Kutyabaj
HÁROM KUTYASÉTÁLTATÓ FÉRFI
Kutyaugatás, vad csaholás, örömteli nyüszítés, visszhangos lépcsőházban
BORDAI
Öreg, rekedt hang. Na, na, na! Csak szépén, rendben, kutyuskáim a lépcsőházban, ne riasszuk fel a lakókat! Mindjárt az utcán leszünk, türelem, türelem, türelem!…
ARANKA
Jó reggelt, Bordai bácsi! Séta, séta?
BORDAI
A szokásos reggeli séta, Aranka, a szokásos…
ARANKA
És hol az én kis barátom? A Pincsi?
BORDAI
Vár a sorára a többivel együtt odabenn. Nem bírok egyszerre egy egész falkával!
ARANKA
Majd benézek érte, és megint leviszem egy kicsit a térre, de most sietek a boltba…
BORDAI
Csak jöjjön, a Pincsi nagyon szereti magát!…
Utcazaj. Autók. A kutyák csaholása belevész a lármába.
ZÖLDSÉGÁRUSNŐ
Friss epret tessék! Friss epret! – Jó reggelt, Bordai úr! Ez már a második transzport?
BORDAI
A harmadik, asszonyom, a harmadik. Nézze, hogy örülnek a szabadságnak meg a jó levegőnek!
ZÖLDSÉGÁRUSNŐ
A jó levegőnek itt, a Belvárosban? Még az árumat is megmérgezi a benzingőz. Ha így megy, dobhatom a szemétbe a meggyet meg a sárgarépát! – Nicsak, új kutyája van?
BORDAI
Tegnap találtam szegénykémet! Ott futkosott kétségbeesetten a villamosmegállóban, elzavarták vagy elvesztette a gazdáját…
ZÖLDSÉGÁRUSNŐ
Maga persze pártfogásba vette!
BORDAI
Ezek mind lelencek, asszonyom! Kóbor ebek, soványak voltak, betegek, amikor rájuk akadtam. Ha látná, milyen hálásan teszik a térdemre a fejüket az első etetés után.
ZÖLDSÉGÁRUSNŐ
Hogy fér meg ennyi kutyával?
BORDAI
Nagy a lakásom, és legalább nem vagyok egyedül… De mennem kell, bocsánat, türelmetlenek…
Jelzés.
HENTES
Fél kiló tarja, szeletelve… tessék! – Á, Bordai úr! A szokásost?
BORDAI
Ma csak három kiló csirkelábat kérek. Fogytán a nyugdíjam.
HENTES
Igenis, kérem, három kiló tyúkkarom! Na, hol az a szatyor, hadd tegyük bele. Így! És saját magának? Egy kis fasírtnak való, vagy rövid karaj, netán finom marhafartő levesnek?
BORDAI
Ó, nem, nekem semmit, hiszen tudja!
HENTES
Mert minden pénzét az ebekre költi!
BORDAI
Ha egyszer hontalanok! Nincs szívem a sorsára hagyni egyet sem! Mennyit fizetek? Még a patikába is be kell néznem…
HENTES
Csak nincs valami baja?
BORDAI
Nem, velem semmi baj, de a snaucer szemére kell valamilyen kenőcs. Az ír terrier meg köhécsel. Magam gyógyítom őket, olyan hálásak érte, ha látná…
Jelzés.
Kutyacsaholás, örömteli nyüszítés, vakkantások.
BORDAI
Itt vagyok, itt vagyok, kedveskéim, meghoztam az ebédet, mindjárt eszünk, mindjárt, mindjárt… Így! Van még tegnapról kása… egy kis parizer maradék… Ez a tied, Foltos!
Vakkantás.
Gyere, gyere kismackó, de ne olyan mohón, mindegyiknek jut… Te, Barnaszőrű! Mi van veled, mért lógatod füled-farkad? Nafene! Megmartak?! Melyik tette? Hadd halljam!
Morgás, vakkantás.
Szóval, te voltál az, Csikasz?! Nem szégyelled magad? Barnaszőrű már régen a vendégem, te meg csak most kerültél ide, és máris verekszel?
Morgás, vakkantás.
De, de, ronda dolog!
Morgás, vicsorgás.
