FJODOR M.

„Mert szépnek szép, azt hiszem, szép. Hiszen másokat is megőrjít. Sudár, arányos termetű. De nagyon is karcsú…

POLINA

Átveszi, néhány szó ráúszik Fjodor M. hangjára, majd az elhallgat, s csak Polina hangja ugyanabban a térben. …nagyon is karcsú. A lába nyoma keskeny – hosszúkás, megőrjíti az embert. Igen, megőrjíti. Haja vöröses. Szeme valóságos macskaszem, de milyen büszkén, gőgösen tud nézni vele!”

Itt, éppen itt nyitottam ki Fjodor Mihajlovics Dosztojevszkij új könyvét, A játékost. Beleszédültem. Ezeket mondta rólam, ugyanezeket akkoriban, amikor még… és most itt olvasom, és persze Polináról mondja, a regény szereplőjéről. Polina! Még csak más nevet sem talált ki, az enyémet kölcsönözte neki! Felháborodtam, le akartam csapni a pultra a könyvet, a kereskedő, abban a kis boltban, ott a Nyevszkijen nem érthette, mi ütött belém; nos hát megveszi a könyvet? – kérdezte, de én csak szó nélkül, bódultan kifizettem az árát, s vittem haza, s olvastam, és feltolult bennem minden attól a pillanattól kezdve, hogy annak idején megszólítottam Fjodor Mihajlovicsot az egyetemen…

POLINA

Közelítve. Fjodor Mihajlovics! Fjodor Mihajlovics, kérem! Egy pillanatra! Bocsásson meg…

FJODOR M.

Igen? Mit óhajt, kisasszony!

POLINA

Az előadása… remek volt. Remek!…

FJODOR M.

Köszönöm.

POLINA

Ez a Feljegyzések a holtak házából!… Félelmetes! És ön nagyszerűen tud felolvasni! A társaim és én… elragadtatással hallgattuk! Egyébként ismerjük a műveit! És azt is, hogy ön Petrasevszkijjel és a társaival lázadt az önkényuralom ellen! Mindent tudunk, az ítéletet, a száműzetést! És mélységesen tiszteljük! Borzasztó lehetett ott Szibériában! Kényszérmunka! Micsoda gyalázat! Láncraverten!…

FJODOR M.

Várjon csak! Nem maga írta nekem a múltkor azt a levelet? Hogy is hívják?

POLINA

Apollinarija Szuszlova. Remélem, nem értette félre?!

FJODOR M.

Mit kellett volna félreértenem?

POLINA

A levelem nem szerelmi vallomás volt, csak elragadtatásomat akartam, kifejezni… Csodálom önben az írót… semmi több!

FJODOR M.

Na, persze. Nem is gondolom másként. Miért is érdekelné egy ilyen magamfajta, öregedő alak, aki ráadásul csúf, szakállas, kedélytelen és…

POLINA

Nem ez számít!

FJODOR M.

Ezt úgy értsem, hogy…

POLINA

Nem, nem, sehogy se értse! Diákosan. Olvastam a Szegény embereket, a Fehér éjszakákat… Megjegyzem, elég maflának ábrázolja a férfi főszereplőjét. Ez valamiféle kivetítése az ön énjének? Már ami a nők iránti viselkedését illeti? Mert máskülönben ön bátor ember, sokat szenvedett, bátor ember, azt mindannyian tudjuk! Fjodor Mihajlovics! Figyel a szavaimra?!

FJODOR M.

Persze, hogyne! Mondja csak!…

POLINA

Írtam egy novellát. Közölné a lapjukban? A Vremjában.

FJODOR M.

Hát az attól függ, hogy milyen.

POLINA

Olvassa csak el. Ha nem tetszik, adja vissza… Ne nézzen rám úgy, mint egy szeszélyes nőcskére! Ehhez nincs joga!

FJODOR M.

Csak csodálom! Maga gyönyörű!

POLINA

Nem, nem, ezt hagyja! Mi, akik figyeljük önt…

FJODOR M.

Figyelnek? Kicsodák?

POLINA

A radikális fiatalok. Mi, akik megvetjük ezt a poshadó világot, és egy újat akarunk teremteni, önben látjuk azt a szellemi erőt, amely megújíthatja Oroszországot. Persze, van, amit kifogásolunk a nézeteiben. Például amit a bűnösök megtéréséről mond… Nem, nem, nem! Nem olyan egyszerű a megbocsájtás! Különösen a társadalmi bűnök tekintetében! De beszéljünk a novellámról. Ha úgy dönt, hogy visszaadja, tegye meg személyesen. Mondjon szigorú ítéletet. Ezt elvárom öntől! Egyébként nincs jó véleményem a férfiakról. Önzőek, ostobák, beképzeltek, máson sem jár az eszük, mint az állatias szeretkezésen, levetkőztetnek a tekintetükkel…

FJODOR M.

Nevet. Azt gondolja, hogy én is?

POLINA

Ahelyett, hogy komolyan venne, csak vizsgálgat. Éget a tekintete… Éget, ha nem tudná! Na, ágyő!

FJODOR M.

Várjon! És a novellája?!

POLINA

Már délután beadtam a szerkesztőségükbe. A fivére vette át…

POLINA

Nem tetszett. Mint férfi… nem tetszett… Nem volt szép ember, és akkoriban még rövid, gyér szakállat viselt… a közelülő szempár, a magas homlok és a vaskos orr… a mindig szomorú tekintet… nem, ez nem tetszett, de az erő, ami sugárzott belőle, ami rabul ejtett, mindezt feledtette… Éreztem, hogy megkívánt. Ahogy ott álltam előtte, sütött a testéből áradó forróság.

Harmadnap megvárt az egyetem folyosóján.

FJODOR M.

Velem kell jönnie!

POLINA

De, kérem! Mit csinál? Néznek!

FJODOR M.

Nem érdekel, azonnal velem jön, induljon…

POLINA

A karom! Ne szorítsa a karomat, ez fáj!

FJODOR M.

Hadd fájjon! Azt akarom, hogy fájjon!…

POLINA

Ej, hát engedjen!

Mit képzel? Egy rabszolgát vett a piacon, akivel azt tehet, amit akar?

FJODOR M.

Kívánlak, Poljenka! Egész nap, egész éjjel csak te jársz a fejemben! Remegek érted! Gyönyörű vagy, kedves, szép…

POLINA

Na, összegyűri a ruhámat!…

Térjen magához, Fjodor Mihajlovics, különben kiugrom ebből a batárból!…

FJODOR M.

Bocsáss meg! Bocsáss meg, őrült vagyok, megőrjítettél, bocsáss meg!… Mit csinál?! Nem bántom, ígérem… Poljenka!… Hé, kocsis, álljon meg! Poljenkaaa!… Én ostoba, ostoba, ostoba!…

POLINA

Megrémültem az indulatától. Fékezhetetlenül tört fel belőle a vágy, és ugyanakkor mintha valamiféle szenvedéstől is eltorzultak volna a vonásai… Megbántam, hogy levelet írtam neki, hogy megszólítottam, de másnap mégis azt néztem, értem jön-e? Persze jött. Izgatott volt, szinte dadogott, azt mondta, beszélni akar velem, talált egy rejtekhelyet, ahol senki sem láthat minket. A Miklós-híd közelében, egy öreg ház emeletére vitt fel.

Kié ez a lakás?

FJODOR M.

Mihail bátyámé… akivel együtt adjuk ki a Vremját. Hiszen találkozott vele a szerkesztőségünkben! Jöjjön, húzzuk be a függönyöket…

POLINA

Én szeretem a fényt!

FJODOR M.

Nem, nem, nekem félhomály kell…

POLINA

Kacéran. Ahhoz, hogy beszélgessünk, minek a félhomály?

Mellém ült, majd felugrott, idegesen járkált a szobában, mintha nem is az lett volna, aki az első napon olyan vadul kívánt. Aztán egyszercsak a lábam elé vetette magát, átölelte a térdem…

FJODOR M.

Szenvedek, Poljenka! Kínlódom, boldogtalan vagyok, nem megy az írás, a feleségem beteg, rémes látomások gyötörnek… Marja nemes lélek, szeret, és én is szeretem, de nem vagyunk boldogok… Tverbe vittem, hogy felgyógyuljon, de ott sem találta a helyét, visszahoztam Pétervárra, itt van, gyanakszik, pokollá teszi az életemet, és a fia, az a Pása… az is ott van a nyakamon; rettenetes kölyök, kihasznál, de tűröm… mert sajnálom Marját, a tüdejével kínlódik, anyámat is a tüdőbaj vitte el, hát szánom, de magányos vagyok… Félek a reggelektől, amikor rádöbbenek, hogy pénz kell, mert drága az orvos, és drága minden, a kiadóm várja a kéziratot, én pedig bénának érzem magam… Poljenka! Csak te menthetsz meg… csak te a testeddel, a lelkeddel, csak te és te, és te… Bűnös vagyok, mert csak te jársz az eszemben, minden olyan zavaros bennem, a munkám, a beteg asszony… Szeress, kérlek, szeress, engedd, hogy szerethesselek… Poljenka… drágaságom… DRAGASÁGOOOOMMMM!

Nem, nemmm! A fény! Ez a vakító fény… jön, közeledik!…, ITT VAAANNNN!

POLINA

Kétségbeesve. Fjodor Mihajlovics! Fjodor Mihajlovics! Rosszul van? Fjodor Mihajlovics, az istenért…

Fjodor Mihajlovics! Te, jóságos Isten! Szörnyű! Szörnyűűű!… Kiúszik.

Rettenetes volt az epilepsziás rohama. Másnap, amikor megkeresett, levert volt, sápadt, félszegen magyarázkodott, zavarában még azt is elmondta, hogy Szibériában, a házasságkötésük éjszakáján Marját is halálra rémítette a rohama…

FJODOR M.

…Az orvosok szerint az hozta rám ezt a betegséget, hogy láttam apám véres tetemét, amikor a jobbágyai agyonverték…

Rabiátus ember volt, az anyámmal is kegyetlenül bánt, s talán kívántam is a halálát. Kórházi orvos volt Moszkvában, de amikor nyugalomba vonult, a birtokunkon éltünk. A jobbágyai gyűlölték. Egy napon valamin nagyon összezördült velük, hát agyonverték… Nem szerettem az apámat, és gyötört a bűntudat, hogy a gyűlöletem hívta ki ezt a szerencsétlenségét. Más hangon.

Megijesztettem a rohammal? A nagy izgalom… Az is kiválthatja. Rám zúdul a fény… mintha felrobbanna a világ… Különben azt tartom, hogy a gyönyör szenvedés is… fájdalom és szenvedés és gyönyör… ez a szerelem… Bűnöket hordunk magunkban, mégbocsájthatatlan bűnöket… És szörnyű látomásokat. Ahogy azok a jobbágyok… a gyilkosai hozták apám véres testét…

POLINA

Az apám is jobbágy volt, Fjodor Mihajlovics! A Seremetyev grófok jobbágya. Csak aztán kiváltotta magát, intéző lett, ott a birtokon: Később kereskedésbe fogott Péterváron, gyára lett… jómódban nevelt fel… De azért nem hálálkodom senkinek a szerencsénk miatt. Lázadok… és lázadni is fogok… Könyvet akarok írni az igazságtalanságokról… Ahogy te, Fegya!…

Naponta találkoztunk. Eleinte gyengéd volt, de aztán egyre jobban megdöbbentett az a durva erőszak, amivel legyűrt, akár egy prédát…

Mintha szét akarnál szaggatni… szadista vagy… csak magaddal törődsz!

FJODOR M.

Te is így akarod, Poljenka… érzem… Így jó neked is…

POLINA

Nem, Fegya, te megkínzol…

FJODOR M.

A vad hörgések… a sikolyaid megvadítanak… A születés és a halál pillanata ez… megsemmisülés és feltámadás… ezt látom az arcodon… Élvezed, ha kínozlak… tudom…

POLINA

Fájdalmat okozol…

FJODOR M.

Te szereted ezt a fájdalmat… Nagyon is szereted… Ez a gyönyör… Ahogy fekszel mellettem, most is, érzem a tested lüktetését… érzem az öled forróságát…

POLINA

Fiatal voltam és tapasztalatlan, hittem neki, mert végtelenül csodáltam, de a testem néha tiltakozott az ágyban. Többre vágytam, amikor ő már kielégülten zuhant végig a díványon. Kedvetlen lett és nyugtalan.

POLINA

Hallgatsz? Nem vagy boldog velem?

FJODOR M.

Dehogynem, Poljenka! De néha úgy érzem, százéves vagyok… Pedig már kétszer újjászülettem. Először akkor, amikor kegyelmet kaptam… és másodszor most, veled!… Amikor ott állsz, és várod a halált, ott állsz kiszolgáltatottan a hatalomnak, odakötözve a kivégzőosztag elé, szemben veled a fegyverek csöve… ott állsz, és tudod, hogy most vége… még két perc… még egy pillanat és eldördülnek a lövések, testedbe fúródnak a golyók, kiömlik a véred, lecsúszol az oszlop lábához holtan…

POLINA

Ha ott lettem volna, odarohanok, eléd állok…

FJODOR M.

…aztán az utolsó pillanatban a cári kegyelem! Leveszik szemedről a kendőt, eloldoznak, érzed, hogy élsz! Élsz! Élsz!… Az a hála, az a végtelen hála minden iránt! Az élet vad szerelme! Ölelése! Ujjong a lelked, az arcod kigyúl…

POLINA

Szeretlek!

FJODOR M.

Aztán persze a halál helyett kényszermunka. Gyilkosok, tolvajok, gazemberek között hosszú évekig…

POLINA

Szeretlek!

FJODOR M.

És most megint, az újjászületés veled! Ha nem látlak, üres a világ! Gyere, hadd csókoljalak… milyen finom, puha a szád…

POLINA

Hé, bátyuska, hozna nekünk még valamit? Fegya! Igyunk még!

FJODOR M.

Derűsen. Vodkát?

POLINA

Vodkát! És kaviárt is hozzál még, jégre tedd! És citromot… meg vajat! Na, eredj, bátyuska, hozd! Ma én fizetek! Hiszen pénzt kaptam a Vremjától! Csilingelő rubelocskák!… Dúdol. A bátyádnak nem tetszett a novellám, ugye?

FJODOR M.

De, de, hogyne!

POLINA

Én tehetséges vagyok, Fegya, ezt jegyezd meg! Tehetséges! Milyen szép ez az étterem! Urak és dámák!… Mit bámul az a férfi? Nézd, hogy bámul!

FJODOR M.

Talán azon csodálkozik, hogy egy ilyen gyönyörű fiatal nő, meg egy ilyen öregedő férfi…

POLINA

Hogy lennél az?! Negyven múltál! Hát aztán? Mondtam már neked, hogy felemás a szemed? De nekem éppen ez tetszik! És a tág pupillád… vadság ül a szemedben, Fegya, vad extázis…

FJODOR M.

A törékeny ujjaid… Amikor ölellek, attól félek, elroppantom a derekadat, és a hajad… ez a vörös sátor… ahogy a válladra borul… megőrjíted az embert!… Na, itt a kaviár meg a vodka! Igyunk!

POLINA

Igyunk!… Áhhh… egy kis kenyeret hozzá, mint a parasztok…

FJODOR M.

Milyen jól bírod a vodkát! Az egyetemista kisasszony!

POLINA

Teszek a nyárspolgári szokásokra! A szüzességemet sem azért őrizgettem, mert úgy illendő! Érdekelt is engem! Csak éppen nem szerettem még senkit annyira… De neked odaadtam magam fenntartások nélkül! Mert csodállak… És szeretlek!…Csodállak és szeretelek… Derűsen. Csodállak… és szeretlek!…

FJODOR M.

Nézd, milyen hatalmas a Néva! Szeretem nézni ebben az esti fényben! Megcsillan a nap a Péter-Pál erőd tornyain. Csupa arany minden! Csupa arany, mióta csak veled járhatok erre… Pétervár mintha kinyílt volna előttem. Amikor hadnaggyá avattak a hadmérnöki karon, egyenruhában jártam, és azt hittem, tisztként kell leélnem az életemet. Pedig már akkor is csak az irodalom érdekelt. Shakespeare, Balzac, Walter Scott… és Schiller! Meg akartam írni a magam Stuart Máriáját, de nem volt hozzá bátorságom… Kétségbeesve jártam itt, hogy nem lesz belőlem semmi… de egy ilyen estén ugyanígy kitárult előttem Pétervár. A világ. Az emberek a maguk nyomorúságos és szépséges életével… és akkor megvilágosodott bennem, hogy mi lesz a dolgom. Hogy róluk kell beszélnem. Ez tartotta bennem a lelket Szibériában is.

POLINA

De most mégsem írsz… Ez kétségbe ejt, Fegya! Azt hittem, segíthetek neked… hogy tudsz majd dolgozni…

FJODOR M.

Nemsokára, Polina, nemsokára! Már gyűlik bennem újra az erő… és ezt az erőt te adod nekem… Szibériában… ott ismertem meg, milyen az ember. Hogy milyen a bűnben és milyen, amikor Isten kegyelméből megtér a jóra. Most majd mindent megírok, amit elterveztem… mert boldog vagyok veled. Soha nem voltam ilyen boldog…

POLINA

Egyszer velem is történt itt valami. Február volt, egy bálból jöttem vidám társasággal éppen erre… ők nevettek, harsányak voltak, engem meg elkapott valami furcsa szomorúság. Észre sem vették, hogy elmaradtam tőlük. Hideg volt, a Néván jégtáblák úsztak, sötét volt és egyedül voltam. És akkor feltűnt mögöttem egy árny. Egy férfi. A sötétben nem láttam az arcát. Azt kérdezte: maga sír? Lehet, hogy sírtam. És miközben ez a férfi vigasztalni kezdett, felbukkant egy részeg alak, tántorgott felém, én meg ijedtemben elkezdtem futni. Az meg tántorogva utánam. Ha nincs ott az az ismeretlen férfi, talán rémületemben a jeges folyóba vetem magam. De ő elkapta a részeget; rákiáltott, hogy a kisasszony az ő menyasszonya, takarodjék a közeléből… Aztán hazakísért, de soha többé nem láttam…

FJODOR M.

Megdöbbenve. Nasztyenka!

POLINA

Tessék?

FJODOR M.

Akárcsak az én Nasztyenkám a Fehér éjszakákban…

POLINA

Nasztyenka! Igen… Te megérezted, hogy én létezem… Létezem valahol… és találkozunk…

FJODOR M.

Késő van, mennem kell… Haza…

POLINA

Mert vár a feleséged!

FJODOR M.

Ott áll az ablaknál, és vár… Felkel az ágyból, kendőt terít magára, és vár… Ott áll, a tüdejét rázza a köhögés, vért köp a zsebkendőjébe, de áll az ablakban, az órát nézi, és amikor megérkezem, visszafekszik, a falnak fordul, és sír. Nem szól, csak sír…

POLINA

Meddig kell még bujkálnunk, Fegya?! Te szabad ember vagy, nem köthet magához!

FJODOR M.

Vétkezem veled, Poljenka! Marja halálosan beteg, én meg boldog vagyok, mert szerethetlek. Micsoda gyalázat, hogy csak hűtlenség árán kaphatunk új szerelmet! Veled akarok lenni, mert csak akkor oszlik a sötétség a lelkemből, de nem hagyhatom cserben. Marját… Meg kell értened, Polina! Életem legnehezebb szakaszában lett a támaszom, jó volt hozzám… de már nincs bennem iránta más, csak szánalom. Nem tudok parancsolni a szenvedélyemnek, rettenetesen szenvedek, amikor el kell válnom tőled, de mit tehetek?!

POLINA

Utazzunk el! Utazzunk külföldre! Légy velem, és csakis velem! Csakis énvelem!… Kiúszik. Legyünk szabadok, Fegya!

Megígérte, hogy amint tehetjük, elutazunk, csakhogy Marja egészségi állapota rosszabbra fordult, Fjodor Mihajlovics aggódott miatta, de azért minden idejét velem töltötte. Ez a kettősség kezdte felőrölni az idegeit. Néha minden különösebb ok nélkül veszekedtünk.

FJODOR M.

Légy türelemmel, Polina! Várj türelemmel nyárig. Akkor már biztosan elmehetünk Olaszországba…

POLINA

Nem várok, Fegya! Elmegyek, s te majd utánam jössz! Nem bírom tovább ezt az állapotot, fel akarok lélegezni!

FJODOR M.

Képes lennél egyedül utazni? És éppen Olaszországba? Ahol majd rád vetik magukat a férfiak?

POLINA

Féltékeny vagy? Nem teszed jól! És ne korlátozd a szabadságomat! A rabságot nem tűröm!

FJODOR M.

A szerelemben nincs szabadság!

POLINA

Zsarnok vagy… és ezzel megijesztesz!

FJODOR M.

A zsarnokság az ember természetéből fakad. Különben is, minden szerelmes zsarnok! Arról van szó, hogy el akarsz menni, mert már nem szeretsz!

POLINA

Miért nem bízol bennem?! Egyedül megyek, neked is jobb lesz, nem kell magára hagynod Marját a betegségével! Ne akarj befogni! Szerethetsz, de nem vethetsz pányvát a nyakamba!

FJODOR M.

Éppen ezt szeretem benned! Éppen ezt! Az engedelmes nő nem érdekel. Unalmas… Annak aztán nem kell pányva! Odasimul hozzád, odadörgölődzik… hízeleg… sír, könyörög…

POLINA

Marjáról beszélsz?

Na, miért nem válaszolsz?

Hogyan is vehetted feleségül?!

FJODOR M.

Marja okos, művelt nő…

POLINA

Nem ér fel hozzád!

FJODOR M.

Szibériában a tábor közelében éltek, bejáratos voltam hozzájuk. A férje gimnáziumi tanár volt, betegeskedő, iszákos ember. Marja akkoriban részvéttel volt irántam, én a nőt láttam benne, a nőt kívántam meg annyi ínséges esztendő után. Amikor a férje meghalt, feleségül vettem. Pedig egy fiatal tanítóba volt szerelmes. De engem hajtott a vágy… Már régóta csak gyűlölködik… Hallgatsz? Szeretnék beléd látni. A fejedbe… A gondolataidba!

POLINA

Ne akarj belém látni! Én sem akarok beléd látni! Fogadkozol, hogy kitárod előttem a lelked, de ki tudja, micsoda titkokat őrzöl magadban! És te sem tudhatod, hogy bennem mi van… Fekszünk az ágyban, szeretkezünk, egymásba fonódik a testünk, de közben ki tudja, mi jár a fejünkben. Jobb is, ha nem tudjuk, jobb is, Fjodor Mihajlovics, kedvesem!

Végül mégis együtt utaztunk, de nem sok köszönet volt benne. Ott voltak velünk a gondok. Fjodor Mihajlovics egyre zavarosabban viselkedett, már nem voltak előttem gátlásai, különös perverziókra kényszerített… Jobb perceiben meg a rulettről beszélt, szenvedélyesen magyarázta a játék örömét. Párizs felé Wiesbadenben megálltunk, járta a kaszinókat, annyit szeretett volna nyerni, hogy hónapokat tölthessünk Párizsban…

POLINA

Hajnali három óra! Vártalak. Azt mondtad, Turgenyevvel találkozol, teáztok valahol… Kilenckor mentél el. És most hajnali három!

FJODOR M.

Tudom.

POLINA

Ilyet ne csinálj velem! Ezt megtehetted Marjával, megtehetted a kurvákkal…

FJODOR M.

Cssss! Áthallatszik a szomszédba! Alszik az egész hotel!

POLINA

Nem érdekel! Hol jártál? Belebotlottál egy kis szajhába? Aki alázatosan aládfeküdt? Hagyta, hogy kiéld rajta perverz játékaidat?!

FJODOR M.

Miről beszélsz, Poljenka?!

POLINA

Talán egy kurvával jobban menne neked… Nem fordulnál le róla ernyedten… és még csak nem is kellene miatta bocsánatot kérned !

FJODOR M.

Poljenka, kedveském…

POLINA

Feltüzelsz és úgy hagysz. Szétmarcangolsz, agyonnyomorítasz, ez a te nagy szerelmed! Gyötörsz! Kikészítesz! Gondolom, a szajháknak mindegy, csak pénzt lássanak érte!…

FJODOR M.

Most aztán már elég! Hallod? Elég, teee!!!…

POLINA

Felsikolt. Megütsz?! Meg mersz ütni?!

FJODOR M.

Rémülten, csaknem felzokogva. Poljenka! Polina, édesem, drágaságom! Bocsáss meg! Tudod, hogy mennyi bajom van! A folyóiratot támadják… Mihailt magára hagytam a szerkesztéssel… itt vagyok veled… utazunk… vétkezem… vétkezem… ó, istenem… Drágaságom, bocsáss meg nekem!…

POLINA

Eredj innen! Mit képzelsz? Bánhatsz így velem?! Miért is jöttem el veled Pétervárról!…

FJODOR M.

Poljenka, kedveském… Engedj magadhoz…Csak a lábacskádat hadd csókoljam meg! Csak az inged szegélyét… Bűnös vagyok… bűnös!

POLINA

Részeg vagy!

FJODOR M.

Csak egy kevéske pezsgőt ittam…

POLINA

Bűzlik a ruhád, a szakállad…

FJODOR M.

A kaszinóban voltam.

POLINA

Ruletteztél? És miből? Hogyan?! Már nem volt rá egy vasad sem!

FJODOR M.

Az este még nyitva volt a zálogos… És nálam volt a…

POLINA

Mi volt nálad?!

FJODOR M.

A… Nézd, Poljenka! Muszáj volt! Ki kell másznom a csávából… El kell jutnunk Párizsba. Kértem Turgenyevtől ötvenet. Gondoltam, lesz belőle száz. A százból meg ezer vagy tízezer… De elúszott. Nem akartam feladni, elmentem a zálogoshoz és… beadtam a nyakékedet…

POLINA

Elloptad?! Kiloptad a táskámból?!

FJODOR M.

Csak kölcsön. Ki fogjuk váltani… holnap… igen, holnap…

POLINA

Az anyámtól való nyakékem!

FJODOR M.

Megvethetsz, bűnös vagyok, aljas vagyok, öreg vagyok, elkergethetsz, megfojthatsz, megölhetsz… Megint csaknem zokogva. Meghalok, ha elkergetsz! Visszaszerezzük a nyakéket, holnap együtt megyünk a kaszinóba, ha mellettem vagy, szerencsém lesz… Turgenyev még adna kölcsön. Tisztel! Turgenyev gazdag! Földbirtoka van… nem kell robotolnia a kiadóknak… gyönyörű novellákat ír… kölcsönt kérek tőle, és ő adni fog, mert becsül…

POLINA

Becsül! Miféle becsülés az, hogy pletykákkal hinti tele a pétervári szalonokat rólad? Ugyan, mit is vársz tőle?! Menj, mosakodj meg!

FJODOR M.

Holnap… Holnap nyerni fogok. Ott leszel mellettem… szerencsét hozol… Holnap… Kiúszik.

POLINA

Aztán tovább utaztunk Párizsba, Fjodor Mihajlovics húszezret nyert, nem engedtem, hogy feltegye újra az egészet, így megmaradt a pénzünk. Veszekedett velem, hogy nem hagyom végigjárni a wiesbadeni kaszinókat, de én megvettem a vonatjegyeket… Akkor már úgy kezdtem bánni vele, mint egy házsártos feleség. A Szajna partján laktunk egy kis hotelban, írni kezdett, de idegesítették az otthoni hírek, aztán egyszercsak távirat érkezett, hogy valami politikai cikk miatt betiltották a Vremját. Utaznia kellett. Különös érzéssel készítettem az útra. Ígérte; hogy azonnal visszajön, amint lehetséges, de én egyre csak arra gondoltam, hogy most végleg elválunk. Talán már nem is bántam volna. Amikor kikísértem a Gare de l’Est füstös csarnokába, és elbúcsúztunk, elöntött a szomorúság, megkönnyeztem. Neki is könnyek szöktek a szemébe.

FJODOR M.

Sietek vissza, Poljenka! Mindig az arcodat fogom látni… mindig a tenyeremben fogom érezni a derekadat… a testedet… Vigyázz magadra, és várj… Csókolj meg!…

Isten áldjon, Poljenka!!!…

POLINA

Isten áldjon!…

SALVADOR

Pardon, madame! Elejtette az újságját a peronon, Ön orosz?

POLINA

Tessék? Ja, köszönöm!

SALVADOR

Az újságból ítélve…

POLINA

Hogyan?

SALVADOR

Az újság orosz nyelvű. Így hát nyugodtan gondolhatom, hogy egy orosz arisztokrata hölgynek hódolhatok itt a párizsi Gare de l’Est-en. A férjét kísérte ki a Balt Orienthez?

POLINA

Mi köze hozzá?

SALVADOR

Az isten szerelmére, mondja azt, hogy nem a férje!

POLINA

Mi ütött magába, uram?

