Hogyan emeljük életszínvonalunkat?

Sokan törjük ezen a fejünket: miként is könnyíthetnénk anyagi gondjainkon, hiszen olyan tetemesek kiadásaink, hogy az a kis fizetés, kereset, nyugdíj soha nem elég költségeink fedezésére.

Ezen törte a fejét Klobusinszki is, nyugdíjas munkásember, mert nem valami busás összeggel csöngetett be hozzá havonta a postás. Megözvegyült, egyedül éldegélt komfort nélküli lakásában Pest egyik öreg bérházának a második emeletén. Az udvarra szolgáló ablakokat fenyőgerenda-ácsolat árnyékolta be, ez a szerkezet óvta a leszakadástól a függőfolyosókat. Klobusinszki valaha a faiparban dolgozott, eleinte gyönyörűséggel nézegette az egészséges oszlopokat, de amint feketedni kezdtek az évtizedek alatt, megunta szemlélésüket, s inkább kalodának látta az egészet, amibe a lakókat zárták. Mindemellett megpróbálta derűsen tölteni nyugdíjas napjait. Leballagott a közeli térre a többi öreghez, kártyázgattak, sakkoztak, dominóztak, diskuráltak; délutánra meg ott volt szórakozásnak a televízió.

Szeretett játszani. Polgárista diákként helyiérdekű vasúttal járt a peremkerületből az iskolába; a vonaton mindig akadtak cimborái egy kis snóblizásra, huszonegyre. Később, már meglett férfikorban megpróbálkozott az ulti mellett a pókerrel is, de legtöbbször csak vesztett, így aztán a felesége eltiltotta a pénznek eme herdálásától, miként a lóversenyre sem engedte ki többé, persze csak azután, hogy Klobusinszki egy alkalommal elúsztatta egész havi keresetét.

Játékszenvedélye nyugdíjas korában lobbant fel újra, éppenséggel az egyhangú napok unalmában. De a téren kicsiben ment a játék, mondhatnám babra, csupán a tétlenség elűzésére.

Klobusinszki szeretett volna nyerni. Egy kis pénzhez jutni, hogy emelje életszínvonalát. Vett is hetente egy lottószelvényt, a totóval is próbálkozott, sőt a bongóval is. Várta a szerencséjét, ült a televízió előtt, leste a húzásokat, de hiába. Pedig milliókról volt szó! Nehéz milliókról! Hanem egy napon végre rádöbbent, miként is tömhetné meg az erszényét! Amint rájött, máris szidta ostoba fejét, mennyi pénzt szórt ki eddig is az ablakon! Hiszen óriási lehetőségek várnak hazánkban a kisemberekre, jövedelemhez lehet jutni kockázat nélkül!

Borongós délután volt, nem kívánkozott a térre, s micsoda mázli! Mert amint ott üldögélt a tévé előtt, egyszer csak felneszelt: bájos hölgy invitálta a képernyőn a nézőket valamiféle számítógépes kártyajátékra. Csak be kellett jelentkezni telefonon, s odabenn a stúdióban elindították a gépet; három sávon futó römikártyák ügyes megállításával kellett terceket összeállítani. Klobusinszki felfigyelt a láthatatlan játékos ügyetlenségére. Eleinte drukkolt neki, mert ketyegett az óra, ám a számok nem sok forintot mutattak. Aztán arra gondolt, hogy ez neki is menne! Mégpedig jobban! Lovat adott alája a következő játékos magas nyereménye. Több mint tízezer forint! Uramisten! A nyugdíjánál is magasabb összeg! Hogy mindeddig nem vette észre ezt a remek lehetőséget! Az ember ül a karosszékében, fél kézzel a telefonért nyúl, tárcsáz, aztán a képernyőn elindul a játék, amit ő irányít, és ha szerencséje van, perceken belül szép kis summához juthat!

Erőtlen a tollam, hogy híven visszaadjam, mi következett ezután. Klobusinszki mindenféle tévés játékra bejelentkezett. Már felismerték a hangjáról, s tudták, bezsebeli a magas összegeket. Vérszemet kapott, kezdett felkészülni a kvízműsorokra is. Megfigyelte, mit kell tudni annak, aki távoli utazásokat, értékes tárgyakat akar nyerni. Könyvtárakba járt, ismeretekre tett szert a földrajz, a történelem, a közgazdaság és a művészetek terén. Igyekezetét siker koronázta. Már nem ért rá a térre járni, ellenben megfordult Egyiptomban és Új-Zélandon; nyert mosógépet, (szegény felesége ha megélhette volna!), vitt haza gőzölő vasalót, videót, gumimatracot, sífelszerelést és merülőforralót. Tehetős ember lett. A vetélkedőkön ráadásul úgy kiművelődött, hogy az UNESCO munkatársának kívánta meghívni, a Tudományos Akadémiáról meg nemegyszer őt keresték a vitás geológiai kérdések eldöntésére. Zenei ismeretei révén elnyerte a rádió Kinek a muzsikája? című fejtörőjének egész hanglemez készletét.

Kormánypárti és ellenzéki napilapok riporterei ostromolták interjúért, mint a legsikeresebb magyar nyugdíjast. – Elégedett vagyok – nyilatkozta Klobusinszki az omladozó gangot tartó, korhadó fenyőgerendák alatt. – Nem is értem, miért keseregnek egyesek. Talán nem ismerik fel a lehetőségeiket? Hiszen a vetélkedők és szerencsejátékok bőséggel kínálnak megélhetést mindenkinek. Például a munkanélkülieknek is azt tanácsolom, ne legyenek restek részt venni a játékokban, s máris emelhetik életszínvonalukat. Nem mondom, hogy mindenki olyan sikeres lesz, mint én, de azért összejöhet valamennyi. Ám most sietek, szólít a kötelesség, indul a délutáni szerencsekerék…