Gregorián dallam, szerzetesek éneke. Elhalkul. Kódex-másoló barát hangja, amint lúdtolla percegése közben motyogja az írottakat.
MÁSOLÓ BARÁT
Anno Christi… 1173… Béla, harmadik… a’ harmadik István Királynak Eöccse; mikoron a’ Magyar pártos Urak egymással megbékéllettek, és meg egyenesedtek volna… Coronáztaték Székes-Fejér-Várban Magyar Országi Királlyá…
Gregorián dallam halkan beúszik, felerősödik, elhalkul.
Végre birodalmának huszon-harmadik esztendejében meg-hala, és eltemetteték Székes-Fejér-Várban… Két fia vala… Imre és András…
Gregorián dallam, mint fenn.
Imre… Coronáztaték anno 1196. esztendőben… Ennek idejében némely pártolkodó Magyar Urak ösztökéléséből András Herceg az Imre Király Eöccse… a’ Báttya ellen támada… Midőn Andrást Imre Király sem levelei, sem követei által el nem csendesíthetett, kételen hadat indéta ellene, és szembe szálla véle…
Mikor pedig mind a’ két sereg egymás előtt álla, halhatatlan dolgot cselekedék Imre Király… Elúszik.
Dob, fuvola, tánczene: Vidám férfi ricsaj. Hangoskodások: „Igyál, pajtás!” – „Bort a kupába!…” „Hej, csak jobb táborba szállni, mint otthon poshadni!” – „Nézd, a herceget! Ez aztán a katona!” – „Nem úgy, mint az a másik!” Nevetés.
ANDRÁS
Gyere, gyere virágszálam! Na, gyere már, te szép leányzó, hadd tapogassam meg, hogy olyan karcsú-e a derekad, mint ahogy, tánc közben látszik?
Férfiak nevetése.
Naaa! Gyere hát!…
BESE
Eredj, ha hív a herceg!
ANDRÁS
Vonakodni mersz! Hozzátok elém azt a lányt!
BESE
Nem hallod, te kis szajha!
A lány sikongatása.
ANDRÁS
Na, na, csitulj, csitulj! Te kis vadóc! Úgy táncolsz, hogy felforralod a vérem, add magad, gyere! Galambom. Jó dolgod lesz itt a sátramban… Ne félj a katonáktól, derék fiúk ezek! A híveim! He? Valódi virágszál vagy, itt maradsz nálam éjszakára! De most táncolj nekem, aztán majd én is megtáncoltatlak!…
Férfiak röhögése. Egyre vadabbul szóló fuvola, dob.
Úgy, úgy! Sebesebben! Micsoda gyönyörűség! Hé, urak! Bese! Bort a kupámba! Bort!…
BESE
Hiába, jó ez a tábori élet, herceg úr! Nevetés.
Kürt rivall.
Hát ez meg?…
ANDRÁS
Nézzétek meg, mi az? Mit jelez a kürtös: Bese, dúgd ki a fejed a sátorból!
TÖBBEN
– A király?!
– Odaátról?
– Kardot, gyorsan!!! Hallgass el, fuvolás!
ANDRÁS
Megálljatok!… Tehát a király! Az én királyi bátyám. Na, hadd lássuk hát… És micsoda kíséret! A király a táboromban! Félre, urak!
Morajlás, majd csend.
IMRE
Lásd, András, és lássátok ti is mind, kard és tőr nélkül jöttem hozzátok! És nincs fegyver a kísérőimnél sem!
ANDRÁS
Bátor vagy, Imre király! Bátor és vakmerő! Elfogathatnálak!… Eréllyel. De az őrséget, hogy csak így beengedett a táboromba, felkoncoltatom!
IMRE
Rád vallana, öcsém! De az őrség nem semmirekellő lázadókból áll, tisztelik felkent királyukat!
ANDRÁS
Ellenségek vagyunk, készek a harcra! Az őrség hát ellenem lázadt, én vagyok uruk megöletem őket…
IMRE
Mert hogy engem nem mersz megöletni!
ANDRÁS
Nem ijedünk meg a kíséretedtől…
IMRE
A kíséretem láthatod, fegyvertelen. Békességgel jöttem…
ANDRÁS
Nem kell a békéd! A korona kell!
IMRE
A korona az enyém!
Morajlás.
A korona az én fejemen van, felkent királyotok vagyok!
Morajlás
Talán nem ez az igazság, urak?!
ANDRÁS
Vívjunk meg a trónért, és győz az erősebb!
TÖBBEN
– Úgy van! …
– Készek vagyunk a harcra!
– Andrást akarjuk!…
– Ő lesz a jó király!…
ANDRÁS
Hallod? Hű barátok vesznek körül!
BESE
Elrikkantja magát. Ki a mezőre! Ember ember ellen!…
IMRE
Vérontást akartok? Testvérgyilkosságot?! Belekergethenélek benneteket a Drávába! Halljátok a zúgását? Itt hömpölyög megáradva a hegyi vizektől, beléfúlnátok valamennyien!
ANDRÁS
Vénasszonyok vagyunk, azt hiszed?!
Morajlás.
Akik nem képesek a harcra?!
IMRE
Ha nincs melletted az igazság, miben bízhatsz?
ANDRÁS
És te abban a maroknyi seregedben?
IMRE
A lázadót nem oltalmazza Isten. De engem igen!
ANDRÁS
Ne nevezz lázadónak!
IMRE
Hát minek nevezzem azt, aki el akarja ütni trónjától az igazsággal oda választottat?
ANDRÁS
Ha igazsággal kerültél is a trónra, tékozlásba viszed atyánk örökét!
IMRE
Ezzel vádolnak minden utódot! De te jobban sáfárkodnál?
BESE
Erős kezű király kell nekünk!
