Harangzúgás. A katedrális harangjai szólnak.
JADWIGA
Micsoda hőség! Nehezen bírom a terhemet, Borbála! Isten bocsássa meg türelmetlenségemet! Szemernyi levegő sincs idebenn! Nyiss ablakot, tárd ki, kérlek!
BORBÁLA
Az imént tettem be, mert hogy zúgnak a harangok!
JADWIGA
Inkább a harangzúgás, mint ez a fullasztó hőség! Levegőt! Levegőt, Borbála! Idegesen. Tedd már, amit kérek!
Ablaknyitás. A harangzúgás felerősödik.
Folyvást szólnak, folyvást!
BORBÁLA
Az érsek úr miséjére szólítanak… Az Udvart és Krakkó népét! Felségedért imádkoznak Sziléziai Szent Hedvighez, Felséged védőszentjéhez, hogy szerencsés legyen a szülés. Az orvosok ugyanis…
JADWIGA
Tudom! Aggódnak! Hónapok óta pihentetnek… de meddig tart ez, Borbála? Oly nehéz ebben a forró nyárban! Ismét türelmetlenül. Kintről is csak hőség áramlik be!…
BORBÁLA
Azért is csuktam be az előbb az ablaktáblákat, mert a palotafalak jobban őrzik a hívességet.
JADWIGA
Megint kivert a víz!
BORBÁLA
A nedves kendő… Majd én! Így! Ez enyhít!
JADWIGA
Jobban kellene tűrnöm az állapotomat. Ha szentjeink állhatatosságára gondolok, elfog a restellkedés. Szent Erzsébet, András király lánya micsoda poklait járta meg a szenvedésnek! Vagy a másik királylány, az apáca Margit! Örömmel fogadott minden kínt. Zokszó nélkül! Megalázkodott…
BORBÁLA
Száz esztendőknél is régebbi históriák ezek! Micsoda világ lehetett abban a kolostorban, a Nyulak szigetén! Úgy élt ott szegény Margit királylány, akár egy koldus! Tetvesen, rongyokban!
JADWIGA
Csendesen. Ő is áldozat volt! Feláldozták… Jézus jegyese! Korbácsolta magát, piszkos munkákat végzett önként… boldogan. Mindig is ámulattal hallgattam, amikor a klarissza nővérek beszéltek róla. Csodáltam, de taszított is. Uram bocsá’ rémisztett a története… Sohsem voltam sem méltó, sem alkalmas ekkora alázatra! Talán mert gyengébb vagyok…
BORBÁLA
Gyenge?! A lengyel királynő? Aki Nagy Lajos örökébe lépett a lengyel trónon? Jadwiga királynő?! Egy hatalmas birodalom tiszteli bátornak és bölcsnek asszonyomat!
JADWIGA
A bátor és bölcs királynő egész éjjel jajgatott és sikoltozott. Szégyellem magam, Borbála!
BORBÁLA
Ó, ha elmondanám, mekkora kínokat álltam ki első gyermekem világrajöttekor! Micsoda nehéz vajúdás volt! Azt hittem, belepusztulok!
JADWIGA
Azt mondod, féltél, hogy belepusztulsz?! Lásd, engem is ez a félelem kísért! Az érsek úr is azért celebrál könyörgő misét, mert a doktorok tartanak valamitől?! Sokára adta meg az Úr, hogy gyermekem legyen. Huszonhat esztendős vagyok, az udvari orvos is mondta, hogy ilyenkor már nehezebb az első szülés… De különben is, talán nem is lett volna már szabad…
BORBÁLA
A doktorok csak óvatosak. Azért rendeltek szüntelen pihenést… Mind jajgatunk, sikoltozunk, amikor jönnek a szülési fájdalmak, de aztán mindent feledtet az öröm! Amikor keblünkre vesszük a porontyunkat! Már bocsánat, hogy így említem a kis trónörököst! Micsoda boldogság! Majd meglátja, asszonyom!
JADWIGA
Aggodalmasan. Ott kellene lennem az érsek úr miséjén. Úgy illene!
BORBÁLA
Azt az Úristen sem kívánná! Mi is lenne, ha ott szülne a katedrálisban? Bízzuk az imát az érsek úrra! Meg a Szentatyára!
JADWIGA
Igaz is! Őszentsége keresztapa akar lenni! Szünet. Adj innom, Borbála!
BORBÁLA
Citromos víz. Édes dinnyét is adhatok, jegeltem.
JADWIGA
Csak ez a víz. Így… Iszik. A doktor? A bába?
BORBÁLA
Mind kinn várakoznak az előteremben. Mind, ahány segítség csak szükséges. Ha itt az idő, máris jönnek!… A többiek, az egész udvar a misén. Ulászló király úr is! Meghagyta, azonnal hívassuk, ha történne valami…
JADWIGA
A király úr megkedvelte a szertartásunkat. Már rögtön az elején. Elkápráztatta a papok díszes ornátusa, a tömjén, a latin imák meg az ének. Nem rest térdre borulva hallgatni a misét.
BORBÁLA
Csakhogy hívségét bizonyítsa!
