PortásokHangok
PETŐ Na, akkor kezdhetjük? JUSZTIN Oda a mikrofonba. PETŐ Tessék? JUSZTIN A mikrofonba! Ott, ni! A riporter úr kezében van a mikrofon. PETŐ Ja, igen. Akkor én? HOLLÓ Persze, te vagy a legöregebb. De kezdd már, mert forog a szalag. Ne pazaroljuk a riporter úr szalagját, igaz? PETŐ Hát én vagyok a legöregebb, ahogy Holló kolléga is mondja. Nem tudom, bemutatkoztam-e már. Igen? Nem? Na jó, akkor… Pető Géza vagyok, nyugdíjas, de jelenleg itt dolgozom az Összevont Javítóvállalatok telepén a kartársaimmal… Na, mondd a neved te is! JUSZTIN Jusztin György. Szintén nyugdíjas, szintén portás. PETŐ Mi itt valamennyien portások vagyunk… HOLLÓ Váltótársak. PETŐ Az ő neve: Holló… Vagy hát tessék! HOLLÓ Igen. Holló Bálint. És ez itt a mi kis kuckónk. PETŐ A portásfülke. JUSZTIN Innen jól látni a kaput és az egész telepet. Az a dolgunk, hogy felügyeljünk a ki- és bemenő forgalomra… meg ha keresnek valakit… szóval, ha beszólnak nekünk itt, ezen a kis ablakon… Jó, ne nyisd ki, Holló, bejön a hideg! HOLLÓ Csak mutatom az úrnak. Vagy szólítsuk elvtársnak? Kérem. Szóval: riporter elvtárs… Csörömpölés. A fene! Leverem a vizeskancsót, olyan szűkös ez a hely. PETŐ Egy embernek nagyon is kényelmes. HOLLÓ De most négyen vagyunk a riporter elvtárssal együtt. JUSZTIN Csakhogy a szolgálat idején magunkban üldögélünk itt. De nem unalmas, á! És tetszik látni, a vállalat mindent megtesz, hogy jól érezzük magunkat… PETŐ Ez a kis villanykályha… aztán két szék, asztal, rádió, telefon… HOLLÓ Városi vonal, de lehet kapcsolni a garázst, a műhelyeket, sőt az irodákat is. Felelősségteljes munka ez! PETŐ Na, hogy ezt éppen te mondod! JUSZTIN Az! Éppen Holló! HOLLÓ Jól van na, nem kell mindig felhánytorgatni azt a kis botlásomat!… Csak mondom, hogy felelősségteljes munka, ugye itt garazsíroznak a kocsik… PETŐ A szervizkocsik. Innen futnak ki reggel, és ide térnek vissza munka után… HOLLÓ Minden sofőrrel megy egy-két szerelő is. PETŐ Nem minden kocsin van szerelő. JUSZTIN Az olajkályhásoknál, például, a sofőr egyben a szerelő is. Mint ahogy Sipos. PETŐ Sipos az egyik szervizes. Moszkviccsal jár. Moszkvics kombi. HOLLÓ Á, hát nem ismeri senki Sipost. Miért kell őt emlegetni? JUSZTIN Röstelled, mi? Röstelled azt a dolgot? PETŐ Most ez a Sipos a műhelyben dolgozik, mert eltiltották a vezetéstől… HOLLÓ Elrendeződtek már ezek a dolgok. JUSZTIN De akkor benne voltál a pácban! HOLLÓ Azt mondtátok, nem fogjátok emlegetni! PETŐ Jó, jó, nem emlegetjük. HOLLÓ Azt ígértétek, hogy a barátotok leszek. PETŐ Az is vagy. A barátunk. HOLLÓ Hát akkor? Minek piszkáltok ezzel a Sipossal? PETŐ Jusztin kezdte! JUSZTIN Én?! Aki azon vagyok, hogy békesség legyen köztünk? PETŐ Ha lehet. JUSZTIN Jóakarattal lehet. HOLLÓ Bennem talán nincs jóakarat? Azt akarjátok mondani? PETŐ Most megint érzékenykedsz! Senki sem bántott! Az a helyzet, hogy Holló nemrég került ide közénk. Jusztin úr meg én már évek óta itt dolgozunk. Aztán velünk volt még Kovács bácsi, szegény… JUSZTIN De ő meghalt. PETŐ Hosszan betegeskedett, néha felgyógyult, de tavaly ősszel meghalt szegény. Kimentünk a temetésére, én mondtam a búcsúbeszédet… JUSZTIN Koszorút is vettünk. HOLLÓ Ezt mindig elmondják, hogy koszorút is vettek! PETŐ Mert vettünk! Mert szerettük! Szegény Kovács bácsi. Hetvenkilenc éves volt. JUSZTIN Így korra nem volt még öreg, de olyan kis csöpp ember volt, azért is szólítottuk bácsinak. PETŐ Én csak hetvenhat éves vagyok… Na, ugye? Ugye, hogy letagadhatnék tíz évet? Ja, én mindig dolgoztam, idáig hatvannégy évet voltam talpon munkában. De ha a gyerekkori mezei munkát is számolom… ugye, mint afféle falusi gyerek, mielőtt kitanultam a kereskedői szakmát, kinn dolgoztam napszámban a mezőn… JUSZTIN Én még Petőnél is fiatalabb vagyok. Hetvenhárom. Hála isten, nincs is semmi bajom, csak már nem bírom a kürtöt fújni. HOLLÓ Jusztin úr ugyanis trombitás volt. PETŐ Vadászkürtön játszott, nem trombitán. HOLLÓ Az mindegy! JUSZTIN Maga ehhez nem ért, Holló úr! HOLLÓ Mi tegeződünk, ha nem emlékeznél rá, Jusztin! JUSZTIN Emlékszem! De ha azt mondod, hogy csak trombitás voltam!?… Te legfeljebb csak a szoknyákhoz értesz, hehe… HOLLÓ Ugyan, ugyan! PETŐ Csak ne tagadd! HOLLÓ Tagadni?! Hát mit tagadok én?! Irigyeltek, hogy fiatalabb vagyok! Kérem. Én még csak hatvankilenc vagyok. Ezekhez képest gyerek! Nézegettek is, amikor idejöttem közéjük a múlt decemberben, hogy talán nem is vagyok még nyugdíjas, mit keresek itt. Igaz? Méregettetek? JUSZTIN Nem az, hogy méregettünk, csak hát nagyon jó kis kollektíva volt ez a mienk, aztán féltünk, hogy valaki olyan jött… szóval… aki más fajta… HOLLÓ Más fajta! PETŐ Hát, hogy nem közénk való. HOLLÓ Na, köszönöm szépen! JUSZTIN Azt hittük. PETŐ Majdnem meg is jártuk veled, nem igaz? – Tetszik tudni, Jusztin úr szolid ember. Szép családja van. Két nagy lánya, mérnök fia, unokák… Csak a felesége nem él már, sajnos. JUSZTIN Már tíz éve, bizony. Sajnos. Elesett, koponyaalapi törés… Úgy vitték el a mentők az utcáról… PETŐ Én is rendes