IMRE
Csak lassan, lassan, Bese! András herceg bánságot ígért neked, jól tudom, mert most szüksége van rátok…
IMRE
És ha ő meg az?! Hihettek-e annak, aki kardot ránt a Szent István szentséges örökébe választottra? Förösztenének kezeteket felkent királyotok vérébe?! Azután hogyan bánna el veletek? Nemde úgy, hogy egyetlen tanúja se maradjon vérgőzös tervének?
Csend.
ANDRÁS
Ne higgyetek neki!
BESE
András való a trónra! Te jámbor király vagy!
IMRE
Nem volt-e jámbor az atyám is? Mégis szerettétek! Ő fékezte meg a latrokat és más bitangokat, kik az előtte való királyok alatt elszaporodtak! Jó törvényeket hozott, bőséget teremtett… Megszerezte Zádort és Dalmáciát a velencésektől…
ANDRÁS
De hol van most Zádor?!
BESE
András visszavenné, nem úgy, mint te, király!
IMRE
Nem volt elég a szenvedésből? Új csatákat akartok?
BESE
Inkább, mint a lovagi játékokat! És nem kellenek nekünk az olasz meg a francia papocskák prédikációi sem! Térdepelj csak velük a templomban magad!
IMRE
Pedig imádkozhatnátok ti is az ország üdvéért!
ANDRÁS
Imádkozol te éppen eleget!
Nevetés.
Mást se teszel!…
IMRE
Talán duhajkodnék inkább veletek? Az kedvesebb lenne a szemetekben? Hurcolnék táncosnőket az ágyamba? Mint te, öcsém?… Te, a könnyelmű normann!
IMRE
Az, az! A nagyapánk vére kering az ereidben! Az ő viking vére! Jól mondjátok, én jámborságban nevelkedtem, valóban! De mi kell inkább ennek az országnak? Harc? Vagy békesség?
BESE
András visszaveszi a velencésektől, amit elraboltak!
TÖBBEN
– Könnyít a nép terhein!
– Megvédi birtokainkat!
– Naggyá teszi a hazát!…
IMRE
Ígérgetéseknek hisztek, és ezért képesek vagytok a bűnös lázadásra!
BESE
Tagadod, király, hogy nehéz az életünk ebben az országban?
IMRE
Jól tudom, nehéz!… De bízzatok! Én nem ígérek semmit, mert aki a trónon van, tudja, hogy nem ígérhet felelőtlenül! Csak az szórhatja két kézzel a képzelt javakat, aki nincs a hatalomban! Atyámfiai! Hagyjatok fel gonosz szándékotokkal, és én soha nem fogom felróni nektek lázadásotokat, és nem fogok emlékezni a ti indulataitokra… Kiúszik.
Gregorián dallam, felerősödik. A másoló barát motyogása írás közben.
MÁSOLÓ BARÁT
„… és nem fogok emlékezni a ti indulataitokra. Elvonulhattok békességgel…” A Magyarok… fejet hajtának Királyoknak, leveték fegyvereiket… és meg is csendesedék mind a’ két felől a had…
Gregorián ének kissé felerősödik, majd halkul.
András pedig… kiben nem győzhetett le a hatalmasság eránti óhaj, elméne a déli határokon túlra, s ott országot hódított magának, hol is Királyi módra berendezkedék… Kiúszik.
Délszláv zene, mulatság. Lakoma lármája.
BESE
Íme a szentséges nap, amikor András, Harmadik Béla Király Fia, egész Dalmácia, Horvátország, Róma és Hulm Isten kegyelméből való uralkodó hercege eljegyzését üli jó szomszédunk, Meránia legszebb virágszálával, az isztriai Krajna és a hét grófság uralkodójának, Berthold hercegnek a lányával! Ürítsük kupánkat az ő boldogságukra!
TÖBBEN
– Viváááát!
– Éljen!
EBERHART
Berthold herceg megbízásából köszöntöm az ünnepelteket! A herceg úr Lipót osztrák hercegnél időz, igen fontos stratégiák megbeszélésére. Lipót nemes jóindulattal van irányunkban…
BESE
Bécstől Belgrádig sokan vannak a pártunkon, kedves Eberhart! Ha innen, Ráma királyságából megindulunk, hozzánk csatlakoznak a horvát-szerb fegyveresek is, és akkor Imre király…
ANDRÁS
Ne, urak, ma este ne! Ez a szép nyári éjszaka legyen a jókedvé és a boldogságé! Kedvesem, Gertrud, igyál egy kortyot a kedvemért! Isztriai bor, tüzes, felforralja a vérem! Zenét!
Megszólalnak a muzsik. Zsinat, a lakoma lármája.
Gyönyörűségem!
GERTRUD
Miért nem vonulunk vissza? Veled akarok lenni, végre, kettesben!
ANDRÁS
Nem érzed jól magad a társaságban?
ANDRÁS
A híveink, Gertrud! A magyarjaim, a merániak… Légy kedves hozzájuk! Mulass! Igyál, kedvesem…
GERTRUD
Elbódít a bor. Józannak kell lennem… Józannak kell lennünk, édes Úr!
ANDRÁS
Jól van, nem erőltetem! De én hadd mulassak!
GERTRUD
Módjával. Nagy dolgokra készülsz, szükség van az ítélőképességedre!
ANDRÁS
Ne félts, bírom az italt! Ételt, italt, szerelmet! Hadd csókollak meg!…
GERTRUD
Ne itt… az emberek előtt…
ANDRÁS
Bánom is én!!?… A királyném leszel!
GERTRUD
Gyengéden. Csak ne olyan szilajon!
ANDRÁS
Őseim között normann tengerészek is akadtak. Kemény legények, nem ijedtek meg az égzengéstől… Odakiált a mulatóknak. Hé, micsoda lagymatag mulatság ez? Táncot, zenét, hangosabbat!
Felerősödik a zene, majd csitul a párbeszéd alatt.
Hadd vigadjanak! Szükségem van rájuk! Pedig nem is értem, miért vannak mellettem…
ANDRÁS
Jól tartom őket, de azért csak más az udvarnál! Miért nem a bátyámat szolgálják? Hm… Csakugyan királynak születtem?
