Játéküzem
Nagy hangerővel szól az MTV – Music TV – klip-műsora. Türelmetlen ajtócsengő sokszor egymásután, vadul.
KELEMENNÉ
Nyitom már, nyitom!… Ki az? – Ja, te vagy? Mért csöngetsz, nem vittél magaddal kulcsot?
IFJ. KELEMEN
Távolról. Haver?
KELEMENNÉ
Átüvöltve a ricsajt. Apád! Az édesapád!
IFJ. KELEMEN
Ja, azt hittem, egy haver!
KELEMENNÉ
Mi van, hol a lakáskulcsod?
KELEMEN
Benn hagytam a cégnél. Idegességemben.
KELEMENNÉ
Ideges vagy? Csak nem? Miért? Mi volt?
KELEMEN
Mi volt, mi volt? Egy nagy semmi volt! Egy nagy büdös semmi!
KELEMENNÉ
Na, gyere, mesélj…
KELEMEN
Kitör. Mi ez a ricsaj?!.
KELEMENNÉ
Bandikánál van néhány haver. Hallgatják a tévét…
KELEMEN
Nem lehetne csöndesebben? Szétmegy a fejem!
KELEMENNÉ
Istenem, ez a sok gond mindig, ez a sok gond! Gyere, menjünk be a szobádba, ott csend van. Menjünk és hadd halljam, mi volt? Megvolt?
KELEMEN
Meg.
Az MTV-zene távolabbról, majd elenyész.
Kelemen sóhajt. Felidegesítettek!
Gyufa sercen.
KELEMENNÉ
Ne! Ne gyújts rá! Annyit szívsz! Baj lesz!
KELEMEN
Baj! Nem ebből lesz baj!
KELEMENNÉ
Hoztak ítéletet?
KELEMEN
Hoztak. Szünet. Megnyertem a pert.
KELEMENNÉ
Felderül. És ezt csak így mondod?! Megnyerted?! Nagyszerű! Ugratsz ezzel a rosszkedvűséggel! Nahát! Remek! Igyunk rá valamit! Mit töltsek? Henessy?
KELEMENNÉ
Üveggel, pohárral neszez, tölt. Tudtam! Tudtam, hogy megnyered! Na, és megítélték az egészet?
KELEMEN
Az csak természetes. Három millióval tartozik nekem Sóvári. Ő persze előhozakodott mindenféle hazugsággal, hogy barterben egyeztünk meg, nem pénzben, de nem tudta bizonyítani. Mert nem is igaz. Nekem nem épületfa kell, hanem bankátutalás. Vagy készpénz!
KELEMEN
Most mondom! Az utolsó fillérig elismerték!
KELEMENNÉ
Akkor mit lógatod az orrod? Koccintsunk!
Koccintanak.
KELEMENNÉ
Na, ne így! Hát nem is örülsz? Talán nem jogerős?
KELEMEN
Jogerős. Csak éppen nem én vagyok az egyedüli, aki követel Sóváritól. Sorakozunk páran. Szép számmal. Van akinek tizenötmillióval tartozik.
KELEMENNÉ
Tizenötmillióval?! Kinek jár ennyi?
KELEMEN
Egy másik szállítójának. De nem jár. Csak járna!
KELEMEN
Ha tudna fizetni Sóvári. De nem tud. A fél világnak tartozik: Nem fizetett rendesen a szállítmányokért, nem utalta ki az ügynökök járandóságait, nem számolt el a reklámirodának, adósa maradt mindenkinek, akivel csak dolga akadt. Ott állt sorban az egész szakma! Jogerős végzéssel a kezében!
KELEMENNÉ
Azt akarod mondani, hogy…
KELEMEN
Azt! Megítélték a három milliót, de nem lehet behajtani. Sóvári felszámolta a Kft-jét, maradt a letéti egymillió alaptőke, tessék, oszd szét…
KELEMEN
Még annál is borzasztóbb! Sóvári tönkrement, és mivel fizetésképtelen, lassan mi is tönkremegyünk.
KELEMEN
Itt a következő hónap a nyakamon, nem tudom kifizetni a műhelyek bérét, az emberek nem kapnak fizetést, képtelen vagyok nyersanyagot vásárolni, adós maradok a megrendelések szállításával… Soroljam? Krach! Ezt nevezik krachnak!
KELEMENNÉ
Krach! Borzalom!
IFJ. KELEMEN
Beront, vele a zene is felerősödik kis időre. Apa! Elvihetem a kocsit?
KELEMENNÉ
Hagyd most apádat!
IFJ. KELEMEN
Dolgom van, ne vacakoljatok, el kell ugranom a kocsival…
KELEMENNÉ
El kell ugranod, el kell ugranod! De könnyen mondod! És mi lenne, ha gyalog mennél?…
IFJ. KELEMEN
Nem hisz a fülének. Tessééék??
KELEMENNÉ
Vagy villamossal! Busszal! És nem egy Volkswagen Passat-tal! Mi? Úgy már nem is jó neked?!
IFJ. KELEMEN
M. f. Hogy mondod, anya?
KELEMEN
Igen, igen! Kitört. Ebben a koromban biciklin jártam! És milyen biciklin?! Nem tízsebességes mountainbike-on, hanem egy vacak műhelygépen! Amit a műszerész eszkábált össze! Mégis jó volt! Hogy örültem! Atyaisten! Milyen boldog voltam vele! Egy műhelygép! Az is nagy szó volt! Nem egy VW Passat! Jó, hogy nem egy Rolls Royce-ot akartok! Követeltek! Parancsoltok a feneketek alá! Még szép! Még szerencse!… Még hálát adhatok az istennek!…
IFJ. KELEMEN
Döbbenten. Mi baj van? Mi ütött belétek?! Még sohasem…
KELEMENNÉ
Pityeregve. Igen, mert még sohasem volt itt a krach!
IFJ. KELEMEN
Kicsoda van itt?
KELEMENNÉ
Nem kicsoda, hanem micsoda! A krach! Apád megnyerte a pert, de…
IFJ. KELEMEN
Megnyerte? Hurrrrááááá! Megnyerted, apa?!
KELEMEN
Meg. De vécépapírnak sem jó az a végzés…
KELEMENNÉ
Sóvári fizetésképtelen…
KELEMEN
Feloszlatta a Kft-jét…
KELEMENNÉ
Apád csődbe jutott…
KELEMEN
Na, még nem! De lehet, hogy a kocsit is el kell adni!
IFJ. KELEMEN
A kocsit?! Azt már nem! Arról volt szó, hogy BMW-re cseréljük! Nem azt ígérted?…
IFJ. KELEMEN
Én már el is mondtam a haveroknak, hogy rendeltél egyet a Neményitől! Na, nem, a kocsit azt nem engedem! És az én holmim közül semmit sem. Oké? Semmit! Sem a hangfalat; sem a Grundig tévét, sem a videófelvevőt, sem az IBM-et! Értve vagyok? Oké? Engem nem érdekel a nyomor… Nem érdekel Sóvári…
KELEMEN
Elképedve. Nem érdekel?!
KELEMENNÉ
Bandika, hát nem látod? Apád összeomlik…
IFJ. KELEMEN
Én nem akarok újra kispályás lenni!
KELEMEN
Hogyan akarod megúszni, ha én nem úszom meg? Mi?
IFJ. KELEMEN
Leteszem a felsőfokú angol nyelvvizsgát, és már itt sem vagyok! Irány Dél-Afrika vagy Kanada…
KELEMENNÉ
Felsikolt. Disszidálnál?!
IFJ. KELEMEN
Jaj, anya, hagyd ezeket az ósdi, elavult szavakat! Csak éppen elutaznék oda, ahol stabil a mani!
KELEMEN
Itt is az lesz! Stabil lesz! Kialakul, meglátod, csak ki kell tartani.
IFJ. KELEMEN
Igazán? Akkor most mért vagytok úgy oda?
KELEMENNÉ
Önző, szívtelen kölyök! Itt hagynál minket?
KELEMEN
Ez a te céged is, kisfiam! Azért hoztam létre a Play Corporationt, hogy később majd te fejleszd tovább, aztán majd a fiad meg annak a fia, és annak a fia… Száz évekre terveztem, és akkor most ez a Sóvári, ez a nyavalyás alak kihúzza alólam a talajt. Dinasztiát akartam, fiam, dinasztiát!
KELEMENNÉ
Elandalodva. Fekete üvegtáblán arany betűkkel… de szép is! „Alapította Kelemen Kálmán és fia 1990-ben.” Ezt néznék kétezerkétszázban is… meg háromszázban…
KELEMEN
Ez volt a vágyam, nem a percnyi siker. A jövő! Üzletház, patinás cég, egy gyönyörű üzlethálózat… minden fővárosban a Play Corporation játék-centruma!… Labda és hajasbaba, roller, vizipisztoly, Ne nevess korán és más társasjátékok…
IFJ. KELEMEN
Sajnálom. Mennem kell. Várnak a haverok, elugrunk egy kicsit. Hol a slusszkulcs?
KELEMENNÉ
Ne hajts gyorsan! Vigyázz magadra!…
KELEMEN
Meg a VW-re! Hátha mégis piacra kell dobnunk!
IFJ. KELEMEN
Frankón sajnálom, hogy zűrben vagy, apa, de most tépek! Sziasztok!…
Csend. Szipogás.
KELEMENNÉ
Hogy miért is kellett belevágni ebbe a vállalkozásba!
KELEMENNÉ
Maradtunk volna nyugton!
KELEMEN
Maradtam volna falovacska-festő abban a rohadt játékgyártó kátéeszben? Ahol a górék megszedték magukat a prémiumokkal, mi pedig csak rohasztottuk a tüdőnket a festékszóró mellett? Maradtam volna kuli? Amikor vállalkozó is lehetek? Szabad ember? Terveim megvalósítója? Tehetségem kibontakoztatója? Maradtunk volna senkik?
KELEMENNÉ
Jó, jó, jó. Azért nem éltünk olyan nagyon rosszul!
KELEMEN
Az ember soha ne legyen megelégedett! Hová lenne akkor a világ? Ha Galilei belenyugszik abba, hogy a Föld egy nagy, lapos tányér, még ma sem tudnánk, hogy gömbölyű és forog!
KELEMENNÉ
Ő is pórul járt!
KELEMEN
De a neve fennmaradt! Te mondtad az előbb: Fekete üveglapon arany betűkkel: Kelemen Kálmán és Fia…
KELEMENNÉ
De amióta megvan az a vacak Kft…
KELEMEN
Vacak?! Te a jövő egyik nagyszabású cégét vacaknak nevezed?! Hiszen már majdnem ott van a nevünk a világpiacon! Ha ez a Sóvári nem szúrja el, egykettőre betörtünk volna az európai játékiparba! De nem fogom feladni! Nem és nem! Átvészeljük ezt a kis időt… Szünet. Csak tudnám, miből fizetek elsején?! A bankok már nem adnak hitelt, ez kétségtelen. Felhajtottam minden rokont, barátot… De belenéznek a könyvelésbe, és beintenek! Érted? Pardon, azt mondják… nincs fedezet! A raktáraink üresek, mert Sóvári átvette az utolsó készletet is, el is adta, de eszébe sem volt kiegyenlíteni a számlát. Hogy hová dugja a pénzt? A bankszámlája üres.
KELEMENNÉ
Hát nincsenek végrehajtók?
KELEMEN
Végrehajtók? Tudod, milyen rafinált ez a Sóvári? A vagyonát ráíratta a családtagjaira. Nem lehet nála végrehajtani semmit. Nincs vagyon! Papíron egy huncut garasa sincs! Érted? Így kell ezt csinálni! Szegény jó Sóvári egy vagyontalan csóró! Jól megkártyázta, mi?
KELEMEN
Naná, hogy fantasztikus. Örökké azt hajtogatta, hogy ő a magyar játékipar megváltója, amit gyártunk, mindent átvesz és elad; magyar gyerek kezébe magyar játék!… De azt már nem tette hozzá, hogy ő miféle játékot űz velünk!
KELEMENNÉ
Pityereg. Mégis azt mondom, jobb lett volna nem belevágni! Az a kis víkendházunk is elúszott! Amit pedig az anyai örökségemből vettünk! Szegény mama! Hogy kuporgatott! Halálos beteg volt, mégis gürcölt, nem költött magára, csakhogy maradjon utána valami, és akkor azt is elkótyavetyéltük!
KELEMEN
Micsodát?! A víkendházat?! Hiszen betettük az árát az üzletbe! Arra adták az indulási kölcsönt! Te sem voltál ellene!
KELEMENNÉ
Mert láttam, mennyire akarod! Olyan szépen beszéltél az üzletházról… az utódokról… hogy egész Európa visszhangzik majd a Kelemen névtől. Szünet. Persze azért féltettelek is!
KELEMEN
Majd meglátod! Lesz még fénye a Kelemen névnek!
KELEMENNÉ
Amíg a kátéeszben melóztál…
KELEMEN
Hagyd már azt a kócerájt!
KELEMENNÉ
Jó, jó, nem vetett fel minket a pénz, de szépecskén megvoltunk. Gondtalanul. Hazajöttél, volt időd a családodra. Hétvégén kimentünk a kis tanyánkra. Milyen szép volt a Dunánál!
KELEMEN
Mondja a magáét. Nem hagyom annyiban! Megszerzem, ami kell, nem fogom beadni a kulcsot! Nem én!
KELEMENNÉ
Ugyanígy mondja a magáét. Azok a nyári esték a folyóparton! Gulyást főztél bográcsban! Az az illat! Jöttek a barátok, ettünk, ittunk, danolásztunk!
KELEMEN
M. f. Amit elkezdtem, nem hagyom abba! Majd ez a gyerek is megtanulja! Hadd legyenek csak igényei, nem baj! Legyenek! Az igénytelen emberből csak kuli lehet! Más szolgája! Kelemen és Fia. Egy szép napon majd ő veszi át a céget. És akkor majd lehet BMW-je! Még Rolly Royce-a is!
KELEMENNÉ
M. f. Kipöfögtünk a kis Trabantunkkal, ástad a kertet, vittem neked a hideg sört… Milyen jól aludtál éjszaka! Most felriadsz, verejtékezel! És azok a fogdások a kereskedelmi kamarában! Csupa idegen pofa! Pénz, üzlet, bank, gazdaság, hitelek, csődök… másról sem hallok!
KELEMEN
Tölts még egy pohárkával abból a Henessyből.
KELEMENNÉ
Tölt, pohárcsengés. Erre sem futja majd. Megint ihatod a feketecímkés cseresznyét…
KELEMEN
Futja majd, meglátod! Nem adom fel, nem én!…
Zenei jelzés, groteszk.
Telefon cseng.
SÓVÁRI
Halló! Sóvári lakás! Nem, nincs itthon a feleségem. Tessék? A lányom sincs. Elutaztak. Ki keresi őket? Kicsoda? Nem értem! Halló! Nem értem! Halló!… Halló!… – Hm. Letette! Vinné el az ördög!
MARISKA
Beközelít. Sóvári úr, kérem, készen vagyok a takarítással. Akkor majd jövő szerdán megint…
SÓVÁRI
Jól van, Mariska. Van kulcsa, ugye? Zárja be az ajtót, ha elmegy…
MARISKA
Máris, Sóvári úr, csak…
MARISKA
Csak… Szóval, ha nem haragszik… arról van szó…
MARISKA
A múltkor arról volt szó,… azt tetszett mondani, hogy ma… mármint ma, ugye… ma elszámolunk az eddigivel…
SÓVÁRI
Majd szerdán, Mariska!
MARISKA
Makacsul. Volt eddig, ugye, a héten két nap, meg azelőtt is kettő… Még a múlt hónapról is van elmaradás a béremből…
SÓVÁRI
Szerdán. Mondom, hogy szerdán. Isten áldja!
MARISKA
Hát… Isten áldja! Morogva. Költsd patikára!
Ajtócsapódás.
SÓVÁRI
Fütyörészik; majd. Még ez a vénasszony is pumpol! Nem elég, hogy munkát adok neki? Megissza a sörömet, kávét főz magának, amíg elpiszmog itt a takarítással… És követelőzik! Mind csak követelőzik!…
Zörej.
Mi az? Nem jól csukta be az ajtót?
Zörej.
Ejnye már! Ki mászkál odakinn? Hé! Van ott valaki?
BETÖRŐ
Elváltoztatott hangon. Egy lépést se! Fel a kezekkel!
SÓVÁRI
Ki maga, hé! És hogy került ide? Mit akar?!
BETÖRŐ
Azt mondtam, fel a kezekkel!
SÓVÁRI
Hallja, jóember!… Itt…
BETÖRŐ
Kuss! Kezeket fel! Hands up!
SÓVÁRI
Jó, jó, jó! De vegye le a fejéről azt a fekete harisnyát, mert így szörnyen ijesztő!
BETÖRŐ
Ha nem engedelmeskedik, kénytelen leszek fegyvert használni!
SÓVÁRI
Nincs is fegyvere!
SÓVÁRI
Játékpisztoly. Megismerem. Ebben a szakmában dolgozom!
BETÖRŐ
Játékpisztoly? Biztos ebben? Kipróbáljuk? Na?!
SÓVÁRI
Nem, nem! Inkább nem!
BETÖRŐ
Álljon odébb! Úgy! Csak semmi mocorgás… Hallja?!
SÓVÁRI
Mit csinál? Ne vágja el a telefonzsinórt! Tudja milyen sokára jönnek ki megjavítani?
BETÖRŐ
Sajnálom. És most üljön arra a székre! Na, mozgás! Úgy! Tegye hátra a kezét! A szék támlája mögé! Na, gyerünk, gyerünk!
SÓVÁRI
Megkötöz? Auuu! Ez fáj! Ne szorítsa meg úgy a csuklómat, eláll a vérkeringésem! Auuu! Egyébként, figyelmeztetem, rossz helyre jött! Egy tönkrement cég tulajdonosa vagyok, semmit sem fog találni…
BETÖRŐ
Pofa be! Bízza csak rám! És adjon hálát az úrnak, hogy nem tömöm be a száját!
SÓVÁRI
Nem fél, hogy segítségért kiáltok?
BETÖRŐ
Ugyan ki jönne segíteni? Hol él maga? Senki sem szeret beavatkozni az efféle ügyekbe… Na, nézzünk körül egy kicsit! Hm. Csinos lakás. Drága porcelánok! Képek! A szép bútorok… Van mit a tejbe aprítani!
BETÖRŐ
Na, nem féltem magát! Á, ez a szelence… értékes, szép darab…
BETÖRŐ
És ez az ólomkristály… Tegyük csak ezt is az iszákba! És mi van ebben a fiókban?
SÓVÁRI
Ne feszegesse! Ember! Tönkreteszi! Eredeti mexikói faragás!
SÓVÁRI
Itt van a zsebemben…
BETÖRŐ
Nézzük csak! Áhá! Így mindjárt más! Zörög a kulcscsomóval. Ez az! Nem… Akkor ez! Vagy ez! Ahá! Ez nyitja! Füttyent.
SÓVÁRI
Az nem az enyém! Azt ne bántsa! Egy szegény rokonom hagyta itt letétben, haldoklik, ebből kell fedeznem a temetését!
BETÖRŐ
Kicsit drágán mérik azt a temetést! Ekkora pénzkötegek! Ismét füttyent elismerően. Azt hittem, nehezebb dolgom lesz! Azt gondoltam, okosabb ennél, és nem tart itthon kápét!
SÓVÁRI
Mondom, hogy nem az enyém! Vigyen el bármit, csak azt ne! Hallja!
BETÖRŐ
Nem izgünk-mozgunk, Sóvárikám! Súlyra is megvan ez annyi, amennyi kell nekem pillanatnyilag. Sajnálom, de nem hagyhatom itt. Tulajdonképpen ezzel meg is volnánk! A szelencét meg az ólomkristályt csak szuvenirnek viszem el.
SÓVÁRI
Akasztófán fogja végezni!
BETÖRŐ
Akasztófán? Csak ön után, uram, csak ön után!
