Milyen nap van ma?Hangok
Mikrofonközelben élesen felberreg egy ébresztőóra. Horkanó férfihang; szuszogás, motyogás érthetetlenül. Ezalatt nagyon messziről – a szoba falán túlról – rádiózene a hajnali műsorból.
HÓDOS Félálomban. A vekker volt?… Anya, te vagy az?… VICA Suttogva. Nem. Vica. HÓDOS Félálomban. Vica?… Szólt a vekker? VICA Suttogva. Igen… HÓDOS Már éberebb. Mi az, miért suttogsz?
Hódos gyufát gyújt.
VICA Reggel csak így tudok beszélni…
A távoli rádiózene megszűnik, most ugyanabból a forrásból a bemondó hangja.
BEMONDÓ Újabb légitámadás Észak-Vietnam ellen. Két vadászbombázó, amely a Tonkini-öbölben…
Szuszogás, ágynemű suhogása lomhán.
BEMONDÓ Amerikai repülőgép-anyahajóról… Svédországban megbénult a postai forgalom… HÓDOS Hirtelen, hangosan. Ki nyúlt a vekkerhez? Megint tíz perccel későbben szólt! Nesz, ahogy gyorsan felkel az ágyból. Jól nézünk ki! VICA Félénken, már nem suttog. Én nem nyúltam hozzá. HÓDOS Akkor anyád babrálta el… Add ide a papucsom, Vica! VICA Jaj, hát ki kell mennem… HÓDOS Ásít. De más is ki akar menni, hallod?
Éles csattanás – felborítottak egy széket.
A fenébe!… HÓDOSNÉ Felriad. Mi?!… Mi az? Ki az?… Nyögve. Jaj, megint ez az álom.
Közben a távoli rádióból a…
BEMONDÓ Texasi banditák tegnap halálra sebezték… Kilencszáz éves jubileumára készül Szolnok… HÓDOS Élesen. Ide tenni a széket az útba! Szétgurult minden!
Aprópénz csörren az asztal lapján.
HÓDOSNÉ Nyögve. Agyonver ez az álom! Szaggat a fejem… Hány óra? HÓDOS Szemrehányóan. Már régen szólt a vekker! HÓDOSNÉ Riadtan. Jézusom, és hagyod, hogy aludjak? Kapkod. Hány óra? Lacika, fenn vagy? Lacikaaa! Vica! HÓDOS Vica már kiment. Az órám is… az istenit! Hogy szétgurult minden! HÓDOSNÉ Lacikaaa! Kisfiam! Felnyög. Jaj, megint ez az álom. Nem sírtam? HÓDOS Örülök, hogy alhatok, nem fogom figyelni, hogy sírsz-e álmodban! – Hol a zoknim? HÓDOSNÉ Lacika! Lacika, ne aludj, kisfiam!
A rádióból a…
BEMONDÓ Budapesten ma estig változóan felhős, ködös idő. A hőmérséklet kora reggel… HÓDOSNÉ Miközben öltözik. Szegény anyámat láttam megint álmomban… Ahogy ott ül a fa alatt… csak ül a kertben… kezében valami holmi… kosár vagy lábos… Nem láttam jól. Csak ült a fa alatt… Aztán mindjárt a halála, az az éjszaka…
A távoli rádióban megszólal a reggeli vidám zene.
Tudod, ahogy ott állunk mind a díványa körül, felemelkedik, inni kér… és mintha szólna csodálkozva… becsapottan szegény… magára hagyva… HÓDOS Na, az egyik zoknim megvan. HÓDOSNÉ Lacika, ébredezel már? Kisfiam! HÓDOS Tíz perccel későbben szólt a vekker megint. Minek piszkáljátok? HÓDOSNÉ Szörnyűség, hogy miért álmodom vele mindig! „Ne engedjetek meghalni” – mindig ezt mondja. És ahogy beteszik abba a ládába azok az emberek… De egészen sokan vannak mindig, mi is sokan vagyunk, nem is tudom, kik… és nem segíthetünk már semmit… semmin… Rendes hangon. Istenem, elkésünk! Lacika! Lacika, most már ébredj, kisfiam! LACIKA Selypesen. Álmos vagyok… neee!… HÓDOSNÉ Mindenki álmos, kisfiam, de reggel van, menni kell, Lacika! Megyünk az oviba… Tudod, színes kockák meg malacka, nyuszi… És Gizi néni! Lacikaaa, ne bújj be a takaró alá! Szereted Gizi nénit, ugye, mennyire szereted Gizi nénit? Na, hogyan mondja? „Imposztor Lacika, megjött az oviba!” Ejnye kisfiam! HÓDOS Ne könyörögj neki, hanem húzd ki az ágyból! LACIKA Selypesen, pityeregve. Nem! Neeeemmmm! Nem akarok oviba menni! Itthon akarok maradniii! HÓDOS Itthon! HÓDOSNÉ Mindenki itthon akarna maradni, kisfiam! Máris fáj a fejem, jól nézek ki egész nap ezzel a fejfájással! Majd vasárnap itthon maradunk… HÓDOS Mi is van ma? Szerda? HÓDOSNÉ Ne mérgesítsd anyukát, kisfiam! Elkésünk!
Csapó mozdulat zaja.
Te, ne csapkodj itt nekem! LACIKA Üvöltve. Álmos vagyok!!!! HÓDOS Az ördög vigye el, szerda vagy csütörtök? Milyen nap van ma? HÓDOSNÉ Ne üvölts, Lacika! Ő is üvölt. Itt az inged, add a kezed, és bújj bele szépen! Anyuka elkésik a gyárból! Megbüntetik! Azt akarod, hogy megbüntessék anyukát? HÓDOS Minden reggel ez a cirkusz. Kölyökkoromban hajnali háromkor ugrasztott ki az ágyból a mester. Odasózott volna ám úgy, ha nem pattanok fel azonnal, hajaj! Más hangon.Vegyek fel trikót? HÓDOSNÉ Micsodát? HÓDOS Trikót. Vegyek fel trikót? Hűvös lesz? HÓDOSNÉ Jaj, mit tudom én, hogy mi lesz, hagyjál azzal a trikóval! Inkább tegyél fel teavizet, ha kimégy a konyhába. Kiabálva. Vedd már fel az ingedet, kisfiam, nem állhatok itt veled délig! És – apa, hallod? – vágjál hat szelet kenyeret… HÓDOS Távolodva. Borotválkoznom kell…
Vízzuhogás hangja közelít.
HÓDOS Na, itt vagy, Vica? Vágjál hat szelet kenyeret. VICA Tárgyilagosan. Elromlott a lefolyó. HÓDOS Miféle lefolyó? VICA A klozettban az az izé. Nem áll el a víz. HÓDOS Minek kell annyira megrántani? VICA Én csak meghúztam… HÓDOS Klozett! Micsoda beszéd ez, hogy klozett? Vécé – ezerszer mondtam már! És tegyél fel teavizet. VICA Nem késem el? HÓDOS Neked még rengeteg időd van. Tegyél fel teavizet, vágjál hat szelet kenyeret, és segíts anyának. VICA Össze kell raknom a táskámat… HÓDOS Nekem meg borotválkoznom kell. VICA Hány óra? HÓDOS Igazán ismerhetnéd már az órát! Tanultátok, nem? VICA Bizonytalanul. Fél három? HÓDOS Fél három? Nem tudod megkülönböztetni a kismutatót a nagymutatótól? Jól nézünk ki veled is!
Edénycsörömpölés.
Ne zúzz össze mindent, nem látod, hogy a polcon van a teáskanna? VICA Ez nem a teáskanna. Vihogva. Szappanhabos a füled! Meg a szád is… Hol a teáskanna? HÓDOS A szappanhabtól összezárt szájjal. Honnan tudjam? Kérdezd meg anyádat! Kiáltva. Anya! Hol a teáskanna? – Nem hallja. Hát keresd meg! VICA Ja, már látom, itt van… Akkor engedj oda a vízcsaphoz. HÓDOS Még megvágom magam, vigyázz!