SALVADOR

Ha mégiscsak a férje, noha ahhoz kissé idősnek tartom az urat… de ha mégis a férje, akkor mondja legalább azt, hogy már nem szereti, és most válnak… vagy csak a pénzéért tart ki mellette…

POLINA

Maga megbolondult!

SALVADOR

Láttam magukat. Az anyámat tettem fel a barcelonai vonatra. És maguk ott a Balt Orient mellett! Hát a szívem szakadt meg!

POLINA

Már nevet a fickón. Na, ne mondja! És miért?

SALVADOR

Egy ilyen gyönyörű, fiatal nő; és az a mogorva; szakállas alak!…

POLINA

Az a szakállas alak Európa egyik legnagyobb írója!

SALVADOR

Az mellékes! Ha ismerném a műveit, akkor is csak maga érdekelne! Ahogy maga megcsókolta azt az embert! Féltékeny lettem. És meg tudtam volna ölni!

POLINA

Engem?

SALVADOR

Magát, dehogy! Azt az alakot! De hadd mutatkozzam be. A nevem Salvador… És az öné?

POLINA

Fontos az? Nos, rendben… Apollinarija Szuszlova… De ha jól sejtem, maga spanyol! És nyilván bikaviador, ha ennyire gyilkos természetű!

SALVADOR

Orvos vagyok. Még csak szigorló, de…

POLINA

Akkor sebész! Kard, penge, vagy szike, egyre megy!

SALVADOR

Csak a féltékenység tenne gyilkossá!

POLINA

Hogy lehet féltékeny egy idegen nőre?

SALVADOR

Mert abban a pillanatban, amint megláttam, tudtam, hogy az enyém lesz! Márpedig akkor senkinek sem lehet semmi köze magához!

POLINA

Derül a fickón. Ön mulatságos, de most már hagyjuk abba! Ágyő!

SALVADOR

A zivatar! Várjon, fogok egy kocsit és elviszem!

POLINA

Ugyan, hová vinne?! Hagyjon békén, uram, ha kérhetem!

SALVADOR

Máris jövök! Itt várjon, mert elázik!… Távolodva. El ne mozduljon!

POLINA

Még el sem hagyhatta Fjodor Mihajlovics vonata a francia határt, már Salvador karjában találtam magam. Hihetetlen erővel tört rám a szenvedély. Megfeledkeztem mindenről… az övé akartam lenni, és tétovázás nélkül az övé is lettem…

SALVADOR

Pezsgőt? Még egy pohárral?

POLINA

Kissé kapatos. Sok lesz… elvesztem az eszemet!

SALVADOR

Máris elvesztetted, gyönyörű szibériai hercegnő!

POLINA

Pétervári vagyok, nem szibériai. És csukd be az ablakot, Salvador, a szemközti házból idebámul az a baszk sapkás alak!

SALVADOR

Hadd bámuljon! Ez itt a Quartier Latin, az ott szemben egy szegény költő, hadd lásson ő is egy gyönyörű hercegnőt! Gyere vissza az ágyba! Te!… Mmmm… Még! A szád!… Micsoda combok! Milyen forró vagy… csupa tűz… Csupa tűz… te… megvadítasz!

POLINA

A szeretkezés mámorában. Bolond! Bolond, bolond!… Csak lassan; gyengéden… gyengéden… Szeresd a testemet, Salvador… A tied… Tied a testem… egészen a tied… vedd! Vedd el… a tied… Jó!…Gyere, gyere, gyere! Nagyon jó! Halk sikoly. Nagyon jó… nagyon… nagyon!!!… Ölelj, Salvador!… A vágytól fuldoklón suttogva. Soha… Ilyen jó még soha… még soha… nekem még így… Féktelen, boldog sikoly. Mon Dieu!… Salvador!… kedvesem… Nagyon… jó… nagyon, nagyon!…

SALVADOR

Gyönyörűségem!…

POLINA

Kis sikolyokkal. Ölelj… még… ölelj… ölelj!… Ölelj!!!… Ölelj örökké, örökké!…

SALVADOR

Örökké, szépséges hercegnőm!… Örökké!… Kiúszik.

POLINA

Látod, ennyire elvetted az eszem, Salvador!.

SALVADOR

Nem adlak vissza annak a szakállas orosznak! Elviszlek Spanyolországba, fekete rózsát tűzök ebbe a szép, vörös hajadba. Kifekszünk a tengerpartra a sziklák közé, meztelenül, és ott szeretkezünk…

POLINA

Még mindig mámorosan, derűsen. Kifekszünk a tengerpartra… a homokba… és szeretkezünk… és szeretkezünk… és szeretkezünk… Hirtelen hangot váltva. Ne merj elhagyni soha, Salvador Hallod?! Soha! Kiúszva. Soha! Soha!…

SALVADOR

Bon jour! Salute! Két abszintot, Pierre! Itt mindenki ismer engem, csupa jó barát… Oui, oui Antoine, ő a menyasszonyom, Polina! Nevet. Táncoljunk, Polina! Megtanítalak tangózni… Abszintot kértem, Pierre… úgy, úgy, tedd csak oda az asztalra! Gyere, hercegnő!

Dőlj be… így! A tangó a szenvedélyek tánca! Illik hozzád, hercegnő! Röpköd a szoknyád… a combod a combomon… Szédülj bele a táncba… így, így… gyönyörű!

POLINA

Bódultan. De jó, hogy fiatal vagy, Salvador!

SALVADOR

Nagyszerűen csinálod, nagyszerűen… Szenvedéllyel! Mint az ágyban! A tangó szeretkezés a parketten! Élvezd, Polina, mintha szeretkeznénk!

POLINA

Megöllek, ha elhagysz, Salvador… Imádlak!

SALVADOR

Nevet. Minden porcikád gyönyört áraszt, hercegnő!

Te bolond orosz, te! Nevet, kiúszik hosszan.

POLINA

Kétségbeesve. Ne, Fegya, ne! Nem is a mi vázánk!

Ne zúzz össze mindent itt a hotelban, hát nem a mienk, nem érted?!…

FJODOR M.

Tudtam! Tudtam, hogy beleszeretsz valakibe! Bemocskoltad magad, Polina! Egy senkivel! Egy senkivel!!! Hogy tehetted?! Hogyan?!

POLINA

Nem kellett volna visszajönnöd! Maradtál volna otthon! Gyűlöllek!

FJODOR M.

Én gyűlöllek, én! Te szajha! Gyűlöllek, megvetlek, undorodom tőled! Undorodom!

POLINA

Neeee!

FJODOR M.

Riadtan. Vér!… Vérzek!

POLINA

Megvágtad magad, mondtam, hogy ne törj-zúzz!

FJODOR M.

Siránkozva. Vérzek… vérzik a kezem… Polina, nézd!

POLINA

Tartsd ide! Bekötöm… na! Fuj! Mindent összevérzel…

FJODOR M.

Síri hangon. Miattam volt… miattam történt! Én vagyok a hibás! Tudom, csakis miattam… Nem voltam hozzád hű, megcsaltalak Pétervárott, te megérezted… és bosszút álltál… Polina!… Magányos voltam, kétségbeesett… magamra maradtam a borzalmakkal… Marja meghalt, ott voltam a halálos ágyánál, vért hányt, elöntötte a vér, nem lehetett segíteni rajta… És a bátyám is beteg… a Vremját adóságok terhelik… kifizetetlen honoráriumok… Rettenetes volt… egyedül voltam…

POLINA

És nőknél kerestél vigasztalást!

FJODOR M.

Ha nem így tettem volna, most megölnélek! Csak szajhák voltak, Polina… pénzt adtam nekik érte… De bűn volt mégis, bűn… hát azért estél annak a gazembernek a karjába, mert vétkeztem ellened…

POLINA

Nem azért, Fegya! Salvador fiatal… Fiatal, érted, Fegya! Fiatal! Fiatal, mint én!

FJODOR M.

Nem akarja meghallani. Még szerencse, hogy egy ilyen senkibe botlottál bele, nem egy hozzám hasonlóba!

POLINA

Ne áltasd magad! Beleszerettem! Imádom! Hallod? Imádom!

FJODOR M.

Marja meghalt, Isten nyugosztalja, szabad vagyok, Polina, feleségül veszlek, boldogok leszünk…

POLINA

Nem leszünk boldogok! Sem te, sem én! Salvador elment, becsapott! Elhagyott! Esküdözött, hogy imád, mégis elhagyott! Megszökött!

FJODOR M.

Felejtsd el, ne is gondolj rá többet!

POLINA

Nem érted?! Beledöglök… szeretem, és ő megszökött!

FJODOR M.

Felejtsük el, Polina! Megbocsájtok neked! Nem fogom felhánytorgatni! Te is bocsáss meg nekem… kérlek! Mondd, hogy megbocsátasz! Vagy üss meg, verd a fejem a padlóba, taposs meg… nézd, megvetem magam… Polina! Hiszen szeretlek!

POLINA

Gyűlölöm, és meg fogom ölni!

FJODOR M.

Feleségül veszlek, Polina…

POLINA

Azt hazudta, hogy hazahívták Barcelonába. De itt van, látták! Tudom, hogy itt van… bujkál. De miért? Miért?!

FJODOR M.

Csak kalandot keresett, megvolt, megunt, játszott veled!

POLINA

Megunt?!… Azt mondod, megunt?! Hisztérikusan. Nem, nem, azt akarom, hogy megkeressük… segíts nekem, Fegya… meg kell találnom, szeretem, kívánom… minden porcikámmal kívánom!… Hirtelen más hangon. Nem! Nem akarom megölni azonnal! Kínozni fogom… Mérhetetlen szenvedéseket zúdítok rá… a végtelenségig fogom kínozni, és élvezni fogom, hogy szenved!

FJODOR M.

Nem, Polina, ne törődj vele többé…

POLINA

Segítened kell, Fegya! Velem kell jönnöd, fel kell kutatnom, tudom, hová jár, ismerem a kocsmákat… meg kell találnom…

FJODOR M.

Türelmét vesztve. Elhallgass már azzal a pojácával! Hallod! Térj már magadhoz!

POLINA

Ne rángass!

FJODOR M.

Na, vigyázz! A kezem! Megint vérzik! Minden véres lesz…

POLINA

Ígérd meg, Fjodor Mihajlovics! Ígérd meg, hogy segítesz megkeresni Salvadort! Ígérd meg, különben elhagylak! Boldog voltam vele, ahogy veled soha! Sohaaa!

FJODOR M.

Mit mondasz? Hogy soha? Hogy sohaaa??? Hogy sohaaa?! Kiúszik.

POLINA

Jártuk a montmartre-i kocsmákat… bejártuk egész Párizst, kérdezősködtem Salvador felől, de ügyesen bujkált. Belefáradtam, de nem tudtam elfelejteni. Felszabadította bennem a nőt, hiányzott az ölelése… Ráadásul elegem lett Fjodor Mihajlovics örökös bűntudatából. A megpróbáltatások gyakorivá tették a rohamait. Szakítani akartam vele, de fogadkozott, hogy úgy él majd mellettem, mintha a bátyám lenne, csak utazzunk együtt Itáliába. Előző este együtt mentünk a kaszinóba… Kiúszik.

KRUPIÉ

Faites le jeu, messieurs! Faites le jeu!… Rien ne va plus?

FJODOR M.

A zéróra! Négyezret, gyorsan!

KRUPIÉ

Le jeu est fait!… Zero!

POLINA

Nyertünk, nyertünk!

FJODOR M.

Most az egészet a vörösre!

KRUPIÉ

Le jeu est fait!… Rouge!

POLINA

Ötvenezer! Ötvenezer!…

Beúszva. De boldog vagyok! Imádom; amikor tele a zsebünk!

FJODOR M.

Vacsora, pezsgő! És holnap Itália!

POLINA

Firenze és Róma!

FJODOR M.

Kiveszünk egy erkélyes lakást az Aventinuson.

POLINA

Nem, nem! Külön kell laknunk, Róma szent város. Megígérted, hogy ezentúl külön bérelünk lakást… Írni akarok. Megírom egy könyvben a kapcsolatunkat. Szerinted jó író vagyok? Tudom, a bátyád szerint nem!

FJODOR M.

Érdekes író vagy… érdekes!

POLINA

Csak érdekes!? Mert nem azokat a zavaros eszméket vallom, amiket te?!

FJODOR M.

Miféle zavaros eszmékről beszélsz?

POLINA

Nem hiszek a szenvedés megváltó erejében! Te kéjelegsz mások könnyei láttán…

FJODOR M.

Kéjelgek?!

POLINA

Kéjelegsz! Másról sem írsz, csak a szenvedésről.

FJODOR M.

A szenvedés megváltó erejéről!

POLINA

Én gyűlölöm a szenvedést! Elég a megaláztatásokból! Fel kell szabadítani az elnyomottakat… a szerencsétleneket! De nem imádsággal, Fegya! Ha visszamegyünk Pétervárra, levizsgázom, tanítani fogok, és kiirtom a fejekből a türelmet és az alázatos megbocsájtást!

FJODOR M.

Megrészegedtél a pénztől…

POLINA

Igaz is, vacsorát ígértél, és pezsgőt! Zenés helyre vigyél, ahol tánc van. Salvador megtanított tangózni!

FJODOR M.

Tehát még mindig Salvador!

POLINA

Még mindig Salvador… De nem, annak már vége!

FJODOR M.

Akkor gyere hozzám feleségül!

POLINA

Ne kezd megint, Fegya!

FJODOR M.

De én azt akarom, hogy…

POLINA

Az egyezségünk, Fegya! Néhány nap, és Rómában leszünk… Dolgozni fogok! Dolgozni és dolgozni! Írni fogok, hogy szabad legyek! Kiúszik.

FJODOR M.

Beközelít. Polina! Rosszkor jöttem?

POLINA

Dolgozom. Belekezdtem a regénybe.

FJODOR M.

Gondoltam, elmehetnénk a termákhoz. Vagy a Villa Borghése-be. Hmmm… Tehát írsz. Tudsz írni. Én meg elakadtam. Ez a történet… A játékos… örökösen megfeneklik. Valami hiányzik hozzá, valami… amitől beindulna! Egy másik história is jár a fejemben… Tudod, jobban szeretem elképzelni a mesét, mint leírni… nem olyan fáradságos. Már a címet is kitaláltam. Raszkolnyikov. Raszkolnyikov ölni fog, tudatosan, önző érdekből, hogy előbbre jusson… át akarja hágni a törvényt. Úgy érzi, megteheti, mert ő több mint bárki… Egy gyilkos él a fejemben, Polina! Mit szólsz hozzá?

POLINA

Sötét ügy, de jellemző rád…

FJODOR M.

Ismerem a fajtáját. Hiszen mindannyian gyilkosok vagyunk, ha nem is ölünk késsel vagy baltával. Azzal gyilkolunk, hogy hűtlenek leszünk, elhagyjuk, akit szeretünk. Vagy aki bízik bennünk. Én is megöltem Marját. Magára hagytam, hogy veled lehessek. Ismerem a gyilkolás bűnét… És te is megölsz engem, ha elhagysz…

POLINA

Dolgozni szeretnék, írok, nem látod?

FJODOR M.

Belepusztulok, ha meg se érinthetlek! Annyira hiányzol… Megöl a hiábavaló vágyakozás…

POLINA

Vagyis a közönséges érzékiség. Uralkodj magadon, Fjodor Mihajlovics!

FJODOR M.

Felemeli a hangját. Önző vagy és dölyfös. Mindent megkövetelsz magadnak, de nem adsz cserébe semmit!

POLINA

Semmit?! Magamat adtam neked, a fiatal testemet… és te Péterváron mégis szajhákkal henteregtél!

FJODOR M.

Megbocsájtottam neked azt a spanyolt, de te képtelen vagy a bocsánatra! Szeretlek, mindig is nagyon szerettelek, de nem érdemled meg! Így soha nem leszel boldog, Polina! Gőgös vagy, nem tudod feláldozni magad a szeretetben… Ha nem vagy megbocsájtó… akkor szerencsétlennek fogod érezni magad egész életedben!

POLINA

Te talán boldog vagy?! Mit keresel örökösen, Fjodor Mihajlovics? Miféle megváltást? Hová lettek a forradalmi eszméid? Megsiratod a szerencsétleneket, a tévelygőket, Isten kegyelmében bízol, az egyház dicsőségét hirdeted újabban, mint élete végén Gogol!

Közben fiatal nőket rontasz meg, szörnyeteg vagy az ágyban, a mások kínjain élvezkedsz!…

FJODOR M.

A mélységbe merülök le, az emberi természet mélységeibe. És hiszek az Evangéliumban. Igen. Ott az Igazság, a teljes igazság, amire még iszákosságában is vágyik a nép. A magára hagyott, nyugtalan, erkölcsi zavarban tengődő nép. Lemerülök a bűnbe, de ismerem a jót is! Ez a Raszkolnyikov megjárja a poklok bugyrait… Péterváron már kinéztem azt a házat, a csatornaparton, ahol elköveti a gyilkosságot. De írni akarok a tisztaságról is. A Krisztus-arcú hercegről, aki szeret, szeret és megbocsájt mindenkinek, azoknak, akik megalázták… Én is szeretlek és megbocsájtok, Poljenka! Hát ne kínozz! Ne kínozz, add nekem magad, add úgy, mint régen… Nézd, itt vagyok, vágyom rád…

POLINA

Naaa! Türtőztesd magad!

FJODOR M.

Nem bírom tovább! Itt vagy a közelemben, kívánlak, gyötrődöm… Engedj magadhoz; Poljenka, drágaságom, mint azelőtt…

POLINA

Védekezve, dühösen. Menj, eressz, menj innen! Vége az ilyesminek… értsd meg, nem kívánlak! Mulatságos vagy! Nem veszed észre, mennyire mulatságos vagy? Kiöltözöl, mert tetszeni akarsz, drága holmikra szórod ki a pénzt, de hogy áll rajtad a ruha? Szörnyen szánalmas tudsz lenni!

FJODOR M.

Polina!

POLINA

Igen, igen! Nem bírom, ahogy mohón eszel, ahogy morzsák maradnak a szád szélén… és te csókolni akarsz? Nézd, milyen petyhüdt az arcod! Csak rágd, rágd a bajuszodat! Nézz a tükörbe, nézd azt a sápatag bőrödet! Rosszul vagyok tőled!…

FJODOR M.

Hideg és romlott vagy, Polina! Bárcsak ne szeretnélek! Gonosz vagy! Bárcsak gyűlölni tudnálak, hogy ne fájjon… de szeretlek! Nagyon szeretlek! Nagyon…

POLINA

Menj el, most menj el, kérlek. Menj el, nem hallod?! Menj!!!

FJODOR M.

Szeretlek és megbocsájtok, Polina!…

POLINA

Haraggal váltunk el. Fájdalommal és haraggal. Fjodor Mihajlovics hazafelé megállt Berlinben, rulettezett és mindenét elvesztette. Megalázkodva postai úton pénzt kért tőlem. Eladtam néhány ékszeremet, és elküldtem neki a pénzt. Péterváron állandóan attól rettegtem, hogy újra találkozunk. Nem szerettem volna, bár néha, váratlanul gyengédséget éreztem iránta. Eltelt vagy három esztendő, amikor egy napon a Nyevszkijen megláttam a könyvkereskedés kirakatában A játékost. Azt beszélték, hogy bizonyos Anna Grigorjevának diktálta, egy fiatal gyorsírónőnek, akit hamarosan feleségül vett. A könyv felzaklatott. Felkerestem. A felesége engedett be, Dosztojevszkij a dolgozószobájában ült az asztalánál, valamit írt, fel sem nézett amikor beléptem. Kalapban voltam, arcomat fátyol fedte, a szobában félhomály volt…

POLINA

Jó estét!

FJODOR M.

Szórakozottan. Kihez van szerencsém?

POLINA

Csupán dedikációt szeretnék…

FJODOR M.

Szívesen. Á, igen, A játékos. Sikere van. Mit írhatok be? Szabad a nevét?

POLINA

Nem fontos. Csak egy aláírást.

FJODOR M.

Tessék. Mmmmm… Ahogy óhajtotta.

POLINA

Talán egyikünk sem így óhajtotta!

FJODOR M.

Hogyan?!… Poljenka! Te vagy az? Maga az? Bocsánat… nem láthattam a fátyoltól.

POLINA

Igen, én vagyok az… Polina. Kis iróniával. És Dunya és Aglája és Liza és Katyerina és Nasztaszja… és mi mind, akiket megírt és meg fog írni! Ahogy Polinát A játékosban! Vegyem úgy, hogy jutalmaz ez minden szeszélynek, szenvedésnek?

FJODOR M.

Poljenka, kedves! Találkozzunk! Kérem…

POLINA

Nem, nem, Fegya! Láttam a feleségedet. Szép és fiatal. Talán boldog lesz veled. Én nem voltam képes az áldozatra. Iskolát nyitottam a falusi gyerekeknek… ezzel még megpróbálkozom… Örülök, hogy meg tudtad írni A játékost… Így hát nem volt hiábavaló a szerelmünk… Mindenre emlékszem, Fegya… mindenre…

POLINA

Nyolcvanegyben a halála előtti hónapokban, azt mondják, válságos időket élt át, hajdani forradalmi eszméitől messzire került, de a lelke mélyén még őrizte egykori lázadó természetét. Önvád és önigazolás viaskodott benne, s talán éppen az izgalmaktól pattant meg tüdejében egy ér. Abban az időben házasságban éltem egy nálam csaknem húsz évvel fiatalabb filozófussal. Rossz házasság volt, alighanem úgy viselkedtem a férjemmel, mint ahogy annak idején Fjodor Mihajlovics velem. Ő azt mondta nekem egyszer, hogy gőgös vagyok, és ezért soha nem lehetek boldog. Már tudom, igaza volt… De a boldogság csak keveseknek jut… ha jut valakinek egyáltalán.

KAZI

Ki játszik? Ki játszik hegedűn? Liza! Honnan szól ez a hegedű?

LIZA

Az udvarról, Kazi. Egy fiatalember hegedül.

KAZI

Itt? Az lehetetlen!

LIZA

Már hogy volna az, hiszen látom! Látom innen a nyitott konyhaajtóból.

KAZI

És miféle fiatalember?

LIZA

Hát… Elég különös! Tiszta fehérben. Igen, igen… Fehér ing, fehér nadrág… És szőke, szelíd arcú…

KAZI

Nem, nem, menj csak ki, és nézd meg jobban!

LIZA

Dolgozom, nem megyek ki a gangra, innen is látom! Megvarrom annak a flanell ingednek a gallérját, amit annyira szeretsz, úgyhogy hagyjál.

KAZI

De mégis! Miféle alak ez? Aki ilyen zenét játszik! Koldul?

LIZA

Ki tudja?

KAZI

És miért itt hegedül? Ennek a vénséges háznak az udvarán?

LIZA

Hát ami azt illeti, elég kopott itt minden! De az ecetfák szép magasra nőttek, fű is akad a beton hasadékaiban, abban a romos vályúban, vagy miben, ami ott van a fal tövében, leander nyílik a dézsában…

KAZI

A leander! Még emlékszem a leanderekre! Rózsaszínű a viráguk, ugye? Szünet. Azelőtt kintornások jártak így zenélni házról házra. Jött a verklis… Vagy egy vén cigány. De fiatalember?!… Jól látod, Liza? Biztos vagy benne?

LIZA

Nem vagyok vak!

KAZI

De, Liza!…

LIZA

Ó, bocsáss meg, kicsúszott a számon!

KAZI

Te bocsáss meg nekem, Liza folyton zaklatlak, nincs tőlem nyugtod.

LIZA

Semmi baj, csak kérdezd, amit tudni akarsz.

Nem kérsz egy csésze kávét?

KAZI

Nem. Szünet. Milyen szép dallam! Nem ismerem, de tetszik. Szünet. Kellemes ez a délután. Érzem a nap erejét… Szünet. Azt mondod, foltozgatod az ingemet? Télen még jó lesz.

LIZA

A kedvenc inged.

KAZI

Nagyon kirojtolódott?

LIZA

Észre sem fogják venni, úgy megstoppolom…

KAZI

Tudom. Ügyes vagy. Ügyes a kezed. Szünet. Nyújtsd ide a kezed, Liza!

LIZA

Tűvel dolgozom, vigyázz!

KAZI

Csak egy kicsit. Így! Szeretem a kezed!

LIZA

Öreg kéz. Ráncos.

KAZI

Nem érzem öregnek. Kecses ujjaid vannak, Liza. Szép, keskeny kezed! Emlékszem a kezedre. A simogatósaidra. Egyre többször emlékszem a lágy tenyeredre, Liza!

Jó, hát csak varrjál! Szünet. A kedvenc ingem, valóban. Halványkék csíkok, köztük néhány narancssárga…

LIZA

Már megfakult. Kikoptak a csíkok a mosásban. De jól tudod, ilyen volt.

KAZI

Még emlékszem azokra a dolgokra, amiket láttam. Sok mindent látok így is. Mintha nem vesztettem volna el a szemem világát. Szünet. Akárcsak az álom… Sötét van, mégis látsz mindent. Élesen. Színesen. Szünet. Téged is látlak. A gyerekeket is. A régi kertet, ahol fiatalon éltünk. Látom a csípőd mozgását. A válladat. Igazán. Szépnek látlak és kívánatosnak.

LIZA

Megöregedtem.

KAZI

Lehet, hogy megöregedtél… Megöregedtünk, mind a ketten, de én mégis fiatalnak látlak. Fiatal az öled. A karod. A tekinteted…

LIZA

Ó, hagyd ezt, Kazi!

KAZI

De, de, így van! Ahogy telnek az évek, és egyre kevesebb jut nekem a világ fényéből, vak szememmel a te hajdani szépségedet látom…

Mi az? Mi történik?

LIZA

Már megint. A műsor a másodikról!

POLÁKNÉ

Távolról. Megállj! Piri, hallod?! Megállj, te taknyos! Ne menj el így! Na, várj csak! Majd, kapsz, ha hazajöttél!

PIRI

Távolról. Nem érdekelsz! Hagyjál! Úgyis elmegyek!

POLÁKNÉ

Távolról. Az anyád vagyok, megparancsolom!…

PIRI

Távolról. Jaj, ne nevettess!…

POLÁKNÉ

Távolról. Hát eredj a pokolba! Menj a haverjaid közé, majd elkap a rendőr, de nekem aztán ne sírj!

PIRI

Távolról. Megyek is! És ne kutass utánam! Eressz! Naaa!…

KAZI

Megverte?

LIZA

Csak cibálta.

KAZI

Pedig szép kislány ez a Piri. Még mindig megvan a copfja?

LIZA

Copf?! Ugyan! Hol élsz te? A haja mint a szénaboglya vihar után! És azok a tenyérnyi szoknyák, amikben jár! Kinn van neki az egész micsodája!

KAZI

És az anyja? Most is olyan csinos?

LIZA

Ha nem slafrokban bolyong a gangon, akkor igen. Ha kifesti magát és felvesz valami rendes ruhát, de amikor leviszi a szemetet a kukába, hát, mint egy kísértet!

KAZI

Liza!

LIZA

Tessék!

KAZI

A hegedű! Nem szól a hegedű. Nézd meg, itt van e még az a fiatalember. Olyan szépen játszott!

LIZA

Hogy itt van e? No, lám csak! Lám csak, lám csak!

KAZI

Mondd, mit látsz?

LIZA

Hogy mit? Leszólította a kis cafka!

KAZI

Piri? A hegedűst?

LIZA

Elkapta a bestia! Együtt mennek ki a kapun. Ha ez meglát egy fiút!… Hát emiatt veszekszik vele az anyja!

KAZI

Azt mondod, együtt mennek el? Talán ismerik egymást!

LIZA

Fenéket! Egyszerűen csak elkapta a kis szajhája! Figyeld meg, hogyan végzi egy napon! Figyeld csak meg, hova jut ez a lány! Persze, az anyját sem kell félteni, ő is kihalássza a magáét! Mit mondtam? Tessék! Máris itt az a kék öltönyös! Már megint az a kék öltönyös!

KAZI

Aki a múltkor is?

LIZA

Az fordult ki éppen a lépcsőházból, az a sima hajú, kék öltönyös férfi. Hm. Les jobbra, balra. Mintha itt csak úgy besurranhatna!

KAZI

Rendes embernek látszik?

LIZA

Ki tudja, miféle az ilyen? Szeretne titokban eljutni a Polákné ajtajáig, de ebben a házban? Résnyire nyitva minden konyhaajtó. Na, most ért oda!

KAZI

Igen, hallom a lépteit.

LIZA

Most fog csöngetni.

KAZI

Hallom. Kinyílt már az ajtó?

LIZA

De milyen óvatosan! Már benn is van a pasas!

KAZI

És? És aztán?

LIZA

Semmi. Csend.

KAZI

Milyen jó ez az őszi délután! Szünet. Hogy megszoktam ezt a házat!

LIZA

Csupa rom. A gangok feldúcolva… Még a golyók nyoma is ott van a falakban. Ahogy idesoroztak valahonnan…

KAZI

Jó volt nekünk abban a régi kertben is, de amikor ideköltöztünk, minden kényelmesebb lett. A sarkon a fűszeres… A pék sincs messze. És ha meg kellett talpaltatni a cipődet, hát néhány házzal odább megtaláltam a susztert…

LIZA

Meg a kocsmát!

