Szerelem

Az asztaluk közelében vacsoráztam a vidéki hotel operetteleganciájú éttermében; hallottam, hogy a piros arcú, gyér szakállú fiú milyen lelkesen magyaráz a lánynak; szvetterben ült ott, farmernadrágja sáros csizmájának szárába gyűrve; fáradtnak látszott, s amit ivott, a sör is elnehezíthette, de mégis beszélt, beszélt. A lány előtt három-négy kólásüveg állt, egyiket a másik után itta ki unatkozva; kócos fejét lustán rázta a rock ütemére; fényes, sima anyagú diszkóoverálljában izegve-mozogva leste a terem közepén táncolókat.

– Két falu egy nap… Ma végigjártunk két falut. Csak számítsd ki! Az állatorvos már csak így hív engem, hogy kis doki! Azt mondja: na, kis doki, hallottam a kollégámtól, hogy már diagnosztizálsz!

– Micsoda? – fordult a fiú felé a zene ritmusára a lány. – Nem jössz? Gyere! – és egy kézmozdulattal táncolni hívta. A dzsekije alatt pulóvert viselt, a pulóver alatt semmit, de a fiút most nem ez foglalkoztatta.

– Hát nem is érdekel? – kérdezte meglepetten a lánytól. – Meséltem neked, hogy amikor az egyik tehén megbetegedett, a tünetek alapján otthon kiböngésztem a baját a szakkönyvekből. És el is találtam. A főnök azt mondta, magát biztosan felveszik az állatorvosira…

– Olyan jó szám – mondta a lány.

A zenekar fehér zakóban játszott; az erősítőkön át a Yamaha hangszerek fülsiketítően visszhangoztak a teremben. De legalább volt forgalom.

A lány táncolt volna, de a fiú csak a munkájáról mesélt; felvették az egyik tsz-be állatgondozónak az érettségi után, mindenféle piszkos munkát kell végeznie, de boldog; állatokkal foglalkozhat; most is onnan jött; kora hajnalban kel, tizenhat kilométert utazik, este ugyanennyit vissza. S ráadásul napok óta, különmunkában, a körzeti állatorvossal baromfivész ellen oltogatják a tyúkokat.

– Két falu, számold csak, milyen szép összeg jön ki ebből egy napra! Nekem az az érdekem, hogy egyetlen tyúk se maradjon ki, mert némely helyen eldugják a jószágot, félnek vagy mi, de minket darabszámra fizetnek…

Láttam a kislányon, hogy mindez egy cseppet sem érdekli. A fiú azonban nem vette észre, hogy untatja a partnerét; vagy csak nem törődött vele, mert tele volt élménnyel, s beszélnie kellett? A kis kócos még türelemmel ült, itta a kólát, ám szinte tüntetőleg bámult másfelé; rázta a lábát a zene ütemére; gyanús küllemű srácoknak köszöngetett; ugrásra készen várta, hogy táncba vigyék.

A bömbölő zene néha elnyomta a fiú szavait, talán a lány sem érthetett tisztán mindent, de én többé-kevésbé hallottam, hogy egy borjúról beszél, a legelőn elpusztult kisborjúról meg annak megnyúzásáról – szikével, hibátlanul, szakszerűen.

Hogy azért is milyen dicséretet kapott a főnöktől.

A bőrt hazavihette; kidolgoztatta, most otthon van, gyönyörű…

– Unom! – mondta ekkor a lány.

– Tessék?

– Ha még valamit mesélsz nekem azokról a büdös dögökről, én szétrobbanok! Ilyenekkel dumálod tele a fejem! Hát rosszul leszek! Komolyan! Amikor táncolhatnánk!…

A fiú meghökkent. Első pillanatban nem érthette, miért kapott szemrehányást. Bömbölt a zene, az énekes fejhangon ordított a mikrofonba. Mit mondhatott olyan dühösen a lánynak? Aztán fáradtan hátradőlt a széken; talán azt latolgatva, megsértődjön-e? Elmenjen-e? Hiszen ő nem csupán érdekes históriákkal akarta traktálni ezt a kócost. Az életéről beszélt neki. A jövőjéről. Hogy mire készül, hogy mihez ért máris, hogy mit tehet ő még ezután! Hogy mit szeret, és miben lehet hasznára másoknak. Ő a jövőről beszélt…

De ha a lány unja!?

Lopva néztem őket; kis ideig szótlanul, dacosan ültek. A lány várakozón tekintett a fiúra, idegesen ivott egy kortyot, majd megrázta magát. Lerázta magáról ezt a röpke veszekedést, vége, semmi, gyerünk tovább! Új szám kezdődött, gyors ritmusú, ingerlő. A lány szinte ülve táncolt, ringott erotikusan. S bűvölt. Bűvölte a másikat. Az meg nézte, bámulta – egyre gyengédebben. Percekig tartott ez így. A dobszólóba beleremegtek a falak. Akkor a fiú felállt; a lány utána – s már ott voltak ők is a többiek között.

Nem érintették meg egymást a táncban. Néha futólag egymásra pillantottak, sőt: egymásra mosolyogtak, de nem beszéltek – abban a dübögésben nem is értették volna egymás szavát.

Egy óra múlva, amikor távoztam az étteremből, a ruhatár mellett láttam őket. Összefonódva, a falnak dőlve csókolóztak.