– Papa! Mit jelent az, hogy puskavégre kerül?
– Ez afféle vadászmondás. Például puskavégre került egy szép dámvad! Egy vadkan! Róka! Puskavégre került néhány nyúl, fácán, fogoly…
– Ponty.
– Pintyet akartál mondani. De a pinty csak véletlenül kerülhet puskavégre. Rá nem vadásznak.
– Én pontyot mondtam.
– Ja, vagy úgy! Az horogra. Így mondják. A halak nem puskavégre kerülnek, hanem horogra akadnak.
– Mint az ember is.
– Mi van az emberrel?
– Bemondta a rádió, hogy valaki horogra akadt.
– Ez csak olyan képes beszéd.
– Szóval az nem létezik, hogy egy ember tényleg horogra akadjon?
– Nem.
– És az, hogy puskavégre kerüljön?
– Hát…
– Igen vagy nem?!
– Igen. Az sajnos előfordul. Elég gyakran előfordul.
Tegnap a késő délutáni órákban súlyos szerencsétlenség történt a háborús térségben. Szolgálat közben N. N., az egyik hadviselő fél közlegénye a parancsnak megfelelően kiugrott a fedezékből, hogy annak rendje és módja szerint rohamra induljon. Ekkor, bár teljesen szabályosan, mégis végzetes katasztrófát előidézőn a másik hadviselő fél lövészárkából X. Y., ugyancsak közlegény, egy tömegesen gyártott típusú, hatóságilag rendszeresített géppisztolyból tüzet nyitott. A sorozat három lövedéke N. N. testébe hatolt. Nevezettet életveszélyes állapotban szállították a vonalak mögötti kötözőhelyre. Lapzártakor még nem érkezett hír arról, hogy mindezek után X. Y.-t őrizetbe vették volna; jóllehet a jogi szakértők szerint várhatóan (és nem kis eséllyel) önvédelemre fog hivatkozni. Az eddigi, előzetes vizsgálatok annyit már felderítettek, hogy a felek között soha semmiféle nézeteltérés, harag vagy gyűlölség nem volt, sőt, minthogy különböző nemzetek állampolgárai, a szerencsétlenség pillanatáig nem is ismerhették egymást. Az érthetetlen cselekedet okát a feltételezések alapján a világpolitikában kell keresni.
– Nézd, micsoda pompás hajó!
– Melyikre mondod?
– Arra, ott! A konvoj közepén. Az a gyönyörű!
– Na, várjál csak! Valamelyik repülőgép-anyahajóra mutatsz, vagy a fregattok közül arra a szélsőre? De ha jól látom, van itt nukleáris tengeralattjáró is!
– Úristen! Egy vagyont érhetnek ezek! És mekkora vagyont! Azért valamelyiket megvehetnéd nekem!
– Még mit nem?! Hová gondolsz?!
– Megérdemelném a jó bizonyítványomért…
– Hát te csak ezért tanultál, kölyök?!
– Nem, de úgy szeretnék egy ilyen csodálatos játékot! Na, jó, akkor csak egy kis dízelmotorost! Esetleg egy könnyű cirkálót!
– És az a repülő? Ahhoz mit szólsz? Nem egy Mirage?
– Inkább repülőt vennél nekem? Ha választhatok, nézd azt az ultramodern Harriert. Hát nem tökéletes?
– A mindenét! Micsoda kirakat! Az a kékség ott lenn, pontosan, mint a valóságban! Ahogy a hajók szelik a tengert. És fenn a gomolyfelhők. Igazán megtévesztő.
– Van itt A-4-es Dagger is. Na?
– Magam sem tudom. Bevallom, még én is eljátszadoznék velük.
– Aha! Szóval igazából magadnak akarsz valami szórakozást!
– Mert én legalább vigyáznék ezekre a holmikra! De ti! Mindjárt mindent tönkretesztek! Meddig tart nálatok egy játék?! Ripsz-ropsz! Máris dobjátok a szemétbe! Nem nézitek, mennyit kell érte dolgozni, mennyi pénz, fáradság! Egy ilyen jószágot meg kell őrizni! Még soha nem jutott eszedbe, milyen szép lenne majd annak idején megmutatni az unokádnak: látod, fiacskám, ez a nagypapa játéka volt!
– Mert te már annyi hajdani játékodat megmutattad!
– Nem tehetek róla, hogy elpusztultak, mi olyan időket éltünk, hogy…
– Vigyázz!!! Hasra! Fedezd magad!!!…
– A fenébe! Mi volt ez?!
– A hajó! Az a pompás hajó! Hogy lángol!…
– És a repülő is! Nicsak! Most zuhan a tengerbe! Micsoda füstcsóva! Hát megáll az ész! Komolyan mondom, megáll az ész!