JADWIGA
Borbála! Akármennyire is a bizalmasom vagy, nem beszélhetsz így a királyról!
BORBÁLA
Márpedig kikívánkozik belőlem az igazság! Mert biz’ az igazsághoz tartozik, hogy IX. Bonifác pápának szól ez a nagy hívségmutatás!
JADWIGA
Éles a nyelved! Különösen ma!
BORBÁLA
Hiszen kicsi kora óta szolgálom Felségedet! Születése óta! Az anyám Felséged felséges királyné anyjánál volt udvarhölgy. Én sok mindenre emlékszem! Elébb dajkája voltam Felségednek, odahaza Magyarországon, hát hogyne nőtt volna a szívemhez? Aztán Ausztria és megint csak Buda! Gondjaimra bízta volna Erzsébet királyné asszony süldő lánykáját, lengyel koronával a fején, ha nem úgy kezelt volna, mint családja leghűbb szolgáját? Szabad volt nekem mindig is megmondanom az igazat!
JADWIGA
Tudom érdemeidet, de azért az Anyaszentegyházról csak tisztelettel szólhatunk. Még én is!
BORBÁLA
Márpedig nekem örökre tüske a szívemben, hogy mekkora áldozatot követeltek az én szeretett Hedvig királykisasszonyomtól, amikor Jadwiga lett, a politikusok meg a papok! Fel van vésve minden az emlékezetemben! A boldog napok… meg a boldogtalanok is!
JADWIGA
A boldogtalanokat ne juttasd eszembe! Éppen most ne! Amikor gyermeket várok… – Csendesen – de nem az ő gyermekét!
BORBÁLA
Nahát! Nekem is ez fáj, asszonyom!
Kis csend.
JADWIGA
Mennyit álmodoztam királyi gyermekeinkről… a születendőkről! Már Bécsben is! Neveket adtunk nekik játék közben!… Bárcsak az Ő gyermekét viselhetném itt, a szívem alatt!
Fuvola szólal meg lágy dallam, a szöveg alatt halkan kísér.
Négyéves voltam… Vilmos meg nyolc. Hófehér ruhát adtak rám, arannyal hímezve. Aranyban, bársonyban állt mellettem ő! Két gyermek, a házasságkötés szertartásának igézetében. A haimburgi bíboros összeesketett minket egy életre. Lipót, Ausztria hercege, és apám, Lajos király egymásnak szántak bennünket. A magyar trónra. Milyen szép volt… szőkén… milyen ragyogó volt Vilmos tekintete. Felnéztem rá, a nagy fiúra!… Ahogy kacagott játék közben!… Egyszer, Bécsben, a palotakertben, nyáron… emlékszem, leáldozóban volt a nap, felhevülten futkároztunk, s elgurult a labdám. A díszbokrok között kerestük, hajladozva. És akkor a kezemhez ért… maga felé fordított, és megcsókolta az arcomat. Éreztem puha, nedves ajkát… A fuvola megszakad, Jadwiga feljajdul fájdalmasan. Auuuu!… Jajjj…
BORBÁLA
Riadtan.
Asszonyom! Az orvost?…
JADWIGA
Nem… hagyd még… Csak beléhasított… de már semmi… Szünet. Mit gondolsz, fiú lesz? A fiúk kínozzák meg így az anyjukat?
BORBÁLA
Ulászló király úr fiúért fohászkodik…
JADWIGA
Úgy is van, férfi kell az uralkodásra. Én sem maradhattam sokáig egymagamban királynő a lengyel trónon. És apám halála után, odahaza Magyarországon Mária nővérem, aki örökölte a jogart, még Erzsébet asszonyanyám segítségével sem bírt az elégedetlenkedő, férfiuralmat akaró főurakkal! Bemesterkedték Apuliából Kis Károlyt! Szegény! Ha tudta volna, micsoda csúfos végre jut a pártoskodásban! Gara nádor! ő eszelte ki meggyilkoltatását a királynők érdekében. De micsoda rettenetes vérbosszút szült a merénylet! Nővérem fogságban sínylődött, megalázva, szegény anyámat meg, kövekkel a nyakában a jeges folyóba ölték! Szörnyűség!…
BORBÁLA
El ezekkel a borzasztó históriákkal mostan, el velük, asszonyom!
JADWIGA
De hányszor eszembe jönnek! Ezért óvakodtam mindig a fegyverektől, ezért bíztam magam mindig a józan észre! Nem könnyű a mi korunkban egyszerű és tiszta kezű uralkodónak lenni! De mindig erre törekedtem… Feljajdul. Már megint! Ahogy rohamokban rám tör… Talán fiú lesz! Talán megadja az Isten, hogy ne leányt hozzak a világra, keserves szenvedésre! Magyarországon is csak Zsigmond tudott aztán rendet tenni! Amikor elvette Máriát… Csendesebben. Mária megkaphatta, akit apánk választott neki. A brandenburgi őrgrófot! De én nem… Szünet. Fohászkodjon is Jagelló Ulászló fiúért, fohászkodjon csak!
BORBÁLA
Már amennyire ért az ilyesmihez!