családban élek, hála isten, mind megvagyunk, a lányomék velünk laknak, kertes házban, nem tudom, tetszik-e tudni, hol van a Perédi-telep? HÉV-vel kell menni, Cinkota után… Hát ott. Kinn a zöldben. Szép hely. Gyümölcsfák, egy kis lugas… HOLLÓ Aztán mégis eljárnak dolgozni! PETŐ Eljárunk, eljárunk! Kell a pénz! Jusztin úr ráadásul még kottákat is ír… JUSZTIN Csak másolok. Másolok. PETŐ Nálunk meg a feleségem még a tanácsi bedolgozást is vállalta, tetszik tudni, szociális alapon adnak munkát, térképek, prospektusok hajtogatása, nagyon jól fizetik, tíz fillér darabonként… HOLLÓ Tíz fillér! PETŐ Azt is meg kell becsülni! Kicsi a nyugdíjam, a kereskedelemben dolgoztam, nem nagy pénz. Még örülni kell, hogy ilyen jó munkalehetőségeket találtunk, igaz, Jusztin úr? JUSZTIN Meg hogy még az ember bír csinálni valamit! Jaj, azt mondják itt a munkaügyin, csak maradjanak, ameddig bírják a bácsik, mert nincs munkaerő… HOLLÓ Nekem is örültek, amikor jelentkeztem. JUSZTIN Na, ugye, még neki is! PETŐ Nagy kiesés volt szegény Kovács bácsi. Holló úr egyébként… De ezt inkább maga… pardon, te mondd el. HOLLÓ Nehezen szokjátok meg ezt a tegeződést! JUSZTIN Csak nemrég ittuk meg a pertut. HOLLÓ Mert egy ideig csak magáztak. Amikor idejöttem. Én már dolgoztam máshol is, a nyugdíj után mindjárt a szakmámban próbáltam, vízvezetékszerelő voltam, de azt már nem bírtam úgy, elmentem… JUSZTIN Így is lehet mondani. HOLLÓ Most mit akarsz ezzel? JUSZTIN Semmit. De nekünk aztán úgy mesélted, hogy el kellett menned. PETŐ Hát, hogy az italozás miatt. HOLLÓ Na és ha amiatt? Elmentem öltözőőrnek… de szóval aztán onnan is… Jó, hát nem félek én erről beszélni! Onnan is el kellett mennem… Mit izéltek mindig ezzel! Hogy mi volt, meg hogy volt?! Nagyra tartjátok magatokat! El is mehetek, aztán beszéljetek, amit akartok! PETŐ Jó, na, hát nem azért mondtuk. HOLLÓ Hát miért? Nem kell engem itt lejáratni! JUSZTIN Csak a pontosság miatt. PETŐ Meg csak úgy, viccből. HOLLÓ Ezzel nem kell viccelni! JUSZTIN Barátok vagyunk, vagy nem? Meg aztán te mesélsz mindig arról, hogy mi volt régen, meg hogyan volt… Amikor jön váltani, mindig itt marasztal egy kicsit, hoz magával boros teát a termoszban… HOLLÓ Soha nem iszom szeszt szolgálatban! JUSZTIN Nem szeszt mondtam, csak egy kis gyönge boros teát. El is fogadom, ha megkínál. No, akkor aztán mesél az ifjúságáról! HOLLÓ Mit mesélek én az ifjúságomról?! Na, hadd halljam! PETŐ Mesélt már nekem is. Hogy amikor elment valahová megjavítani a vízcsapot, megesett, hogy csak a háziasszonyt találta otthon… Nevet. HOLLÓ Hogy én ezt meséltem maguk… nektek?! JUSZTIN Persze, lehet, hogy mindezt csak kitalálja. HOLLÓ Soha nem találok ki semmit! Na és ha volt is néhány hódításom? Férfiemberek vagyunk! Becsöngettem a lakásba, mondtam, jöttem szerelni a vízcsapot… hehe… Hol csöpög, mi csöpög – egy kis tréfa, ugyebár, az asszonyok hálásak a jókedvért, ki tudja, talán egy morcos férj hagyta őket otthon aznap. Mert mi a házasság? Csupa perpatvar, hát nem? Én meg tréfálkoztam, aztán a végén: – Tessék, mester úr, egy kupicával! – Egyedül nem iszom, mondtam, csak ha kegyed is koccint velem… PETŐ Na, ez az! Az ital! HOLLÓ Miféle ital?! Ugyan, az ital! Egy kis kupicával, azt mondtam! Akkor még semennyivel sem ittam többet, mint más! Csak egy kis jókedvre kerekedtem az italtól, annyi volt az egész! Na, és akkor mindjárt megeredt a nyelve a kuncsaftnak is, hogy jaj, ilyen meg olyan az élet, mire én: – Úgy, úgy, bizony, megértem kegyedet! Erre az asszonyka: – Maga megért, maga jó ember, látom, hogy maga megért! – Mert mi más kell nekik, mint egy kis megértés. Így aztán megtörtént, hogy a délelőtt csendjében… hehe… egy kis közelebbi megértés, ugye… Soha nem lódítok! És ha akkor ismertetek volna… PETŐ Stramm voltál, tudjuk. HOLLÓ Igen! Stramm voltam! Na, hol is?… Itt valahol… nem, nincs nálam az a fénykép… Vállas voltam, pocak még semmi, ötvenéves koromban se! Kár, hogy nincs nálam az a fénykép… JUSZTIN Most nincs nálad éppen? HOLLÓ Most sincs, most sincs! Hát nincs, na! PETŐ Még mindig megszólítgatják a nők. JUSZTIN Zaklatják. HOLLÓ Ezt sem hiszitek, mi? PETŐ Az a gyászruhás nő a villamoson? HOLLÓ Például az a gyászruhás nő a villamoson. Egy gyászruhás nő! De nagyon formás teremtés. Ott áll a villamos-végállomáson, meglesi, melyik kocsiba szállok, odaül a közelembe, és néz. Egyik nap meg azt mondja, de csak úgy elkezdi, mintha magában beszélne: – Nincs senkim, akárcsak magának. Nem vagyunk még olyan öregek, hogy ne élhetnénk együtt boldogságban még néhány évet… – Hát ez azért szíven ütött, hogy a fenébe ne… De nem szóltam rá semmit. Azóta is kerülöm. Méghogy boldogságban… Ajaj!