Vízzuhogás a kannába.
VICA Mit csináljak, ha ilyen vacak kis konyha ez? HÓDOS Vacak! Nektek minden vacak! VICA Anya mondja mindig. Kis vacak egérlyuk. Van nálad gyufa? HÓDOS Mi lenne, ha egyszer valamit megtalálnál? Ott a skatulya a gázon. Vigyázz, takarékra tedd! VICA Felnőttesen. Tudom. Ebből van a legtöbb baj. A kapkodásból. Az a sok gürizés… HÓDOS Hát ezt meg hol hallottad? Gürizés!! VICA Te mondod mindig, nem? A Lesnyák Botond viszont azt mondta, hogy ő nem fog gürizni. HÓDOS Ki az a Lesnyák Botond? VICA Egy hapsi az osztályból. HÓDOS Hapsi? Miféle beszéd ez megint? Hapsi! VICA Hát fiú! Azt jelenti, hogy fiú. Velünk jár. Tudod, mit mondott? HÓDOS Vágtál hat szelet kenyeret? VICA Most vágok. – Azt mondta a Lesnyák, hogy ha ő felnő, akkor disszidál. Képzeld! HÓDOS Sziszegve. Ezek a rohadt pengék! Nem vágtatok ezzel papírt? VICA Nem. – Ez azért nem szép dolog ugye? Hagyja, hogy az állam kitaníttassa, aztán ő szépen disszidál. Szerinted, apa? HÓDOS Most nem érek rá, látod, hogy kínlódom ezzel a pengével! VICA Mondtam is neki, hogy nem szép dolog. Jót röhögött. Svédországba akar menni. Németül is tanul már, a szülei németre íratták be. Éppen ezért. Ő mondta. HÓDOS És én mit mondtam? Nem azt, hogy menj be anyádhoz, és segíts neki? VICA Forr a víz. Tegyek bele teát?
A szobából gyereksírás.
HÓDOSNÉ Távolról. Ne kezdd nekem már kora reggel, Lacika! HÓDOS Tegyél. VICA Azt mondta a Lesnyák, hogy Amerikában például nem szabad rászólni a gyerekekre. Ütni sem szabad őket. HÓDOS Ki tudja, mi van Amerikában? VICA Azt mondja, a bácsikája írta. És ott a gyerekek az autók tetején ugrálnak, de a rendőrök sem mernek nekik szólni, pláne a szülők. Mert aki bántja a srácokat, annak köszönöm szépen. Szelíden. Ráérsz egy percre? HÓDOS Mi ez? Az ellenőrzőkönyved? Mit akarsz vele? VICA Semmit, csak ezt itt írd alá. HÓDOSNÉ Közelít, kapkodva. Na, megmossuk az arcocskát, Lacika… Ne húzd a lábad, ne csökönyösködj nekem! HÓDOS Jó, hogy jössz, anya! Nézd csak a lányod ellenőrzőjét! HÓDOSNÉ Mi van már megint? VICA Sietősen. Két kanál teát tettem a kannába. Nem elég? HÓDOSNÉ Két kanállal? Száz éve tanítom, hogyan kell csinálni! Lacika! Ne ülj a földre, mindjárt fél hat! Kirúgnak! Egy szép napon kirúgnak a gyárból, isten az atyám! HÓDOS Mutasd csak meg anyádnak, Vica… HÓDOSNÉ Jaj istenem, mi az? VICA Á, hát csak véletlenül rosszul lett a Kakaó, és véletlenül vele maradtunk, mert véletlenül hányt, és erre pont bejött a klozettba Éva néni… HÓDOS Klozett! Így beszél! HÓDOSNÉ Vágtatok kenyeret? Hol van? Jaj, Vica, nem segítenél? VICA Készségesen. Itt van a kenyér, anya, már elkészítettem… HÓDOSNÉ Ne lábatlankodj, fésüld meg szépen Lacikát. HÓDOS És mit kerestetek a vécében óra alatt? VICA Mondom, hogy a Kakaó hányt… HÓDOSNÉ Mi az, hogy Kakaó? VICA Az egyik lányt így hívjuk. Nagyon rosszul volt szegény, és akkor már becsengettek, valakinek vele kellett maradni, és ez teljesen igazságtalan, mert nem hagyhattuk, hogy ottan rosszul legyen… HÓDOSNÉ Neked mindenben részt kell venned? Majd egy szép napon kicsapnak! VICA Hát én csak jót akartam!… HÓDOS Anya, készítettél nekem trikót? HÓDOSNÉ Nem érek rá trikózni, fél hat! Lacika, bújj bele a kabátodba, és gyerünk! VICA És csak alá kell írnotok itt, hogy… HÓDOS Meg sem lehet itt mozdulni… HÓDOSNÉ Hol az a tea? Legalább egy kortyot! Szeretnék egy reggel egy korty teát inni… VICA Citrommal, anya? HÓDOSNÉ Add csak! Prüszkölve. Pffű! Forró, mint a tűz! Hányszor mondjam, Vica, hogy azonnal hűtsd le, ha felforrt! Nem érünk rá vacakolni! Lacika, gyerünk! – Egy korty teát, egyszer, egy reggel egyetlenegy korty teát… de soha… ennyit sem kap az ember… VICA Aláírjátok? HÓDOSNÉ Majd az apád! A disznóságaidat ilyenkor!… amikor sietünk!… VICA Ez nem disznóság, anya, hát nem hagyhattam a Kakaót… HÓDOSNÉ Idegesen. Nem látod, mennyi az idő?! – A fene ezt a bélést, mindig beleakad a karom… Na, köszönj apádnak, Lacika… meg Vicának… Siessetek haza, vigyázzatok magatokra, te jó ég, már elmúlt fél hat…
Ajtócsapódás, csend.
HÓDOS Na, hol az az ellenőrző? VICA Készségesen. Közben idd a teádat, apa. HÓDOS Na! Szürcsöli a teát. Nekem aztán máskor nem ám… És törődj csak a magad dolgával. Mások miatt kerülsz bajba, látod… Add ide a táskámat. És figyeld az órát, nehogy elkéss. VICA Siettek haza? HÓDOS Mért ne sietnénk? Na! És rendes légy és tanulj… és… VICA És vigyázok magamra. HÓDOS Igen, és vigyázz magadra… és… Na, ez a cipőfűző az utolsó percben… Mit is akartam mondani? VICA Hogy nézzek körül az úttesten… HÓDOS Nézz körül az úttesten, ha lelépsz a járdáról. Érted? VICA És az ajtót… HÓDOS … rendesen bezárod, érted? Na, szerbusz… Távolodik. és minden rendben legyen, majd jövünk… Már messziről. Zárd el a gázt!… VICA Utánakiált. Szerbusz, apa… Kiúszik.
Autóbusz-belső. Zsúfolt kocsi zaja.
I. NŐ Kétségbeesve. Csöngessék le!… csöngessék le a kocsit! beszorította a bokámat az ajtó! FÉRFI Mert mind itt állnak a peronon. FIATALEMBER Nem mondaná meg, hová álljak? Másszak a nyakukra? II. NŐ A harisnyám! Vigye innen a vacak szatyrát! III. NŐ Utazzon taxin, ha olyan kényes! I. NŐ A bokám! Eltörik a bokám! Hát senki sem szól? Csöngessék le! FÉRFI Nyugodtan. Mindjárt a megállóban leszünk. Akkor kinyitják. I. NŐ De addig… jaj… hát nem szólnak? FIATALEMBER Ne lökdössön, jó? HÓDOSNÉ Ne nyomja agyon a gyereket! Nem látja, hogy itt áll ez a szegény gyerek? LACIKA Nem kapok levegőt! I. NŐ Miért nem csöngetik le a kocsit? A bokám!… HÓDOSNÉ Agyonnyomja a gyereket, nem látja!? I. NŐ Nyöszörögve. A bokám…
Táskarádió szól.