JADWIGA
Megint megfeledkezel magadról?
BORBÁLA
Csak annyit akarok mondani ezzel, hogy a király urunk kereszténysége nem sokat ér!
BORBÁLA
Csupán megferedőzött a keresztvízben!
JADWIGA
Te talán jó keresztény vagy? Én talán jó keresztény vagyok? Olyan, akit Jézus befogadhat országába? És a keresztény Európa? Keresztény e azon kívül igazán, hogy annak vallja magát?! Kis csend. Ulászló király van olyan keresztény, mint más uralkodók a Visztulától nyugatra! Maga Orbán pápa ismerte el bullában, hát nem illő kételkednünk benne! Meg aztán lenne-e IX. Bonifác egy Jagelló-gyermek keresztapja, ha nem tartaná királyi atyját az Egyház hű fiának?
BORBÁLA
Makacsul. Politika!
JADWIGA
Szeretettel. Talán egy államtanácsos veszett el benned, asszony?
BORBÁLA
Elég régen csetlek-botlok az udvaroknál! Konyítok a politikához. Nem a kormányzáshoz, csak a praktikákhoz. Ha nincs a szépséges Hedvig királyleány… vagyis akkor már a kis Jadwiga királynő, ha nincs a csábító lengyel trón, a nagybirodalmi törekvés, a litvánok még ma is pogányok lennének Jogaila nagyfejedelmükkel együtt!
JADWIGA
Rendreutasítón. Emlegesd tisztességesen! Jogaila nagyfejedelem II. Wladiszláv Jagelló néven lengyel király! Csend. Máskülönben pedig… minden Isten rendelése szerint történt!
BORBÁLA
Meg Orbán pápa akarata szerint! Emlékszem én arra a bullára 88-ból! Nem csak a litvánok megtérését méltatta őszentsége, de valakinek össze is törte a szívét!
JADWIGA
Miért emlékeztetsz ezekre a dolgokra éppen ma? Miért? Amikor egy Jagelló-örököst készülök világra hozni? Ő majd a trónusnál is alaposabban összeköt minket! Igen! Ez lesz a végső kötelék! Apa, anya, gyermek! … Némi csend után. Miért piszkálod a múltat?
BORBÁLA
Sokára. Szívébe látok asszonyomnak!
JADWIGA
És ottan mit látsz vajon?
JADWIGA
Mert talált, tiltakozik. Nem, nem! Tévedsz! Hit van a szívemben. Isten szent akaratába vetett hit. Hűség és engedelmesség. Az én életem az országé. A birodalomé. A népé. Már réges-régen felhagytam minden más vággyal! Egyetlen célom: szolgálni!
BORBÁLA
Felhagyhatunk a vággyal, de nem űzhetjük ki szívünkből a csalódás fájdalmát.
JADWIGA
Most már elhallgass!… Szünet. Na! Nem akartalak letorkollni! A csalódást mondod? A csalódás fájdalmát?… Rám szállt a lengyel trón. Koronám alá tartoznak a litvánok… ruténok… védelemre szoruló népek… Igaz, apám Mária nővéremnek és majdan Zsigmond sógoromnak szánta ezt a jogart, de halála után másként döntöttek az öröklésről. Engem hoztak Krakkóba. Szegény anyám a kíséretünkkel!… Mennyire aggodalmas volt, istenem!
BORBÁLA
Lehetett is! Én is ott voltam! Galádul fogadtak a nemesek 83-ban. Hiába volt a koronázás, menekülni kellett. Amiatt a Žiemvit-féle összeesküvés miatt. Csak másodjára, 84-ben tértek egyezségre a főurak. Csak akkor fogadták el Felségedet. Akkor aztán Oppeln hercege, László úr kezébe vette az irányítást!
JADWIGA
Az én kemény kezű főtanácsadóm és gyámom! Apám jó embere! Aki sok más szolgálata mellett Morvaországban is rendet csinált. Hát rá bízták az én ügyemet is! El is igazította! El. Nagyon, de nagyon is!
BORBÁLA
Számító öregember! Sohsem szerettem! Itt, Krakkóban sokáig nem is engedett asszonyom közelébe. Tudta, hogy Vilmos herceghez húzok… és azt akarom, hogy Jadwiga királynő boldog legyen!
JADWIGA
Ugyan, mi a boldogság? Végeznünk kell becsülettel a feladatunkat, és bűntelennek kell lennünk Isten előtt!… Kitört. Nem!… Igazad van, Borbála! Kell még más is! És azt akkoriban elvették tőlem! Megismertem gyerekként, és csakhamar el is veszítettem a boldogságot! És most is félek… Félek, hogy amit oly szépen mondtál a porontyról a keblünkön… félek, hogy már az sem tehet boldoggá!… Feljajdul. Jájj, most megint… a fájdalmak…
BORBÁLA
Majd én… segítek… Nyugton kell lenni… megmondták… de ha érzi, hogy máris?…
JADWIGA
Fájdalmas nyöszörgéssel erőtlenül. Nem, nem… mindjárt elmúlik… még ne! Még nem! Hirtelen kiáltva. Még neeee!… Csendesebben. Még ne legyen…
BORBÁLA
Jól van, jól van… megvárjuk szépen…
JADWIGA
Adj valamit. Hűsítőt…
BORBÁLA
Van füge, datolya… Nagyszemű szőlőt is küldött Zsigmond úr hazulról.