KAZI

A kocsmát is, ha sört kívántam, csak leugrottam… Szünet. Sohasem vittem túlzásba. Túlzásba vittem? Liza! Jöttem én haza részegen?

LIZA

Dehogy, dehogy! Legfeljebb egy kis mámor…

KAZI

Hát, nem mondom, ha felhajtottam néhány korsóval, megjött a kedvem. De engem mindig józannak ismert mindenki. És becsültek…

LIZA

Persze, hogy becsültek, Kazi.

KAZI

A főmérnök szerint az én műhelyemmel soha nem volt baj. Komolyan vettem a dolgomat. De ha, lecsúszott néhány korsóval, hát… Na, azt sem bántad, Liza! Amikor kicsit a fejembe szállt… Nevet. Igaz? Te sem bántad?

LIZA

Mindig jópofa voltál, az igaz. Jópofa voltál olyankor. Csak hát dőlt belőled a sörszag…

KAZI

Nevetve. A sörszag?

LIZA

Nevetve. A kocsmaszag. Meg a bagószag!

KAZI

De akkor is megölelgettelek, igaz? Akkor is!

Zenélnek. Ők zenélnek. Ők zenélnek, ugye, Liza?

REZSŐ

Micsoda ház! Bámulnak az emberre! Érzem, kukkolnak minden lakásból!

POLÁKNÉ

Ne törődj velük, Rezső. Szerelmesen. Úgy vártalak!

REZSŐ

Vártál, de se csók, se semmi! És mi ez a durcás arc?

POLÁKNÉ

Ne csodáld, Rezső! Hazajövök, ez a gyerek meg itt ül, a szoknya a nyakában, lakkozza a körmét azzal a fekete vacakkal, cigarettabűz… És ha rászólok, visszaszájal!

REZSŐ

Piri?

POLÁKNÉ

Azt sem tudom, merre csavarog folyton! Azt sem tudom, jár-e iskolába. Azt mondja a tanárnő: tessék foglalkozni a gyerekkel, kikérdezni, beszélgetni vele… De mikor? Ma is éjszakás vagyok, ha nem jön haza kilencig, nem is látom! Kértem, hogy ne osszanak be éjszakára, de kevés az ápolónő a kórházban… Különben is! Ha szólok hozzá, pofákat vág! Már rá sem merek nézni sokszor! Állítólag tanítási időben is csavarog! Isznak! – Jaj, kikapcsolom ezt a rádiót, zavar!

REZSŐ

Ideges vagy.

POLÁKNÉ

Na, hallod?! Az enyém a felelősség! Beülnek egy presszóba, isznak…

REZSŐ

Jó, jó, jó! Mind ilyenek voltunk!

POLÁKNÉ

Dehogy voltunk ilyenek! Az anyámtól akkora pofont kaptam még tizennyolc éves koromban is, ha későn mentem haza… Mit nézel?

REZSŐ

Szép vagy, amikor indulatba jössz.

POLÁKNÉ

Jaj ne! De megértheted!

REZSŐ

Megértem, de nem azért jöttem…

POLÁKNÉ

Nem azért jöttél! Hát persze; hogy nem azért! De kinek panaszkodjam? Kinek!? Egyedül egy ilyen makacs kamaszlánnyal?! A végén még kicsapják…

REZSŐ

Ne lovald bele magad!

POLÁKNÉ

Dolgozom, gürizek rá, ő meg fütyül az egészre!

REZSŐ

Gyere, ne morgolódj, ne edd magad! Siettem…

POLÁKNÉ

Nem tudja fékezni magát. Az apja nem törődik vele! Felhívom telefonon; mondom ez és ez van a lánnyal, nézz rá, beszélj vele! Jó, jó, jó… de csak ennyi, hetekig nem is találkoznak, konferenciákra jár, népjóléti szümpozionokra… Csakhogy én nem bírom egyedül! Nem bírom! Pityereg.

REZSŐ

Na, na, na! Szünet. Az a helyzet, hogy én ma…

POLÁKNÉ

Támadón. Mi a helyzet?!

REZSŐ

Semmi: Csak… Szóval összesen másfél órám van. Vagy kettő. Maximum.

POLÁKNÉ

Másfél vagy kettő? De miért?

REZSŐ

Sajnálom. Én sajnálom a legjobban. Tudod, hogy nem szeretem elkapkodni, de mégis… Van egy fontos tárgyalás…

POLÁKNÉ

Még ma? Hitetlenkedve. Rezső! Még ma?!

REZSŐ

Még ma. Ez a vállalkozó sorsa! Akkor kell az üzletféllel beszélni, amikor az ráér. Ha ezt elpasszolom, ötvenezer ugrik. Vagy száz is… Szünet. Na, azért ne menjen el a kedved!

POLÁKNÉ

Sóhajtva. Jó, hát mit tegyünk? Szünet. Kérsz egy pár falatot? Nem voltál otthon, igaz?

REZSŐ

Rohangáltam.

POLÁKNÉ

Számítottam rá. Hoztam felvágottat, paprikát… és rozskenyeret vettem, amit szeretsz. Sör is van a jégen.

REZSŐ

Rozskenyér! Isteni! De sört ma nem. Még sokat kell vezetnem…

POLÁKNÉ

Készítek szendvicseket.

REZSŐ

Addig kezet mosok… Kinyitja a csapot, vízcsobogás. Van most egy kitűnő barter üzletünk, azzal megszedjük magunkat. Ha beüt, elviszlek Görögországba, eltöltünk ott vagy tíz napot. Két hetet! Ahogy kijön a lépés. A tengernél! – A törülközőt! Kérem! Elzárja a csapot. Csinos vagy!

POLÁKNÉ

Nem nagy a fenekem?

REZSŐ

Utálom a csontkollekciókat. Ez a vonal, itt… a csípődnél… Mmmmmmm…

POLÁKNÉ

Enyhülten. Vártalak!

REZSŐ

Én meg kívántalak! Ültem az egyik hapsi irodájában, és hirtelen eszembe jutott a csípőd! Fogalmam sincs, mit akart eladni nekem az illető. Lehet, hogy ráfizettem, de nem tudtalak kiverni a fejemből! Elviszlek Görögországba, ott aztán…

POLÁKNÉ

Együtt fekszünk, együtt kelünk…

REZSŐ

Egész nap az ágyban!

POLÁKNÉ

Azért a tengerben is! Nevet. Naaa! Máris? Vigyázz, a ruhám! És a kapcsot is szépen, türelmesen…

REZSŐ

Minden melltartó az ellenségem!

POLÁKNÉ

Nevetve. Minden?

REZSŐ

Úgy értem, a te melltartóid! Csak egyszer sikerülne ezeket a kapcsokat… Na, végre! Mmmmm… Gyönyörű!

POLÁKNÉ

Lassan… Szépen… Gyengéden…

REZSŐ

Egész nap kívántalak!

POLÁKNÉ

Szeretsz?

REZSŐ

Szeretem a bőröd…

POLÁKNÉ

De engem?! Engem szeretsz?

REZSŐ

Szép vagy… Szép!

POLÁKNÉ

Ne siess! Kérlek, ne siess!… Amikor felhívsz… és beleszólsz a kagylóba… én már akkor… Ölelkezni szeretnék veled éjszaka is. Arra vágyom, hogy reggel ott feküdj mellettem. És ne arra kelljen ébrednem, hogy senki…

REZSŐ

Majd. Egyszer. Majd egyszer úgy lesz… Mmmmm. – … Gyere! Szeretem, ha kibomlik a hajad… szeretem…

POLÁKNÉ

Ne menj el.

REZSŐ

Itt vagyok, itt vagyok veled!

POLÁKNÉ

Nem szabad elsietned! Nem, nem engedem, hogy elmenj, legalább most… ma… maradj egy kicsit tovább. Olyan borzasztó így! Olyan rossz! Olyan rossz!…

REZSŐ

Mi baj van?

POLÁKNÉ

Nem bírom így! Várlak, sietsz, elmégy! És senki! Piri gyűlöl! Érzem, hogy gyűlöl! És nincs senki! Senki! Sír.

REZSŐ

Na! Na, ne, most ne! Ne, így nem lehet, így nem!…

POLÁKNÉ

Zokogva. Ne haragudj! Nem bírom! Ez olyan rossz így! Nem bírom!…

REZSŐ

Ne! Hallod? Ne! Képtelen vagyok… így nem megy! Így nem lehet! És csak telik az idő! Hallod? Hagyd abba! Kérlek! Kérlek!

KAZI

Milyen csend van… Szünet. Ilyenkor ősszel mindig örültem a gesztenyéknek. Gyerekkoromban. Ahogy kigurultak a tüskés, zöld burokból, fényesen… Már biztosan tele van velük a sétány. Az is eszembe jut sokszor, hogy milyen sokféle színben tarkállott az erdő. Amikor iskolás voltam, a tanító azt mondta, írjunk fogalmazást az őszről. „Miért szeretem az őszt?” Már nem tudom, miket firkáltam össze erről, de arra emlékszem, hogy nagyon szívhez szólóan sikerültek ezek a dolgozataim. Aztán sokáig… sokáig nem figyeltem sem az erdő tarkaságára, sem a gesztenyékre. Az ősz azt jelentette, hogy meg kell venni a téli tüzelőt… Kabát meg cipő kell a gyerekeknek… De mostanában megint előttem vannak az őszi színek… és a gesztenyéket is látom… a sima, fényes gesztenyéket…

LIZA

Akarsz vacsorázni?

KAZI

Tessék?

LIZA

Kérsz vacsorát?

KAZI

A rendőr elment már?

LIZA

Még nem láttam.

KAZI

Akkor még korán van. Szünet. És a Zsebes?

LIZA

A Zsebes kinn ül az ajtajuk előtt az udvaron, és valamilyen újságot olvasgat.

KAZI

Elegáns?

LIZA

Mint mindig. Öltöny, fehér ing, nyakkendő, fényes cipő, díszzsebkendő a zakó szivarzsebében… Na, most megy a rendőr!

KAZI

Köszön neki?

LIZA

De még hogy! Feláll, összevágja a bokáját, mint egy huszártiszt!…

ZSEBES

Alászolgája, biztos úr!

RENDŐR

Jónapot, Aladár úr! Látom, útra kész. Hová lesz a séta máma?

ZSEBES

Szeretek rögtönözni, biztos úr! Szolgálatba?

RENDŐR

Oda, oda! – Remélem, nem az én körzetemben akar működni?

ZSEBES

Á, ugyan! Kellemetlenséget okozni magának? Mi jut eszébe? Elég nagy a város!

RENDŐR

Ami azt illeti, nincs mindig tekintettel rám! Az éjjel nagy lármával voltak. Veszekedtek. Miért kiabál örökösen az asszonnyal, mondja csak!

ZSEBES

Nézze, magának elpanaszolhatom. A feleségem állandóan szemrehányásokat tesz nekem, hogy kevés a pénz, rosszul megy az üzlet! Márpedig én becsülettel küszködöm, mindent megteszek, hogy legyen mit a tejbe aprítani!

RENDŐR

Hát van is mit, vagy tévedek?

ZSEBES

Összejön valamicske!

RENDŐR

Sóhajt. Könnyű magának! Ha nincs, szerez!

ZSEBES

Ezt mondja?!

RENDŐR

Zavartan. Ne értsen félre. De én, ugye, mit tehetek? Nem vagyunk megfizetve, a szolgálat meg nehéz és veszélyes, a gengszterek állig fel vannak fegyverezve… Sohasem tudhatom, épségben érek-e haza.

ZSEBES

Hja, mindenki cipeli a maga keresztjét! Én meg bármikor lebukhatok! Nagy a kockázat, de vállalom. Törődik is ő vele! Azt hajtogatja, hogy már régen kikecmereghettünk volna ebből az ócska bérházból, ebből a penészes, földszinti lakásból; ha nagyobb ügyekre is mernék vállalkozni, ahogy mostanában sokan…

RENDŐR

Remélem, ellentmondott az asszonynak!

ZSEBES

Naná! De éppen ebből támadt a vita! A törvény, mondom neki, hát a törvény? Mert én, ha elkövetek is némi vétséget, az mégsem olyan borzasztó! Az az egy, két pénztárca, retikül… Különben is, az igazolványokat feladom postán. És még csak jutalmat sem kérek, mint becsületes megtaláló! De hogy belevágjak nagyobb stiklikbe?! Hát azt már nem! A fejéhez vágtam a hokedlit, kicsit megsérült, de meg kell tanítanom a törvénytiszteletre, nincs igazam?

RENDŐR

Fejéhez vágta a hokedlit?

ZSEBES

Semmi baj, beborogatta, most benn szunyókál a szobában. Nekem ne lázongjon!

RENDŐR

Azért csak vigyázzon az ilyen hokedli-dobálással! Még baja lehet belőle!

ZSEBES

Családi nézeteltérés, biztos úr! Semmiség!

RENDŐR

És a működésével is csak óvatosan! Látja ezeket a bilincseket? Könnyen a csuklójára csattanhatnak, ha elkapom munka közben!

ZSEBES

Csak rossz szokásom, biztos úr, hogy nyúlkálok, csak rossz szokásom…

RENDŐR

Nekem aztán magyarázhatja!

ZSEBES

Ugyan már, hiszen szomszédok vagyunk, csak nem fogunk összekülönbözni? Együtt kell laknunk ebben az öreg házban, egymásra vagyunk utalva, nem igaz? Jó szolgálatot, biztos úr!

LIZA

Sajt, kenyér, egy pohár bor?

KAZI

Hogy mondod, Liza?

LIZA

Vacsorára elég lesz sajt meg kenyér és egy pohárkával abból a vörösből?

KAZI

Mindig tudod, mit kívánok, Liza! Szünet. A múltkor… néhány napja… már mondani akartam neked… Kinn feküdtél a vízparton, meztelenül, a víz tiszta volt, áttetsző, kristálytiszta és meleg…

LIZA

Miket beszélsz?!

KAZI

Igen, igen. Sütött a nap, megcsillantak a fények a víz tükrén, te ott hűsöltél a fövenyen, öledre futottak a kis hullámok…

LIZA

Hol feküdtem?

KAZI

A fövenyen. A sekélyben.

LIZA

Én?! Mikor?!

KAZI

Valamelyik nap.

LIZA

Ostobaság! Miket beszélsz?!

KAZI

De így volt. Nagyon boldog voltam, hogy látlak.

LIZA

Álmodtad? Ezt álmodtad?

KAZI

Nem álmodtam, ébren voltam, de láttalak. Láttam a folyót, a sekélyben a föveny kavicsait, és a te meztelen testedet… Hallod, amit mondok?

LIZA

Halkan. Hallom.

KAZI

A kertben is látlak mindig. A régi kertben. Amit elhagytunk, amikor a gyerekek felnőttek, és mi beköltöztünk ebbe a házba. Látlak a fák között, gyümölcsöt szedsz, öntözöd a virágaidat, a kútnál megmosod a rubinszínű ribizlifürtöket… Szünet. Amikor az orvosom megmondta, hogy nem lehet megoperálni a szememet, és nem fogok látni, megrémültem. Öngyilkos akartam lenni. Te ezt nem tudod…

LIZA

De tudom. Én is sokat sírtam.

KAZI

Miattam?

LIZA

Magunk miatt. Borzasztónak éreztem, hogy engem sem fogsz látni többé!

KAZI

Hát éppen ez az! Hogy látlak! Jobban látlak, mint régen. Öt éve… Öt évvel ezelőtt már nem voltunk fiatalok, tudom, hogy megőszültél, ráncok lettek az arcodon…

LIZA

És májfoltos lett a kezem, amit annyira dicsérsz…

KAZI

Igen, tudom a májfoltokat is. Ha meglenne a szemem világa most is látnám, de amikor végleg megvakultam, te megszépültél. És minden megszépült. Az a kert…

LIZA

Nyomorúságos kis telek volt, és a házat éppen csak annyiért tudtuk eladni, hogy nekünk meg a gyerekeknek jusson belőle valami…

KAZI

Csakhogy én azt a házat meg a telket tudod, milyennek látom? Nyáron verőfényben áll, a lombok zöldje között világít a kék égbolt… Télen vastag, fehér hótakaró üli meg, vadnyúl fut át a kopasz fák alatt, és az éjszakai égen szikráznak a csillagok. Mindent így látok, Liza. Az egész életünket!

LIZA

Csendesen, haraggal. Abból a házból vittek el!

KAZI

Igen. Tudom.

LIZA

Ott kísértek végig a kerti úton a kapuig azok a sötét alakok, és betuszkoltak az autójukba… Én képtelén vagyok szépnek látni abból az időből bármit is!

KAZI

Igen. Tudom.

LIZA

A kisebbik fiunk, emlékezhetsz, még karonülő volt. Még ma is érzem, itt a mellemen… a bőrömön, hogyan szorítottam magamhoz, mintha máris apátlan árva lenne… Nem tudtam, hova visznek, látunk-e még valamikor is. Azt hittem, belepusztulok, szidtam a politikát, átkozódtam… Tudom, hogy sok asszonynak elvitték akkoriban a férjét, de én csak a magam baját láttam… Csak a magam szerencsétlenségét. Soha többé nem szerettem ott lakni… Még azután sem, hogy aztán minden elsimult… kiengedtek, és elfelejthettük volna az egészet. De soha többé nem szerettem ott…

KAZI

Belőlem minden elmúlt.

LIZA

Nem, ezt soha nem fogom megérteni.

KAZI

Pedig egyszerű. Nem látom többé a világot, így hát elmúlt belőlem minden kicsinyes érzés. A harag, a gyűlölet…

LIZA

De akik elvittek! Vallattak!… Hogy tudsz azoknak megbocsátani?! Azok ellen csak maradt benned indulat?!

KAZI

Csupán szánalom. Szánom őket féktelen elfogultságukért, amit a bosszú táplált bennük, meg a hatalom féltése. Olyan egyszerű lett minden, amióta tekintetem kizárult a világból. Nevetséges lett a harag és a gyűlölködés. Értelmetlen… Szünet. Itt vagy, Liza?

LIZA

Csendesen. Hozom a vacsorát…

REZSŐ

Sajnálom, mennem kell.

POLÁKNÉ

Itthagysz! Így! Így hagysz itt!

REZSŐ

Elrontottad a hangulatomat. Nem lehet síró nővel szerelmeskedni!

POLÁKNÉ

Bocsáss meg!

REZSŐ

Nézd! Ezt egyszer már megbeszéltük! Nem válok el. Nem tehetem. A feleségem…

POLÁKNÉ

Ne emlegesd a feleségedet!

REZSŐ

Sértődötten. Kérlek! Kérlek. Szünet. De mégis… Hát róla is szó van! Őt is be kell kalkulálnom…

POLÁKNÉ

Kalkuláld! Hát csak kalkuláld, Rezső!

REZSŐ

Jó. Rendben. Ne veszekedjünk. De szögezzük le, én nem ígértem neked semmit! Nem köteleztem el magam. Így van? Így van, vagy nincs így? Barátságot ígértem… És Görögországot ígértem. Most. Az előbb. De mást? Szünet. Görögországban jó lesz, meglátod. Ott teljesülhet a vágyad, reggel mellettem ébredsz…

POLÁKNÉ

Melletted!

REZSŐ

Ne légy igazságtalan. Amikor összejöttünk… akkor örültél, hogy… Szóval nem volt kifogásod ellene, hogy ez csak egy viszony, egy partneri viszony…

POLÁKNÉ

Ahogy az üzletfeleiddel!

REZSŐ

Akárhogyan is, a feleségemet nem hagyhatom el…

POLÁKNÉ

Kitör. Már mondtad! Már mondtad!! Már mondtad!!!

REZSŐ

Ne hisztizz!

POLÁKNÉ

Csendesebben. Már mondtad!

REZSŐ

Nagyon jó veled. Nekem nagyon jó. És neked is velem. Soha nem volt ilyen jó nővel nekem, mint veled. Remek szerető tudsz lenni…

POLÁKNÉ

Szerető!

REZSŐ

Tudod, hány nő él egyedül? És hány marad magányos? Hány szenved partner nélkül?

POLÁKNÉ

Hát menj, és vigasztald meg őket mind!

REZSŐ

Igazságtalan vagy… Szünet. Holnap feljövök, jó? Úgy intézem, hogy több időnk legyen. Jó? Szünet. Belátom. Belátom, hogy ez így nem elég. Nekem se. Pláne, hogy ma ilyen rosszul jött ki a lépés. De nem tehetek róla. Elrontottad a hangulatomat, és így nem megy… Szünet. Holnap, jó? Szünet. Most bekapnám azokat a szendvicseket. Hirtelen megéheztem. Még sokára érek haza. Csinálsz szendvicset?

POLÁKNÉ

Csinálok.

REZSŐ

Élénkebben. Éjjel majd felhívlak odabenn.

POLÁKNÉ

Ne. Éjjel ne.

REZSŐ

Hát benn leszel, vagy nem? Azt mondtad, éjszakás vagy.

POLÁKNÉ

Ne, kérlek, ne hívjál, nem szeretem, ha szolgálatban keresnek…

REZSŐ

Keresnek? Én keresnélek! Szünet. De ha nem, hát nem. Holnap. Feljövök, elviszlek valahová, több időm lesz…

POLÁKNÉ

Tessék! Felvágott, paprika, rozskenyér…

REZSŐ

Pompás! Te nem eszel? Tele szájjal. Kár, hogy sietnem kell. Így most már jobb. Ha lenne időnk, most jó lenne… kedvem lenne hozzá… Szünet. De majd, holnap.

POLÁKNÉ

Nem.

REZSŐ

Tessék?

POLÁKNÉ

Csendesen. Holnap ne gyere.

REZSŐ

Nem érsz rá?

POLÁKNÉ

Ne gyere, nem akarom.

REZSŐ

Kényszeredett nevetéssel. Ne viccelj! Neked is hiányzik!

POLÁKNÉ

Imádkozni fogok a Szent Antalhoz, hogy mentsen meg a vágytól! Hogy ne kívánjalak! Hogyne akarjalak látni!

REZSŐ

Miket beszélsz? Nevetséges!…

POLÁKNÉ

Imádkozni fogok, hogy adjon erőt, és ne nyissam ki többé soha előtted az ajtómat! Többé soha! Soha! Soha, soha, soha!… Kiúszik.

KAZI

Liza! Valaki jön felfelé a lépcsőkön, hallom!

LIZA

Nem jön senki. A kék öltönyös megy a gangon. Látom. Nagyon siet!

KAZI

De, de jön valaki, figyeld csak!

LIZA

Tényleg! Egy idős úr. Milyen elegáns! Kalap, felöltő! Ebben a meleg őszben!

KAZI

Talán fázik. Az öreg test fázik. Hová tart?

LIZA

Kereshet valaki, nézelődik… Most errefelé jön.

KAZI

Kérdezd meg, mit akar. Menj eléje.

LIZA

Már észrevett. Észrevette, hogy nézem…

KAZI

Á, igen, hallom, jön…

DARIDA

Jó napot, asszonyom! Látom, nyitva az ajtajuk, ha megbocsát… Csak érdeklődnék.

LIZA

Keres valakit a házban?

DARIDA

Nem… Nem is tudom. Nem, senkit, csak… Betévedtem.

LIZA

Betévedt?

DARIDA

Ne gondoljon semmi rosszra. Igen, tudom, mindenki gyanús. De talán nem szükséges bizonygatnom, hogy nincsenek rossz szándékaim… – Ó, pardon, most veszem észre!

LIZA

Igen, a férjem!

KAZI

Jó napot! Sajnos, nem láthatom önt…

DARIDA

Nem láthat? Ja, úgy, á, igen, értem! Sajnálatos!

KAZI

Semmi baj! Látni ugyan nem látom, de érzem, hogy nem kell tartanunk öntől. Nyugodtan elmondhatja, mi járatban van, hátha segíthetünk…

DARIDA

Köszönöm.

LIZA

Mi itt mindenkit ismerünk, bár azelőtt nem itt laktunk.

DARIDA

Nem itt laktak?

LIZA

Persze azért az nem tegnap volt, hogy ideköltöztünk.

KAZI

Megszoktuk ezt az öreg házat.

DARIDA

Már akkor is ilyen szörnyű állapotban volt?

KAZI

Szörnyűnek találja? Liza szerint… – a feleségem Liza… – őszerinte szépen megnőttek az ecetfák, és a leanderek is virágoznak a dézsákban…

DARIDA

Az ecetfa a nyomorúságos pesti bérházak udvarán nő vadon… Az udvar dísze itt egy márványkút volt.

LIZA

Márványkút! Igen, igen, az ott lenn az lehetett! Már csak romjai vannak… Szóval ön már járt itt?

DARIDA

És, ez, itt, a harmadik emeleten, leválasztott lakás.

KAZI

Úgy van, leválasztott. Az egész ház ilyen. Társbérletben voltak itt, aztán leválasztott lakrészek. A mienk is az. De nekünk elég… A gyerekek megnőttek, ketten vagyunk…

DARIDA

Megnézhetem? Úgy értem, bemehetek? Nem akarok zavarni, de ha nem veszik rossz néven… Egyébként: Darida. Darida Jenő.

KAZI

Örvendünk… Kovács!

LIZA

Szegényesen lakunk… szerényen… Erre tessék!

DARIDA

Milyen különös! Erre nemigen jártam be…

LIZA

Erre? Hogyhogy erre?

DARIDA

A konyhaajtón át. Erre a személyzet közlekedett. Ott volt a bejárat… az a kétszárnyú ajtó.

LIZA

Az a szomszédunké. Szóval ismerős itt? Az előbb is kérdeztem.

DARIDA

Sok-sok évvel ezelőtt ismertem ezt a házat. Akkor még egyben voltak a lakások. Ez is. Öt szoba, cselédszoba, összkomfort. És az utcai fronton erkély.

LIZA

Ezek szerint ön…

DARIDA

Igen, itt laktam. Itt laktunk… ebben a lakásban.

KAZI

Úgy tudom, ez a háziúré volt.

DARIDA

Vagyis az enyém.

LIZA

A maguké? Az öné volt ez a ház?

DARIDA

Az apám építette. Építőmester volt. Még á háború előtt meghalt… nem élte meg, hogy elvegyék a családtól ezt a házat. Szünet. Igen. Ez a konyha. Az előszobából egy kis rész. És… és ez a szoba! Szünet. Igen, ez volt az! A hálószobánk! Szünet. Bocsássanak meg… azóta nem láttam… Szünet. Soha nem volt erőm még csak a környékre sem jönni. Ugyanis…

Ugyanis ebben a szobában… nem, azt hiszem, még most sem tudom elviselni… Kaphatnék egy kis vizet!

LIZA

Máris! Üljön le, kérem!

KAZI

Ide! Ide tessék… Rosszul van?

DARIDA

Elnézést… Nem kellett volna eljönnöm. De most, hogy mindent felbolygattak… a múltat…

LIZA

A víz! Tessék!

DARIDA

Köszönöm.

LIZA

Jobban van?

DARIDA

Igen. Köszönöm.

KAZI

Nem láthatom önt, uram. De érzem, hogy rajtunk kívül itt most valaki mással is találkozott.

DARIDA

Igen. A feleségemmel. Szünet. Abban az időben… nos, volt köztünk egy kis affér. A nejem válni akart. Gyönyörű nő volt, karcsú, szőke, előkelő hölgy, társaságbeli… Szerette a jó mulatságot… persze még a háború előtt. Engem behívtak, mint tartalékos tisztet, az egységem nyugatra ment, fogságba kerültem, negyvenhatban engedtek haza az amerikaiak. A feleségem sokáig nem kapott hírt felőlem, volt egy ismerőse, egy barátom… vidám fickó, bukmékerirodát tartott fenn… ő itthon maradt.

A feleségem nem akart hűtlenkedni, de elcsábult, aztán amikor megjöttem, becsületből válni akart. Meg… szerelemből is. De a barátunk szörnyű adósságokba keveredett… arany meg napóleon… ez ment abban az időben. Hát kiszökött külföldre.

Így éltünk azután… a nejemmel… elhidegülve.

És akkor egyszercsak jött a kitelepítés. Eleinte nagyon fegyelmezetten viselkedett, de az utolsó éjszakán…

El kell mondanom. Itt, ebben a szobában el kell mondanom… Nagyon különös volt. Úgy szeretett, mint az első években, olyan szerelmes volt, odaadó, szinte belekábult az eksztázisba, nem is értettem. Mintha nem történt volna semmi a házasságunkkal. De hajnal felé…

Hajnal felé… felvágta az ereit. Megmentettük, de szörnyű volt. Vergődött, sikoltozott… Nem volt veszélyes seb, még csak orvos sem kellett…

Néhány éve megözvegyültem. A gyerekeim külföldön… Nem akartam eljönni ide, nem is jöttem, elkerültem még a környéket is. Mindent eltemettem magamban, a múltat, ezt a házat, ezt a szobát… De mostanában annyira felbolydult minden… Felszínre került… A szenvedés… a fájdalom…

Bocsássanak meg… Bocsássanak meg a zavarásért… Bocsássanak meg… Kiúszik.