ÖREGEMBER Terpeszkedni, azt tudunk, de az ülőhelyeket átadni, azt nem! LACIKA Nem kapok levegőt!… HÓDOSNÉ Add a kezed, kisfiam, gyerünk előre… – Engedjen, kérem! Leszállunk! Nem látja, hogy gyerekkel vagyok? IV. NŐ Én is gyerekkel vagyok, mit akar? Na, nézzék! Mintha csak ő lenne gyerekkel! HÓDOSNÉ Szabad? Leszállunk! Lacika, szedd a lábad! Mindjárt háromnegyed… ÖREGEMBER Lökdösődni, azt tudnak. FIATALEMBER Miért nem kapaszkodik? Támaszkodjon a szakszervezetre! ÖREGEMBER Még szemtelenek is! FIATALEMBER Kérdezte valaki? I. NŐ Az istennek nem csengetnék le a kocsit! Itt pusztulhat az ember…
Táskarádió felbömböl.
FÉRFI Zárja el azt a vacakot!
Röhögés.
HÓDOSNÉ Jeleztek már? Kérem, jeleztek már? MÁSIK FÉRFI Jeleztünk, jeleztünk, nyugalom.
A busz zaja felerősödik, majd elúszik. Gyermekhangok óvodásdalt énekelnek. Közben nyafogás, egy lányka sírása. Egy nő – Gizi néni – csitítja őket. És megint a dal.
HÓDOSNÉ Na, Lacika, látod, itt vannak a kis barátaid… Gyere ide, Anikó! Itt van Lacika, a kis barátod… Aztán jó legyél, fogadj szót Gizi néninek, ne halljak rád panaszt, ha jövök délután! GIZI NÉNI Öltözz át szépen, Lacika! Hol a kis kötényed? A fogason. Melyik a te kis kötényed? A gémeskút! Hol a gémeskút? A kétszárú cseresznye mellett. Hol a gémeskút? LACIKA Selypesen. A kétszárú cseresznye mellett… GIZI NÉNI Úgy, úgy, Lacika…
Csigák, daruk csikorgása. Teherautó közeledik, bömbölő motorral; fékez, megáll. Motor üresjáratban.
SOFŐR Lekiált a kabinból. Na, itt vagyunk, emberek! Rohadt idő lesz ma, igaz? Szeméttelep ilyen időben ez a kikötő! Elkezdjük? HÓDOS Tolasson farral a rampához. I. MUNKÁS Kiáltva. Láttad tegnap a meccset a tévében? SOFŐR Láttam. Albert a régi formában… De Branikovics is jól benyesett a léc mellé! I. MUNKÁS Ez az, hogy a léc mellé! SOFŐR Én a játék szépségét élvezem, édesapám! Nekem nem a gól számít, csak a szép összjáték! A nagy brillírozások, a nagy pillanatok! Más hangon. Tolassak a rampához? HÓDOS Várjon, lecsapom a farát!
Csattanás.
Jó, most hátra, hátra! II. MUNKÁS Micsoda köd!
A teherautó kabinajtajának csapódása.
Igaz, hogy befutott a Szeged is? SOFŐR Közelít. Gyújtsunk rá, amíg kinyitják a raktárajtót. Más hangon. A Szeged nem játszott. Komló játszott Diósgyőrrel. HÓDOS A Szeged tengerjáróról beszélek.
Nagy zajjal kinyílik a raktárajtó.
Na, itt a főnök, kezdhetjük. RAKTÁROS Távolról. Gyerünk, emberek! A B szektorból a nagy ládákat a Technoimpexnek! Mozgás, mozgás! Lesz vagy öt fuvar. SOFŐR Nyomjátok meg, fiúk, ma időben akarok lelépni. II. MUNKÁS Mindenki igyekszik, szakikám, nemcsak maga. HÓDOS A Szegeden szolgál a barátom. II. MUNKÁS Az a szeplős képű, magas szivar? HÓDOS Az. Másodtiszt. Remélem, bejön a kikötőparancsnokságra. Majd megkeresem. Akkor barátkoztunk össze, amikor a Szegedet megpakoltuk azokkal a hídelemekkel. Tudod, amiket Egyiptomba vittek. II. MUNKÁS Nagy dumás. Emlékszem rá. HÓDOS Á, hát a tengerészek mind nagy dumások, de én nagyon jól összehaverkodtam vele. Más hangon. Na, már megint nincs itt a pajszerom! Direkt ide teszem a sarokba, direkt eldugom esténként ide az oszlop mögé! Kiütéseket kapnának, ha egyszer nem csórnák el! Kiáltva. Hé! Kótai! Hová a fenébe vittétek innen a pajszeromat? RAKTÁROS Gyerünk, emberek, mozgás, mozgás, a B szektorba. Kótai, nyomás a targoncával, mindjárt dél lesz! HÓDOS Morgolódva. Dél! Hol van még a dél! – Már úgy a kezemhez igazodott az a pajszer! I. MUNKÁS Ott a másik, vidd azt! RAKTÁROS Ne gatyázzon azzal a pajszerral, Hódos! Bontogassa a ládatetőket, már ott toporognak a vámosok… Kiáltva. Hozza ki valaki az irodából a szállítóleveleket… Kiúszik.
Körkötőgépek egyenletes zúgása, monoton zaj. Néha egy éles koppanás, súrlódó neszek.
MŰVEZETŐ Közelít. Hódosné? Minden rendben? Az éjszakások nem mondtak semmit? HÓDOSNÉ Ingerülten. Mi az, mit kellett volna mondaniuk? MŰVEZETŐ Kedélyesen. Csak kérdezem, hogy nem volt-e valami probléma? HÓDOSNÉ Tudom is én! Azt hiszi, ráérek tárgyalni az éjszakásokkal? Örülök, hogy hatra beérek! MŰVEZETŐ De harapós máma! HÓDOSNÉ Egy szem anyag sincs! Mi a fenének fizetik itt azt a fiút, ha csak kódorog a nők szoknyája körül, de az anyagot az istennek sem hozná időben a raktárból?! MŰVEZETŐ Kis nevetéssel. Majd hozza mindjárt… HÓDOSNÉ Szórakozni járnak a gyárba, nem dolgozni! MŰVEZETŐ De öntudatos! Nevet. HÓDOSNÉ Megvetően. Öntudatos! Azt sem tudom, mi az, hogy öntudatos! De ha lefogynak a szálak a gépeimről, aztán csak állok meg várok, nem tudom, ki a fene ad a fizetésemhez csak egy forintot is elsején?! MŰVEZETŐ Tréfás kedvében van. Autóra gyűjtenek vagy víkendházra? HÓDOSNÉ Ugyan, hagyjon már! Fáradt vagyok, nincs kedvem bolondozni! MŰVEZETŐ Ja, hát aludni kell éjjel! HÓDOSNÉ Mit gondol, mi mást csinálok? MŰVEZETŐ Nana. El tudom képzelni… HÓDOSNÉ Azt hiszi, mindenkinek azon jár az esze, amin a magáé? MŰVEZETŐ Nem féltem én magát, fiatalasszony… HÓDOSNÉ Inkább küldje a gyereket azokkal a fonalakkal…
Gépek zúgása.
