Vacsora kettesben
CSERÉPKÁLYHÁS (HATVAN FÖLÖTT)
Külső tér akusztikája.
KORNÉL
Behízelgő hangon. A hirdetésre jöttem, kezitcsókolom! Megbeszéltük telefonon…
ÁGOTA
Ó, igen, igen! Felismerem a hangjáról! Örvendek. A nevem Ágota…
KORNÉL
Szólítson Kornélnak. Á, most látom: harapós kutya van a háznál!
ÁGOTA
Nem, már régen nincs kutyám, de fennhagytam a kertkapunk a táblát. Nem árt, ha azt hiszik, egy véreb őrzi a portát. Jöjjön csak nyugodtan!
KORNÉL
Szép kert! Szép kis ház! Igazán! Gyönyörű!
ÁGOTA
Megírtam a hirdetésben: romantikus családi otthont biztosítok a jövendőbelimnek…
KORNÉL
Éppen ez ragadta meg a figyelmemet. És a jelige!
KORNÉL
„Másodvirágzás” – annyira szíven talált! Én is éppen így gondolom. Férfi és nő között egy szerencsés találkozás, ha el is szálltak felettük az évek… miért ne lehetne másodvirágzás az ember életében?
ÁGOTA
Meghatottan. Ön éppen olyan érzékeny lélek, mint én! Tessék! Ez itt a veranda… Nem nagy ház, de kettőnknek elég lenne… Két szerető embernek… Parancsoljon! Lépje át a küszöbömet!
Belső tér akusztikája.
KORNÉL
Köszönöm! Ó! Egész kis dzsungel! Ennyi virág!
ÁGOTA
Nyáron kinn vannak a kertben, de ilyenkor behozom őket. A barátaim! Szeretem a természetet.
KORNÉL
A kert a mindenem!
ÁGOTA
Talán szintén kertes háza van?
KORNÉL
Csak volt! Fájdalom, csak volt! A kert, a ház… minden odalett!
KORNÉL
Erről majd később. Ne rontsuk el ezt a szép pillanatot! Ne vegye tolakodásnak, de maga olyan csinos, olyan fiatalos!
ÁGOTA
Ó, miket mond! – Erre! Ez a nappali. És egyben ebédlő. Szegény, megboldogult férjemnek ez volt a dolgozószobája is. Hazajött a munkából, építésvezető volt a drágám… a tervrajzok fölött görnyedezett fél éjszakákon át…
KORNÉL
Meg tudta tenni, hogy ne magát szórakoztassa?
ÁGOTA
Kis sóhajjal. Igen, képes volt rá… mintha itt se lettem volna. De nagyon becsületes ember volt…
KORNÉL
Ó, terített asztal! Bocsásson meg, alkalmatlan időben jöttem! Nem is tudom, miért mondtam, hogy este hétre… Nem illik vacsoraidőben…
ÁGOTA
Nem, nem, dehogy! Direkt örültem neki! És majd meglátja; milyen pompás kacsasülttel várom! Párolt káposzta, burgonyapüré… Szereti?
KORNÉL
Nagyot nyel. A kacsasültet? A mindenem! És az a párolt vereskáposzta… olyan karamellásan megpörkölődve a cukortól…
ÁGOTA
Jaj, de örülök, hogy eltaláltam az ízlését!
KORNÉL
De én igazán nem azért jöttem! Restellem magam, tapintatlanság.
ÁGOTA
Remélem, nem vacsorázott?
KORNÉL
Illetlenség részemről…
ÁGOTA
Ne szabadkozzék! Boldog vagyok, hogy együtt költhetjük el az én kis lakomámat! Tudja, mióta nem volt társaságom? Kinek van kedve egyedül enni? Csak bekapok valamit a konyhában… De most végre kettesben! Asztal mellett az ismerkedés is jobban megy… Fehér bort vettem, szereti?
ÁGOTA
De előbb egy korty pálinkát! Az uram is mindig szerette. Étvágygerjesztőnek…
KORNÉL
Hála istennek, van étvágyam!
ÁGOTA
Az uram is nagyevő volt. Ki nem állhatom a finnyás férfiakat! – Magamnak csak egy kis likőrt… De önnek… Kisüsti! A rokonaim küldik vidékről. Szilva. Tessék! A megismerkedésünk örömére!
KORNÉL
Kezét csókolom, Ágota!
