Magányos biciklista

Autók csordája rohan a többsávos, forgalmas főútvonalon, át a városon, délután, a portól sápadtra szűrt napfényben; kis, fürge autók és bömbölő nagyok a nyílegyenesen kirajzolt sávokban. Néha megakasztja futásuk a tilosra váltó lámpa; ilyenkor lihegve, dohogva megállnak, de máris rohanásra készek.

Olykor magam is benn hajtok ebben a kíméletlenül, vadul száguldó csordában. De most, mint ilyenkor mindig, a járdáról riasztónak és félelmetesnek tűnik ez a kegyetlen tempó. Megyek az emberek tömegében a gépek tömege mellett; morajlik, zúg egyenletesen a maga felvett ritmusában az utca. Egyszer csak koppanás és fémes kis csattanás, majd rövid, éles fékhang; és megint és megint fékek csikorgása sorban.

Elütöttek egy kerékpárost.

Az egyik autó sávot váltott, sofőrje csak későn látta meg a járda mentén bicikliző fiatalembert. Jó reflexű lehet a sofőr: azonnal blokkolt; a kerékpáros is ügyeskedett, csak gépe kormánya karcolta végig a karosszériát, ám az ütközéstől mégis felborult. Szerencsére nem komoly a baj, de mégis ijesztő látvány a földön fekvő férfi; a rettentő nagy monstrumok és fémek és tiprásra kész kerekek között nemesen, törékenyen hever ott a vékony, kecses biciklijével. Két autóbusz is megtorpant abban a sávban; a hátsó vezetője már türelmetlenül dudál, sietne, nem érti, mi akasztotta meg haladásában. De bármi is: gyerünk, gyerünk tovább!…

A járókelők a járdaszélre özönlenek; az úttesten az autók, eminnen a gyalogosok fogják gyűrűbe a biciklije alól feltápászkodó, csuklóját, térdét sziszegve tapogató, kékmelegítős, sovány fiatalembert. S közben indul a nagyjelenet: a sofőr sápadtan – az ijedtségtől meg a dühtől sápadtan és a nézősereg várakozásától lámpalázasan kiszáll a kocsijából. Első pillantása a kerékpárosé: jól van, él, tápászkodik, csont sem tört. Akkor hát a kocsi. A karcolás! A karcolás a szép, vadonatúj karosszérián! Elönti a méreg, de nem hallani a hangját, mert elszabadul a pokol: autók dudálnak, az elakadt kocsik végeláthatatlan sorba torlódtak össze, s most mindenki kiabál; sejthetik, hogy valami rendkívüli baj miatt kell állni, mégis nyomják a dudát, túráztatnak, utat keresnek a sávok között, furakodnak – felbomlott a rend. Csak az ellenkező irányban – mint egy fél test egészségesen maradt érrendszerén – folyik, folyik, folyik tovább a forgalom, a sérült fél test rokkantságával mit sem törődve.

A kerékpáros sántikálva a járdára biceg, s vonszolja kapkodva gépét, igyekszik utat adni a csordának. Tudja, hogy nem tiporhatják el, mégis, mintha attól tartana: meglódulnak, keresztülvágtatnak rajta. A forgalom azonban nem indulhat meg, a sofőr, amíg a felelősséget nem tisztázták, nem viszi el kocsiját az útból.

Mert a felelősséget meg kell állapítani. Ez a forgalom rendje. Ez a szabály.

Szabály. Egyáltalán, szabad egy ilyen forgalmas főútvonalon kerékpározni? Őszintén szólva nem tudom. Talán szabad – de nem tanácsos!

Az emberek mindenesetre a biciklistára támadnak. Hogy képzeli?! Hogy kerül ide?! Mit akar itt vézna versenygépével, jambósapkájával, halványkék melegítőben? Ez nem játszótér! Ez nem sportpálya! Itt autóikban komoly emberek száguldanak fontos dolgaik után, ő meg veszélyezteti biztonságukat? És ha a kocsik összefutottak volna?! Ha tízen, ötvenen, százan megsebesültek volna?! Nem beszélve az anyagi kárról! Ember! Mit akar itt?! Ez a huszadik század! Itt nem lehet csak úgy, egyszerűen megakasztani a forgalmat! Ennek szabálya van! Nem lehet megzavarni a menetrendet! Nem lehet késleltetni az embereket!…

A kerékpáros iszkolna, de a sofőr nem engedi, tanúkat kér, jegyez, nem akar bajba kerülni egy ilyen vacak ügy miatt. Ekkora pech! Az ember azt hiszi, normális a forgalom!…

A kerékpáros hallgat. Csuklóját nyomogatja, térdét hajlítgatja. – Fáj? – kérdezi végre valaki. Hálásan, szomorú mosollyal kapja arra a fejét, s máris készségesen, szerényen megnyugtatja az illetőt: – Nem, nem… semmi az egész…

Maga is belátja, hogy nem való ide. Talán szabályosan van itt, mégsem való ide. Nincs arra sem ideje, sem türelme senkinek, hogy az ő igazát és jogát megértse. A csúcsforgalom – az csúcsforgalom!