Ne vicsoríts, nincs igazad, büntetésből nem kapsz a csirkelábból! Mars, Csikasz, mars! Akkor bezzeg hízelegtél, amikor a Duna parton felszedtelek! Kullogtál utánam, bámultál rám azzal a szénfekete szemeddel! Most meg pimaszkodsz?! – Na, jól van, Barnaszőrű, majd bekötöm a sebedet. Gyere! Gyertek, egyetek szépen, egyetek…
Ugatás, nyüszítés, edények zörgése.
Te! Fel ne borítsd azt a lábost! Ne marakodj! Jut neked is!…
Csengetnek.
Jön valaki, várjatok! És rendesen viselkedjetek! Na, vissza, vissza, befelé az előszobából, befelé…
Csengetnek.
Nyitom már, nyitom!…
Ajtónyitás.
Maga az, Aranka?
ARANKA
A Pincsiért jöttem, leviszem sétálni. A mamám azt mondja, nem vihetem haza, de azt megengedte, hogy sétáltassam… Jaj, van itt velem valaki; hadd mutassam be, Mani úr, kedves ismerősünk…
MANI
Hallottam Arankáéktól a kutyamenhelyéről…
ARANKA
Igen, mi meséltünk róla, a mama meg én, és Mani urat nagyon érdekelte. Megkért, hogy elkísérhessen.
BORDAI
Á, igen, tessék csak! Habár nagy rendetlenség van, tetszik tudni ennyi kutyával a lakásban…
BORDAI
Igen, valahogy így alakult.
BORDAI
Hát… ahogy a sors hozza. Pillanatnyilag huszonketten vannak… Nem! A tegnapival együtt huszonhárman!
MANI
Fantasztikus! Szabadna megtekintenem őket?
BORDAI
Éppen étkeznek, és ilyenkor nem tanácsos…
ARANKA
Ó, Mani úr szereti a kutyákat, biztosan megérzik, és nem bántják.
BORDAI
Ha nem tart tőlük, bevezethetem. Erre!
Vad kutyaugatás, csaholás.
Csend! Csend legyen, ha mondom! Csikasz! Vissza! Semmi baj! nyugalom, nyugalom, egyetek, senki sem veszi el tőletek!…
Lassan elcsendesülnek.
MANI
Nem mondom, kissé ijesztő!
ARANKA
Pincsi! Pincsikém! Látja, hogy jön hozzám, milyen aranyos? Ez a hófehér szőre, fekete orrocskája!
Apró, örömteli vakkantások.
Te drága, drága! Mindjárt megyünk a parkba, sétálunk…
MANI
Tarka népség! Látom, jól tartja őket. Kap valakitől segítséget?
BORDAI
A lakók néha elhozzák a konyhai maradékokat.
MANI
De valamilyen egylettől, ligától?
BORDAI
Eszembe sem jutott. Ezek az én pártfogoltjaim. Nekik élek…
MANI
És mi a szándéka velük?
BORDAI
Hogy mi a szándékom? Mi lenne? Nálam laknak, etetem őket…
MANI
Szóval tisztára csak emberségből?
BORDAI
Szeretem őket! Egyedül élek, öregszem, nincs családom…
ARANKA
Ha látná, hogy mennek Bordai bácsival az utcán! Mintha a falkavezérük lenne!
MANI
Na, de ez költséges?! Habár látom, szép, nagy lakásban él. Hány szoba?
ARANKA
Három szoba. Ugye?
MANI
És milyen értékes bútorok! Nem kár ezekért? Szőnyegek, képek!
BORDAI
Valamikor jól ment a családunknak. Régen. Ezek mind a családi hagyatékból valók. A tálaló, az ebédlőasztal, a székek. Az a festmény a dédapámat ábrázolja. Bem seregében harcolt az erdélyi csatában. Az ott az anyám. Czoborka-lány. A Czoborkák földbirtokosok voltak a Felvidéken. Az apám… Nézze, milyen szigorú ember! Főmérnöke volt egy bőrgyárnak, ott, ahol az apja még munkásként dolgozott. De a fiát taníttatta…
MANI
Nem fél tőle, hogy a kutyák mindent tönkretesznek?
ARANKA
Ne mondjon ilyet, mert Bordai bácsi megharagszik! Együtt üldögél velük a bőrkanapén… persze csak ha odafér tőlük… Nevet.