ANDRÁS
Imrére mindig féltékeny voltam. Gyerekkorunkban is! Én a harci játékokat kedveltem… vívás, lovaglás… Ő meg tanult, tanult… Mindenki őt dicsérte. Az olasz mesterek… a méltóságát!… Micsoda fatális dolog, hogy ő született előbb! Most meg az a kis nyamvadt kölyök… a fia! Az is ott van akadékban!
GERTRUD
Te erős vagy! Erős és nagyratörő! Akárcsak a mi családunk! Meglátod, mennyi hívet viszek magammal Magyarországba! És a rokonaink? Szerte mindenütt a rokonság! Bizton uralkodhatsz majd!…
ANDRÁS
Gyönyörű vagy! Gyönyörű királyné leszel! Kiáltva. Halljam azt a muzsikát!
Zene felerősödik.
EBERHART
Éljen a rámai királyság! Éljen Meránia!
BESE
Túlharsogja. Éljen Magyarország! Éljen András, a magyarok ki…
ANDRÁS
Ne még, Bese, ne még! Majd ha minden tervünk valóra válik!…
Zene elhalkul, majd a gregorián.
MÁSOLÓ BARÁT
Imre… békességes király vala, szeléd értelmű és mindenben az Attya példáját követi vala… Végre meghala birodalmának negyedik esztendejében… Ennek fia marada László, ki öt éves korában megkoronáztatott… Kiúszik.
Lódobogás. A ló nyihogása, aztán amint valaki leugrik a nyeregből, majd sietős léptek a kőlapokon. Ajtódöngés…
ANDRÁS
Hevesen. Megvolt a nagy, díszes temetés Fehérvárban! Könnyeztem, mint illett bátyám teteme fölött. És láttam a vágyakozó pillantásokat az urak szemében. De ott az a kölyök…
ANDRÁS
Már megint a szokás, a rend, már megint az az ostoba akadály! …
GERTRUD
Hitvány kis gyermek…
ANDRÁS
Csaknem magtalan maradt a király, csaknem magtalan! Amikor aztán egyszercsak a világra jött ez a…
GERTRUD
A kicsi László mégiscsak az unokaöcséd!
ANDRÁS
De elém tolakszik! Elém! Te is óhajtod már a trónt, tudom, s nem András lesz a király és Gertrud a királyné, hanem az a kölyök…
Gregorián dallam.
MÁSOLÓ BARÁT
László… coronáztaték Székes-Fehér-Várban, anno 1200… Kiúszik.
Fergeteges ováció. Síp és dob és lovak nyerítése. Utcanép lármája.
Szélzúgás, vitorlavászon lobogása.
HAJÓSTISZT
A vitorlákat! Húzd meg a kötelet! Matróz! A kötelet!…
KAPITÁNY
Elsőtiszt! Rendelje a hátsó fedélzetre a matrózokat. Jönnek az urak…
HAJÓSTISZT
Igenis, kapitány úr! Kiáltva. Fedélzetmester! Az embereket a hátsó fedélzetre!…
Kiáltás: „A hátsó fedélzetre! Mindenki! Szaporán!” „Hová zavarnak minket?”
KAPITÁNY
A herceg és a kísérete… Feljönnek a fedélzetközből! Szaporán, emberek, szaporán… – Herceg úr! Tiszta a terep… Jó szelünk van, herceg úr!
ANDRÁS
Köszönöm, kapitány, elmehet! És csak a partközelben maradjunk, ahogy rendelém!…
KAPITÁNY
Partközelben… Ma kegyes hozzánk az Adria, herceg úr… Távolodik. Kormányos! Partközelben!
BESE
Végre, magunk vagyunk!
EBERHART
Delfinek! Ott! Delfinek! Jó jel! Nagyon jó jel!
ANDRÁS
Azért kértem, hogy itt tanácskozzunk, a hajón, mert odakinn kémek hemzsegnek körülöttünk…
BESE
Tegnap is elfogtunk egyet… az Udvar küldte ránk…
ANDRÁS
Csak hadd kémkedjenek! Akárhogyan is lesz, nem várhatunk tovább! Elég volt a veszteségekből… a balatoni csata… a varasdi elfogatás… mindig a fivérem győzött! S most meg itt van az utamban, a kölyke! A regens! Készen vagytok a fegyveres összecsapásra?
BESE
Életünket érted, András herceg!
TÖBBEN
– Megszervezzük neked a trónt, herceg!
– Ne késlekedjünk!
– Híveid vagyunk mindörökre!
TÖBBEN
– Hol?!
– Árulás?
– Vigyázzatok! Kapitány!
Távolról kiáltás.
OTTÓ
Jó uram! András herceg! Hahó!…
ANDRÁS
Ez Ottó! Gertrudis fivére!
OTTÓ
Jó hírrel jövök, uram!…
BESE
Kapitány! A kötélhágcsót!
EBERHART
Hamar, hamar! Dobjanak kötelet a csónaknak!
Lábdobogás, kiáltások.
HANGOK
– Erre, erre!
– A hágcsót!
– Fogd meg! Vigyázz! Úgy, úgy, csak lassan!
– Jól van, itt van már!
OTTÓ
Hírünk jött Pozsonyból. Jó hír, nagyon jó hír…
OTTÓ
Hirtelen… valami gyors betegségben…
ANDRÁS
Meghalt?
Boldog rikkantások.
Urak! Azért ne, urak!… Tettetve. Szegény gyermek!…
BESE
Nem tudja visszatartani a nevetését. Csak nem a nyaka bicsaklott meg a korona súlya alatt?
OTTÓ
A temetésére, uram, hazavárnak. Fehérvárba… Hiszen ott szoktatok temetkezni, uram! Azt kívánják, hogy temesd te, András herceg, királyi unokaöcsédet nagy pompával!
ANDRÁS
Enyhe gúnnyal. Nagy pompával! Azzal, azzal!…
EBERHART
Rikkantva. Szabad az út a trónra! Megyünk az udvarba, merániak!