KAZI

Elment?

LIZA

Most ért le az udvarra. Megáll a kútnál. Nem is tudtam, hogy az márványkút volt…

KAZI

Megmondhattuk volna neki, hogy tavaly a ház utcai frontját rendbehozták. Milyenre is festették, Liza?

LIZA

Halványzöldre. Olyan derűs színűre, tudod!

KAZI

Talán észreveszi. Talán megnyugtatja kissé, hogy kívülről azért szép a háza… Szünet. Sötét van?

LIZA

Elmúlt a délután.

KAZI

Most mit látsz, mondd el!

LIZA

A tűzfalról már régen eltűnt a nap… Az ecetfák alatt sötét van. Lámpákat gyújtanak… Nem tudom! Ahogy mindig, évek óta…

KAZI

És az öregúr?

LIZA

Most ballag ki a kapun. Szünet. Szép lehetett valamikor az a márványkút. De azt is szétverték, persze! Vagy akna találhatta el? Macskák mászkálnak körülötte…

KAZI

És?

LIZA

Türelmetlenül. Most nem tudok neked mindent elmondani! Hagyjál, kérlek! Szünet. Itt éltek, ebben a házban… a mi szobánkban… És az az asszony!…

KAZI

Add a kezed, Liza! Tedd az arcomhoz… Szünet. Hallod a hegedűt? Visszajött az a fiatalember? Az udvaron játszik megint?

LIZA

Nem. Nincs az udvaron senki. Csak a macskák.

KAZI

Akkor honnan szól? Figyeld csak! Honnan szólhat?

LIZA

Nem tudom, Kazi! Szünet, majd kitört. Én félek! Félek itt… ebben a szobában, ahol…

KAZI

Igen, megértem, Liza. De hiába. Itt éltünk, itt élünk, nem félhetsz. Ez a mi otthonunk! Szünet. Amikor még megvolt a szemem világa, és nemcsak a bőrömön érzékeltem a napszakok múlását, hanem láttam is, hogyan enyészik el a fény, és hogyan támad újra, ismertem a félelmet. De most sokkal szabadabb vagyok, mint ti. Te, Liza, meg ti, a többiek. Nincs nappal és nincs éjszaka, és nem kell látnom azt, amit ti láttok, csak ha kedvem tartja, és elmondatom veled…

LIZA

Ellenségesen. Ne áltasd magad!

KAZI

Tessék?

LIZA

Örökösen a vakságoddal védekezel! Mögéje akarsz elbújni!

KAZI

Elbújni?

LIZA

Nem hagyhatod meg csak nekem a rosszat! Nem hagyhatsz ennyire egyedül!

KAZI

Egyedül hagylak? De hiszen ezt sohasem mondtad még! Liza! Hallod? Még sohasem…

LIZA

Csendesen. Fáradt vagyok. Fáradt. Szünet. Este van, pihenjünk le… Gyere. Szünet. Gyere, vezetlek…

KAZI

Egyedül érzed magad, Liza? Egyedül? Valóban?

LIZA

Gyere. Késő van, gyere…

PIRI

Szépen játszol. Szép, ahogy tartod a vonót. Ahogy mozgatod a húrokon az ujjaidat. Szeretlek nézni…

Jó, hogy visszajöttél velem… Az anyám már nincs itthon… Kettesben lehetünk.

Sohasem láttalak még, de amikor ma délután megakadt rajtad a tekintetem… Te is néztél, észrevettem!

Éppen összevesztem az anyámmal. Mindig veszekszünk. Rendes, de mindig olyan… keserű! Á, olyan keserű mindig… Azt hiszi, utálom, pedig csak unom, hogy örökké tele van panasszal. És engem sem hagy élni! Hogy ő az okos! Naaa! Pedig hát!… Szóval alaposan elrontotta az életét. Az apám otthagyta… Nem tudom, mi lehetett köztük azelőtt, mert még kicsi voltam, mire figyel egy kiscsaj? Ha néha veszekedtek is, engem nem érdekelt… szerettem őket és kész! Azt hittem, mindig úgy lesz, hogy én leszek a központ. De aztán az apám beleesett egy nőbe… az egyik kolléganőjébe. Én is féltékeny voltam rá, az anyám pártjára álltam, de ő nagyon ostobán viselkedett. Szörnyűséges jeleneteket rendezett, üvöltözött, röpködtek az edények… velem is ordibált. És kizárta az apámat. Kitette a cuccát az ajtó elé, és kizárta. Hát persze, hogy többé nem jött haza. Te mit csináltál volna a helyében? Itt hagyott mindent… Orvos, de ne hidd, hogy tele van pénzzel. Jól él azzal a nővel. Rendes. Mindent megvesz, amit kérek…

Nem érdekel a balhéjuk! Csak hagyjanak élni. Az anyám, a szerencsétlen, szenved. Az a hülye apád! – azt mondja. Na, olyankor aztán azért bevágom magam után az ajtót!

Baromi jó volt, hogy velem jöttél délután. Csak úgy nekivadultam, gondoltam, majd csak kikötök valahol. De amikor megláttalak itt, az udvaron…

Jó volt veled csatangolni. Feldobtál, megfeledkeztem a baromságokról…

Klassz, hogy így házról házra járva hegedülsz. Szépeket játszol. Nem az én világom, de szép. Komolyan! Biztosan sokan rühellik, meg azt mondják rád, hogy bolond vagy. Bemész a koszos udvarokra ebben a fehér szerelésben, és játszod ezeket a…

Szörnyű ház ez is! Szörnyű! Nyomott itt mindenki. Meg az egész környék! Szeretnék elmenni innen a francba! A francbaaa!!!…

Ó, bocs! Biztosan nem bírod, ha így dumálok. De itt csak ugyanaz történhet velem, mint az anyámmal. Érzem. És azt nem akarom! Nem, azt nem!… Veled elmennék. Veled talán jó lenne. Járnánk együtt házról házra. Segítenék neked. Nem tudom, hogy mit… Talán csak hallgatnám, ahogy játszol az embereknek…

Fogalmam sincs, mi lesz velem. Lógok a suliból, mert unom. Diszkó, ez, az… Néha a haverok. De unom! Játssz csak! Játssz nyugodtan, senki sem fog zavarni minket, az anyám éjszakás. Kórházban dolgozik…

Reggel, ha megjön, érzem rajta a kórház szagát. Polybé meg tudomisén… Megfürdik, kávét iszik; néz… Úgy néz, mintha nem ismerne. Nem is ismer! Én is csak nézem. Még jó nő. Jó a teste. De nem talál magának senkit…

Nem akarok egyedül maradni…

Játssz! Ne hagyd abba!

A fiúk… A fiúk olyan durvák. Na, gyere, kisanyám, mit majrézol!… Persze, úgy teszek, mintha én is nagyon kemény lennék, kemény csaj, de valójában… Te más vagy. Tetszel nekem. Ne haragudj… mindenki olyan durva. Minden olyan… Nem is tudom. Durva, kegyetlen…

Szeretlek. Azt hiszem, szeretlek… Szeretlek, szeretlek, szeretlek…

Szoríts magadhoz!…

Szoríts, és ne eressz el! Kérlek! Szoríts, és ne eressz el, ne eressz!…

KAZI

Csendesen, szinte magában. Megint a folyópart… Sokszor látom ahogy átsüt a nap a sekélyen… Meztelen talpad nyoma a fövenyen… Belemélyed, de elmossa a víz. Aztán megint lépsz, és megint elmossa… Csak az alakod rajzolódik ki, süt körülötted a napfény… Kis szünet. Liza! Hallod? Megint úgy látlak, mint a múltkor, amit meséltem… Gázolsz a sekélyben… ott, ahol mindig látlak fiatalon… Liza!

LIZA

Álmosan. Hmmmmmm?… Mit mondasz? Már aludtam…

KAZI

Ezt látom mindig. Lépsz, aztán jön a hullám, elmossa a lépted nyomát, de újra lépsz…

újra lépsz és újra és újra és újra…

SZÍNÉSZ

…Nem, nem, ez képtelenség! Nem tudlak elhagyni! Akármit mondasz is, nem hagylak el…

SZÍNÉSZNŐ

Pedig el kell menned!

SZÍNÉSZ

Nem, ennek semmi értelme, Milla, drágám! Csak azért, mert ezek a gazemberek megszállták Csehszlovákiát…

SZÍNÉSZNŐ

Ezek között a gazemberek között ott vannak a ti katonáitok is!

SZÍNÉSZ

De mi közöm hozzájuk?! Mi közöm ehhez az egész rohadt politikához?! Ezek a tankok itt a prágai utcákon moszkvai parancsra dübörögnek…

SZÍNÉSZNŐ

Köztük a ti tankjaitok is!

SZÍNÉSZ

Őrület! A pártvezérek rátok szabadították a varsói egyezmény csapatait, jó, a magyarokat is, de mi emiatt szakítsunk? Hónapok óta készülök hozzád, most végre itt vagyok, vártál… Vagy nem vártál?

SZÍNÉSZNŐ

Vártalak. Nagyon vártalak. És azt hittem, boldogok lehetünk majd együtt.

SZÍNÉSZ

Miért ne lehetnénk?!

SZÍNÉSZNŐ

Nem. Nem lehet. Most már nem lehet!

SZÍNÉSZ

A szerelmed vagyok! A szerelmem vagy! Hát tegnap este is… Már nem emlékszel?! Nem emlékszel, milyen jó volt? Milyen vad voltál az ágyban? Nem emlékszel erre?!

SZÍNÉSZNŐ

Emlékszem.

SZÍNÉSZ

Hát akkor?! Nem tudod felfogni, hogy te meg én, mi mások vagyunk, mint ezek, ott lenn, a tankokban? Nem egy cseh nő és egy magyar férfi feküdt le egymással, hanem két ember! Két szerelmes ember! Költő vagyok, verseket írok, gyűlölöm az erőszakot, gyűlölöm a fegyvereket, a tankokat, a diktatúrát… Mit mondjak még?!

SZÍNÉSZNŐ

Menj. Menj szépen. Menj a tieidhez.

SZÍNÉSZ

Nem. Veled maradok! Veletek maradok!

SZÍNÉSZNŐ

Velünk? Ugyan!

SZÍNÉSZ

Hát nem érted?! Én ellenzem ennek a megszállásnak a jogosságát! És bocsánatot kérek tőled, tőletek azok nevében is, akiket ide kényszerítettek ezzel az aljas paranccsal! Milla, édesem, nézz rám! És ne sírj! Kérlek, ne sírj! Kimegyek a barikádokra, kitűzöm a cseh zászlót és harcolok!

SZÍNÉSZNŐ

Ugyan ki ellen? A tieitek ellen is? Nem, Imre, menj, vége, el kell menned. Ezek közénk álltak. A hatalmasok megölték a mi szerelmünket…

SZÍNÉSZ

Hát valóban elküldesz?

SZÍNÉSZNŐ

Kiáltva. Menj már! Eredj! Ne is lássalak!

SZÍNÉSZ

Kis csend után. Jó. Elmegyek. Elmegyek, Milla. Isten veled!

SZÍNÉSZNŐ

Felzokog. Ó, szerelmem, szerelmem, szerelmem!…

ÜGYELŐ

Sietve. Függöny! Függöny! Ereszd már!

ÜGYELŐ

Vissza! Álljatok be a tapshoz! Függönyt fel! Siess!

Függönyt! Húzz! Kérem tapshoz az összes szereplőt!

Huszonegy óra negyven. A prágai szerelmesek előadását befejeztük. Jóéccakát mindenkinek! A műszakot kérem a színpadra.

SZÍNÉSZ

Szevasztok! Hé, Gyula! Mindig elkéstek a függönnyel!

ÜGYELŐ

Jó, jó, majd legközelebb rád eresztem…

SZÍNPADMESTER

Vigyázz a trégerekkel! Ne állj alá, Bandikám, az ég áldjon meg! Emeld meg azt a falat! Ne keresztbe vidd a gerendát, fiam! A bútorokat! Óvatosan azzal a csillárral! Emeld meg! Emeld meg, a teremtésit! Kiúszik.

Aztán visszaúszik. Jól van, emberek, mára befejeztük! Holnap mindenki időben. Díszletállító próba lesz az új darabból! Jóccakát!

HANGOK

Jóccakát…

SZÍNPADMESTER

Na. Minden rendben, ez is lement…

VILÁGOSÍTÓ

Mikrofonhang. Lojzikám, kell még a fény?

SZÍNPADMESTER

Csak a munkavilágítást hagyd benn, Jenő! Oké, elég!

ÜGYELŐ

Mit szólsz hozzá, mennyire megy még ez a darab!

SZÍNPADMESTER

Azt hiszed? Szerintem jönnek megnézni az újjáépített színházat. Ennyi az egész! Kővár megyei város visszakapta a régi, patinás színházát, újraglancolva…

ÜGYELŐ

Mi bajod vele? Nekem spéci tetszik!

SZÍNPADMESTER

Nekem is tetszene! De működik a forgó? És a fénypult? Hányszor bekrepált már, kérdezd meg Jenőt! Tudna mesélni.

ÜGYELŐ

Hja, minden nem lehet jó! Na, megyek, vár a jegelt Kinizsim a büfében! Egyébként szerintem a darabra kíváncsiak! Na, leléptem!

SZÍNPADMESTER

Isten tudja, mi kell a népnek! Sírás? Nevetés? Ez az üres nézőtér… mint egy gödör. Egy sötét gödör…

IZABELLA

Az, az, barátocskám! Sötét, sötét gödör!

SZÍNPADMESTER

Meglepetten. Tessék? Ki van itt? Maga kicsoda?

IZABELLA

Ó, ó, ó! Ne ijedjen meg tőlem. Maga a színpadmester, ugye?

SZÍNPADMESTER

Kit keres?

IZABELLA

Senkit. Csodálni jöttem ezt a gyönyörűen rendbe hozott színházat. Ojjé, milyen friss fenyőillata van a deszkáknak! Bravó! Szépen felújították… A páholyokon a cirádák!…

SZÍNPADMESTER

Ki engedte be ide?

IZABELLA

Senki, senki! Ne mérgelődjön, senki sem követett el hibát. Csak bejöttem megnézni, milyenné varázsolták a mi régi színházunkat.

SZÍNPADMESTER

A maguk régi színházát?!

IZABELLA

Elereszti a füle mellett. Most nyitották meg újra, most tatarozták, ugye, jól tudom?

SZÍNPADMESTER

Igen, mostanában, de…

IZABELLA

Sokba kerülhetett.

SZÍNPADMESTER

Sokba. De, hölgyem, nem társaloghatunk itt, vége az előadásnak, mindjárt eloltják a lámpákat…

IZABELLA

Mintha meg se hallaná. Gyönyörű! Mondhatom, szépen rendbe hozták! Szebb, mint volt valaha is!

SZÍNPADMESTER

Ha csodálni akarja, jöjjön el valamelyik előadásunkra…

IZABELLA

Á, az nem olyan! Üresen akartam látni. Így, előadás után, amikor már néptelen a nézőtér, és üres a színpad is. Éjjel. Úgy akartam látni, mint régen.

SZÍNPADMESTER

Régen?

IZABELLA

Igen, régen, amikor előadás után még egyszer kijöttem ide az öltözőből. Átöltöztem, lemostam a sminket, de hazafelé menet bekukkantottam ide, hogy belenézzek ebbe a sötét gödörbe, ahonnan az ezerfejű cézár figyelt minden este. Ebből a sötét gödörből – ahogy Szvetlovidov nevezte találóan.

SZÍNPADMESTER

Szvetlovidov?

IZABELLA

Igen, ő! Recitál. „Felfalt engem ez a sötét gödör! Ez a fekete gödör!” Derűsen. Milyen remek, vagy nem? Tudja, Szvetlovidov, az az öreg színész Csehov Hattyúdalából! Szegény, vén bohóc! Recitál. „Pedig micsoda tehetség, micsoda erő volt énbennem! Hány húron játszottam, és ez mind itt van bennem!”… Hm. Bizony Ez mind itt van bennem!

SZÍNPADMESTER

Maga… Ön talán színésznő volt?

IZABELLA

Hát persze! Színésznő! Itt játszottam, úgyszólván itt telt el az életem ezeken a deszkákon. Vagyis a régieken, mert itt most minden új. Maga nem emlékezhet rám, még olyan fiatal!

SZÍNPADMESTER

Na, azért megéltem jó néhány évet!

IZABELLA

Gyerek hozzám képest! – Hanem hadd nézzem! Micsoda felszerelések! Hangszórók is vannak! Régen nem volt divat a színházban a hangszóró! Úgy kellett beszélni, olyan élesen, tisztán, hogy még a kakasülőn is hallják és értsék… De csuda érdekes!

SZÍNPADMESTER

Szívesen megmutatnék mindent, de talán máskor. Egyik délelőtt tessék bejönni… Ma nehéz napunk volt.

IZABELLA

Igen, tudom, A prágai szerelmesek. Szomorú darab. Megkönnyeztem.

SZÍNPADMESTER

Látta?

IZABELLA

Belenéztem. De, tudja, barátom, én már olyan sok mindent átéltem, hogy ha nem nézem is végig, tudom, miről szól. A mi nyomorúságos életünkről szól. Hogy itt, ezen a mi tájainkon mi minden roncsolta szét a szerelmet… a boldogságot…

SZÍNPADMESTER

Mennünk kell, késő van.

IZABELLA

Jaj, ne! Ne küldjön el, maga nem is sejti, mit jelent nekem újra itt lenni, ezen a színpadon annyi év után. Minden feltolult bennem. A fények! A tapsok! A drága közönség! A drága urak és hölgyek! Hogy tapsoltak nekem! Szubrett voltam, úgy kezdtem tizenhat évesen. Vagy tizenhét voltam már? Szubrett, de később drámai, sőt tragika is… Csitri koromban léptem fel először…

Az az igazság, hogy megszöktem a zárdából!

SZÍNPADMESTER

Apácának készült?

IZABELLA

Felnevet. Ugyan már! A zárdába jártam, a kedvesnővérekhez. Én voltam az osztály szépe…

1. LÁNY

Szavalj nekünk, Izabella!

2. LÁNY

Nem, Bellus, énekelj! Azt az operettet, tudod!

3. LÁNY

Énekelj, Bellus, énekelj!

1. LÁNY

És táncolj is, kérlek! Kiúszik.

IZABELLA

Hosszú, barna hajam volt, óriási szempilláim, karcsú derekam. Mater Virgínia mindig megszidott…

MATER VIRGÍNIA

Izabella, ezt a kihívó magatartást meg kell gyónnod! És inkább a tanulásban látnálak ilyen igyekvőnek! Micsoda kacér viselkedés! Izabella! Bepanaszollak édesatyádnál! Kuncogás.

És azt is hallottam, hogy színházba jársz! Kértél rá engedélyt? Micsoda erkölcstelenség!… Kiúszik.

IZABELLA

A színház! A színház! Teljesen megbolondított. Apámék azt akarták, hogy érettségi után menjek férjhez egy bizonyos lovaghoz. Apám magas rangú katonatiszt volt, ezredparancsnok, anyám finom dáma, hát képzelheti…

ANYA

Kornél, kérem, a mi Izabellánk mintha kótyagos volna! Mindenféle kalapokat rak a fejére, meg lemezteleníti a vállát, és ott áll a toalett-tükör előtt, szaval, grimaszokat vág… Szóljon rá, kérem, hiszen maga az apja!

APA

Bolondság. Kiheveri.

ANYA

Talán nem kellett volna magunkkal vinni a színházba.

APA

Csak hadd tanuljon! Ott Shakespeare megy és Molière és Calderon…

ANYA

Meg mindenféle tinglitangli… Kornél, maga a szíve mélyén helyesli a mi Izabellánk bolondságait! Kornél, maga mindig is imádta és csodálta a színésznőket! Magának énelőttem egy primadonna volt a szeretője, tudom…

APA

De, drágám! Miket cibál elő?! Inkább öltözzön, kérem, mert elkésünk az előadásról! Ma komoly tragédiát adnak… Kiúszik.

IZABELLA

Ott ültünk a proszcéniumpáholyban, beszívhattam a festett díszletek szagát, bámulhattam a suhanó kelméket, a gazdag bársonyokat! Népszínművek, operettek, véres drámák! A rút, púpos Richárd király, az ugrabugra Puck! Recitál. „Mi az? Remegtek? Hát mindenki fél? Jaj, nem szidlak, hisz elvégre halandók szeme nem bírja az ördögöt. Kotródj!”…

SZÍNPADMESTER

Zavartan köhint. Macbeth?

IZABELLA

Ó, nem! Lady Anna!

SZÍNPADMESTER

Persze, bocsánat!

IZABELLA

Semmi baj, én is felejtek. Néha Schillert összekeverem Lope de Vegával! Szóval! A lovagnak birtoka volt, bérháza Pesten, automobilja…

SZÍNPADMESTER

Kinek?

IZABELLA

Kissé türelmetlenül az értetlenség miatt. Akihez feleségül akartak adni! De engem nem tudott megszédíteni a vagyon! Pedig a lovag aranyos, csinos fiú volt. De engem csak a színház érdekelt…

LOVAG

Bella, drága, figyeljen rám…

IZABELLA

Dúdolja az operettet.

LOVAG

Én eljövök magához, és imádom, és szeretem, de mintha egy kőszoborhoz beszélnék… Egyáltalán tudja, hogy itt vagyok?

IZABELLA

Kuncogva. Azt mondtam neki, megcsókolhat. Ha látta volna azt az elképedést! Mert addig még a kezemet is alig foghatta meg. Hogy engem megcsókolhat!

És mindezt az anyám előtt!

ANYA

De, kislányom! Hát illik ez?!

IZABELLA

Kuncogva. Nem sejtették, hogy én csak játszom. Egy szerelmes jelenetet képzeltem el, és azt próbáltam. Mert én már csak a színháznak éltem… Aztán egy napon…

LOVAG

Feldúlva. Ezredes uram! Kornél bátyám! Ez igaz? Belluska megszökött a zárdából? És most hol van?

APA

Komoran. Bezártuk a szobájába.

LOVAG

Bemehetnék hozzá?

APA

Nem ajánlom. Toporzékol.

ANYA

Beront. Kornél! Kornél, kérem, tegyen Valamit! Ó, ön is itt van! Segítsenek, az istenért, őrjöng! Elsírja magát. És fenyegetődzik, hogy megöli magát!

APA

Ugyan, kérem!

LOVAG

Jaj, istenem! Szegény kislány!

ANYA

Jöjjenek, kérem, jöjjenek!

ANYA

Felsikolt. Vér! Vér! Uramisten, vér folyik az ajtó alól!

APA

Kislányom!

LOVAG

Belluska, itt vagyunk, Bellus, drágám…

IZABELLA

Nagy jelenet volt. Egy üveg paradicsomot öntöttem a ruhámra, egy másikat meg kifolyattam a küszöb alatt. Amikor rám nyitottak, pirosra maszatolt késsel hadonásztam, az anyám elájult… Ó, nagy jelenetet rendeztem, óriásit, ha látta volna! Apám dühöngött; a fél svadront a fogdába záratta haragjában.

SZÍNPADMESTER

És a lovag?

IZABELLA

Ő, szegény, teljesen összeomlott…

LOVAG

Levonom a konzekvenciákat, Bella kisasszony! Ön nem szeret, ön a csepűrágókért rajong, tudomásul veszem. Az én életemnek vége, nem marad más hátra…

SZÍNPADMESTER

Csak nem lőtte főbe magát?!

IZABELLA

Szerencsére közben lelőtték…

SZÍNPADMESTER

Őt? Lelőtték?

IZABELLA

Jaj, dehogy! Nem őt! A trónörököst!

SZÍNPADMESTER

Kicsodát?!

IZABELLA

Ferenc Ferdinándot! Szarajevóban! Ez aztán elvonta rólam a figyelmet, a lovagot behívták a hadtestéhez, apámat is lekötötte a hadi készülődés, én meg egyszer csak a színházban találtam magam. Volt egy pártfogóm, egy hullámos hajú, szőke hőstenor. Énekeltem, táncoltam, sikerem lett…

RIKKANCS

Új csillag a teátrumban! Diáklány a zárdából! Tomboló siker! Itt az Újság! Az Újság! Hős csapataink előrenyomultak az egész arcvonalon. Sebesültszállító vonatok érkeztek Szerbiából… Az Újság, az Újság!… Kiúszik.

VEZÉNYSZAVAK

– Második zászlóalj, sorakozó! Hegyivadászok! A vágányok mentén sorakozó! Soproni hetvenhatos gyalogezred! – Tizenkettes komáromi közösök! Erre; erre, fiúk! A százhuszonhatos K. und k. bevagonírozáshoz!…

SZÓNOK

Beúszik. …és amíg ti, hős katonáink, véretek hullajtásával oltalmazzátok az otthon békéjét, mi, akik itthon őrizzük a családi tűzhelyeteket, visszavárunk benneteket feleségetekhez, gyermekeitekhez, szüleitekhez… Isten óvjon benneteket…

DIREKTOR

Beúszik. …a mi dolgunk a színházban a mulattatás. Ezekben a vérgőzös időkben feledtetni kell a szenvedést, a nyomort, a gyászt! A publikumot gyógyítani kell! Gyógyítani a színház varázsával! Ma este a sebesülteknek játszunk. Mindent bele, barátaim! Fényes előadást akarok, mintha béke lenne!… Kiúszik.

IZABELLA

Sebesültek az olasz hadszíntériről, a keleti frontról… Megpróbáltunk nevettetni. Mókázni! De kinn az öltözőben meg a színfalak mögött sírtunk. Vitték a társainkat is. A szőke, hullámos hajú hőstenort. Ott búcsúztunk, átölelve egymást, két jelenet közben a kulisszák mögött.

HŐSTENOR

Belluska, visszajövök, ne sírjál. Ne sírjál, édes! Vigyázni fogok magamra, megígérem! És ha megjövök, megtartjuk az esküvőt! Mulatni fog az egész társulat! Pezsgőt iszunk! A cipellődből iszom majd a pezsgőt! Ne sírj, Belluska, vége lesz a háborúnak, meglátod, és boldogok leszünk…

IZABELLA

Soha többé nem láttam. Eltűnt, elesett, senki sem tudta megmondani…

HANGOK

– Éljen a forradalom! – Soha többé katonát!

– Éljen Károlyi Mihály! Éljen! Éljen az őszirózsás forradalom!…

– Visszatértek a katonák! Vége a háborúnak! Vége a háborúnak!

IZABELLAKÉNT FIATAL NŐ

Szaval.

„Szívemet a puskatus zúzta,

Szememet ezer rémség nyúzta,

Néma dzsinn ült büszke torkomon

S agyamat a Téboly ütötte.

FÉRFI SZÍNÉSZ

Folytatja.

És most mégis; indulj föl, erőm,

Indulj fel megintlen a Földről!

Hajnal van-e, vagy pokol éjfél?

Mindegy, indulj csak vakmerőn,

Mint réges-régen cselekedted.”

IZABELLA

Adyt szavaltunk állomásokon, énekeltünk a hazatérőknek. Őszirózsa fehérlett a puskacsövekben…

Aztán a vörösöknek is játszottunk. Meg a proletároknak. Tele volt a nézőtér meggyötört, kopott ruhás, lesoványodott emberekkel. Munkások ültek a páholyokban meg a zsöllyékben. Napszámosok. Zsellérek. Teherautóval hozták be őket a bőrkabátosok. A komisszároknak akkora pisztolyuk volt, hogy a térdüket verte. Ott ültek azok is. Úgy tapsoltak, hogy egyik kezükben a csillagos sapkájukat szorongatták. Aztán felálltak és énekeltek…

DIREKTOR

Gyermekeim, gyermekeim, én szerelmetes társulatom, könyörgök nektek, ha ezek ott a nézőtéren felállnak és rákezdik, ti is kapcsolódjatok be az éneklésbe, mert különben bajunk lehet a hallgatásotokból! Tessék megtanulni! Karnagy úr! Pardon, karnagy elvtárs! Szíveskedjék begyakorolni velük… az egész társulattal…

KARNAGY

Igenis! Figyelem! Előbb csak piánóban. „Fel, fel, ti rabjai a földnek…” Tessék énekelni! Piánóban…

KARNAGY

Egyszerre! És lelkesebben. Piánóban, de lelkesen! „Ez a harc lesz a végső…”

ANYA

Belluskám! Hát hová jutottál! Minket üldöznek, az egész család halálfélelemben él, és te ezeknek játszol? Szent Szűzanyám! Ezeknek! Hová jutottál, kislányom, hová?! Hová?!

APA

Agyonlőtték az esperes plébánost! Mater Virgíniát szerencsére elbújtatták! Ez a Stromfeld, ez átállt hozzájuk. Én nem! Ha felakasztanak sem!…

ANYA

Féltem Izabellánkat!