TAKÁCSNÉ Közelít. Jaj, Hódoskám, a trikógépem bekapott egy ekkora szöszt, ni! és eltört vagy száz tű, gyere, Hódoskám, nézd meg, nem merek szólni a művezetőnek, mert úgy lebarnít… HÓDOSNÉ Már igazán megtanulhattad volna, hogyan kell kicserélni a törött tűket. TAKÁCSNÉ Csak még most az egyszer… ANNA Közelít. Mindenki csinálja meg a magáét! Nem fogunk helyetted dolgozni! TAKÁCSNÉ Téged nem kértelek semmire, Annuska. ANNA Hát ne is! TAKÁCSNÉ Ugye megcsinálod, Hódoska!… HÓDOSNÉ Na, hadd nézzem! De addig itt maradsz, és vigyázol a masinámra, érted?
Gépek zúgása.
ANNA Rászedett, mi? Minek hagyod magad? Mit gondol, mindig más fog gürizni helyette? HÓDOSNÉ Öt hete még azt sem tudta, mi fán terem a kötőgép. Majd megtanulja. Nekünk is segítettek az elején, nem? ANNA Ez soha nem fogja megtanulni. Nem itt jár az esze. HÓDOSNÉ Azt mondják, otthagyta a férje, azért jött el melózni. ANNA Addig meg játszotta a nagyságát, mi? Még most is azt hiszi, hogy ő a nagysasszony! HÓDOSNÉ Fáradtan. Mindenkinek megvan a maga baja. Más hangon. Nem kellene visszamenned a placcodra, Anna? ANNA Hat gépe van. Nem tud vigyázni hat gépre? Amikor én idekerültem a gyárba, tizennégy gépen kellett dolgoznunk, és ha valaki ilyen balkezes lett volna, mint ez… meg ezek az új nők, hát mindjárt megkapta volna, hogy szabotál! Én megtanultam dolgozni, elhiheted! HÓDOSNÉ Jó, jó, tudom, hogyan volt régen meg még régebben… tudom. ANNA Hát bizony, kislánykorom óta itt dolgozom, én aztán láttam eleget. Harminc év alatt! Tizenkét órát dolgoztunk, meg… HÓDOSNÉ Ingerülten közbevág. Tudom! ANNA Nem volt gyerekjáték. És fillérekért… HÓDOSNÉ És megfeszítettek, de harmadnapon feltámadtál!… ANNA Értetlenül. Mit beszélsz? HÓDOSNÉ Mindenkinek volt és van elég baja, Anna, hagyd már ezt a sok beszédet. Fáradt vagyok… ANNA Fáradt… Sértődötten. Nem értem ezt a fáradtságot… HÓDOSNÉ Az isten áldjon meg, nem hagynád abba? Nem tudom rendesen berakni a tűket ennek a szerencsétlennek… ANNA Sértetten. Ha egy kicsit beszélgetni vágyik az ember, már nem is lehet. Otthon is magam vagyok, magamra csukom az ajtót, aztán csak a csend… Itt is mindig mindenki ezzel a fáradtsággal… eh… Kiúszik. ÓVODÁSOK Kántálnak, hol egyszerre, hol öszszevissza mondják a szöveget.
Hangzavar, majd ismét szépen.
Összekeverednek.
GIZI NÉNI Egyszerre, gyerekek, egyszerre! Szépen mondjuk! Velük mondja.
Lacika! Hódos Lacika! Te miért nem mondod a pajtásaiddal?
A gyerekek nevetnek.
KISFIÚK, KISLÁNYOK Csúfolódva, együtt. Mert nem tudja, nem tudja, nem tudjaaaa!… GIZI NÉNI Csend legyen! Lacika! Ne szorítsd össze a szád, mondd szépen a többiekkel. Na szépen… Intonálja. Márciusi szellő száll… GYEREKEK
GIZI NÉNI Ejnye, Lacika! Mi van veled? Miért nem mondod?
A gyerekek nevetnek.
Ne nevessetek! Hányszor mondjam, hogy nem szabad kinevetni a pajtásaitokat?! Gyere ide, Lacika, Gizi nénihez! Na, gyere… mi bajod? Szünet. Nem hallom, miért nem válaszolsz? Ülj ide mellém, és mondjuk együtt: Márciusi szellő száll… Ej, hát szabad ilyen makacsnak lenni? – Márciusi szellő száll… – Hadd halljam?! LACIKA Félszegen. Márciusi… Elakad. Nem tudom. GIZI NÉNI Dehogynem tudod. Folytasd: Száll… Na, mondd szépen. LACIKA Félszegen… …száll…
A gyerekek kuncognak.
GIZI NÉNI Na, ugye! Erdőn, mezőn, réten… LACIKA Sírósan. Erdőn, mezőn… – Nem tudom! Sírva fakad.
A gyerekekből kitör a kacagás.
GIZI NÉNI Csend! Haszontalan vagy, Lacika! Nem szeretem a síró kisfiúkat! Gyerekek, akkor legalább ti! Lacika majd mondja, ha megtanulta! Tessék! Intonálja. Márciusi szellő száll…
A gyerekek mondják a szöveget. Kiúszik. Iskolafolyosó zaja a tízpercben.
I. KISLÁNY Izgatottan meséli. Ha láttad volna! Kövekkel dobálták egymást, meg minden, meg felborították az autókat! És rendőrök szaladtak mindenfelől, és azzal az izé-bottal… LESNYÁK Gumibottal. I. KISLÁNY Igen, azzal verték az embereket, és vizet fecskendeztek rájuk, és annyi volt a halott!… LESNYÁK Csak sebesült. És csak tüntetés volt. Én is néztem a tévét. VICA De azok igazi halottak voltak, akiket a vacsora alatt agyonbombáztak… LESNYÁK Miféle vacsora alatt? VICA Hát amikor vacsoráztunk, akkor néztük a tévében. Az egyik katonának meg levágták a fejét. II. KISLÁNY Á, mindig mutatnak egy csomó halottat. Apu azt mondja, hogy ő nem is érti, milyen ez a világ. LESNYÁK Mit nem lehet ezen érteni? II. KISLÁNY Apu azt mondja, hogy egy szép napon fel fogják robbantani a világot egy nagy hogyishívjákkal. VICA Akkor már nem is érdemes tanulni. Hülyeség. I. KISLÁNY Kuncogva. Hát te már nem is tanulsz, az biztos. Ma is beszedtél számtanból. LESNYÁK Egy olyan potya példát nem tudni! VICA Sértődötten. Igen, mert egész délután az öcsémre kellett vigyázni, és nem tudtam készülni! Anya mindig azt mondja, hogy menjetek ki sétálni. Idegesíti, ha ott vagyunk mellette! Igen, és csak ezért nem tudtam… II. KISLÁNY Hát minek hagyod magad? A felnőttek mindent a gyerekek nyakába varrnának, ők meg csak szórakozni akarnak… VICA Anya nem szórakozni akar… II. KISLÁNY Akkor meg ne panaszkodj! VICA Ki panaszkodott?! LESNYÁK Akkor valld be, hogy tökfej vagy a számtanhoz. Nevet. VICA Nem is vagyok tökfej! Te vagy tökfej!
A lányok vihognak.
LESNYÁK Micsoda?! Kinek mondtad ezt, te kis hülye? VICA Sírósan. Nem vagyok kis hülye! És menj a fenébe! Disszidálj a fenébe, te, te!…
A lányok még jobban nevetnek.
LESNYÁK Na, majd én behúzok neked, csak pimaszkodj! Te! Igenis tökfej vagy, és kis hülye vagy, és… és… VICA Visongva. Jaj, ne húzd a hajam, ne húzd a hajam, fááááj! Jaj, ne… I. KISLÁNY Ijedten. Jön Éva néni! ÉVA NÉNI Mi van itt? Na, megkukultatok? Mi ez a rendetlenség? Vica, már megint te? Nem készülsz számtanból, renitenskedsz a tízpercben… nem lesz jó vége, figyelmeztetlek…
Megszólal a tízperc végét jelző csengő.
