ÜregekUtcazaj, délben. Tömegzsivaj. Dudál a gyár.
NŐI HANGOK Szevasztok! – Na, ennek a hétnek is vége! – Fodrászhoz kell sietnem, este elmegyünk a klubba… – Jössz a buszmegálló felé?… KÁLMÁN Távolról. Elza! Elzaaaaa! ELZA A férjem. Szombat délben mindig eljön értem ide, a gyárhoz…
A lárma elhalkul. HÉV sípol, a szerelvény induló és távolodó zaja. Léptek a kavicsos úton.
KÁLMÁN Na, végre itthon. Ez a jó levegő. És alig egy órára a várostól! ELZA Ugye, drágám, milyen szerencse, hogy soha nem engedtem a csábításnak, nem jártunk se színházba, se lokálokba, sehová, így aztán összegyűlt egy kis pénzecskénk. És ráadásul mekkora szerencse, hogy az a szegény öreg bácsi olyan hirtelen megh… KÁLMÁN Elza! A bácsi halála nem tartozik ránk. Ránk csak az tartozik, hogy a rokonai olcsón eladták a házat. És hogy mi megkoplaltuk… Ez a mi várunk… Lélek az ajtón se be, se ki!
Léptek a kavicsos úton.
ELZA Képzeld, a kolléganőim a tekercselőből egyre csak mondogatják, hogy valamelyik vasárnap kijönnének hozzánk megnézni a házunkat, a kertünket… KÁLMÁN Nem kell annyit mesélni a házról! ELZA Én nem mesélek! Csak említettem nekik, hogy vettünk egy vityillót… KÁLMÁN Még azt hiszik, tele vagyunk pénzzel! ELZA Mondtam, hogy csak szoba-konyha. Egy kis veranda… kert… Öreg ház. És hogy potom áron jutottunk hozzá… KÁLMÁN Ami azt illeti: a szakik is célozgattak rá, hogy kijönnének. Úgy tettem, mintha nem érteném a célzást. Egyáltalán nincs szükségünk vendégekre. ELZA Megvagyunk mi kettesben szépen, nem igaz? Elég egész héten együtt lenni odabenn… KÁLMÁN Felesleges kiadások, és dögunalmas. Örülök, hogy végre nem kell albérletben szorongani, mások savanyú képét bámulni. MEKLER Csókolom, Elzácska! Jó napot, Takács úr… KÁLMÁN Jó napot. Súgva. Csak bólints neki, mert a végén még megáll beszélgetni! MEKLER Szép idő van, ugyebár? Kell is, fel akarom ásni a kertet… ELZA Zavartan. Szép koraősz, bizony… KÁLMÁN Súgva. Mondom, hogy ne állj szóba! A nyakunkba varrja magát. Hangosan. Sietünk, Mekler úr! Visz’lát… MEKLER Mikor néznek át egyszer hozzánk? KÁLMÁN Súgva. Siess! Mintha nem hallottad volna!
Kulcszörgés, a kertkapu nyikordul, majd becsukódik, csörren a kulcs.
Na, most aztán hétfőig senki! ELZA Te, akárhányszor megérkezünk, én csak azt kérdem magamban: ez a kis ház, ez a kis kert valóban a mienk? KÁLMÁN Egészen a kerítésig – minden. ELZA Bezártad a kaput? KÁLMÁN Távolodva. Kétszer is ráfordítottam a kulcsot. ELZA Nézd, milyen szépen kinyílt a krizantém!… És ez a csend! Alig tudom elhinni, hogy itt nem szólhat ránk senki!
Hangos ajtócsapódás.