APA

Izabella? Ki az az Izabella? Ilyen nevű kisasszonyt nem ismerek!

IZABELLA

A nyár végére persze tanácsos volt elfelejteni az Internacionálét…

DIREKTOR

Beúszik. …A kormányzó úr őfőméltósága beiktatása ünnepén díszelőadást tartunk. Remélem, mindenkinek van megfelelő öltözéke? Nők pártában, piros csizmácskában, a férfiak zsinóros mentében… Kiúszik.

IZABELLA

Micsoda díszünnepség volt! Itt voltak az előkelőségek, a fővárosi küldöttek! Ha látta volna a pruszlikomat! Az én hős lovagom is ott volt, kitüntetésekkel a mellén, ötven szál rózsát küldött az öltözőmbe, de én csak annyit mondtam neki: pá, pá, kapitány!

SZÍNPADMESTER

És a… lovag úr? Mit mondott erre?

IZABELLA

Hogy szebb vagyok, mint valaha, és menjek vele, magas beosztást kap a kormánynál, ne bolondozzak tovább, ő még mindig rajongva szeret. Az apám tekintélye feledtetheti zavaros múltamat.

SZÍNPADMESTER

Persze, nem ment vele.

IZABELLA

Soha! Soha nem tudtam volna otthagyni senkiért sem a színpadot! Az ötven szál rózsából egyet lepréseltem, és azt mondtam, pá, pá, kapitány! Kuncog. Pedig szép volt, és csinos. Fess. Fessebb, mint a háború előtt. A fronton megedződött… De én már csak a közönségnek éltem… Szünet. Tudja… a közönség… csodálatos! Micsoda gyász volt itt Trianon után! Maga akkor még nem élt. Kilencszázhúszban; ősszel, amikor elkezdtük az évadot… ha látta volna! Ha huszáruniformisban léptünk fel, és meglobogtattuk a nemzetiszínű lobogót, tomboló taps szakította félbe az előadást. A Bánk bán alatt sírtak… Hallani lehetett a nézőtérről a szipogást. Melindát alakítottam. A merániak! A gaz merániak! Hányszor, de hányszor éreztem később is, sokszor, hogy velünk van a közönség. Velünk él! Velünk érez. Mi beszélünk helyette. A nehéz években mindig… Tud adni egy kis fényt?

SZÍNPADMESTER

Hogy mit?

IZABELLA

Bekapcsoltatna egy reflektort?

SZÍNPADMESTER

Nem, azt már nem lehet, sajnos…

IZABELLA

Kár… Szünet. A rivalda alulról világított. Én meg ott álltam… Recitál. „Még mindig ott ülnél körülzárva Orléans alatt, ha én támadásra nem viszlek benneteket. Mindig támadnotok kell, s ha szívósan folytatjátok a támadást, az ellenség fogja előbb megunni!” – Johanna. Bajor Gizi után ebben az épületben én játszottam el…

SZÍNPADMESTER

Csendesen. Igen, a Szent Johanna. Három éve is játszottuk…

IZABELLA

Az első férjem orvos volt. Látott a Rómeó és Júliában. Ismertem, néhányszor találkoztunk a városban. Valamilyen társaságban. Fiatal volt, szép, barna ember. Finom modorú. Sebész. A kézét csodáltam, gyönyörű keze volt, egészén beleszerettem a kezébe. Ha megérintene… ha átölelne… Aztán neki mondtam a színes fények csóvájában a színpadról, s nem a partneremnek: Recitál. „Miért tartogatnám azt, mi bőviben van? Szerelmem oly mély és beláthatatlan, akár a tenger: adhatok belőle, nekem csak annál több lesz, egyre több…” Szünet. Sötét gödör. Igen. Ez a fekete, sötét gödör… Szünet. Az esküvői tortánkon hófehér, cukros betűkkel ez állt: – Legyetek boldogok mindörökre!

1. SZÍNÉSZNŐ

Oszkár, maga elrabolja tőlünk a mi Bellácskánkat? Mi lesz a társulattal nélküle?

OSZKÁR

Téved, kedves művésznő! Én éppen a színésznőt csodálom benne! A tehetségét! A hivatását! Bella a feleségem, de játszani fog. Játszani és játszani, amíg csak kedve tartja! – De most megbocsát! – Direktor úr! Remélem, befogadnak maguk közé, mint a leghűbb barátjukat?…

DIREKTOR

Természetesen, doktor úr! Megtisztel minket, doktor úr.

1. SZÍNÉSZNŐ

Remek ember a férjed, Belluska!

2. SZÍNÉSZNŐ

Igaz, hogy zsidó?

IZABELLA

Tiszteltek minket. A polgármester előre köszönt. Társaságokba jártunk. Még az anyámék is fogadtak.

ANYA

Kellemes ember az urad, Izabella! És hallom, milyen sikeres orvos! Az egész város beszéli! Na, ezek persze a legjobb orvosok! Pláne, ha sebészek! De azért… Nem találhattál volna egy ugyanilyet keresztényben? Hallottad, milyen törvényeket hoznak! Apád szerint ugyan Horthy nem fogja teljesíteni ezeket az unheimlich rendelkezéseket, de ki tudja? Ha ráijesztenek? És az az ordítozó csőcselék, amelyik inzultálja őket? Oszkárt is érheti efféle kellemetlenség! Tudod, hogy a Hirsch-féle fűszerüzlet kirakatát bezúzták valamelyik este?… Aggódom érted, kislányom, mindig olyan meggondolatlan vagy!… Kiúszik.

OSZKÁR

Drágám, kaphatnék még egy csésze teát. Nehéz napom volt… összeszólalkoztam Hevesváryval. Alorvos; de nagyon fenn hordja az orrát… Köszönöm. Finom ez a tea. Mintha a háború előtt lennénk! Hogy te milyen varázsló vagy!… Hevesváry… de talán ez nem is fontos! Nem!… Mégis el kell mondanom. Egy appendicitis fölött vitáztunk, nem is értem, miért kötött belém… Megsértett… Igen, megsértett… Szünet. Bellus, drágám. Már akartam mondani neked… Gyere, ülj ide mellém. Nos… nem lenne jobb, ha elválnánk? Csitt, ne szólj! Csak formális válásra gondolok, persze. De talán téged sem érhetne így inzultus… Együtt élnénk továbbra is, de a világ előtt… Érted, ugyebár? A helyzet egyre csak éleződik. Az a gyanúm, hogy egy napon kitessékelnek a műtőből, a kórházból… Ne, kérlek; ne sírj, a válásra csupán a karriered végett volna szükség… Bellus! Drágám! Ne! Nem szabad sírni!…

IZABELLA

Nem egyeztem bele a válásba. Hallani sem akartam róla!

Amikor először hívták be munkaszolgálatra; még kapott felmentést néhány hónap múltán. Még másodszorra is megmenekült. Sikerült elintéznem, hogy leszereljék… Emlékszem, aznap, amikor kikísértem az állomásra, este előadásom volt. Kisírt szemmel léptem színpadra. Arcomon jó vastagon az alapozó, mert halálosan sápadt voltam. Örökösen csak Oszkárt láttam magam előtt, a férjemet, amint azokban az otromba turistabakancsokban, a rövid mikádójában, a régi hátizsákjával, sárga karszalaggal megy a vagonhoz a többiekkel… Kívánságműsort adtunk a magyar meg a német sebesülteknek. Falusi menyecskének öltözve énekeltem… Gyenge hangon idézi a dalt. „Jóska, lelkem, én édes vitézem, hű szívemmel írom levelem, tudod, ugye, hogy szeretlek téged, míg a földön csak virág terem…” Aztán meg operett következett; gyönyörű kosztümben… Meg a Karády-dal… Énekli. „Valahol Oroszországban… Valahol Oroszországban…” Kis csend. Előadás után gratuláltak, bejöttek az öltözőmbe…

NÉMET TISZT

Darf man eintreten? – Aááá! Gnädige Frau! Ich gratuliere! Schőn! Sehr schőn! Der Vortrag ist sehr gut! Nágyon szep! Es nágyon jó! Gut! Mágá is nágyon szep muvésznő! Mit csinálni má este?…

Ich bin vágyok boldog! Mágá lenni szep, muvésznő! Sehr schőn! Sehr schőn… Kiúszik.

IZABELLA

Negyvennégyben már nem tudtam megmenteni. Talán ha időben külföldre távozunk… Amerikába! Szünet. Néhány tábori lap… Néhány híradás. Aztán már csak a háború után tudtam meg, hogy nem bírta az erőltetett menetet, és valahol az osztrák határ közelében, negyvenöt tavaszán egy maga ásta sírgödörbe…

SZÍNPADMESTER

Szomorú. De mennünk kéne, asszonyom! Késő van, még nem is vacsoráztam, és ma ez az előadás… A prágai szerelmesek elég sok gonddal jár, jó lenne pihenni kicsit… Várnak odalenn a büfében a többiek…

IZABELLA

Igen, mindjárt, mindjárt! Lássuk csak, lássuk csak! A front! Aztán ahogy átment rajtunk a front!

ANYA

Beúszik. Izabella, nézd, Izabella, hogy tönkrementem ezekben a szörnyű hónapokban! És apádról sem tudunk semmit! Mi lesz velünk? Ha kaptok valami eleséget a színháznál, gondolj ránk! Apádat elvitték, talán Szibériába hurcolták ezek a gazemberek… Magamra maradtam, Izabella! Imádkozz apádért, ha még tudsz imádkozni, lányom! És ha krumplit vagy szalonnát… vagy lisztet! És cukrot! Ti biztosan kaptok a városparancsnokságtól!… Kiúszik.

IZABELLA

Igen, igen! A Csárdáskirálynő! Amikor bejöttek az oroszok, valaki azt mondta, Pesten is a Csárdáskirálynőt kérték, hát mi is elővettük. Maga a városparancsnok is megjelent az előadáson…

Ugyanott ült, ahol nemrég az a német tiszt, aki bejött gratulálni az öltözőmbe. De az oroszok bankettet is adtak! Hering volt hagymával, vodka, pezsgő…

VÁROSPARANCSNOK

Kraszivji muzik! Kraszivji! Csardaskirolyno! Kharasó! Kharasó, kharasó! Énekli. La-la-la-la-la, lalalala… La-la-la-la-la lalalala… Kraszivji! Hojmasi Pityr, Hojmasi Pal… Merci! Merci bien ez szíp éste! Nogyon szip! Kraszivji!…

Vojna kaput! Gitler kaput! S’il vous plait. Egy kicsi vodká? Champagne? Malinki champagne? Nu, davaj, davaj! Je vous félicite! Je vous félicite!…

IZABELLA

A városparancsnok megtáncoltatott. Aztán köpenyét a vállára vetve búcsúzott, mint Versenyín a Három nővérben.

VÁROSPARANCSNOK

Vojna kaput, padi doma!

SZÍNPADMESTER

Elég sokára került sor erre a paslizásra. De ha megkérhetném, szeretnék felhajtani már egy üveg jéghideg sört a büfében…

IZABELLA

Sietve. Ne, ne még! Várjon! A Három nővér! Recitál. „A tengerparton áll a tölgyfa… aranylánc csüng az oldalán… A tölgyfa! Megtébolyodom! Jaj, az én boldogtalan életem…”

De aztán a Sirály! Ismeri? Ugye, ismeri?

SZÍNPADMESTER

Nemrég mutattuk be avantgárd rendezésben! Ha látta volna! Én nem bírtam végignézni…

IZABELLA

Arkagyinát osztották rám. Szép szerep. Akkor már túl voltunk a rossz, sematikus darabokon. Már előadtuk az Ifjú gárdát, az Orosz kérdést, és isten tudja, miket. De aztán Csehov! Új kolléga jött a társulathoz, Tóth Laci. Ő lett Trigorin. Magas, erős, férfias… A fekete haja csupa göndörség. A próbákon sokat civakodtunk, ez aztán feltűnt mindenkinek. Nekünk is.

TÓTH

Bella! Maga valóban féltékeny lenne arra a kis békára, aki Nyinát játssza? Maga egyszerűen utálatos hozzám, pedig a szerepe szerint ez képtelenség! Jó, jó, Arkagyina féltékeny, de ugyanakkor imádja Trigorint. Szerelmes belé. De maga csak a féltékenységet mutatja, csipkelődik, rám se néz, magához sem érhetek… Maga nem Arkagyinaként féltékenykedik, hanem Bellaként. Maga privátim féltékeny, kedvesem! És ez engem zavar. Így nem tudok játszani! Semmi oka féltékenykedni, úgy értem, magánféltékenységgel, mert én magát, Bella, én… Naaa! Ne fogja be a számat! Hallja! Vigye a tenyerét, megfulladok, naaaa!…

IZABELLA

A premieren aztán beletúrtam a hajába. Abba a szép, göndör hajába. Recitál. „Én nem szégyellem, hogy szeretlek! Kincsem, te hebehurgya kölyök… Az enyém vagy! Enyém a homlokod, a szemed, és az a gyönyörűséges, selymes hajad is az enyém…” Kis csend. Összeházasodtunk. Már nem voltam fiatal, talán kicsit koros is a szerephez, de én mindig letagadhattam tíz esztendőt az éveimből. De gyerekünk már nem lehetett… Szünet. Nem baj! Ott volt nekem a színház! Jó házasságnak mutatkozott, szerettük egymást, védtük egymást… Ötvenhatban aztán azt hittük, eljött a szabadság. Az én Trigorinom Petőfit szavalt…

TÓTH

Szaval.

…„Fényesebb a láncnál a kard,

Jobban ékesíti a kart,

És mi mégis láncot hordtunk!

Ide veled, régi kardunk!

A magyarok istenére

Esküszünk…

Esküszünk, hogy rabok tovább

Nem leszünk!”…

ANYA

Hogy ezt szegény apád már nem érhette meg. Tudja, kedves László, a férjem nagyon várta, hogy egyszer vége legyen ennek az átkozott rendszernek. Szenvedtünk. Kitelepítettek, tanyán éltünk, képzelheti, egy ilyen család! Izabellát persze megmentették azok a szörnyűséges szerepek… Egyikben sem néztem meg, pedig valamikor nagy színházrajongók voltunk! De ez a sok propaganda! Hallom, kivonulnak a szovjet csapatok? Imádkozom, minden este magukért imádkozom, kedves László. Mi Izabellát vallásos nevelésben részesítettük, apácákhoz járt, amíg… Sóhaj. Eh, máig sem tudom megérteni Izabellát! De az a fontos, hogy maguk jól vannak. Én már rosszul is látok, rosszul is hallok, de azért szeretném megérni, hogy újra szabad legyen az ország… Izabella, hogy te is mennyire őszülsz? Miért nem fested be a hajad? Egy színésznő! Persze, a mai világban…

IZABELLA

Talán ki kellett volna mennünk ötvenhétben. Amikor a többiek is mentek. De az én Trigorinom hallani sem akart róla. Szünet. Egy délelőtti próba után vitték el. De hová is mehettünk volna? Nem kapkodtak az olyanokért, mint mi is voltunk akkor már. Egy színésznő, túl az ötvenen?… Nevetséges. Elítélték. Betegen jött ki a börtönből még néhány évig játszott, aztán egy napon ott találtam az előszobában, az orvos azt mondta, szétrobbant a szíve. Utoljára Mary Tyront alakítottam, az öreg, kikopott vándorszínész, Tyron morfiumon élő feleségét, tudja, az O’Neill-darabban. Abban léptem fel búcsúzóul. Amikor azokat a végső mondatokat akartam kimondani, mindig elakadt a hangom. Könnyek égették a torkomat. Mindig olyan csend volt előtte. Mert megálltam egy pillanatra, hogy erőt vegyek magamon, és ne törjön ki belőlem a zokogás… Recitál. …„Aztán férjhez mentem James Tyronhoz: És egy ideig olyan boldog voltam…” Csend. Szeretik ma a színészeket?

SZÍNPADMESTER

Hát… Kit hogyan!

IZABELLA

Azelőtt a férfiak szerelmesek voltak a primadonnába. A nők meg imádták a bonvivánt, a drámai hőst…

SZÍNPADMESTER

Hát ma már nincs az a nagy rajongás, az biztos.

IZABELLA

Micsoda bolond élet! Ha belegondolok; honnan indultam el! Apámék dédelgettek, francia kisasszonyom volt, zongorázni tanultam, kézimunkáznom kellett. Azt hitték, gazdag leszek, békességben élek, gyerekeim lesznek, unokáim… A szalonban ott függenek majd felmenőim portréi díszes aranykeretekben! Mulatságos! Hát nem? Se házam, se vagyonom. Kaptam a várostól egy kis garzont, nyugdíjam van, beosztom. Drága a fűtés, drága a gáz, a villany. Drága az élet. De nem panaszkodom. Eszemben sincs! Nem jártam rosszul, hogy a színházat választottam; mert így legalább száz életem volt! Száz bizony! Lehettem királynő és cseléd, anya, szerető, dáma és kurtizán, munkásasszony, parasztlány, mágnás és koldus… Játszhattam! Sokat játszhattam! És ha a szerepeimhez még hozzáadhatom azt is, hogy sikeres ravaszkodásommal, remek színlelésemmel megtévesztettem mindazokat, akik meg akartak törni, bele akartak vinni a politikába, a hazugságba, hát mondhatom, hogy volt mit játszanom! Felnevet. A napokban… Igen, képzelje, a napokban felkeresett egy ősz hajú úr. Nagyon öreg már, de délceg, meg kell hagyni, fess még vénségére is. Egy matuzsálem! De fess matuzsálem. Becsöngetett… és én nem ismertem meg! Uramisten, ő volt az! A lovag!

LOVAG

Bellus, drága!

IZABELLA

Bocsánat, kérem, de én önt…

LOVAG

Bella! Lehetetlenség, hogy ne emlékezzék rám! Mindent tudok magáról. Hallottam, milyen remek színésznő lett… Hallottam a házasságairól, az életéről… És most itt vagyok!

IZABELLA

Nahát! Ön volna az?! Más hangon. Aztán teáztunk. Nagyon mulatságos volt, mert egyszeriben úgy éreztem magam, mintha el sem szálltak volna az évek…

LOVAG

Belluska, Belluska! Maga ma is milyen szép! Milyen bájos! Emlékszik? Főbe akartam lőni magam elkeseredésemben, hogy eltaszított, és inkább a színházat választotta. De maga még ma is az a drága kislány, aki volt. Még mindig úgy él a szívemben…

IZABELLA

Remegett a kezében a porceláncsésze. Én csak azt figyeltem, hogy el ne ejtse! Nem őt sajnáltam volna, hanem a csészét! Egy premieremen kaptam a partneremtől, amikor egy japán gésát játszottam. Vendégem elmondta, hogy már régen megözvegyült, gyermekei felnőttek, unokái vannak, sőt dédunokái…

LOVAG

Hat dédunokám van, Belluska! És azok közül is egy már iskolás.

IZABELLA

Én egyedül élek.

LOVAG

Én talán nem vagyok magányos, azt hiszi? Jól menő cégem van Bécsben, leányvállalatokkal, és most éppen azon fáradozom, hogy Budapesten is nyissak egy kirendeltséget. Terjeszkedem, Belluska, most már errefelé is terjeszkedhetem. Van pénzem, vagyonom, de párom az nincs. Mindketten magányosak vagyunk, hát eljöttem, hogy megkérjem…

IZABELLA

Felnevet. Hogy megkérjen? Egy ilyen öregasszonyt? Egy ilyen vénséges vénséget? Hiszen lassan százesztendős leszek!

LOVAG

Akárcsak én. De ha akkoriban nem tehettem meg, most megteszem: feleségül kérem. Már nincs színház, már nincs semmi. Élnénk szépen, kettecskén, gondtalanul…

IZABELLA

Nevet. Bocsásson meg! Bocsásson meg, de nevetnem kell…

LOVAG

Maga semmit sem változott, éppen olyan komolytalan, mint volt hajdanán! De én mégis megismétlem, legyen a hitvesem. Felejtsük el ezt a közbenső időt, ezeket a szörnyű évtizedeket. És ha csak kis időre is… de legyünk boldogok…

IZABELLA

Elkomolyodva. Boldogok? Hm… Drága barátom. Boldogok!

LOVAG

Adja a kezét!

IZABELLA

Nem, nem. Ami elmúlt, elmúlt. Az életünket lejátszottuk, mégpedig így, ahogy sikerült. Nem változtathatunk rajta.

LOVAG

Magának nem ezt a pályát kellett volna befutnia. Magát másra teremtette az isten. Szebb és boldogabb életre!

IZABELLA

Ó, mindannyiunkat szebb és boldogabb életre teremtett! De hát itt élünk a világnak ezen a fertályán! És itt ilyen az élet! Talán azért kellett megérnem ilyen magas kort, hogy lássam, mire jutott ez az évszázad… Mire jutott azóta, hogy Mater Virgínia zárdájából megszöktem. Nem tehetünk úgy, mintha ott lennénk a szarajevói gyilkosság előtti nyáron. A jelenetet nem vehetjük újra, nincs próba, nincs új előadás. Élvezze a vagyonát, kedves barátom, az enyém itt van a bőröm alatt, itt van az emlékezetemben… Csend.

Ezt mondtam szegény lovagnak. Akinek csaknem száz esztendeig kellett élnie ahhoz, hogy ausztriai cégének Magyarországon is lehessenek fiókjai…

SZÍNPADMESTER

Értem, asszonyom… De ha nem haragszik, későre jár!

IZABELLA

Meg se hallja. Sötét gödör. Igen, ahogy Szvetlovidov mondja a Hattyú-dalban. Recitál. „Feneketlen, fekete gödör… Brrr! De hideg van! Olyan huzat fúj a teremből mintha kandalló kéményéből fújna. Pontosan arra való hely, hogy szellemeket idézzenek benne: Szellemeket…” Kiúszva. Szellemeket… Szellemeket…

SZÍNPADMESTER

Asszonyom! Csend. Asszonyom! Művésznő! Hol van? Hová lett? Kérem, jöjjön elő, eltéved ebben a labirintusban… Elkísérem a kijáratig… Hölgyem! Hová lett?!

VILÁGOSÍTÓ

Mikrofonhang. Alojzikám! Olthatok? Végeztél?

SZÍNPADMESTER

Várj, mindjárt, csak az a hölgy, aki itt volt az előbb…

VILÁGOSÍTÓ

Mikrofonhang. Hölgy? Miféle hölgy?! Azt kérdem, olthatok végre? Gyere, fizess egy pofa sört a büfében! Kikapcsolom a fényeket!… Hé! Alojzi! Hozzád beszélek! Mit csinálsz, kit keresgélsz ott az üres színpadon?

SZÍNPADMESTER

Egy perce még beszélt hozzám. Itt volt!

VILÁGOSÍTÓ

Kicsoda?!… Na, elég lesz mára, botorkálj ki a büfébe, rendeld meg a söröket, mert generálsötét…

SZÍNPADMESTER

Hová lett hirtelen? Kiáltva. Asszonyom! Művésznő! Feleljen, hol van?! Eltéved a sötétben!

Mi volt ez?!

VILÁGOSÍTÓ

Mikrofonhang. Szóval reggel állítópróba, este meg ez A prágai szerelmesek. Finom kis darab, mondhatom! Meddig megy még? Örökösen ez a rohadt politika!… Na, siess, Lojzikám, oltok!

SZÍNPADMESTER

Erőtlenül. Művésznő!… Hová lett?…

IZABELLA

Visszhangos, suttogó hangja „Sötét gödör. Sötét, sötét, fekete gödör. Elnyel ez a sötét, fekete gödör…”

KELEMENNÉ

Nyitom már, nyitom!… Ki az? – Ja, te vagy? Mért csöngetsz, nem vittél magaddal kulcsot?

IFJ. KELEMEN

Távolról. Haver?

KELEMENNÉ

Apád jött!

IFJ. KELEMEN

Kicsoda?!

KELEMENNÉ

Átüvöltve a ricsajt. Apád! Az édesapád!

IFJ. KELEMEN

Ja, azt hittem, egy haver!

KELEMENNÉ

Mi van, hol a lakáskulcsod?

KELEMEN

Benn hagytam a cégnél. Idegességemben.

KELEMENNÉ

Ideges vagy? Csak nem? Miért? Mi volt?

KELEMEN

Mi volt, mi volt? Egy nagy semmi volt! Egy nagy büdös semmi!

KELEMENNÉ

Na, gyere, mesélj…

KELEMEN

Kitör. Mi ez a ricsaj?!.

KELEMENNÉ

Bandikánál van néhány haver. Hallgatják a tévét…

KELEMEN

Nem lehetne csöndesebben? Szétmegy a fejem!

KELEMENNÉ

Istenem, ez a sok gond mindig, ez a sok gond! Gyere, menjünk be a szobádba, ott csend van. Menjünk és hadd halljam, mi volt? Megvolt?

KELEMEN

Meg.

Kelemen sóhajt. Felidegesítettek!

KELEMENNÉ

Ne! Ne gyújts rá! Annyit szívsz! Baj lesz!

KELEMEN

Baj! Nem ebből lesz baj!

KELEMENNÉ

Hoztak ítéletet?

KELEMEN

Hoztak. Szünet. Megnyertem a pert.

KELEMENNÉ

Felderül. És ezt csak így mondod?! Megnyerted?! Nagyszerű! Ugratsz ezzel a rosszkedvűséggel! Nahát! Remek! Igyunk rá valamit! Mit töltsek? Henessy?

KELEMEN

Jöhet.

KELEMENNÉ

Üveggel, pohárral neszez, tölt. Tudtam! Tudtam, hogy megnyered! Na, és megítélték az egészet?

KELEMEN

Az csak természetes. Három millióval tartozik nekem Sóvári. Ő persze előhozakodott mindenféle hazugsággal, hogy barterben egyeztünk meg, nem pénzben, de nem tudta bizonyítani. Mert nem is igaz. Nekem nem épületfa kell, hanem bankátutalás. Vagy készpénz!

KELEMENNÉ

És elismerték?

KELEMEN

Most mondom! Az utolsó fillérig elismerték!

KELEMENNÉ

Akkor mit lógatod az orrod? Koccintsunk!

KELEMEN

Egészségedre!

KELEMENNÉ

Na, ne így! Hát nem is örülsz? Talán nem jogerős?

KELEMEN

Jogerős. Csak éppen nem én vagyok az egyedüli, aki követel Sóváritól. Sorakozunk páran. Szép számmal. Van akinek tizenötmillióval tartozik.

KELEMENNÉ

Tizenötmillióval?! Kinek jár ennyi?

KELEMEN

Egy másik szállítójának. De nem jár. Csak járna!

KELEMENNÉ

Járna?

KELEMEN

Ha tudna fizetni Sóvári. De nem tud. A fél világnak tartozik: Nem fizetett rendesen a szállítmányokért, nem utalta ki az ügynökök járandóságait, nem számolt el a reklámirodának, adósa maradt mindenkinek, akivel csak dolga akadt. Ott állt sorban az egész szakma! Jogerős végzéssel a kezében!

KELEMENNÉ

Azt akarod mondani, hogy…

KELEMEN

Azt! Megítélték a három milliót, de nem lehet behajtani. Sóvári felszámolta a Kft-jét, maradt a letéti egymillió alaptőke, tessék, oszd szét…

KELEMENNÉ

Ez borzasztó!

KELEMEN

Még annál is borzasztóbb! Sóvári tönkrement, és mivel fizetésképtelen, lassan mi is tönkremegyünk.

KELEMENNÉ

Csak nem?!

KELEMEN

Itt a következő hónap a nyakamon, nem tudom kifizetni a műhelyek bérét, az emberek nem kapnak fizetést, képtelen vagyok nyersanyagot vásárolni, adós maradok a megrendelések szállításával… Soroljam? Krach! Ezt nevezik krachnak!

KELEMENNÉ

Krach! Borzalom!

IFJ. KELEMEN

Beront, vele a zene is felerősödik kis időre. Apa! Elvihetem a kocsit?

KELEMENNÉ

Hagyd most apádat!

IFJ. KELEMEN

Dolgom van, ne vacakoljatok, el kell ugranom a kocsival…

KELEMENNÉ

El kell ugranod, el kell ugranod! De könnyen mondod! És mi lenne, ha gyalog mennél?…

IFJ. KELEMEN

Nem hisz a fülének. Tessééék??

KELEMENNÉ

Vagy villamossal! Busszal! És nem egy Volkswagen Passat-tal! Mi? Úgy már nem is jó neked?!

IFJ. KELEMEN

M. f. Hogy mondod, anya?

KELEMEN

Igen, igen! Kitört. Ebben a koromban biciklin jártam! És milyen biciklin?! Nem tízsebességes mountainbike-on, hanem egy vacak műhelygépen! Amit a műszerész eszkábált össze! Mégis jó volt! Hogy örültem! Atyaisten! Milyen boldog voltam vele! Egy műhelygép! Az is nagy szó volt! Nem egy VW Passat! Jó, hogy nem egy Rolls Royce-ot akartok! Követeltek! Parancsoltok a feneketek alá! Még szép! Még szerencse!… Még hálát adhatok az istennek!…

IFJ. KELEMEN

Döbbenten. Mi baj van? Mi ütött belétek?! Még sohasem…

KELEMENNÉ

Pityeregve. Igen, mert még sohasem volt itt a krach!