… Na, de nem erről kell beszélni. PETŐ Hát inkább, hogy az itteni munka… HOLLÓ Nem akarok vele találkozni, de minduntalan felbukkan. Az a gyászruhás nő. Egyszer a lakásom közelében ólálkodott fél napig. Figyeltem az ablakból, de nem mentem ki hozzá… PETŐ Szóval itt a portán a mi munkánk… HOLLÓ Boldogságban! Azt hiszi! Ajaj! PETŐ Megbecsülnek itt bennünket. A munkaügyin is. A többiek is. A sofőrök is rendesek. JUSZTIN Csak Holló járta meg Sipossal. PETŐ Hát ha már így szóba hoztuk, beszélnünk kell erről, azt hiszem. JUSZTIN Arról az esetről. PETŐ Aznap délután történt, amikor úgy havazott. JUSZTIN Havazott? Nem is volt hó az idén! PETŐ Dehogynem volt! JUSZTIN Az idén? Szemernyi hó sem esett az idén! PETŐ Január harmadikán? Amikor reggelre fehér lett a város? JUSZTIN Ja, akkor, igen. HOLLÓ Hát még a hó miatt volt az a baj is! PETŐ Na, nemcsak a hó miatt! JUSZTIN Abban a dologban te is ludas voltál. Mondd csak el, Holló. Most már el lehet mondani. HOLLÓ Jó, jó, hát elmondom, na! Szóval azon a havas délutánon. Éppen én voltam szolgálatban. Jönnek be a kocsik, írom az idejüket, nincs semmi baj. Egyszer csak bekopog itt, ezen az ablakon az a Sipos…
TÉRVÁLTOZÁS
SIPOS Na, né! Maga az új portás? HOLLÓ Maga kicsoda? SIPOS Sipos, az olajkályhásoktól. Végeztem a melóval, itt a járgányom a kapu előtt. Rendszám: FI 12-21. Moszkvics kombi. Beírná, öregem, hogy beálltam a telepre? HOLLÓ Beállt? SIPOS Itt rostokolok a kapu előtt. HOLLÓ Hát akkor hajtson be! SIPOS Dehogy hajtok, öregúr! Egészen másról van szó! Nézze, emberek vagyunk… HOLLÓ Én semmiféle szabálytalanságot… SIPOS Szabálytalanság? Szépen beírja, hogy beálltam, a kutya sem nézi, én meg elmegyek még a kocsival egy kis időre. Van egy kis dolgom. HOLLÓ Menjen kocsi nélkül. SIPOS Nem lehet, öregúr. Éppen hogy a kocsival van dolgom. HOLLÓ Akkor majd beírom, ha beállt. SIPOS Ne kőszívűsködjön itt nekem, drága édesapám. Nem olyan nagy ügy ez! Látom, maga még nem ismeri itt a dürgést, azért magyarázom. Beír, slussz-pássz, aztán majd jövök. Maga különben sem tud semmiről, ha kérdik. HOLLÓ Azt nem lehet! SIPOS Nézze, akkor megmondom őszintén, hogy mi a helyzet. Beteg a gyerek, az a helyzet. Szomorú, de így van. El kell vinni az orvoshoz sürgősen, minek fizessek taxit, amikor itt ez a Moszkvics? Ez a helyzet. HOLLÓ Azt mondja, a gyerek? SIPOS Azt hát! Csak nem akartam mindjárt a szívére hatni, ez a helyzet. HOLLÓ És sietni fog vissza? SIPOS De még mennyire! Csak ne vacakoljon itten, mert vár az asszony, tudja, mi van ilyenkor, idegeskedés, a gyerek bőg… HOLLÓ Jó, nem bánom, beírom. 16 óra 30. De remélem, nem komoly… SIPOS Mi? HOLLÓ A gyerekkel a baj. SIPOS Hát reméljük, öregúr! Remélünk, ez a helyzet. És kösz’. Ne izguljon, a kollégái is megtettek nekem ilyen szívességet már nem is egyszer!
TÉRVÁLTOZÁS
PETŐ Ez nem igaz, mi ilyesmit soha nem tettünk meg, így van, Jusztin? Mindig vigyáztunk, hogy pontosan, rendesen lássuk el a szolgálatot. Az ilyen Sipos-félék minket is megkörnyékeztek, de soha nem dőltünk be nekik! HOLLÓ Engem ti nem figyelmeztettetek! PETŐ Mire? Hogy nem szabad csalni? HOLLÓ Egy szót sem szóltatok hozzám akkoriban. JUSZTIN Mert te is kerültél bennünket. Te nem akartál velünk beszélgetni! HOLLÓ Nagyon jól tudod, hogy miért nem. JUSZTIN Most már tudom. HOLLÓ Nem akartam én diskurálni arról, hogy mi volt az életem, meg ilyesmi… Meg aztán rólatok csak úgy sugárzott, hogy mennyire szerettek bejárni, de nekem ez egyáltalán nem volt passzió! Én szükségből jöttem dolgozni! PETŐ Passzió! Nekünk se passzió! Ha lenne pénzem, majd megmutatnám, mi volna a passzióm! HOLLÓ Na, és tetszik tudni, ha ők innen elmentek, mégis egy családba mentek haza, de én!… JUSZTIN Nem tudtuk, hogy Holló egyedül él. PETŐ Albérletben lakik Újpesten egy nyári konyhában. HOLLÓ Merthogy én… ugye… én elváltam. PETŐ Semmit sem tudtunk. HOLLÓ Hatvanéves vén fejjel. Szégyen ide, szégyen oda, így volt. Az asszony a fejemhez vágta, hogy nem csinálja tovább. És én egy szót sem szólhattam. Mert akkoriban ittam is. A feleségem egy darabig tűrte, de már nagyon megromlott köztünk minden, már nagyon… A végén beadta a válópört. Egy szót sem szóltam. Nem én. Rosszul esett, de nem szólhattam egy szót sem… Igaza volt. JUSZTIN Amikor idejött közénk, nem beszélt erről. HOLLÓ Nem ezzel kezdi az ember. PETŐ Mi is hibásak voltunk. Csak néztük, hogy ez egy morc ember vagy felvágós ember, vagy nem is tudom. Hogy barátságtalan. Na, azt mondtuk, szegény Kovács bácsi helyett szépen bevásároltunk. HOLLÓ Ezt mondtátok? Nem is tudtam. JUSZTIN Az igazat megvallva, ezt. Kutyába sem vettél minket. Átadtad a szolgálatot, aztán se bű, se bá, fogtad a kalapodat… Hát ugye, nem ehhez voltunk szokva. Meg aztán megjegyzést tettél a kották miatt is. PETŐ Ja. Hogy tintás az asztal, hogy Jusztin szétmázolja a tintát az asztalon, te meg belekönyökölsz délután… És kiabáltál, hogy kiszórod ezt a sok szemetet. JUSZTIN A kottákra azt mondtad, hogy ez a sok szemét! PETŐ Amikor Jusztinnak ez a mellékkeresete! És ha tetszene látni, milyen szépen csinálja. Gyönyörűek azok a kézzel írott kották! JUSZTIN Legutóbb egy Suppé-művet másoltam. Költő és paraszt. Nyitány. Nem tudom, tetszik-e ismerni? Nagyon szeretem, egyszer egy emlékezetes nyáron Balatonfüreden minden este ezt játszottuk a promenádon…
Részlet a nyitány második feléből; aláfesti a szöveget.
