Egy nő meg egy férfiN.: Hova csábít? Miért gondolja, hogy csak úgy szó nélkül magával megyek? Azért, mert válaszra méltattam a villamoson?… F.: Én csak megemlítettem, hogy leszállhatnánk együtt… N.: Megemlítette!… Olyan határozott volt, hogy én hamarjában nem is tudtam mit mondani! Mégis mit akar? Hogy képzeli azt, hogy sétafikáljunk? F.: Csak ha magának is kedve van hozzá. N.: Nekem?! Nézzenek oda! Minek néz engem?! F.: Van errefelé egy szép kis út… gesztenyefákkal. Tudja, milyen szép ilyenkor ősszel egy allé? Gondoltam, eldiskurálunk közben… N.: Nekem dolgom van, nem érek rá! F.: Ahogy gondolja. Kár! Nagy kár!… Kár… N.: Meg már sötétedik is. Mindjárt este lesz. Micsoda dolog lenne a sötétben, kettesben magával… – Jaj, ki az ott?! F.: Hol? N.: Valaki figyel! Magát követik? Mit gondol, követheti valaki? F.: Engem? Engem ugyan nem! N.: Akkor engem lesnek! Biztosan meglátott valaki a villamoson, figyelte, hogy leszállok magával… egy vadidegennel… Jöjjön! Siessünk, tűnjünk el a szeme elől! Jöjjön már! De ne karoljon belém! Huhh! De melegem lett! Igazán nem is tudom, hogy meséljem el a férjemnek! F.: Miért akarja elmesélni? N.: Olyan harmonikusan élünk. Még sohasem történt meg, hogy egy idegen férfival elmenjek valahová. Hová visz? F.: Mondtam már. Sétálni. N.: Sétálni!! F.: Sétálni, beszélgetni… mi van ebben különös? N.: Jaj, olyan furcsán érzem magam! Nem is tudom, miért szálltam le magával? De úgy megnézett. F.: Maga is engem. N.: Én csak magára pillantottam! Amikor felszállt a villamosra. Csak odanéztem. Gépiesen. F.: Na, na! N.: Az ember néz! Nem? De maga úgy… Maga le nem vette volna rólam a szemét. Szörnyen zavarba ejtett… – Forduljon hátra, de óvatosan, követ még minket? F.: Kicsoda? N.: Kicsoda, kicsoda?! F.: Nem látok senkit. N.: Bujkál! Bujkál, csak hogy kilessen! F.: Ne törődjön vele. N.: Csak tudnám, miért néznek meg úgy a férfiak? F.: Mert csinos. N.: Igazán? F.: A szeme bolondító! N.: Igazán? Annyira megnéznek. Szinte levetkőztetnek. Olyan pimasz mind! Maga miért nézett rám… olyan… tudja, hogyan! Szóval amit a szememről mondott, azon kívül. Miért? F.: Kedvességet láttam az arcodon. N.: Tessék?! F.: Kedvességet láttam az arcodon. N.: Az „arcodon?!” Mi a szösz! Tegeződünk? Én nem tegeződöm, ne várja! És ne is menjünk tovább. Sötét van. Nálam a vacsora. F.: A vacsora?! N.: A férjem várja a vacsorát. Egyedül éhen pusztul, olyan ügyetlen. Forduljunk vissza, semmi értelme… F.: És az az alak? El kell tűnnünk előle, vagy nem? N.: Látja valahol? F.: Naná! Éppen az imént bukkant fel a sarkon! A fasorban jobban egérutat nyerhetünk… N.: Gondolja? F.: Ó, milyen kis ijedt hangod van! Na, ne reszkess… Te! Te, kedves! N.: Mit akar?! F.: Hogy dobog az a kis szíved! N.: Na, ne! Ezt ne! F.: Te kedves, kedves, kedves!