Egy-kettő, be az osztályba! Befelé, befelé! Ne taszigáljátok egymást! Hódos! Rendesen! Rendesen!… Kiúszik.
Kötőgépek monoton zúgása.
HÓDOSNÉ Ingerülten. …Na, tessék, itt a munkalapom, már megint ennyi a selejt! Hát milyen nap van ma, hogy már kiadták?… Ilyen sok levonás!… Az éjszakai műszakra csak ráfizetek! ANNA Nekem mindegy: éjszaka, délelőtt vagy délután. Észre sem veszem. Se kutyám, se macskám… örülök, ha itt az ideje, és bejöhetek a gyárba. HÓDOSNÉ Éjfélig, egyig bírom, de aztán mintha ólom lenne a homlokomban. Azt hiszed, ha éjszakás vagyok, alhatok nappal? Egy fenét! Soha nem fogyok ki otthon a munkából. Azt kérdi az uram: hát miért nem alszol? Miért nem?! Ha valami nincs elébük tálalva, csak állnak és lesnek… De hogy valamit elvégeznének helyettem!… ANNA Kis sóhajjal. Ezért nem mentem én férjhez soha, látod. Pedig a múltkor is azt mondta az unokafivérem: Te, Anna, van nekem egy kollégám, szolid iparosember, két árvával… összeboronálnálak benneteket… HÓDOSNÉ Mondja a magáét. Várhatja az ember a segítséget! Csak loholj, loholj, lógjon ki a nyelved, de sem a gyerekek, sem az uram… ANNA Mert azért egyedül is rossz… Sokszor csak a négy fal… Moziba se megyek. Sehová sem. Mire hazaérek, inkább lefekszem. HÓDOSNÉ Mozi? Még a tévét sem tudom nézni! Én nem is tudom, hogy van ez? Elmégy szépen az anyakönyvvezetőhöz, aztán attól a naptól kezdve vége az egész életednek! Csak, mint ezek a gépek itt: forogsz, forogsz körbe, mindig ugyanaz… Mintha büntetés lenne az egész. ANNA Gondoltam rá, hogy megpróbálom a házasságot… de a más gyerekeit neveljem? Attól is félek. Mit mondjanak nekem? Anyuka? Vagy Anna néni? Talán csak elmérgesedne az egész… HÓDOSNÉ Na, a múltkor, vasárnap… hogy kimegyünk az Állatkertbe. Délelőtt. Hogy ne is főzzek, majd beülünk valahová ebédelni. Még kedvem is volt hozzá. Állok a tükör előtt, és fésülöm a hajamat. Felvettem az új ruhámat – azt is, hogy minek varrattam, hisz úgysem járunk sehová!… Fésülködöm a tükör előtt, és nézem, hogy még nem is vagyok olyan öreg. Ők meg ott toporognak körülöttem, hogy gyerünk, gyerünk! Nevettem rajtuk, de aztán mikor az uram azt mondta, mit vacakolok annyit, nem mindegy, hogy milyen frizurával megyek ki az Állatkertbe?… Én nem is tudom… a fejembe szállt a vér, szétcsaptam a kontyomat, pokolba vágtam a hajcsatokat… ANNA Nem figyel rá. A jóakarók is jönnek mindig… a házmesterné is: „Annácska, nagyon érdeklődik ám maga iránt a díjbeszedő!” A díjbeszedő! Tudom is én, hány nő után érdeklődik?! Járja a lakásokat, fene tudja, miféle kalandor! HÓDOSNÉ De nem sírtam ám, Anna, ne hidd! Valamikor bizony sírtam volna, de ma már!… Szépen bekötöttem a fejem egy kendővel. Kinek akarok én tetszeni? Senkinek. Na, aztán a Kisgundelben ebédeltünk. Csak négy leves meg rántott hús savanyúsággal… az uram megivott egy üveg sört… Egy fél heti kosztpénz! Azt kérdi az uram, mit sopánkodom, hát persze, mit számít neki! Átadja a pénzt, aztán osszam be! Törődik is ő vele? Csak meglegyen minden! Más hangon. Na, a selyemszálas megint lefogy, megyek, felteszem az új spulnit… Dél van… Mindjárt mehetünk haza. ANNA Rosszkedvűen. Haza! Haza! Haza! Kiúszik.
Távolról hajóduda, daruk csikorgása, messzi teherautózaj.
HÓDOS …Mesélt nekem ő már Alexandriáról is, meg a Pireusról is… I. MUNKÁS Pireus, az hol van? II. MUNKÁS Na, disznósajtot csomagolt az asszony? HÓDOS Hát hol volna Pireus? Görögországban. Ott is volt neki nője. Meg Alexandriában egy bárban… és az a sok haver mindenfelé…
Újság zizzen, ahogy szétnyitják meg csapkodják.
I. MUNKÁS Tele szájjal. Há! Itt van ni, éppen az újságban! Görögország! „Pokolgép robbant tegnap este Athén központjában…” Van egy kis sód? II. MUNKÁS Ott van, vedd csak el. HÓDOS Van egy barátja, például, egy Ali nevezetű. Zugbankár. De nem tud ám se írni, se olvasni! Mégis megérti a szöveget… mármint, ha elébe tesznek egy írást, megérti, mi áll abban… I. MUNKÁS Kiről mesél ez annyit? II. MUNKÁS Hát a barátjáról, arról a hajósról. HÓDOS Másodtiszt. Ő mesélte, hogy van ez. Ali a haverok betűit ismeri fel. A kézírásukat. Csak ránéz a papírra, és azt mondja annak, aki a levelet hozta: –Jól van, miszter, adok magának kölcsön ennyi meg ennyi dollárt, mert a miszter haverom írja, hogy magának pénz kell. Ugyanis csak dohányt kérnek tőle mindig, semmi mást. Nevet. I. MUNKÁS Újságzizzenés közben. Hát csak forgatom ezt az újságot, de a felét se értem. Annyi új országról írnak… II. MUNKÁS Na, azelőtt nem is volt ennyi ország, az biztos! Volt tíz, tizenkettő, de ennyi? I. MUNKÁS Úgysem lehet mindenre odafigyelni. HÓDOS Az a sok élmény! Azt mondja a barátom, a másodtiszt, hogy ő nem tudna úgy élni, mint mi. Megölné az unalom. II. MUNKÁS Ülök a televízió előtt esténként, hogy, mondom, lássuk, mi van… De aztán csak elszundítok szépen. I. MUNKÁS Motyogva. Na, nézzük a totótippeket. MTK–Tatabánya l. DVSC–Ganz MÁVAG l. Vagy: X. Hm… HÓDOS Öt-hat hónapig is úton vannak, azt mondja a barátom. Már úgy ismeri a Földközi-tengert, mint egy öreg országutat. Hogy hol milyen a színe, meg minden… Harminc éve csinálja. Gyerekkorában megkérdezték tőle: – Mi leszel, Jenő, ha megnősz? – Erre ő mindig azt felelte: – Hajóskapitány! – És az is lett. II. MUNKÁS Tudtommal csak másodtiszt. HÓDOS Nem az a lényeg. Becsülöm az ilyen fickókat! Tudják, hogy mit akarnak… I. MUNKÁS Újságzizzenés közben. Beüthetne egyszer ez a totó is! Más hangon. Van egy üveg söröm, megisszuk? II. MUNKÁS Legalább behűtötted? I. MUNKÁS Eldugtam az árnyékba… Na, majd itt az ajtónál… Csak ki ne fusson… Pukkanás.Igyál! HÓDOS Azt tudjátok, hogy egyszer ő már el is süllyedt? II. MUNKÁS Jót húz a sörből. Á, hát csak meleg ez, a fene egye meg! Nesze… HÓDOS Az újságban is benne volt! A Dardanellákban nekik szaladt egy olasz hajó. Derékba kapta őket, és reccs! Nyolc perc alatt elnyelte a hajójukat a víz… I. MUNKÁS Iszol, Hódos? HÓDOS Köszönöm… Iszik. II. MUNKÁS Hány fuvar lesz még? I. MUNKÁS A főnök szerint még kettő. HÓDOS Az utolsó korttyal egy időben. Gondoljátok el… hajnalban! A legénység azt sem tudta, mi történt, csak gyorsan a mentőcsónakokat, és bele a vízbe! Az olaszok mentették ki őket. Piszok dolog lehetett, de azért befizettem volna rá! I. MUNKÁS Mire? Hogy megzabáljanak a cápák? HÓDOS Nem értitek ti… Irigylem tőle ezt az egész tengert meg a veszélyeket meg azokat a távoli kikötőket… Mindig történik valami…
Teherautó közeledik erős zajjal.