Jézusom! Mi volt ez?… A huzat. Becsapta a huzat a konyhaajtót. KÁLMÁN Távolabbról. Mi lesz a vasárnapi ebéd? ELZA A szokásos. Leves, marhahús, torma… KÁLMÁN Főtt marha, ecetes tormával! ELZA Vagy akarod paradicsommártással? KÁLMÁN Talán ez is, az is. Egy darabka hús ecetes tormával, egy darabka hús paradicsommártással. ELZA Azután csirkemell. Krumplipürével. KÁLMÁN Közelít. Nem lehetne esetleg… ELZA Esetleg? KÁLMÁN Ki sem merem mondani. ELZA Jaj, drágám, hát az a legfontosabb, amit te szeretnél! Hogy mondhatsz ilyet? Várj! Kitalálom. Rizibizi! KÁLMÁN Meghatottan. Te! Te kis boszorkány, te! ELZA Minden gondolatodat tudom! És te is tudod az én gondolataimat! Ugye, te is tudod! KÁLMÁN Hát persze! ELZA Mert szeretjük egymást, azért… Ugye? Ó, ez olyan nagyszerű! KÁLMÁN Sóhajt. Egész héten olyan nagy volt a hajtás. Feje tetején a műhely. Új gépeket hoztak, kapkodás, átszerelés… Más hangon. Kicsit kitakarítok. ELZA Távolabbról. A szekrény tetejéről is törölgesd le a port! KÁLMÁN Hol a porrongy? ELZA A helyén van, kedvesem, a helyén. KÁLMÁN A helyén. Tehát a fásládában. Aha. Megvan. Te csak főzzél nyugodtan… De a csirkét csak holnap rántod ki, ugye? Frissen szeretem. ELZA Ha felállsz a székre, tegyél rá újságpapírt. KÁLMÁN Ihatnánk egy kis sört. ELZA Közeledve. Még ki kell mennünk a kertbe is. KÁLMÁN Könyörögve. Egy kis sört… egy pohárkával… ELZA Egy puszit! KÁLMÁN Puszi. ELZA Ide is… KÁLMÁN Oda is egy puszi… Gyorsan. Hol a sörnyitó? ELZA A helyén. KÁLMÁN Áhá! Kredenc, balra fenn, második polc. ELZA Soha nem fogunk semmit keresgélni. KÁLMÁN Poharat! Gyorsan, poharat! ELZA Kredenc, jobbra, középtájt, hátul. Vigyázz!
Üvegcsörömpölés.
KÁLMÁN Kicsit zsúfolt itt minden. Bögrék, poharak… Nem akartam… ELZA Majd összesöpröd. A söprű… KÁLMÁN Tudom! Sarok, hokedli mögött, nyelén spárgahurok, szegre akasztva – nincs ott. ELZA Mert nem tetted vissza! Látod, látod! KÁLMÁN Szomorúan. A sör habja elszállt! ELZA Dolgozzunk, dolgozzunk, nem leszünk kész! KÁLMÁN Elza, tudod, arra gondoltam, hogy csináltatok egy… ELZA Csináltatsz? Mit? KÁLMÁN Csinálok. Azt akartam mondani, hogy csinálok egy padot. Van itt mindenféle deszka. Csinálok egy jóképű padot, kiállítom ide a konyhaajtó mellé a ház falához. Azon fogok üldögélni esténként… ELZA Te! Most jut eszembe! Bedobtad a totószelvényt? KÁLMÁN Még tegnap. ELZA Most úgy hirtelen eszembe jutott. Mit gondolsz, nem azért, mert megéreztem valamit? KÁLMÁN Egy kutya is kellene. Ülne a lábunknál, néha felemelné azt a busa fejét… Ülnénk hárman, a csendben… ELZA Nincs kizárva, hogy megéreztem valamit… Hallod? KÁLMÁN Igen, drágám. ELZA Te jó ég! Te jóságos isten! Adj gyorsan egy puszit. Most hirtelen megéreztem… KÁLMÁN Elgondolkozva. Valamelyik nap megcsinálom azt a padot. ELZA Gyere, gyere, adj gyorsan egy puszit! Most hirtelen úgy belém villant, hogy végtelen lehetőségeink vannak! Másfél milliót is nyerhetünk! Puszit! KÁLMÁN Puszi. Akkor ír szettert veszek. Azt a vörösesbarna, bánatos képű, hosszú szőrűt… ELZA Hát azt azért majd nagyon megnézzük, hogy mire költsük. És persze titokban tartanánk. Semmi szükség, hogy kölcsönökért járjanak a nyakunkra! KÁLMÁN Nem