Rövid zenei jelzés. Óraütések, bongó hangon kilenc. Közben:
KORNÉL
Jóllakottan Hogy maga milyen remek szakácsnő! Nem is tudom, mikor éreztem ilyen pompás ízeket! Az a ropogós kacsasült!
ÁGOTA
Bájosan. Még egy kis sütemény?
KORNÉL
Nem, nem, már egy falatot se! Maga aztán meghizlalna!
ÁGOTA
Rá is férne magára.
KORNÉL
Ne higgye, hogy a pénztelenség miatt… De egyedül, ugye! Egy férfi egyedül olyan elhagyatott! Hol itt eszem, hol ott… Büfében… Vagy csak valami hideget… Szomorú!
ÁGOTA
Szintén megözvegyült?
KORNÉL
Ó, nem, dehogy! A feleségem él…
ÁGOTA
Maga nős?! Hiszen azt mondta, hogy…
KORNÉL
Közbevág. Azt mondtam, egyedül élek. De nem vagyok özvegy. A feleségem… nos, elhagyott!
KORNÉL
Pedig nem volt már akkor fiatal! Sőt! Hm… Ostoba eset. Beleszeretett egy régi barátunkba. Gyanútlan voltam, elfoglalt a munkám…
KORNÉL
Áruforgalmi előadó voltam az élelmiszeriparban. A barátom meg afféle bohém ember… Talán az tetszett benne a feleségemnek. Egy napon elém álltak azzal, hogy szeretik egymást. Mit tehettem? Odalett a ház, a kert… Végkielégítésül kaptam egy kis lakást a hetedik kerületben. Ott élek szerényen, elhagyottan…
ÁGOTA
Meghatottan. Nézze, a könnyeim! Borzasztó!
KORNÉL
Sóhajt. Maga ezt biztosan megérti. Nézem a hirdetéseket, csupa csábító ajánlat. Családi ház, luxusautó, nyaraló a leendő férjnek… Eh! Nem tudtam soha rászánni magam az ilyenre. Pedig sok gazdag magányos nő van, nekem elhiheti. Mindig attól féltem, hogy egyiktől sem azt fogom hallani, Kornél, nekem a maga lelke kell, és itt van cserébe az enyém! – Egy kis bort még, ha szabadna…
ÁGOTA
Tessék csak! Töltsön!
KORNÉL
Bizony, így van ez! A magamfajta a megértést reméli, nem az anyagi előnyt! – Elmondhatatlan, milyen finom volt ez a vacsora! Magának arany keze van! És arany lelke!
ÁGOTA
Azt hiszem, mi megértenénk egymást!
KORNÉL
„Másodvirágzás” – erre gondoltam én is. Aki ilyen jeligét választ, annak arany a lelke…
KORNÉL
Arany a lelke! Én mondom, arany! „Másodvirágzás” De most már mennem kell. Túl sokáig időztem, nem illik…
ÁGOTA
Maradjon még! Kérem!
KORNÉL
Köszönöm, de tudom mi az illem… Maga elkényeztet! Igazán elkényeztet!…
Rövid zenei jelzés.
Étterem akusztikája. Halk cigányzene, majd kiúszik.
MAYER
Ízlett a vacsora, kedves…
FLÓRA
Flóra. Hívjon csak Flórának.
MAYER
Kedves Flóra. Vagy Flórika?
FLÓRA
Nem, csak így, hogy Flóra. Nem vagyok már olyan korban, hogy Flórikázzanak!
MAYER
Pedig jó néhány évet letagadhatna!
MAYER
Nem mentem nyugdíjba. Nem én! Azt mondtam magamnak, amíg bírod, Mayer fiam, addig csinálod! Az apám is ilyen volt, még nyolcvanévesen is ott állt a kemencénél a pékségben…
FLÓRA
Jaj, a friss kenyér illata! A friss péksüteményé!…
MAYER
A mi munkánk fáradságos, de szép! Emlékszik azokra a ropogós császárzsömlékre, foszlós sóskiflikre, amiket a vendéglősök odatettek kis kosárkákba a sör mellé? Hát mi ma is olyat sütünk! Nem tudom, ezek is hol veszik a pékárut, de vacak! Rendelnének csak tőlünk!… Nem mondom, hogy rosszul megy az üzlet…
FLÓRA
De azért igazán szégyellem, hogy ennyit áldoz rám. Itt ad randevút ebben az előkelő étteremben!