II. MUNKÁS Na, itt is történik mindig valami. Most például megérkezett a teherautó.
A teherautó megáll, kabinajtó-csapódás.
SOFŐR Kiáltva. Hé, emberek, nyomás! Gyerünk azokkal a ládákkal… Kiúszik. I. MUNKÁSNŐ Ne fröcskölj annyira azzal a vízzel, elázik a hajam! I. MUNKÁSNŐ Ó, vár a fiúd a kapuban, mi? Még mindig motorral jár? Mikor vesz már autót? ANNA No, ni csak Ferovicsné! Hogy tolat a pocakjával! Kiáltva. Szépen nől a pocakocskád, Ferovicsné! Kislány lesz vagy kisfiú? FEROVICSNÉ Távolról. Fiú, fiú! Nálunk a családban csupa fiú születik! HÓDOSNÉ Közelben. Dörzsöld meg a hátam ezzel a szivaccsal, Anna. ANNA Közelben. Na, a kis Takácsné! Még kölnisüveget is hoz magával a zuhanyozóba! HÓDOSNÉ Már kölnizheti magát! Otthagyta az ura… II. MUNKÁSNŐ Ez a zuhanyozás a legjobb az egész napból! Úgy utálom már, hogy ilyen fehér a bőröm, alig várom, hogy nyár legyen. Állandóan kinn leszek a Széchenyi női napozóján… Más hangon. Jöttök szombaton az Omegára? HÓDOSNÉ Keserűen. Női napozó! Örülök, ha eljutunk tíz napra a szakszervezeti üdülőbe! ANNA Nézd Lollobrigidát a varrodából! Ó, hogy riszálja magát! Ez legszívesebben az ablakban öltözködne, hogy lássák a szerelők! HÓDOSNÉ Na, elég lesz, egy félóra múlva már úgysem ér semmit ez a fürdés. Kezdődik a második hajsza… Kiúszik.
Gyerekzsivaj, egy kislány kántálja a versikét: Márciusi szellő száll erdőn, mezőn, réten…
HÓDOSNÉ Lacika? GIZI NÉNI Ó, a Hódos anyuka! Kiáltva, negédesen. Lacikaaa! Lacikaaaa! Anyuka van itt, gyere szépen! Rendes hangon. Meg kell mondanom az anyukának, jó lenne kicsit többet foglalkozni Lacikával, annyira félrevonul, nem szívesen játszik a többiekkel, ma is a versikénél… HÓDOSNÉ Foglalkozni? Hát mikor tudok én foglalkozni vele? GIZI NÉNI Olyan félénk… Mindig félénk volt, az első perctől, de most még inkább… HÓDOSNÉ Istenem, az ember mindent megtesz értük… és itt, ugye, ez az óvoda… Tudja Gizi néni, hogy mi hol nőttünk fel? Az utcán! Mi is éppen eléggé el vagyunk foglalva, de a szüleink akkoriban!… nem is láttuk őket naphosszat. Hajnalban mentek, késő este jöttek… Akkor még nem jártak oviba a proligyerekek. Csak a grund, az utca… Mégis felnőttünk! GIZI NÉNI De most már egészen mások a körülmények, Hódos anyuka. HÓDOSNÉ Jaj istenem, sietnem kell… olyan nagy lesz a tömeg! Vásárolnom kell… Lacika! Miért nem öltözöl szépen, kisfiam? Mi van a kezedben? GIZI NÉNI A mi kis munkánk, a mai munkánk… Mutasd meg, Lacika, anyukának, hogy mit rajzoltunk ma! LACIKA Selypesen. Virágoskertet meg kismadarat… HÓDOSNÉ Na, majd otthon megmutatod, most hozd a kabátodat a fogasról, és menjünk… GIZI NÉNI Csak arra kérem, Hódos anyuka, hogy egy kis érdeklődést mutasson a gyerek munkája iránt… HÓDOSNÉ Persze, persze, érdeklődést, persze… Csak tudja, Gizi néni, ilyenkorra már olyan a fejem, mint egy hordó. GIZI NÉNI Mindannyian fáradtak vagyunk. HÓDOSNÉ Állni a gépek mellett… nyolc gép… meg az a zúgás! Még ilyenkor is a fülemben van… Kiáltva. Nem az a te kabátod, Lacika! Ne rángasd a más kabátját! És hol a kesztyűd? Hová szórtad a kesztyűdet? Nem érted?! Azt kérdeztem, hol a kesztyűd?! Nem vehetek minden héten egy új kesztyűt! GIZI NÉNI Csitítva. Majd megkeressük, meg kell annak lenni… HÓDOSNÉ Fáradtan. Rendetlen, mint az apja! Köszönj szépen a Gizi néninek! Nem hallom! LACIKA Csókolom… HÓDOSNÉ Dohogva távozik. Talán már reggel sem volt meg a kesztyűd! Reggel még megvolt? Nem hallod, mit kérdezek?
Kiúszik. Utcazaj, villamosok, autók. Tömeg.
ÚJSÁGOS Esti Hírlap! Megjelent az Esti Hírlap! Nincs ötös a lottón! Esti Hírlap! Szenzációkkal az Esti Hírlap!… HÓDOS Kurtán. Estit… ÚJSÁGOS Közelben. Tessék… Köszönöm… Kiabálva távolodik. Esti Hírlap! Szenzációkkal az Esti Hírlap!… HÓDOS Jöttök a hatossal? I. MUNKÁS Nem iszunk meg valamit? HÓDOS Á, majd holnap… menni kellene haza. II. MUNKÁS Na, egy felet itt a talponállóban. Aztán nekem is mennem kell. HÓDOS Hát egy féldecit, nem bánom… Kiúszik.
Üzlet belső zaja.