kell izgulnod. Ahogy én a mi szerencsénket ismerem, mi csak a munkánkból fogunk megélni. ELZA Jaj, ne mondj már ilyet! Hát ez mégiscsak borzasztó! Egyszer mi is beletalálhatunk a közepébe! Mondd, hogy hiszed! KÁLMÁN Nem nagy meggyőződéssel. Hiszem. ELZA Akarjál hinni – ez nagyon fontos. KÁLMÁN Akarok. Hiszek. ELZA Na, látod. Más hangon. Néha úgy megijesztesz… Mintha téged nem is érdekelne, hogy nyerünk-e vagy sem! KÁLMÁN Egyelőre ez is nagyon szép eredmény. Ez a kis ház, ez a kis kert… ELZA Egyelőre! De a jövőre is gondolni kell… Na. Hozok vizet a kútról. KÁLMÁN Majd én. ELZA Te csak porszívózd a szőnyegeket! Távolodva. A szoba ablakát hagyd nyitva még egy kicsit… KÁLMÁN Magában. Szőnyegek… Porszívó…
Porszívó zaja, majd távolodik, kútkerék nyikorgása, lánc csörgése.
ELZA Távolabbra szól. Kálmán! Nézz ki az ablakon! Kálmán! Látod ezt az ágat? Úgy tele van almával, hogy letörik, alá kell támasztanod valamivel… Kálmán!
Porszívó zaja beközelít.
KÁLMÁN Mikrofonközelben, nevetve. Milyen szépen ring a csípője.
Porszívó zaja távolodik, ebben a pillanatban – a kertből.
ELZA Mikrofonközelben, rémülten. Jajjj! Segítség!!!… Kálmán! Jaj, segíts! Beszakadt alattam a föld… Kálmán… jaj… csúszok… lefelé… gyere… gyorsan… a kezedet… Felsikolt. Süllyedek! Kálmán! Egy gyökér! Ott! Ott! Nem érem el… jaj… Erőlködve, lihegve. Hát ez képtelenség! Nem tűnhetek el csak úgy itt, a világ szeme láttára!…
Porszívó kikapcsol.
KÁLMÁN Távolról. Elza! Mit csinálsz olyan sokáig ott a kútnál?! Hol vagy?!… ELZA Beközelít, riadtan. Itt… itt… Szörnyűség! KÁLMÁN Micsoda? És hol a víz? ELZA Kidőlt… amikor beszakadtam… Beszakadt alattam a föld! KÁLMÁN Hogyan?! A föld?! Nevet. Na, ne viccelj! Hirtelen más hangon, aggódva. Elestél?! Mutasd! Megütötted magad? ELZA Még mindig rémületben. A föld… a kert… beomlott! Hirtelen haraggal. A bácsi rokonai nem mondták meg, hogy itt üregek vannak a föld alatt?! KÁLMÁN Ugyan, ne mondj már ilyet! A föld alatt?! Ugyan! ELZA De, de, hát beomlott, most mondom! Jöttem a kúttól, és… egy üreg… csak úgy hirtelen… alig tudtam kimászni belőle! KÁLMÁN Üreg? ELZA Nem hiszed?! Egy szakadék! KÁLMÁN Nevetve. Szakadéknak nevezed azokat a gödröket, amiket a fáknak ástam? ELZA Nem, nem, ez nagyobb! Rettenetes! KÁLMÁN Jó, nyugodj már meg. Biztosan belepottyantál az egyik gödröcskébe. Már sötétedik. Persze… ELZA Hát nem érted?!… KÁLMÁN Nyugtatóan. A facsemetéknek ástam, tudod. Na, készítsd a vacsorát, én majd hozok vizet… ELZA Ne! Ne menj ki! Odaveszel!… KÁLMÁN Nevetve. Odaveszek? Óriási! Mintha itt csak úgy odaveszhetnék! A kertünkben? A saját kertünkben! Jó! Nagyon jó! Hehe… Na, ne törődj semmivel, tedd csak a dolgod, mindjárt itt leszek… Távolodik. Ideje, hogy elültessük azokat a meggyfákat… ELZA Konyhai zajok közepette. Hogy történhetett? Nem is értem… Más hangon. Meggyfákat? Miért éppen meggyfákat?! Ezerszer megbeszéltük, hogy nem kell meggyfa! Legfeljebb egy. Mit kezdjünk annyi meggyel? Kértem, hogy őszibarackot ültessünk, meg ringlót! Annyira szeretem a ringlót! És diót! Szép nagy diófát akarok. Alája egy kis kerek asztalt, minden kertben van diófa és alatta egy kis asztal…
Klopfolja a húst.
