, a borítékon az állt, hogy csakis a címzett bonthatja fel, mert abban személyre szóló levél van. Személyre szóló és bizalmas.

Valóban, a nevemen szólított meg.

Helytelen, hogy azt mondtam, ismeretlen. Leveléből kiderült, hogy milliók és milliók tisztelik szerte a világban, híres asztrológus, csupán az én figyelmemet kerülte el létezése. Megkövetem ezért.

Mivel nem tudom, hová írhatnék neki, ezért e hasábokat használom fel a válaszadásra:

Kedves Monsieur,

levele megtisztelő, de bevallom, meglepett. Ön azt közli velem, hogy a Nemzeti Parapszichológiai Központ átadta Önnek néhány ügyfele(!) nevét, kérvén, hogy csillagállásuk alapján válassza ki közülük azokat, akik súlyos probléma előtt állnak, s legyen a segítségükre.

Az átadott névsorban szerepelt az én nevem is.

Mi a manó! Nem is sejtettem, hogy az ügyfelük vagyok! Soha nem kerestem ezzel a Központtal az érintkezést, de nem véletlenül okkultisták, kapcsolatot teremtettek velem szándékom és tudtom nélkül is. Tehát Öntől értesültem arról, hogy engem is nyilvántart ez a Központ. Nyugtalanítson ez, vagy legyek hálás érte? Úgy tetszik, az utóbbi lenne helyes, hiszen jót akarnak nekem, felhívták rám az Ön becses figyelmét.

És Önnek fel is tűntem. Mint súlyos probléma előtt álló egyén.

Kíváncsi lennék, hányan vagyunk ilyenek?

Ön azt írja, kedves monsieur, hogy kész rajtam (is) segíteni. Mivel nehéz helyzetbe került emberekről van, szó, vállalja a feladatot.

Persze, gyorsan vigasztalni is próbál. Megemlíti, hogy most fejezte be csillagállásom tanulmányozását, személy szerint az enyémet, s látott némi bíztatót. Bár csodálom, hogyan sikerülhetett ez a tanulmányozás, mert tudtommal a pontos adataim kellenek az ilyenhez, a születés órája és perce is az év meg a nap mellé, hogy kiszámítható legyen a jegy és az aszcendens; levele végén kéri is ezeket, talán már feleslegesen? De nem kétlem szavahihetőségét. Az a fontos, hogy a csillagokból kiolvasott valamicske vigaszt is. Idézem: „Korántsem csak komor kilátások várnak Önre.”

És készséggel felajánlja asztrológiai tudását a szolgálatomra.

Segítő szándékát szívből köszönöm. Ha Önhöz fordulok, mint írja, meg fogja mondani, mit tehetek sorsom jobbra fordulásáért. Hiszen a Saturnus és a Neptunus nemrég együttállásban volt, márpedig ez nagy változást jelez, ami befolyásolja az egyéni sorsokat is. Hasonló szerencse majd csak a XXI. században érheti az emberiséget. És engem.

Tanácsaiért mindössze ezer forintot kér, ami nem is olyan sok, ha figyelembe veszem, mit kaphatok érte cserébe. Ismét idézem: „A tanácsaim segíteni fogják Önt, hogy elkerülje a hibákat és maximálisan kihasználja a lehetőségeit arra, hogy boldogan élhessen.” Mert mint írja: „Gyakran a legreménytelenebb helyzetből fakadnak a legszebb és leggyorsabb sikerek. A szerencse és a boldogság itt van mellettünk, elérhetően.”

Monsieur! Amit ajánl, lenyűgöző! De köszönettel elhárítom. Jól sejti (pardon! tudja!), hogy sok nehézség áll még előttem, és abban is igaza van, hogy szükségem lenne ilyen-olyan segítségre. De azért nincs okom panaszra. Van munkám, van jövedelmem (nem sok, de tisztességesen megélek belőle), gondjaim is akadnak, és megküzdök velük. De tudok sokakról, akik bajban vannak, akiknek bizony nagyon nagy szükségük lenne Önre, az Ön tanácsaira, utasításaira. Kérem, ne fecsérelje rám drága idejét, szakmai tudását, amit – levele tanúsága szerint – oly lelkesedéssel fogadnak a világban.

Hogy kikre gondolok? Nem tudom, lehet, hogy nyitott kapukat döngetek, és a Nemzeti Parapszichológiai Központ Önnek adott névsorában szerepelnek azok is, akik a fővárosi aluljárókban kéregetnek. A minap is láttam jónéhányat. Egy negyven körüli, erőteljesnek látszó, de bizonyára rettenetesen szerencsétlen férfi a fal tövében kuporgott, ölében ült a kutyája, együtt tekintettek könyörgőn a járókelőkre. Aztán meg van egy cigánylányka, mindkét bokája nyomorék, bő kabátba bugyolálva ül naphosszat a hideg kövön, markát tartja a forintokért. A féllábú öreganyó is ott didereg a téli utcán; az aluljáró lépcsőjének közelében ül kisszékén a vak asszony, s mindenütt elém kerülnek panaszos, állástalan, nincstelen emberek, kisgyerekkel, karon ülővel.

Nekik kellene inkább a segítség.

De vannak sokan, akik meg se merik mutatni elesettségüket. Otthonukban kucorognak magányosan, riadtan számolgatva a pénzt, elég lesz-e a hónap hátralévő napjaira. Mennyire örülnének a jótanácsainak, melyekkel hajlandó lenne ellátni őket, a létminimum alatt tengődőket!

S akkor még nem is szóltam a hontalanokról, a háborús menekültekről, a gazdasági válság elől a messzi Ázsiából idevergődőkről, az átmeneti táborok lakóiról.

Lehet, hogy nekik is írt, kedves monsieur? Közölte velük, mint velem is, hogy: „hónapról hónapra megmondom, mit kell tennie, mit kell feltétlenül elkerülnie, milyen fellépés kecsegtet sikerrel”? Pedig éppen nekik mekkora szükségük lenne rá, hogy tudják, hogyan járhatnának el legjobban családjuk, jövőjük érdekében. És főleg, hogy mi módon tehetnék szabaddá útjukat a boldogsághoz!

Persze nem biztos, hogy az említettek postázni tudnák a prognózisokért járó ezer forintot. Ami pedig kedvezményes összeg. Mert ha nekem, akinek hozzájuk képest rózsás a helyzetem, kivételesen fél áron számítaná meg a tizenkét hóra szóló útmutatásait, miért ne adna legalább ennyi engedményt a sorsüldözötteknek?

De miért ne adhatná nekik utólagos elszámolásra? Hiszen Ön felajánlja, hogy amennyiben tanácsai ellenére ügyfele életében egy éven belül nem állna be jelentős javulás, a Nemzeti Parapszichológiai Központ révén vita nélkül visszajuttatja az ezrest.

Azt mondom, ne bajlódjon a pénzzel! Csakis akkor nyújtsa be a számlát, ha a páciens már jólétben és boldogságban él!

Monsieur! Ha a Központ nem adta volna meg a szerencsétlenek névsorát, szorgalmazza, hogy küldjék meg Önnek. Ne kelljen várniuk a szegényeknek, míg a XXI. században újra együttállásba kerül a Saturnus meg a Neptunus! Azt az újbóli jó csillagállást talán meg se élhetik!