… N.: Valóban… olyan szívdobogás jött rám! Olyan heves… F.: Ó, hogy kalimpál! N.: Na! Azért… Naaa! F.: Nőt kap eleget az ember, megfizeti őket ezzel-azzal, aztán jóccakát! Nekem nem a pillanat kell. N.: Hühh! Menjünk… F.: Gyere, bújj ide hozzám! N.: Jó, megtörtént, itt vagyok, leszálltam, szóba álltam magával, de kész. Ez semmi. Ez még semmi, nem igaz? Megtörtént, nem tudom, miért, de ez semmi. Nincs folytatás! Érti? Semmi folytatás, hiába ügyeskedik… Mondom, hiába…! Na! Nincs szükségem kicsapongásra, szépen élek a férjemmel… F.: Vigyem a szatyrot? N.: Hogyan? F.: A szatyrot. A vacsorával. N.: Ja? Tessék. Vigyázzon, tej is van a csomagok közt, ki ne szakadjon. Mit csinál? F.: Csak átfogom a vállad. N.: Ez már a gesztenyeallé? F.: Hát nem gyönyörű? Az őszt szeretem a legjobban! Ezek a sárguló levelek… Jó illata van a hajadnak. Hmm! És mi ez a bódító? Magie noire? N.: Honnan vennék olyan drága kölnit? F.: Majd kapsz tőlem. Hallgasd csak! Mekkora csend! N.: A kezed! F.: Nézz rám! N.: Menjünk inkább. Sétáljunk szépen. Jaj! Megint! Mintha ott lopakodna! Az az alak, tudod?! F.: Nézz rám! Csodás vagy. Gyönyörű vagy! Nekem nem a perc kell… ez a csoda! N.: Be vagyok jelentve a fodrásznál. A lakótelepen. Te is… F.: Ó, hogyan? N.: Bocsánat. Úgy akartam kérdezni, hogy maga is a lakótelepen lakik? F.: Van egy kis házam. N.: Errefelé? F.: Egy kis kertes ház. N.: Ahol magát is várják! F.: Engem nem. Engem senki. Engem csak egy kutya. Más senki. Senki. N.: Már tizenkét éve vagyunk házasok, de még nem voltam senkivel. F.: Majd meglátod. Kedves kis házikó. Parányi kert. Lugas. Fák. Itt, a végállomásnál. Elsétálunk odáig. N.: Még csak az kéne! F.: Olyan édes vagy! Olyan édes kis makacs vagy! N.: Hogy hullanak a gesztenyék! Hogy koppannak! F.: Úgyis meg fogsz szeretni. N.: Sétáljunk. Sétáljunk szépen. Na! F.: Csak egy pillanat. Fordulj felém… N.: Mmmmmmm! Na! A rúzsom! F.: Mmmm. Édes a szád! Kapsz szép anyagokat. Sok anyagom van. Selyem… szövetek. Kendők! N.: És mi lesz érte? F.: Semmi, ne viccelj, csak úgy odaadom neked. Van varrógéped? N.: Aha. Szeretek varrni. Megvarrok mindent magamnak. Hah! Megint! A léptek! F.: Semmi. Nem hallom. N.: De, de! F.: Semmi. N.: Cigarettára gyújtott! F.: Tényleg! Gyere, itt sötétebb van. Itt nem láthat. Gyújtsunk rá mi is? N.: Jó. Kérek. De akkor… F.: De akkor nincs megállás az én kis házamig. N.: Nem, azt nem! F.: Ott biztonságban lehetünk! N.: Biztonságban? F.: Hát persze! Köhögtet? Erős? N.: Én nem… nem szoktam dohányozni… F.: Soha? N.: Most nem is mehetek haza egy darabig… a férjem megérezné, mit mondanék neki, miért gyújtottam rá? Nem igaz? F.: Na, látod! N.: A férjem el sem hinné, hogy itt sétálok valakivel, és… F.: És csókolódzol. N.: Nem tudom, mi van velem! Még soha… F.: Ne törődj semmivel, rám számíthatsz. N.: Számíthatok? F.: Rám mindig. Úgyis meg fogsz szeretni. Szerbusz. Mondd, hogy szerbusz. N.: Azt nem. F.: Mondd, mondd, hogy szerbusz. N.: Nem, azt nem. F.: Szerbusz. Mondd. Na. Szerbusz. N.: Szerbusz. F.: Na ugye! Jól megleszünk. Nézz rám! N.: Nézlek. Ő nem figyel? F.: És ha figyel? Férj és feleség is lehetünk! Nem? N.: Hátha ismer! Ismer és elárul… F.: Letagadod. N.: Az igaz. Letagadom. Mondd, tényleg úgy láttad, hogy a szemem… tudod, amit mondtál! Annyira néznek! Ha a piacra megyek, meg a metrón is. A férfiak. De én