ANDRÁS
Csitt, Eberhart! Iróniával, álpáthosszal. Szívünkre sötét fátyolt terít a rokoni gyász! Hatalmas pompával fogom búcsúztatni a regenst! Hadd lássa az ország, hogyan siratjuk a kis királyt, ki Szent István koronájának terhétől megroskadék… Kiúszik.
Gregorián dallam.
MÁSOLÓ BARÁT
Anno… 1200… Harmadik Bélának kisebbik fia, András… ezen a néven második… Coronáztaték… Ki aztán feleségétől, Gertrudistól sok magzatot nemze… Bélát, Kálmánt, Andrást, Erzsébetet… Kiúszik.
Harsona kissé távol.
FÉRFIHANG
Távol, de eréllyel. A király! Utat a királynak!
Harsona.
PÉTER BÁN
Ma újabb kegyosztás!
GERE
Az ám! Hanem, hogy kiknek?
PÉTER BÁN
Tudhatnád, Gere, hogy kiknek! A királyné nem hagyja az övéit a magyarok mögé soroltatni. Mindent csak nekik juttatna! Hemzseg tőlük az udvar, ők kapják a zsíros falatokat – a mi földünkből!
GERE
Miért hagyja a király?
PÉTER BÁN
A király csak addig ígérgetett nekünk, amíg trónra nem jutott… De csendesen, mert itt jön Bese, Andrásnak jó embere ő…
BESE
Adjon az Isten, Péter bán! Gere kapitány! Szép időnk van!
BESE
Hadra? Miféle hadra?
GERE
Csak a katona szól belőlem. De ha már a hadról ejtém a szót, hallom, a pápa, a szentséges Honorius igencsak neheztel királyunkra, hogy nem indul sereggel a Szentföldre!
BESE
Van más dolga is! Majd indul, ha elérkezettnek látja az időt!
GERE
Nevet. Nem akarja itthon hagyni az asszonyt!
PÉTER BÁN
Pedig Gertrud rendelkezne nélküle is! Ahogy eddig!
BESE
Atyámfia! Így szólsz a királynéról?
PÉTER BÁN
Ki szól róla másként? Ő fogja a gyeplőt, mindenki tudja. Ő osztogatja a kegyeket – a király kezével!
GERE
A király meg? Inkább hallgat rá, mint Bánkra!
PÉTER BÁN
Ma megint szép vidékek lelnek gazdára a hívségesek körében. De miféle hívségesek azok! Komisz a világ, urak!
BESE
Ej, hát lázongunk, Péter bán!
Távolról harsonák.
Vége a cerclé-nek! Vegyétek úgy urak, hogy itt sem voltam. Nem hallottam semmit!
PÉTER BÁN
Csendesen. A király embere! De hiszen nem is Andrással van bajom… Hanem ez a Gertrud! Maradt volna ott, ahonnan hozták! A merániak! A jó merániak!… Kiúszik.
Lantpengetés, lassú dallam.
GERTRUD
Pozsony! Szép, mégis mintha felhő szállna rám…
ANDRÁS
Legyen mulatság a királyné kedvére?
GERTRUD
Nem, nem senkit! Szünet. Gyanakvó tekintetek kísérik minden mozdulatomat. Látom az udvarlások mögött a kényszeredettséget. Hízelegnek, de gyűlölnek!
ANDRÁS
Ki merné gyűlölni Gertrudist?
GERTRUD
Idegen vagyok a magyarjaid szemében.
ANDRÁS
Mi jók vagyunk az idegenekhez. Befogadunk mindenkit. Igaz, a pápa néha megdorgál, hogy miért tűrjük a mohamedánok, zsidók, vallonok és egyebek kereskedéseit, de hadd morogjon Őszentsége! Nevet. Morog az másért is! Szünet. A merániak! Vannak elegen az udvarnál. Ők sem szórakoztatnak? Öcséd, Ottó…
GERTRUD
Ottó nőket hajkurász… még leverik egyszer a derekát! Bánk feléségére fáj a foga!
ANDRÁS
Bánk bán azt nem tűrné! Erre vigyázzon az öcséd! De a többiek…
GERTRUD
A többiek se jobbak! Fajtámbéliek, de átlátok én mindenen! Máson se jár az eszük, mint a lakomákon! Gazdag földre jöttek, dőzsölni akarnak a potyán… Azt lesik, mit seperhetnek be a kincsesládájukba!
ANDRÁS
Híveid! Ne bántsd őket!
GERTRUD
Ki igaz híve annak, aki fölötte áll? A félelem hűségessé teheti, de kérd csak a szívét, nem adja!
ANDRÁS
Ha hívség kell neked, itt az enyém! Nem elég?
GERTRUD
De, elég, uram! És elég a gyermekeim szeretete is. Erzsébet is gyönyörűségemre van, a lányka! Ha fölébe hajlotok, könnyezem a meghatottságtól! Milyen szép! Milyen kedves… Köszönöm neked őt… meg a fiainkat is… Boldog lehetnék. De sokszor elszomorodom mégis. Az Adriára gondolok… a tengerre… A hajókra! Atyám palotájára! A kertekben a fügebokrokra. A forró nyári éjszakákra… amikor szerelmesen öleltél, jó uram! Azokat a régi csókjaidat érzem az ajkamon álmatlan éjszakáimon… A déli ligetek jutnak az eszembe, ahol még gondtalan éltem…
ANDRÁS
Királyné vagy! A magyarok királynéja! Hiszen erre vágytál! Erről álmodoztál! A pompáról! A hatalomról!
GERTRUD
A hatalom… igen. A hatalom nagyszerű érzés. Olykor belé is bódulok. De amikor belépek a kicsinyeimhez, amikor csak anya vagyok… félek. Torkomat szorítja a félelem…
ANDRÁS
Ugyan mitől? Őrök vigyázzák a nyugalmadat! Mitől félhet a királyné?