BORDAI
Mit féltsek ezen a sok felesleges holmin? Kire hagynám? Senkim sincs, ezek a jószágok meg olyan jól érzik itt magukat!
MANI
Még arra sem gondolt, hogy eladogassa a nemesebbjét a falkából?
BORDAI
Nem, nem, pénzért soha! De ha kell valakinek, odaadom ingyen. Ha jó gazdi lesz. Például, ha magának megtetszene valamelyik?
MANI
Nincs szükségem kutyára! Még azzal is vesződjem?
BORDAI
Pedig a kutya hű társ, jó pajtás! Nézze, Pincsi hogy nyalogatja az Aranka kezét…
ARANKA
Viszem is sétafikálni! Gyere, aranyom! Mani úr? Velem tart?
MANI
Á, igen, máris! Hát minden jót, Bordai úr, minden jót! Nagyon érdekes, Mindez nagyon érdekes és figyelemre méltó… Kiúszik.
Mozart: C-dúr fuvola-hárfaverseny. Erősen, majd a szöveg alatt halkan. Néha egy-egy szelíd vakkantás.
ARANKA
Bordai bácsi! Én vagyok az, Aranka! Bemehetek? Nem zavarok? Merthogy éppen zenét hallgatnak…
BORDAI
Nyugtatólag hat rájuk. Ilyenkor pihennek… vagyis pihenünk. Amióta a kutyákkal élek, sokkal kiegyensúlyozottabb vagyok. Az életem eddig csupa rohanás volt, kapkodás, idegeskedés a pénz miatt, a politika miatt, a rendszer miatt… De most nem érek rá mással foglalkozni, csak velük. Maga nem is hiszi, milyen békességet jelent ez. Megszerezzük azt a kis eleséget, sétálunk, most például zenét hallgatunk, Mozartot. Mikor volt nekem időm erre? – A Pincsiért jött?
ARANKA
A Pincsiért is. De Mani úr is üzent.
ARANKA
Nagyon foglalkoztatja mindaz, amit itt látott. Segíteni szeretne magának.
ARANKA
Mani úrnak lenne néhány ötlete.
BORDAI
Ajaj! Rettegek az ötletektől! Azok mindig tönkreteszik a nyugalmat!
ARANKA
Szerinte maga megy tönkre, ha sokáig egyedül végzi ezt a missziót! Mani úr vállalkozáson töri a fejét, szeretné Bordai bácsi elé tárni a terveit. A kutyusok érdekében. Meghallgatná?
BORDAI
Sóhajt. Jó, nem bánom, ha annyira akarja…
Jelzés.
MANI
…elsősorban is beszerzünk egy számítógépet. Ne kérdezze, miből, megelőlegezem, aztán majd elszámolunk. De enélkül nem megy! E-mailt küldünk a világ minden állatvédő ligájának, egyesületének, támogatást kérünk…
MANI
Persze! Nyitunk egy honlapot az interneten! Most, ránk figyel az egész nyugati világ, itt az EU-csatlakozás a küszöbön… És az ilyen vállalkozás, mint az öné…
BORDAI
De ez nem vállalkozás! Ezt én szeretetből…
MANI
…szóval egy ilyen nagy volumenű vállalkozás megérdemel némi nemzetközi összefogást. Képtelenség, hogy maga a szerény nyugdíjából csirkelábat vesz a pártfogoltjainak. Meg a lakók összeadott ételmaradékai! Provincializmus!
BORDAI
De áldozat nélkül, ugye nem lehetséges…
MANI
Ugyan, kérem! Áldozat! Nem volt elég egy fél évszázadig? Nem azért kap nyugdíjat, hogy az ebekre költse! És ha majd meg se bírja már venni azt a napi három-négy kilót?!