SÓVÁRI
Rohadt csibész! Rohadt gazember! Alávaló…
BETÖRŐ
Na, arról beszélhetnénk, hogy ki a gazember, de erre most nincs időm…
SÓVÁRI
Őrjöngve. Tedd vissza a pénzt, te rohadék! Tedd vissza, mert…
BETÖRŐ
Mert? Hadd halljam? Mert? Szünet. Nyugodtan. Örülj, hogy nem fojtalak meg ezzel a gumikesztyűs kezemmel! Egyébként, semmi harag. Kösz a pénzt, rendben is vagyunk! Agyő!…
SÓVÁRI
Vergődve, nyögve. Csak szabaduljak el innen! Csak szabaduljak el! Nem úszod meg szárazon, te gengszter!
BETÖRŐ
Derűsen. Te sem úsztad meg szárazon; hehehe… Távolodva. Azt hitted, megúszhatod? Mi? Nem, barátocskám, nem… Hehehehe…
Ajtócsapódás. Csend. Nyögés, szuszogás.
SÓVÁRI
Fényes nappal! A rohadt életbe! Ehhh! Belevág a csuklómba ez a zsinór! A francbaaa Nyög, sziszeg. De hogy jutott be ez ide? Hogy tudott… Nyögés, sziszegés. Még jó, hogy tegnap kiküldtem a valutát Svájcba! Még csak az hiányzott volna nekem, hogy azt is elvigye! Hé! Jöjjön már valaki! Segítség! Segítsééééég!…
Zörej.
Ki az? Ki van itt?! Hé!
MARISKA
Beközelít. Sopánkodva. Sóvári úr! Te jó ég! Mi történt?! Atyaisten!
SÓVÁRI
Lihegve a dühtől. Kiraboltak! Megkötöztek! Fényes nappal!
MARISKA
Ó, igen, a statisztika szerint is fényes nappal törnek be a lakásokba. Gyerekkoromban éjszaka jártak a rablók, sötét éjeken… lopódzva… Jaj, de borzasztó volt!
SÓVÁRI
Megőrült?! Mit beszél itt összevissza! Szabadítson ki! Na! Mozogjon már! Vágja el ezt a zsinórt!
MARISKA
Igen, máris, persze! Jaj, hova tettem a szemem? Egy kést! Ollót! Itt van… Ejnye, na! De nehezen…
MARISKA
Kész! Tessék! Így megkötözni az én drága Sóvári uramat! Ki volt az a gonosz? Bántani egy ilyen jólelkű embert!
SÓVÁRI
Nyögve. A csuklóm… Sziiii… A rohadék! Jól elbánt velem!
SÓVÁRI
Pénzt?! Hol van itt pénz? Nincs egy vasam sem! Vázát vitt el, meg azt a szelencét… Jaj, hagyjon már maga is! – De hogy juthatott be? Mariska! Maga nem jól zárta be az ajtót!
MARISKA
Én?! Háromszor is ráfordítottam a zárat.
MARISKA
Vagyis kétszer! Mit beszélek! De ezek úgy kinyitják ám! A statisztika szerint…
SÓVÁRI
Hagyja a statisztikát! Hagyja! Szünet. És miért jött vissza? Hogyhogy visszajött?
MARISKA
Ja, hát azért, mert itt felejtettem a kendőmet. Az előszobában. A fogason. De még mekkora szerencse! Ki szabadította volna ki magát, nem igaz? Akarja, hogy maradjak?
SÓVÁRI
Nem, dehogy, menjen csak! Menjen… Menjen már! Hagyjon magamra!
MARISKA
Jó, jó, jó… Akkor hát a béremet a jövő szerdán?
SÓVÁRI
A bérét! Tőlem, a bérét? Amikor kiraboltak? Hát van szíve?
MARISKA
Bocsánat! Bocsánat, bocsánat! Hát isten áldja akkor…
Ajtócsapódás.
Utcazaj.
MARISKA
Kelemen úr! Itt vagyok!
MARISKA
Ha látta volna! Nagyon mérges! De nem vallotta be a pénzt! Azt mondta, csak a szelence hiányzik meg a váza!
KELEMEN
Nem tett említést a… szóval nem mondta, hogy felismert?
MARISKA
Egy szót sem. Azt hiszem, nagyon meg lehetett ijedve… Szünet. Akkor hát… ha lehetne. Mert megyek a vonathoz, fél óra múlva indul a Nyugatiból, aztán ha lekésem, csak sötétedésben érek haza, a tyúkfarm meg vár, ugye… Holnap szállítás, a tojásért is jön a kereskedő…
MARISKA
Nem sok, csak ötezer… Várjon csak! Nem. Hatezerkétszáz! Mert a múlt hónapról is maradt, ugye, hetente kétszer takarítok nála…
KELEMEN
Tessék! Ezer, kétezer, háromezer…
MARISKA
Mennyi pénz! Ekkora kötegek! Ennyi pénzt még nem is láttam! Mit fognak csinálni? Elutaznak valami szép déli vidékre?
KELEMEN
Elutazni? Hogy képzeli? Ez kell az üzletbe! Ez az én pénzem! Kelemen Kálmán és Fia. Play Corporation! Két nap múlva fizetnem kell a béreket, fel kell adnom a bérleti díjat, anyagot kell vásárolnom, menni kell a boltnak! Ezt a temérdek pénzt megítélte nekem a bíróság, de nem tudták behajtani! Hát én nem hagytam annyiban! Tessék… Eddig három, ez négy, ez öt, ez hat, ez hét…
MARISKA
Sok lesz. Csak hatezerkétszáz!
KELEMEN
Mindegy, tegye el!
MARISKA
Nem, nem, borravalót nem fogadok el!
KELEMEN
A segítségért. Na! Hogy nyitva hagyta az ajtót!
MARISKA
Közös érdek volt, vagy nem? Üzlettársi szolidaritás!
Motorkerékpár berreg fel vadul, fékezés, futó lábak dobaja.
Vigyázzon! Rablók!
KELEMEN
Az apátok mindenét!…
Futás, zuhanás.
MARISKA
Sikoltva. Jaj, megölik, segítség!
HANG
A táskát! A táskát! A pénzt! Te szemét! Azt hiszed, ez a tied lesz? Nesze! Nesze!
Futás, majd felberreg a motor, sikoltó fékezés, motorbúgás, csend.
KELEMEN
Nyögve. Elvitték… elrabolták…
MARISKA
Láttam őket. Két férfi. De álarcban!… Elrobogtak!
KELEMEN
Ők voltak… tudom… ők voltak…
MARISKA
Kicsodák?!… Szegény ember! Megütötte magát? Verték, tépték, rugdosták! És senki sem segít!
Utcai járókelők moraja. Hangok: „Micsoda népség!” – „Persze rendőr sehol!” – „Csak püföljék egymást!” stb.
Mit bámulnak? Inkább segítettek volna!
UTCAI JÁRÓKELŐ
Férfi. Üzleti ügyekbe nem bonyolódunk!
MARISKA
Ez az emberiség? Pfüüüü!
KELEMEN
Jaj, az oldalam! És itt a szemem alatt! Vérzik?
MARISKA
Várjon, letörölgetem, adja csak a zsebkendőjét! Így! Ilyen gengszterek! De honnan szagolták ki, hogy magánál ennyi pénz van?
KELEMEN
Sziszegve a fájdalomtól. Alighanem a nyomomban voltak. Örökké követnek, lesnek… Jaj! Ez fáj!
MARISKA
A nyomában voltak? De kicsodák?
KELEMEN
Sziszegve. Dömötör és Társa…
KELEMEN
Felismertem… az álarc ellenére. Az öreg Dömötör meg a sógora. A játékszakmában vannak ők is. Nyersanyag-szállítók. Sajnos, tartozom nekik másfél millióval… a piszok Sóvári miatt… Nem kaptam meg Sóváritól a dohányt, nem tudtam fizetni Dömötör és Társának… érti? Kilestek a disznók! Aj, aj, most aztán kezdhetem elölről.
MARISKA
Újból betör Sóvárihoz?
KELEMEN
Hozzá? A fenét! Dömötör és Társához! Valahogy fenn kell tartanom a céget!
Groteszk zene.
Kutyabaj
HÁROM KUTYASÉTÁLTATÓ FÉRFI
Kutyaugatás, vad csaholás, örömteli nyüszítés, visszhangos lépcsőházban
BORDAI
Öreg, rekedt hang. Na, na, na! Csak szépén, rendben, kutyuskáim a lépcsőházban, ne riasszuk fel a lakókat! Mindjárt az utcán leszünk, türelem, türelem, türelem!…
ARANKA
Jó reggelt, Bordai bácsi! Séta, séta?
BORDAI
A szokásos reggeli séta, Aranka, a szokásos…
ARANKA
És hol az én kis barátom? A Pincsi?
BORDAI
Vár a sorára a többivel együtt odabenn. Nem bírok egyszerre egy egész falkával!
ARANKA
Majd benézek érte, és megint leviszem egy kicsit a térre, de most sietek a boltba…
BORDAI
Csak jöjjön, a Pincsi nagyon szereti magát!…
Utcazaj. Autók. A kutyák csaholása belevész a lármába.
ZÖLDSÉGÁRUSNŐ
Friss epret tessék! Friss epret! – Jó reggelt, Bordai úr! Ez már a második transzport?
BORDAI
A harmadik, asszonyom, a harmadik. Nézze, hogy örülnek a szabadságnak meg a jó levegőnek!
ZÖLDSÉGÁRUSNŐ
A jó levegőnek itt, a Belvárosban? Még az árumat is megmérgezi a benzingőz. Ha így megy, dobhatom a szemétbe a meggyet meg a sárgarépát! – Nicsak, új kutyája van?
BORDAI
Tegnap találtam szegénykémet! Ott futkosott kétségbeesetten a villamosmegállóban, elzavarták vagy elvesztette a gazdáját…
ZÖLDSÉGÁRUSNŐ
Maga persze pártfogásba vette!
BORDAI
Ezek mind lelencek, asszonyom! Kóbor ebek, soványak voltak, betegek, amikor rájuk akadtam. Ha látná, milyen hálásan teszik a térdemre a fejüket az első etetés után.
ZÖLDSÉGÁRUSNŐ
Hogy fér meg ennyi kutyával?
BORDAI
Nagy a lakásom, és legalább nem vagyok egyedül… De mennem kell, bocsánat, türelmetlenek…
Jelzés.
HENTES
Fél kiló tarja, szeletelve… tessék! – Á, Bordai úr! A szokásost?
BORDAI
Ma csak három kiló csirkelábat kérek. Fogytán a nyugdíjam.
HENTES
Igenis, kérem, három kiló tyúkkarom! Na, hol az a szatyor, hadd tegyük bele. Így! És saját magának? Egy kis fasírtnak való, vagy rövid karaj, netán finom marhafartő levesnek?
BORDAI
Ó, nem, nekem semmit, hiszen tudja!
HENTES
Mert minden pénzét az ebekre költi!
BORDAI
Ha egyszer hontalanok! Nincs szívem a sorsára hagyni egyet sem! Mennyit fizetek? Még a patikába is be kell néznem…
HENTES
Csak nincs valami baja?
BORDAI
Nem, velem semmi baj, de a snaucer szemére kell valamilyen kenőcs. Az ír terrier meg köhécsel. Magam gyógyítom őket, olyan hálásak érte, ha látná…
Jelzés.
Kutyacsaholás, örömteli nyüszítés, vakkantások.
BORDAI
Itt vagyok, itt vagyok, kedveskéim, meghoztam az ebédet, mindjárt eszünk, mindjárt, mindjárt… Így! Van még tegnapról kása… egy kis parizer maradék… Ez a tied, Foltos!
Vakkantás.
Gyere, gyere kismackó, de ne olyan mohón, mindegyiknek jut… Te, Barnaszőrű! Mi van veled, mért lógatod füled-farkad? Nafene! Megmartak?! Melyik tette? Hadd halljam!
Morgás, vakkantás.
Szóval, te voltál az, Csikasz?! Nem szégyelled magad? Barnaszőrű már régen a vendégem, te meg csak most kerültél ide, és máris verekszel?
Morgás, vakkantás.
De, de, ronda dolog!
Morgás, vicsorgás.
Ne vicsoríts, nincs igazad, büntetésből nem kapsz a csirkelábból! Mars, Csikasz, mars! Akkor bezzeg hízelegtél, amikor a Duna parton felszedtelek! Kullogtál utánam, bámultál rám azzal a szénfekete szemeddel! Most meg pimaszkodsz?! – Na, jól van, Barnaszőrű, majd bekötöm a sebedet. Gyere! Gyertek, egyetek szépen, egyetek…
Ugatás, nyüszítés, edények zörgése.
Te! Fel ne borítsd azt a lábost! Ne marakodj! Jut neked is!…
Csengetnek.
Jön valaki, várjatok! És rendesen viselkedjetek! Na, vissza, vissza, befelé az előszobából, befelé…
Csengetnek.
Nyitom már, nyitom!…
Ajtónyitás.
Maga az, Aranka?
ARANKA
A Pincsiért jöttem, leviszem sétálni. A mamám azt mondja, nem vihetem haza, de azt megengedte, hogy sétáltassam… Jaj, van itt velem valaki; hadd mutassam be, Mani úr, kedves ismerősünk…
MANI
Hallottam Arankáéktól a kutyamenhelyéről…
ARANKA
Igen, mi meséltünk róla, a mama meg én, és Mani urat nagyon érdekelte. Megkért, hogy elkísérhessen.
BORDAI
Á, igen, tessék csak! Habár nagy rendetlenség van, tetszik tudni ennyi kutyával a lakásban…
BORDAI
Igen, valahogy így alakult.
BORDAI
Hát… ahogy a sors hozza. Pillanatnyilag huszonketten vannak… Nem! A tegnapival együtt huszonhárman!
MANI
Fantasztikus! Szabadna megtekintenem őket?
BORDAI
Éppen étkeznek, és ilyenkor nem tanácsos…
ARANKA
Ó, Mani úr szereti a kutyákat, biztosan megérzik, és nem bántják.
BORDAI
Ha nem tart tőlük, bevezethetem. Erre!
Vad kutyaugatás, csaholás.
Csend! Csend legyen, ha mondom! Csikasz! Vissza! Semmi baj! nyugalom, nyugalom, egyetek, senki sem veszi el tőletek!…
Lassan elcsendesülnek.
MANI
Nem mondom, kissé ijesztő!
ARANKA
Pincsi! Pincsikém! Látja, hogy jön hozzám, milyen aranyos? Ez a hófehér szőre, fekete orrocskája!
Apró, örömteli vakkantások.
Te drága, drága! Mindjárt megyünk a parkba, sétálunk…
MANI
Tarka népség! Látom, jól tartja őket. Kap valakitől segítséget?
BORDAI
A lakók néha elhozzák a konyhai maradékokat.
MANI
De valamilyen egylettől, ligától?
BORDAI
Eszembe sem jutott. Ezek az én pártfogoltjaim. Nekik élek…
MANI
És mi a szándéka velük?
BORDAI
Hogy mi a szándékom? Mi lenne? Nálam laknak, etetem őket…
MANI
Szóval tisztára csak emberségből?
BORDAI
Szeretem őket! Egyedül élek, öregszem, nincs családom…
ARANKA
Ha látná, hogy mennek Bordai bácsival az utcán! Mintha a falkavezérük lenne!
MANI
Na, de ez költséges?! Habár látom, szép, nagy lakásban él. Hány szoba?
ARANKA
Három szoba. Ugye?
MANI
És milyen értékes bútorok! Nem kár ezekért? Szőnyegek, képek!
BORDAI
Valamikor jól ment a családunknak. Régen. Ezek mind a családi hagyatékból valók. A tálaló, az ebédlőasztal, a székek. Az a festmény a dédapámat ábrázolja. Bem seregében harcolt az erdélyi csatában. Az ott az anyám. Czoborka-lány. A Czoborkák földbirtokosok voltak a Felvidéken. Az apám… Nézze, milyen szigorú ember! Főmérnöke volt egy bőrgyárnak, ott, ahol az apja még munkásként dolgozott. De a fiát taníttatta…
MANI
Nem fél tőle, hogy a kutyák mindent tönkretesznek?
ARANKA
Ne mondjon ilyet, mert Bordai bácsi megharagszik! Együtt üldögél velük a bőrkanapén… persze csak ha odafér tőlük… Nevet.
BORDAI
Mit féltsek ezen a sok felesleges holmin? Kire hagynám? Senkim sincs, ezek a jószágok meg olyan jól érzik itt magukat!
MANI
Még arra sem gondolt, hogy eladogassa a nemesebbjét a falkából?
BORDAI
Nem, nem, pénzért soha! De ha kell valakinek, odaadom ingyen. Ha jó gazdi lesz. Például, ha magának megtetszene valamelyik?
MANI
Nincs szükségem kutyára! Még azzal is vesződjem?
BORDAI
Pedig a kutya hű társ, jó pajtás! Nézze, Pincsi hogy nyalogatja az Aranka kezét…
ARANKA
Viszem is sétafikálni! Gyere, aranyom! Mani úr? Velem tart?
MANI
Á, igen, máris! Hát minden jót, Bordai úr, minden jót! Nagyon érdekes, Mindez nagyon érdekes és figyelemre méltó… Kiúszik.
Mozart: C-dúr fuvola-hárfaverseny. Erősen, majd a szöveg alatt halkan. Néha egy-egy szelíd vakkantás.
ARANKA
Bordai bácsi! Én vagyok az, Aranka! Bemehetek? Nem zavarok? Merthogy éppen zenét hallgatnak…
BORDAI
Nyugtatólag hat rájuk. Ilyenkor pihennek… vagyis pihenünk. Amióta a kutyákkal élek, sokkal kiegyensúlyozottabb vagyok. Az életem eddig csupa rohanás volt, kapkodás, idegeskedés a pénz miatt, a politika miatt, a rendszer miatt… De most nem érek rá mással foglalkozni, csak velük. Maga nem is hiszi, milyen békességet jelent ez. Megszerezzük azt a kis eleséget, sétálunk, most például zenét hallgatunk, Mozartot. Mikor volt nekem időm erre? – A Pincsiért jött?
ARANKA
A Pincsiért is. De Mani úr is üzent.
ARANKA
Nagyon foglalkoztatja mindaz, amit itt látott. Segíteni szeretne magának.
ARANKA
Mani úrnak lenne néhány ötlete.
BORDAI
Ajaj! Rettegek az ötletektől! Azok mindig tönkreteszik a nyugalmat!
ARANKA
Szerinte maga megy tönkre, ha sokáig egyedül végzi ezt a missziót! Mani úr vállalkozáson töri a fejét, szeretné Bordai bácsi elé tárni a terveit. A kutyusok érdekében. Meghallgatná?
BORDAI
Sóhajt. Jó, nem bánom, ha annyira akarja…
Jelzés.
MANI
…elsősorban is beszerzünk egy számítógépet. Ne kérdezze, miből, megelőlegezem, aztán majd elszámolunk. De enélkül nem megy! E-mailt küldünk a világ minden állatvédő ligájának, egyesületének, támogatást kérünk…
MANI
Persze! Nyitunk egy honlapot az interneten! Most, ránk figyel az egész nyugati világ, itt az EU-csatlakozás a küszöbön… És az ilyen vállalkozás, mint az öné…
BORDAI
De ez nem vállalkozás! Ezt én szeretetből…
MANI
…szóval egy ilyen nagy volumenű vállalkozás megérdemel némi nemzetközi összefogást. Képtelenség, hogy maga a szerény nyugdíjából csirkelábat vesz a pártfogoltjainak. Meg a lakók összeadott ételmaradékai! Provincializmus!
BORDAI
De áldozat nélkül, ugye nem lehetséges…
MANI
Ugyan, kérem! Áldozat! Nem volt elég egy fél évszázadig? Nem azért kap nyugdíjat, hogy az ebekre költse! És ha majd meg se bírja már venni azt a napi három-négy kilót?!