MAYER
Megengedhetem magamnak! A sütöde szépen jövedelmez. De mit ér a pénz boldogság nélkül? Szegény feleségem két éve meghalt, a gyerekek szétszéledtek, már unokáim vannak… Mayer fiam, mondom magamnak, mindened megvan, műhely, lakás, autó, víkendház, de minek? Egyedül, mindig csak egyedül…
FLÓRA
Ezt éreztem meg a hirdetéséből. Ezt a szomorú magányt. „Remény, megértés” – ez a jelige szíven talált.
MAYER
Ön is megözvegyült?
FLÓRA
Ó, nem, dehogy! Hogy is mondjam… Elhagytak…
MAYER
Magát?! Hogy tehették ezt?!
FLÓRA
Ó, a férfiak! Nem akarom megbántani, mert maga más, de a legtöbb képtelen belátni, hogy megöregedett, és csak fut a fiatal test után! Nem, ne vigasztaljon! Elszálltak felettem az évek, mit tehettem? Beláttam, hogy neki egy fruska kell!
FLÓRA
Igen, bizony, beleszeretett egy ifjú özvegybe. A barátném lánya volt… vagyis… szóval mindegy. Egy bohém teremtés… Én meg!… Eh! Egy szép napon elém álltak azzal, hogy szeretik egymást. Menjetek, mondtam, legyetek boldogok!
MAYER
Igazán nagyvonalúan viselkedett.
FLÓRA
Legyen tiétek a ház meg a kert… én meghúzódom egy kis, hetedik kerületi lakásban. Ott élek most… ők meg!…
MAYER
Nem számít, Flórika! Flórika! Igenis, Flórika! Ne is tiltakozzon! Így fogom hívni, így fogom becézni! Én sem vagyok már mai gyerek, de még ott állok a sütödében… Nem az anyagiak számítanak, hanem a megértés. Mi megértenénk egymást… Tölthetek még egy pohárka pezsgőt?
FLÓRA
Megárt… Sok lesz. Máris szédülök! Maga tékozló… Ilyen drága vacsora! És pezsgő!
MAYER
Nem mondom, szeretek élni. De egyedül? Mikor ülök be egymagam lazacot enni, őzgerincet rendelni vadasan? Csokoládés palacsinta, pezsgő? Csakis a maga kedvéért Flórika!
FLÓRA
Nem, nem, öreg vagyok már a Flórikához. Csak Flóra!
MAYER
De, de! De bizony, hogy Flórika! Flórika…
Kiúszik. Csend.
Szobabelső akusztikája. Ajtózár nesze.
KORNÉL
Álmosan. Hé! Mi az? Jaaa! Flóra? Megjöttél?
KORNÉL
Elbóbiskoltam itt a kályha mellett. Pedig nem is meleg…
FLÓRA
Biztosan megint telezabáltad magad!
KORNÉL
Már bevettem egy Bilagitot.
FLÓRA
Phü! Én is elfáradtam… De vigyázhatnál az evéssel. Fegyelmezhetnéd magad!
KORNÉL
Nem tudom megállni! Amikor elém tesznek egy tál kacsasültet!
FLÓRA
Én meg lazacot ettem…
KORNÉL
Lazacot? Most látom, milyen elegáns vagy! A legjobb ruhádat vetted fel? Ilyen nagy volt a tét?
FLÓRA
Lazac… és utána őzgerinc vadasan. Mondd, szoktak lazac után őzgerincet rendelni?
KORNÉL
Ki volt az illető?
KORNÉL
Hát… egy pékmester nem biztos, hogy ért hozzá!
FLÓRA
Önálló. Saját üzem. – Na, egy puszit!
KORNÉL
Szerbusz. Á, ittál is, érzem!
FLÓRA
Pezsgőt. Pezsgőt bontatott…
FLÓRA
A Hiltonban. Magyaros terem. Cigányzene meg minden…
KORNÉL
Szóval lazac meg pezsgő… Ez igen! Nem mindennapi vacsora! Az a múltkori pasas csak kisfröccsöt rendelt neked, azt mondtad!
FLÓRA
Meg pacalt. Mint egy kocsisnak! Na, nem is diskuráltam vele sokáig! Ami azt illeti, a pacal is elverte az éhemet, de azért mégis más a Hiltonban…
KORNÉL
Mindig légy óvatos! Amikor jelentkezel a jeligére, kösd ki, hogy csak előkelő helyen akarsz találkozni az illetővel. Tegnapelőtt is megjártad. Azt hitted, kapsz egy jó vacsorát, és helyette… Nevet. Mi jutott helyette?