JADWIGA
Idáig kívántam mindent mohón, de most nem kell. Különben sem vagyok kíváncsi Zsigmond ajándékaira! Mióta Mária nővérem meghalt, Zsigmond megveszett. Viselkedésével viszályt szít az urak között. Rossz vége lesz megint! Szegény, szerencsétlen magyarok… de értenek a békétlenkedéshez!
BORBÁLA
Egy korty jeges víz…
JADWIGA
Iszik. Köszönöm. Ez most jó…
BORBÁLA
Azért csak óvatosan. Hirtelen indulhat a szülés. A karosszékbe? Odavezessem?
JADWIGA
Jó lesz itt az ablaknál. Látom a tornyokat, az eget Wawel bástyái fölött… meg a madarakat! Nézd, hogy köröznek… Kis csend. Oppeln hercege! sólymokat röptetett. Egyszer megmutatta a madarait. Gyönyörködött a vadászszenvedélyükben. Rettegtem a szárnycsapkodásuktól, és furcsállottam, hogy bőrsipkát húznak a szemükre. Azt mondta akkor: tőlem függ, meddig élhetnek szenvedélyüknek, hogy meddig szabadok! A gyámom volt… úgy bánt velem, mint a madaraival. Ismerte apám akaratát, mégsem engedte mellém a Habsburg herceget. Pedig Vilmos eljött utánam Krakkóba, de elüldözte. Alig láthattam.
Megszólal a fuvola. Meg-megszakadva a párbeszéd alatt marad.
AJTÓNÁLLÓ
Oppeln hercege!
OPPELN
Kis királynőm! Sietve jöttem, hallom, közölné velem óhaját!
JADWIGA
Nem óhaj, parancs! Engedjék hozzám Vilmos herceget!
OPPELN
Itt volt, láthatták egymást! Kértem, vegyenek búcsút. Az ifjú herceg hazatérőben van Ausztriába!
JADWIGA
Még Krakkóban van! Tudom! Érzem!
OPPELN
Némi gúnnyal. Ó! Érzi! Milyen bájos!
JADWIGA
Ön úgy bánik velem, mint egy gyerekkel! Koronás királynő vagyok!
OPPELN
Én pedig főtanácsadója és gyámja! Hedvig királylány és Vilmos Habsburg herceg frigyének vége!
JADWIGA
Hogy volna vége?! Szentesítették! Vilmos azért érkezett Krakkóba, hogy megerősítsük házassági szerződésünket!
OPPELN
A pápa Őszentsége már megindította a korábbi házasságkötést felbontó processzust.
JADWIGA
Ki kérte erre Őszentségét?! Mert én nem! És Vilmos sem! Lipót herceg sem! Az égvilágon senki sem! Mit akar a pápa?!
OPPELN
Őszentségét Isten vezérli cselekedeteiben!
JADWIGA
Márpedig én Vilmossal akarok beszélni! Beszélnünk kell! Ez a mi kettőnk ügye! Szeretem! És ő is szeret engem! Ez az ügy csak ránk tartozik!
OPPELN
Mint főtanácsadója és gyámja kötelességem figyelmeztetni, hogy az uralkodók magánéleténél, egyéni érdekeinél vannak fontosabbak is.
JADWIGA
Mi megesküdtünk egymásnak!…
OPPELN
Éppen ezért alkalmat adunk rá, hogy a királynő a papság jelenlétében, a Wawel székesegyház oltára előtt ünnepélyesen visszavonja gyermekkorában tett ígéretét…
OPPELN
És most engedelmével, távozom…
Fuvola megszakad.
JADWIGA
Feljajdulva. Jajj!… Borbála!…
JADWIGA
Megint… Jönnek a fájások. Ezek most erősebbek!
BORBÁLA
Sétálgasson, asszonyom! Majd én segítem. Úgy, úgy… kezünket a hasunk alá… hogy tartsuk a terhet… Magam is le-fel járkáltam mindig, míg el nem jött a perc… Jobb így?
JADWIGA
Most csitult csöppet… Szünet. … Már nem is harangoznak, tán szellő is jár, megint nyithatnál ablakot. Micsoda forró július! Hanyadika van ma?
JADWIGA
Auuu… megint. Add a kezed…
BORBÁLA
Úgy, úgy, csak lassan, szépen…
JADWIGA
Megöregedtél, Borbála. Lassan jársz.
BORBÁLA
Most csak lassan kell, óvatosan, lassan…
JADWIGA
Bizonyára vége a misének.
BORBÁLA
Akkor pedig várhatjuk a királyt!
JADWIGA
Tizenhárom éve vagyok a felesége, de még mindig rám tör a heves szívdobogás, ha közeledik.