soha, senkivel… F.: Édes vagy! Olyan édes vagy! Olyan helyes vagy! Olyan jó a modorod! Gyere hozzám! Most! Most gyere! Csak egy kis időre! Már nincs messze a házam. A kutyát kizárjuk a verandára. A büdös életben nem leszel ilyen boldog! Ne törődj semmivel, szeretlek, tetszel, éppen ilyen asszony kell nekem. Nem olyan csélcsap. N.: Ki csélcsap? F.: A volt feleségem. Elváltunk. Két éve. A kutya nálam maradt. N.: Gyerek nem volt? F.: Magával vitte. És neked? Van gyereked? N.: Még nincs. F.: Hát mikor akartok? N.: Nem lehet. F.: Nem lehet? El ne hidd, hogy te vagy a hibás! Ő a hibás! N.: Gondolod? F.: Ő a hibás, el kell válnod, neked gyerek kell, egy nőnek gyerek kell, az hiányzik a boldogságodhoz… N.: Én boldog vagyok… F.: Kell neked egy gyerek, hogy boldog lehess, hidd el. N.: De olyan harmonikusan élünk… F.: Nem maradhatsz boldogtalan! Gyere, most elmegyünk hozzám, mindent megbeszélünk. Mindent kapsz. Ha én valakit megszeretek, akkor az mindent kap. Ruhát, cipőt… szép anyagokat! Textilraktárban dolgozom. És te? N.: Pénztáros vagyok a MÁV-nál. F.: Nagyszerű! Éjszaka is meglátogathatlak. Kimegyek a Keletibe… N.: Nem ott vagyok. F.: Akkor a Délibe. Vagy a Nyugatiba? N.: Nem, azt nem mondom meg, maradjon titok. F.: Egyelőre! Rendben? Jó, nem erőltetem. Majd más lesz a véleményed. Csak bízzál bennem. Azért otthon tehetnél célzást. Már ma is, amikor vacsoráztok… hogy elválnál… N.: De én nem akarok elválni. Mi volt ez? F.: Talán az az alak! Siessünk! N.: Azt hittem, egy lehulló gesztenye… F.: Nem, nem, pontosan láttam, utánunk settenkedik! Itt, a fasor végén van a házam. Eltűnünk előle… N.: De csak amíg el nem unja, s tovább nem megy! F.: Majd meglátod! Majd meglátod, mennyire szeretlek. Mennyire tudok szeretni!… N.: A férjem azt szokta mondani, mindent a szemnek, semmit a kéznek! F.: Ő is a MÁV-nál van? N.: Nem, ő borbély. Bélyegeket gyűjt. Ha látnád az albumait. F.: Na, ez az én kis házam. Megérkeztünk! N.: És a vacsora? Várja a vacsorát! F.: Kicsoda?! N.: A férjem! F.: Majd igyekszünk. Úgyis hideg vacsorát adsz neki, nem? N.: Mit tegyek, muszáj bemennem hozzád, ha nyomomban a leselkedő! F.: Hát persze! Utána taxit hívunk, taxival mész haza. Küldök bélyegeket a férjednek. Külföldieket, jó? Gyere! Erre… tessék… N.: Ha belegondolok, hogy már régen otthon mosogatok, ha nem szállok le veled… F.: De leszálltál, te, drága! Mmmm… N.: Na, ne itt! Mmmmm. Ne itt, majd benn! Mmmm… Csodálkozni fog a bélyegek miatt. F.: Kicsoda?! N.: A férjem. Soha nem szoktam kedveskedni neki. F.: Hát most törődsz vele, na! Örülni fog. N.: Vagy háborogni. Jaj, annyira bánt, hogy nem készítettem neki vacsorát. F.: Kibírja! Siess, menjünk már be! N.: Mmmm… Mondtam, hogy várj! Mmmm… Ha nem kap enni időben, olyan, mint a… F.: Mint a háborgó tenger! N.: Ó, pontosan! Nahát, hogy ez még sosem jutott eszembe róla! F.: Mint a viharzó óceán… N.: Jaj, de mulatságos! Tényleg!… Mmmm… Na, ne légy türelmetlen! F.: Hát nem érzed?! A szenvedélyem! Mint a felkorbácsolt tenger… N.: Mmmmmm… De! De, érzem!… Ó, de mennyire érzem!… |