IFJ. KELEMEN

Kicsoda van itt?

KELEMENNÉ

Nem kicsoda, hanem micsoda! A krach! Apád megnyerte a pert, de…

IFJ. KELEMEN

Megnyerte? Hurrrrááááá! Megnyerted, apa?!

KELEMEN

Meg. De vécépapírnak sem jó az a végzés…

KELEMENNÉ

Sóvári fizetésképtelen…

KELEMEN

Feloszlatta a Kft-jét…

KELEMENNÉ

Apád csődbe jutott…

KELEMEN

Na, még nem! De lehet, hogy a kocsit is el kell adni!

IFJ. KELEMEN

A kocsit?! Azt már nem! Arról volt szó, hogy BMW-re cseréljük! Nem azt ígérted?…

KELEMEN

Igen, de…

IFJ. KELEMEN

Én már el is mondtam a haveroknak, hogy rendeltél egyet a Neményitől! Na, nem, a kocsit azt nem engedem! És az én holmim közül semmit sem. Oké? Semmit! Sem a hangfalat; sem a Grundig tévét, sem a videófelvevőt, sem az IBM-et! Értve vagyok? Oké? Engem nem érdekel a nyomor… Nem érdekel Sóvári…

KELEMEN

Elképedve. Nem érdekel?!

KELEMENNÉ

Bandika, hát nem látod? Apád összeomlik…

IFJ. KELEMEN

Én nem akarok újra kispályás lenni!

KELEMEN

Hogyan akarod megúszni, ha én nem úszom meg? Mi?

IFJ. KELEMEN

Leteszem a felsőfokú angol nyelvvizsgát, és már itt sem vagyok! Irány Dél-Afrika vagy Kanada…

KELEMENNÉ

Felsikolt. Disszidálnál?!

IFJ. KELEMEN

Jaj, anya, hagyd ezeket az ósdi, elavult szavakat! Csak éppen elutaznék oda, ahol stabil a mani!

KELEMEN

Itt is az lesz! Stabil lesz! Kialakul, meglátod, csak ki kell tartani.

IFJ. KELEMEN

Igazán? Akkor most mért vagytok úgy oda?

KELEMEN

Átmeneti zűrök…

KELEMENNÉ

Önző, szívtelen kölyök! Itt hagynál minket?

KELEMEN

Ez a te céged is, kisfiam! Azért hoztam létre a Play Corporationt, hogy később majd te fejleszd tovább, aztán majd a fiad meg annak a fia, és annak a fia… Száz évekre terveztem, és akkor most ez a Sóvári, ez a nyavalyás alak kihúzza alólam a talajt. Dinasztiát akartam, fiam, dinasztiát!

KELEMENNÉ

Elandalodva. Fekete üvegtáblán arany betűkkel… de szép is! „Alapította Kelemen Kálmán és fia 1990-ben.” Ezt néznék kétezerkétszázban is… meg háromszázban…

KELEMEN

Ez volt a vágyam, nem a percnyi siker. A jövő! Üzletház, patinás cég, egy gyönyörű üzlethálózat… minden fővárosban a Play Corporation játék-centruma!… Labda és hajasbaba, roller, vizipisztoly, Ne nevess korán és más társasjátékok…

IFJ. KELEMEN

Sajnálom. Mennem kell. Várnak a haverok, elugrunk egy kicsit. Hol a slusszkulcs?

KELEMENNÉ

Ne hajts gyorsan! Vigyázz magadra!…

KELEMEN

Meg a VW-re! Hátha mégis piacra kell dobnunk!

IFJ. KELEMEN

Frankón sajnálom, hogy zűrben vagy, apa, de most tépek! Sziasztok!…

KELEMENNÉ

Szörnyűség!

KELEMEN

Ne szipogj!

KELEMENNÉ

Hogy miért is kellett belevágni ebbe a vállalkozásba!

KELEMEN

Ez nem kérdés!

KELEMENNÉ

Maradtunk volna nyugton!

KELEMEN

Maradtam volna falovacska-festő abban a rohadt játékgyártó kátéeszben? Ahol a górék megszedték magukat a prémiumokkal, mi pedig csak rohasztottuk a tüdőnket a festékszóró mellett? Maradtam volna kuli? Amikor vállalkozó is lehetek? Szabad ember? Terveim megvalósítója? Tehetségem kibontakoztatója? Maradtunk volna senkik?

KELEMENNÉ

Jó, jó, jó. Azért nem éltünk olyan nagyon rosszul!

KELEMEN

Az ember soha ne legyen megelégedett! Hová lenne akkor a világ? Ha Galilei belenyugszik abba, hogy a Föld egy nagy, lapos tányér, még ma sem tudnánk, hogy gömbölyű és forog!

KELEMENNÉ

Ő is pórul járt!

KELEMEN

De a neve fennmaradt! Te mondtad az előbb: Fekete üveglapon arany betűkkel: Kelemen Kálmán és Fia…

KELEMENNÉ

De amióta megvan az a vacak Kft…

KELEMEN

Vacak?! Te a jövő egyik nagyszabású cégét vacaknak nevezed?! Hiszen már majdnem ott van a nevünk a világpiacon! Ha ez a Sóvári nem szúrja el, egykettőre betörtünk volna az európai játékiparba! De nem fogom feladni! Nem és nem! Átvészeljük ezt a kis időt… Szünet. Csak tudnám, miből fizetek elsején?! A bankok már nem adnak hitelt, ez kétségtelen. Felhajtottam minden rokont, barátot… De belenéznek a könyvelésbe, és beintenek! Érted? Pardon, azt mondják… nincs fedezet! A raktáraink üresek, mert Sóvári átvette az utolsó készletet is, el is adta, de eszébe sem volt kiegyenlíteni a számlát. Hogy hová dugja a pénzt? A bankszámlája üres.

KELEMENNÉ

Hát nincsenek végrehajtók?

KELEMEN

Végrehajtók? Tudod, milyen rafinált ez a Sóvári? A vagyonát ráíratta a családtagjaira. Nem lehet nála végrehajtani semmit. Nincs vagyon! Papíron egy huncut garasa sincs! Érted? Így kell ezt csinálni! Szegény jó Sóvári egy vagyontalan csóró! Jól megkártyázta, mi?

KELEMENNÉ

Fantasztikus!

KELEMEN

Naná, hogy fantasztikus. Örökké azt hajtogatta, hogy ő a magyar játékipar megváltója, amit gyártunk, mindent átvesz és elad; magyar gyerek kezébe magyar játék!… De azt már nem tette hozzá, hogy ő miféle játékot űz velünk!

KELEMENNÉ

Pityereg. Mégis azt mondom, jobb lett volna nem belevágni! Az a kis víkendházunk is elúszott! Amit pedig az anyai örökségemből vettünk! Szegény mama! Hogy kuporgatott! Halálos beteg volt, mégis gürcölt, nem költött magára, csakhogy maradjon utána valami, és akkor azt is elkótyavetyéltük!

KELEMEN

Micsodát?! A víkendházat?! Hiszen betettük az árát az üzletbe! Arra adták az indulási kölcsönt! Te sem voltál ellene!

KELEMENNÉ

Mert láttam, mennyire akarod! Olyan szépen beszéltél az üzletházról… az utódokról… hogy egész Európa visszhangzik majd a Kelemen névtől. Szünet. Persze azért féltettelek is!

KELEMEN

Majd meglátod! Lesz még fénye a Kelemen névnek!

KELEMENNÉ

Amíg a kátéeszben melóztál…

KELEMEN

Hagyd már azt a kócerájt!

KELEMENNÉ

Jó, jó, nem vetett fel minket a pénz, de szépecskén megvoltunk. Gondtalanul. Hazajöttél, volt időd a családodra. Hétvégén kimentünk a kis tanyánkra. Milyen szép volt a Dunánál!

KELEMEN

Mondja a magáét. Nem hagyom annyiban! Megszerzem, ami kell, nem fogom beadni a kulcsot! Nem én!

KELEMENNÉ

Ugyanígy mondja a magáét. Azok a nyári esték a folyóparton! Gulyást főztél bográcsban! Az az illat! Jöttek a barátok, ettünk, ittunk, danolásztunk!

KELEMEN

M. f. Amit elkezdtem, nem hagyom abba! Majd ez a gyerek is megtanulja! Hadd legyenek csak igényei, nem baj! Legyenek! Az igénytelen emberből csak kuli lehet! Más szolgája! Kelemen és Fia. Egy szép napon majd ő veszi át a céget. És akkor majd lehet BMW-je! Még Rolly Royce-a is!

KELEMENNÉ

M. f. Kipöfögtünk a kis Trabantunkkal, ástad a kertet, vittem neked a hideg sört… Milyen jól aludtál éjszaka! Most felriadsz, verejtékezel! És azok a fogdások a kereskedelmi kamarában! Csupa idegen pofa! Pénz, üzlet, bank, gazdaság, hitelek, csődök… másról sem hallok!

KELEMEN

Tölts még egy pohárkával abból a Henessyből.

KELEMENNÉ

Tölt, pohárcsengés. Erre sem futja majd. Megint ihatod a feketecímkés cseresznyét…

KELEMEN

Futja majd, meglátod! Nem adom fel, nem én!…

SÓVÁRI

Halló! Sóvári lakás! Nem, nincs itthon a feleségem. Tessék? A lányom sincs. Elutaztak. Ki keresi őket? Kicsoda? Nem értem! Halló! Nem értem! Halló!… Halló!… – Hm. Letette! Vinné el az ördög!

MARISKA

Beközelít. Sóvári úr, kérem, készen vagyok a takarítással. Akkor majd jövő szerdán megint…

SÓVÁRI

Jól van, Mariska. Van kulcsa, ugye? Zárja be az ajtót, ha elmegy…

MARISKA

Máris, Sóvári úr, csak…

SÓVÁRI

Csak?

MARISKA

Csak… Szóval, ha nem haragszik… arról van szó…

SÓVÁRI

Miről? Ki vele!

MARISKA

A múltkor arról volt szó,… azt tetszett mondani, hogy ma… mármint ma, ugye… ma elszámolunk az eddigivel…

SÓVÁRI

Majd szerdán, Mariska!

MARISKA

Makacsul. Volt eddig, ugye, a héten két nap, meg azelőtt is kettő… Még a múlt hónapról is van elmaradás a béremből…

SÓVÁRI

Szerdán. Mondom, hogy szerdán. Isten áldja!

MARISKA

Hát… Isten áldja! Morogva. Költsd patikára!

SÓVÁRI

Fütyörészik; majd. Még ez a vénasszony is pumpol! Nem elég, hogy munkát adok neki? Megissza a sörömet, kávét főz magának, amíg elpiszmog itt a takarítással… És követelőzik! Mind csak követelőzik!…

Mi az? Nem jól csukta be az ajtót?

Ejnye már! Ki mászkál odakinn? Hé! Van ott valaki?

BETÖRŐ

Elváltoztatott hangon. Egy lépést se! Fel a kezekkel!

SÓVÁRI

Ki maga, hé! És hogy került ide? Mit akar?!

BETÖRŐ

Azt mondtam, fel a kezekkel!

SÓVÁRI

Hallja, jóember!… Itt…

BETÖRŐ

Kuss! Kezeket fel! Hands up!

SÓVÁRI

Jó, jó, jó! De vegye le a fejéről azt a fekete harisnyát, mert így szörnyen ijesztő!

BETÖRŐ

Ha nem engedelmeskedik, kénytelen leszek fegyvert használni!

SÓVÁRI

Nincs is fegyvere!

BETÖRŐ

Hát ez micsoda?

SÓVÁRI

Játékpisztoly. Megismerem. Ebben a szakmában dolgozom!

BETÖRŐ

Játékpisztoly? Biztos ebben? Kipróbáljuk? Na?!

SÓVÁRI

Nem, nem! Inkább nem!

BETÖRŐ

Álljon odébb! Úgy! Csak semmi mocorgás… Hallja?!

SÓVÁRI

Mit csinál? Ne vágja el a telefonzsinórt! Tudja milyen sokára jönnek ki megjavítani?

BETÖRŐ

Sajnálom. És most üljön arra a székre! Na, mozgás! Úgy! Tegye hátra a kezét! A szék támlája mögé! Na, gyerünk, gyerünk!

SÓVÁRI

Megkötöz? Auuu! Ez fáj! Ne szorítsa meg úgy a csuklómat, eláll a vérkeringésem! Auuu! Egyébként, figyelmeztetem, rossz helyre jött! Egy tönkrement cég tulajdonosa vagyok, semmit sem fog találni…

BETÖRŐ

Pofa be! Bízza csak rám! És adjon hálát az úrnak, hogy nem tömöm be a száját!

SÓVÁRI

Nem fél, hogy segítségért kiáltok?

BETÖRŐ

Ugyan ki jönne segíteni? Hol él maga? Senki sem szeret beavatkozni az efféle ügyekbe… Na, nézzünk körül egy kicsit! Hm. Csinos lakás. Drága porcelánok! Képek! A szép bútorok… Van mit a tejbe aprítani!

SÓVÁRI

Volt. csak volt!

BETÖRŐ

Na, nem féltem magát! Á, ez a szelence… értékes, szép darab…

SÓVÁRI

A lányomé…

BETÖRŐ

És ez az ólomkristály… Tegyük csak ezt is az iszákba! És mi van ebben a fiókban?

SÓVÁRI

Ne feszegesse! Ember! Tönkreteszi! Eredeti mexikói faragás!

BETÖRŐ

Hoci a kulcsát!

SÓVÁRI

Itt van a zsebemben…

BETÖRŐ

Nézzük csak! Áhá! Így mindjárt más! Zörög a kulcscsomóval. Ez az! Nem… Akkor ez! Vagy ez! Ahá! Ez nyitja! Füttyent.

SÓVÁRI

Az nem az enyém! Azt ne bántsa! Egy szegény rokonom hagyta itt letétben, haldoklik, ebből kell fedeznem a temetését!

BETÖRŐ

Kicsit drágán mérik azt a temetést! Ekkora pénzkötegek! Ismét füttyent elismerően. Azt hittem, nehezebb dolgom lesz! Azt gondoltam, okosabb ennél, és nem tart itthon kápét!

SÓVÁRI

Mondom, hogy nem az enyém! Vigyen el bármit, csak azt ne! Hallja!

BETÖRŐ

Nem izgünk-mozgunk, Sóvárikám! Súlyra is megvan ez annyi, amennyi kell nekem pillanatnyilag. Sajnálom, de nem hagyhatom itt. Tulajdonképpen ezzel meg is volnánk! A szelencét meg az ólomkristályt csak szuvenirnek viszem el.

SÓVÁRI

Akasztófán fogja végezni!

BETÖRŐ

Akasztófán? Csak ön után, uram, csak ön után!

SÓVÁRI

Rohadt csibész! Rohadt gazember! Alávaló…

BETÖRŐ

Na, arról beszélhetnénk, hogy ki a gazember, de erre most nincs időm…

SÓVÁRI

Őrjöngve. Tedd vissza a pénzt, te rohadék! Tedd vissza, mert…

BETÖRŐ

Mert? Hadd halljam? Mert? Szünet. Nyugodtan. Örülj, hogy nem fojtalak meg ezzel a gumikesztyűs kezemmel! Egyébként, semmi harag. Kösz a pénzt, rendben is vagyunk! Agyő!…

SÓVÁRI

Vergődve, nyögve. Csak szabaduljak el innen! Csak szabaduljak el! Nem úszod meg szárazon, te gengszter!

BETÖRŐ

Derűsen. Te sem úsztad meg szárazon; hehehe… Távolodva. Azt hitted, megúszhatod? Mi? Nem, barátocskám, nem… Hehehehe…

SÓVÁRI

Fényes nappal! A rohadt életbe! Ehhh! Belevág a csuklómba ez a zsinór! A francbaaa Nyög, sziszeg. De hogy jutott be ez ide? Hogy tudott… Nyögés, sziszegés. Még jó, hogy tegnap kiküldtem a valutát Svájcba! Még csak az hiányzott volna nekem, hogy azt is elvigye! Hé! Jöjjön már valaki! Segítség! Segítsééééég!…

Ki az? Ki van itt?! Hé!

MARISKA

Beközelít. Sopánkodva. Sóvári úr! Te jó ég! Mi történt?! Atyaisten!

SÓVÁRI

Lihegve a dühtől. Kiraboltak! Megkötöztek! Fényes nappal!

MARISKA

Ó, igen, a statisztika szerint is fényes nappal törnek be a lakásokba. Gyerekkoromban éjszaka jártak a rablók, sötét éjeken… lopódzva… Jaj, de borzasztó volt!

SÓVÁRI

Megőrült?! Mit beszél itt összevissza! Szabadítson ki! Na! Mozogjon már! Vágja el ezt a zsinórt!

MARISKA

Igen, máris, persze! Jaj, hova tettem a szemem? Egy kést! Ollót! Itt van… Ejnye, na! De nehezen…

SÓVÁRI

Mi lesz már!

MARISKA

Kész! Tessék! Így megkötözni az én drága Sóvári uramat! Ki volt az a gonosz? Bántani egy ilyen jólelkű embert!

SÓVÁRI

Nyögve. A csuklóm… Sziiii… A rohadék! Jól elbánt velem!

MARISKA

Elvitt valamit?

SÓVÁRI

El, hát persze!

MARISKA

Pénzt?

SÓVÁRI

Pénzt?! Hol van itt pénz? Nincs egy vasam sem! Vázát vitt el, meg azt a szelencét… Jaj, hagyjon már maga is! – De hogy juthatott be? Mariska! Maga nem jól zárta be az ajtót!

MARISKA

Én?! Háromszor is ráfordítottam a zárat.

SÓVÁRI

Háromszor?!

MARISKA

Vagyis kétszer! Mit beszélek! De ezek úgy kinyitják ám! A statisztika szerint…

SÓVÁRI

Hagyja a statisztikát! Hagyja! Szünet. És miért jött vissza? Hogyhogy visszajött?

MARISKA

Ja, hát azért, mert itt felejtettem a kendőmet. Az előszobában. A fogason. De még mekkora szerencse! Ki szabadította volna ki magát, nem igaz? Akarja, hogy maradjak?

SÓVÁRI

Nem, dehogy, menjen csak! Menjen… Menjen már! Hagyjon magamra!

MARISKA

Jó, jó, jó… Akkor hát a béremet a jövő szerdán?

SÓVÁRI

A bérét! Tőlem, a bérét? Amikor kiraboltak? Hát van szíve?

MARISKA

Bocsánat! Bocsánat, bocsánat! Hát isten áldja akkor…

MARISKA

Kelemen úr! Itt vagyok!

KELEMEN

Kiszabadította?

MARISKA

Ha látta volna! Nagyon mérges! De nem vallotta be a pénzt! Azt mondta, csak a szelence hiányzik meg a váza!

KELEMEN

Nem tett említést a… szóval nem mondta, hogy felismert?

MARISKA

Egy szót sem. Azt hiszem, nagyon meg lehetett ijedve… Szünet. Akkor hát… ha lehetne. Mert megyek a vonathoz, fél óra múlva indul a Nyugatiból, aztán ha lekésem, csak sötétedésben érek haza, a tyúkfarm meg vár, ugye… Holnap szállítás, a tojásért is jön a kereskedő…

KELEMEN

Mennyi az?

MARISKA

Nem sok, csak ötezer… Várjon csak! Nem. Hatezerkétszáz! Mert a múlt hónapról is maradt, ugye, hetente kétszer takarítok nála…

KELEMEN

Tessék! Ezer, kétezer, háromezer…

MARISKA

Mennyi pénz! Ekkora kötegek! Ennyi pénzt még nem is láttam! Mit fognak csinálni? Elutaznak valami szép déli vidékre?

KELEMEN

Elutazni? Hogy képzeli? Ez kell az üzletbe! Ez az én pénzem! Kelemen Kálmán és Fia. Play Corporation! Két nap múlva fizetnem kell a béreket, fel kell adnom a bérleti díjat, anyagot kell vásárolnom, menni kell a boltnak! Ezt a temérdek pénzt megítélte nekem a bíróság, de nem tudták behajtani! Hát én nem hagytam annyiban! Tessék… Eddig három, ez négy, ez öt, ez hat, ez hét…

MARISKA

Sok lesz. Csak hatezerkétszáz!

KELEMEN

Mindegy, tegye el!

MARISKA

Nem, nem, borravalót nem fogadok el!

KELEMEN

A segítségért. Na! Hogy nyitva hagyta az ajtót!

MARISKA

Közös érdek volt, vagy nem? Üzlettársi szolidaritás!

Vigyázzon! Rablók!

KELEMEN

Az apátok mindenét!…

HANG

Add ide, te szemét!

KELEMEN

Segítség!

MARISKA

Sikoltva. Jaj, megölik, segítség!

HANG

A táskát! A táskát! A pénzt! Te szemét! Azt hiszed, ez a tied lesz? Nesze! Nesze!

KELEMEN

Nyögve. Elvitték… elrabolták…

MARISKA

Láttam őket. Két férfi. De álarcban!… Elrobogtak!

KELEMEN

Ők voltak… tudom… ők voltak…

MARISKA

Kicsodák?!… Szegény ember! Megütötte magát? Verték, tépték, rugdosták! És senki sem segít!

Mit bámulnak? Inkább segítettek volna!

UTCAI JÁRÓKELŐ

Férfi. Üzleti ügyekbe nem bonyolódunk!

MARISKA

Ez az emberiség? Pfüüüü!

KELEMEN

Jaj, az oldalam! És itt a szemem alatt! Vérzik?

MARISKA

Várjon, letörölgetem, adja csak a zsebkendőjét! Így! Ilyen gengszterek! De honnan szagolták ki, hogy magánál ennyi pénz van?

KELEMEN

Sziszegve a fájdalomtól. Alighanem a nyomomban voltak. Örökké követnek, lesnek… Jaj! Ez fáj!

MARISKA

A nyomában voltak? De kicsodák?

KELEMEN

Sziszegve. Dömötör és Társa…

MARISKA

Ismeri őket?

KELEMEN

Felismertem… az álarc ellenére. Az öreg Dömötör meg a sógora. A játékszakmában vannak ők is. Nyersanyag-szállítók. Sajnos, tartozom nekik másfél millióval… a piszok Sóvári miatt… Nem kaptam meg Sóváritól a dohányt, nem tudtam fizetni Dömötör és Társának… érti? Kilestek a disznók! Aj, aj, most aztán kezdhetem elölről.

MARISKA

Újból betör Sóvárihoz?

KELEMEN

Hozzá? A fenét! Dömötör és Társához! Valahogy fenn kell tartanom a céget!

HELÉN

Izgatottan. Géza! Géza, gyere, siess, add fel a csomagokat, mindjárt indul. Azt is! És kapaszkodj! Mit vacakolsz annyit?

GÉZA

Hogy miért kell ennyi csomaggal utazni?

HELÉN

Azt én tudom és nem te! Bízd rám, jó? Inkább igyekezz, hallod, már fütyülnek, azonnal indul… Ne azt a nagy bőröndöt tuszkold, azt nem bírom! A kis táskát! Add már! Naaaaa! Lerántasz! Mit ügyetlenkedsz, mit ügyetlenkedsz, a végén még lemaradsz a nagy bőrönddel! Szállj már fel vele, naaa!

GÉZA

Nyögve. Mi a fene van ebben? Dög nehéz! Végre! Menj onnan, mert nem férek el…

HELÉN

Le ne ess nekem!

GÉZA

Nincs olyan szerencsém.

HELÉN

Mit mondasz?

GÉZA

Nyögve. Semmit! Fenn vagyok végre ezzel a…

HELÉN

Megyek előre, megkeresem a helyünket!

GÉZA

Számozva van.

HELÉN

Tudom, számozva, éppen azért! Hozd a holmit! Mozogj már!

GÉZA

Nézd a számokat! Szabad! Szabad lesz egy kis helyet… Hogy mit pakoltál ebbe a kofferba?!

HELÉN

Használt holmik a Borbála gyerekeinek! Nem akartam kidobni lomtalanításkor… Szabad? Adjanak utat a férjemnek, nem látják, mekkora bőröndöt cipel? Jézusom! A kis táska! Hol a kis táska, Géza?! Elhagytad?!

GÉZA

Nálad van. Ott viszed a szatyor mellett!

HELÉN

Már megijedtem! És a helyjegy? Tudod a számokat?

GÉZA

Huszonöt és huszonhat. Azt hiszem, ez lesz az a kupé.

HELÉN

Ez az! Na, persze! Nem üres!

GÉZA

Csak egy nő ül benn, egyedül, mit akarsz?

HELÉN

Csak egy nő?! De milyen nő!

GÉZA

Semmi különös… Nyisd már ki az ajtót, leszakad a karom!

HELÉN

Egy ilyennel utazzam együtt?

GÉZA

Mi a csuda bajod van vele?

HELÉN

Hát nézd meg ezt az öltözéket! Meztelen combok, és az a köldökig nyitott blúz. Az ilyenek miatt kerülnek börtönbe a férfiak!

GÉZA

Nyisd már ki az ajtót, mert elálljuk a folyosón az utat! Na, majd én!

Bocsánat! Ide szól a helyjegyünk…

SZILVIA

Ó, tessék csak, tessék!

HELÉN

Jó napot! Géza! Nézd meg, melyik a huszonötös meg a huszonhatos…

SZILVIA

Remélem, nem foglaltam el valamelyikük helyét?

GÉZA

Udvariasan. Nem, nem, dehogy!

HELÉN

Azért jobb, ha megnézi!

SZILVIA

Az enyém a huszonkettes… Akkor rendben, ugye?

GÉZA

Kedvesen. Rendben, nagyon is…

HELÉN

Géza! Pakold fel a csomagokat! A nagy bőröndöt ide… Melléje a szatyrot, aztán a kis táskát… Úgy! Na, mi az, nem bírod?

GÉZA

Visszafojtott nyögéssel. Már megvan… feltettem… így!

HELÉN

Na, hát rám zuhansz!

GÉZA

Mert elindult a vonat… Bocsánat; kisasszony, nem léptem a lábára?

HELÉN

Az én lábamra léptél, nem az övére! Vigyázhatnál!

GÉZA

Olyan hülyén indítanak!

HELÉN

Persze, kapkodnak, mert már így is késében vagyunk!

SZILVIA

Á, nem hiszem.

HELÉN

Mit nem hisz, kérem?

SZILVIA

Csak mondom, hogy nem késik. Pontos. Néha valóban előfordul, de ma véletlenül…

HELÉN

Márpedig késik! Néztem az órát! Két perc késés! És mi lesz még a megérkezésig?

SZILVIA

Ez a gyors aránylag rendesen közlekedik, sokszor utazom ezen a vonalon…

HELÉN

Külföldön be lehet perelni a vasutat a késés miatti károkért! De itt! Géza! A kis táska?

GÉZA

Már feltettem…

HELÉN

Pfüüü! Csakhogy rendben van minden. Az utazás csupa izgalom! Hova ülsz?! Hova?!

GÉZA

Ide!

HELÉN

A hölggyel szemben én ülök! Tudod, hogy azonnal megfájdul a fejem, ha háttal vagyok a menetiránynak…

GÉZA

Akkor tessék… ülj ide!

HELÉN

Úgy…

SZILVIA

Nem baj, ha kissé leengedem az ablakot?

GÉZA

Nem, dehogy, sőt!…

HELÉN

Akkor bevág a huzat!

GÉZA

De csak nyugodtan, mert minket nem zavar.

HELÉN

Hogyne zavarna?! Azt akarod, hogy begyulladjon a fülem?

GÉZA

Hát cseréljünk helyet, itt védve vagy…

HELÉN

Te is kényes vagy a homloküregeddel!

GÉZA

Én? Egyáltalán nem!

HELÉN

Ne játszd meg magad! És csak maradjon felhúzva az ablak!

GÉZA

De a hölgynek melege van…

HELÉN

Azt látom!

SZILVIA

Semmi baj, kibírom…

GÉZA

Miattunk ne hozzon áldozatot…

HELÉN

Vonaton vagyunk, és itt mindenkinek tekintettel kell lennie mindenkire! Ez érthető, nem?

SZILVIA

Érthető.

HELÉN

Jaj!

GÉZA

Mi történt?

HELÉN

A gumicukor!

GÉZA

Micsoda?!

HELÉN

Gumicukrot vettem a Borbála gyerekeinek! És nem otthon felejtettem? Mert te mindig sürgetsz! Te mindig olyan rumlit csapsz utazás előtt!

GÉZA

Én?! Na, jó! Ha otthon hagytuk a gumicukrot, hát otthon hagytuk! Majd veszünk valami mást az állomáson.

HELÉN

Mást! De könnyen mondod! Mást! Amikor egyszer már kiadtam rá a pénzt!

GÉZA

Nem olyan nagy összeg!