FLÓRA
Csak ne nevess ki! Smucig alak volt, az igaz! Kávét rendelt és üdítőt. Ki nem állhatom a kólát! Egész este korgott a gyomrom…
KORNÉL
Nevet. Képzelem, majd megpukkadtál mérgedben, igaz?
FLÓRA
Dühösen. Könnyű neked! Te házakhoz jársz! Kiválogatod a legjobb helyeket! De én? Egy nő? Csak nyilvános helyen randevúzhatok a jelöltekkel… – Jaj, sok volt nekem az a pezsgő! – Régóta itthon vagy?
KORNÉL
Amint lehetett, megléptem.
KORNÉL
Özvegy. Ház, kert… elhunyt férj emléke. De jól főz!
KORNÉL
Kérdezte, én is özvegy vagyok-e?
FLÓRA
Riadtan. És? Remélem, hogy…
KORNÉL
Nyugodj meg. Babonából se mondanám. Leadtam a szokásosat. A bohém barát, akivel megszökött a feleségem… És te? Eltemettél?
FLÓRA
Ilyet ne is mondj! Pfü! pfü! hess azzal az özvegységgel! A szokásosat meséltem én is. Az ifjú özvegy, akivel összeszűrte a levet a vén trotli férjem…
KORNÉL
Ezt mondtad? Hogy trotli vagyok?
FLÓRA
Azzal nem festem az ördögöt a falra! Nem úgy, mint az özvegységgel… Szünet. Semmi baj? Simán megpucoltál?
KORNÉL
Elhallgattam a vezetéknevemet. A Kornélt azt nem, soha nem merem, félek, hogy összezavarodom, ha lódítok. Se a címemet nem tudja, se mást. És elég messze van, kinn, a kispesti negyedben. Mikor járok én arra?
FLÓRA
Na, csak vigyázz, nehogy megint egy kispesti hirdetésre jelentkezz!
FLÓRA
Lepihenünk? Degeszre ettem magam!
KORNÉL
Ne nézzük át az újságokat?
FLÓRA
Holnap szabadnapot akarok.
KORNÉL
Igen? És mit eszel itthon, ha szabad kérdeznem? Üres a kamra, a frizsider… A nyugdíjat egy hét múlva hozzák… Talán van dugi pénzed?
KORNÉL
A betétkönyvhöz nem nyúlunk, arra ne számíts!
FLÓRA
Mondtam egy szóval is?
KORNÉL
Az kell tartaléknak. Minden eshetőségre!
Szünet.
FLÓRA
Egy kis böjt nem ártana.
KORNÉL
Te tudod! Szünet. Azért én átböngészem a hirdetéseket. Az utóbbi időben nagyon megjött az étvágyam. És a meglepetések is izgatnak. Mikor ettem utoljára kacsasültet?
FLÓRA
Amikor az ezüstlakodalmunkat ültük!
KORNÉL
De azután? Csirkeláb leves, egy kis hagymás krumpli, babfőzelék…
FLÓRA
Tudod, hogy milyen drága a bab?!
KORNÉL
Ágota remek szakácsnő!
KORNÉL
Akinél voltam háztűznézőben. „Másodvirágzás”
KORNÉL
Ez volt a jeligéje. Hogy tud kacsát sütni!
FLÓRA
Én sem voltam akármilyen háziasszony! Amíg volt miből főznöm! De a te nyugdíjad?!…
FLÓRA
Jó, jó, hagyjuk… Szünet. Ha már nézed a hirdetéseket… Azért nekem is…
KORNÉL
Előbb a férjet keresek rovat… Lám csak! „Megismerkednék érett korú, érzelmes férfiúval, akinek budai kuckómban meleg fészket biztosítanék…” Lám; lám! És a jelige? „Vénusz légycsapója!…”
KORNÉL
Egy különleges virág. Na, ezt bekarikázom!
FLÓRA
Ümmmm… Megártott nekem az a lazac! Nem szoktam meg. Olyan nehéz a gyomrom.
KORNÉL
Inkább legyen nehéz, mint üres! Neked is van itt valami. Olvas. „Hiszek az alkonyi csodákban. Ötven feletti hölgyek jelentkezését várja jómódú cserépkályhás” Ezt ne hagyd ki! A kamillatea rendbehoz, holnap már lakmározhatsz!