BOLTOS Turista nincs. Tessék helyette talán szalámit… HÓDOSNÉ Szalámit! Gondolja, hogy tíz deka elég a családomnak? Nem költhetek egy vagyont szalámira! Csabai? BOLTOS Talán holnap. HÓDOSNÉ Akkor adjon szalonnát… Sör? BOLTOS Ígérték, hogy szállítanak, de nem hozták. HÓDOSNÉ Egy kétkilós fehéret… BOLTOS Se fehér kenyér, se barna. Büfé még van, vagy zsemlecipó… Adjam? HÓDOSNÉ Három órakor nincs kenyere? BOLTOS Reggel elfogyott, nem tehetek róla. HÓDOSNÉ Hát miért nem rendel többet? Jövünk a munkából… BOLTOS Asszonyom, ha többet kérek, akkor meg rám szárad… Adjam a büfét? HÓDOSNÉ Mi a fenét csináljak, ha nincs más? Nem mehetek be a Belvárosba. Tojás van? BOLTOS Mennyit parancsol? HÓDOSNÉ Na, csodálom, hogy az van. BOLTOS Nem kell csodálkozni, asszonyom! Mennyi tojás lesz, asszonyom? Más is szeretne vásárolni, ne tartson fel… HÓDOSNÉ Mi az, hogy ne tartsam fel? Ez üzlet, nem? Vásárolok, nem? Én is vártam a soromra. Várjon más is! Tízet adjon! VÁSÁRLÓ Igaza van a főnök úrnak, ne tessék feltartani bennünket… HÓDOSNÉ Ki tartja fel magukat? Mit avatkozik bele? BOLTOS Tíz tojás, tessék! Ezen kívül? VÁSÁRLÓ Munkából jövünk, nem érünk rá ácsorogni… HÓDOSNÉ És én honnan jövök, mit gondol? A fodrásztól? BOLTOS Asszonyom! Ezen kívül mit kér még? VÁSÁRLÓ Visszapofázni, azt tud! HÓDOSNÉ Pofázik maga! BOLTOS Kérem, ne veszekedjünk, gyerünk tovább, tessék kérni… HÓDOSNÉ Dohogva. Felháborító! Semmit sem tartanak… és ez egy üzlet!… Lacika! Lacika, ne nyúlkálj ahhoz a polchoz! Még csak az kell, hogy te is bosszants! Kiabálva. Nem hallod? Szétverjelek?! EGY ÚR Ne rángassa azt a gyereket! HÓDOSNÉ A magáéval törődjön, jó? Lacika! Fellököd az üvegeket, az isten áldjon meg, ne hozz ki a sodromból, elég ha itt… Nem érted?! Ide gyere… LACIKA Felsír. Ne… ne! EGY HÖLGY Ne verje! Idegbolond! HÓDOSNÉ Majd ha maga ad neki zabálni, majd megmondhatja, hogy mi legyen vele!
Kasszagép csattog.
PÉNZTÁROSNŐ Tessék! Tessék kérem… HÓDOSNÉ Ahelyett, hogy a maguk dolgával törődnének! Semmit sem lehet kapni! Háromkor már nincs kenyér! PÉNZTÁROSNŐ Negyvenkettő harminc… Aprót kérek…
Pénz csörren.
Tessék. Hetven vissza. A következő… tessék… Kiúszik.
Talponálló zsivaja, poharak koccannak, nevetés, férfizaj.
II. MUNKÁS Na, iszunk még egy felet? HÓDOS Á, vár az asszony. II. MUNKÁS Engem is vár, de azért még egy felet megihatunk. I. MUNKÁS Na, hozzad már! HÓDOS Hazamegy az ember, aztán mi van? Csak a nagy semmi! Mondd, te szoktál beszélgetni a feleségeddel? I. MUNKÁS Beszélgetni? Hát hogyne! Nem vagyunk haragban! HÓDOS És miről? I. MUNKÁS Tudja a fene! Hát… hogy mi van, meg kész-e a vacsora, meg hol a gyerek, meg… Hirtelen. Mi az istencsudáját akarsz ezzel? II. MUNKÁS Közelít. A három féldeci! Vegyétek el, mert kiloccsan! Egészségetekre! HÓDOS Iszik. Akkor ti éppen úgy vagytok, mint mi. II. MUNKÁS Kicsoda? I. MUNKÁS Hódos azt kérdi, szoktam-e beszélgetni a feleségemmel. II. MUNKÁS Nevetve. Én az enyémmel soha! Csak ő beszélget velem. Be nem áll a szája! HÓDOS A barátom, a másodtiszt egyszer felajánlotta, hogy elvisz magával egy útra… II. MUNKÁS Most például azon veszekszik velem az asszony, hogy építkezzünk. Vegyünk fel kölcsönt, meg ilyesmit… Lehet, hogy belevágunk… HÓDOS Az enyém meg azt akarja, hogy menjünk be lakni azokba a dobozházakba… a Flórián térre… I. MUNKÁS Na, na, az nem olyan egyszerű ám! HÓDOS Mindegy, nem ez az érdekes! Én nem akarok elmenni onnan a Duna mellől. Ott nőttem fel, azóta is ott élek. Igaz, hogy nincs komfort, meg kicsi, de van kert, és a gyerekeknek is jobb. Kimehetnek a vízhez játszani. Én is mindig ott rajcsúroztam a parton… a hajógyári szigettel szemközt… Más azért az! Lenn a víznél… nézi az ember a hajókat… II. MUNKÁS Na, Hódos, hozol egy kört? Megisszuk, aztán megyünk… HÓDOS Egyszer azért valahogy kicsinálom, hogy elmenjek a barátommal egy útra. Csak egy útra… Kiúszik.
Ütemes kopogás: Lacika egy villával veri az asztalt. Távoli rádióból – mint reggel – zene szól, meg-megszakadó hullámokban hallani. Időnként edénycsörömpölés: konyhai zajok.
VICA Lelkesen… És tudod, anyu, akkor én a szünet után azért is jelentkeztem… A Lesnyák Botond persze nem tudta a nyelvtant, erre én feltartottam a kezem, és amikor feleltem, csak nézett a Lesnyák Botond… Éva néni meg azt mondta, hogy: Na, jól van, Vica, mondd meg anyukádnak, hogy jól feleltél. HÓDOSNÉ Felcsattan. Lacika! Ne ütögesd az asztalt azzal a villával! VICA Élénken folytatja. …és Lesnyákot meg jól megszidta, hogy küldje be a szüleit, na és akkor köszönöm szépen a Lesnyáknak! De engem megdicsért. Azt mondta, meséljem el az anyukámnak, milyen okosan feleltem és…
Közben Lacika ütemesen veri az asztalt.
HÓDOSNÉ Szenvedve. Vicuskám, vedd már el Lacikától azt a villát! VICA Felnőttesen. Lacika! azonnal add ide!
Zaj, csapkodás.
Anyú! Nézd, nem adja! Naaaa! Megmondalak, ha rúgsz! HÓDOSNÉ Ez a nyavalyás kukta is! A szelepe! Mondtam apátoknak, hogy javítsa meg…
Felvisít a gőz. A kopogás egyre erősebb.
Nem érted, hogy nyughass?! LACIKA Selypesen. Akkor hadd mondjam a verset… HÓDOSNÉ Később! LACIKA Nyafogva. Mooost!… Egyre vadabbul kopog. HÓDOSNÉ Ej, hát nem érted?
Csattanás, a villa a földre hull.
Nesze, nem volt elég a boltban? Kaphatsz még!
Zaj, amint Lacika lemászik a villáért.
VICA Félénken, de árulkodóan. Látod, anyu felveszi! Majd kikapsz, Lacika! Más hangon. És én azért is örültem, hogy felelhettem a Lesnyák helyett, mert ő a szünetben a hajamat… HÓDOSNÉ Fogd meg a kezét, és vidd ki Lacikát! Menjetek ki, ne őrjítsetek meg! VICA Meglepetten. Én csak mesélem… HÓDOSNÉ Egész nap ez a rumli! Nem bírom!…
Lacika, mint egy gép, ütögeti az asztalt.
Nem azt mondtam, Vica, hogy menjetek ki? Menjetek ki a Dunához, vagy játsszatok a kertben, vagy bánom is én, csak csend legyen már végre! Hát neked is annyit kell beszélnem? VICA Sértetten. Gyere, ne mérgesítsd anyut! Jaj, anya, szólj rá, verekszik! HÓDOSNÉ Ej, te gonosz ördög! Miért bántod Vicát? LACIKA Sírva. Nem vagyok ördög! Nem is vagyok ördög!!! VICA Haraggal. De igenis, ördög vagy! Gyere! LACIKA Sírva. Nem megyek a kertbe, nem megyek a Dunához… a verset akarom… HÓDOSNÉ Te! Agyonváglak! Apátok mindjárt itthon lesz, és nincs készen a vacsora! Vica! Legalább te kímélj meg engem, te légy szófogadó! VICA Igen, Éva néni is mondta, hogy mindig legyek csak rendes és szófogadó, és mondjam meg az anyukámnak, ő is örülni fog, ha én… HÓDOSNÉ Fáradtan. Menjetek már… nem tudok így dolgozni! VICA Te gonosz ördög! Nem hallod, mit mond anyu? Gyere… gyere már! LACIKA Miközben Vica vonszolja kifelé. El akarom mondaniiii! Márciusi szellő száll, erdőn, mezőn, réten… VICA Távolodva. Ne ülj le a földre! Gyerünk! Kimegyünk a folyóhoz… Ne idegesíts engem is!… LACIKA Távolodva, sírva. Mondani akaroooom! Kinyílnak a kis virágok lilán, sárgán, kéken… Kiúszik.