HELÉN

Minden fillér számít a mai világban! Bosszantó! Csak magamra számíthatok, csakis magamra! Mire van gondod neked?

Géza! A foga között sziszegve. Ne bámuld ezt a nőt, ne bámuld, mert bokán rúglak!

GÉZA

Na, de Helén, kedvesem!…

HELÉN

Miért ezt a cipőt vetted fel? Direkt kikészítettem az újat! Azt akarod, hogy Borbáláék megszóljanak?

GÉZA

Érdekel is engem! Van nekem gondom elég!

HELÉN

Csak látnám, hogy viszitek is valamire azzal a Kft-vel!

GÉZA

Hagyjuk ezt, kérlek, most legalább…

HELÉN

Majd ha dől a pénz abból a híres vállalkozásból, akkor respektálom a gondjaidat, de addig… – Pfü! Nagyon meleg van itt.

GÉZA

Nem engedted lehúzni az ablakot…

HELÉN

A huzat ártalmas! Vedd le a zakódat.

GÉZA

Nem nekem van melegem…

HELÉN

Ha beleizzadsz, meggyűrődik a háta…

GÉZA

Nem izzadok.

HELÉN

Azt te nem érzed!

Ha örökké a combját nézed, én nem tudom, mit csinálok veled!

Vedd csak le szépen a kabátodat. Így… na, hát elszakad!

GÉZA

Nem érted, hogy nem akarom?

HELÉN

Bújj ki belőle! Bújj csak ki! Így! És tedd fel szépen a csomagtartóra. Összehajtogatva… óvatosan…

SZILVIA

Talán résnyire kinyithatnánk a kupé ajtaját…

HELÉN

Nincs rá szükség!

SZILVIA

Kérem!

GÉZA

Mentegetőzve. A feleségem úgy érti, hogy köszönjük, a szívességét, de…

HELÉN

Közbevág. Úgy értem, ahogy mondtam!

SZILVIA

Kérem, kérem!…

GÉZA

Óvatosan. Messzire utazik?

SZILVIA

Ó, én? A végállomásig. És önök?

GÉZA

Mi is…

HELÉN

Géza! Itt az újság! Olvasd!

GÉZA

Majd. Mi is a végállomásig. Meglátogatjuk az egyik…

HELÉN

Az újság! Géza! Azért vetetted meg velem, hogy olvashasd, vagy nem? Hát akkor tessék!

GÉZA

Majd mindjárt… – Szép város. Főleg a régi negyede a dombon. De mi onnan még tovább megyünk busszal… Maga ott lakik? Azt mondta, gyakran utazik ezen a vonalon.

SZILVIA

Táncosnő vagyok a színháznál. És amikor nem lépek fel, hazamegyek Pestre. De ma este már…

HELÉN

Szóval táncosnő! Gondoltam!

GÉZA

Táncosnő! Lokálban is táncol?

SZILVIA

Néha. Mert kell a pénz…

HELÉN

A pénz. Aha. Képzelem! Azok az éjszakai lebujok…

SZILVIA

Ön ismeri ezeket a helyeket, asszonyom? Sokat jár lokálokba?

HELÉN

Én?! Soha! – Géza! Mit ír a lap, Géza?

GÉZA

Várj, majd aztán!

HELÉN

Szeretném tudni a híreket!

GÉZA

Akkor tessék, olvasd!

HELÉN

Na, de micsoda hang ez?! Nem vagyok hozzászokva!…

ÁRUS

Sört, kávét, szendvicset, csokoládét…!

GÉZA

Milyen söre van?

ÁRUS

Dreher meg Steffl. Melyiket tetszik?

HELÉN

Egyiket sem!

SZILVIA

Én kávét kérek…

ÁRUS

Egy kávé. Igenis!

GÉZA

Én meg sört…

HELÉN

De nem, ha mondom! Hoztam teát! Ha szomjas vagy, vedd le a kis táskát, ott van a termoszban…

ÁRUS

Akkor melyik sörből?

GÉZA

Köszönöm: Egyikből sem…

ÁRUS

A kávé! Tessék! Máris visszaadok! Köszönöm!

HELÉN

Ezek itt rablók! Borbála hideg sörrel vár. Vagy Józsi. Pincéből hozott borral. Fröccsel…

Az a kávé is! Képzelem, milyen lötty!

SZILVIA

Lötty, de jólesett!

HELÉN

Borbáláék megetetnek, megitatnak, vendégül látnak!

GÉZA

Náluk akarsz lakni?

HELÉN

Akarok?! Akarunk! Hát hol laknánk?

GÉZA

Például szállodában. Egy kis hotelben.

HELÉN

Tudod, mibe kerül egy szoba?! Te nem is képzeled!

GÉZA

Egyszer megengedhetnénk magunknak!

HELÉN

Ugyan! Ott az a szép, tágas ház! Elférünk! Különben is, megsértődnének! Kibeszélnék őket…

SZILVIA

Nagyon aranyos kis hotelok vannak.

HELÉN

Köszönöm! Gondolom, hogy maga jól ismeri a hotelszobákat!

SZILVIA

Én imádok hotelban lakni!

GÉZA

Egy hangulatos kis szoba… Már nem is emlékszem, mikor laktam hotelban… – Őszintén szólva, nem akarok a testvéreidnél lakni.

HELÉN

Három éjszaka az egész! Három nap, amíg megbeszéljük a dolgokat! Megvolt a hagyatéki tárgyalás, el kell rendezni a családi ügyeket…

SZILVIA

Bocsánat, szabad egy kis helyet? Rágyújtok odakinn a folyosón. Jól esik a kávé után.

HELÉN

Ha dohányos, miért ide kért helyjegyet? Ülhetett volna a bagósok közé is!

SZILVIA

Dohányzom, de a büdös kupékat ki nem állhatom! Pardon!

HELÉN

Micsoda perszóna! Kinn van mindene! A combja, a… Na, mit nem mondtam! És te majd felfalod a szemeddel! Táncosnő! Képzelem! Képzelem, miféle táncosnő!…

GÉZA

Ugyan, ugyan! Nagyon rendes lány…

HELÉN

Csak meresztgesd rá a szemed, meresztgesd! Ha nevetséges akarsz lenni! Vén krampusz! Még most is utána bámulsz?

GÉZA

Nem, csak nézem, hogy… Nézem, hogy merre járunk. Elterelőleg. Miért kellek én ehhez a hagyatéki osztozkodáshoz? Ez a testvérek dolga… a ti dolgotok!

HELÉN

Ott kell lenned, és kész! Borbála az aranyról is beszélni akar velünk. Az ékszerekről. A mama nyakláncáról, gyűrűjéről, fülbevalójáról… Eladnák a részüket.

GÉZA

Hát adják.

HELÉN

Nekünk!

GÉZA

Marhaság! Minek nekünk az ő részük?

HELÉN

Befektetésnek! Olcsón hozzájutnánk! Itt a pénz a retikülömben.

GÉZA

Milyen pénz?

HELÉN

Amit megtakarítottam! Ej, törődsz is te a mi dolgunkkal! Csak az a KFT! Amibe úgyis belebuktok! Nekem kell észnél lennem! Az arany nem kopik el…

GÉZA

Jön vissza a nő, ha lehet, akkor ezt ne most beszéljük meg, jó?

HELÉN

Ki akar erről beszélni? Aludni akarok! Reggel korán keltünk. Jobban teszed, ha te is szundikálsz egy kicsit.

GÉZA

Majd. Talán.

HELÉN

Nem majd, hanem most! A vállamra hajtod a fejed, és nem bámulod azt a cafkát!

GÉZA

Csssss! Már itt van!

HELÉN

Bánom is én, hogy meghallja vagy sem!

Na? Elszívta?

SZILVIA

El. Szenvedélyes vagyok, de módjával… Pardon. Felzavartam? Látom, aludni akarnak…

GÉZA

Á, nem csak…

HELÉN

De igen! Korán keltünk!

SZILVIA

Felőlem nyugodtan. Én képtelen vagyok vonaton aludni. Ideadná, uram, az újságot? Ha most úgysem olvassa…

GÉZA

Örömmel! Tessék!

HELÉN

Géza! Ne mocorogj! Dűlj ide, és aludjunk…

SZILVIA

Uram! Uram, hall engem? Volna egy ajánlatom! Látom, tetszem magának…

GÉZA

Elolvadva. Nagyon!

SZILVIA

Szálljunk le a következő állomáson! Tudok egy kis hotelt…

GÉZA

Egy kis hotelt? Igazán?

SZILVIA

Megbújnánk ott. Én is nagyon rokonszenvesnek találom magát! Na? Leszáll velem?

GÉZA

És ő? Vele mi lesz?

SZILVIA

Csak nem izgatod magad miatta? Nem is értem, hogyan tudsz vele élni?! Szörnyű perszóna! Szökjünk meg! Ne törődj vele!

GÉZA

Á, nem hagyhatom itt! Nagy botrány lenne!

SZILVIA

Ha gyáva vagy, sohasem leszel boldog. Nézd! Nézd a combom! Tudom, hogy kívánsz! Boldoggá teszlek, örülni fogsz az életnek! Gyere!

GÉZA

Máris? De hová?!

SZILVIA

Máris, hát persze! Mire vársz? Hagyjunk itt mindent! Néhány perc múlva megáll a vonat. Leszállunk. És akkor egy kis hotelban…

GÉZA

Áhítattal. Egy kis hotelban…!

SZILVIA

Itt az idő! Drágám, ha nem akarsz Borbáláéknál unatkozni…

GÉZA

Megyek! Várj!… Kiúszik.

SZILVIA

Itt vagyok, máris! Hogy tetszett a táncom?

GÉZA

Fantasztikus! Elbűvölő! Mindig itt lépsz fel?

SZILVIA

Csak most. A kedvedért. Keleti tánc. Tetszenek ezek a gyöngyök?

GÉZA

A gyöngyök, a selyem… És a selyem alatt a tested! Sohasem hittem volna, hogy egyszer még…

SZILVIA

Vissza kell mennem a parkettre. Sietek, várj!

GÉZA

Táncolj csak! Táncolj, táncolj, hadd lássalak!

GÉZA

Mmmmmmm… Gyönyörű vagy!

SZILVIA

Te meg remek szerető vagy az ágyban! Nem csalódtam benned!

GÉZA

Ha tudnád, milyen fiatalnak érzem magam veled!

SZILVIA

Tudom! Érzem!

GÉZA

Mindjárt megakadt rajtad a szemem, ahogy beléptünk a kupéba…

SZILVIA

Én is azonnal láttam, hogy egy igazi férfi áll előttem! Egy igazi, igazi férfi! Te! Naaa! Már megint kezded? Sok lesz! Nem lesz sok?

GÉZA

Nem lesz sok, nem, nem! Mmmmmm…

SZILVIA

Kéjesen. Nagyszerű vagy! Mmmmm… Te! Fáradhatatlan, te!…

GÉZA

Azt hiszem, mi valamikor ismertük egymást.

SZILVIA

Dejá vu?

GÉZA

Nem, nem! Valóban! Szerelmes voltam beléd! Jártam utánad, de te elkerültél. Köszöntem neked, de te nem fogadtad. Bámultalak az utcán, bámultalak a színházban… a bárban, ahol táncoltál… Ott álltam, és vártam, hogy felbukkansz, meg akartalak szólítani, de elfordultál…

SZILVIA

Nem emlékszem.

GÉZA

De, de, így volt! Vágyódtam rád, titokban imádtalak, rólad álmodtam, sóvárogtam a tested után, meglestelek, szerettem volna, ha valaki bemutat neked, de soha… soha nem jött össze! Az idő meg telt, elteltek az évek… És jött Helén, rendes volt, a gondomat viselte, feleségül vettem, lakás, nyaraló… A lányunk már felnőtt; férjhez ment ő is, most Borbáláékhoz utazunk, hogy osztozkodjunk a családi hagyatékon, talán nem bukik meg a Kft, Helén nem bízik bennem, aranyat akar venni a testvérétől, hogy legyen tartalék… És én közben elfelejtettem, hogy ismertelek!

SZILVIA

Bontsunk pezsgőt?

GÉZA

Bontsunk!

SZILVIA

A találkozásunk örömére!

GÉZA

Milyen régóta vágyom egy ilyen kis hotelszobára! Ahol kettesben… És most majd Borbáláéknál kell laknunk, a rokonoknál, a főzelékszagú szobában… Mindig főzelékszag van, rántásszag, fokhagymával főznek, utálom, de nem szólhatok… Mert akkor Helén…

SZILVIA

Hol van már Helén? Ne gondolj rá!

GÉZA

Félek, hogy rájött a szökésre. Félek, hogy leszállt, és keres… Megkeres… Megtalál…

SZILVIA

Ne félj, inkább ölelj, igyunk pezsgőt, menjünk le a bárba, táncolok neked…

GÉZA

Táncolsz nekem? Táncolj! Táncolj azzal a karcsú, szép bokáddal! Milyen gyönyörű vagy, amikor…

Ki az? Csak nem Helén?!

Úristen! Mit mondtam?! Meghúzta a vészféket, leszállt, itt van az ajtónk előtt!

Betöri az ajtót! Fellármáz mindenkit!

GÉZA

Botrány! Botrányt csap! Helén botrányt csap, tudom!…

HELÉN

Távoli akusztika. Géza, Géza, vigyázz!

GÉZA

Itt van! Mit mondtam! Jaj! Helén! A fejem! Megöl!…

SZILVIA

Távoli akusztika. Sikít. Úristen! Segítség!…

HANGOK

– Mi történt?

– Baleset?

– Meghalt?

– Csak a csomag!

– Miféle csomag?

– Az a nagy bőrönd! A fékezéskor! Amikor fékezett a vonat…

– De így fékezni?!

– Ráesett?

– A fejére!

– Szegény ember! Meghalt?

– Á! Nem hiszem!

HELÉN

Jaj, Géza, Géza!

SZILVIA

Úristen! A fejére!… Az a nagy bőrönd! Hiszen emlékszem, alig tudta feltenni, szegény! Rosszul van?

HELÉN

Orvost! Orvost, hamar!

KALAUZ

Mi történt, kérem? Itt egy doktor… Utat, kérem, utat!

ORVOS

Ki van rosszul?

HELÉN

A férjem! Aludtunk… Szundikáltunk szépen. Ő valahogy előredőlve, ahogy álmában, ugye… És annál az előbbi, hirtelen fékezésnél a bőröndünk… Én nem is értem! Ezt jegyzőkönyveztetni kell! Fizeti az ember a balesetbiztosítást, ugye?…

ORVOS

Hadd lássam! Egy kis levegőt hagyjanak, kérem!

SZILVIA

Nahát! Olvastam itt az újságot szép nyugodtan, és akkor egyszer csak: huppp! Hát mondhatom, szörnyen megijedtem!

ORVOS

Uram! Hall engem? Uram!

GÉZA

Motyogva. Mondtam… Megmondtam… Én megmondtam, hogy…

ORVOS

Valamit motyog. Csak pillanatnyi kábulat…

HELÉN

Halálos?! Doktor úr? Halálos?!

ORVOS

Asszonyom! Elvesztette az eszméletét, de már kezd magához térni. Melyik bőrönd esett a fejére? Ez?! Nem mondom! Ettől még egy elefánt is kinyiffanna! Uram! Lát engem?

GÉZA

Mondtam… megmondtam, hogy utolér… Megbüntet… leszáll… Megkeres…

ORVOS

Még félrebeszél. Ültessük fel. Segítsenek. Óvatosan! Így…

GÉZA

Drágám… Hol vagy?… Szépségem…

ORVOS

Ön a felesége?

HELÉN

Hát persze, hogy én, mit képzel?

ORVOS

Mert magát keresi… Hallgassa csak!

GÉZA

Ne törődj velem, drágám… Szép volt… A tested… gyönyörű!… veled lenni… boldogság…

HELÉN

Géza! Gézám! Ó, istenem! Milyen szépen beszél hozzám! Csak nem hal meg?!

ORVOS

Egy kis nyugalomra van szüksége. Hagyja pihenni…

GÉZA

Hol vagy? Hova tűntél? Gyere a karomba!

HELÉN

Most nem lehet! Izgatott suttogással. Most ne, Géza! Tele van a kupé! Pihenned kell!

GÉZA

Táncolj! Táncolj, drágám, szépségem…

HELÉN

Géza! Hát ezt sohasem kérted!

SZILVIA

Mit akar?

HELÉN

Félrebeszél! De ez a vasút miatt van! Fel fogom jelenteni a mozdonyvezetőt! És hogy lehet ilyen vacak csomagtartókat gyártani?! Így utazzon az ember?! Doktor úr! Kérem igazolja… Hol az orvos? Kalauz úr! Jegyzőkönyvet akarok! És ha így marad nekem ez az ember? Hibbantan? Ki téríti meg a kárunkat? Kicsoda?!

SZILVIA

Nézze! Nézze, asszonyom, mosolyog! A férje! Hunyt szemmel ül, és mosolyog!

HELÉN

Mondom, meghibbant! A fejét érte az ütés, meghibbant! Fel fogok jelenteni mindenkit! Mindenkit! Mindenkit!…

OLGA

Nem is tudom, hol kezdjem… Jaj, édesistenem! Jaj!

DR. RÁCZ

Csak nyugodtan, asszonyom! Hallgatom.

OLGA

Nyugodtan?! Hiszen annyira fel vagyok zaklatva! És azt sem tudom, helyesen tettem-e, hogy idejöttem…

DR. RÁCZ

Magánnyomozó irodánk teljes diszkréciót ígér!

OLGA

Nem akartam azonnal a rendőrségre szaladni.

DR. RÁCZ

Ennyi idő elteltével még nem is lett volna értelme. Hiszen azt mondja, tegnap délután tűnt el a férje.

OLGA

Igen, igen! Tegnap délután. Jajistenem!… Úgy meg vagyok zavarodva…

DR. RÁCZ

Akkor talán segítek. Kérdéseket teszek föl…

OLGA

Persze, hogyne, tessék csak, az jobb lesz.

DR. RÁCZ

Pontosan mikor tűnt el a férje. Egészen pontosan…

OLGA

Várjon csak… Úgy hat óra felé. Fél hatkor. Így valahogy…

DR. RÁCZ

Ilyen rövid időn belül a rendőrség nem kezd nyomozni. Okosan tette, hogy hozzánk fordult, mi nem várjuk meg, hogy napok teljenek el, cégünk szlogenje: „Sikerünknek az a titka, gyors fény derül a titokra!” Szóval ügy fél hat körül.

OLGA

Érthetetlen. Egyszerűén érthetetlen!

DR. RÁCZ

„Nem lesz többé semmi homály, kinyomozza Rácz és Homár!” Homár a társam. Rácz – az én vagyok. Doktor Rácz. Elmondaná részletesen, hogy mit észlelt?

OLGA

Kicsit korábban érkeztem haza a szokottnál. Egy kft-ben vagyok titkárnő. A főnököm elengedett, valami tárgyalásra ment, menjen haza Olgika, azt mondta… Olgikának hív. Olga vagyok egyébként. Na, persze kedvelhet, mert amit én gürizek neki! Vállamon a kft minden terhe! Mire hazaérek hullafáradt vagyok, már csak egy langyos fürdőt kívánok, aztán be az ágyba!

DR. RÁCZ

Mióta házasok?

OLGA

Tessék?

DR. RÁCZ

A férjével. Mióta élnek együtt?

OLGA

Nem együtt élünk, kérem, hanem normális házasok vagyunk! Pontosan huszonhét éve! Bizony! Boldog családi életet biztosítottam az én Albertemnek!

DR. RÁCZ

Szóval soha semmiféle konfliktus?

OLGA

Köztünk? Soha! Eleinte nagyon vad volt a drágám, tetszik érteni, ugye? Szenvedélyes. Mulattatott, de kissé fárasztott is, én meglehetősen józan vagyok, de ő, mint egy tüzes csődör! Már elnézést! Na, én aztán szépen lecsillapítottam. Mindent csak módjával, mondtam neki, abból nem élünk meg, hogy hancúrozunk az ágyban! Nincs igazam? Tisztes otthon kell, biztos megélhetés, gyerekek… Lett is két szép lányunk, mindjárt egymás után kettő, de aztán azt mondtam, állj, állj, Albert, el is kell tartanunk őket! Persze ő szeretett volna lazán élni, tetszik érteni? Lazán. Szórakozni meg ilyesmi. De én azt mondtam neki, drágám, az az idő már elmúlt felettünk, tombold ki magad a házimunkákban… És ő ezt zokszó nélkül tudomásul vette. Milyen szorgos ember… Elpityeredik … volt!

DR. RÁCZ

Csak semmi múlt idő, asszonyom. A férje tegnap ugyan eltűnt, de ki nem tűnik el ennyi időre néhanapján?

OLGA

Albert soha! Soha! Neki mindene volt az otthon! A lányaink megnőttek, férjhez mentek, de én ott maradtam neki, és mi mindig mindent kettesben… Pityereg. Mi mindig kéz a kézben… mindig!…

DR. RÁCZ

Mi a férje foglalkozása?

OLGA

Jaj, ne is kérdezze! Egyszerű tudományos munkatárs egy nagy kutatóintézetben. Hiába biztatom, hogy keressen jövedelmezőbb állást, ahogy mindenki más, ő csak a fejét rázza. Makacs.

DR. RÁCZ

Szóval makacs. Hm. De nézzük csak! Ön tegnap korábban ment haza. Mit tapasztalt, amikor belépett a lakásba?

OLGA

Hallottam Albert szobájából valami szöszmötölést. Benyitottam…

Albert! Te itthon vagy?

ALBERT

Zavartan. Kivételesen, drágám. De hogyhogy te is?

OLGA

Hazaengedett a főnök. Azt hittem, még benn vagy az intézetben.

ALBERT

Nem, nem… Én is… Engem is hazaengedtek. Egy kis izére… egy kis itthoni munkára!

OLGA

Munkát hoztál haza? Eddig még sohasem történt meg.

ALBERT

Rendkívüli… Igen, rendkívüli. Egy… Hogy is mondjam… Egy videokazettát kell lejátszanom. Hazahoztam.

OLGA

Én is megnézhetem?

ALBERT

Ó, nem, nem… Ez… Ez téged untatna!

OLGA

Mi bajod? Olyan furcsa vagy?

ALBERT

Semmi bajom, csak… Csak hirtelen megleptél, nem számítottam rád! Na! Hát akkor? Mit fogsz csinálni? Mert nekem most ezt sürgősen meg kell néznem…

OLGA

Sürgősen?!

ALBERT

Igen, nagyon sürgősen. Máris késő van, bocsáss meg, szeretném, ha magamra hagynál!

OLGA

Albert! Nyugtalanná teszel! Miért ne maradhatnék itt? Kíváncsi lennék a munkádra… hogy mit kell megnézned!

ALBERT

Ideges. Ugyan, mit néznél rajta? Szakmai film. Inkább pihenj le, ha már olyan szerencséd volt, hogy hazajöttél.

OLGA

Dehogy pihenek! És igazán nem szép, ha azt hiszed, untatna, ami téged érdekel! Maradok!

ALBERT

Nem!!!

OLGA

Tessék?

ALBERT

Uralkodva magán. Vagyis… Úgy értem, hogy most mégsem teszem be a kazettát, mert… Mert hirtelen megéheztem. Gyere, menjünk a konyhába, készíts valami harapnivalót. Gyere, gyere!…

OLGA

Jóformán kituszkolt a szobájából. Különösen viselkedett.

DR. RÁCZ

Vajon mi lehetett azon a kazettán?

OLGA

Nem mertem tovább firtatni, mert szokatlanul idegesnek találtam. Nekiláttunk enni a konyhában, próbáltam vele beszélgetni, de nem figyelt, örökösen az órájára pillantott, egyre türelmetlenebb lett, egyszer csak felpattant…

ALBERT

Nem vesztegethetem az időt! Bocsáss meg! El kell mélyednem abban a kazettában. Kérlek, ne zavarj!

OLGA

És bezárkózott a szobájába.

DR. RÁCZ

Szó szerint bezárkózott?

OLGA

Magára zárta az ajtót. Azelőtt soha nem tett ilyet. Képzelheti, kérem, mennyire megdöbbentem.

DR. RÁCZ

A férje azelőtt is gyakran videózott?

OLGA

Nem tudnám megmondani. Ha otthon voltam, nem tapasztaltam. Megvettük azt a videót, eleinte rá se nézett. Várjon csak! Most, hogy kérdezi, valami eszembe jut! A múltkoriban is! Igen! Megyek haza, és mintha a videóval vacakolt volna. És azelőtt is, mintha egyszer ugyanígy találtam volna. Kérdem tőle: videóztál? Nem, nem, azt mondja. De olyan zavartan. Akkor nem tűnt fel. De most… ezek után…

DR. RÁCZ

Lehetséges, hogy szexfilmeket nézett titokban?

OLGA

Ki van zárva! Már mondtam, kérem, hogy leszoktattam az ilyesmiről!

DR. RÁCZ

Megfeledkeztem róla, pardon! Nos, lehetséges, hogy valamilyen titkos anyagot hozott haza az intézetből. Hm. Ha így lenne, nem ártana ezen a vonalon keresni az összefüggést a kazetta megtekintése és a férje hirtelen eltűnése között! Nem vette észre, hogy ismeretlen egyének telefonáltak volna neki?

OLGA

Nem, ilyesmi nem fordult elő.

DR. RÁCZ

Vagy nem tűnt fel önnek, hogy az utóbbi időkben költekezett volna?

OLGA

Költekezni?! Ő!? Sóher volt mindig!

DR. RÁCZ

Titkos találkákra sem járhatott?

OLGA

Minden lépéséről tudok. Csak a tegnapiról nem.

DR. RÁCZ

Nos, ott tartottunk, hogy bezárkózott a szobájába. Mi történt azután?

OLGA

Nem értettem a viselkedését, meglehetősen nyugtalanná tett, de nem ülhettem tétlen. Odaültem a varrógép mellé, és varrtam. Nagyon ügyesen varrok, arra sem kell költenünk, magam kreálom, kérem a ruháimat. Ezt is, lássa? Tetszik?

DR. RÁCZ

Ó, igen, mondhatom…

OLGA

Olcsó anyag, de nem látszik rajta. Alkalmiban veszem vagy leértékeléskor, magam megvarrom… Ki mondaná, hogy nem a Rotschildtól van?

DR. RÁCZ

Senki, asszonyom, senki! De ha lehetne a tárgyra…

OLGA

A tárgynál vagyunk, közben töprengtem, mi lehet Alberttel, amikor hirtelen felfigyeltem a csendre. Tudja, megéreztem a csendet. Olyan vészjósló csendet! Odamentem a szobájához, hallgatóztam, semmi nesz! Bekopogtam, aztán már zörgettem, dörömböltem, és szólítottam, de semmi! Rettenetesen megrémültem, olyan erő szállt meg, hogy egyetlen nekifeszüléssel betörtem az ajtót.

DR. RÁCZ

És?

OLGA

És? És nem volt ott! Nem volt sehol!

DR. RÁCZ

Talán akkor ment el hazulról, amikor ön annyira elmélyedt a varrásban.

OLGA

Lehetetlen. A varrógéptől láthattam az előszobaajtót. Azon nem ment ki. És máshol sem távozhatott, a harmadik emeleten lakunk.

DR. RÁCZ

Képtelenség!

OLGA

Képtelenség, ugye? Maga is azt mondja! Én is azt mondtam! Egyszerűen nem volt sehol!

DR. RÁCZ

És a kazetta?

OLGA

A kazetta a lejátszóban volt. Ez az Tessék. Elhoztam, hátha kell a nyomozáshoz. Vibrált az üres képernyő, és Albert sehol!

DR. RÁCZ

Lejátszotta legalább a kazettát?

OLGA

Akkor nem. Kisebb gondom is nagyobb volt annál! Őrjöngve kerestem a férjemet! Azt hittem, az eszemet vesztem! És még most is… Még mindig! Hát hol van?! Hova lett! Hová? Albert! Hol vagy Albert?! Zokog.

DR. RÁCZ

Na, na, asszonyom, nyugodjék meg! Később sem játszotta le a kazettát?

OLGA

Szipogva. De. Később igen.

DR. RÁCZ

Felfedezett valami gyanúsat?

OLGA

Semmit. Ha csak az nem lehetett gyanús, hogy Albert egy vacak természetfilmmel zárkózott be a szobájába. Egy közönséges tájfilmmel. Erdő, hegyvidék, zöld fennsík, pásztorkalyiba, tölgyes, sziklák meg mit tudom én! Unalmas panoráma. Érthetetlen.

DR. RÁCZ

Kaphatnék egy fényképet a férjéről?

OLGA

Tessék. Hoztam azt is… Képzelheti, milyen rettenetes éjszakám volt. Azt hittem, bedilizek. Vártam, hogy előbukkan… de sehol! Borzasztó! Nézze, remeg a kezem, lúdbőrözök… Szörnyű! Hát hova lett?! Hova lett Albert?! Az én Albertem! A drágám! Olyan szépen éltünk! Olyan rendesen, békésen, nyugalmasan! Albert, Albert, hol vagy?! Ó, istenem! Zokog.