De ő mindig csak hajtogatja a magáét. Meggyfa… Meggyfa… Jaj, micsoda húst adott ez a hentes… Na, ez is meglesz… holnap ennyivel is kevesebbet kell dolgoznom…
A klopfolás zaja távolodik.
KÁLMÁN Mikrofonközelben. Elzaaaaa! Segítséééég! Eltemet a föld! ELZA Távolról. Megyek már, megyek… tarts ki! Kálmán… Mikrofonközelben. Na, látod! Te is! Lihegve. Add a kezed… a kezed… KÁLMÁN Siess! Óvatosan!… Még, még… Húzzál csak… úgy… ELZA Kirántod a karom, vigyázz!… Istenem! Na, végre!
Tompa huppanás.
KÁLMÁN Nyögve. Az isten verje meg! Hát mi van itt? Nézd, a nadrágom is elszakadt. ELZA Csupa homok az arcod… Az üregek!… KÁLMÁN Hagyd most! Gyere… A házhoz! Gyorsan! ELZA Futás közben. Ne dobogj úgy! Ne hagyj itt!… KÁLMÁN Szedd a lábad! Siess!
Szünet, kifújják magukat.
Az ördög vigye ezt a vizet. Van legalább a lavórban, hogy lemossam az arcom? ELZA Állj! Ne lépj be a házba! KÁLMÁN Mi lelt? ELZA És ha a ház is? Ha a ház alatt is üregek vannak?! KÁLMÁN Csak nem gondolod? ELZA Ránk dőlhet az egész! KÁLMÁN Ez már ostobaság! Nem kell hisztériázni! Egy ház nem dőlhet össze csak úgy egyszeriben! ELZA Ó, és a kert? A kert beszakadhatott? KÁLMÁN Annak oka van. Biztosan volt ott egy meszesgödör, rosszul temették be, kész, ennyi az egész. Nem kell képzelődni! Gyere. Látod, a nadrágom is csupa fehér… ELZA Toporzékol. Nem, nem, nem merek bemenni!… KÁLMÁN Riadtan. Ne toporzékolj! Őrült! Azt akarod, hogy…
Kis csend.
ELZA Na? Mit akartál mondani? Félsz, hogy beszakad itt is, ha toporzékolok, igaz?
Csend.
KÁLMÁN Magam is megzavarodtam, de azért ez csak felesleges pánik. Mocskos vagyok, éhes vagyok. Mosdani akarok és vacsorázni. És egy kicsit pihenni. Szombat van. Egy kis kényelemre vágyom, egy kis ejtőzésre, egy kis szombati kikapcsolódásra!… Na! Majd reggel megnézem azokat az átkozott gödröket… Gyerünk be a konyhába. ELZA Kis csend után. Azelőtt soha nem veszekedtünk. KÁLMÁN Azelőtt! Mintha legyintene. ELZA De ne csukd be az ajtót!… KÁLMÁN Bejönnek a szúnyogok. ELZA És ha hirtelen kell?… ha csak annyi időnk marad, hogy kiugorjunk…
Csend, majd vízpacskolás a lavórban.