PETŐ Jusztinnal kisütöttük, hogy annak idején hallottam is játszani ezt tőlük, mert azon a nyáron éppen nászúton voltunk a feleségemmel Füreden. Esténként végigsétáltunk a parton… De a Grand Hotel nyitott ablakán is behallatszott a térzene… Akkoriban én a Krayer Lakk és Festéknél voltam fiókvezető, jó biztos állásban… Hát ennek már negyvennyolc éve! Néha mondogatjuk Jusztin úrral, hogy ott találkozhattunk volna azon a nyáron… de csak itt találkoztunk… JUSZTIN Azon a nyáron arról volt szó, hogy szerződést kapok a szalonzenekarba, hajón játszottunk volna az Adriai-öbölben. Nagyon boldog voltam, mert szép út lett volna a tengeren, még soha nem utaztam, nem láttam a világot, de a szerződés valahogy kútba esett. Aztán nem is tudtam elutazni sehová. Csak hát a háború alatt, amikor katona voltam… de az más! Az szenvedés, gyötrelem… De békében, kettesben a feleségemmel, szegénnyel, vagy pláne a gyerekekkel, már nem futotta. Sokat voltam állás nélkül… Még most is utaznék szívesen… A múltkor írtam a tévébe, a nyugdíjasok klubjába, hogy volna egy javaslatom, aztán be is hívtak, és ott, a kamerák előtt elmondhattam, hogy nagyon helyes volna, ha minden nyugdíjas kapna ingyenes utazási igazolványt az ország egész területére. Most, ugye, legalább életünk utolsó szakaszában hadd láthatnánk az országot, a szép tájakat, hadd ismernénk meg a hazánkat… Nagyon sokunknak nem volt módja erre… Megérdemelnénk talán… Nagyon helyeseltek, de aztán semmi sem lett belőle. Hogy nem lehet ilyesmi, vagy tudom is én… Költséges. Akkor nyáron azt hittem, világot látok, szerződés szerződést követ… De nem…
Az aláfestő zene megszakad.
Nem is erről akartunk beszélni. Szóval ez csak egy kis semmiségnek látszott, hogy Holló más időt írt be, mint kellett volna. HOLLÓ Hogy mit csináltam? PETŐ Siposnak. Hogy Siposnak más időt írtál be. Mert erről beszéltünk. HOLLÓ Ja, igen. PETŐ Persze, előttünk hallgatott a dologról. HOLLÓ Nem akartam, hogy esetleg azt mondjátok, csaló vagyok. JUSZTIN Na, mondd el, hogy mi volt azután. HOLLÓ Ja, azután? Hát úgy jó másfél-két óra múlva csengett a telefon…
TÉRVÁLTOZÁS
SIPOSNÉ Telefonhang. Összevont Javító? Kivel beszélek? HOLLÓ Itt a porta. SIPOSNÉ Érdeklődni szeretnék… Siposné vagyok… A férjem az olajkályhásoknál dolgozik, egy Moszkvics kombival jár… HOLLÓ Igen, tudom, még nem ért oda? SIPOSNÉ Hova? HOLLÓ Haza. Vagy nem otthon van maguknál a gyerek? SIPOSNÉ Milyen gyerek? HOLLÓ A beteg gyerekük. A férje itt volt már, de elszaladt a kocsival, hogy elvigye az orvoshoz… Még nincs ott? SIPOSNÉ Kit vigyen el az orvoshoz? HOLLÓ Hát nem értem! A gyereküket! SIPOSNÉ Kis szünet után. Ezt… ezt mondta magának? Hogy a gyereket az orvoshoz?! Mikor volt ez? HOLLÓ Elég régen. Több mint másfél órája! Ott kellene lennie. Halló!. SIPOSNÉ Úgy! Köszönöm! HOLLÓ Valami baj van? SIPOSNÉ Köszönöm a felvilágosítást! Halló? És ha látja a férjemet, ne mondja meg neki, hogy telefonáltam… HOLLÓ De mi van a gyerekkel?! SIPOSNÉ Gúnyos nevetés. A gyerekkel!! HOLLÓ Várjon! Lehet, hogy rosszul értettem a férje szavait… Talán… Ne tegye le!… Talán azt mondta, hogy… SIPOSNÉ Kis szünet után. Legalább maga ne hazudjon nekem. Hallom a hangján, hogy öregember. Nem áll jól magának! Leteszi a kagylót.
TÉRVÁLTOZÁS
HOLLÓ Na, akkor azt gondoltam, most nagy hibát követtél el, Holló! JUSZTIN De nekünk nem merte megmondani. HOLLÓ Mert azt gondoltam, majd elsimul a dolog. Családi perpatvar – majd elsimul. PETŐ Az ilyen valótlan időbejegyzés súlyos szabálytalanság. HOLLÓ Na, szó, ami szó, fenemód rosszul éreztem magam aznap. Hazamentem Újpestre, begyújtottam a csikótűzhelybe, mert egy olyan kis öreg sparhelt van a nyárikonyhában, azzal fűtök, meg főzök is rajta valamit magamnak. Viszek haza készételeket, megmelegítem, de néha összekotyvasztok pörköltöt, ezt, azt… Azt hiszem, akkor húsos babot melegítettem, azt a sóletet. Na, és közben, ahogy vacakoltam azzal, eszembe jutott, hogy most bizony a feleségem várhatott volna vacsorával… szóval eszembe jutott sok minden. A régi életem… És valahogy ez a dolog a sofőrrel, ez is nagyon bántott… úgy összemosódott minden… Hogy is mondjam. Hogy én is csináltam ilyeneket… Ilyen görbe utakat. Aztán, ugye, az ivás… ahogy elkezdtem inni… kérem szépen… én abban a nagy ivásos időmben már úgy voltam, hogy egy olyan műanyag flakonban mindig volt a táskámban egy liter Kövidinka, ahogy jöttem-mentem az utcán meg mindenhol, csak ittam belőle… Hát, kérem szépen én azt nem kívánom senkinek. Azt az érzést. Ahogy az ember remeg az italért. Az asszony mindig elszedte tőlem a pénzt, pedig elég szépen kerestem, én meg visszacsentem, felkutattam mindent a lakásban, hogy hol a pénz, napközben hazamentem, amikor a feleségem nem volt otthon, meg ilyesmi… Szóval hát talán nem kellene most erről beszélni… de mindegy… beszéljünk csak róla, hogy