Gyors zenei jelzés, lakáscsengőbe úszik át.
Szobabelső akusztikája.
KORNÉL
A hirdetésre jöttem, asszonyom! Beszéltünk telefonon…
OTTILIA
Ó, igen, igen! Tessék, kerüljön beljebb!
KORNÉL
Engedje meg, hogy ezt a csekélységet… Egyébként: Kornél!
OTTILIA
Otti vagyok! Ottilia a nevem, de a barátaimnak csak Otti.
KORNÉL
Ezt magának hoztam!
OTTILIA
Vénusz légycsapója! Hát ez csodálatos!
OTTILIA
De hogy maga ezt megértette? Az üzenetet! Nahát! Micsoda szép este!
KORNÉL
Hogy mit értettem meg?
OTTILIA
Tudja azt maga jól! Látom én! A virággal üzenni lehet; és maga üzen… ahogy üzentem én is! Kevesen fejtették volna meg így ezt a rejtélyt!
KORNÉL
Zavartan. Rejtélyt? Tudja, hogy ez húsevő növény?
OTTILIA
Húsevő! Felkacag. Hát éppen ez az! Ez az, drága barátom! Maga az én emberem! Szeretem az ilyen merész férfiakat!
KORNÉL
Merész? Hogy érti ezt?
OTTILIA
Búgó hangon, kéjesen. Biztosíthatom, csillapíthatja az étvágyát! A húsevő étvágyát!
KORNÉL
Hogyan?! Ja, ó, igen, persze! Elnézést, de csak útközben jutott eszembe, hogy alkalmatlan időben érkeztem. Ugyanis vacsoraidőben…
OTTILIA
Pedig azt hittem, szándékosan választotta ki ezt az órát, hogy megbizonyosodjon háziasszonyi tehetségemről is! Állom a próbát! Tessék, terítve az asztal! Jöjjön! Remélem, szereti a bifszteket véresen? A művésze vagyok!
KORNÉL
Véresen? Talán inkább átsütve…
OTTILIA
Nem, nem! Véresen az igazi! De előbb csigázzuk fel étvágyunkat!
KORNÉL
Őszintén, nagyot nyelve. Az enyém máris felcsigázva!
OTTILIA
Egy kis hangulat… És tegyük ezt a szép virágot ide! Ugye, milyen érzéki? A virág a nyílt szexualitás…
KORNÉL
Ó, hogyne! Tessék???
OTTILIA
A kitárulkozó erotika! – Felteszek valami szép zenét. Italt? Mit óhajt?
KORNÉL
Inkább vacsora után…
OTTILIA
Majd én készítek valamit. Valami tüzes koktélt. És hozzá buja muzsika. Ami felkorbácsolja a vért. Á, ez jó lesz! Meglátja, remek koktél… A specialitásom! Alkonyattájt mindig felpezsdül a vérem…
KORNÉL
Én éppen ellenkezőleg: ellustulok!
OTTILIA
Aki ilyen virágot hoz, annak ezt én nem hiszem el! Tüzes ital, tüzes zene! Ez lesz az!
Buja keleti zene lemezről.
És csökkentsük a fényeket! Így! Hangulatos, ugye?
KORNÉL
Igen… nagyon. Zavarban. Félek, hogy… azaz, helyesebb lenne, ha csendben beszélgetnénk inkább! És ha már szó volt a vacsoráról… Ismerkedhetnénk…
OTTILIA
Én máris úgy érzem, ismerjük egymást! Tetszel nekem!
KORNÉL
M. f. Igazán? Nahát… Ez kedves, de…
OTTILIA
Maradj nálam éjszakára! Vacsorázunk, bezárkózunk…
KORNÉL
Azt nem lehet, mert… És ha a koromat nézi…
OTTILIA
Az érett korú férfiak a gyengém! Miért ne maradhatnál itt? Senkid sincs, senki sem vár! Nem igaz?
KORNÉL
Hogyne, persze, csak…
OTTILIA
Megmutatom a puha, meleg fészket! Az én puha, meleg fészkemet… az én kis kuckómat… az én nagy, erős Kornélomnak… Hát nem érted? Egyedül vagyok! Nincs aki megvédelmezzen! A te karod! A te erős férfikarod kell nekem!
KORNÉL
Na… ne! Nem! Kérem, ne!…
OTTILIA
Ölelj át! Ne tiltakozz! Ölelj!