GERTRUD
Nem tudom… A gyermekek gyengéden szólítanak, felém nyújtóznak, arcomra lehelik forró kis csókjaikat, de a boldogság helyett jeges rémület markol a szívembe…
ANDRÁS
Soha nem mondtad ezt nekem!
GERTRUD
Elég neked az ország gondja! Szünet. Igen… szörnyű álmok kínoznak néha. Mintha bűnhődnöm kéne, és Isten megtagadná, hogy a gyermekeimmel maradhassak… Ölelj meg, szoríts magadhoz, mint ott, az Isztrián… a tengernél! Ölelj, ölelj!…
ANDRÁS
Megrendülten. Királynőm! Te sírsz? Reszketsz? Reszket a királyné??…
A lantpengetés hirtelen megszakad. Utcai lárma.
Harsonák.
GAUTIER GRÓF
A wartburgi fejedelem szíves üdvözletét hozom, íme, Pozsonyba, Felségteknek! Erzsébet királykisasszonyt szerető szívek várják Thüringiába!
GERTRUD
Csendesen, aggodalommal. Szegény kicsim! Még csak negyedik esztendeje, hogy a világra hoztam!
ANDRÁS
A küldöttségnek. Leánykánkat örömmel adjuk Wartburg várába, mostantól kezdve második otthonába, a kis herceg menyasszonyaként…
GAUTIER
Az ifjú vőlegény tizennégy éves. A királykisasszonyt a fejedelem hitvese, Zsófia hercegasszony anyjaként fogja óvni és nevelni jó feleségnek. Isten áldása rajtuk!
Lovaskocsik zörgése, dudaszó; elúszik.
MÁSOLÓ BARÁT
Anno… 1211… Pozsony várából sok szekerekkel elindulának a thüringiai Wartburgba… kiknek vezetője Varilla Gautier gróf… velük a királykisasszony, Erzsébet, ki igen ájtatos vala, és imádkozék mindvégig az úton… a szülőktől elengedetten… Kiúszik.
PÉTER BÁN
Hiszen bőkezű a mi királyunk! Wartburg ura szegény, nincsen is ott más, csak lantos meg poéta… De már nem fognak szűkölködni. Gazdaggá teszi őket András…
GERE
Drágakövekkel kirakott ékszerek, hímzett selyem, ezer ezüst márka és más ajándékok… Mennek a megrakott társzerekkel Thüringiába!
PÉTER BÁN
Nekünk meg mi jut?
GERE
Eberhart, a meráni hatalmas birtokot kapott. Meg Ottó! Él, mint egy krőzus!
PÉTER BÁN
Ej, még mások is! Az udvar tele van léhűtőkkel! Mind rajtunk élősködnek!
GERE
És a királyné! Egy idegen! Lenéz az mindenkit, gőgös és kemény!
PÉTER BÁN
Járom az országot, hallom a sok panaszt… Nagy az ínség, legtöbbje már rabol, hogy éhen ne vesszen.
PÉTER BÁN
A szegény csak lázong. Lázadni mi tudunk, az urak!
GERE
A király haddal Halicsban. Bánk kezében a gyeplő.
PÉTER BÁN
Bánk velünk érez. De neki nem szabad…
GERE
És te, Péter bán? Te készen állsz?
PÉTER BÁN
Meg Bánk veje, Simon! De el ne járjon a szád!
GERE
Mikor? Van tervetek?
PÉTER BÁN
Nagy vadászat lesz, Lipót a vendég, a herceg. A király oda a haddal, ezek meg a Pilisben… De ott leszünk, urak! Ott leszünk!…
Vadászkürt rivall. Kutyák ugatnak, lónyerítés, lárma. Ahogy vágtat egy ló. Csitul a vágta, majd erősödik. Egészen közel. Megtorpan. A ló felnyerít.
GERTRUD
Mi az?! Mit akarnak?! Kik vagytok!? Félre az utamból!
PÉTER BÁN
Elragadott a ló, asszonyom!
GERTRUD
Félre, gazfickó! Ki vagy, hogy merészelsz utamba állni?!
PÉTER BÁN
Csak megragadtam a lovad zabláját, asszonyom!
GERTRUD
Eressz!… Péter bán!! És Simon?!! A királynétok vagyok! Útonállók! Térdre!
PÉTER BÁN
Lovad jól tudta, merre vágtasson veled! Innen már nem térsz meg sehová, csak a pokolba!
GERTRUD
Hé! Mi ez? Mit akarsz? Mit akartok?! Eresszetek!
PÉTER BÁN
A hazám nevében!
GERTRUD
Gyilkos! Gyilkosooook!!!
PÉTER BÁN
Döfj mégegyszer, ne sajnáld! A gonosszal bánsz el!
GERTRUD
Elalél. Gyilko…soookk!…
PÉTER BÁN
Így! És most gyorsan el a lóval. Gyere kapaszkodj fel mögém… Derék munka volt Simon, egy bánhoz és Bánk vejéhez méltó!
Elvágtatnak a lóval.
GERTRUD
Haldoklik. Isten… Te mérted ezt rám… Miért? Mi a bűnöm… A hatalom?… Gyermekeim… Erzsébet! Kicsikém… Hol vagy? Imádkozz értem!… Ez az idegen erdő… a fák… Hol a tenger?… Hol a… part…
MÁSOLÓ BARÁT
Anno… 1213… mikoron pedig András megtudá Gertrudis szörnyű vesztét, haragra gerjedt és Péter bánt, valamint Simont karóba húzatá… Bánk bán sietvén elmeneküle, máshol lelvén menedékre…
Harangzúgás.
ANDRÁS
Már megint sürget?
EBERHART
Neheztel, hogy még nem indulunk Jeruzsálembe!
ANDRÁS
Türelmetlenül. Még nincs együtt a sereg! Lássuk, mi van még? Erzsébetről újabb hírek?
EBERHART
Az imádságba menekül. Azt mondják, leborul a templom kövére, úgy imádkozik.