BORDAI
Valahogy csak lesz mindig…
MANI
Arra ne számítson, hogy örökké megkapja a lakók maradékait! Nem lesz maradék! A háziasszonyok majd csak annyi szelet húst vesznek, ahány családtagjuk van, kiszámítják! Ahogy a finnek, hollandok… Látott maga már valódi európaiakat zabálni? Azok aztán fogukhoz verik a garast, hogy vigyék valamire! Itt sem lesz másként, ha csatlakozunk… Ugyan! Külföldi segítség nélkül nem üzlet az üzlet! Ne legyünk amatőrök. Ez itt a baj, az amatőrizmus! Számítógép, e-mail, internet nélkül nem jutunk Európába! Komoly bázist teremthetünk, megindul az ajándék-áramlás…
BORDAI
Ajándék-áramlás?!…
MANI
Bízza rám! Folyvást a maga hősies önzetlenségét csodálom. De nem hagyhatom magára! Nem áldozatvállalásra van szükség, hanem gazdasági érzékre! Gaz-da-sá-gi ér-zék-re!
Jelzés.
A háttérben kutyaugatás.
MANI
Nem lehetne kicsit csendesebben a kutyákkal? Így nem tudok dolgozni…
BORDAI
És ez az izé… ez a sok jel ezen a képernyőn…
MANI
Kapcsolat! Világháló! Most éppen e-mail-t küldök németül, franciául, angolul… Shöne danken alles… Merci bien… Many-many thanks… Ez Dániába, ez meg Svédországba. Spanyol nyelvterületre is… Hálálkodó levelek…
BORDAI
Hadd lássam csak! Hiszen az én nevemben mennek…
MANI
Természetesen. Tessék, itt az egyik: „Az elesettek istápolása a mi keresztünk, de zokszó nélkül cipeljük…”
BORDAI
Viseljük. Így helyesebb.
MANI
Apróság! De legyen! Tehát: „zokszó nélkül viseljük, ám végtelenül hálásak vagyunk az önök kinyújtott kezéért, mellyel botorkáló lépteinket segítik a nyugati világ felé…”
BORDAI
Muszáj ilyen körülményesen? Nem lehetne csupán annyit, hogy köszönjük emberségüket?
MANI
Én vagyok a menedzser, ehhez jobban értek. És a jelek szerint jól menedzselem a vállalkozást, vagy nem? Egyébként itt a lista a már elküldött hálálkodó sorokról. Írtam egy ausztráliai kutyaeledel gyárnak, megköszöntem a tetemes pénzösszeget a luxemburgi gumicsont konszernnek, és nincs kizárva, hogy Oroszországba is írok, ők most kapnak segélyt az amerikaiaktól, mindjárt küldhetnének belőle valamennyit, le is írhatnák az adójukból… Rendben?
Kis csend.
Bordai úr! Azt kérdeztem, rendben?
BORDAI
Csendesen. Nézze, én ehhez nem értek, de kissé zavar…
MANI
Ezt a szót ne is használja. Ezek konszenzuson alapuló ügyletek. Nem látja, hogy versengve segítenek? Persze az adományozó cégek elvárják, hogy termékeiket reklámozzuk. Ez a legkevesebb, amit kívánhatnak!
BORDAI
Én eddig mindezt emberségből tettem…
MANI
Emberségből nem lehet megélni. Sem nekünk, sem a pártfogoltjainak! Nézze meg, milyen kaját kaptak régen, és mit esznek most! Már csak a csomagolás is! A Hamm-gyártmány meg a Dog’s chicken-burger! A granulátumok! Vitaminok! Csupa első osztályú készítmény! Miből venné meg, ha nem lobbyznánk? És mit fizet a lakásért? Semmit! Mert elszámoljuk rezsiben!
BORDAI
Nem lesz ebből baj?
MANI
Jellemző ez a maradi gondolkodás! Félelem a vállalkozástól! Csak nem akar egész életében garasoskodni? A valutánk szépen kamatozik. A márkát most átváltjuk dollárra, a dollárt svájci frankra, később ausztrál dollárra, majd vissza az egészet márkára; svájci frankra… És máris gyarapodik a tőke!
BORDAI
Hogy mondta? Nem tudtam követni…
MANI
Nem is kell! Ne fáradjon ezzel. Bízza rám! Na, nézzük még ezt a levelet! Egy grófnőnek írjuk, kenelje van a walesi tartományban…
Csengetnek.
Nyisson ajtót. Fél hat van, megjöttek az emberek.
MANI
Ja, még nem értem rá elmondani, felfogadtam tíz állástalant, három-három kutya jut rájuk fejenként… Engedje be őket!
BORDAI
Minek ide tíz ember? Eddig magam vittem őket az utcára…
MANI
Á, az lehetetlen! Fejlesztenünk kell a vállalkozást, különben csak amatőrködünk. Na, miért nem nyit nekik ajtót?
MANI
Maga osztja ki a pórázokat meg a ruhákat. Még azt sem értem rá elmondani! A ruhákat is meghozták…
MANI
Az egyenruhákat. Minden emberünk kap egy színes öltönyt a menhely emblémájával.
HANGOK
– Jó napot!
– Na, csakhogy! Azt hittük, már felszámolták magukat!
– Hát itt volnánk!…
MANI
Bordai úr! Vezesse az urakat az öltözőbe. Tessék, tessék, ne vesztegessük az időt! Bordai úr majd elmondja, hogyan kell bánni a kutyákkal…
Vad kutyaugatás, csaholás.
HANGOK
– Hé, nem harapnak ezek a dögök?
– Még megmar! Eredj, innen, te!
– Hű, micsoda falka!…
BORDAI
Ne vadítsák őket! Csak szépen!
HANGOK
– Ötszázforintos órabérért még szépen is?
– Hiszen ezek vadállatok!
MANI
Ha valakinek valami nem tetszik, elmehet! Száz másikat találunk helyette!
HANGOK
– Jó, jó…
– Nem kell azért mindjárt…
– Ezt vegyük fel? Olyanok leszünk, mint a bohócok!
– Hol az a póráz? Három kutya egy embernek? Nem lesz sok?
BORDAI
Bánjanak velük gyengéden. Na, kutyuskáim, csak nyugodtan… Sétálni mentek, sétálni…
Ugatás, csaholás.
MANI
Vigyázzanak az ebekre! Drága jószágok ezek!
Jelzés.
ARANKA
Bordai bácsi! Elvihetem a Pincsit sétálni?
BORDAI
Se maga, se én! Nem sétáltatunk többé! Ez a maga ismerőse szakosította a sétáltatást is. Tanfolyamot kellett vezetnem az emberek kiképzésére, mert a Sicher Társaság csak úgy kötött biztosítást a kutyákra, ha profik foglalkoznak velük.
BORDAI
A Sicher. Valami német-magyar biztosító. Mani úr szerint előnyösek a feltételek.
ARANKA
És maga? Magának mi a dolga?
BORDAI
Nem is tudom. A tanfolyam óta nemigen van rám szükség. Néha telefonügyeletet tartok… elszaladok a postára, Mani úrnak hozok ebédet az Astoriából. Nézze, már kiköltöztem az előszobába, itt a sezlonom, mert odabenn raktár van meg a komputerterem. Már nem is találkozom a kutyákkal, csak ha kiadom az embereknek a pórázokat… Elszoktak tőlem. Ez a legnagyobb szomorúságom, hogy szinte meg se ismernek. Úgy fennhordják az orrukat! Konzerveket esznek meg színes csomagolásban érkező kajákat…
ARANKA
Amilyet a tévében is?
BORDAI
Tévében? Nem tudom…
ARANKA
Hát nem látta a hirdetést? Pedig csudajó! A kutyái szerepelnek benne…
ARANKA
Képzelje, bejön egy nagy, fényes térségre néhány sovány, kiéhezett kutyus, szimatolnak, meglátnak egy halom külföldi kutyaeledelt, csupa szép, színes doboz meg pakli, nekiesnek, feltépik, esznek kétpofára, és máris jól táplált, sima szőrű, vidám ebekké válnak! Még a szlogent is tudom: „DOG’S CHICKEN FOOD – EZ A JÓ, MINDEN BOLTBAN KAPHATÓ!’” És zene…
BORDAI
Az én kutyáim? Honnan tudhatja, hogy az én kutyáim?
ARANKA
Masni van a nyakukban, azon meg felirat: BORDAI KUTYAMENHELY. EGY MENHELY, AMELY KÖZEL ÁLL ÖNHÖZ!
Jelzés.
Csaholás, ugatás.
MANI
A sietségtől lihegve. Bordai úr! Kapjuk össze magunkat, látogatónk érkezik! A Kékmadár Szigetek elnöke van hazánkban, pillanatnyilag a parlamentben hallgatja a pártokat a privatizációs elképzeléseikről, említették neki a menhelyünket, tanulmányozni akarja, ők is most szabadultak fel a pártállamiságból, botladoznak a vállalkozósaikkal, miközben mi már, ugye… Gyorsan, gyorsan; csináljon egy kis rendet!
BORDAI
Mani úr, kérem, tudom, nem alkalmas a perc, de már régen kérni szeretném… adjon a kezemre is néhány kutyát a régiek közül…
MANI
Most ezzel tart föl?!
BORDAI
Csak annyit feleljen, lehetséges-e? Sétáltatnám őket, a saját pénzemből vennék nekik kosztot. Úgy hiányoznak nekem!
MANI
Nem, nem, ez csak összezavarná az adminisztrációt! Saját pénz! Az külön költségvetési tényező…
BORDAI
De hiszen a nyugdíjamból fedezném…
MANI
A nyugdíjából?! Azt már nem! Tudja, hogy csemegézne rajta a nyugati sajtó? Csirkelábat vesz a kisnyugdíjas! Mit képzel?! Csirkelábbal akar bejutni Európába?! Inkább készüljön az elnöki fogadásra! Rajta, rajta, Bordai úr!…
Jelzés.
Egyetlen kutya ugatása az éjszakai utcán. Vonyít, ugat. Zörög egy kuka fedél, nagy lárma, majd csend.
BORDAI
Szelíden. Kutya! Kutyus! Kutyuskám!
Barátságtalan vakkantás.
Na! Nem bántalak! Gazdátlan vagy, szegénykém! És éhes, ugye? Felborítod ezt a koszos kukát egy kis eleségért! Na, gyere, kapsz tőlem enni…
Morgás, vakkantás.
Ne légy bizalmatlan!
RENDŐR
Jó estét! Mit keres itt, jóember? Felborítja a kukát? A szemetet ki fogja összeszedni? Talán a polgármester úr?
BORDAI
Csak ezt a kutyát akarom…
RENDŐR
Szóval maga sintér?
RENDŐR
Akkor meg menjen innen, amíg szépen vagyunk! Megfogná ezt a szegény ebet, eladná az állatkísérleti intézetnek! Van magának szíve néhány koszos forintért oda juttatni? – Na, fuss, szaladj innen, te kis csavargó, mielőtt még ez a rossz ember elkap! – Lássa, hogy megpucolt?
RENDŐR
Hát akkor? Mire vár? Késő van, menjen haza, ha van hová!
Rövid jelzés.
Vakkantás; nyüszítés.
BORDAI
Nicsak! Hát előkerültél? Gyere ide! Gyere, na, nem bántalak! Elment a rendőr, ne félj! Nézd, itt egy kis parizer! De ha velem jönnél, kaphatnál csirkelábat is! Mindig azt vettem a kutyáimnak, jó leveskét főztem belőle… Na! Hammm! Kapd be!
Vakkantás, morgás
Mi az? Nem ízlik? Nem kell?!
Morgás, vicsorgás.
Rám vicsorogsz, te?! Mi bajod? Válogatsz? Akkor te nem is vagy igazán éhes! Hé! Ne azt a plakátot nézd, enni adok neked! Micsoda plakát az? Nyalogatod? Bolond vagy. Egy plakátot, amikor itt ez a jó kis… Ó! Ó, ohó! Most látom csak, hogy mit bámulsz! „DOG’S CHICKEN FOOD, EZ A JÓ, MINDEN BOLTBAN KAPHATÓ!” Hát neked is ez kell?! Ez?! Keserűen nevet. Dog’s chicken food! Konzerv! Színes csomag! A parizer már nem is jó nektek! Meg a csirkeláb magyar módra! A szalonnabőrke! A kenyérhéj! Már csak a flanc?! A divat?!
A kutya vele vonyít.
Dog’s chicken food! A fene a jó dolgotokat!…
RENDŐR
Hé! Hé, hé! Jóember! Már megint maga az? Micsoda csendháborítást rendez itten? Elment az esze? Háborgatni a békés polgárok álmát? Tűnjön el innen, vén bolond, de gyorsan!…
BORDAI
Távolodva, eszelős nevetéssel. Dog’s chicken food! Már mindenütt csak dog’s chicken food! Dog’s chicken food… Dog’s chicken food!…
Egy rövid Mozart-motívum groteszkbe csap át, s felerősödik.
Egy kis hotel
Vasúti megafon: „Figyelem, figyelem! Beszállás a harmadik vágányon… A vonat azonnal továbbindul… felé… Figyelem… a vágány mellett tessék vigyázni… Beszállás…” stb. A szokásos rossz akusztikába fullad recsegve. Pályaudvari lárma, zajok, fütty.
HELÉN
Izgatottan. Géza! Géza, gyere, siess, add fel a csomagokat, mindjárt indul. Azt is! És kapaszkodj! Mit vacakolsz annyit?
GÉZA
Hogy miért kell ennyi csomaggal utazni?
HELÉN
Azt én tudom és nem te! Bízd rám, jó? Inkább igyekezz, hallod, már fütyülnek, azonnal indul… Ne azt a nagy bőröndöt tuszkold, azt nem bírom! A kis táskát! Add már! Naaaaa! Lerántasz! Mit ügyetlenkedsz, mit ügyetlenkedsz, a végén még lemaradsz a nagy bőrönddel! Szállj már fel vele, naaa!
GÉZA
Nyögve. Mi a fene van ebben? Dög nehéz! Végre! Menj onnan, mert nem férek el…
GÉZA
Nincs olyan szerencsém.
GÉZA
Nyögve. Semmit! Fenn vagyok végre ezzel a…
HELÉN
Megyek előre, megkeresem a helyünket!
HELÉN
Tudom, számozva, éppen azért! Hozd a holmit! Mozogj már!
GÉZA
Nézd a számokat! Szabad! Szabad lesz egy kis helyet… Hogy mit pakoltál ebbe a kofferba?!
HELÉN
Használt holmik a Borbála gyerekeinek! Nem akartam kidobni lomtalanításkor… Szabad? Adjanak utat a férjemnek, nem látják, mekkora bőröndöt cipel? Jézusom! A kis táska! Hol a kis táska, Géza?! Elhagytad?!
GÉZA
Nálad van. Ott viszed a szatyor mellett!
HELÉN
Már megijedtem! És a helyjegy? Tudod a számokat?
GÉZA
Huszonöt és huszonhat. Azt hiszem, ez lesz az a kupé.
HELÉN
Ez az! Na, persze! Nem üres!
GÉZA
Csak egy nő ül benn, egyedül, mit akarsz?
HELÉN
Csak egy nő?! De milyen nő!
GÉZA
Semmi különös… Nyisd már ki az ajtót, leszakad a karom!
HELÉN
Egy ilyennel utazzam együtt?
GÉZA
Mi a csuda bajod van vele?
HELÉN
Hát nézd meg ezt az öltözéket! Meztelen combok, és az a köldökig nyitott blúz. Az ilyenek miatt kerülnek börtönbe a férfiak!
GÉZA
Nyisd már ki az ajtót, mert elálljuk a folyosón az utat! Na, majd én!
Ajtónyitás.
Bocsánat! Ide szól a helyjegyünk…
SZILVIA
Ó, tessék csak, tessék!
HELÉN
Jó napot! Géza! Nézd meg, melyik a huszonötös meg a huszonhatos…
SZILVIA
Remélem, nem foglaltam el valamelyikük helyét?
GÉZA
Udvariasan. Nem, nem, dehogy!
HELÉN
Azért jobb, ha megnézi!
SZILVIA
Az enyém a huszonkettes… Akkor rendben, ugye?
GÉZA
Kedvesen. Rendben, nagyon is…
HELÉN
Géza! Pakold fel a csomagokat! A nagy bőröndöt ide… Melléje a szatyrot, aztán a kis táskát… Úgy! Na, mi az, nem bírod?
GÉZA
Visszafojtott nyögéssel. Már megvan… feltettem… így!
Indul a szerelvény.
HELÉN
Na, hát rám zuhansz!
GÉZA
Mert elindult a vonat… Bocsánat; kisasszony, nem léptem a lábára?
HELÉN
Az én lábamra léptél, nem az övére! Vigyázhatnál!
GÉZA
Olyan hülyén indítanak!
HELÉN
Persze, kapkodnak, mert már így is késében vagyunk!
HELÉN
Mit nem hisz, kérem?
SZILVIA
Csak mondom, hogy nem késik. Pontos. Néha valóban előfordul, de ma véletlenül…
HELÉN
Márpedig késik! Néztem az órát! Két perc késés! És mi lesz még a megérkezésig?
SZILVIA
Ez a gyors aránylag rendesen közlekedik, sokszor utazom ezen a vonalon…
HELÉN
Külföldön be lehet perelni a vasutat a késés miatti károkért! De itt! Géza! A kis táska?
HELÉN
Pfüüü! Csakhogy rendben van minden. Az utazás csupa izgalom! Hova ülsz?! Hova?!
HELÉN
A hölggyel szemben én ülök! Tudod, hogy azonnal megfájdul a fejem, ha háttal vagyok a menetiránynak…
GÉZA
Akkor tessék… ülj ide!
Vonatzakatolás.
SZILVIA
Nem baj, ha kissé leengedem az ablakot?
HELÉN
Akkor bevág a huzat!
GÉZA
De csak nyugodtan, mert minket nem zavar.
HELÉN
Hogyne zavarna?! Azt akarod, hogy begyulladjon a fülem?
GÉZA
Hát cseréljünk helyet, itt védve vagy…
HELÉN
Te is kényes vagy a homloküregeddel!
HELÉN
Ne játszd meg magad! És csak maradjon felhúzva az ablak!
GÉZA
De a hölgynek melege van…
SZILVIA
Semmi baj, kibírom…
GÉZA
Miattunk ne hozzon áldozatot…
HELÉN
Vonaton vagyunk, és itt mindenkinek tekintettel kell lennie mindenkire! Ez érthető, nem?
Vonatzakatolás.
HELÉN
Gumicukrot vettem a Borbála gyerekeinek! És nem otthon felejtettem? Mert te mindig sürgetsz! Te mindig olyan rumlit csapsz utazás előtt!
GÉZA
Én?! Na, jó! Ha otthon hagytuk a gumicukrot, hát otthon hagytuk! Majd veszünk valami mást az állomáson.
HELÉN
Mást! De könnyen mondod! Mást! Amikor egyszer már kiadtam rá a pénzt!
GÉZA
Nem olyan nagy összeg!
HELÉN
Minden fillér számít a mai világban! Bosszantó! Csak magamra számíthatok, csakis magamra! Mire van gondod neked?
Vonatcsattogás.
Géza! A foga között sziszegve. Ne bámuld ezt a nőt, ne bámuld, mert bokán rúglak!
A vonatcsattogás alábbhagy.
GÉZA
Na, de Helén, kedvesem!…
HELÉN
Miért ezt a cipőt vetted fel? Direkt kikészítettem az újat! Azt akarod, hogy Borbáláék megszóljanak?
GÉZA
Érdekel is engem! Van nekem gondom elég!
HELÉN
Csak látnám, hogy viszitek is valamire azzal a Kft-vel!
GÉZA
Hagyjuk ezt, kérlek, most legalább…
HELÉN
Majd ha dől a pénz abból a híres vállalkozásból, akkor respektálom a gondjaidat, de addig… – Pfü! Nagyon meleg van itt.
GÉZA
Nem engedted lehúzni az ablakot…
HELÉN
A huzat ártalmas! Vedd le a zakódat.
GÉZA
Nem nekem van melegem…
HELÉN
Ha beleizzadsz, meggyűrődik a háta…
HELÉN
Azt te nem érzed!
Vonatcsattogásban ismét vészjóslón suttogva.
Ha örökké a combját nézed, én nem tudom, mit csinálok veled!
Vonatcsattogás alábbhagy.
Vedd csak le szépen a kabátodat. Így… na, hát elszakad!
GÉZA
Nem érted, hogy nem akarom?