BORDAI
Valahogy csak lesz mindig…
MANI
Arra ne számítson, hogy örökké megkapja a lakók maradékait! Nem lesz maradék! A háziasszonyok majd csak annyi szelet húst vesznek, ahány családtagjuk van, kiszámítják! Ahogy a finnek, hollandok… Látott maga már valódi európaiakat zabálni? Azok aztán fogukhoz verik a garast, hogy vigyék valamire! Itt sem lesz másként, ha csatlakozunk… Ugyan! Külföldi segítség nélkül nem üzlet az üzlet! Ne legyünk amatőrök. Ez itt a baj, az amatőrizmus! Számítógép, e-mail, internet nélkül nem jutunk Európába! Komoly bázist teremthetünk, megindul az ajándék-áramlás…
BORDAI
Ajándék-áramlás?!…
MANI
Bízza rám! Folyvást a maga hősies önzetlenségét csodálom. De nem hagyhatom magára! Nem áldozatvállalásra van szükség, hanem gazdasági érzékre! Gaz-da-sá-gi ér-zék-re!
Jelzés.
A háttérben kutyaugatás.
MANI
Nem lehetne kicsit csendesebben a kutyákkal? Így nem tudok dolgozni…
BORDAI
És ez az izé… ez a sok jel ezen a képernyőn…
MANI
Kapcsolat! Világháló! Most éppen e-mail-t küldök németül, franciául, angolul… Shöne danken alles… Merci bien… Many-many thanks… Ez Dániába, ez meg Svédországba. Spanyol nyelvterületre is… Hálálkodó levelek…
BORDAI
Hadd lássam csak! Hiszen az én nevemben mennek…
MANI
Természetesen. Tessék, itt az egyik: „Az elesettek istápolása a mi keresztünk, de zokszó nélkül cipeljük…”
BORDAI
Viseljük. Így helyesebb.
MANI
Apróság! De legyen! Tehát: „zokszó nélkül viseljük, ám végtelenül hálásak vagyunk az önök kinyújtott kezéért, mellyel botorkáló lépteinket segítik a nyugati világ felé…”
BORDAI
Muszáj ilyen körülményesen? Nem lehetne csupán annyit, hogy köszönjük emberségüket?
MANI
Én vagyok a menedzser, ehhez jobban értek. És a jelek szerint jól menedzselem a vállalkozást, vagy nem? Egyébként itt a lista a már elküldött hálálkodó sorokról. Írtam egy ausztráliai kutyaeledel gyárnak, megköszöntem a tetemes pénzösszeget a luxemburgi gumicsont konszernnek, és nincs kizárva, hogy Oroszországba is írok, ők most kapnak segélyt az amerikaiaktól, mindjárt küldhetnének belőle valamennyit, le is írhatnák az adójukból… Rendben?
Kis csend.
Bordai úr! Azt kérdeztem, rendben?
BORDAI
Csendesen. Nézze, én ehhez nem értek, de kissé zavar…
MANI
Ezt a szót ne is használja. Ezek konszenzuson alapuló ügyletek. Nem látja, hogy versengve segítenek? Persze az adományozó cégek elvárják, hogy termékeiket reklámozzuk. Ez a legkevesebb, amit kívánhatnak!
BORDAI
Én eddig mindezt emberségből tettem…
MANI
Emberségből nem lehet megélni. Sem nekünk, sem a pártfogoltjainak! Nézze meg, milyen kaját kaptak régen, és mit esznek most! Már csak a csomagolás is! A Hamm-gyártmány meg a Dog’s chicken-burger! A granulátumok! Vitaminok! Csupa első osztályú készítmény! Miből venné meg, ha nem lobbyznánk? És mit fizet a lakásért? Semmit! Mert elszámoljuk rezsiben!
BORDAI
Nem lesz ebből baj?
MANI
Jellemző ez a maradi gondolkodás! Félelem a vállalkozástól! Csak nem akar egész életében garasoskodni? A valutánk szépen kamatozik. A márkát most átváltjuk dollárra, a dollárt svájci frankra, később ausztrál dollárra, majd vissza az egészet márkára; svájci frankra… És máris gyarapodik a tőke!
BORDAI
Hogy mondta? Nem tudtam követni…
MANI
Nem is kell! Ne fáradjon ezzel. Bízza rám! Na, nézzük még ezt a levelet! Egy grófnőnek írjuk, kenelje van a walesi tartományban…
Csengetnek.
Nyisson ajtót. Fél hat van, megjöttek az emberek.
MANI
Ja, még nem értem rá elmondani, felfogadtam tíz állástalant, három-három kutya jut rájuk fejenként… Engedje be őket!