DR. RÁCZ

Elindítjuk a nyomozást, asszonyom. Most próbáljon megnyugodni, és bízni!

OLGA

Szipogva. Bízni! Bízni! Drága Albertem! Drágám!…

ELIZA

Uram? Mivel szolgálhatok? Kalandfilm, erotikus film, régi mozi, újdonságok?

DR. RÁCZ

Köszönöm, nem. Csak kérdeznék valamit. Az önök kölcsönzőjéből származik ez a videó kazetta?

ELIZA

Szabad megnéznem? Igen. Mi kölcsönöztük ki.

DR. RÁCZ

Talán éppen ön?

ELIZA

Igen, azt hiszem… igen.

DR. RÁCZ

Félrevonulhatnánk egy pillanatra? Dr. Rácz vagyok, magándetektív.

ELIZA

Ijedten. Detektív? Csak nincs valami baj? Jöjjön, menjünk az irodába. Más hangon. Lányok, mindjárt visszajövök, foglalkozzatok a kedves kuncsaftokkal!

DR. RÁCZ

Igen, itt jó lesz. Csak néhány kérdés. Tehát maga adta ki ezt a kazettát? Emlékszik rá, hogy kinek?

ELIZA

Zavartan. Uram! Rengetegen megfordultak itt!

DR. RÁCZ

Mégis. Véletlenül.

ELIZA

Hadd nézzem még egyszer a címét? Igen… Ez az a nyári, erdei táj a pásztorkalyibával.

DR. RÁCZ

Bizonyára van nyilvántartásuk. Ha fellapozná! Az illető tegnap kölcsönözte ki ezt a kazettát.

ELIZA

Csendesen. Igen. Tudom. Emlékszem rá.

DR. RÁCZ

Ő volt az? Itt a fényképé!

ELIZA

Istenem! Csak nem történt vele valami baj?

DR. RÁCZ

Ismeri ezt az embert?

ELIZA

Idegesen. Ismerem.

DR. RÁCZ

Jól ismeri?

ELIZA

Jól ismerem. De mi történt? Mondja meg, kérem!

DR. RÁCZ

Eltűnt.

ELIZA

Hogyhogy eltűnt? Mi az, hogy eltűnt? És hogy került magához ez a kazetta?

DR. RÁCZ

A felesége bízott meg a nyomozással. Tőle kaptam. Az illető, aki eltűnt, ezt nézte a szobájába zárkózva, mielőtt hűlt helye támadt.

ELIZA

Hűlt helye?! De hogyan?!

DR. RÁCZ

Titokzatos, megmagyarázhatatlan körülmények között.

ELIZA

Várjon csak! Izgatottan. Szóval… szóval az illető ezt a kazettát nézte, amikor a felesége hazament?

DR. RÁCZ

Nem számított rá, hogy korábban ér haza a szokottnál.

ELIZA

Szóval ez történt! Már kezdem érteni!

DR. RÁCZ

Mit ért, kisasszony?

ELIZA

Sajnos, asszony vagyok és nem kisasszony.

DR. RÁCZ

Pardon!

ELIZA

Semmi, semmi! Inkább azt mondja meg, mindez hánykor volt?

DR. RÁCZ

Körülbelül délután négy és fél öt között.

ELIZA

Négy és fél öt között? Akkor tűnt el?

DR. RÁCZ

Nem. Akkor lepte meg a felesége.

ELIZA

Aminek következtében nem tudta megnézni a kazettát! Éreztem!

DR. RÁCZ

Tessék?!

ELIZA

Ő négy óra tizenötkor akarta megnézni, de megzavarták.

DR. RÁCZ

Na, ez egyre érdekesebb! Mennyire ismeri ezt a férfit?

ELIZA

Megszeppen. Meg kell mondanom?

DR. RÁCZ

Bejárt magához?

ELIZA

Már fél éve.

DR. RÁCZ

Összeismerkedtek? Úgy értem, a kölcsönzésen kívül is?

ELIZA

Nem, soha nem találkoztunk üzleten kívül.

DR. RÁCZ

Udvarolt magának?

ELIZA

Hát… Hogy is mondjam…

DR. RÁCZ

És ön? Érzett vonzalmat iránta?

ELIZA

Az első perctől kezdve rokonszenves volt. Csendes, kellemes ember. Mesélte, hogy egy kutatóintézetben dolgozik…

DR. RÁCZ

Ismerem az adatokat. Beszélt a feleségéről is?

ELIZA

Azt mondta, becsüli. Rendes, tisztességes asszony, de… De végtelenül unalmas. Sokszor panaszkodott életük egyhangúságáról.

DR. RÁCZ

Itt? Az üzletben?

ELIZA

Álldogált a pultnál, megvárta, amíg kiszolgálom a kuncsaftokat, és mesélt. Hogy milyen magányos. Szelíden panaszkodott, de láttam a szemében a szenvedély tüzét.

DR. RÁCZ

A szenvedély tüzét? Igazán? Megkörnyékezte magát?

ELIZA

Nem kellett megkörnyékeznie. A rokonszenv kölcsönös volt.

DR. RÁCZ

Tud valami magyarázatot a tegnapi esetre?

ELIZA

Kifakad. Azt mondta, ott lesz! És én is legyek ott!

DR. RÁCZ

Ott lesz? Hol?

ELIZA

Bocsásson meg… Ön ezt nem értheti!

DR. RÁCZ

Pedig meg kell értenem! Hová készült? És hol várta magát?

ELIZA

Nézze… Köztünk nem volt semmi testi kapcsolat. Férjnél vagyok, ennek ellenére megszerettem ezt az embert. Albertet. Legelőször azért jött be, mert meglátott a kirakaton át. Hogy valami ürügye legyen, kazettát kért. Természetfilmet ajánlottam neki, mondtam, hogy én imádom a tájfilmeket, ha azokat nézem, szabadnak érzem magam, ott barangolok erdőn, mezőn… Ő is rabja lett ennek a passziónak. Újabb kazettákért jött, elmeséltük egymásnak az élményeinket… Türelmetlenül vártam mindig a jöttét. Tudtam, hogy ez egy reménytelen szerelem. Nem akartam otthagyni a férjemet, és ő sem akarta felborítani a házasságát. A felesége tisztességes, azt mondta, nem érdemelné meg… Bár a lelke mélyén talán csak egy kis biztatást várt…

DR. RÁCZ

És otthagyta volna?

ELIZA

Célozgatott rá, hogy kettőnknek milyen jó lenne. Boldogok lehetnénk. Már a nevem is izgalomba hozta. Eliza! Olyan szenvedéllyel mondta ki: Eliza!

DR. RÁCZ

Na, de a tegnapi eltűnése?

ELIZA

Várjon. A kölcsönzött kazettákat mindig akkor nézte meg, amikor nem volt otthon a felesége. Megmondta, mikor kapcsolja be a videót, pontosan, percre. És akkor én is, ugyanabban az időben ugyanannak a kazettának a másik példányát behelyeztem a lejátszóba… Így aztán együtt éltük át az élményt… egyszerre! Ezek voltak a mi randevúink!

DR. RÁCZ

És tegnap bejött, és elvitte ezt a kazettát. De ez még mindig nem elégséges magyarázat az eltűnésére. Az asszony szerint nem ment ki a házból, sőt a szobájából sem. Ami persze nyilván tévedés, hiszen ha szökni akart, akkor óvatosan szökött. Nem ide jött, magához?

ELIZA

Nem, nem, dehogy!

DR. RÁCZ

Talán a maga lakására ment?

ELIZA

Azt sem tudja, hol lakom. Csakis itt találkoztunk mindig. Meg a közös élményben. Kétségbe vagyok esve! Szegény ember!

DR. RÁCZ

El sem tudja képzelni, hova lett?

ELIZA

Nem. Nem tudom. Hacsak… De nem, az lehetetlen!

DR. RÁCZ

Mire gondol?

ELIZA

Nem, az teljes képtelenség! Bár mindig mondogatta… De képtelenség!

DR. RÁCZ

Mit mondogatott mindig?

ELIZA

Nevetséges. Ő is csak tréfából mondta. Hogy… Hogy egyszer azért majd ott valóban találkozunk…

DR. RÁCZ

Hol?

ELIZA

Hát a képen. Valamelyik videófilmen. Mulatságos, nem? És éppen tagnap is…

DR. RÁCZ

Tegnap?

ELIZA

Igen, tegnap, amikor elvitte ezt a kazettát. Azt mondtam neki…

Tudja, Albert, hogy ezen a szalagon van egy pásztorkalyiba is?

ALBERT

Kalyiba?

ELIZA

Egy romantikus kis viskó. Az erdei tisztáson. Milyen jó lenne ott nekünk!

ALBERT

Hát találkozzunk ott!

ELIZA

Nevet. Szép is lenne!

ALBERT

Maga nem hiszi, hogy ha nagyon akarjuk… ha nagyon vágyunk rá, megtörténhet? Csak akarni kell, Eliza! Milyen nagyszerű lenne! Végre együtt! Igazán együtt!

ELIZA

Bolondság!

ALBERT

Ne mondja, hogy bolondság! Mondja azt, hogy ott lesz!

ELIZA

Nevetve. Persze, persze, hogyne! Ott leszek!

ALBERT

Komolyan mondja? Igazán, komolyan? Mert akkor várom! Ott várom, a kalyibában. Ha pedig maga ér oda előbb, várjon türelmesen, mert én megyek! Rendben?

ELIZA

Nevetve. Rendben, rendben!

ALBERT

Négy óra tizenötkor bekapcsolom a magnót! Ne feledje maga is!…

ELIZA

Így váltunk el Még én is gondoltam, milyen nagyszerű lenne. De ki hihet a csodákban? Nevetséges.

DR. RÁCZ

Izgatottan. Azt mondta, hogy hinni kell benne? Maga szerint komolyan gondolta?

ELIZA

Egy pillanatra én is beleszédültem a gondolatba… De, sajnos, a valóság…

DR. RÁCZ

Tehát Albert pontosan négy óra tizenötkor akarta indítani a videót, de megzavarták. Maga elindította a sajátját?

ELIZA

Mint rendesen. Nagyon szép film. Erdő, tölgyes, sziklák, és a tisztáson az a kalyiba…

DR. RÁCZ

Ahonnan ő elkésett.

ELIZA

Tessék? Csak nem képzeli, hogy…

DR. RÁCZ

A kazettát magammal viszem. Köszönöm a felvilágosítást, kedves Eliza!

ELIZA

Csak nem képzeli, hogy… Csak nem gondolja?… Kérem! Azt hiszi, hogy Albert valóban?! Ó, istenem!…

DR. RÁCZ

Asszonyom! Asszonyom, megvan a férje!

OLGA

Megvan?! Uramisten, hát megtalálta? Nyomára bukkant? Hol van!

DR. RÁCZ

Itt! Tessék!

OLGA

Viccel? Ez egy kazetta!

DR. RÁCZ

Nem egy kazetta, hanem az a kazetta! Amit a férje nézett bezárkózva.

OLGA

Na, és? Mit csináljak vele? Uram, maga is a bolondját járatja velem! Szép kis summát kér a nyomozásért, és képes viccelni a tragédiám fölött? Micsoda eljárás?!…

DR. RÁCZ

Nem viccelek, asszonyom! Itt hagyom a kazettát, nézze meg újra, és mindent megért. Benn leszek az irodámban, hívjon fel, ha jónak látja!…

OLGA

Várjon! Ne menjen még! Magyarázza meg!…

DR. RÁCZ

Távolról. A kazettán a magyarázat!

OLGA

Magában. A kazettán a magyarázat. Hm. A kazettán a magyarázat. Mi a fene lenne ezen a vacakon? Unalmas tájfilm, láttam már. Hm. Nézzem meg! Mit nézzek rajta?

Na, melyik az a gomb… Így. Akárhogyan is, nincs ezen a szalagon más, csak fák, erdei utak, sziklák… Na, egy őz! Végre valami! Befut a bokrok közé! Eh! Ezt nézni! Dög unalom! Erdei tisztás… Pásztorkalyiba… Na, és? Egy szánalmas viskó…

ALBERT GÉPHANGJA TÁVOLRÓL

Eliza!

Elizaaa! Elizaaaaa!

OLGA

Hé! Mi volt ez?

ALBERT GÉPHANGJA

Eliza, hol vagy? Nyitva volt a kalyiba ajtaja amikor ideértem! Biztosan te is megérkeztél már! Elizaaa!

OLGA

Teremtőm! Ez Albert hangja! De honnan szól? Albert! Hol vagy Albert? Albeeeert!…

ALBERT GÉPHANGJA

Úristen! Ez Olga, a feleségem!

OLGA

Igen, én vagyok az! De honnan beszélsz? Viccelsz? Ott vagy az ajtó mögött? Gyere be! Gyere be, Albert, annyira aggódtam érted! Albeeeert! Szünet. Albert! Parancsolón. Albert, hallod?! Micsoda vicc ez? Megjöttél? Hol vagy? Bújj elő!

ALBERT GÉPHANGJA

Itt vagyok…

OLGA

Hol, az isten áldjon meg, hol?

ALBERT GÉPHANGJA

A kalyibában. Az erdei tisztáson.

OLGA

A kalyibában? Miféle kalyibában?

ALBERT GÉPHANGJA

Nézd a videót, Olga.

OLGA

Elképedve. Ott?! Ott vagy?! Ott vagy a kalyibában?

ALBERT GÉPHANGJA

Itt vagyok és itt is maradok!

OLGA

De miért?

ALBERT GÉPHANGJA

Várok valakit!

OLGA

Valakit?! Áhá! Egy nőt! Eliza! Ki az az Eliza? Felelj! Ki az az Eliza?! Őt várod? Őt?! De miért?!

ALBERT GÉPHANGJA

Semmi közöd hozzá! Feltartottál tegnap délután, elkéstem miattad, most legalább hallgass! Miért kellett tegnap idő előtt hazajönnöd?

OLGA

Miket beszélsz?! Szóval te innen a szobádból tegnap… Hát ez elképesztő! Na, de elég volt, gyere szépen vissza! Hallod?! Gyere haza, aztán majd megbeszéljük a dolgot! Hát meg akarsz engem ölni? Bújj ki abból a kalyibából, és gyere, gyere szépen…

ALBERT GÉPHANGJA

Várhatsz! Nem megyek!

OLGA

Micsodaaaa?! Feleselsz velem?

ALBERT

Nem megyek, nem és nem! Elegem volt! Végre szabadon és boldogan akarok élni!

OLGA

Szabadon és boldogan? Hát nem úgy élsz velem? Albert?! Drágám! Szépen kérlek! Gyere haza! Gyere vissza! Gyere, gyere!

ALBERT GÉPHANGJA

Megmondtam. Maradok. Elizát várom. Nem titkolom, Elizát várom, még akkor is, ha elkéstem miattad!

OLGA

Majd adok én neked Elizát! Ha nem jössz azonnal, letöröllek!

ALBERT GÉPHANGJA

Mit csinálsz?

OLGA

Letörlöm ezt az egész vacak erdei tájat a kalyibával meg veled együtt cakkompakk!

Csak ne nevess! Rákapcsolom a TV 1-et, vagy a TV 2-őt, és letöröllek!

ALBERT GÉPHANGJA

Ki van törve a kazetta sarka, nem tudod megtenni!

OLGA

Leragasztom! Tudom én, hogy kell, hajaj!

ALBERT GÉPHANGJA

Riadtan. Ne!

OLGA

De bizony, ha nem engedelmeskedsz!

ALBERT GÉPHANGJA

Ne, azt ne! Kérlek, azt ne!

OLGA

Megteszem. Jössz, vagy megteszem!

ALBERT GÉPHANGJA

Nem megyek. Várnom kell rá. Elizára. Jönni fog! Megígérte. Megbeszéltük! Jönni fog és én várom, várom, várom…

OLGA

Na, megállj! Hát csak várd! Várd Elizádat! Nesze! Így! Ragasztószalag! Kapcsolás! Tekerés! Indítás, felvétel! Rá a képre! Úgy! el fogsz tűnni, drágám, de el ám abból a kalyibából, aztán lesheti Eliza, hogy hová lettél…

Reklám! Ez is jó a törléshez!

ALBERT GÉPHANGJA A SZIGNÁL ALATT

Ne, Olga ne! Ne tedd, ne…

BEMONDÓ

A rendőrség felhívása. A budapesti főkapitányság kéri mindazokat, akik tudnak Balog Albert kutatóintézeti munkatárs hollétéről, értesítsék a legközelebbi rendőrőrsöt. Nevezett személy az elmúlt napokban titokzatos módon tűnt el otthonból. Öltözéke: kitérdesedett kordbársony nadrág, kockás zakó, felöltő… Kiúszik.

1. GYEREK

Nézd, egy kukázó öregasszony!

2. GYEREK

Pedig nem is olyan szakadt az öreglány!

3. GYEREK

Képes nyúlkálni abba a szemétbe! Te bírnád? Úristen, rosszul leszek!

1. GYEREK

Hé, néni! Talált valami kincset?

MATILD

Zavartan. Csak nézem, jól becsukták-e a tetejét!

1. GYEREK

El is higgyük, mi?

2. GYEREK

„Mekkenna aranya!”

3. GYEREK

Mekkenna! Ma kéne! Az kéne! Mekkenna!

MATILD

Dünnyögve, szégyenkezve. Kiröhögnek! Ezért a vacak három üvegért! Ostoba vénasszony lettem, ostoba! Végül még koldusnak néznek!

REKEDTHANGÚ FÉRFI

Hé! Te, te, ott! Mit akarsz azzal a kukával, öreglány? Ez az én körzetem!

MATILD

Tessék?! Kicsoda maga?!

REKEDTHANGÚ FÉRFI

Ez az én vadászterületem, öreglány! Óbudának ez a része a hídfőtől egészen az Amfiteátrumig! Az enyém meg néhány haveré! Úgyhogy kotródj csak innen, amíg szépen vagyunk!

MATILD

Hogy beszél velem?! Mit képzel?!

REKEDTHANGÚ FÉRFI

Kuss! Hadd látom, mi van a szatyrodban? Mit csórtál ki a kukából az orrom elől?!

MATILD

Riadtan. Semmit!… Csak gondoltam…

REKEDTHANGÚ FÉRFI

Na, mutasd csak azt a szatyrot!

MATILD

Ne ráncigálja! Naaaaa!

Naaa! Összetörik! Vigyázzon!

REKEDTHANGÚ FÉRFI

Úgy! Szóval üres üvegeket gyűjtünk? Elcsaklizzuk a szegény hajléktalan elől?

MATILD

Hebegve. Csak hármat… Hármat találtam. Észrevettem, hogy kidobták…

REKEDTHANGÚ FÉRFI

De nem neked dobták ki, öreglány! Szóval visszaváltósdit akarsz játszani? Hehe… De nincs ám annyi üveg, hogy megosztozzunk rajta. Nagy az infláció, és – Felcsattan – ezen a vidéken én guberálok, értve vagyok?!

MATILD

Remegő hangon. Én nem guberálok… kérem, én csak… Ő is felcsattan. És különben is, milyen jogon tegez engem?!

REKEDTHANGÚ FÉRFI

A sorstárs jogán! Talán mondjam azt, hogy nagysasaszszony? Jó vicc! A nagyságák nem kukáznak! A nagyságák micubisibe ülnek, és úgy száguldoznak…

MATILD

Tisztességes asszony vagyok! Csak láttam ezt a néhány üveget, és…

REKEDTHANGÚ FÉRFI

Láttad? Kerested!

MATILD

Már kértem, hogy ne tegezzen!

REKEDTHANGÚ FÉRFI

Jó, jó, oké! Oké, oké, nem jár rongyokban, mint én is, de azért ne mondja, hogy a Kempinskibe szokott ebédelni! – Nem találkoztunk mi már az ingyenkonyhán? Oké, oké, elnézem magának ezt a betolakodást, ha jön, és fizet egy felest. Van itt a közelben egy kricsmi! Na, gitt? Egy feles, és az egész birtokháborítás el van boronálva!

MATILD

Nyugodtan. Na, menjen a dolgára!

REKEDTHANGÚ FÉRFI

Hohó! Itt én vagyok a góré! Egy feles a kricsmiben, vagy ide azokkal az üvegekkel!

MATILD

Hagyjon békén! Azokat én találtam!

REKEDTHANGÚ FÉRFI

Csakhogy az én placcomon! Szóval nincs feles? Akkor rekvirálok! Encváj! Na! Lássam már azokat a rohadt üvegeket!

MATILD

Csaknem sír. Hogy beszél velem?! Mit képzel?! Vegye tudomásul, hogy én egy… Nekem unokáim vannak! Én világéletemben becsületes munkából éltem… És semmi közöm az ilyen magafajta csavargókhoz!

REKEDTHANGÚ FÉRFI

Na, na, na! Álljunk meg egy szóra! Hogy ki mi volt, azt csak hagyjuk!

MATILD

De, igenis! Jegyezze meg magának! Dolgoztam… gyors és gépírás, amíg a nyugdíj… meg az izületi bántalmak… Sír. Fáj a kezem, nem tudok munkát vállalni! Azt hiszi, jókedvemből gyűjtöm az üvegeket?

REKEDTHANGÚ FÉRFI

Na, azért nem kell így kiborulni. Más is volt valaki. Precíziós műszerész! Értem?! Csak aztán… De az hosszú! Először mindenkinek nehéz, később belejön. Belejön majd maga is nagysasasszony! Ágyő! Vigye az üvegeket, de ne feledje, hogy farkastörvények uralkodnak! Nekem is meg kell élnem! Menjen már!

MATILD

Szelíden. Tessék. Itt van!

REKEDTHANGÚ FÉRFI

Most mit akar?

MATILD

Itt van, fogja! Vigye az üvegeket maga. Ha annyira rá van szorulva. Tessék, legyen a magáé!

REKEDTHANGÚ FÉRFI

Na ne! Hagyjuk ezt! Nem szeretetszolgálat ez itten!

MATILD

De, de csak tessék! Nem akarom megrövidíteni.

REKEDTHANGÚ FÉRFI

Felnevet. Megrövidíteni?! – Na, menjen már, menjen gyorsan. A jó életbe’! Tűnjön már el, amíg ilyen lágyszívű vagyok! Menjen már!

MATILD

Kérem. Máris. Máris megyek. Kérem…

REKEDTHANGÚ FÉRFI

Utána kiált. Legalább tudja, hol váltják be az üvegeket? Annyit tud legalább?…

MATILD

Halló!

IDA

Anya? Na, végre! Már izgultam. Hol voltál? Harmadszor hívlak!

MATILD

Itt vagyok.

IDA

Mi van? Rosszul vagy? Olyan furcsa a hangod!

MATILD

Talán a sok hallgatástól.

IDA

Áhá! Megint a szemrehányás! Hogy magadra hagyunk! De tudhatnád, mekkora a hajsza! Feri még most sincs itthon, késő estig dolgozik… Jól vagy?

MATILD

Jól.

IDA

Biztos? Hangot vált. Képzeld, Feri most remek ajánlatot kapott egy arab cégtől. Emblémákat tervez nekik. Tudod! Olyan videoklippeket! Tévé reklám! Egész nap a számítógép előtt ül… De ha bevág a dolog, kicsit fellélegezhetünk!

MATILD

Örülök neki.

IDA

Tényleg örülsz? Mert a hangod megint… Istenem! Talán meg tudjuk adni az adósságunkat is! Már mondtam ugye, hogy hétszázötvenezerrel… hét-száz-öt-ven-ezerrel tartozunk egy illetőnek! Negyven százalékos kamat! Képzelheted, nem alszom miatta! És ott a bankkölcsön is! De másként nem ment volna, és így Feri mégiscsak önálló! Ezt akartuk mindig, vagy nem? Figyelsz?

MATILD

Figyelek.

IDA

Hol voltál, amikor kerestelek?

MATILD

Talán az utcán.

IDA

Na, egy kis séta! Remek! Nem is kell mindig otthon ülni!

MATILD

Kukáztam.

IDA

Menj arra kifelé, a szabadba. Ott az Amfiteátrumon túl már nincs olyan forgalom…

MATILD

Mondom, kukáztam, képzeld…

IDA

Mit csináltál?

MATILD

Kukáztam.

IDA

Hát ne te kukázz!

MATILD

Mint a hajléktalanok. Olyan rettenetes, szégyellem magam… De neked elmondhatom…

IDA

Na, ezek a hajléktalanok! Tegnap elém áll egy asszony a csecsemőjével a karján. Hogy adjak. De mindenkinek nem adhatok, ugye? Mit is mondtál az előbb? Ja, hogy kukázol! Hát vannak fiatalok is a házban, vigyék le ők a szemetet… Jaj, mit is akartam? Nincs szükséged valamire?

MATILD

Nincs. Nincs, kislányom, nincs.

IDA

Van elég kiadásunk, nem mondom. Kifizetted már a telefonszámládát?

MATILD

Még nem.

IDA

Hát ne vacakolj, mert kikapcsolják! És a gáz meg a villany?

MATILD

Még azt sem.

IDA

Anyukám! Azelőtt nem voltál ilyen hanyag! Nem is értelek! Csak nem akarod azt mondani, hogy már nincs a nyugdíjadból ebben a hónapban?…

MATILD

Á, nem, szépen beosztom, ne aggódj!

IDA

Na. Na, azért majd valahogy. Majd átküldök egy ezrest.

MATILD

Átküldöd?

IDA

Istenkém, hát mikor tudnék átugrani hozzád? Feri vasárnap is dolgozik, Győzőkével is kell foglalkoznom, tanulok vele… És a barátainknak se mondhatjuk, hogy nem érünk rá! Átküldök egy ezrest Győzőkével!

MATILD

Az unokám anélkül is átjöhetne néha!

IDA

El sem tudod képzelni, mennyire be van fogva! Angol, meg számítástechnika, meg a vívás! Azt mondják, tehetséges. Ott fog állni a dobogón…

MATILD

Milyen dobogón?

IDA

Az olimpiai dobogón. Vagy az Európa-bajnokságon. Majd. De ha most nem használja ki az időt?! Nincs egy szabad perce sem… Csönd. Mondtál valamit? Na, lassan leteszem, mert akkora lesz a telefonszámlánk!… Habár most rezsiben valamennyit el tudok számolni. Lejöhet az adóalapból! Így talán majd sűrűbben felhívlak! Anyukám! Vigyázz magadra, küldöm Győzőkével az ezrest…

MATILD

Ne fáraszd a gyereket, megleszek az ezres nélkül is…

IDA

Ezt csak bízd rám! Mi nem vagyunk olyanok, hogy ne törődjünk a mi drága anyukánkkal… Kiúszik.

MATILD

Bátortalanul. Tessék, tessék! Szép, erős férficipő! Tessék, tessék! Erős, szép férficipő…

MENYECSKE

Csipkét tessék! Erdélyi terítőt! Szép a csipkém! Aranyoskám, olcsón adom…

LEGÉNY

A ködmön, a ködmön! Valódi bárányirha… Tessék a cserge.

ASSZONY

Kaviár. Finom az orosz kaviár! Kaviárt tessék!

MATILD

Férficipő! Tessék a férficipő!

GERÉB

Matild! Te jó ég! Matild! Azt hittem, rosszul látom! Hogy kerül ide?

MATILD

Örömmel. Geréb Pista! Na, maga is jó helyen lát meg engem!

GERÉB

Cipőt árul?

MATILD

A megboldogult uramé volt. Gondoltam, kihozom ide a piacra, hátha akad rá vevő.

GERÉB

Igaza van. Minek porosodjon a szekrény aljában! De nincs valami kellemes idő itt ácsorogni! Úgy nézem, havazni fog.

MATILD

És maga? Vásárolt valamit?

GERÉB

Ó, igen, vásárolni jöttem, de… Más hangon. Nem. Magának nem tudok hazudni. Szükségem van egy kis pénzre, hát hónom alá csaptam a négykötetes világtörténetet… De senkinek sem kell!

MATILD

Könyvet árul?

GERÉB

Néha. Néha leveszek egyet-kettőt a polcról. Ami még megmaradt. És kihozom. Az antikváriumban alig adnak értük valamit. De ha itt felbukkan egy jó vevő! Csak hát ma éppenséggel senki! Pedig fogytán a nyugdíjam…

MATILD

Magának is?

GERÉB

Hm. Szóval magának is. Kis csend. Már egészen átfáztam, meg aztán dolgom is van még… gondoltam, elég lesz mára.

MATILD

Ezekre a cipőkre sincs vevő. Pedig erős, gojzervarrott cipők. Szegény drágám nemigen koptatta a lábbelit. Hiszen emlékezhet rá, Pista, milyen pedáns ember volt Elemér.

GERÉB

Én is megözvegyültem már.

MATILD

Ó, szegény Gizella! Nem is tudtam!

GERÉB

Régen találkoztunk! De maga… Maga igazán remekül néz ki, Matild!

MATILD

Á, ugyan! Csak ne udvaroljon!

GERÉB