HELÉN
Bújj ki belőle! Bújj csak ki! Így! És tedd fel szépen a csomagtartóra. Összehajtogatva… óvatosan…
SZILVIA
Talán résnyire kinyithatnánk a kupé ajtaját…
GÉZA
Mentegetőzve. A feleségem úgy érti, hogy köszönjük, a szívességét, de…
HELÉN
Közbevág. Úgy értem, ahogy mondtam!
Némaság, csak a vonatcsattogás.
GÉZA
Óvatosan. Messzire utazik?
SZILVIA
Ó, én? A végállomásig. És önök?
HELÉN
Géza! Itt az újság! Olvasd!
GÉZA
Majd. Mi is a végállomásig. Meglátogatjuk az egyik…
HELÉN
Az újság! Géza! Azért vetetted meg velem, hogy olvashasd, vagy nem? Hát akkor tessék!
GÉZA
Majd mindjárt… – Szép város. Főleg a régi negyede a dombon. De mi onnan még tovább megyünk busszal… Maga ott lakik? Azt mondta, gyakran utazik ezen a vonalon.
SZILVIA
Táncosnő vagyok a színháznál. És amikor nem lépek fel, hazamegyek Pestre. De ma este már…
HELÉN
Szóval táncosnő! Gondoltam!
GÉZA
Táncosnő! Lokálban is táncol?
SZILVIA
Néha. Mert kell a pénz…
HELÉN
A pénz. Aha. Képzelem! Azok az éjszakai lebujok…
SZILVIA
Ön ismeri ezeket a helyeket, asszonyom? Sokat jár lokálokba?
HELÉN
Én?! Soha! – Géza! Mit ír a lap, Géza?
HELÉN
Szeretném tudni a híreket!
GÉZA
Akkor tessék, olvasd!
HELÉN
Na, de micsoda hang ez?! Nem vagyok hozzászokva!…
Kicsapódik az ajtó.
ÁRUS
Sört, kávét, szendvicset, csokoládét…!
ÁRUS
Dreher meg Steffl. Melyiket tetszik?
HELÉN
De nem, ha mondom! Hoztam teát! Ha szomjas vagy, vedd le a kis táskát, ott van a termoszban…
ÁRUS
Akkor melyik sörből?
GÉZA
Köszönöm: Egyikből sem…
ÁRUS
A kávé! Tessék! Máris visszaadok! Köszönöm!
Ajtócsapódás, távolodva: „Sört, kávét, szendvicset, csokoládét…” Csattognak a vonatkerekek.
HELÉN
Ezek itt rablók! Borbála hideg sörrel vár. Vagy Józsi. Pincéből hozott borral. Fröccsel…
Csend, csak a zakatolás.
Az a kávé is! Képzelem, milyen lötty!
SZILVIA
Lötty, de jólesett!
HELÉN
Borbáláék megetetnek, megitatnak, vendégül látnak!
HELÉN
Akarok?! Akarunk! Hát hol laknánk?
GÉZA
Például szállodában. Egy kis hotelben.
HELÉN
Tudod, mibe kerül egy szoba?! Te nem is képzeled!
GÉZA
Egyszer megengedhetnénk magunknak!
HELÉN
Ugyan! Ott az a szép, tágas ház! Elférünk! Különben is, megsértődnének! Kibeszélnék őket…
SZILVIA
Nagyon aranyos kis hotelok vannak.
HELÉN
Köszönöm! Gondolom, hogy maga jól ismeri a hotelszobákat!
SZILVIA
Én imádok hotelban lakni!
GÉZA
Egy hangulatos kis szoba… Már nem is emlékszem, mikor laktam hotelban… – Őszintén szólva, nem akarok a testvéreidnél lakni.
HELÉN
Három éjszaka az egész! Három nap, amíg megbeszéljük a dolgokat! Megvolt a hagyatéki tárgyalás, el kell rendezni a családi ügyeket…
SZILVIA
Bocsánat, szabad egy kis helyet? Rágyújtok odakinn a folyosón. Jól esik a kávé után.
HELÉN
Ha dohányos, miért ide kért helyjegyet? Ülhetett volna a bagósok közé is!
SZILVIA
Dohányzom, de a büdös kupékat ki nem állhatom! Pardon!
Nyílik, csapódik a kupéajtó
HELÉN
Micsoda perszóna! Kinn van mindene! A combja, a… Na, mit nem mondtam! És te majd felfalod a szemeddel! Táncosnő! Képzelem! Képzelem, miféle táncosnő!…
GÉZA
Ugyan, ugyan! Nagyon rendes lány…
HELÉN
Csak meresztgesd rá a szemed, meresztgesd! Ha nevetséges akarsz lenni! Vén krampusz! Még most is utána bámulsz?
GÉZA
Nem, csak nézem, hogy… Nézem, hogy merre járunk. Elterelőleg. Miért kellek én ehhez a hagyatéki osztozkodáshoz? Ez a testvérek dolga… a ti dolgotok!
HELÉN
Ott kell lenned, és kész! Borbála az aranyról is beszélni akar velünk. Az ékszerekről. A mama nyakláncáról, gyűrűjéről, fülbevalójáról… Eladnák a részüket.
GÉZA
Marhaság! Minek nekünk az ő részük?
HELÉN
Befektetésnek! Olcsón hozzájutnánk! Itt a pénz a retikülömben.
HELÉN
Amit megtakarítottam! Ej, törődsz is te a mi dolgunkkal! Csak az a KFT! Amibe úgyis belebuktok! Nekem kell észnél lennem! Az arany nem kopik el…
GÉZA
Jön vissza a nő, ha lehet, akkor ezt ne most beszéljük meg, jó?
HELÉN
Ki akar erről beszélni? Aludni akarok! Reggel korán keltünk. Jobban teszed, ha te is szundikálsz egy kicsit.
HELÉN
Nem majd, hanem most! A vállamra hajtod a fejed, és nem bámulod azt a cafkát!
GÉZA
Csssss! Már itt van!
HELÉN
Bánom is én, hogy meghallja vagy sem!
Kupéajtó nyitása, zakatolás felerősödik, majd csitul.
Na? Elszívta?
SZILVIA
El. Szenvedélyes vagyok, de módjával… Pardon. Felzavartam? Látom, aludni akarnak…
HELÉN
De igen! Korán keltünk!
SZILVIA
Felőlem nyugodtan. Én képtelen vagyok vonaton aludni. Ideadná, uram, az újságot? Ha most úgysem olvassa…
HELÉN
Géza! Ne mocorogj! Dűlj ide, és aludjunk…
Vonatcsattogás felerősödik, majd egy más hangtérbe csap át. Csupán a rendezőnek áruljuk el: az alábbiak Géza álmában történnek, de ezt csak némi akusztikai változással szabad érzékeltetni, jobb, ha összemosódik az iménti valósággal, ill. annak folytatásának tűnik.
SZILVIA
Uram! Uram, hall engem? Volna egy ajánlatom! Látom, tetszem magának…
SZILVIA
Szálljunk le a következő állomáson! Tudok egy kis hotelt…
GÉZA
Egy kis hotelt? Igazán?
SZILVIA
Megbújnánk ott. Én is nagyon rokonszenvesnek találom magát! Na? Leszáll velem?
SZILVIA
Csak nem izgatod magad miatta? Nem is értem, hogyan tudsz vele élni?! Szörnyű perszóna! Szökjünk meg! Ne törődj vele!
GÉZA
Á, nem hagyhatom itt! Nagy botrány lenne!
SZILVIA
Ha gyáva vagy, sohasem leszel boldog. Nézd! Nézd a combom! Tudom, hogy kívánsz! Boldoggá teszlek, örülni fogsz az életnek! Gyere!
SZILVIA
Máris, hát persze! Mire vársz? Hagyjunk itt mindent! Néhány perc múlva megáll a vonat. Leszállunk. És akkor egy kis hotelban…
GÉZA
Áhítattal. Egy kis hotelban…!
Vonat fékezés.
SZILVIA
Itt az idő! Drágám, ha nem akarsz Borbáláéknál unatkozni…
GÉZA
Megyek! Várj!… Kiúszik.
Buja keleti zene.
SZILVIA
Itt vagyok, máris! Hogy tetszett a táncom?
GÉZA
Fantasztikus! Elbűvölő! Mindig itt lépsz fel?
SZILVIA
Csak most. A kedvedért. Keleti tánc. Tetszenek ezek a gyöngyök?
GÉZA
A gyöngyök, a selyem… És a selyem alatt a tested! Sohasem hittem volna, hogy egyszer még…
SZILVIA
Vissza kell mennem a parkettre. Sietek, várj!
GÉZA
Táncolj csak! Táncolj, táncolj, hadd lássalak!
Felerősödik a buja, keleti zene. Majd apró sóhajokba, kis kacagásokba vált át, a zene elcsitul.
GÉZA
Mmmmmmm… Gyönyörű vagy!
SZILVIA
Te meg remek szerető vagy az ágyban! Nem csalódtam benned!
GÉZA
Ha tudnád, milyen fiatalnak érzem magam veled!
GÉZA
Mindjárt megakadt rajtad a szemem, ahogy beléptünk a kupéba…
SZILVIA
Én is azonnal láttam, hogy egy igazi férfi áll előttem! Egy igazi, igazi férfi! Te! Naaa! Már megint kezded? Sok lesz! Nem lesz sok?
GÉZA
Nem lesz sok, nem, nem! Mmmmmm…
SZILVIA
Kéjesen. Nagyszerű vagy! Mmmmm… Te! Fáradhatatlan, te!…
Zenei jelzés.
GÉZA
Azt hiszem, mi valamikor ismertük egymást.
GÉZA
Nem, nem! Valóban! Szerelmes voltam beléd! Jártam utánad, de te elkerültél. Köszöntem neked, de te nem fogadtad. Bámultalak az utcán, bámultalak a színházban… a bárban, ahol táncoltál… Ott álltam, és vártam, hogy felbukkansz, meg akartalak szólítani, de elfordultál…
GÉZA
De, de, így volt! Vágyódtam rád, titokban imádtalak, rólad álmodtam, sóvárogtam a tested után, meglestelek, szerettem volna, ha valaki bemutat neked, de soha… soha nem jött össze! Az idő meg telt, elteltek az évek… És jött Helén, rendes volt, a gondomat viselte, feleségül vettem, lakás, nyaraló… A lányunk már felnőtt; férjhez ment ő is, most Borbáláékhoz utazunk, hogy osztozkodjunk a családi hagyatékon, talán nem bukik meg a Kft, Helén nem bízik bennem, aranyat akar venni a testvérétől, hogy legyen tartalék… És én közben elfelejtettem, hogy ismertelek!
SZILVIA
Bontsunk pezsgőt?
SZILVIA
A találkozásunk örömére!
GÉZA
Milyen régóta vágyom egy ilyen kis hotelszobára! Ahol kettesben… És most majd Borbáláéknál kell laknunk, a rokonoknál, a főzelékszagú szobában… Mindig főzelékszag van, rántásszag, fokhagymával főznek, utálom, de nem szólhatok… Mert akkor Helén…
SZILVIA
Hol van már Helén? Ne gondolj rá!
GÉZA
Félek, hogy rájött a szökésre. Félek, hogy leszállt, és keres… Megkeres… Megtalál…
SZILVIA
Ne félj, inkább ölelj, igyunk pezsgőt, menjünk le a bárba, táncolok neked…
GÉZA
Táncolsz nekem? Táncolj! Táncolj azzal a karcsú, szép bokáddal! Milyen gyönyörű vagy, amikor…
Dörömbölés; zaj.
Ki az? Csak nem Helén?!
Dörömbölés.
Úristen! Mit mondtam?! Meghúzta a vészféket, leszállt, itt van az ajtónk előtt!
Dörömbölés.
Betöri az ajtót! Fellármáz mindenkit!
Dörömbölés.
GÉZA
Botrány! Botrányt csap! Helén botrányt csap, tudom!…
HELÉN
Távoli akusztika. Géza, Géza, vigyázz!
GÉZA
Itt van! Mit mondtam! Jaj! Helén! A fejem! Megöl!…
SZILVIA
Távoli akusztika. Sikít. Úristen! Segítség!…
Visszatérünk a vonat hangterébe.
HANGOK
Vegyesen férfi, nő. – Mi történt?
– Baleset?
– Meghalt?
– Csak a csomag!
– Miféle csomag?
– Az a nagy bőrönd! A fékezéskor! Amikor fékezett a vonat…
– De így fékezni?!
– Ráesett?
– A fejére!
– Szegény ember! Meghalt?
– Á! Nem hiszem!
SZILVIA
Úristen! A fejére!… Az a nagy bőrönd! Hiszen emlékszem, alig tudta feltenni, szegény! Rosszul van?
HELÉN
Orvost! Orvost, hamar!
KALAUZ
Mi történt, kérem? Itt egy doktor… Utat, kérem, utat!
HELÉN
A férjem! Aludtunk… Szundikáltunk szépen. Ő valahogy előredőlve, ahogy álmában, ugye… És annál az előbbi, hirtelen fékezésnél a bőröndünk… Én nem is értem! Ezt jegyzőkönyveztetni kell! Fizeti az ember a balesetbiztosítást, ugye?…
ORVOS
Hadd lássam! Egy kis levegőt hagyjanak, kérem!
SZILVIA
Nahát! Olvastam itt az újságot szép nyugodtan, és akkor egyszer csak: huppp! Hát mondhatom, szörnyen megijedtem!
ORVOS
Uram! Hall engem? Uram!
GÉZA
Motyogva. Mondtam… Megmondtam… Én megmondtam, hogy…
ORVOS
Valamit motyog. Csak pillanatnyi kábulat…
HELÉN
Halálos?! Doktor úr? Halálos?!
ORVOS
Asszonyom! Elvesztette az eszméletét, de már kezd magához térni. Melyik bőrönd esett a fejére? Ez?! Nem mondom! Ettől még egy elefánt is kinyiffanna! Uram! Lát engem?
GÉZA
Mondtam… megmondtam, hogy utolér… Megbüntet… leszáll… Megkeres…
ORVOS
Még félrebeszél. Ültessük fel. Segítsenek. Óvatosan! Így…
GÉZA
Drágám… Hol vagy?… Szépségem…
HELÉN
Hát persze, hogy én, mit képzel?
ORVOS
Mert magát keresi… Hallgassa csak!
GÉZA
Ne törődj velem, drágám… Szép volt… A tested… gyönyörű!… veled lenni… boldogság…
HELÉN
Géza! Gézám! Ó, istenem! Milyen szépen beszél hozzám! Csak nem hal meg?!
ORVOS
Egy kis nyugalomra van szüksége. Hagyja pihenni…
GÉZA
Hol vagy? Hova tűntél? Gyere a karomba!
HELÉN
Most nem lehet! Izgatott suttogással. Most ne, Géza! Tele van a kupé! Pihenned kell!
GÉZA
Táncolj! Táncolj, drágám, szépségem…
HELÉN
Géza! Hát ezt sohasem kérted!
HELÉN
Félrebeszél! De ez a vasút miatt van! Fel fogom jelenteni a mozdonyvezetőt! És hogy lehet ilyen vacak csomagtartókat gyártani?! Így utazzon az ember?! Doktor úr! Kérem igazolja… Hol az orvos? Kalauz úr! Jegyzőkönyvet akarok! És ha így marad nekem ez az ember? Hibbantan? Ki téríti meg a kárunkat? Kicsoda?!
SZILVIA
Nézze! Nézze, asszonyom, mosolyog! A férje! Hunyt szemmel ül, és mosolyog!
HELÉN
Mondom, meghibbant! A fejét érte az ütés, meghibbant! Fel fogok jelenteni mindenkit! Mindenkit! Mindenkit!…
Hangja belevész a vonatzakatolásba.
Vacsora kettesben
CSERÉPKÁLYHÁS (HATVAN FÖLÖTT)
Külső tér akusztikája.
KORNÉL
Behízelgő hangon. A hirdetésre jöttem, kezitcsókolom! Megbeszéltük telefonon…
ÁGOTA
Ó, igen, igen! Felismerem a hangjáról! Örvendek. A nevem Ágota…
KORNÉL
Szólítson Kornélnak. Á, most látom: harapós kutya van a háznál!
ÁGOTA
Nem, már régen nincs kutyám, de fennhagytam a kertkapunk a táblát. Nem árt, ha azt hiszik, egy véreb őrzi a portát. Jöjjön csak nyugodtan!
KORNÉL
Szép kert! Szép kis ház! Igazán! Gyönyörű!
ÁGOTA
Megírtam a hirdetésben: romantikus családi otthont biztosítok a jövendőbelimnek…
KORNÉL
Éppen ez ragadta meg a figyelmemet. És a jelige!
KORNÉL
„Másodvirágzás” – annyira szíven talált! Én is éppen így gondolom. Férfi és nő között egy szerencsés találkozás, ha el is szálltak felettük az évek… miért ne lehetne másodvirágzás az ember életében?
ÁGOTA
Meghatottan. Ön éppen olyan érzékeny lélek, mint én! Tessék! Ez itt a veranda… Nem nagy ház, de kettőnknek elég lenne… Két szerető embernek… Parancsoljon! Lépje át a küszöbömet!
Belső tér akusztikája.
KORNÉL
Köszönöm! Ó! Egész kis dzsungel! Ennyi virág!
ÁGOTA
Nyáron kinn vannak a kertben, de ilyenkor behozom őket. A barátaim! Szeretem a természetet.
KORNÉL
A kert a mindenem!
ÁGOTA
Talán szintén kertes háza van?
KORNÉL
Csak volt! Fájdalom, csak volt! A kert, a ház… minden odalett!
KORNÉL
Erről majd később. Ne rontsuk el ezt a szép pillanatot! Ne vegye tolakodásnak, de maga olyan csinos, olyan fiatalos!
ÁGOTA
Ó, miket mond! – Erre! Ez a nappali. És egyben ebédlő. Szegény, megboldogult férjemnek ez volt a dolgozószobája is. Hazajött a munkából, építésvezető volt a drágám… a tervrajzok fölött görnyedezett fél éjszakákon át…
KORNÉL
Meg tudta tenni, hogy ne magát szórakoztassa?
ÁGOTA
Kis sóhajjal. Igen, képes volt rá… mintha itt se lettem volna. De nagyon becsületes ember volt…
KORNÉL
Ó, terített asztal! Bocsásson meg, alkalmatlan időben jöttem! Nem is tudom, miért mondtam, hogy este hétre… Nem illik vacsoraidőben…
ÁGOTA
Nem, nem, dehogy! Direkt örültem neki! És majd meglátja; milyen pompás kacsasülttel várom! Párolt káposzta, burgonyapüré… Szereti?
KORNÉL
Nagyot nyel. A kacsasültet? A mindenem! És az a párolt vereskáposzta… olyan karamellásan megpörkölődve a cukortól…
ÁGOTA
Jaj, de örülök, hogy eltaláltam az ízlését!
KORNÉL
De én igazán nem azért jöttem! Restellem magam, tapintatlanság.
ÁGOTA
Remélem, nem vacsorázott?
KORNÉL
Illetlenség részemről…
ÁGOTA
Ne szabadkozzék! Boldog vagyok, hogy együtt költhetjük el az én kis lakomámat! Tudja, mióta nem volt társaságom? Kinek van kedve egyedül enni? Csak bekapok valamit a konyhában… De most végre kettesben! Asztal mellett az ismerkedés is jobban megy… Fehér bort vettem, szereti?
ÁGOTA
De előbb egy korty pálinkát! Az uram is mindig szerette. Étvágygerjesztőnek…
KORNÉL
Hála istennek, van étvágyam!
ÁGOTA
Az uram is nagyevő volt. Ki nem állhatom a finnyás férfiakat! – Magamnak csak egy kis likőrt… De önnek… Kisüsti! A rokonaim küldik vidékről. Szilva. Tessék! A megismerkedésünk örömére!
KORNÉL
Kezét csókolom, Ágota!
Rövid zenei jelzés. Óraütések, bongó hangon kilenc. Közben:
KORNÉL
Jóllakottan Hogy maga milyen remek szakácsnő! Nem is tudom, mikor éreztem ilyen pompás ízeket! Az a ropogós kacsasült!
ÁGOTA
Bájosan. Még egy kis sütemény?