én milyen voltam. Aznap este ezek megint eszembe jutottak, meg ugye a kórház, mert aztán a májammal meg az idegeimmel bekerültem… aztán az elvonó, hogy ott mi volt… azt el se kezdem! Szóval nekem a szakmámat is azért kellett abbahagynom. Mert már nem tudtam rendesen dolgozni… Aztán a válás, öreg fejjel, és az, hogy minden odalett, az asszony elment vidékre a rokonokhoz, itt maradtam magam… Na, akkoriban nagyon megijedtem, igyekeztem talpra állni egészségileg, abbahagytam az ivást, mert olyan gyógyszereket kaptam, hogy halálos lett volna inni… írtam az asszonynak, de már nem bízott bennem, máig azt mondogatja: majd megint oda jutsz, te! Hát nem is tudom, hogyan mondjam… amikor idekerültem az Összevont Javítóhoz a portára, láttam, ezek itt rendes öregek, valamennyire megnyugodtam, rendes társaság, na, mondtam magamban, itten jó lesz neked, Holló, aztán csak rendesen… De nem voltam olyan lelkiállapotban, hogy hát itten beszélgessek velük ezekről az én dolgaimról. Hallottam, amint maguk között diskurálnak a családról, az unokákról… Pető szeret kinn dolgozni a kertjében, hogy így a szőlő, meg lefejtettem az új bort, merthogy neki bora is van… PETŐ Nyolcvan-száz liter egy évben. De az már úgy, hogy a törkölyt feleresztem vízzel, aztán cukrot hozzá. HOLLÓ Mindegy. Hogy ő ilyesmit csinálhat otthon. Jusztin meg ezekkel a kottákkal. Semmi közöm nekem ezekhez, gondoltam. Békés öregurak, gondoltam, én meg… De azért szerettem volna, ha én is… JUSZTIN Mi azt nem tudtuk, hogy mi van vele, meg hogyan… csak a viselkedését néztük. HOLLÓ Hát nem viselkedtem! Nem viselkedtem sehogy! Bejöttem, elvégeztem a munkámat, és elmentem! Kellett a pénz. Évi ezerkétszázötven órát lehet dolgozni, kilencforintos órabérrel. Az havi ezerszáz forint nagyjából. Hozzá a nyugdíjam ezerkétszáz forint, így valahogy megvagyok… Nekem kellett a pénz! Meg a munka. A munka is, nagyon… PETŐ Na, az én nyugdíjam meg csak nyolcszáz forint. Nekem is kell a pénz. És Jusztin úrnak is! HOLLÓ De nektek ott a család! És még azt sem mondhatjátok, hogy nem törődnek veletek! JUSZTIN Nem akar az ember rájuk szorulni. PETŐ Nekem mondják is mindig otthon, ne menjen papa dolgozni, mire való ez már ebben a korban? Hajnalban felkelni… JUSZTIN Szeret az ember a maga kenyerén élni. HOLLÓ A maga kenyerén, persze. Hát én aztán azon élek… Most már nem iszom, legfeljebb egy kis boros teát így ebben a hideg időben. Felmelegít. Azt lehet, egy kis boros teát. Attól még meg tudom állni… Nem is lenne semmi baj, ha az asszony is úgy akarná, de nem akarja. Így aztán csak magam… Szóval tetszik érteni, milyen az! Na, akkor este azt mondtam magamban, bekerültél, Holló, egy rendes helyre, jó munkád van, jó kollégák, és te elrontottad a dolgot. Mert éreztem, hogy elrontottam… Felhívattak a munkaügyire.
TÉRVÁLTOZÁS
MUNKAÜGYIS Holló kartárs, az ellenőrzés során kiderült, hogy az FI 12-21-es Moszkvics kombi szervizkocsi telephelyre érkezését ön 16 óra 30-ra írta be. A kocsi azonban nem állt be a telephelyre… HOLLÓ Én… MUNKAÜGYIS Várjon, kérem, még nem fejeztem be. A gépkocsi vezetője, Sipos András az ön tudtával ment el a kocsival… HOLLÓ Nekem azt mondta, hogy a gyerekét kell az orvoshoz vinni sürgősen. MUNKAÜGYIS Igen. HOLLÓ Kérem, én nem akartam, de… ilyen esetben… MUNKAÜGYIS Értem. De remélem, tisztában van vele, hogy ilyesmit semmilyen esetben sem szabad megtenni. Egyébként Sipos nem a gyerekét vitte az orvoshoz, hanem egy nőismerősét autóztatta; a Szabadság-hegyen, a Mátyás király út egyik kanyarulatában a síkos úton megcsúszott, fának ütközött, utasával együtt megsérült, és a kocsi is megrongálódott… HOLLÓ Ez történt?! MUNKAÜGYIS Látja, aki rossz úton jár, nagyon könnyen megbotlik. HOLLÓ Nem sejtettem, hogy ilyesmi… MUNKAÜGYIS De azt tudta, hogy szabálytalanul írta be az érkezési időt? HOLLÓ Azt igen… De hogy nem a gyereket az orvoshoz… MUNKAÜGYIS Siposné, a sofőr felesége telefonált önnek. Még akkor sem sejtette, hogy a sofőr becsapta? HOLLÓ Akkor már tudtam. MUNKAÜGYIS És mégsem jelentette a dolgot. HOLLÓ Kis csend után. Nem jelentettem. MUNKAÜGYIS Miért?
Csend.
Na, jó. És a váltótársainak sem szólt? HOLLÓ Nem, ők egyáltalán nem tudnak róla! Kérem én… MUNKAÜGYIS Önökben nagyon megbízunk. HOLLÓ Csendesen. Igen. MUNKAÜGYIS És önben is! Szünet. Nézze, tudom, nem összejátszásról van szó. Ön ezt jóhiszeműen követte el többé-kevésbé… Mégis: szabálytalanul történt. Meg kell jegyeznem, hogy ebben a kollektívában még ilyesmire nem volt példa. A kartársai… Pető, Jusztin, a szegény megboldogult Kovács bácsi ilyesmit soha… Azt hiszem, érti? HOLLÓ Halkan. Nagyon sajnálom… MUNKAÜGYIS Ön írásos figyelmeztetést fog kapni, Holló kartárs. Most pedig menjen vissza szépen a portára, és lássa el a szolgálatot… Na, menjen, Holló kartárs. Remélem, hogy máskor ilyesmi nem történik… Menjen szépen.
