A kis Petrocelli

A kis Petrocelli doktor megint kemény fába vágta a fejszéjét. A gazdag – sőt milliomos vagy milliárdos? – üzletember, a nagyhatalmú úr gyilkossággal vádolt feleségét védi…

Nézem a tévét, Barry Newman jól alakítja a kis ügyvédet. Könnyed, elegáns, de érezteti, hogy Petrocellinek minden pillanatban meg kell küzdeni az igazságért. Az ügyfele igazáért, de a maga privát igazáért is. Hiszen szegény. Bevándorolt olasz. Még nem amerikai. – Cselli! Petro-cs-elli! – figyelmezteti visszafogott dühvel és sértődéssel a nevét rosszul kiejtő hadnagyot. Tudja, hogy lenézik, ám nem törődhet vele. Nem süppedhet a kisebbrendűség érzésébe.

Magabiztos és elegáns. Pedig még mindig lakókocsija van ház helyett. Abban lakik bájos kis feleségével. Valahol a városon kívül, egy út menti horhosban. A lakókocsi persze első osztályú, de mégis rettenetesen szegényes a nagypénzűek villáihoz képest.

A nagypénzűekkel gyűlik meg a baja. Azokkal kell megmérkőznie, innen, a szegénységből, a védtelenségből.

Pereg a mese. A csinos vádlott tagadja, hogy megölte volna a férje egyik, reá uszított testőrét. Mindenki más azt állítja, maga a nyomozó hadnagy is – Petrocelli bősz ellensége! –, hogy az asszony a tettes. A kis ügyvédet el akarják tántorítani, visszavonulásra akarják késztetni, pénzzel, fenyegetéssel – de hiába.

Ülök a tévé előtt, és nézem a krimit. Közben elképzelem, hogy ott, annak idején a Paramount – a gyártó cég – drámai főosztályán (dramaturgiáján) Mr. X. vagy Mrs. Z. hogyan is fogadhatta a forgatókönyvírók vagy a rendező ötletét: egy kisemberről kellene sorozatot csinálni. Fel kéne dobni egy szegény, de szilárd jellemű alakot – mondhatták –, aki minduntalan szembekerül a hatalommal és az erőszakkal, s persze a törvénytelenséggel, ám az összecsapásokból mindannyiszor győztesen kerül ki. – Hát igen – bólogathattak a főosztályon (a szórakoztatón; most jut eszembe, igen, inkább ott, hiszen a tévésorozatok bizonyára Amerikában is a szórakoztató-főosztályra tartoznak). – Nos, nos… – hümmöghetett Mr. X. vagy Mrs. Z. – a gondolat nem új, már számtalan filmben számtalan szegény, de jellemes kisember szállt szembe a gátlástalanul pusztító erőkkel… – Hát akkor ez egy újabb hős kisember lenne! – A mai körülmények között? – nézhetett fel szomorúan és fáradtan a főosztály dramaturgja. – A mesékkel talán fáradjanak az ifjúsági főosztályra…

Nem tudom, hogyan történt; tény, hogy elkészült a sorozat. Petrocellinek minden sikerül. Soha nem retten vissza, soha nem fél – amikor a szituáció láttán nekem már a torkomban ver a szívem, ő szemrebbenés nélkül sétál a veszély felé. És kikerüli! Rendíthetetlen és okos. Az esze vág, mint a beretva. Nem szívesen használja az öklét; mindent a törvény előtt akar kideríttetni; az igazság útját egyengeti a jog asztala elé. És csuda rokonszenves a szegénysége!

Ellenfelei eleve gonosz, sötét, elvetemült, kiállhatatlan alakok. (De az életben vajon nem sokkal sematikusabb gazfickókkal van dolgunk?!) Fütyülnek a törvényre, mert pénzzel, hatalommal minden elintézhető. Gondolják! Ám Petrocelli közbelép…

– Te szoktál krimit nézni?! – kérdik ismerőseim.

Igen, nézem a krimiket. Ezek a filmek általában az esti tévéhíradó után kerülnek sugárzásra. Híradó és krimi – ez a jó párosítás. A híradó feszültséget kelt bennem; a krimi levezeti azt. Lazíthatok. A hírek felkavarnak; az a sok erőszak, gyilkosság! Az emberek egymás biztonságára, életére, becsületére, szabadságára törnek… Na persze, a krimiben is! Csakhogy annak a végén mindig kiderül az igazság. A bűnösök pedig bűnhődnek. De a világból érkező hírek kétségek között hagynak…

Petrocelli feltárja az igazságot. Kicsit egyszerűen? Hát persze. A gazemberek is túlságosan, átlátszóan azok. Valahogy könnyen akadnak horogra. De nem baj. Mese? Az! Ám legalább kicsit fellélegzem, mielőtt befejezném a napot. Petrocellit nem lehet letéríteni a becsület és igazság útjáról. Legalább nézni jó! Elhinni jó!

S talán – nemcsak ő ilyen. Talán nehezebb és valóságosabb körülmények között is akadnak ilyen Petrocelli-félék, ilyen bátor kisemberek.

Akik azonban valójában: nagy emberek. Vagy egyszerűbben: emberek.