Csend, a távoli rádióból a zene. Halk edénycsörömpölés.
HÓDOSNÉ Magában dohog. Csak ott áll a pult mögött, és azt mondja, nincs. Meg elfogyott. Könnyebb a lelke, ha azt mondhatja, nincs. Legszívesebben bezárnák a boltot, és csak a fizetést vennék fel elsején… HÓDOS Mit beszélsz? HÓDOSNÉ Te vagy az? HÓDOS Mi van? HÓDOSNÉ Mi van?! Készítem a vacsorát! Ne oda tedd a táskádat az útba! Akaszd fel a helyére! Mindig ez a rendetlenség! HÓDOS Valami baj van? HÓDOSNÉ Megvetően. Baj?! HÓDOS Na! Szünet. Öt fuvarunk volt ma… Szünet. Te, tudod, ki jött meg?
Edénycsörömpölés.
HÓDOSNÉ Nekem ne hozzál ide senkit! Nem tudunk vendégeskedni! HÓDOS Hát csak a barátom érkezett meg a Szegeddel. Az a másodtiszt, tudod…
Szünet, semmi válasz.
Na, sört kaptál? HÓDOSNÉ Sört?! Éppen sört, mi? Ugyan! HÓDOS Na. Csak kérdezem. HÓDOSNÉ Szalonnát kapsz holnap is a kenyérhez. Én nem futkoshatok Lacikával összevissza bevásárolni, ez meg itt szalámit tart! Száz forintért! HÓDOS Jó lesz a szalonna is. Szünet. A gyerekek?
Semmi válasz.
A gyerekek? HÓDOSNÉ Kiküldtem őket. HÓDOS Mit főzöl? Paprikáskrumplit? HÓDOSNÉ Felcsattan. Mi az istent találtam volna ki? Mire kijövök a gyárból, meg elhozom a gyereket az óvodából, mit kapok? Mire hazaérek, örülök, hogy állva tudok maradni. Mire hazakeveredem… Szünet. Most ülök le először ma… HÓDOS Hát jól van na, tudom… Más hangon. Kerestem a barátomat, de valahogy elkerültük egymást. Szerettem volna találkozni vele. Lenn voltak Görögországban. Emlékszel, egyszer meséltem neked, mekkora viharba keveredtek… HÓDOSNÉ Magában. Jaj, és a fejem is reggel óta…
Csend.
HÓDOS Szóval nincs sör… Szünet. Majd vacsora után átballagok a kocsmába, itt van valahol a régi családis üveg, majd beletöltetek három korsóval… Szünet. Na, akkor eszünk? HÓDOSNÉ Fáradtan. Eszünk… Hívd a gyerekeket. HÓDOS Azt sem tudom, merre vannak… HÓDOSNÉ Kimerülten. Én nem bánom…
Csend.
HÓDOS Értetlenül. Mit nem bánsz? Szünet. Mi? Szünet. Kérdem, mit nem bánsz? HÓDOSNÉ Türelmetlenül. Mi van, mit akarsz? HÓDOS Csak kérdezem, hogy mit nem bánsz? HÓDOSNÉ Felcsattan. Most mi az isten csudáját akarsz még te is? HÓDOS Szelíden. Én? Semmit. Azt mondtam, hívd be a gyerekeket, aztán együnk. Szünet. Nem ülsz rajta az újságomon? Na persze! Ne gyűrd össze, még nem is olvastam… HÓDOSNÉ Ne kínozzatok már, ne kínozzatok már! Hol a kölykök nyúznak, hol te, hol a boltos… Azt mondtam, hívd be te a gyerekeket! Aztán együnk, és legyünk túl már ezen az egészen, legyünk túl!… Le akarok feküdni, aludni akarok, fáradt vagyok… HÓDOS Most mit izélsz? Most mit izélsz, hallod? Mi a baj? Hogy főzni kell, vagy mi? HÓDOSNÉ Jó, semmi. HÓDOS Nem férsz a bőrödbe? Mindig csak a panasz… a… a morcosság. Azt hiszed, lehet ezt bírni? HÓDOSNÉ Jaj, hagyjál békén! HÓDOS Én? Hát piszkállak én? Hát nem azt nézem, hogy neked jó legyen? Vettem neked azt a televíziót is, hogy nézzed esténként. Nézed? Nem nézed! Csak fizetjük a havi ötvenet potyára! Hát mit akarsz még? Eszpresszóba akarsz járni, vagy mi? Na! Mondd meg már, mi a baj! HÓDOSNÉ Lemondóan. Semmi.
Csend.
HÓDOS Na! Akkor meg jól van. Ha azt mondod, hogy nincs baj, akkor nincs baj. Na! Vica már itt van! HÓDOSNÉ Elcsendesedve. Gyertek hát. Gyertek enni. Köszöntetek apátoknak?
Csend.
HÓDOS Kedélyesen. Hát az öcsédet hol hagytad? Levegőztetek egyet? Na! Hol van Lacika? Lacikát kérdezem. VICA Kurtán. Kinn van. HÓDOS Nevetve. Akkor hívd be! Elbújtál, Lacika! Nem nagyon hallottam ám azt a köszönést! Ej, hát mit állsz ott, Vica? HÓDOSNÉ Csendesen. Én már nem szólok semmit. Ha jöttök, jöttök, ha nem, nem… VICA Élesen. Kinn van! HÓDOS Hol kinn? VICA Ott! HÓDOSNÉ Hívd már be, nem érted?! VICA De… nem jöhet. HÓDOSNÉ Mi van, beszélj már! Hallod?! VICA Nagy lélegzetet vesz, egy szuszra. Kinn voltunk a hídnál, ott a parton, ahol szoktunk, és Lacika ütögette kaviccsal a másik kavicsot, és mondtam, hogy hagyja abba, mert idegesít, és megőrülök a zajoktól, és agyonütöm, de ő nem hagyta abba, cipőstől belegázolt a vízbe, és úgy ütögette a vizet is, hogy ne érjem el, de én elértem, és ráütöttem a kezére, és akkor ő bement még… HÓDOS Üvöltve. És?!! VICA …és sikítozott, de én ott hagytam, a gonosz ördögöt! HÓDOSNÉ És most hol van?!! Hosszú csend. Hol van Lacika, azt kérdeztem, te béka!!! VICA Dacosan. Ott! HÓDOSNÉ Fuldokolva. Te jó isten! Te jó isten, te jó isten!!!
Felborul egy szék, kicsapódik az ajtó, Hódosné távolodva, egyre kétségbeesettebben.
Te jó isten, Lacika, Lacikááámmmm, te jó isten!!!
Hosszú csend, hajóduda szól elnyújtva.
HÓDOS Bénán, torokköszörülve. Te… Vica… hallod? Mi volt… mondd csak… Vica… nem értem… ugye, nem ott… nem voltatok ott, csak mondod… Vica…
Hosszú csend. Hajóduda távolabbról.
Vica… Kislányom… ugye nem, csak… Nézz rám… Hallod?! Kislányom…
Hirtelen – távolról – Hódosné éles sikolya.
Vica… ugye nem…
Hallani a távoli rádióból a meg-megszakadó hullámokban érkező vad zenét. |