BORDAI
Minek ide tíz ember? Eddig magam vittem őket az utcára…
MANI
Á, az lehetetlen! Fejlesztenünk kell a vállalkozást, különben csak amatőrködünk. Na, miért nem nyit nekik ajtót?
MANI
Maga osztja ki a pórázokat meg a ruhákat. Még azt sem értem rá elmondani! A ruhákat is meghozták…
MANI
Az egyenruhákat. Minden emberünk kap egy színes öltönyt a menhely emblémájával.
HANGOK
– Jó napot!
– Na, csakhogy! Azt hittük, már felszámolták magukat!
– Hát itt volnánk!…
MANI
Bordai úr! Vezesse az urakat az öltözőbe. Tessék, tessék, ne vesztegessük az időt! Bordai úr majd elmondja, hogyan kell bánni a kutyákkal…
Vad kutyaugatás, csaholás.
HANGOK
– Hé, nem harapnak ezek a dögök?
– Még megmar! Eredj, innen, te!
– Hű, micsoda falka!…
BORDAI
Ne vadítsák őket! Csak szépen!
HANGOK
– Ötszázforintos órabérért még szépen is?
– Hiszen ezek vadállatok!
MANI
Ha valakinek valami nem tetszik, elmehet! Száz másikat találunk helyette!
HANGOK
– Jó, jó…
– Nem kell azért mindjárt…
– Ezt vegyük fel? Olyanok leszünk, mint a bohócok!
– Hol az a póráz? Három kutya egy embernek? Nem lesz sok?
BORDAI
Bánjanak velük gyengéden. Na, kutyuskáim, csak nyugodtan… Sétálni mentek, sétálni…
Ugatás, csaholás.
MANI
Vigyázzanak az ebekre! Drága jószágok ezek!
Jelzés.
ARANKA
Bordai bácsi! Elvihetem a Pincsit sétálni?
BORDAI
Se maga, se én! Nem sétáltatunk többé! Ez a maga ismerőse szakosította a sétáltatást is. Tanfolyamot kellett vezetnem az emberek kiképzésére, mert a Sicher Társaság csak úgy kötött biztosítást a kutyákra, ha profik foglalkoznak velük.
BORDAI
A Sicher. Valami német-magyar biztosító. Mani úr szerint előnyösek a feltételek.
ARANKA
És maga? Magának mi a dolga?
BORDAI
Nem is tudom. A tanfolyam óta nemigen van rám szükség. Néha telefonügyeletet tartok… elszaladok a postára, Mani úrnak hozok ebédet az Astoriából. Nézze, már kiköltöztem az előszobába, itt a sezlonom, mert odabenn raktár van meg a komputerterem. Már nem is találkozom a kutyákkal, csak ha kiadom az embereknek a pórázokat… Elszoktak tőlem. Ez a legnagyobb szomorúságom, hogy szinte meg se ismernek. Úgy fennhordják az orrukat! Konzerveket esznek meg színes csomagolásban érkező kajákat…
ARANKA
Amilyet a tévében is?
BORDAI
Tévében? Nem tudom…
ARANKA
Hát nem látta a hirdetést? Pedig csudajó! A kutyái szerepelnek benne…
ARANKA
Képzelje, bejön egy nagy, fényes térségre néhány sovány, kiéhezett kutyus, szimatolnak, meglátnak egy halom külföldi kutyaeledelt, csupa szép, színes doboz meg pakli, nekiesnek, feltépik, esznek kétpofára, és máris jól táplált, sima szőrű, vidám ebekké válnak! Még a szlogent is tudom: „DOG’S CHICKEN FOOD – EZ A JÓ, MINDEN BOLTBAN KAPHATÓ!’” És zene…
BORDAI
Az én kutyáim? Honnan tudhatja, hogy az én kutyáim?
ARANKA
Masni van a nyakukban, azon meg felirat: BORDAI KUTYAMENHELY. EGY MENHELY, AMELY KÖZEL ÁLL ÖNHÖZ!
Jelzés.
Csaholás, ugatás.
MANI
A sietségtől lihegve. Bordai úr! Kapjuk össze magunkat, látogatónk érkezik! A Kékmadár Szigetek elnöke van hazánkban, pillanatnyilag a parlamentben hallgatja a pártokat a privatizációs elképzeléseikről, említették neki a menhelyünket, tanulmányozni akarja, ők is most szabadultak fel a pártállamiságból, botladoznak a vállalkozósaikkal, miközben mi már, ugye… Gyorsan, gyorsan; csináljon egy kis rendet!