KÁLMÁN Teríts. Eszünk.
Halk edénycsörömpölés.
Na látod. Nem kell begyulladni. Szünet. Á, finom ecetes, hagymás parizer! Kitűnő. Egy kis borsot még tegyünk rá. Szünet. Meg egy kis pirospaprikát is. Szünet. Nagyszerű. Szünet. Ez aztán a finom vacsora. Szünet. A vöröshagymától tisztul a tüdő. Szünet. A parizer könnyű étel… Szünet. Békés álmunk lesz. Szünet. Egy pohárka sör… Majd megcsinálom azt a padot ide a ház elé… Egészségedre Szünet. Meleg ez a sör, betehetted volna a jégre! Szünet. Egy kutya is kellene… Szünet. És most térjünk nyugovóra…
Csend, esti neszek, tücsökcirpelés, majd halk reccsenések. Fokozódó szuszogás, mikrofonközelben.
ELZA Suttogva. Kálmán! Alszol? Hallod? A ház! Megreccsent! KÁLMÁN Dünnyög. Az üregek… ELZA Gyere, bújj hozzám, jó erősen. Félek. Bújj ide!… Együtt fogunk meghalni… együtt… Elalszik.
Neszek; kutyaugatás távolról; toronyóra kettőt üt; bútorok reccsennek.
KÁLMÁN Felriad. Elza! Hallottad?! Valami megroppant.
Kutya vonít.
A kutya is… valamit érez… valami veszélyt, hallod?…
Reccsennek a bútorok.
Csak a bútorok… Talán az ágydeszka? ELZA Álmában. Kálmán, segíts… Beomlik a föld… Elveszünk!… KÁLMÁN Alszik!… Nyugtalan. Aludj csak szépen!… Körülöttünk mindenki békésen alszik. Semmi vész… Hát persze, olyan nincs, hogy egy kulturált településen… csupán az egyik ház! Na, nem! Ha valami végzet fenyegetne, akkor az nemcsak minket, hanem az egész kerületet… a megyét… az egész országot… De mifelénk nincsenek földrengések, földcsuszamlások. Ez nem olyan vidék…
Hosszú csend, majd kakaskukorékolás – élesen.
KÁLMÁN Jókedvűen. Jó reggelt! Elza! Puszi! Jó reggelt! ELZA Álmosan. Ide is… KÁLMÁN Oda is, bizony…
Harangszó távolról.
KÁLMÁN Harangoznak, a nap besüt az ablakon, micsoda gyönyörű idő! ELZA Álmosan. Reggel van? KÁLMÁN Méghozzá vasárnap reggel! Mienk a világ! Reggelizünk, behozom a postaládából az újs… Elakad. ELZA Felpattan. A ház. KÁLMÁN Erőltetett nevetéssel. A ház? Itt van a ház. Kutyabaja! ELZA A kert! A gödrök! KÁLMÁN Eltereli a szót. Korog a gyomrom! ELZA Csendesen. Jól van, hozom a reggelit. És te? KÁLMÁN Én? Mi van velem? ELZA Kimégy a kertkapuhoz az újságért? KÁLMÁN Az újságért? Miért ne? Hajaj! Hol a papucsom! Itt a papucsom. Belebújok a papucsomba… Felveszem a köntösömet… Na, miért nem készíted a kávét? ELZA Megvárom, amíg visszaérsz. KÁLMÁN Amíg visszaérek? Ugyan! Szünet. Ha akarod, tessék! Állj ide az ablakba, és nézd, hogyan futok a kapuhoz… ELZA Várj! Valaki jön az utcán. Megállt a kerítésnél. Bekukucskált. KÁLMÁN Szóljunk neki? ELZA Minek? Hogy bejöjjön sopánkodni!? KÁLMÁN De ki az? ELZA A vasutas a harmadik szomszédból. KÁLMÁN Aki mindig a gyomorműtétjéről