BORBÁLA
Úgy kellene, hogy a szerelemtől verjen hevesebben…
JADWIGA
Úgy kellene, de nem úgy van. Még ma is érzem rajta a pogányszagot. Ahogy az első időkben… Amikor találkoztunk… amikor megmondták, hogy vele kell majd élnem…
Fuvola szól ismét – a szöveg alatt.
OPPELN
Királynőm, kezedben Kelet-Európa sorsa. Országunk érdeke úgy kívánja, hogy megbékéltessük Európa utolsó pogány népét, Lengyelország szomszédját, az örökösen haddal fenyegető litvánokat. Ha elfogadod férjedül Jogaila litván nagyfejedelmet, Isten szent akaratát teljesíted be. Jogaila ismer és rajong érted, s követeivel gazdag ajándékot küldött hódolatául. Hallgatsz? Királynőm, meg kell ismerned őt…
JADWIGA
Ismerem. És nem óhajtóm őt!
OPPELN
Vitéz és derék férfiú. Tapasztalt uralkodó. Sok nagy csatát vívott és számos győzelmet aratott ellenségei fölött. Népe isteníti!
OPPELN
Ígéretet tett, hogy egész népével megtér a római hitre, ha elfogadod a kezét.
JADWIGA
Krisztus nyájába alku árán akar bejutni?
OPPELN
A főpapság igen óhajtaná.
OPPELN
De mondhatnám: parancsolja, hogy így legyen!
JADWIGA
Nem tetszik nekem az efféle parancsolgatás! Hát nem én vagyok a királynő? Nem én viselem a koronát? Nem az én kezemben a jogar?
OPPELN
Belátom, áldozattal jár kívánságunk teljesítése…
JADWIGA
Tehát ön is a főpapsággal tart?
OPPELN
Meg a főurakkal. Szünet. Igen, tudom. A szerelmes királynő sokat veszít. De Lengyelország és Róma sokat nyer ezzel a házassággal. Sőt, az egész, művelt keresztény világ! A történelem majd dicsőségesnek fogja ismerni uralkodásának évtizedeit, bölcs döntését egy erős birodalom megteremtésére. A lengyel–litván perszonálunió létrehozása rád vár, királynő!
JADWIGA
Még nem enged. Jogaila számomra idegennél is idegenebb!
OPPELN
Ismétlem, megtér Anyaszentegyházunkba!
JADWIGA
Akkor is! Én a klarisszáknál nevelkedtem. Hogyan érthetnénk meg egymást? Nyugaton éltem, ő Keletről jön… táltosok, sámánok földjéről, kíméletlen csatákból! Ő maga is vad és kíméletlen. És gyilkos!
OPPELN
Talán csak: gyilkolt! Katona. Fegyverforgató hős. Hát gyilkolt.
JADWIGA
Még érvel. Lemészárolta a tulajdon nagybátyját, csakhogy megkaparintsa a hatalmat. Unokafivérét is megölte volna, ha az női ruhában el nem menekül. Két éve sincs ennek! Még kezén rokonai vére! És ezt a kezet fogadjam el?!
OPPELN
A keresztvíz lemossa a vért. Isten megbocsátja vétkeit.
JADWIGA
Vérontással jutott előbbre!
OPPELN
Királynőm! Fiatalsága miatt, bár művelt, és uralkodók között nőtt fel, nem ismerheti eléggé a politikát. Kiket oly nagyon tisztelünk: királyok, főurak – vérontás nélkül aligha juthattak volna uralomra vagy hatalomra! Már megbocsásson… Még ha mások gyilkoltak is helyettük!
JADWIGA
Tudom, Oppeln hercege! Ön sem kímélt senkit Morvaországban. Vagdalt kardjával sokakat.
OPPELN
Akiket kellett. És persze atyjaura, jó Lajos király parancsára és hatalmának védelmében. Ezt tegyük hozzá! Tehát, királynőm?
JADWIGA
Elbizonytalanodva. Gondolkodnom kell…
OPPELN
Ne sokáig. Ugyanis mi már döntöttünk. Jogaila követei csakis jó hírrel térhetnek meg urukhoz…
A fuvola sikoltva elhallgat.
JADWIGA
Azt hiszem, kezdődik!
BORBÁLA
Még eltart egy kis ideig, asszonyom! Három fiúnak adtam életet, van tapasztalatom. De ne aggódjon, készenlétben áll mindenki. Ha szólok nekik, rögvest itt teremnek.
Távolról majd közelebbről az őrség jelenti a királyt. „A király!”
Ó, igen… Ulaszló urunk érkezik!
JADWIGA
Maradj mellettem… maradj csak mellettem, Borbála!