ANDRÁS
Arccal a kőre? Szegénykém… Siratja az anyját. Pedig már három éve! Más hangon. Bizáncba megyünk!
EBERHART
A sereggel a Szentföldre kell mennünk!
ANDRÁS
Bizánc! Meg kell szereznem a trónt! Keresztes háború!
EBERHART
A pápa újból és újból neheztelni fog!
ANDRÁS
Nehezteljen! Aztán majd megbocsát! Azért pápa, hogy megbocsásson. Isten nevében! Eberhart! Folytassátok a gyűjtést! A hadakhoz pénz kell. Pénz! Behajtani mindenhonnan az adót!
EBERHART
Már így is túl sokat…
ANDRÁS
Ha együtt lesz a had, indulunk! Levél a pápának! – „András, a második, az Úr 1216-ik esztendejében megindítja hadait Jeruzsálem visszahódítására.”
EBERHART
Tehát, nem Bizánc?
ANDRÁS
Ki mondta, hogy nem? De nem kell a pápa orrára kötni. Meghívtak a trónra, hát érdekel is engem a Szentföld? Amikor a magyar királyok mindig is a bizánci trónra vágytak! Most itt az alkalom… Bizánc!… És nősülök, Eberhart. Nősülök…
Harangzúgás.
ANDRÁS
Bosszúsan. A pápa! Őszentsége! A szentséges Honorius! Jézus talán azt mondta Péternek, amikor kősziklának nevezte, hogy kijelöllek a világ legbefolyásosabb politikusának? Miért ártja bele magát a földi dolgokba? Nem elég Őszentségének a másvilággal bajlódnia? Bizánc! Oda teszi ezt a Courtenay Pétert! Egy francia főnemest! Mégha az apósom is. Császárnak! Megkoronázza Rómában! Csakhogy ne nekem jusson a trón!
EBERHART
Az új császár még nincs Bizáncban!
ANDRÁS
Igaz, Eberhart, igaz! Jó emberem vagy te nekem!
EBERHART
Hűséggel szolgálom Felségedet!
ANDRÁS
Kaptál érte szép birtokot, címet…
EBERHART
Hálás is vagyok, Felség!
ANDRÁS
Jó, jó, jó! Hm… Courtenay még csak útban van Bizánc félé! És Jolán császárné? Az anyósom? Ó, a kedves Courtenay-család! Elvettem feleségül a lányukat szegény Gertrudom után, ők meg elveszik előlem a császárságot! Csakhogy a hadam még fegyverben! Majd bámul az új rokon, ha felvonulunk Bizánc alá!
EBERHART
Honorius pápa azt várja, hogy a Szentföldre induljon a had!
ANDRÁS
A Szentföld, a Szentföld! Ez is keresztes háború!
Szláv dallam. Elhalkul.
MÁSOLÓ BARÁT
András Királyt igen dühíté a pápa cselekedete, tudván, hogy ellene tevé… De szerencséje vala, minthogy a császárt,… a hegyekben epiruesi rablók megtámadták és megölék… Jolán császárnő azonban, ki hajón érkezék Bizáncba, elfoglalá a trónt… Kiúszik.
ANDRÁS
Jolán császárnő! Hogy megelőzött! De nem azért van bennem normann vér, hogy feladjam! Bizáncban ugyan az anyósom a császárnő, ám Macedóniában a nővérem, Margit a királynő! Unokafivérem az antióchiai fejedelem, Béla fiam menyasszonya a Wikeai császár lánya, kisebbik fiam menyasszonya az örmény király lánya, Mária leányom férje a bolgár cár, feleségem egyik húga a nikeai császár felesége, másik húga az achajai herceg neje, azonkívül megegyeztem az ikoniumi szultánnal, hogy ha keresztény hitre tér, hozzáadom az egyik unokahúgomat! Szép kis rokonság ez, Eberhart! És még itt a húszezer fegyveres, mögöttem Magyarország… elérek a célhoz, Eberhart!
EBERHART
A jelentések, Felség!
ANDRÁS
Hadd lássam! Sietősen olvassa. Róma… A fejedelemségek… hercegségek… Hiába sürgetnek. Nem, nem, nem! Akkor sem bocsátkozom veszedelmes csatákba, ha egész Európa neheztel is érte! Várom a kedvező alkalmat, Eberhart, hogy Bizánc felé vezessem a sereget!
EBERHART
A pápai követ kifejtette…
ANDRÁS
Nem, köszönöm, nem vagyok rá kíváncsi!
ANDRÁS
Mégis! Mondd! Hadd halljam, mi fáj Honoriusnak?
EBERHART
Hogy nem sietünk az idegen megszállás alatt senyvedő Szentföld felszabadítására! Rossz néven veszik, Felség!
ANDRÁS
Még várok! Várok, és várok!
Halk gregorián.
MÁSOLÓ BARÁT
Történt… hogy Jolán császárnő váratlanul meghala, mikoron András Király éppen haza indult volna Jeruzsálem felől… oda hagyván a hadak egy részét az egri és nagyváradi püspökökre, kik mind elestek aztán Damiette ostrománál, s kiknek veszte miatt Andrásra igen neheztelének minden keresztény uralkodók. Hírül veszi pedig András Jolán császárnő halálát, vissza fordula, de megelőzék… Kiúszik.
ANDRÁS
Haraggal. Courtenay-Conchesi gróf! A sógorom! Egy ilyen ember kapja meg a pápától a koronát! Micsoda bosszú! Ostoba döntés! Ostoba, ostoba bosszú a pápától!
EBERHART
Őszentsége neheztelése határtalan!
ANDRÁS
Őszentsége rossz politikus! Micsoda erőt jelentene egy magyar-bizánci birodalom! Nem fogna rajta a pogány! Kicsinyes bosszú ez, Eberhart, és ki tudja, mi lesz az ára? Isten óvja a keresztény Európát a jövőben!…
Középkori zene. Rövid átkötés.