TÉRVÁLTOZÁS
JUSZTIN Később mi a munkaügyistől értesültünk ezekről a dolgokról. PETŐ Vagyis azt már hallottuk, hogy volt egy karambol, hogy Sipos nekiment egy fának… azt mindjárt beszélték. Szóval mindjárt másnap, hogy az a hirtelen hóesés volt. Januárban. JUSZTIN Harmadikán. PETŐ Valahogy úgy… Meg a kocsit is láttuk, mert behozták, a bal oldala alaposan behorpadt. De az összefüggéseket nem ismertük. Mert azt is hallottuk, függetlenül ettől, hogy Hollót hívták a munkaügyire. De csak ennyit. Hívták, hát hívták. Valamiért. Semmiért. Ezen nem spekuláltunk. Másnap délelőttös voltam, Holló jött volna váltani kettőkor. Csakhogy nem jött. JUSZTIN Értem telefonáltak, helyesebben a szomszédunkba, mert csak ott van telefon. Már meg van beszélve, hogy ott hívhatnak. Hát mondják, hogy menjek be délután váltani. Aranyos Jusztin bácsi így, úgy… Három óra lehetett… PETŐ Na, mert én csak akkor szóltam az irodára, gondoltam, késik Holló, megvárom. Előfordult már ilyesmi… akkor megvártuk a váltótársat, nem türelmetlenkedtünk soha. JUSZTIN Én meg, ahogy mondják, mindjárt: Jézusmária, csak nincs valami baj? Megbetegedett valamelyik? Rosszul lett? Ez az első gondolatunk, ugyebár öregek vagyunk, mindig történhet valami hirtelen baj. Kérdem, beteg lett valaki? Pető is éppen eleget jár orvoshoz, urológiára meg a szemészetre… PETŐ Hát most az urológián nem voltam, hála isten, egy hónapja. Olyan kapszulákat kaptam… azoktól most rendben vagyok. Csak a szemem. Érszűkület. Cseppeket adnak… JUSZTIN Én meg a szívemmel… PETŐ Na, a szívemmel én is. Corontin… itt van, tetszik látni? Meg nitromint. Állandóan. Ha érzem itt a szorítást, be egyet a nyelvem alá. Csak megfájdul tőle a fejem. JUSZTIN Szóval az ember mindjárt a bajra gondol. Kérdem a telefonba, mi baj? Hogy Holló nem jött be, Pető vár, menjek váltani. Jó, csak öltözök és máris… Nemrégiben meg Pető maradt otthon… Mondd csak el, hogyan volt! PETŐ Á, nem kell azt most. JUSZTIN Csak mondd el! Még nevettünk is rajta aztán. PETŐ Hát nevettünk, én is nevettem, hogy milyen az ember néha. Még a tél elején… szedem a gyógyszereket, nyugtatókat, a fene tudja, hányféle, annyi kis doboz meg üveg, csak a feleségem tartja számon, melyik másik? Ő készíti ki nekem az adagokat. Sárga tabletta, zöld, piros… a nyavalya sem jegyzi meg! Na, különösen, ha délelőttös vagyok, akkor készíti ki gondosan, hogy ez az esti, ez a reggeli, mert hajnalban nem akarom felzavarni, fél négykor kelek, fél ötkor indul a HÉV, azzal szépen beérek hatra. A kávém is ki van készítve, kifli… meg a fogvíz, fogkefe, rajta a fogpaszta, hogy egy-kettőre készen legyek. Na, akkor is: lefekszem este, beveszem a tablettákat, a feleségem már alszik, én még olvasok az ágyban, felhúzom csörgőre a vekkert… De az egy öreg vekker, még nászajándékba kaptuk, az üvege el van repedve, hát így aztán valahogy a repedést néztem mutatónak. Beállítom, de mikorra? Éjfélre. Azt hittem, fél négyre húztam fel. Csöngött. Éjfélkor, ugye… De addigra én már jól kialudtam magam, keveset alszom, éjjel is mindig felébredek, hánykolódom, olvasok kicsit, visszaalszom, így megy hajnalig. Elég az hozzá, éjfélkor felébredtem, nekiláttam készülődni, megberetválkoztam, reggeliztem, gyógyszerek, minden, aztán ki az állomásra. Gyanús volt, hogy egy teremtett lélek sehol. Hát ma ilyen a forgalom… Jön a HÉV, felszállok, elhelyezkedem, szundítani szoktam a Fehér útig. Hanem a vonat Cinkotánál megáll. Hogy végállomás, és tolatnak a remízbe. Akkor látom, hogy ez az éjszakai ingajárat volt, a félkettes. Na, hajnalig sehol semmi. A váróteremben nem alhatok, hideg. Mérgelődtem, neki gyalog a sínek mentén… JUSZTIN Éppen elég lehetett. PETŐ Három kilométer. Jó az én lábam, talpaltam az üzletben hatvan éven át eleget… Csendben haza, hogy fel ne ébredjenek, be az ágyba. Hát akkor persze reggel meg elaludtam… JUSZTIN Hogy ne járjon be dolgozni, azt mondták. PETŐ Kicsoda? Hogy itt azt mondták? JUSZTIN Dehogy. A családod mondta, hogy mire való ez! PETŐ Mondták, mondták! Mert azért csak megtudták, hiába titkoltam. Nem azt mondom, a bejárás fárasztó. De itt már kényelmes. Otthon többet dolgozom a kertben, sokszor majd megszakadok. A család szerteszét, dolgoznak mind, mihez kezdjek otthon egyedül? JUSZTIN Az már igaz, a szabadnap csak teher… Szóval akkor Pető nem jött be így váratlanul, most meg Holló. Jöttem váltani, kérdem, mi van a kollégával? PETŐ Akkorra én már tudtam a hírt, hogy Holló betelefonált a munkaügyire, és felmondott. Nem jön többet. Egészségi okok, ilyesmi. HOLLÓ Nem voltam beteg. PETŐ Nem hát, de azt mondtad indoknak. HOLLÓ Mert azt elfogadják. JUSZTIN Egyszerűen: nem akart többet bejönni azok után. HOLLÓ De nem az írásos figyelmeztetés miatt. JUSZTIN Röstellte magát. PETŐ Na jó, de akkor ezt még nem tudtuk. Csak azután, hogy te kimentél hozzá. JUSZTIN Ja. Kimentem, mert meg szoktuk látogatni egymást, ha valaki beteg. Úgy harmadnapon, gondoltam, elmegyek, megnézem, mi baja lett? HOLLÓ Én meg nem voltam otthon. JUSZTIN Csak egy fiú. Azoknak a fia, akik ott laknak az udvarban. HOLLÓ Ők adták ki nekem azt a nyári konyhát. JUSZTIN Szóval az a fiú… HOLLÓ Józsi. JUSZTIN Nem tudom, mi a neve. HOLLÓ Józsi. Mondom. Ipari tanuló. JUSZTIN Vele beszéltem…
TÉRVÁLTOZÁS
JÓZSI Kit keres, bácsi? JUSZTIN Holló urat. Itt lakik? JÓZSI Itt, de elment valahová. Ha tegnap jött volna, megtalálja. Akkora balhé volt!… De honnan tetszik keresni? JUSZTIN A kollégája vagyok. JÓZSI A kollégája? Csak nem együtt voltak elvonón? JUSZTIN Elvonón? Nem, dehogy… Az Összevont Javítótól… ahol most dolgozik. JÓZSI Szóval igaz, hogy dolgozik? Nem akartuk elhinni. Ámbár egy ideje elég józanul él. Hanem két napja! Megint rákezdte! Tegnap be kellett menni hozzá, mert nekiesett az ajtónak, betört az ajtó üvege… tetszik látni? Én fektettem ágyba, de alig bírtam vele, belém csimpaszkodott, és egyre azt hajtogatta: Nem leszek rendes ember… én már soha nem leszek rendes ember… – Ma reggel meg felöltözött szépen, és elment. JUSZTIN Hová? JÓZSI Azt én nem tudom. Úgy néztem, kialudta magát. Hacsak nem a kocsmába ment megint…
TÉRVÁLTOZÁS
HOLLÓ Siposékhoz mentem. PETŐ Jusztin elmesélte nekem ezt az egészet. Meg amit még a fiú mondott Hollóról. Hogy hogyan él, mindent. Nagyon megdöbbentünk. JUSZTIN Mondtam Petőnek, csinálhatnánk valamit, az az ember nagyon szerencsétlen. És egyedül van… Az öregek az ilyesmit jobban átérzik. Mindannyian a magányosságtól félünk…
Kis csend.