KORNÉL
De most? Máris? Talán előbb a vacsora…
OTTILIA
Ölelj, szoríts, fogd át a nyakam!
KORNÉL
Auuu! A karom! A reumás karom! Auuuu!…
OTTILIA
Csókolj! Csókolj a nyakamba! Harapj a vállamba! Harapj, hogy fájjon!
KORNÉL
De, kérem! Mit képzel?! Én nem!… Én hogyan?!…
OTTILIA
Ne kínozz, tedd meg! Megbolondítasz! Érzem az erődet, ez kell nekem, egy férfi vad ereje!…
KORNÉL
Vad erő? Hol van nekem vad erőm? Ottika, kérem…
OTTILIA
Tantaluszi kín! Tantaluszi kín! Ölelj át, szoríts! Tépd le a ruhám! Tépd le! Tépd le!
KORNÉL
Dehogyis! Na, nem! Engedjen! Naaa! Megfulladok! Naaaa! A szám! A száááá…mmmmmmmm…
OTTILIA
Csókolj! Harapj! Harapd az ajkam! Nem engedlek el!…
Zuhanás.
KORNÉL
Jajj! Elestünk, lássa! Hát kell ez?! A térdem! Auuuu! Asszonyom! Hölgyem! Engedjen! Dühösen. Engedjen már, a fenébe is!…
OTTILIA
Te! Itt ne hagyj így! Ne hagyj itt! Mit tettél velem?!
KORNÉL
Én???! Na, hát ez már aztán!…
OTTILIA
Felkorbácsolod a vérem, és itthagysz?! Légy átkozott! Átkozott! Meggyötörsz egy védtelen teremtést!… Sír, zokog.
KORNÉL
Na! Na, nem szabad! Bocsánat, de… Bocsánat, de nekem most… mennem kell! Megyek! Elnézést! Bocsánat… Bocsánat!
OTTILIA
Kiáltása elúszik. Gazember! Gazembeeeer!…
Tangóharmonika. Kiskocsmai akusztika.
KORNÉL
Valamit, ami gyorsan kész!
KORNÉL
Jaj, azt ne! Jó lesz egy pörkölt. Kispörkölt.
PINCÉR
Egen. Szóval kispörkölt.
KORNÉL
De gyorsan, mert rettentően éhes vagyok!
PINCÉR
Kispörkölt, de gyorsan, mert éhes az úr. Értem. És italt?
KORNÉL
Hát… egy pohár szódát.
PINCÉR
Egen. Mert nagyon szomjas az úr! Mert ma mulatni akar az úr! Szállok, repülök!…
KORNÉL
A foga között. Lenne csak pénzem, te csibész, majd megugráltatnálak!
Tangóharmonika felerősödik, a vendégek közül egy nő énekel: „Lehoznám néked a csillagokat is az égről…”
Flóra! Ez Flóra! Te jó ég! Egy férfival mulat! Ez lenne a cserépkályhás? Akit kinéztem neki a hirdetésekből? Micsoda alak! Kiskocsmába hozza! Ez meg énekel neki! És éppen ezt a dalt! Éppen ezt! Ennek! Éppen ezt ennek!…
FLÓRA
Közben énekel. „Tündér vagy te a legtündéribb tündérmeséből…”
CSERÉPKÁLYHÁS
Hozzá dünnyögve. „Te vagy az álmom, te vagy a csókos éjszakám…” Flóra! Ugye szólíthatom így máris? Hogy élhet egy ilyen vidám teremtés egyedül? Hová teszik a férfiak a szemüket? – Egy kis bort még? Ízlett a vacsora?
FLÓRA
Köszönöm, minden finom volt… Dúdol, énekel. „Tudom, hogy eljössz majd egyszer egy forró éjszakán! De szép lenne!”
CSERÉPKÁLYHÁS
Nézze csak! Valaki jön az asztalunkhoz! És milyen dühösen! Ki ez az alak!
FLÓRA
Riadtan. Te jó ég! Micsoda vad tekintet! Kérem, védjen meg!
KORNÉL
Jó estét, uram! Beszélhetnék a feleségemmel?
CSERÉPKÁLYHÁS
Kivel? Megbolondult maga? Kivel akar beszélni?
KORNÉL
Vele! A feleségemmel!
CSERÉPKÁLYHÁS
Távozzon, hallja-e?!