BORDAI
Mani úr, kérem, tudom, nem alkalmas a perc, de már régen kérni szeretném… adjon a kezemre is néhány kutyát a régiek közül…
MANI
Most ezzel tart föl?!
BORDAI
Csak annyit feleljen, lehetséges-e? Sétáltatnám őket, a saját pénzemből vennék nekik kosztot. Úgy hiányoznak nekem!
MANI
Nem, nem, ez csak összezavarná az adminisztrációt! Saját pénz! Az külön költségvetési tényező…
BORDAI
De hiszen a nyugdíjamból fedezném…
MANI
A nyugdíjából?! Azt már nem! Tudja, hogy csemegézne rajta a nyugati sajtó? Csirkelábat vesz a kisnyugdíjas! Mit képzel?! Csirkelábbal akar bejutni Európába?! Inkább készüljön az elnöki fogadásra! Rajta, rajta, Bordai úr!…
Jelzés.
Egyetlen kutya ugatása az éjszakai utcán. Vonyít, ugat. Zörög egy kuka fedél, nagy lárma, majd csend.
BORDAI
Szelíden. Kutya! Kutyus! Kutyuskám!
Barátságtalan vakkantás.
Na! Nem bántalak! Gazdátlan vagy, szegénykém! És éhes, ugye? Felborítod ezt a koszos kukát egy kis eleségért! Na, gyere, kapsz tőlem enni…
Morgás, vakkantás.
Ne légy bizalmatlan!
RENDŐR
Jó estét! Mit keres itt, jóember? Felborítja a kukát? A szemetet ki fogja összeszedni? Talán a polgármester úr?
BORDAI
Csak ezt a kutyát akarom…
RENDŐR
Szóval maga sintér?
RENDŐR
Akkor meg menjen innen, amíg szépen vagyunk! Megfogná ezt a szegény ebet, eladná az állatkísérleti intézetnek! Van magának szíve néhány koszos forintért oda juttatni? – Na, fuss, szaladj innen, te kis csavargó, mielőtt még ez a rossz ember elkap! – Lássa, hogy megpucolt?
RENDŐR
Hát akkor? Mire vár? Késő van, menjen haza, ha van hová!
Rövid jelzés.
Vakkantás; nyüszítés.
BORDAI
Nicsak! Hát előkerültél? Gyere ide! Gyere, na, nem bántalak! Elment a rendőr, ne félj! Nézd, itt egy kis parizer! De ha velem jönnél, kaphatnál csirkelábat is! Mindig azt vettem a kutyáimnak, jó leveskét főztem belőle… Na! Hammm! Kapd be!
Vakkantás, morgás
Mi az? Nem ízlik? Nem kell?!
Morgás, vicsorgás.
Rám vicsorogsz, te?! Mi bajod? Válogatsz? Akkor te nem is vagy igazán éhes! Hé! Ne azt a plakátot nézd, enni adok neked! Micsoda plakát az? Nyalogatod? Bolond vagy. Egy plakátot, amikor itt ez a jó kis… Ó! Ó, ohó! Most látom csak, hogy mit bámulsz! „DOG’S CHICKEN FOOD, EZ A JÓ, MINDEN BOLTBAN KAPHATÓ!” Hát neked is ez kell?! Ez?! Keserűen nevet. Dog’s chicken food! Konzerv! Színes csomag! A parizer már nem is jó nektek! Meg a csirkeláb magyar módra! A szalonnabőrke! A kenyérhéj! Már csak a flanc?! A divat?!
A kutya vele vonyít.
Dog’s chicken food! A fene a jó dolgotokat!…
RENDŐR
Hé! Hé, hé! Jóember! Már megint maga az? Micsoda csendháborítást rendez itten? Elment az esze? Háborgatni a békés polgárok álmát? Tűnjön el innen, vén bolond, de gyorsan!…
BORDAI
Távolodva, eszelős nevetéssel. Dog’s chicken food! Már mindenütt csak dog’s chicken food! Dog’s chicken food… Dog’s chicken food!…
Egy rövid Mozart-motívum groteszkbe csap át, s felerősödik.
|