PETŐ Hát igen, mondom, de mit csináljunk? elment innen, nem akar itt dolgozni, cibáljuk vissza? JUSZTIN A munkaügyin szóltak, hogy keressünk valakit Holló helyébe. Kellett az ember. Hát jó, majd keresünk. PETŐ De azért csak bennünk volt, hogy: ez a Holló!… HOLLÓ Nem azt mondtátok: elment, hála istennek, vigye az ördög? JUSZTIN Miért mondtuk volna? HOLLÓ Mert annyira összetartottatok. Ezért is hagytam ott a vállalatot. Ha megtudjátok az ügyemet Sipossal, mit szóltatok volna? PETŐ Mit? Nem tudom. De nem kellett volna megszökni! HOLLÓ Hát megszöktem! Igen. Két napig ittam, nagyon piszokul éreztem magam. Harmadnap reggel, amikor felébredtem, csak utálkoztam. Hát elpusztulsz, Holló, mondtam magamnak, ahogy ott az ágyam szélén üldögéltem zúgó fejjel. Pedig csak egy kis semmiség volt az, amire a sofőr rávett, a munkaügyin is elintéződött a dolog szépen, de nem is az bántott. Hanem, hogy engem olyan könnyen rá lehet venni… meg aztán a múltam, hogy más szemmel néznek engem, aztán majd bizalmatlanok lesznek… Szóval, tetszik érteni, a magamfajtának elég egy kis pöccentés… hogy is mondjam… az idegeim is ugye… kevés az önbizalmam. Szóval, hogy mindig eljátszom a becsületem… Rossz érzés ez… És nagyon akartam volna valakivel beszélni… Leginkább Siposnéra gondoltam. Az az akkori állapotom összefüggésben volt Sipossal… Tetszik érteni. Így hát elmentem hozzájuk. Sipos már otthon feküdt, a karja tört el. Két kis gyerekük van, jaj, aranyos gyerekek… Az asszony most nem dolgozik, kapja a gyermekgondozási segélyt… JUSZTIN Hogy mit akartál ott, azt mondd. PETŐ Meg hogy hogyan fogadtak. HOLLÓ Hát eleinte úgy sehogy. Azt hiszem, addigra már kibékültek. JUSZTIN Mert az a lány, akit megkocsikáztatott, faképnél hagyta Sipost. HOLLÓ Ja, az kiderült. A lánynak nem volt komoly sérülése, bekötözték a kórházban, és kiengedték. Azt mondta, erőszakoskodott vele a sofőr, ő nem is akart vele menni, szóval csúnyán viselkedett, de jobb is. Ezek meg az asszonnyal olyan kibékülőfélben voltak, persze, ahogyan ilyenkor lenni szokott, olyan kutya-macska formán. Én meg elkezdtem ott nekik mondani, hogy hibás vagyok ebben, öreg fejjel szégyen, hogy mikbe keveredik az ember, már nem is tudom, miket mondtam… beszéltem összevissza, ahogy bennem volt minden, két-három napja. Az egész életem. Arról beszéltem, az elrontott életemről, hogy az ember csak vénülve tudja meg, mit pazarolt el, szóval ilyeneket. Nem is akartam mást, csak jól kibeszélni magam… Egyszer csak azt mondja Sipos…
TÉRVÁLTOZÁS
SIPOS Miket beszél maga itt nekünk? Beszél itt marhaságokat! HOLLÓ Nézze kérem… SIPOSNÉ Másként is szólhatnál a vendégünkhöz. Miattad került bajba! SIPOS Miattam?! Mi baja lett? Semmi! Mondtam neki… mondtam magának, hogy maga nem tud semmiről, ha kérdik. Igaz? Beírta az időt, én meg elmentem. Nem tehet róla. SIPOSNÉ Csak ne legyen olyan nagy a szád! Bajba keversz másokat, magadat… meg engem a gyerekekkel! – Tudja, kérem, Holló úr, mi olyan jól éltünk… gyerekeket akartunk, itt vannak a gyerekek, a kisfiú, tetszik látni…, a kislány… Itt a szép lakás, két szoba összkomfort, minden rendben volt, boldogok lehetnénk, de amióta én itthon vagyok… amióta a gyerekek miatt nem mozdulhatok ki a lakásból… Sír. Nincs kire hagyjam őket, nincs nekünk Pesten rokonunk senki… Hát ő meg, a férjem, ugye, unja magát itthon… Lenyeli a könnyeit. Hiába kérem szépen, hogy legyen egy kis türelemmel, majd megnőnek a picinyek, aztán járhatunk megint együtt. De ő nem! Ő nőket hajkurász… mert én meg így nézek ki, tetszik látni, egész nap csak így, ebben az itthoni göncben… a hajam fésületlen, mert nincs időm semmire! Azelőtt csinos voltam és ápolt… amikor dolgozni jártam… mindig szép ruhában… Persze, itthon csak a mosás, a főzés… hol az egyik gyerekkel, hol a másikkal, ezekkel még egész nap törődni kell! És sírnak! Hát persze hogy sírnak! A gyerekek sírnak, lármával vannak… De így akartuk, mi akartuk így, hát mért nem érti meg ez az ember, azt tessék megmondani?! Már én is alig várom, hogy leteljen ez a gyermekgondozási segély, a szövetkezetben, mert ott vagyok gépírónő, a faiparban, ott bizony más, ott az ember csinos, eljártam hetente fodrászhoz, munka után meg elmentünk a férjemmel moziba, ide-oda… Más nők is… tessék elhinni… sokan azért nem akarnak gyereket, családot, mert az csak robot, hálátlan feladat, még annyi becsülés sincs, mint a munkahelyen… És tessék elhinni, a munkahely üdülés ehhez képest… Anyám mindig azt mondta, lányom, ha egy nő otthon marad, már nem ad magára, és akkor vége! És milyen igaza volt, mert ezt kapom én is a férjemtől, nőket autóztat!… Sír. SIPOS Ez nem tartozik senkire! Az ügyem a vállalatnál majd elrendeződik. Ez a családi téma meg a mi dolgunk! SIPOSNÉ Hát kinek panaszkodjak? Neked? Neked nem lehet, te nem hallgatsz meg, te csak szórakozni akarsz! SIPOS Na, jól van, öregúr, látja, mi van itt, köszönjük a látogatását, de most már búcsúzzunk el egymástól, menjen szépen be a vállalathoz… HOLLÓ Onnan én kiléptem. Én már nem megyek oda vissza ezek után. Eljátszottam a becsületemet ezzel az üggyel… SIPOSNÉ Hallod ezt? Ez is miattad van!