KORNÉL
Nem, nem, már egy falatot se! Maga aztán meghizlalna!
ÁGOTA
Rá is férne magára.
KORNÉL
Ne higgye, hogy a pénztelenség miatt… De egyedül, ugye! Egy férfi egyedül olyan elhagyatott! Hol itt eszem, hol ott… Büfében… Vagy csak valami hideget… Szomorú!
ÁGOTA
Szintén megözvegyült?
KORNÉL
Ó, nem, dehogy! A feleségem él…
ÁGOTA
Maga nős?! Hiszen azt mondta, hogy…
KORNÉL
Közbevág. Azt mondtam, egyedül élek. De nem vagyok özvegy. A feleségem… nos, elhagyott!
KORNÉL
Pedig nem volt már akkor fiatal! Sőt! Hm… Ostoba eset. Beleszeretett egy régi barátunkba. Gyanútlan voltam, elfoglalt a munkám…
KORNÉL
Áruforgalmi előadó voltam az élelmiszeriparban. A barátom meg afféle bohém ember… Talán az tetszett benne a feleségemnek. Egy napon elém álltak azzal, hogy szeretik egymást. Mit tehettem? Odalett a ház, a kert… Végkielégítésül kaptam egy kis lakást a hetedik kerületben. Ott élek szerényen, elhagyottan…
ÁGOTA
Meghatottan. Nézze, a könnyeim! Borzasztó!
KORNÉL
Sóhajt. Maga ezt biztosan megérti. Nézem a hirdetéseket, csupa csábító ajánlat. Családi ház, luxusautó, nyaraló a leendő férjnek… Eh! Nem tudtam soha rászánni magam az ilyenre. Pedig sok gazdag magányos nő van, nekem elhiheti. Mindig attól féltem, hogy egyiktől sem azt fogom hallani, Kornél, nekem a maga lelke kell, és itt van cserébe az enyém! – Egy kis bort még, ha szabadna…
ÁGOTA
Tessék csak! Töltsön!
KORNÉL
Bizony, így van ez! A magamfajta a megértést reméli, nem az anyagi előnyt! – Elmondhatatlan, milyen finom volt ez a vacsora! Magának arany keze van! És arany lelke!
ÁGOTA
Azt hiszem, mi megértenénk egymást!
KORNÉL
„Másodvirágzás” – erre gondoltam én is. Aki ilyen jeligét választ, annak arany a lelke…
KORNÉL
Arany a lelke! Én mondom, arany! „Másodvirágzás” De most már mennem kell. Túl sokáig időztem, nem illik…
ÁGOTA
Maradjon még! Kérem!
KORNÉL
Köszönöm, de tudom mi az illem… Maga elkényeztet! Igazán elkényeztet!…
Rövid zenei jelzés.
Étterem akusztikája. Halk cigányzene, majd kiúszik.
MAYER
Ízlett a vacsora, kedves…
FLÓRA
Flóra. Hívjon csak Flórának.
MAYER
Kedves Flóra. Vagy Flórika?
FLÓRA
Nem, csak így, hogy Flóra. Nem vagyok már olyan korban, hogy Flórikázzanak!
MAYER
Pedig jó néhány évet letagadhatna!
MAYER
Nem mentem nyugdíjba. Nem én! Azt mondtam magamnak, amíg bírod, Mayer fiam, addig csinálod! Az apám is ilyen volt, még nyolcvanévesen is ott állt a kemencénél a pékségben…
FLÓRA
Jaj, a friss kenyér illata! A friss péksüteményé!…
MAYER
A mi munkánk fáradságos, de szép! Emlékszik azokra a ropogós császárzsömlékre, foszlós sóskiflikre, amiket a vendéglősök odatettek kis kosárkákba a sör mellé? Hát mi ma is olyat sütünk! Nem tudom, ezek is hol veszik a pékárut, de vacak! Rendelnének csak tőlünk!… Nem mondom, hogy rosszul megy az üzlet…
FLÓRA
De azért igazán szégyellem, hogy ennyit áldoz rám. Itt ad randevút ebben az előkelő étteremben!
MAYER
Megengedhetem magamnak! A sütöde szépen jövedelmez. De mit ér a pénz boldogság nélkül? Szegény feleségem két éve meghalt, a gyerekek szétszéledtek, már unokáim vannak… Mayer fiam, mondom magamnak, mindened megvan, műhely, lakás, autó, víkendház, de minek? Egyedül, mindig csak egyedül…
FLÓRA
Ezt éreztem meg a hirdetéséből. Ezt a szomorú magányt. „Remény, megértés” – ez a jelige szíven talált.
MAYER
Ön is megözvegyült?
FLÓRA
Ó, nem, dehogy! Hogy is mondjam… Elhagytak…
MAYER
Magát?! Hogy tehették ezt?!
FLÓRA
Ó, a férfiak! Nem akarom megbántani, mert maga más, de a legtöbb képtelen belátni, hogy megöregedett, és csak fut a fiatal test után! Nem, ne vigasztaljon! Elszálltak felettem az évek, mit tehettem? Beláttam, hogy neki egy fruska kell!
FLÓRA
Igen, bizony, beleszeretett egy ifjú özvegybe. A barátném lánya volt… vagyis… szóval mindegy. Egy bohém teremtés… Én meg!… Eh! Egy szép napon elém álltak azzal, hogy szeretik egymást. Menjetek, mondtam, legyetek boldogok!
MAYER
Igazán nagyvonalúan viselkedett.
FLÓRA
Legyen tiétek a ház meg a kert… én meghúzódom egy kis, hetedik kerületi lakásban. Ott élek most… ők meg!…
MAYER
Nem számít, Flórika! Flórika! Igenis, Flórika! Ne is tiltakozzon! Így fogom hívni, így fogom becézni! Én sem vagyok már mai gyerek, de még ott állok a sütödében… Nem az anyagiak számítanak, hanem a megértés. Mi megértenénk egymást… Tölthetek még egy pohárka pezsgőt?
FLÓRA
Megárt… Sok lesz. Máris szédülök! Maga tékozló… Ilyen drága vacsora! És pezsgő!
MAYER
Nem mondom, szeretek élni. De egyedül? Mikor ülök be egymagam lazacot enni, őzgerincet rendelni vadasan? Csokoládés palacsinta, pezsgő? Csakis a maga kedvéért Flórika!
FLÓRA
Nem, nem, öreg vagyok már a Flórikához. Csak Flóra!
MAYER
De, de! De bizony, hogy Flórika! Flórika…
Kiúszik. Csend.
Szobabelső akusztikája. Ajtózár nesze.
KORNÉL
Álmosan. Hé! Mi az? Jaaa! Flóra? Megjöttél?
KORNÉL
Elbóbiskoltam itt a kályha mellett. Pedig nem is meleg…
FLÓRA
Biztosan megint telezabáltad magad!
KORNÉL
Már bevettem egy Bilagitot.
FLÓRA
Phü! Én is elfáradtam… De vigyázhatnál az evéssel. Fegyelmezhetnéd magad!
KORNÉL
Nem tudom megállni! Amikor elém tesznek egy tál kacsasültet!
FLÓRA
Én meg lazacot ettem…
KORNÉL
Lazacot? Most látom, milyen elegáns vagy! A legjobb ruhádat vetted fel? Ilyen nagy volt a tét?
FLÓRA
Lazac… és utána őzgerinc vadasan. Mondd, szoktak lazac után őzgerincet rendelni?
KORNÉL
Ki volt az illető?
KORNÉL
Hát… egy pékmester nem biztos, hogy ért hozzá!
FLÓRA
Önálló. Saját üzem. – Na, egy puszit!
KORNÉL
Szerbusz. Á, ittál is, érzem!
FLÓRA
Pezsgőt. Pezsgőt bontatott…
FLÓRA
A Hiltonban. Magyaros terem. Cigányzene meg minden…
KORNÉL
Szóval lazac meg pezsgő… Ez igen! Nem mindennapi vacsora! Az a múltkori pasas csak kisfröccsöt rendelt neked, azt mondtad!
FLÓRA
Meg pacalt. Mint egy kocsisnak! Na, nem is diskuráltam vele sokáig! Ami azt illeti, a pacal is elverte az éhemet, de azért mégis más a Hiltonban…
KORNÉL
Mindig légy óvatos! Amikor jelentkezel a jeligére, kösd ki, hogy csak előkelő helyen akarsz találkozni az illetővel. Tegnapelőtt is megjártad. Azt hitted, kapsz egy jó vacsorát, és helyette… Nevet. Mi jutott helyette?
FLÓRA
Csak ne nevess ki! Smucig alak volt, az igaz! Kávét rendelt és üdítőt. Ki nem állhatom a kólát! Egész este korgott a gyomrom…
KORNÉL
Nevet. Képzelem, majd megpukkadtál mérgedben, igaz?
FLÓRA
Dühösen. Könnyű neked! Te házakhoz jársz! Kiválogatod a legjobb helyeket! De én? Egy nő? Csak nyilvános helyen randevúzhatok a jelöltekkel… – Jaj, sok volt nekem az a pezsgő! – Régóta itthon vagy?
KORNÉL
Amint lehetett, megléptem.
KORNÉL
Özvegy. Ház, kert… elhunyt férj emléke. De jól főz!
KORNÉL
Kérdezte, én is özvegy vagyok-e?
FLÓRA
Riadtan. És? Remélem, hogy…
KORNÉL
Nyugodj meg. Babonából se mondanám. Leadtam a szokásosat. A bohém barát, akivel megszökött a feleségem… És te? Eltemettél?
FLÓRA
Ilyet ne is mondj! Pfü! pfü! hess azzal az özvegységgel! A szokásosat meséltem én is. Az ifjú özvegy, akivel összeszűrte a levet a vén trotli férjem…
KORNÉL
Ezt mondtad? Hogy trotli vagyok?
FLÓRA
Azzal nem festem az ördögöt a falra! Nem úgy, mint az özvegységgel… Szünet. Semmi baj? Simán megpucoltál?
KORNÉL
Elhallgattam a vezetéknevemet. A Kornélt azt nem, soha nem merem, félek, hogy összezavarodom, ha lódítok. Se a címemet nem tudja, se mást. És elég messze van, kinn, a kispesti negyedben. Mikor járok én arra?
FLÓRA
Na, csak vigyázz, nehogy megint egy kispesti hirdetésre jelentkezz!
FLÓRA
Lepihenünk? Degeszre ettem magam!
KORNÉL
Ne nézzük át az újságokat?
FLÓRA
Holnap szabadnapot akarok.
KORNÉL
Igen? És mit eszel itthon, ha szabad kérdeznem? Üres a kamra, a frizsider… A nyugdíjat egy hét múlva hozzák… Talán van dugi pénzed?
KORNÉL
A betétkönyvhöz nem nyúlunk, arra ne számíts!
FLÓRA
Mondtam egy szóval is?
KORNÉL
Az kell tartaléknak. Minden eshetőségre!
Szünet.
FLÓRA
Egy kis böjt nem ártana.
KORNÉL
Te tudod! Szünet. Azért én átböngészem a hirdetéseket. Az utóbbi időben nagyon megjött az étvágyam. És a meglepetések is izgatnak. Mikor ettem utoljára kacsasültet?
FLÓRA
Amikor az ezüstlakodalmunkat ültük!
KORNÉL
De azután? Csirkeláb leves, egy kis hagymás krumpli, babfőzelék…
FLÓRA
Tudod, hogy milyen drága a bab?!
KORNÉL
Ágota remek szakácsnő!
KORNÉL
Akinél voltam háztűznézőben. „Másodvirágzás”
KORNÉL
Ez volt a jeligéje. Hogy tud kacsát sütni!
FLÓRA
Én sem voltam akármilyen háziasszony! Amíg volt miből főznöm! De a te nyugdíjad?!…
FLÓRA
Jó, jó, hagyjuk… Szünet. Ha már nézed a hirdetéseket… Azért nekem is…
KORNÉL
Előbb a férjet keresek rovat… Lám csak! „Megismerkednék érett korú, érzelmes férfiúval, akinek budai kuckómban meleg fészket biztosítanék…” Lám; lám! És a jelige? „Vénusz légycsapója!…”
KORNÉL
Egy különleges virág. Na, ezt bekarikázom!
FLÓRA
Ümmmm… Megártott nekem az a lazac! Nem szoktam meg. Olyan nehéz a gyomrom.
KORNÉL
Inkább legyen nehéz, mint üres! Neked is van itt valami. Olvas. „Hiszek az alkonyi csodákban. Ötven feletti hölgyek jelentkezését várja jómódú cserépkályhás” Ezt ne hagyd ki! A kamillatea rendbehoz, holnap már lakmározhatsz!
Gyors zenei jelzés, lakáscsengőbe úszik át.
Szobabelső akusztikája.
KORNÉL
A hirdetésre jöttem, asszonyom! Beszéltünk telefonon…
OTTILIA
Ó, igen, igen! Tessék, kerüljön beljebb!
KORNÉL
Engedje meg, hogy ezt a csekélységet… Egyébként: Kornél!
OTTILIA
Otti vagyok! Ottilia a nevem, de a barátaimnak csak Otti.
KORNÉL
Ezt magának hoztam!
OTTILIA
Vénusz légycsapója! Hát ez csodálatos!
OTTILIA
De hogy maga ezt megértette? Az üzenetet! Nahát! Micsoda szép este!
KORNÉL
Hogy mit értettem meg?
OTTILIA
Tudja azt maga jól! Látom én! A virággal üzenni lehet; és maga üzen… ahogy üzentem én is! Kevesen fejtették volna meg így ezt a rejtélyt!
KORNÉL
Zavartan. Rejtélyt? Tudja, hogy ez húsevő növény?
OTTILIA
Húsevő! Felkacag. Hát éppen ez az! Ez az, drága barátom! Maga az én emberem! Szeretem az ilyen merész férfiakat!
KORNÉL
Merész? Hogy érti ezt?
OTTILIA
Búgó hangon, kéjesen. Biztosíthatom, csillapíthatja az étvágyát! A húsevő étvágyát!
KORNÉL
Hogyan?! Ja, ó, igen, persze! Elnézést, de csak útközben jutott eszembe, hogy alkalmatlan időben érkeztem. Ugyanis vacsoraidőben…
OTTILIA
Pedig azt hittem, szándékosan választotta ki ezt az órát, hogy megbizonyosodjon háziasszonyi tehetségemről is! Állom a próbát! Tessék, terítve az asztal! Jöjjön! Remélem, szereti a bifszteket véresen? A művésze vagyok!
KORNÉL
Véresen? Talán inkább átsütve…
OTTILIA
Nem, nem! Véresen az igazi! De előbb csigázzuk fel étvágyunkat!
KORNÉL
Őszintén, nagyot nyelve. Az enyém máris felcsigázva!
OTTILIA
Egy kis hangulat… És tegyük ezt a szép virágot ide! Ugye, milyen érzéki? A virág a nyílt szexualitás…
KORNÉL
Ó, hogyne! Tessék???
OTTILIA
A kitárulkozó erotika! – Felteszek valami szép zenét. Italt? Mit óhajt?
KORNÉL
Inkább vacsora után…
OTTILIA
Majd én készítek valamit. Valami tüzes koktélt. És hozzá buja muzsika. Ami felkorbácsolja a vért. Á, ez jó lesz! Meglátja, remek koktél… A specialitásom! Alkonyattájt mindig felpezsdül a vérem…
KORNÉL
Én éppen ellenkezőleg: ellustulok!
OTTILIA
Aki ilyen virágot hoz, annak ezt én nem hiszem el! Tüzes ital, tüzes zene! Ez lesz az!
Buja keleti zene lemezről.
És csökkentsük a fényeket! Így! Hangulatos, ugye?
KORNÉL
Igen… nagyon. Zavarban. Félek, hogy… azaz, helyesebb lenne, ha csendben beszélgetnénk inkább! És ha már szó volt a vacsoráról… Ismerkedhetnénk…
OTTILIA
Én máris úgy érzem, ismerjük egymást! Tetszel nekem!
KORNÉL
M. f. Igazán? Nahát… Ez kedves, de…
OTTILIA
Maradj nálam éjszakára! Vacsorázunk, bezárkózunk…
KORNÉL
Azt nem lehet, mert… És ha a koromat nézi…
OTTILIA
Az érett korú férfiak a gyengém! Miért ne maradhatnál itt? Senkid sincs, senki sem vár! Nem igaz?
KORNÉL
Hogyne, persze, csak…
OTTILIA
Megmutatom a puha, meleg fészket! Az én puha, meleg fészkemet… az én kis kuckómat… az én nagy, erős Kornélomnak… Hát nem érted? Egyedül vagyok! Nincs aki megvédelmezzen! A te karod! A te erős férfikarod kell nekem!
KORNÉL
Na… ne! Nem! Kérem, ne!…
OTTILIA
Ölelj át! Ne tiltakozz! Ölelj!
KORNÉL
De most? Máris? Talán előbb a vacsora…
OTTILIA
Ölelj, szoríts, fogd át a nyakam!
KORNÉL
Auuu! A karom! A reumás karom! Auuuu!…
OTTILIA
Csókolj! Csókolj a nyakamba! Harapj a vállamba! Harapj, hogy fájjon!
KORNÉL
De, kérem! Mit képzel?! Én nem!… Én hogyan?!…
OTTILIA
Ne kínozz, tedd meg! Megbolondítasz! Érzem az erődet, ez kell nekem, egy férfi vad ereje!…
KORNÉL
Vad erő? Hol van nekem vad erőm? Ottika, kérem…
OTTILIA
Tantaluszi kín! Tantaluszi kín! Ölelj át, szoríts! Tépd le a ruhám! Tépd le! Tépd le!
KORNÉL
Dehogyis! Na, nem! Engedjen! Naaa! Megfulladok! Naaaa! A szám! A száááá…mmmmmmmm…
OTTILIA
Csókolj! Harapj! Harapd az ajkam! Nem engedlek el!…
Zuhanás.
KORNÉL
Jajj! Elestünk, lássa! Hát kell ez?! A térdem! Auuuu! Asszonyom! Hölgyem! Engedjen! Dühösen. Engedjen már, a fenébe is!…
OTTILIA
Te! Itt ne hagyj így! Ne hagyj itt! Mit tettél velem?!
KORNÉL
Én???! Na, hát ez már aztán!…
OTTILIA
Felkorbácsolod a vérem, és itthagysz?! Légy átkozott! Átkozott! Meggyötörsz egy védtelen teremtést!… Sír, zokog.
KORNÉL
Na! Na, nem szabad! Bocsánat, de… Bocsánat, de nekem most… mennem kell! Megyek! Elnézést! Bocsánat… Bocsánat!
OTTILIA
Kiáltása elúszik. Gazember! Gazembeeeer!…
Tangóharmonika. Kiskocsmai akusztika.
KORNÉL
Valamit, ami gyorsan kész!
KORNÉL
Jaj, azt ne! Jó lesz egy pörkölt. Kispörkölt.
PINCÉR
Egen. Szóval kispörkölt.
KORNÉL
De gyorsan, mert rettentően éhes vagyok!
PINCÉR
Kispörkölt, de gyorsan, mert éhes az úr. Értem. És italt?
KORNÉL
Hát… egy pohár szódát.
PINCÉR
Egen. Mert nagyon szomjas az úr! Mert ma mulatni akar az úr! Szállok, repülök!…
KORNÉL
A foga között. Lenne csak pénzem, te csibész, majd megugráltatnálak!
Tangóharmonika felerősödik, a vendégek közül egy nő énekel: „Lehoznám néked a csillagokat is az égről…”
Flóra! Ez Flóra! Te jó ég! Egy férfival mulat! Ez lenne a cserépkályhás? Akit kinéztem neki a hirdetésekből? Micsoda alak! Kiskocsmába hozza! Ez meg énekel neki! És éppen ezt a dalt! Éppen ezt! Ennek! Éppen ezt ennek!…
FLÓRA
Közben énekel. „Tündér vagy te a legtündéribb tündérmeséből…”
CSERÉPKÁLYHÁS
Hozzá dünnyögve. „Te vagy az álmom, te vagy a csókos éjszakám…” Flóra! Ugye szólíthatom így máris? Hogy élhet egy ilyen vidám teremtés egyedül? Hová teszik a férfiak a szemüket? – Egy kis bort még? Ízlett a vacsora?