mesél? Isten őrizz! Gondolod, hogy megláthatott?! ELZA Na és? Fordítsd el a fejed. Mintha az eget kémlelnéd. Ajtócsapódás. Ne csapkodd az ajtót! KÁLMÁN Távolodva. Itt vannak az újságok! Hoplá! ELZA Mit csinálsz? KÁLMÁN Távolról. Csak felhúzódzkodtam ide a kerítésre… ELZA Valami baj van? Gyere már! Miért nem jössz már? KÁLMÁN Távolról. Micsoda? Hogy miért nem megyek? Megyek… megyek… ELZA Most meg mit állsz ott? KÁLMÁN Távolról. Hát csak álldogálok egy kicsit… ELZA Kálmán! Miért kapaszkodsz abba az ágba? KÁLMÁN Távolról. Ó, csak egy percre… az izmaim… tudod… ELZA Négykézláb! Pizsamában! Elment a jódolgod? Most meg lehasal! Kálmán! KÁLMÁN Közeledve. Mindjárt… Elza… mindjárt… ELZA Felsikolt.
Kis csend.
KÁLMÁN Mikrofonközelben. Mit ijedezel? A kert… a kert, Elza, a mi gyönyörű kertünk, éppen olyan, mint minden vasárnap. Pompásan lehet sétálni az utacskákon… Na, készítsd a kávét, én meg átböngészem az újságokat… ELZA Szóval azt mondod… hogy… KÁLMÁN Újságlapok zizzenése közben. Tessék? Mire vársz? ELZA Szóval, hogy a kertben… semmi… KÁLMÁN Közömbösen. Mi volna? Na, hol a kávé? ELZA Kis szünet után. Hozom… Már hozom… KÁLMÁN Lapozgat az újságban, magában morog, ahogy átfutja a címeket. Na nézzük, nézzük… Csalódottan. Ááááá… ELZA Kintről. Olvasd hangosan! KÁLMÁN Nincs benne semmi. Eltérítettek egy repülőgépet, megöltek egy minisztert, gyújtóbombákkal támadtak a lakosságra… kivégeztek százötven politikai foglyot… sztrájk… békemenet… gyermekrablás… ELZA Kintről. Más? KÁLMÁN Kisiklott egy vonat. Huszonhat halott. ELZA Bejön. Itt a kávé… Vigyázz, forró. KÁLMÁN Ó, micsoda illat! Pompás… Levegőbe röpítettek ezer tonna hadianyagot. ELZA De más? KÁLMÁN Kevergeti a kávét, szürcsöl. Mondom, hogy semmi. ELZA És a – Föld? KÁLMÁN Hogy érted? ELZA Hát valami a Földről… magáról a földgömbről… KÁLMÁN Kis szünet után. Nem. Arról semmi. ELZA Kalácsot is egyél. KÁLMÁN Igen. Kalácsot… ELZA Vajjal. KÁLMÁN Igen. Vajjal…
Csend, kevergeti a kávét, szürcsöl.
ELZA Reggeli után? Kimégy a kertbe? KÁLMÁN A kertbe? Á, most jut eszembe, meg kell javítanom a veranda kilincsét. Meglazultak a csavarok… meg minden. És te? Kigyomlálod az eperágyást? ELZA Éppen erre gondoltam, de sajnos valamit meg kell keresnem a szekrényben. Egy régi csipkét. A bársonyruhámra akarom felvarrni… KÁLMÁN A bársonyruhádra? Persze. Arra nagyon jó lesz. Már akartam is szólni, hogy keresd meg azt a régi csipkegallért… ELZA Én meg kérni akartalak, hogy reparáld meg a kilincset… KÁLMÁN Aztán majd… ELZA Majd ha ezt elvégeztük… KÁLMÁN Akkor majd oda is… ELZA Hová? KÁLMÁN Hát a kertbe… ELZA Persze… a kertbe… KÁLMÁN Majd akkor kimegyünk…
Csend.