GAUTIER GRÓF
Felség! Amikor a kis wartburgi herceg meghalt, Erzsébet vigasztalhatatlan volt, csakis a templomban talált lelki nyugalmat. Leginkább a földre borult és kezébe temette arcát.
GAUTIER GRÓF
Meg kell mondanom, hogy különösen viselkedik, és sokszor bosszantja áhítatosságával Zsófia fejedelemasszonyt és Ágnes hercegnőt, leendő sógornőjét. Magam is csodálkozom olykor, hogy mennyire átszellemült.
ANDRÁS
Kedves Gautier gróf! Nem tartanánk szerencsésnek, bármily fájó is szívünknek Erzsébet távolléte, ha visszatérne Thüringiából.
GAUTIER
Zsófia fejedelemasszony arra gondolt, hogy zárdába küldi…
GAUTIER
Vallásossága ott csak még jobban kifejlődhetne!
ANDRÁS
De nem, nem! Legyen csak asszony a lányom, boldog feleség, éljen úgy, miként egy gazdag király lányához illő! Ne pedig a zárda rideg falai között!
GAUTIER
Magam is így gondolom, Felség! Ezért megkérdeztem Lajos herceget, az elhunyt fivérét, hogyan vélekedik Erzsébetről.
GAUTIER
Szereti. Szereti, és kész feleségül venni. Erre ígéretet is tett!
GAUTIER
Hajlik rá, úgy látom.
ANDRÁS
Áldásom! Kincseinket nem fogjuk sajnálni a fiataloktól. Kérem, gróf úr, legyen rajta, hogy ideje érkezvén teljes pompával ülhessék meg lakodalmukat. Láthatja, nem szűkölködünk!
GAUTIER
Amit láttam, elkápráztat, Felség! A pozsonyi vár aranyos pompája! És a vadászatok, a kitűnő lakomák! Elragadó!
ANDRÁS
Úgy, úgy! Örvendünk, hogy jól érzi magát nálunk! Nagyon fontosnak tartjuk a wartburgi fejedelemség és Magyarország jó kapcsolatát! Nagyon fontos a szövetség. A német orientáció! Mindig gondom volt rá, minden időben… mindig és mindig, kedves gróf!… Kiúszik.
Gregorián dallam.
MÁSOLÓ BARÁT
Erzsébet és Lajos herceg esküvének… Anno 1221. esztendőben… Eisenachban… Wartburg vára alatt… Főúri vendégek érkezének Magyarországból is… gazdag ajándékokkal… miket azonban a szenvedők iránti részvétből Erzsébet mind elosztogatott vala… Kiúszik.
EBERHART
… Valamennyit, Felség! Egy szálig a ruhákat, kelméket… azt a sok ezüstöt… mind!
ANDRÁS
Tetszik neki, nevet. Az aranyakat is?
EBERHART
Gyémántokat, valamennyi kincset… de még az éléstárakat is kiüríti jószívűségében…
ANDRÁS
Elégedetten. Az én vérem! Az én normann vérem!
EBERHART
Csakhogy nagy a felzúdulás Thüringiában!
ANDRÁS
Tehát azt mondod, pazarló! Nevet. És nem olyan magánakvaló, mint Béla, a fiam! Az csak töpreng és töpreng, már azt kell hinnem kedélybeteg!
EBERHART
Hiszen ott volt, amikor a királynét megtalálták holtan az erdőben! Nem csoda, Felség, hogy olykor rátör a búskomorság! Gertrud kedvelte őt, és Béla is szerette az anyját!
ANDRÁS
Ne rontsd a múlt sötét emlékeivel a kedvem, Eberhart! Erzsébetről mesélj! Igaz, hogy özönlenek hozzá a koldusok?
EBERHART
Gyógyít, betegeket ápol, mindenét nekik adná! Azok meg körüldongják, kihasználják…
ANDRÁS
Akárcsak engem az urak! De hadd vigyék, amíg van mit adnom, adok én is mindenkinek! Birtokot, rangot…
EBERHART
Ő alamizsnát oszt Isten szent nevében!
ANDRÁS
És Lajos herceg? Ellenzi?
EBERHART
Lajos herceg, az ifjú fejedelem áhítattal lesi Erzsébet minden cselekedetét. Még azt is, hogy a leprásokat is gyógyítja!
ANDRÁS
Ezt már nem szeretem! Legyen pazarló, szórja a kincseit, majd küldök helyettük szekérszám újat! De a bélpoklosokat hagyja sorsukra! Még megbetegszik!
EBERHART
Hiszen éppen ez a csoda! Hogy nem esik baja! Megtörtént, hogy az egyiket, aki már egészen eltorzult a fekélyektől, felvitte a palotába, kimosta sebeit, bekente illatos olajokkal, és befektette abba az ágyba, amiben Lajossal szokott hálni…
EBERHART
Felzúdult az udvar, Zsófia hercegnő szaladt a fiához panasszal. Hogy tán azért tett ilyet Erzsébet, mert rá akarja hozni a bajt! Lajos rohant, széthúzta az ágy függönyét, és a bélpoklos helyén… Felség! Így igaz! A bélpoklos helyén a felfeszített Jézust látta! „Erzsébet – mondta megrendülten – légy mindig is irgalmas, amiként most is voltál!” És leborult imádni az Urat, aki csodát tett… Tehet Erzsébet bármit, Lajos fejedelem megvédi, a pártját fogja… Így élnek, három gyermekükkel békességben, irgalmasságot gyakorolva…
Gregorián dallam.
MÁSOLÓ BARÁT
Mikor pedig a hildesheimi püspök úgy találá, hogy Lajos fejedelem indulna haddal a Szentföldre, átadá neki a vörös posztóból vágott keresztet… De a fejedelem el sem jutván Jeruzsálembe, félúton betegségbe esvén meghala. Erzsébet akkor nagy szomorúságtól eltelvén imádságba és a szegények gyámolításába menekül vala… Gregorián, majd zsolozsma. Kiúszik.