FLÓRA
Köszönöm, minden finom volt… Dúdol, énekel. „Tudom, hogy eljössz majd egyszer egy forró éjszakán! De szép lenne!”
CSERÉPKÁLYHÁS
Nézze csak! Valaki jön az asztalunkhoz! És milyen dühösen! Ki ez az alak!
FLÓRA
Riadtan. Te jó ég! Micsoda vad tekintet! Kérem, védjen meg!
KORNÉL
Jó estét, uram! Beszélhetnék a feleségemmel?
CSERÉPKÁLYHÁS
Kivel? Megbolondult maga? Kivel akar beszélni?
KORNÉL
Vele! A feleségemmel!
CSERÉPKÁLYHÁS
Távozzon, hallja-e?!
KORNÉL
Na, nézd, hát csak nem akadályozza meg, hogy…
CSERÉPKÁLYHÁS
Hé, hé! El a kezekkel!
FLÓRA
Nahát, micsoda hely ez, ahol zaklatják az embert!
KORNÉL
Igenis zaklatlak! Miféle dalt énekelsz te ennek itt? Éppen ezt?! Sírósan. Miért éppen ezt?!
CSERÉPKÁLYHÁS
Tűnjön el innen, de gyorsan! Nem szégyelli magát? Öregember létére kötekedik?
KORNÉL
Ki öreg?! Maga öreg! Vén csataló! Smucig disznó! Zugkocsmában ad randevút egy ilyen hölgynek! Hát nem látod, micsoda olcsójános ez? És ennek énekeled ezt a dalt? Mit ettetek? Pacalt? Kisfröccsel? Aztán majd egész éjjel fáj a gyomrod!
CSERÉPKÁLYHÁS
Pincér! Dobja ki ezt a frátert!
PINCÉR
Kiáltva. Máris! Közelről. Húzd hangosabban azt a harmonikát, mielőtt még kitör a botrány!
Harmonika felerősödik.
Uram! A kispörköltje meg a szódája! Parancsoljon!
KORNÉL
Vigye a fenébe! Legszívesebben a fejetekhez vágnám!
FLÓRA
Sziszegve. Csak ne pazarolj! És mi az, hogy itt vacsorázol? Miféle extra kiadás ez?
KORNÉL
Nem extra! Éhes vagyok!
FLÓRA
Hát nem kaptál vacsorát?
KORNÉL
Egy nimfomániás karmaiba kerültem. Alig tudtam meglépni!
CSERÉPKÁLYHÁS
Mi? Micsoda? Maguk mégiscsak ismerik egymást? Szélhámosok! Kicsodák maguk? Miféle népség? Pincér! Hívjon rendőrt! Pincééér!…
KORNÉL
Flóra! Szedd a lábad!
FLÓRA
Szerencsétlen! Mindent elrontottál! Lebuktunk!
CSERÉPKÁLYHÁS
Távolabbról. Ne engedjék meglógni őket! Csalóóók!
Hirtelen csend.
Külső tér akusztikája.
KORNÉL
Kifulladva. Jó… itt már… megállhatunk… Phü! A tüdőm!
FLÓRA
U. u. Így futni! Mekkora marhaság! Miért volt erre szükség?
KORNÉL
Hirtelen olyan féltékeny lettem. Eszembe jutott a Kedves.
KORNÉL
Nem kicsoda, hanem micsoda. A Kedves eszpresszó. Na, tudod már?
KORNÉL
Nyár volt, beültünk… jöttél a hivatalból. Ott randevúztunk. Tabányi játszott tangóharmonikán. Táncoltunk, dúdoltuk ezt a dalt… Halkan. „Lehoznám néked a csillagokat is az égről…”
FLÓRA
És lehoztad? Csend. Lehoztad? Csend. Na, látod! Szép kis eset! Féltékenység! Amikor tisztára csak egy önellátási akció!… Nem lenne rá szükség, ha lehoztad volna nekem azokat a csillagokat onnan fentről!
KORNÉL
Nem én tehetek róla, hogy nem sikerült… Akarod, hogy továbbra is csináljuk ezt?
FLÓRA
Hm. Jópofa vagy. Lakbér, ez, az… Mennyi marad kosztra a nyugdíjból?
KORNÉL
Igazad van… Szünet. Tetszett neked az a cserépkályhás?
FLÓRA
Eredj már! Csak a vacsora kedvéért. Hiszen tudod! És nem is pacalt ettünk, hanem hagymás rostélyost.
KORNÉL
Sóváran az éhségtől. hagymás rostélyost!… Más hangon. Szóval emlékszel még azokra az ötórai teákra ott, a Kedvesben? Ahol Tabányi a harmonikáján…
FLÓRA
Elandalodva Emlékszem…
KORNÉL
Dúdolja. „Te vagy az álmom, te vagy a csókos éjszakám…” – Jajj! Jajajaj!
FLÓRA
Ijedten. Mi az?! Mi bajod?! Kornél!
KORNÉL
Síri hangon. A gyomrom! Éhes vagyok! Még azt a vacak kispörköltöt sem ehettem meg! Te legalább azt a hagymás rostélyost, de én?!… Most aztán koplalhatok holnapig!…
Gyors, groteszk zene.
Idill a kalyibában
Magánnyomozó iroda.
OLGA
Nem is tudom, hol kezdjem… Jaj, édesistenem! Jaj!
DR. RÁCZ
Csak nyugodtan, asszonyom! Hallgatom.
OLGA
Nyugodtan?! Hiszen annyira fel vagyok zaklatva! És azt sem tudom, helyesen tettem-e, hogy idejöttem…
DR. RÁCZ
Magánnyomozó irodánk teljes diszkréciót ígér!
OLGA
Nem akartam azonnal a rendőrségre szaladni.
DR. RÁCZ
Ennyi idő elteltével még nem is lett volna értelme. Hiszen azt mondja, tegnap délután tűnt el a férje.
OLGA
Igen, igen! Tegnap délután. Jajistenem!… Úgy meg vagyok zavarodva…
DR. RÁCZ
Akkor talán segítek. Kérdéseket teszek föl…
OLGA
Persze, hogyne, tessék csak, az jobb lesz.
DR. RÁCZ
Pontosan mikor tűnt el a férje. Egészen pontosan…
OLGA
Várjon csak… Úgy hat óra felé. Fél hatkor. Így valahogy…
DR. RÁCZ
Ilyen rövid időn belül a rendőrség nem kezd nyomozni. Okosan tette, hogy hozzánk fordult, mi nem várjuk meg, hogy napok teljenek el, cégünk szlogenje: „Sikerünknek az a titka, gyors fény derül a titokra!” Szóval ügy fél hat körül.
OLGA
Érthetetlen. Egyszerűén érthetetlen!
DR. RÁCZ
„Nem lesz többé semmi homály, kinyomozza Rácz és Homár!” Homár a társam. Rácz – az én vagyok. Doktor Rácz. Elmondaná részletesen, hogy mit észlelt?
OLGA
Kicsit korábban érkeztem haza a szokottnál. Egy kft-ben vagyok titkárnő. A főnököm elengedett, valami tárgyalásra ment, menjen haza Olgika, azt mondta… Olgikának hív. Olga vagyok egyébként. Na, persze kedvelhet, mert amit én gürizek neki! Vállamon a kft minden terhe! Mire hazaérek hullafáradt vagyok, már csak egy langyos fürdőt kívánok, aztán be az ágyba!
DR. RÁCZ
A férjével. Mióta élnek együtt?
OLGA
Nem együtt élünk, kérem, hanem normális házasok vagyunk! Pontosan huszonhét éve! Bizony! Boldog családi életet biztosítottam az én Albertemnek!
DR. RÁCZ
Szóval soha semmiféle konfliktus?
OLGA
Köztünk? Soha! Eleinte nagyon vad volt a drágám, tetszik érteni, ugye? Szenvedélyes. Mulattatott, de kissé fárasztott is, én meglehetősen józan vagyok, de ő, mint egy tüzes csődör! Már elnézést! Na, én aztán szépen lecsillapítottam. Mindent csak módjával, mondtam neki, abból nem élünk meg, hogy hancúrozunk az ágyban! Nincs igazam? Tisztes otthon kell, biztos megélhetés, gyerekek… Lett is két szép lányunk, mindjárt egymás után kettő, de aztán azt mondtam, állj, állj, Albert, el is kell tartanunk őket! Persze ő szeretett volna lazán élni, tetszik érteni? Lazán. Szórakozni meg ilyesmi. De én azt mondtam neki, drágám, az az idő már elmúlt felettünk, tombold ki magad a házimunkákban… És ő ezt zokszó nélkül tudomásul vette. Milyen szorgos ember… Elpityeredik … volt!
DR. RÁCZ
Csak semmi múlt idő, asszonyom. A férje tegnap ugyan eltűnt, de ki nem tűnik el ennyi időre néhanapján?
OLGA
Albert soha! Soha! Neki mindene volt az otthon! A lányaink megnőttek, férjhez mentek, de én ott maradtam neki, és mi mindig mindent kettesben… Pityereg. Mi mindig kéz a kézben… mindig!…
DR. RÁCZ
Mi a férje foglalkozása?
OLGA
Jaj, ne is kérdezze! Egyszerű tudományos munkatárs egy nagy kutatóintézetben. Hiába biztatom, hogy keressen jövedelmezőbb állást, ahogy mindenki más, ő csak a fejét rázza. Makacs.
DR. RÁCZ
Szóval makacs. Hm. De nézzük csak! Ön tegnap korábban ment haza. Mit tapasztalt, amikor belépett a lakásba?
OLGA
Hallottam Albert szobájából valami szöszmötölést. Benyitottam…
Más hangtérben.
Albert! Te itthon vagy?
ALBERT
Zavartan. Kivételesen, drágám. De hogyhogy te is?
OLGA
Hazaengedett a főnök. Azt hittem, még benn vagy az intézetben.
ALBERT
Nem, nem… Én is… Engem is hazaengedtek. Egy kis izére… egy kis itthoni munkára!
OLGA
Munkát hoztál haza? Eddig még sohasem történt meg.
ALBERT
Rendkívüli… Igen, rendkívüli. Egy… Hogy is mondjam… Egy videokazettát kell lejátszanom. Hazahoztam.
ALBERT
Ó, nem, nem… Ez… Ez téged untatna!
OLGA
Mi bajod? Olyan furcsa vagy?
ALBERT
Semmi bajom, csak… Csak hirtelen megleptél, nem számítottam rád! Na! Hát akkor? Mit fogsz csinálni? Mert nekem most ezt sürgősen meg kell néznem…
ALBERT
Igen, nagyon sürgősen. Máris késő van, bocsáss meg, szeretném, ha magamra hagynál!
OLGA
Albert! Nyugtalanná teszel! Miért ne maradhatnék itt? Kíváncsi lennék a munkádra… hogy mit kell megnézned!
ALBERT
Ideges. Ugyan, mit néznél rajta? Szakmai film. Inkább pihenj le, ha már olyan szerencséd volt, hogy hazajöttél.
OLGA
Dehogy pihenek! És igazán nem szép, ha azt hiszed, untatna, ami téged érdekel! Maradok!
ALBERT
Uralkodva magán. Vagyis… Úgy értem, hogy most mégsem teszem be a kazettát, mert… Mert hirtelen megéheztem. Gyere, menjünk a konyhába, készíts valami harapnivalót. Gyere, gyere!…
Az előző hangtérben.
OLGA
Jóformán kituszkolt a szobájából. Különösen viselkedett.
DR. RÁCZ
Vajon mi lehetett azon a kazettán?
OLGA
Nem mertem tovább firtatni, mert szokatlanul idegesnek találtam. Nekiláttunk enni a konyhában, próbáltam vele beszélgetni, de nem figyelt, örökösen az órájára pillantott, egyre türelmetlenebb lett, egyszer csak felpattant…
Más hangtérben.
ALBERT
Nem vesztegethetem az időt! Bocsáss meg! El kell mélyednem abban a kazettában. Kérlek, ne zavarj!
Az előző hangtérben.
OLGA
És bezárkózott a szobájába.
DR. RÁCZ
Szó szerint bezárkózott?
OLGA
Magára zárta az ajtót. Azelőtt soha nem tett ilyet. Képzelheti, kérem, mennyire megdöbbentem.
DR. RÁCZ
A férje azelőtt is gyakran videózott?
OLGA
Nem tudnám megmondani. Ha otthon voltam, nem tapasztaltam. Megvettük azt a videót, eleinte rá se nézett. Várjon csak! Most, hogy kérdezi, valami eszembe jut! A múltkoriban is! Igen! Megyek haza, és mintha a videóval vacakolt volna. És azelőtt is, mintha egyszer ugyanígy találtam volna. Kérdem tőle: videóztál? Nem, nem, azt mondja. De olyan zavartan. Akkor nem tűnt fel. De most… ezek után…
DR. RÁCZ
Lehetséges, hogy szexfilmeket nézett titokban?
OLGA
Ki van zárva! Már mondtam, kérem, hogy leszoktattam az ilyesmiről!
DR. RÁCZ
Megfeledkeztem róla, pardon! Nos, lehetséges, hogy valamilyen titkos anyagot hozott haza az intézetből. Hm. Ha így lenne, nem ártana ezen a vonalon keresni az összefüggést a kazetta megtekintése és a férje hirtelen eltűnése között! Nem vette észre, hogy ismeretlen egyének telefonáltak volna neki?
OLGA
Nem, ilyesmi nem fordult elő.
DR. RÁCZ
Vagy nem tűnt fel önnek, hogy az utóbbi időkben költekezett volna?
OLGA
Költekezni?! Ő!? Sóher volt mindig!
DR. RÁCZ
Titkos találkákra sem járhatott?
OLGA
Minden lépéséről tudok. Csak a tegnapiról nem.
DR. RÁCZ
Nos, ott tartottunk, hogy bezárkózott a szobájába. Mi történt azután?
OLGA
Nem értettem a viselkedését, meglehetősen nyugtalanná tett, de nem ülhettem tétlen. Odaültem a varrógép mellé, és varrtam. Nagyon ügyesen varrok, arra sem kell költenünk, magam kreálom, kérem a ruháimat. Ezt is, lássa? Tetszik?
DR. RÁCZ
Ó, igen, mondhatom…
OLGA
Olcsó anyag, de nem látszik rajta. Alkalmiban veszem vagy leértékeléskor, magam megvarrom… Ki mondaná, hogy nem a Rotschildtól van?
DR. RÁCZ
Senki, asszonyom, senki! De ha lehetne a tárgyra…
OLGA
A tárgynál vagyunk, közben töprengtem, mi lehet Alberttel, amikor hirtelen felfigyeltem a csendre. Tudja, megéreztem a csendet. Olyan vészjósló csendet! Odamentem a szobájához, hallgatóztam, semmi nesz! Bekopogtam, aztán már zörgettem, dörömböltem, és szólítottam, de semmi! Rettenetesen megrémültem, olyan erő szállt meg, hogy egyetlen nekifeszüléssel betörtem az ajtót.
OLGA
És? És nem volt ott! Nem volt sehol!
DR. RÁCZ
Talán akkor ment el hazulról, amikor ön annyira elmélyedt a varrásban.
OLGA
Lehetetlen. A varrógéptől láthattam az előszobaajtót. Azon nem ment ki. És máshol sem távozhatott, a harmadik emeleten lakunk.
OLGA
Képtelenség, ugye? Maga is azt mondja! Én is azt mondtam! Egyszerűen nem volt sehol!
OLGA
A kazetta a lejátszóban volt. Ez az Tessék. Elhoztam, hátha kell a nyomozáshoz. Vibrált az üres képernyő, és Albert sehol!
DR. RÁCZ
Lejátszotta legalább a kazettát?
OLGA
Akkor nem. Kisebb gondom is nagyobb volt annál! Őrjöngve kerestem a férjemet! Azt hittem, az eszemet vesztem! És még most is… Még mindig! Hát hol van?! Hova lett! Hová? Albert! Hol vagy Albert?! Zokog.
DR. RÁCZ
Na, na, asszonyom, nyugodjék meg! Később sem játszotta le a kazettát?
OLGA
Szipogva. De. Később igen.
DR. RÁCZ
Felfedezett valami gyanúsat?
OLGA
Semmit. Ha csak az nem lehetett gyanús, hogy Albert egy vacak természetfilmmel zárkózott be a szobájába. Egy közönséges tájfilmmel. Erdő, hegyvidék, zöld fennsík, pásztorkalyiba, tölgyes, sziklák meg mit tudom én! Unalmas panoráma. Érthetetlen.
DR. RÁCZ
Kaphatnék egy fényképet a férjéről?
OLGA
Tessék. Hoztam azt is… Képzelheti, milyen rettenetes éjszakám volt. Azt hittem, bedilizek. Vártam, hogy előbukkan… de sehol! Borzasztó! Nézze, remeg a kezem, lúdbőrözök… Szörnyű! Hát hova lett?! Hova lett Albert?! Az én Albertem! A drágám! Olyan szépen éltünk! Olyan rendesen, békésen, nyugalmasan! Albert, Albert, hol vagy?! Ó, istenem! Zokog.
DR. RÁCZ
Elindítjuk a nyomozást, asszonyom. Most próbáljon megnyugodni, és bízni!
OLGA
Szipogva. Bízni! Bízni! Drága Albertem! Drágám!…
Boltajtó csengettyűje.
ELIZA
Uram? Mivel szolgálhatok? Kalandfilm, erotikus film, régi mozi, újdonságok?
DR. RÁCZ
Köszönöm, nem. Csak kérdeznék valamit. Az önök kölcsönzőjéből származik ez a videó kazetta?
ELIZA
Szabad megnéznem? Igen. Mi kölcsönöztük ki.
ELIZA
Igen, azt hiszem… igen.
DR. RÁCZ
Félrevonulhatnánk egy pillanatra? Dr. Rácz vagyok, magándetektív.
ELIZA
Ijedten. Detektív? Csak nincs valami baj? Jöjjön, menjünk az irodába. Más hangon. Lányok, mindjárt visszajövök, foglalkozzatok a kedves kuncsaftokkal!
Ajtónyitás-csukás.
DR. RÁCZ
Igen, itt jó lesz. Csak néhány kérdés. Tehát maga adta ki ezt a kazettát? Emlékszik rá, hogy kinek?
ELIZA
Zavartan. Uram! Rengetegen megfordultak itt!
DR. RÁCZ
Mégis. Véletlenül.
ELIZA
Hadd nézzem még egyszer a címét? Igen… Ez az a nyári, erdei táj a pásztorkalyibával.
DR. RÁCZ
Bizonyára van nyilvántartásuk. Ha fellapozná! Az illető tegnap kölcsönözte ki ezt a kazettát.
ELIZA
Csendesen. Igen. Tudom. Emlékszem rá.
DR. RÁCZ
Ő volt az? Itt a fényképé!
ELIZA
Istenem! Csak nem történt vele valami baj?
DR. RÁCZ
Ismeri ezt az embert?
ELIZA
Jól ismerem. De mi történt? Mondja meg, kérem!
ELIZA
Hogyhogy eltűnt? Mi az, hogy eltűnt? És hogy került magához ez a kazetta?
DR. RÁCZ
A felesége bízott meg a nyomozással. Tőle kaptam. Az illető, aki eltűnt, ezt nézte a szobájába zárkózva, mielőtt hűlt helye támadt.
ELIZA
Hűlt helye?! De hogyan?!
DR. RÁCZ
Titokzatos, megmagyarázhatatlan körülmények között.
ELIZA
Várjon csak! Izgatottan. Szóval… szóval az illető ezt a kazettát nézte, amikor a felesége hazament?
DR. RÁCZ
Nem számított rá, hogy korábban ér haza a szokottnál.
ELIZA
Szóval ez történt! Már kezdem érteni!
DR. RÁCZ
Mit ért, kisasszony?
ELIZA
Sajnos, asszony vagyok és nem kisasszony.
ELIZA
Semmi, semmi! Inkább azt mondja meg, mindez hánykor volt?
DR. RÁCZ
Körülbelül délután négy és fél öt között.
ELIZA
Négy és fél öt között? Akkor tűnt el?