ULÁSZLÓ
Beközelít. Királynőm! Az érsek úr ékesszólóan prédikált nemzetünk nagyságáról, a keresztény hit dicsőséges terjedéséről és erősödéséről, melyet neked köszönhet Európa és ez a birodalom! Milyen büszke voltam rád!…De szép vagy! Megszépít ez a drága teher! Milyen kitelt az arcod… a bőröd bársonyos… Ha megölelhetnélek!… Borbála, vigyázz asszonyodra, nagy embert készül világra hozni! Egy hatalmas birodalom leendő urát!… Hogy érzed magad? Jadwiga! Jól vagy? Ha láttad volna, hogy tombolt a nép, amikor az érsek úr arról beszélt, hogy minden órában megérkezhet a trónörökös! Köszönöm neked, királynőm! Remélem, fiút szülsz nekem, erős, szép fiút! Szépen domborodik a hasad. Hegyes. Ez csak fiú lehet! A sámánok csak ránéztek a viselős asszonyokra, és megmondták, fiú lesz-e vagy lány?! Hangváltással. Á, déligyümölcs! Datolya… dinnye! Szőlő! Csak nem Zsigmond sógor küldeménye? Hallom, asszonyokkal hancúrozik, mióta megözvegyült! Nagy nevetéssel. Kitört belőle a brandenburgi kan! Felkorbácsolta szenvedélyét a harminckét nemes úr lemészárolása!…
JADWIGA
Fojtottan. Nem kívánok erről hallani ebben az órában!
ULÁSZLÓ
Semmi baj, semmi baj! De melyik leendő apa nem részegül meg, ha várja a trónörökösét? Hát ettől bennem ez a szilajság… szépségem! Mmmm… Micsoda zamatos szőlő! Alighanem Dalmáciából. Ott terem ez a kecskecsöcsű… Nevetés. Ha akkor, Mária nővéred halála után sikerül hadaim élén eljutnom Budára… Hiszen jog szerint téged illetett Mária után atyátok koronája… Zsigmond már nem lenne sehol. De az esztergomi érsek túljárt az eszemen. Elárultak… ő pedig megerősítette a határt. Pedig milyen könnyen ment volna! Zsigmond lenn csatározott a törökkel meg az oláhval, csodálkozott volna, ha hazalovagol… Harsány nevetés. Na, de így is jó! Jutunk mi még a magyar trónra, ha másként nem, hát az elsőszülöttünk majd rátelepszik egy szép napon! A Jagelló-dinasztia! Itt a Jagelló-dinasztia jövője az én drága kis királynőm hasában… Nevetés. Szép a sógortól, hogy nem tart haragot, és ilyen ízletes szőlőt küld… Kis asszonyom! Királynőm! Sápadt vagy!
BORBÁLA
Sűrűsödnek a fájdalmak!
ULÁSZLÓ
Az a jó! Akkor nemsokára halljuk a kiskölyök rívását!
BORBÁLA
A királynőnek még pihennie kell… erőt gyűjteni…
ULÁSZLÓ
Hej, nálunk az asszonyok úgy szültek a pusztán, hogy csak leguggoltak egy gödör fölé, aztán már ki is pottyantották a gyereket! Nevet. Edzett nép a mienk! Persze a fejedelmi udvarnál külföldi orvosok, miegymás…
JADWIGA
Csendesen. Nem, ezt nem bírom…
ULÁSZLÓ
Nem veszi figyelembe. Hanem azok a lefejezések! Zsigmond elvetette a sulykot! Jó, jó, lázadoztak ellene a nemes urak országszerte. Szították az elégedetlenkedést. De akkor is! Vérfürdőt rendezni!?
JADWIGA
Erőteljesebben. Nem bírom!!! Ezt nem bírom!!!
Némi szünet.
ULÁSZLÓ
Csak azt mondom, hogy rossz politika. Előbb békességet ígér a lázadóknak, aztán tőrbe csalja őket, bilincsbe verve viszik őket Budára! Persze, hogy megmakacsolták magukat! Csak álltak konokul, Zsigmond előtt, egy szóval sem köszöntötték a királyt, de még csak főhajtással, térdhajtással sem! Na, több se kellett neki! Nyissz a fejeket, sorban!… Kont Istvánét is. Pedig az valamikor nádorispán volt, meg a király jó embere…
JADWIGA
Rosszullét kerülgeti. Nem akarom hallgatni! Nem!…
ULÁSZLÓ
Ontottam vért én is eleget. De politikusan. Aki gyilkol, csak akkor tegye, ha erős a hatalma. Márpedig Zsigmondnak most nem áll jól a szénája!…
JADWIGA
Üvöltve. Hallgasson! Kértem, hogy hallgasson!!! A halálba akar kergetni???!!! Gyűlölöm! Gyűlölöm!!!
Döbbent csend.
ULÁSZLÓ
Vészjóslón. Mit mond a királynő?! Jól hallottam?!
Némi szünet.
JADWIGA
Megszelídülve. Gyűlölöm… azt mondtam, gyűlölöm az ilyesmit, amiket mond. Hát nincs tekintettel a király a hitvesére? A születendő gyermekére?!…
ULÁSZLÓ
Kedvesem! Bocsásson meg! Igazán nem gondoltam arra, hogy ez zavarja! Szórakoztatni akartam… De ha nem… Ugyanis mennem kell, a nuncius vár! A futár készen áll, amint felsír a gyerek, indul Rómába a hírrel! Borbála! Segíts az asszonyodnak, nézd mindjárt elájul… Királynőm! Légy boldog, rokonságban leszünk a pápával!… Távozik.