ANDRÁS
Bese! Régen jártál az udvarnál!
BESE
A birtokomon élek, Felség!
ANDRÁS
Ne térdelj, ülj ide mellém, a medvebőrre. Én vadásztam valamikor, tán még Gertrudom idejében. Eltelt az idő, Bese, régen volt, amikor még odalenn Isztrián…
BESE
Magam is sokszor gondolok azokra az évekre, Felség!
ANDRÁS
Tettem egyet és mást… hadakoztam, békítettem… Aranybulla… És gazdag birodalmat hagyok Béla hercegre! De a lányom sorsa aggaszt. Erzsébetnek nem volt maradása Wartburgban, amikor Henrik lett a fejedelem a férje halála után. Ott marad védtelenül a gyermekeivel… Marburgban él. De ott sem magával törődik, hanem a koldusaival. Támogatom, de hiába… Volt eset, hogy pajtában hált a nyomorultjaival. Haza akartam hozatni, de nem állt rá. Követséget küldtem, hogy ne szégyenítsen meg az életmódjával, ne szomorítson. Azt üzente, boldogabb a szegényeivel, mint lenne nálam, a fényes palotában. Mert ő ott az ég és a föld királyának szentelheti életét. Imádkozzam érte, azt üzente…
BESE
Milyen gyönyörűséges virágszál… volt…
ANDRÁS
Most is szép, szebb, mint bármelyik hercegkisasszony. Imádkozom érte, Bese. Álmatlan éjszakáimon imádkozom.
BESE
Álmatlan éjszakái vannak a királynak?
ANDRÁS
Ne kérdezd, Bese, tudhatod! Erzsébet közel áll a szívemhez. És nem háborogtam többé a kívánságaimmal. Talán vezekel. Hagynom kell… vezekelni… értünk… Értünk, Bese, akik a földi hatalom megszállottjai vagyunk és bűnt halmozunk bűnre! A trónért! A gőg, a féltékenység, a részrehajlás, testvérgyűlölet vétkében élünk. Országot akarunk vezetni, holott gyarlók vagyunk, népet akarunk boldogítani, de mégis mennyi keserűséget okozunk…
BESE
Ne légy igazságtalan önmagadhoz, jó király!
ANDRÁS
Öregszem, és látom a múltat. Emlékszel, amikor Varasdnál szemben álltunk egymással, Imre és én? A trónért! Letaszítottam volna, hogy uralkodhassam! Haddal mentem rá! Később pedig mennyire gyűlöltem a regenst! Aztán Gertrud… az a borzalmas gyilkosság! Meg a bosszú! Karóba húzattam a békétleneket. A huzakodás Bizáncért a pápával!…
Keserűen nevet. És még nincs vége, Bese. A trón az enyém, a felelősség az enyém, és ha ölni kell, ha büntetni kell, ha ravaszkodni kell a hatalomért, megteszem…
A harangzúgás és lárma alatt a másoló barát hangja.
MÁSOLÓ BARÁT
Beúszik. Anno… 1231-ik esztendőben, november tizenkilencedikére virradóra… Erzsébet… életének huszon-negyedik évében… Lázas betegségéből ki nem lábalván meg-hala… Öt esztendők elteltével pediglen szentté avattatott…
A lárma és a harangzúgás felerősödik.
Harangzúgás elhal. Síp, dob, vidám muzsika. Lakoma zsinata.
BESE
Víg lakoma, mint régen! Illik ez a lármás mulatság egy szent atyához? Mit gondolsz, Eberhart!
EBERHART
Ha egyszer a lakodalmát üli a király, nem gondolhat a glóriával!
EBERHART
Nevetve. Na, na, Bese, te is megvénültél velem együtt!
BESE
De nem is veszek el húszéves lányt feleségül!
Nézd, az anconai grófot! Hogy vizslatja királyi vejét! Mulatságos! Az após legalább tizenöt évvel fiatalabb a vejénél! De a lány gyönyörű! Az új királyné!
EBERHART
Béla herceg mennyire visszahúzódik…
BESE
Ha reá tekint a király, mintha elkomorodna. Derűt csak akkor látok a szemében, ha a lányáról beszél. Büszke rá, hogy szentté avatták. És ezt megérhette. Hódol is most neki a keresztény nyugat, Róma tiszteli, a pápa is másként bánik vele!
EBERHART
Aggódom érte, fáradtnak látom. És most ez az új házasság! A harmadik!
BESE
Emlékszel, Eberhart, hogy falta a táncosnőket! Most meg az Éggel van rokonságban… Gyere, mulassunk velük!
Muzsika felerősödik.
ANDRÁS
Beúszik. Mi, II. András, Magyarország királya uralkodásunkat emlékezetessé kívánván tenni, az egész országbeli urakat, nemeseket a mellettünk tett nagy vitézségekért megajándékoztuk a szabadság örök privilégiumával, melynek megtartására minden magyarországi királyok koronáztatásuk idején esküt tenni kötelesek… Más hangon, szelíden. Te is, majd, fiam, ha a trónra kerülsz. Béla Herceg! Ne légy kedvetlen atyád lakodalmán! Király leszel… Kezedben lesz országunk sorsa! Fohászkodj a húgodhoz közbenjárásért, hogy az Isten tartsa meg országunkat épségben, dicsőségben és békességben… Mi bánt? A jövő? Mit látsz a jövőben?… Megrémít a tekinteted. Hej, muzsikát, táncot, zenét! Mulassunk, jó urak!…
EBERHART
Hallod, Bese! Mint régen!
BESE
Mintha még ott lennénk Isztrián! Mintha még csak most kezdene mindent… Igyunk, Eberhart!
EBERHART
A normann vér! Fellobbant benne újra! Milyen szerelmesen nézi Beatrice!
BESE
És milyen rémülten Béla herceg!…
A muzsika felerősödik. Síp, dob, sikoltó fuvola. Csend.