Ezer korona

Mennyit ért ezer korona a tízes évek derekán? Korabeli újsághirdetésekből igyekszem tájékozódni. Egy pár „legkitűnőbb” nyers bőrből készült bakancs ára nyolc korona. Igaz, e hegyes vidékeken való használatra is egy teljes évi jótállással eladott lábbelinek – a bécsi cég szerint – a vevő csupán az anyagát fizeti meg! Lám csak, egy tajtékpipa öt korona, de van kilencért is. Az ágyúacélból edzett kasza ára két koronától három húszig terjed. (Kaszakő márványból kilencven fillér.) Rengeteg órát reklámoznak, talán bizony kezd gyorsulni az idő. A Suttner cég azt állítja, hogy gyártmányait a földkerekségen mindenütt kedvelik. Vekkert három és fél koronáért kínálnak, ezüst, női, hatköves remeket kilenc ötvenért. De más árjegyzékben találok negyvenkét koronáért is zsebórát, persze az tizennégy karátos arany. A gyár ezt kétheti próbára adja, ezen belül kicserélhető vagy a „pénz vissza”! Úri készlet ezüstből, szép tokban: óra lánccal, gyűrű, mandzsettagomb, nyakkendőtű mindössze nyolc koronáért. És íme, itt a huszadik század találmánya, a világító kereszt! „Nappal csontszínű az Üdvözítő teste, mely fémből készült, míg a kereszt feketére fényezett tükörlakkal van bevonva. Csodás és titokzatos dicsfényben izzik a sötétben” – a Corpus. Ára mindössze, dobozzal és csomagolással együtt – a harmincnégy centiméteresé négy ötven, az ötven centiméteresé hat korona. Megrendelhető a feltalálónál. Világító Megváltó közvetlenül a feltalálótól!

Biztosabb összehasonlítási alap a valuta. Egy font sterling húsz koronáért váltható. Itt meg is állhatunk. Ezer korona, úgy vélem, nem volt kis összeg.

De miért érdekel ez most engem?

Merő véletlenségből. Valamit kerestem a könyvespolcomon, s kezembe akadt egy régi album. Afféle újság kiadta kalendárium.

Mindjárt, ahogy felütöttem, egészoldalas felhívás ötlött szemembe. „Ezer korona minden előfizetőnek! A magyar újságvilág szenzációja!” S a magyarázat: „Eddig csak hatalmas amerikai lapvállalatok tudták megvalósítani azt a nagyszerű eszmét, amelyet most valóra váltott a legjobb, legolvasottabb és legelterjedtebb… magyar napilap, a Budapest. Ezer korona az az összeg, amelyre ez az óriási méretű újság minden egyes előfizetőjének életét és testi épségét becsüli…” – Mi az ördög! Szép összeg, de egy emberéletért?! Csakhogy az album címlapján ott a dátum: 1915! Nos, akkor… akkor meg talán túlságosan is gáláns ajánlat!

Mit ígér a lap? Ezer korona kártérítést biztosít minden előfizetőjének, akit az előfizetés tartama alatt baleset ér és a halálát leli, vagy teljesen munkaképtelenné válik „ebből folyólag”. Na igen. „Óriási áldás – hirdeti a reklám – ebben a válságos időben. 28 koronáért igényt tarthat a kártérítésre… Aki önmagát becsüli… siessen az előfizetéssel”…

Bizony, siessen! Már javában dúl a háború. A háború, melyben az ember élete egy likas garast sem ér. Nemhogy ezer koronát!

De hogy képzelte ezt a lap vezérkara? Pusztán üzleti fogás ez az akció? Mert Amerikában bevált? Hanem ott mit kockáztatott egy tröszt? Hogy coltból, kapásból lepuffantják az előfizetőt, esetleg utcai baleset éri az illetőt, vagy netán tűzvész, tájfun áldozata lesz? De nálunk már nagyobb veszélyek leselkedtek szegény újságolvasókra. Számolt ezzel a főszerkesztőség? Bár elképzelhető, hogy ötletük – mint szokásos – csak hosszú huzavona után valósult meg, s közben szabadult el a pokol Európában. „Válságos idő” – de talán még nem a legválságosabbra gondoltak.

Vagy azt hitték volna, hogy még a háború közepette is kifizetődő ez a kampány? Egy korabeli haditudósításban olvasható: „Jó idegzettel meg lehet szokni a csatazajt és a magyar fiúk elmaradhatatlan humora mellett kitűnően elviselhető az élet a harctéren.”

Mégis inkább azt hiszem, hogy karitatív szándékú volt ez a biztosítási eszme. Egy újság, amely naponta közölte a világ politikai eseményeinek alakulását, kötelességének tartotta, hogy egyidejűleg kártérítési biztosítást ajánljon fel olvasóinak. Ezer korona erejéig – legalább.

Vajon mennyi pénzt kellett kifizetniük a történelemből folyólag?

Az jár az eszemben, van e manapság a világon olyan újság, amelyik vállalkozna hasonló akcióra?… (És még írógépemben a papír, amikor hallom a hírt: szokásos heti audienciáján, húszezer ember előtt a római Szent Péter téren merénylők a pápára lőttek. II. János Pál súlyosan megsebesült…)