Tanuljunk nyelveket!– Tudja, megmondom őszintén, a jó levegőn könnyebben fog az agyam, azért gondoltam a strandra, de ha nem, hát nem… akkor legalább ebben a kerthelyiségben. Mit szól hozzá, milyen szép lombú gesztenyék! Itt igazán kellemes, hangulatos… Nem kér maga is egy pohár sört? Én azt kérek, és néhány sós süteményt. Nincs? Mi az, hogy sosincs friss sós kifli délben? Azelőtt mindig volt! Mikor, mikor?! Nemcsak a harmincas években! Na, hozza azt a sört, a kisasszonynak meg… mit is parancsol? – Én csak üdítőt. – Semmi mást? Hát akkor hozza! – Bizony, munka közben semmi szesz! Na, itt a könyv, a füzet, a szótár. Nézzük tehát az első leckét… – Az első lecke, a legelső magával! Úgy értem, spanyolból! A spanyol eddig valahogy kimaradt. De tanultam latint, görögöt, németet… még annak idején. És angolul is pötyögök, hát gondoltam, jöhetne a spanyol! Jól ül ott? Eléggé az árnyékban? – Köszönöm, itt megfelel. – Nem akarna esetleg a napon? – Nem. Nos, az a módszerem, hogy együtt átvesszük az olvasmányt, aztán kipreparáljuk… – Együtt! Ez igen! Hanem maga már szépen lesült az idén. – Széplakon voltam két hétig. Tehát az első lecke… – Ó, micsoda két hét lehetett! Jól áll magának ez a barnaság! Ehhez a szép, szőke hajához! Remek kontraszt! És ez a kis, pántos ruha… Hány éves is maga? – Huszonhárom. Az idén diplomázom. – Huszonhárom! Minek az a napszemüveg? Vegye le, az is fontos, hogy lássam a szemét, a tekintetéből is olvasni akarok, nemcsak a könyvből… Úgy! Milyen gyönyörű! Úgy értem, milyen gyönyörű lesz együtt tanulni magával! – Jó lesz nekilátni, mert letelik az óra. – Ó, igen, csak szóljon rám! És tanítson! – Spanyolországba készül? – Ja, igen, talán majd egyszer. De nem az a fontos. Hanem a kommunikáció! Ahány nyelvet tudsz, annyi ember vagy… így tartják. Milyen igaz! Növekszenek a kapcsolatteremtés esélyei. A kapcsolat ember és ember között… érti, nem? Maga spanyolos? És még? – Spanyol, olasz. – Bravó! Pompás ötlet! Egy ilyen csodás szőke lány a mediterrán nyelvek területén! Óriási sikere lesz, óriási! Bolondulni fognak magáért! – Most már valóban nézzük! Ez itt az első lecke… – Á, meghozták a sört! Hideg legalább? Miért nem jegelik rendesen? És az üdítő? Megfelelő? – Meg, meg. Lássunk dologhoz, mert hiába ketyeg az óra. És a nyugdíja bánja! – Maga tolmácsol is? – Néha. Meg az óraadás… – Így keresi meg a jövő szezonra a pénzt? – Meg a jelenlegi költségekre… – Persze, persze. Egyedül él? – Fontos ez? – Jó, pardon, nem akarok tolakodó lenni. Igaza van, maga most a tanárnőm, bánjon velem úgy, mint egy diákkal, utasítson rendre… Egy kis koktélt? – Délelőtt? Szó sem lehet róla. – Csak gondoltam, hogy oldjuk a feszültséget. – Bennem semmi feszültség sincs! Tessék! Olvassuk! – Kicsit közelebb ülök. Így. Még. Hogy jobban lássam a szöveget… Ó! Mi is ez? Ühmm. Mi is? Várjon, kitalálom! – Erre a szóra érti? Azt jelenti, hogy… – Nem, nem! A kölni! Ez az illat! Csak nem Fidjit használ? Nahát! A kedvencem! – Csak egyszerű spray. – Majd kap tőlem egy üveg Fidjit! Pardon, igen. Figyelek. – Akkor olvassuk! – És… megbocsásson, de elfelejtem, ha most nem mondhatom meg. Véletlenül van két elsőrangú jegyem a szabadtérire. Holnap estére. Igazán csak figyelmességből ajánlom fel… – Holnapra már van programom. – De estére? – Estére. És éjszakára is! Kezdhetnénk végre? Első lecke… – Milyen szigorú! Tetszik nekem, hogy ilyen kis szigorú! Köszönöm! Köszönöm, hogy nem érezteti velem a koromat! Ki nem állhatom, amikor bácsinak tekintenek… különösen az ilyen csinos hölgyek, mint maga… – Nézze, kérem… – Egyébként, most jut eszembe, alighanem egy spanyol táncegyüttes lép fel. Gyakorolhatnánk a nyelvet. Tolmácsolhatna… Persze, rendes díjért! – Tánc közben, úgy tudom, nem beszélnek. De látom, ön nem gondolja komolyan ezt a nyelvtanulást! – De, de! Csakhogy mindjárt társalgási szinten szeretném. És ha nem spanyolul, hát magyarul legalább… |