BORBÁLA
Rosszul van, asszonyom?! Királynőm!
JADWIGA
Csendesen. Ilyen lesz ő is.
JADWIGA
Míg beszélt itt, váltig az járt az eszemben, hogy éppen ilyen lesz ő is! Kétségbeesve. Ó, Istenem! Olyan lesz, mint az apja! Olyan lesz, és nem fogom szeretni! Majd nem tudom szeretni! Borbála! Hallod ezt?!
BORBÁLA
Isten ellen való vétek ilyesmire gondolni! Bocsássa meg az Úr!
JADWIGA
Hogy megrettentem akkor is, amikor a kíséretével megérkezett Krakkóba. Úgy jött, mintha legyőzött volna, s vinne, mint egy zsákmányt! Az esküvőnkre érkezett. Öregnek láttam az én ifjú Vilmosomhoz képest. Pedig csak harminchat éves volt, de én tizenhárom! Tizenhárom!…
BORBÁLA
Ó, milyen szép, csinos, szemrevaló lányka volt Felséged!
JADWIGA
Beleborzadtam a gondolatba, hogy ennek az embernek adom a testemet. A szívemet… úgy éreztem, megbecsteleníteni jött engem a főurak meg a főpapok kedvére!
BORBÁLA
Nem tesz jót ilyesmit emlegetni! Nem szabad!
JADWIGA
Tudom. Tudom, tudom! Bátornak kell lennem, mint eddig! Mint mindig! De most zavar van a szívemben, Borbála… És a fájások! Hadd támaszkodjam rád. Kísérj az ágyig. Lefekszem… Így… Kis jajongás és nyöszörgés közepette. Jaj… hadd dőlök le. Így kell maradnom talán… Most már jobb lesz így… érzem… Gyere, add a kezed… Tedd ide a kezed. Ez megnyugtat. Mindig is erőt adtál nekem. Hiszen tudod, mennyire hiányzott nekem az anyám. Korán elszakítottak mellőle. De te, Borbála, mindig mellettem voltál.
BORBÁLA
Mindig, asszonyom!
Kis szünet.
JADWIGA
Azt mondják… azt hallottam, hogy egy oxfordi professzor, tudós ember, bizonyos John Wyclif az egyház uralma ellen írt könyvet.
BORBÁLA
Teremtő Isten! Még ilyet!?
JADWIGA
Azt sem átallotta követelni művében, hogy szűnjék meg a pápaság…
JADWIGA
Igen, magam is félve hallgattam a krakkói egyetem egyik teológusától. Mélységesen elítéltem ezt az eretnekséget! De azért… Úristen! Hogy mennyire félek még neked is megmondani, Borbála! Megértettem.
JADWIGA
Megértettem, hogy nem az Úr Jézus ellen vagdalkozik, csak azok ellen, akik földi hatalommá rontották az Égit! Márpedig azoknak én is csupán jó keresztény királynőként adom meg a tiszteletet. De imáimmal külön utat keresek az Atyához. A gyóntatómnak is megmondtam, amikor feloldozást kértem más bűneim alól.
BORBÁLA
Ugyan miféle bűnök lehettek azok? Amikor Felséged olyan szentéletű, tiszta lélek!
JADWIGA
Kevély vagyok! Büszke! Ezek Isten előtt nem kedves tulajdonságok!
BORBÁLA
Ugyan, hogy lehetne kevély és büszke az, aki együtt érez a néppel, aki tanítja őket, kórházakat létesít, törődik a parasztok sorsával?! A ruténok is hogy áldják a nevét! Hogy a keresztség után is meghagyta nyelvüket, szertartásaikat! Hát lehetne egy kevély uralkodó az Atyától rendelt apostoluk?
JADWIGA
Igen, tudom, a krakkói noviciátus, a prágai teológiai kollégium… sokat fáradozok mindezért, hálás vagyok az Égnek, hogy megtehetem. De nincs és nincs és nincs a szívemben szeretet a férjem iránt! Csak eltűröm kevélyen, büszkén… őt, a sorsomat, a szerepemet!… Auuu! …
BORBÁLA
Most ne gondoljon másra, csak erre a világra kívánkozó kicsikére!
JADWIGA
Ez is bűn, látod, hogy nem rá gondolok… ahogy egy anyához illene… Képek gyötörnek, mintha lázam lenne. Borbála! Emlékszel arra a februári napra? Amikor oltár elé vezetett? Akkor is büszke voltam… büszke, de majdnem ott haltam meg… Micsoda dermesztő pillanat volt!
BORBÁLA
1386. február 18.! Hogyne emlékeznék! Mekkora hó volt! A szánok megcsúsztak a jégen… de az emberek ott tolongtak Krakkó utcáin és éljeneztek…
JADWIGA
Egy idegen férfi állt mellettem. Egy idegen ember az oltár előtt. Egy egész életre egy idegen… Vilmosra gondoltam közben… az én Vilmosomra, amikor Isten előtt esküt tettem… Ez is bűn, Borbála!
Megszólal egy lant, és egy ifjú éneke.