DR. RÁCZ
Nem. Akkor lepte meg a felesége.
ELIZA
Aminek következtében nem tudta megnézni a kazettát! Éreztem!
ELIZA
Ő négy óra tizenötkor akarta megnézni, de megzavarták.
DR. RÁCZ
Na, ez egyre érdekesebb! Mennyire ismeri ezt a férfit?
ELIZA
Megszeppen. Meg kell mondanom?
DR. RÁCZ
Összeismerkedtek? Úgy értem, a kölcsönzésen kívül is?
ELIZA
Nem, soha nem találkoztunk üzleten kívül.
DR. RÁCZ
Udvarolt magának?
ELIZA
Hát… Hogy is mondjam…
DR. RÁCZ
És ön? Érzett vonzalmat iránta?
ELIZA
Az első perctől kezdve rokonszenves volt. Csendes, kellemes ember. Mesélte, hogy egy kutatóintézetben dolgozik…
DR. RÁCZ
Ismerem az adatokat. Beszélt a feleségéről is?
ELIZA
Azt mondta, becsüli. Rendes, tisztességes asszony, de… De végtelenül unalmas. Sokszor panaszkodott életük egyhangúságáról.
DR. RÁCZ
Itt? Az üzletben?
ELIZA
Álldogált a pultnál, megvárta, amíg kiszolgálom a kuncsaftokat, és mesélt. Hogy milyen magányos. Szelíden panaszkodott, de láttam a szemében a szenvedély tüzét.
DR. RÁCZ
A szenvedély tüzét? Igazán? Megkörnyékezte magát?
ELIZA
Nem kellett megkörnyékeznie. A rokonszenv kölcsönös volt.
DR. RÁCZ
Tud valami magyarázatot a tegnapi esetre?
ELIZA
Kifakad. Azt mondta, ott lesz! És én is legyek ott!
ELIZA
Bocsásson meg… Ön ezt nem értheti!
DR. RÁCZ
Pedig meg kell értenem! Hová készült? És hol várta magát?
ELIZA
Nézze… Köztünk nem volt semmi testi kapcsolat. Férjnél vagyok, ennek ellenére megszerettem ezt az embert. Albertet. Legelőször azért jött be, mert meglátott a kirakaton át. Hogy valami ürügye legyen, kazettát kért. Természetfilmet ajánlottam neki, mondtam, hogy én imádom a tájfilmeket, ha azokat nézem, szabadnak érzem magam, ott barangolok erdőn, mezőn… Ő is rabja lett ennek a passziónak. Újabb kazettákért jött, elmeséltük egymásnak az élményeinket… Türelmetlenül vártam mindig a jöttét. Tudtam, hogy ez egy reménytelen szerelem. Nem akartam otthagyni a férjemet, és ő sem akarta felborítani a házasságát. A felesége tisztességes, azt mondta, nem érdemelné meg… Bár a lelke mélyén talán csak egy kis biztatást várt…
DR. RÁCZ
És otthagyta volna?
ELIZA
Célozgatott rá, hogy kettőnknek milyen jó lenne. Boldogok lehetnénk. Már a nevem is izgalomba hozta. Eliza! Olyan szenvedéllyel mondta ki: Eliza!
DR. RÁCZ
Na, de a tegnapi eltűnése?
ELIZA
Várjon. A kölcsönzött kazettákat mindig akkor nézte meg, amikor nem volt otthon a felesége. Megmondta, mikor kapcsolja be a videót, pontosan, percre. És akkor én is, ugyanabban az időben ugyanannak a kazettának a másik példányát behelyeztem a lejátszóba… Így aztán együtt éltük át az élményt… egyszerre! Ezek voltak a mi randevúink!
DR. RÁCZ
És tegnap bejött, és elvitte ezt a kazettát. De ez még mindig nem elégséges magyarázat az eltűnésére. Az asszony szerint nem ment ki a házból, sőt a szobájából sem. Ami persze nyilván tévedés, hiszen ha szökni akart, akkor óvatosan szökött. Nem ide jött, magához?
DR. RÁCZ
Talán a maga lakására ment?
ELIZA
Azt sem tudja, hol lakom. Csakis itt találkoztunk mindig. Meg a közös élményben. Kétségbe vagyok esve! Szegény ember!
DR. RÁCZ
El sem tudja képzelni, hova lett?
ELIZA
Nem. Nem tudom. Hacsak… De nem, az lehetetlen!
ELIZA
Nem, az teljes képtelenség! Bár mindig mondogatta… De képtelenség!
DR. RÁCZ
Mit mondogatott mindig?
ELIZA
Nevetséges. Ő is csak tréfából mondta. Hogy… Hogy egyszer azért majd ott valóban találkozunk…
ELIZA
Hát a képen. Valamelyik videófilmen. Mulatságos, nem? És éppen tagnap is…
ELIZA
Igen, tegnap, amikor elvitte ezt a kazettát. Azt mondtam neki…
Más hangtérben.
Tudja, Albert, hogy ezen a szalagon van egy pásztorkalyiba is?
ELIZA
Egy romantikus kis viskó. Az erdei tisztáson. Milyen jó lenne ott nekünk!
ALBERT
Hát találkozzunk ott!
ELIZA
Nevet. Szép is lenne!
ALBERT
Maga nem hiszi, hogy ha nagyon akarjuk… ha nagyon vágyunk rá, megtörténhet? Csak akarni kell, Eliza! Milyen nagyszerű lenne! Végre együtt! Igazán együtt!
ALBERT
Ne mondja, hogy bolondság! Mondja azt, hogy ott lesz!
ELIZA
Nevetve. Persze, persze, hogyne! Ott leszek!
ALBERT
Komolyan mondja? Igazán, komolyan? Mert akkor várom! Ott várom, a kalyibában. Ha pedig maga ér oda előbb, várjon türelmesen, mert én megyek! Rendben?
ELIZA
Nevetve. Rendben, rendben!
ALBERT
Négy óra tizenötkor bekapcsolom a magnót! Ne feledje maga is!…
Az üzleti iroda hangtérben.
ELIZA
Így váltunk el Még én is gondoltam, milyen nagyszerű lenne. De ki hihet a csodákban? Nevetséges.
DR. RÁCZ
Izgatottan. Azt mondta, hogy hinni kell benne? Maga szerint komolyan gondolta?
ELIZA
Egy pillanatra én is beleszédültem a gondolatba… De, sajnos, a valóság…
DR. RÁCZ
Tehát Albert pontosan négy óra tizenötkor akarta indítani a videót, de megzavarták. Maga elindította a sajátját?
ELIZA
Mint rendesen. Nagyon szép film. Erdő, tölgyes, sziklák, és a tisztáson az a kalyiba…
DR. RÁCZ
Ahonnan ő elkésett.
ELIZA
Tessék? Csak nem képzeli, hogy…
DR. RÁCZ
A kazettát magammal viszem. Köszönöm a felvilágosítást, kedves Eliza!
ELIZA
Csak nem képzeli, hogy… Csak nem gondolja?… Kérem! Azt hiszi, hogy Albert valóban?! Ó, istenem!…
Jelzés. Más hangtérben.
DR. RÁCZ
Asszonyom! Asszonyom, megvan a férje!
OLGA
Megvan?! Uramisten, hát megtalálta? Nyomára bukkant? Hol van!
OLGA
Viccel? Ez egy kazetta!
DR. RÁCZ
Nem egy kazetta, hanem az a kazetta! Amit a férje nézett bezárkózva.
OLGA
Na, és? Mit csináljak vele? Uram, maga is a bolondját járatja velem! Szép kis summát kér a nyomozásért, és képes viccelni a tragédiám fölött? Micsoda eljárás?!…
DR. RÁCZ
Nem viccelek, asszonyom! Itt hagyom a kazettát, nézze meg újra, és mindent megért. Benn leszek az irodámban, hívjon fel, ha jónak látja!…
OLGA
Várjon! Ne menjen még! Magyarázza meg!…
DR. RÁCZ
Távolról. A kazettán a magyarázat!
Szünet.
OLGA
Magában. A kazettán a magyarázat. Hm. A kazettán a magyarázat. Mi a fene lenne ezen a vacakon? Unalmas tájfilm, láttam már. Hm. Nézzem meg! Mit nézzek rajta?
Na, melyik az a gomb… Így. Akárhogyan is, nincs ezen a szalagon más, csak fák, erdei utak, sziklák… Na, egy őz! Végre valami! Befut a bokrok közé! Eh! Ezt nézni! Dög unalom! Erdei tisztás… Pásztorkalyiba… Na, és? Egy szánalmas viskó…
ALBERT GÉPHANGJA TÁVOLRÓL
Eliza!
Elizaaa! Elizaaaaa!
ALBERT GÉPHANGJA
Eliza, hol vagy? Nyitva volt a kalyiba ajtaja amikor ideértem! Biztosan te is megérkeztél már! Elizaaa!
OLGA
Teremtőm! Ez Albert hangja! De honnan szól? Albert! Hol vagy Albert? Albeeeert!…
ALBERT GÉPHANGJA
Úristen! Ez Olga, a feleségem!
OLGA
Igen, én vagyok az! De honnan beszélsz? Viccelsz? Ott vagy az ajtó mögött? Gyere be! Gyere be, Albert, annyira aggódtam érted! Albeeeert! Szünet. Albert! Parancsolón. Albert, hallod?! Micsoda vicc ez? Megjöttél? Hol vagy? Bújj elő!
ALBERT GÉPHANGJA
Itt vagyok…
OLGA
Hol, az isten áldjon meg, hol?
ALBERT GÉPHANGJA
A kalyibában. Az erdei tisztáson.
OLGA
A kalyibában? Miféle kalyibában?
ALBERT GÉPHANGJA
Nézd a videót, Olga.
OLGA
Elképedve. Ott?! Ott vagy?! Ott vagy a kalyibában?
ALBERT GÉPHANGJA
Itt vagyok és itt is maradok!
ALBERT GÉPHANGJA
Várok valakit!
OLGA
Valakit?! Áhá! Egy nőt! Eliza! Ki az az Eliza? Felelj! Ki az az Eliza?! Őt várod? Őt?! De miért?!
ALBERT GÉPHANGJA
Semmi közöd hozzá! Feltartottál tegnap délután, elkéstem miattad, most legalább hallgass! Miért kellett tegnap idő előtt hazajönnöd?
OLGA
Miket beszélsz?! Szóval te innen a szobádból tegnap… Hát ez elképesztő! Na, de elég volt, gyere szépen vissza! Hallod?! Gyere haza, aztán majd megbeszéljük a dolgot! Hát meg akarsz engem ölni? Bújj ki abból a kalyibából, és gyere, gyere szépen…
ALBERT GÉPHANGJA
Várhatsz! Nem megyek!
OLGA
Micsodaaaa?! Feleselsz velem?
ALBERT
Nem megyek, nem és nem! Elegem volt! Végre szabadon és boldogan akarok élni!
OLGA
Szabadon és boldogan? Hát nem úgy élsz velem? Albert?! Drágám! Szépen kérlek! Gyere haza! Gyere vissza! Gyere, gyere!
ALBERT GÉPHANGJA
Megmondtam. Maradok. Elizát várom. Nem titkolom, Elizát várom, még akkor is, ha elkéstem miattad!
OLGA
Majd adok én neked Elizát! Ha nem jössz azonnal, letöröllek!
ALBERT GÉPHANGJA
Mit csinálsz?
OLGA
Letörlöm ezt az egész vacak erdei tájat a kalyibával meg veled együtt cakkompakk!
Albert nevet.
Csak ne nevess! Rákapcsolom a TV 1-et, vagy a TV 2-őt, és letöröllek!
ALBERT GÉPHANGJA
Ki van törve a kazetta sarka, nem tudod megtenni!
OLGA
Leragasztom! Tudom én, hogy kell, hajaj!
ALBERT GÉPHANGJA
Riadtan. Ne!
OLGA
De bizony, ha nem engedelmeskedsz!
ALBERT GÉPHANGJA
Ne, azt ne! Kérlek, azt ne!
OLGA
Megteszem. Jössz, vagy megteszem!
ALBERT GÉPHANGJA
Nem megyek. Várnom kell rá. Elizára. Jönni fog! Megígérte. Megbeszéltük! Jönni fog és én várom, várom, várom…
OLGA
Na, megállj! Hát csak várd! Várd Elizádat! Nesze! Így! Ragasztószalag! Kapcsolás! Tekerés! Indítás, felvétel! Rá a képre! Úgy! el fogsz tűnni, drágám, de el ám abból a kalyibából, aztán lesheti Eliza, hogy hová lettél…
Megszólal a TV-reklám szignálja.
Reklám! Ez is jó a törléshez!
ALBERT GÉPHANGJA A SZIGNÁL ALATT
Ne, Olga ne! Ne tedd, ne…
Csend. Jelzés.
BEMONDÓ
A rendőrség felhívása. A budapesti főkapitányság kéri mindazokat, akik tudnak Balog Albert kutatóintézeti munkatárs hollétéről, értesítsék a legközelebbi rendőrőrsöt. Nevezett személy az elmúlt napokban titokzatos módon tűnt el otthonból. Öltözéke: kitérdesedett kordbársony nadrág, kockás zakó, felöltő… Kiúszik.
Művirágok kertje
Utcazaj. Gyerekzsivaj. Kuka fedele koppan.
1. GYEREK
Nézd, egy kukázó öregasszony!
2. GYEREK
Pedig nem is olyan szakadt az öreglány!
3. GYEREK
Képes nyúlkálni abba a szemétbe! Te bírnád? Úristen, rosszul leszek!
1. GYEREK
Hé, néni! Talált valami kincset?
MATILD
Zavartan. Csak nézem, jól becsukták-e a tetejét!
A gyerekek felröhögnek.
1. GYEREK
El is higgyük, mi?
2. GYEREK
„Mekkenna aranya!”
3. GYEREK
Mekkenna! Ma kéne! Az kéne! Mekkenna!
Röhögés. Kiúsznak.
MATILD
Dünnyögve, szégyenkezve. Kiröhögnek! Ezért a vacak három üvegért! Ostoba vénasszony lettem, ostoba! Végül még koldusnak néznek!
Lecsapódik a kuka teteje.
REKEDTHANGÚ FÉRFI
Hé! Te, te, ott! Mit akarsz azzal a kukával, öreglány? Ez az én körzetem!
MATILD
Tessék?! Kicsoda maga?!
REKEDTHANGÚ FÉRFI
Ez az én vadászterületem, öreglány! Óbudának ez a része a hídfőtől egészen az Amfiteátrumig! Az enyém meg néhány haveré! Úgyhogy kotródj csak innen, amíg szépen vagyunk!
MATILD
Hogy beszél velem?! Mit képzel?!
REKEDTHANGÚ FÉRFI
Kuss! Hadd látom, mi van a szatyrodban? Mit csórtál ki a kukából az orrom elől?!
MATILD
Riadtan. Semmit!… Csak gondoltam…
REKEDTHANGÚ FÉRFI
Na, mutasd csak azt a szatyrot!
MATILD
Ne ráncigálja! Naaaaa!
Egymáshoz ütődő üvegek csörömpölése.
Naaa! Összetörik! Vigyázzon!
REKEDTHANGÚ FÉRFI
Úgy! Szóval üres üvegeket gyűjtünk? Elcsaklizzuk a szegény hajléktalan elől?
MATILD
Hebegve. Csak hármat… Hármat találtam. Észrevettem, hogy kidobták…
REKEDTHANGÚ FÉRFI
De nem neked dobták ki, öreglány! Szóval visszaváltósdit akarsz játszani? Hehe… De nincs ám annyi üveg, hogy megosztozzunk rajta. Nagy az infláció, és – Felcsattan – ezen a vidéken én guberálok, értve vagyok?!
MATILD
Remegő hangon. Én nem guberálok… kérem, én csak… Ő is felcsattan. És különben is, milyen jogon tegez engem?!
REKEDTHANGÚ FÉRFI
A sorstárs jogán! Talán mondjam azt, hogy nagysasaszszony? Jó vicc! A nagyságák nem kukáznak! A nagyságák micubisibe ülnek, és úgy száguldoznak…
MATILD
Tisztességes asszony vagyok! Csak láttam ezt a néhány üveget, és…
REKEDTHANGÚ FÉRFI
Láttad? Kerested!
MATILD
Már kértem, hogy ne tegezzen!
REKEDTHANGÚ FÉRFI
Jó, jó, oké! Oké, oké, nem jár rongyokban, mint én is, de azért ne mondja, hogy a Kempinskibe szokott ebédelni! – Nem találkoztunk mi már az ingyenkonyhán? Oké, oké, elnézem magának ezt a betolakodást, ha jön, és fizet egy felest. Van itt a közelben egy kricsmi! Na, gitt? Egy feles, és az egész birtokháborítás el van boronálva!
MATILD
Nyugodtan. Na, menjen a dolgára!
REKEDTHANGÚ FÉRFI
Hohó! Itt én vagyok a góré! Egy feles a kricsmiben, vagy ide azokkal az üvegekkel!
MATILD
Hagyjon békén! Azokat én találtam!
REKEDTHANGÚ FÉRFI
Csakhogy az én placcomon! Szóval nincs feles? Akkor rekvirálok! Encváj! Na! Lássam már azokat a rohadt üvegeket!
MATILD
Csaknem sír. Hogy beszél velem?! Mit képzel?! Vegye tudomásul, hogy én egy… Nekem unokáim vannak! Én világéletemben becsületes munkából éltem… És semmi közöm az ilyen magafajta csavargókhoz!
REKEDTHANGÚ FÉRFI
Na, na, na! Álljunk meg egy szóra! Hogy ki mi volt, azt csak hagyjuk!
MATILD
De, igenis! Jegyezze meg magának! Dolgoztam… gyors és gépírás, amíg a nyugdíj… meg az izületi bántalmak… Sír. Fáj a kezem, nem tudok munkát vállalni! Azt hiszi, jókedvemből gyűjtöm az üvegeket?
REKEDTHANGÚ FÉRFI
Na, azért nem kell így kiborulni. Más is volt valaki. Precíziós műszerész! Értem?! Csak aztán… De az hosszú! Először mindenkinek nehéz, később belejön. Belejön majd maga is nagysasasszony! Ágyő! Vigye az üvegeket, de ne feledje, hogy farkastörvények uralkodnak! Nekem is meg kell élnem! Menjen már!
Kis csend.
MATILD
Szelíden. Tessék. Itt van!
REKEDTHANGÚ FÉRFI
Most mit akar?
MATILD
Itt van, fogja! Vigye az üvegeket maga. Ha annyira rá van szorulva. Tessék, legyen a magáé!
REKEDTHANGÚ FÉRFI
Na ne! Hagyjuk ezt! Nem szeretetszolgálat ez itten!
MATILD
De, de csak tessék! Nem akarom megrövidíteni.
REKEDTHANGÚ FÉRFI
Felnevet. Megrövidíteni?! – Na, menjen már, menjen gyorsan. A jó életbe’! Tűnjön már el, amíg ilyen lágyszívű vagyok! Menjen már!
MATILD
Kérem. Máris. Máris megyek. Kérem…
REKEDTHANGÚ FÉRFI
Utána kiált. Legalább tudja, hol váltják be az üvegeket? Annyit tud legalább?…
Más hangtér. Telefon cseng.
IDA
Anya? Na, végre! Már izgultam. Hol voltál? Harmadszor hívlak!
IDA
Mi van? Rosszul vagy? Olyan furcsa a hangod!
MATILD
Talán a sok hallgatástól.
IDA
Áhá! Megint a szemrehányás! Hogy magadra hagyunk! De tudhatnád, mekkora a hajsza! Feri még most sincs itthon, késő estig dolgozik… Jól vagy?
IDA
Biztos? Hangot vált. Képzeld, Feri most remek ajánlatot kapott egy arab cégtől. Emblémákat tervez nekik. Tudod! Olyan videoklippeket! Tévé reklám! Egész nap a számítógép előtt ül… De ha bevág a dolog, kicsit fellélegezhetünk!