TÉRVÁLTOZÁS
HOLLÓ Akkor már bántam, hogy felkerestem őket. Mire való volt? Felálltam, de az asszony nem engedett elmenni… Aztán már Siposnak is kisebb lett a hangja.
TÉRVÁLTOZÁS
SIPOS Na, főzz teát az öregúrnak! HOLLÓ Ha lehetne, inkább egy jó erős kávét.
TÉRVÁLTOZÁS
HOLLÓ Ott voltam náluk estig. Így ők is jobban elviselték egymást, nem veszekedtek. Játszottam a gyerekekkel; a nagyobbikat a térdemen lovagoltattam: „Így lovagolnak az urak, így lovagolnak a papok…” – tetszik ismerni. Aztán hát Siposné vetette fel a dolgot.
TÉRVÁLTOZÁS
SIPOSNÉ Ha úgyis annyira magányos, Holló úr, eljöhetne néha hozzánk, vigyázna a gyerekekre, akkor aztán én is kijuthatnék a lakásból olykor… Mindent idekészítenék, nézné a televíziót… az útiköltséget is megtérítenénk… Néhány órára néha…
TÉRVÁLTOZÁS
PETŐ Na, így lett Hollóból nagypapa. Nevetnek. HOLLÓ Ó, velük voltam már néhány vasárnap, a gyerekek jól elvannak velem… Már aludtam is ott a kicsikkel, amíg Siposék elmentek a barátaikhoz… JUSZTIN Na jó, de azt még nem mondtuk el, hogy aztán mi volt, amikor Sipos szólt nekünk. PETŐ Mármint Holló miatt. JUSZTIN Sipos azt mondta, keressük meg az öreget, vagyis Hollót, mert nem arról van szó, hogy nem akar a portán dolgozni, hanem csak fél, hogy mi elítéljük… PETŐ Egyik vasárnap kimentünk Újpestre. Január utolsó vasárnapja volt. JUSZTIN Nem, már februárban. Tudom, mert éppen aznap volt a nagyobbik lányom névnapja. PETŐ Hát lehet, hogy már február volt. JUSZTIN Nem, igazad van, mégis január. Rá egy hétre volt a névnap. HOLLÓ Ha egyszer meg tudnátok jegyezni egy dátumot! Vén trottyok! JUSZTIN Vén trottyok! De akkor jók voltak a vén trottyok, amikor bekiabáltunk a kerítésen! Ohó! Hogy meglepődött Holló kolléga! Éppen egy lavór vizet löttyintett ki az udvarra… Más hangon. Hát mégiscsak februárban volt az! Sietnem kellett haza az ünnepi ebédre! – Na, ez ott állt, kezében a lavór, a hózentrógerja meg laffogott az oldalán, állt mamuszban, és csak bámult ránk. HOLLÓ Odabenn, nálam, rendetlenség volt, mert ezek olyan korán jöttek! JUSZTIN Hogy hazaérjek ebédre. PETŐ Kicsoszogott, beengedett, azt sem tudta, mitévő legyen, melyik fuszekliját hová dugja a székről… HOLLÓ Akkor öltözködtem. JUSZTIN Na, azért csak leültünk, aztán előadtuk, hogy miért jöttünk. PETŐ Szóval, hogy jöjjön vissza közénk. JUSZTIN Mert a munkaügyin már meg is beszéltük. PETŐ Hogy várjuk, szükség van rá, meg minden. HOLLÓ Akkor tegeződtünk össze. A presszóban. JUSZTIN Igen, mert kávét is akart főzni, nagyon serénykedett, de a beszélgetésben megfeledkeztünk a masinájáról, odaégett a főző gumija, azt hiszem, el is kellett dobni az egész vacakot. Akkor aztán felkerekedtünk, és elmentünk a közeli presszóba… HOLLÓ Miattuk ment tönkre a kávéfőzőm. Mikor vesztek helyette újat? Mert megígérték, hogy vesznek egy újat. JUSZTIN A presszózás miatt majdnem elkéstem a lányom névnapi ebédjéről. Na, hát azért mondom, hogy ez február első vasárnapján volt! HOLLÓ Colát ittunk. A fene! De rossz az a Cola! De ugye nem lehet mást, ha az ember… JUSZTIN Attól is megjött akkor a hangod! PETŐ Mindjárt a fiatalságáról mesélt, hogy micsoda stramm legény volt! Otthon még a fényképet is kereste, amin olyan jóképű. Mindenféle dobozban kutatott, meg kufferokban. JUSZTIN De nem találta! HOLLÓ Pedig megvan! Egyszer előkeresem és behozom, akkor megláthatjátok! PETŐ Nincs az meg sehol! HOLLÓ De megvan, igenis, hogy megvan! Majd meglátjátok! PETŐ Arra a gyászruhás nőre is kíváncsi volnék! HOLLÓ Á, nem kezdek én már ilyen ügyekbe! Az asszonnyal… azzal igen. De ő már nem akarja. Letett ő már rólam… JUSZTIN Hát baja, ugye, van mindannyiunknak. A betegségek is, amik olykor… meg öregszik az ember… PETŐ Nem panaszkodni kell, nem arra való ez most itten, hogy panaszkodjunk. Inkább meg kell köszönni, hogy érdeklődtek irántunk. JUSZTIN Az már igaz! Amikor annyi fontosabb dolog van. Gondok, világpolitika… meg gazdasági problémák… HOLLÓ Nem is tudom, kell-e valakinek az, amiről itt beszéltünk? PETŐ Nem vagyunk mi már olyan érdekesek. JUSZTIN Csak élünk itt, ugye… HOLLÓ Ahogy tudunk. JUSZTIN Öregesen… PETŐ Hát éppen ezért köszönjük. JUSZTIN Mit? PETŐ Hogy meghallgattak mégis… Vége |