Ha nem vagy is mellettem, hercegi hölgy,
Véled járom az erdőt a rétet.
Az ég meg a tó mind arcodnak képét
tükrözi, míg lovam büszkén léptet…
JADWIGA
Vilmos hangja csengett a fülemben. De nem sírtam. Álltam büszkén az érsek úr előtt… Aztán a palotában… Bejött a szobámba. A férjed vagyok, mondta és én dermedten néztem ezt a pogányból kereszténnyé vált nagyurat. Maga felé fordított, nem törődött az ellenkezésemmel. Mintha egy fogoly lányt kapott volna keze közé a pusztában, valahol a hómezőkön…
Tompa dobütések. Éles fuvolahang.
ULÁSZLÓ
Naaa! Légy kedvesebb! Csak hadd fogjam két tenyerembe arcodat! Ne félj! Nem hálok veled, de most már jogom van hozzád! Hogy itt legyek! Hogy gyönyörködjem benned, te magyar királyleány!
JADWIGA
A királynő vagyok!
ULÁSZLÓ
Nevetve. Tudom, tudom! Kis királynő! Királynő vagy, de Oppeln hercege irányít mindent! Szép királynő! Karcsú vagy, mint a tengerparti nád! És úgy is állsz itt, mint nádszál a jeges parton! Lásd, Krisztus hitére tértem miattad! Odahagytam őseim hitét! Pedig amikor atyám, Algirdas nagyfejedelem örökébe léptem, még kilenc éve sincs, hogy pogány szokás szerint holttestét elégettük, és tizennyolc gyönyörű hátaslovát mellé temettük, megfogadtam, hogy végsőkig harcolok a keresztesek meg a térítők ellen. És most itt vagyok… meghódított szépséged! Hagytam, hogy népemet kihajtsák a folyókhoz, és rájuk zúdítsák a keresztvizet… Hej, ha a hazámban lennénk, most lóra kapnék veled, és vágtatnánk, vágtatnánk a szélben… a hajad lobogna, átölelnélek…
ULÁSZLÓ
Mondom, ne félj! Hadd nézzem a szemed. Sokára lesz még, hogy gyermeket szülhetsz nekem! De akkor majd fiút! Fiút szülj nekem, szép Jadwiga!…
Éles fuvolahang.
JADWIGA
Felülvölt a fájdalomtól. Jajjj! Borbála! Most!… most már!… Segíts, hamar… szólj hogy jöjjenek! Itt van… megindul, érzem… Borbálaaa! Segítsenek!…
BORBÁLA
Máris, asszonyom, máris!…
Vad dobszó, sikoltó fuvola, hangzavar. Közben Borbála szaggatott szövege, közel, távolodva, majd újra közel.
BORBÁLA
Hamar, siess, te lány!… Amit a doktor mond? Vizet!… Vizet hozzatok! Valaki fusson a királyért!… A kendőket! A kendőket, gyorsan! Látom, már kinn van! Csak nyomja, asszonyom, bátran!… Mindjárt meglesz, mindjárt!… Most! Most még egyszer, asszonyom, most!… Itt van! Itt van ő!… Lányka! Hát mégiscsak, lányka! Ó, asszonyom!
Pillanatnyi csend.
Miért nem sír fel?! Doktor! Mi történt?! Uramisten! Tartsák fejjel lefelé a porontyot! Ütögessék! Naaa! Na! Miért nem sír fel?!
Újra az előbbi dobszólós, fuvolás hangzavar.
Jaj, mennyi vér! Vérzik! Királynőm! Drága kis Hedvigem! Asszonyom! Jeget! Jeget hamar a dézsából! Hozzátok már!!! Hasára! A jég megállítja a vérzést!… Itt a király! …
ULÁSZLÓ
Beközelít. Hol a gyermek! Hol a fiam?! Hadd lássam! Fiút szült?… Hát lány lett, mégis?!…
Csend.
Miért hallgattok?! Mi történt?! Jadwiga! Mi van vele?! És hol a gyermek?!
BORBÁLA
Istenem, Istenem, ne hagyd meghalni őket!
ULÁSZLÓ
Meghalni?! Miket beszélsz?!
JADWIGA
Elhalóan. Nem látok… nem látok semmit… Fényt! Nyissatok ablakot!… Fényt! Fényt!…
ULÁSZLÓ
Jadwiga! Én vagyok itt, a férjed! Nézz rám! Milyen sápadt…! Jadwiga! Szeretlek! Nézz rám! Nézz rám!!!
Egyetlen dobütés, gyors fuvola sikoly.
Mennyi vér! Az ő drága vére!…
BORBÁLA
Hát ezt érezte… ettől félt!
ULÁSZLÓ
És a gyermek? Hát legalább őt?! Vagy ő sem?!…
BORBÁLA
Az Úr akarta így! Imádkozzunk!
ULÁSZLÓ
Nem, nem! Nem hagyhat itt! Jadwiga! Szépséges királynőm, nyisd rám a szemed! A birodalmad kéri! Könyörög az ország!…
BORBÁLA
Másmilyen birodalomba tér már. A szentek közé. Isten boldogtalan szentje…