KORNÉL
Na, nézd, hát csak nem akadályozza meg, hogy…
CSERÉPKÁLYHÁS
Hé, hé! El a kezekkel!
FLÓRA
Nahát, micsoda hely ez, ahol zaklatják az embert!
KORNÉL
Igenis zaklatlak! Miféle dalt énekelsz te ennek itt? Éppen ezt?! Sírósan. Miért éppen ezt?!
CSERÉPKÁLYHÁS
Tűnjön el innen, de gyorsan! Nem szégyelli magát? Öregember létére kötekedik?
KORNÉL
Ki öreg?! Maga öreg! Vén csataló! Smucig disznó! Zugkocsmában ad randevút egy ilyen hölgynek! Hát nem látod, micsoda olcsójános ez? És ennek énekeled ezt a dalt? Mit ettetek? Pacalt? Kisfröccsel? Aztán majd egész éjjel fáj a gyomrod!
CSERÉPKÁLYHÁS
Pincér! Dobja ki ezt a frátert!
PINCÉR
Kiáltva. Máris! Közelről. Húzd hangosabban azt a harmonikát, mielőtt még kitör a botrány!
Harmonika felerősödik.
Uram! A kispörköltje meg a szódája! Parancsoljon!
KORNÉL
Vigye a fenébe! Legszívesebben a fejetekhez vágnám!
FLÓRA
Sziszegve. Csak ne pazarolj! És mi az, hogy itt vacsorázol? Miféle extra kiadás ez?
KORNÉL
Nem extra! Éhes vagyok!
FLÓRA
Hát nem kaptál vacsorát?
KORNÉL
Egy nimfomániás karmaiba kerültem. Alig tudtam meglépni!
CSERÉPKÁLYHÁS
Mi? Micsoda? Maguk mégiscsak ismerik egymást? Szélhámosok! Kicsodák maguk? Miféle népség? Pincér! Hívjon rendőrt! Pincééér!…
KORNÉL
Flóra! Szedd a lábad!
FLÓRA
Szerencsétlen! Mindent elrontottál! Lebuktunk!
CSERÉPKÁLYHÁS
Távolabbról. Ne engedjék meglógni őket! Csalóóók!
Hirtelen csend.
Külső tér akusztikája.
KORNÉL
Kifulladva. Jó… itt már… megállhatunk… Phü! A tüdőm!
FLÓRA
U. u. Így futni! Mekkora marhaság! Miért volt erre szükség?
KORNÉL
Hirtelen olyan féltékeny lettem. Eszembe jutott a Kedves.
KORNÉL
Nem kicsoda, hanem micsoda. A Kedves eszpresszó. Na, tudod már?
KORNÉL
Nyár volt, beültünk… jöttél a hivatalból. Ott randevúztunk. Tabányi játszott tangóharmonikán. Táncoltunk, dúdoltuk ezt a dalt… Halkan. „Lehoznám néked a csillagokat is az égről…”
FLÓRA
És lehoztad? Csend. Lehoztad? Csend. Na, látod! Szép kis eset! Féltékenység! Amikor tisztára csak egy önellátási akció!… Nem lenne rá szükség, ha lehoztad volna nekem azokat a csillagokat onnan fentről!
KORNÉL
Nem én tehetek róla, hogy nem sikerült… Akarod, hogy továbbra is csináljuk ezt?
FLÓRA
Hm. Jópofa vagy. Lakbér, ez, az… Mennyi marad kosztra a nyugdíjból?
KORNÉL
Igazad van… Szünet. Tetszett neked az a cserépkályhás?
FLÓRA
Eredj már! Csak a vacsora kedvéért. Hiszen tudod! És nem is pacalt ettünk, hanem hagymás rostélyost.
KORNÉL
Sóváran az éhségtől. hagymás rostélyost!… Más hangon. Szóval emlékszel még azokra az ötórai teákra ott, a Kedvesben? Ahol Tabányi a harmonikáján…
FLÓRA
Elandalodva Emlékszem…
KORNÉL
Dúdolja. „Te vagy az álmom, te vagy a csókos éjszakám…” – Jajj! Jajajaj!
FLÓRA
Ijedten. Mi az?! Mi bajod?! Kornél!
KORNÉL
Síri hangon. A gyomrom! Éhes vagyok! Még azt a vacak kispörköltöt sem ehettem meg! Te legalább azt a hagymás rostélyost, de én?!… Most aztán koplalhatok holnapig!…
Gyors, groteszk zene.
|