IDA
Tényleg örülsz? Mert a hangod megint… Istenem! Talán meg tudjuk adni az adósságunkat is! Már mondtam ugye, hogy hétszázötvenezerrel… hét-száz-öt-ven-ezerrel tartozunk egy illetőnek! Negyven százalékos kamat! Képzelheted, nem alszom miatta! És ott a bankkölcsön is! De másként nem ment volna, és így Feri mégiscsak önálló! Ezt akartuk mindig, vagy nem? Figyelsz?
IDA
Hol voltál, amikor kerestelek?
IDA
Na, egy kis séta! Remek! Nem is kell mindig otthon ülni!
IDA
Menj arra kifelé, a szabadba. Ott az Amfiteátrumon túl már nincs olyan forgalom…
MATILD
Mondom, kukáztam, képzeld…
MATILD
Mint a hajléktalanok. Olyan rettenetes, szégyellem magam… De neked elmondhatom…
IDA
Na, ezek a hajléktalanok! Tegnap elém áll egy asszony a csecsemőjével a karján. Hogy adjak. De mindenkinek nem adhatok, ugye? Mit is mondtál az előbb? Ja, hogy kukázol! Hát vannak fiatalok is a házban, vigyék le ők a szemetet… Jaj, mit is akartam? Nincs szükséged valamire?
MATILD
Nincs. Nincs, kislányom, nincs.
IDA
Van elég kiadásunk, nem mondom. Kifizetted már a telefonszámládát?
IDA
Hát ne vacakolj, mert kikapcsolják! És a gáz meg a villany?
IDA
Anyukám! Azelőtt nem voltál ilyen hanyag! Nem is értelek! Csak nem akarod azt mondani, hogy már nincs a nyugdíjadból ebben a hónapban?…
MATILD
Á, nem, szépen beosztom, ne aggódj!
IDA
Na. Na, azért majd valahogy. Majd átküldök egy ezrest.
IDA
Istenkém, hát mikor tudnék átugrani hozzád? Feri vasárnap is dolgozik, Győzőkével is kell foglalkoznom, tanulok vele… És a barátainknak se mondhatjuk, hogy nem érünk rá! Átküldök egy ezrest Győzőkével!
MATILD
Az unokám anélkül is átjöhetne néha!
IDA
El sem tudod képzelni, mennyire be van fogva! Angol, meg számítástechnika, meg a vívás! Azt mondják, tehetséges. Ott fog állni a dobogón…
IDA
Az olimpiai dobogón. Vagy az Európa-bajnokságon. Majd. De ha most nem használja ki az időt?! Nincs egy szabad perce sem… Csönd. Mondtál valamit? Na, lassan leteszem, mert akkora lesz a telefonszámlánk!… Habár most rezsiben valamennyit el tudok számolni. Lejöhet az adóalapból! Így talán majd sűrűbben felhívlak! Anyukám! Vigyázz magadra, küldöm Győzőkével az ezrest…
MATILD
Ne fáraszd a gyereket, megleszek az ezres nélkül is…
IDA
Ezt csak bízd rám! Mi nem vagyunk olyanok, hogy ne törődjünk a mi drága anyukánkkal… Kiúszik.
Más hangtér. Piac. Árusok zsinata. Tangóharmonika szól.
MATILD
Bátortalanul. Tessék, tessék! Szép, erős férficipő! Tessék, tessék! Erős, szép férficipő…
MENYECSKE
Csipkét tessék! Erdélyi terítőt! Szép a csipkém! Aranyoskám, olcsón adom…
LEGÉNY
A ködmön, a ködmön! Valódi bárányirha… Tessék a cserge.
ASSZONY
Kaviár. Finom az orosz kaviár! Kaviárt tessék!
MATILD
Férficipő! Tessék a férficipő!
GERÉB
Matild! Te jó ég! Matild! Azt hittem, rosszul látom! Hogy kerül ide?
MATILD
Örömmel. Geréb Pista! Na, maga is jó helyen lát meg engem!
MATILD
A megboldogult uramé volt. Gondoltam, kihozom ide a piacra, hátha akad rá vevő.
GERÉB
Igaza van. Minek porosodjon a szekrény aljában! De nincs valami kellemes idő itt ácsorogni! Úgy nézem, havazni fog.
MATILD
És maga? Vásárolt valamit?
GERÉB
Ó, igen, vásárolni jöttem, de… Más hangon. Nem. Magának nem tudok hazudni. Szükségem van egy kis pénzre, hát hónom alá csaptam a négykötetes világtörténetet… De senkinek sem kell!
GERÉB
Néha. Néha leveszek egyet-kettőt a polcról. Ami még megmaradt. És kihozom. Az antikváriumban alig adnak értük valamit. De ha itt felbukkan egy jó vevő! Csak hát ma éppenséggel senki! Pedig fogytán a nyugdíjam…
GERÉB
Hm. Szóval magának is. Kis csend. Már egészen átfáztam, meg aztán dolgom is van még… gondoltam, elég lesz mára.
MATILD
Ezekre a cipőkre sincs vevő. Pedig erős, gojzervarrott cipők. Szegény drágám nemigen koptatta a lábbelit. Hiszen emlékezhet rá, Pista, milyen pedáns ember volt Elemér.
GERÉB
Én is megözvegyültem már.
MATILD
Ó, szegény Gizella! Nem is tudtam!
GERÉB
Régen találkoztunk! De maga… Maga igazán remekül néz ki, Matild!
MATILD
Á, ugyan! Csak ne udvaroljon!
GERÉB
Nem, nem, maga éppen úgy tetszik nekem, mint régen, amikor még összeültünk bridzsezni! Tudja, milyen féltékeny volt magára szegény Gizella?
MATILD
Nevet. Magára meg az én drága párom!
Háttérzaj, mint az elején.
VÉNEMBER
Asszonyom! Mennyiért adja a cipőt?
VÉNEMBER
Hanyas? Mert nekem negyvenhármas kell!
VÉNEMBER
Hát, ha papírt dugok az orrába?… De ezerkétszáz?! Á, régi divatú ez már! Régimódi… Kiúszik.
MATILD
Így megy egész nap.
GERÉB
Tudja mit? Kísérjen el, olyan régen nem diskuráltunk! Fel kell néznem a lányomékhoz, jöjjön velem, megmutatnám, micsoda szép villában élnek! Lássa! Úgyis havazni kezd, nem ácsoroghat itt a hóesésben. Itt laknak, fenn, a Hármashatár-hegy oldalában. Egy kis séta…
MATILD
Nem bánom. A lányom mindig biztat, hogy sétáljak…
GERÉB
Hagyjuk itt ezt a zsibvásárt. Kiúszik.
Más hangtér.
MATILD
Beközelít. Tényleg gyönyörű itt a hegyen. Csak kissé meredek ez az utca!
GERÉB
Karoljon belém, Matild, csak nyugodtan karoljon belém. Csúszik ebben a havazásban! Így!
MATILD
Ha most látnak minket az égből?!
GERÉB
Megbocsájtják. Gizellám is, Elemér barátom is… – Na, az már ott a lányomék háza!
GERÉB
Az árában benn van az én lakásom is.
MATILD
Eladta azt a nagy lakást?
GERÉB
Mit meg nem tesz az ember a fiatalokért! Elég nekem az a kis garzon, ami jutott. A vejemnek is volt egy nyaralója, gondoltam, az én Lilim ne valljon szégyent! Nem nagyon becsül érte a vőm! Nagyképű üzletember… De szereti a lányomat, és ez nekem elég.
MATILD
Az én vejem is vállalkozó.
GERÉB
Útra bocsátjuk őket rendesen, igaz? Mindent megadtam, amit csak tudtam… Nézze, még a vaskerítésük is milyen szép…
MATILD
Ahogy ül azokon a kis lándzsákon a hó… Nem fognak haragudni, hogy betoppanok? Olyan régen nem láttam Lilikét!
GERÉB
Lili örülni fog! Várjon, nyitom a kaput. Ezzel a gombbal, látja? Automata… Erre tessék… Ezen az utacskán… lesz meglepetés… Szépek a fenyők, ugye?
MATILD
És a bukszusok! Na, már jön is maga elé a lánya!
LILI
Távolról. Á, apuci, csakhogy megjöttél! Annyira, vártalak!
MATILD
Hogy szereti magát!
GERÉB
Lilikém, nézd, ki van itt! Matild néni. Emlékszel? Mindig szerettél Matild nénihez menni, imádtad a linzertésztáját…
LILI
Futólag. Igen, emlékszem. Csókolom…
MATILD
Lilikém! De szép asszony lett belőled! És ez a villa meg ez a kert! Csodálatos!
LILI
Igen, de… Bocsánat, apuval kell valamit sürgősen megbeszélnem. Gyere, apukám!
GERÉB
Na, csak így invitálsz bennünket? Vezesd be Matild nénit!
LILI
Ó, bevezetném, de éppen takarítanak, olyan rumlis a ház, este fogadást adunk, éppen azért is akartam beszélni veled…
GERÉB
Meg akartok hívni? De ilyen váratlanul, ugye, nem is tudom, nincs-e valami más programom?
LILI
Nem, apukám, nem erre gondoltam, ne haragudj. Nem is éreznéd magad jól, ezek üzletemberek… De talán… Matild néni, ha addig leülne a konyhában…
GERÉB
A konyhában? De, Lilikém!
LILI
Türelmetlenül. Mondom, hogy fut az egész ház! A konyhában jó meleg van!
MATILD
Nem, nem, inkább addig elsétálgatok a kertben, a jó levegőn. Olyan szép ilyenkor, havazásban…
GERÉB
De hát csak nem a kertben fog várakozni?!
LILI
Miért? Igazán szép a parkunk! Tessék csak levegőzni, hamar végzünk! Gyere, apukám, gyere, nagyon sürgős… Kiúszik.
Kutyaugatás közelít, aztán csaholás közelről.
MATILD
Na, na, kutyus! Csak nem támadsz rám? Jó kis kutya, jó kis kutyuska…
A csaholás csitul.
Jól van, na, jól van! Nem vagyok betörő, csak sétálgatok itt a kertetekben!
Vakkantások.
Ej, ne mérgelődj már!
Kis vakkantás.
Úgy, úgy! Na, látod, megbarátkozunk mi szépen! Gyere, sétálj velem, gyere, gyere… Kiúszik.
Más hangtér. Lakásbelső.
GERÉB
Aggódva. Megijesztesz, kislányom! Valami baj van?
LILI
Képzeld! Óriási bonyodalom! Sürgősen szükségünk van pénzre!
GERÉB
Pénzre?! Még pénzre?!
LILI
Ki kell másznunk a csávából, különben bírósági ügy lesz…
GERÉB
Uramisten! Mit csinált már megint a férjed?!
LILI
Az egyik szállítmány körül nem tiszták a vámügyek! De nem ő tehet róla! Becsapták! Tudod, milyen maffia működik a vörösréz piacon? Neked fogalmad sincs róla! Pétervártól Szicíliáig! Az életünkről van szó!
GERÉB
Ne ejts kétségbe! Hiszen tudod, mindig minden csak érted történt. Amim volt, nektek adtam! És ez a gazember elherdálja?!
LILI
Kérlek, ne szidd Frigyest! Frigyes becsületes üzletember, tekintélye van, de mondom, hogy a maffia!… Ugye, segítesz, drága apukám?! Remekül menne minden, nem szabad, hogy belebukjunk!
GERÉB
Pénz! Még pénz! Hiszen már semmim sincs!
LILI
Nem, ezt ne mondd! Ha nem fizetünk, végünk! Pityereg. Hiszen te akartad, hogy gazdag legyek! Hogy többre vigyem, mint te! Nem hagyhatsz cserben!
LILI
A nyakéket! Anyuka nyakékje, az még megvan neked!
GERÉB
Azt nem! Azt az egyet nem! Az az egyetlen megmaradt emlék!
LILI
Felzokog. Istenem! A vesztemet akarod?! Hogy megint visszakerüljek a lakótelepre?! Frigyes állásba menjen… ha mehet egyáltalán, és nem végeznek vele?! És ez itt mind másé legyen?! Harc folyik, apukám, harc! Nem lehet meghátrálni! Jaj, nézd, bedagad a szemem a sírástól, hogy fogok kinézni este a vendégek előtt?! Ments meg, apukám!
GERÉB
Na. Na, na! Jól van, ne sírj! Kedvesem, ne sírj, na, na!
LILI
Apuskám! Drága papikám! Most az egyszer még!
GERÉB
Jól van, na, megfojtasz, eressz! Szóval a nyakék. Hm. Igen. Az utolsó emlék… az utolsó… Kiúszik.
Más hangtér.
MATILD
Közelítve. Gyere, kutyus, gyere, jön már a gazdid apukája!
GERÉB
Nem bántotta a kutya? Csekk! Mész innen!
MATILD
Összebarátkoztunk. Szép kutya. Dzseknek hívják?
GERÉB
Nem Dzseknek, hanem Csekknek. Menj a helyedre, Csekk!
MATILD
Csekk! Furcsa név! – Hamar végzett.
MATILD
Milyen derék asszony lett ez a Lili!
MATILD
Nem valami beszédes, hallja-e?
GERÉB
Vigyázzon, csukom a kaput. Lejtős az út, csúszik.
MATILD
Magába karolhatok? Tényleg… már mennyire csúszik ez a hó! Csend. Barátságosabb is lehetne. Történt valami?
GERÉB
Semmi. Vagyis… Pénz kell nekik.
MATILD
Egy kis segítség? Mondja már! Eladja a négykötetes világtörténetet, és máris megoldja a dolgot! Jaj!
GERÉB
Na! Vigyázzon! Mondom, hogy csúszik! Kapaszkodjon belém. Főleg itt, a sarkon. Itt nagyon meredek… Vigyázzon!…
REKEDTHANGÚ FÉRFI
Közelít. Hé, hé, hé! Félre az útból, nem tudok megállni, csúszik a tornacipőm! Nem tudok megá… Hopplá!
Zuhanás, csörömpölés, üvegek törnek össze.
A rohadt életbe!
GERÉB
Megütötte magát, jóember?
REKEDTHANGÚ
A rosseb ezt a jeges utat! Hogy nekem is pont errefelé kell kukáznom! Az üvegeim! Összetörtek!
GERÉB
Várjon, felsegítem…
REKEDTHANGÚ
Hogy azt a pokolbéli rohadt öreganyját! Ripityára tört az egész! Maguk miatt! Mit bóklásznak itt az utamban? Nem tudnak vigyázni?
MATILD
Miért nem vigyázott maga?!
REKEDTHANGÚ
Nicsak, a nagysasasszony! Megint erre kószál? Megint az én vadászterületemen?
GERÉB
Miket beszél ez itt összevissza?
MATILD
Semmit! Állítsuk talpra!
REKEDTHANGÚ
Feltápászkodom én magam is! Csak az üvegek! Oda az egész napi melóm! Vittem volna beváltani! Tessék! Csupa cserép! És jól meg is ütöttem magam! Akár az ablakos tót a hanyatteséskor: volt vagyonom, nincs vagyonom! Pedig szépen kaptam volna értük…
REKEDTHANGÚ
Mindegy a fenét! A napi pálinka-adagom ára! Tudja, öregem, az ember várhatja, hogy a gyerekei segítsék! Hiába van három lányom, hiába házasítottam ki őket rendesen, mehetek én hozzájuk, nem adnának egy pofa pálinkára valót se. Talán a legkisebb! De őt meg ostoba mód kitagadtam, mert soha nem tudott hízelegni! A többi igen! Azok igen, amíg… Eh! Hagyjuk! Egyébként, ha már így összejöttünk: Király vagyok!
GERÉB
Nem Lear véletlenül?
REKEDTHANGÚ
Ki az a Lear? Idefigyeljen, ne tévesszen össze engem valami jöttmenttel. Lear! Talán az is kukázik? Nem ismerem. – És maga? Kicsoda?
GERÉB
Én? Hát én… Nevet. Én, öregem, Goriot vagyok!
GERÉB
Goriot. Goriot apó. Azt hiszem, Goriot apó!
MATILD
Micsoda? Minek nevezi magát?
REKEDTHANGÚ
Mert nem ez az igazi neve, ugye? Bánom is én! Önt ismerem nagysasasszony. Már volt szerencsénk!
GERÉB
Hol a csudába találkoztak?
MATILD
Majd elmondom egyszer…
REKEDTHANGÚ
Csak ne szégyellje a barátja előtt! Hogy néha üvegeket gyűjt. Hehe! Az én placcomon! Hanem, hé! Nem hívnának meg egy felesre. Csak egy felesre, öregem! Lear? Hogy mondta? Lear? Az is valami vén csavargó lehet… Kiúszik.
Más hangtér. Kocsmazaj. Silány discó-zene, ricsaj.
REKEDTHANGÚ
Na, még egy felest? Nem reszkíroznak belém még egyet?
GERÉB
Nincs alku!… Matild? Jót tett a forralt bor?
MATILD
Kicsit a fejembe szállt. De menjünk innen!…
REKEDTHANGÚ
Ne legyen olyan kényes, nagysasasszony! Itt a mi helyünk, nagysasasszony!…
GERÉB
Jó, jó, most már elég volt… gyerünk!
REKEDTHANGÚ
Hó, hóóó! Várjanak! Hadd háláljam meg nektek ezt a kis piát! Velem kell jönnötök! Olyat mutatok nektek! De olyat!…
GERÉB
A hölgy rosszul érzi magát!
REKEDTHANGÚ
A hölgy?! A hölgy el fog ámulni! Ragaszkodom hozzá, hogy megmutassam! Megmutassam az én vigaszomat… az én csodálatos vigaszomat ebben a nyomorúságos életben… Na, gyertek már, ne vacakoljatok!…
Más hangtér.
GERÉB
Meddig megyünk még? Hová akarsz kilyukadni?
REKEDTHANGÚ
Nyugi, nyugi! Már nincs messze! Itt, a sarkon túl… Á, nézzétek, elállt a havazás, így aztán még jobban láthatjuk majd… Vidáman dúdolgat, majd hirtelen felkiáltva. Megvan! Ez az! Ezt akartam megmutatni! Ezt a csodálatos kertet! Na?!
MATILD
Nahát! Virágok! Virágzó bokrok! Télen!
REKEDTHANGÚ
Nem megmondtam, hogy a hölgy el fog ámulni?
GERÉB
A mindenségit! Orgona, jácint… dáliák…
MATILD
Kik laknak abban a házban ott? Valamiféle csodatevők?
REKEDTHANGÚ
Csodatévők? Gazdagok! Akinek minden sikerül! Még a virágos kert is, télen! Tornyos, bástyás villa! Mint egy kastély!
MATILD
Milyen üde, friss minden! Akárcsak tavasszal! Lila, kék, sárga, vörös virágfüzérek…
REKEDTHANGÚ
Na, ugye? Mindig eljövök ide, és csak nézem, nézem… Elhiszitek, hogy nem is irigylem? Pedig egy fillér sincs a likas zsebemben! De ez annyira… hogy is mondjam, hogy ne röhögjetek rajtam, megvigasztal! Hogy legalább itt, ezeknél virágzik, virul minden… Na, mi az? Mit néztek?
GERÉB
Nem művirágok ezek?
MATILD
De… bizony azok. Viaszból van itt minden!
GERÉB
Keserű nevetéssel. Művirágok kertje! Jól becsaptál minket!
GERÉB
Semmi sem igaz itt! Semmi, de semmi!
MATILD
Viaszvirágok, papírgirlandok…
REKEDTHANGÚ
Hogyan?! Hogy ezek művirágok?! Én meg azt hittem… A rohadt életbe! Ha ez mind hamis, akkor megette a fene! Azt a pokolbéli öreganyját!…
GERÉB
Jöjjön, Matild, menjünk!
REKEDTHANGÚ
Ne, ne! Hé! Hová mentek? Most miért hagynak itt, nem én csaptam be magukat, hiszen én azt hittem… Ne rám haragudjanak! Várjatok, hé! Ne hagyjatok itt! Jól meglennénk együtt! Üvegeket gyűjtenénk, kukáznánk közösen… úgy kifizetődőbb! Ügyes vagyok én… megélnénk a profitból szépen… Hé! Goriot apó… vagy hogy az ördögbe hívnak! Héééé!… Elhaló hangon. Héééé! Hát nem halljátok? Nem halljátok, hééé…
|