ELZA Ezek most fontosabb dolgok. KÁLMÁN Megvár minket az a kert… Szünet. Ni, egy macska! ELZA Hol? KÁLMÁN Ott! A barackfák alatt. Ott lépdel. ELZA Egy macska! Most az eperágyásban futkos! KÁLMÁN Egy macska nagyon könnyű. ELZA Könnyű? Hogy érted? Ezt hogy érted?!… Nézd, felborzolja a szőrét! KÁLMÁN Megtorpant! A hátát görbíti! ELZA Most meg nekiiramodott… Átugrotta a kerítést… Megijedt valamitől! KÁLMÁN Iszkol! Ni, hogy iszkol! Megyek az ásóért. Nem kuksolhatunk itt napestig. ELZA És ha közben történik valami? KÁLMÁN Maradj, mindjárt jövök az ásóval. ELZA Ne! Azt akarod, hogy külön-külön pusztuljunk el? Ne is foghassuk egymás kezét? Azt akarod, hogy… beszakadjon alattad… Alattunk az egész kert?! KÁLMÁN Idegesen. Miért szakadna be?! ELZA Hisztériásan. Tegnap beszakadt alattam! Alattad! KÁLMÁN Azok a gödrök… azok csak a fáknak ásott gödrök… ELZA Közbevág. És az éjjel? Azok a reccsenések? A ház alatt is!… KÁLMÁN Hagyd már abba! ELZA Beomlik az egész kert! Körül leszünk véve!… Még csak szólni sem tudunk senkinek! Ki sem tudunk mozdulni innen… KÁLMÁN Úgy van! Boldogan mondja. Ki sem tudunk mozdulni innen… ELZA Meglepetten. És te ennek örülsz? KÁLMÁN Lelkesen. Egyedül, végre egyedül, távol mindenkitől… ketten… ketten… itt… a házunkban… ELZA Mi lesz velünk? KÁLMÁN Gondold csak el. Háborítatlanul. ELZA Mondja a magáét. És ezt senki sem látja?! És ezt senki sem veszi észre?! Hát hol vannak az emberek?! KÁLMÁN Mert ha mi nem tudunk kimenni innen, akkor be sem tud jönni ide senki! Igaz? ELZA Azt akarják, hogy elpusztuljunk? KÁLMÁN Ideges nevetéssel; már ő is kezd pánikba esni. Miért pusztulnánk el? Ugyan, Elza! Különben is, ma vasárnap van, mindenki pihen az otthonában… legfeljebb, ha vendéget hívtunk volna! Bizonytalanul. De nem hívtunk vendéget… ELZA Mert te soha nem hívsz senkit. KÁLMÁN Én?! ELZA Azt akarod mondani, hogy én… Hogy miattam?!… KÁLMÁN Dehogy! Nem, nem… Ideges, de nyugtatgató hangon. Mit is kezdenénk velük, igaz? Csak üldögélnénk itt, bámulnánk egymás képét… aztán el kellene menni hozzájuk… Bátortalanul. Az előbb az a vasutas… behívhattuk volna… ELZA De csak az eget lested… Mintha észre se vetted volna szegényt! TIBOLDNÉ Kintről, kiáltva. Szomszédasszony! Halló, szomszédasszony! KÁLMÁN Na, már megint valaki! Más hangon. Ki az? TIBOLDNÉ Szomszédasszony! Halló! ELZA Tiboldné! A szomszédból. Ott ágaskodik a kerítésünknél. KÁLMÁN Kiáltva. Igeeeen! Megyünk. Megyünk, Tiboldné!… ELZA Vigyázz. Ne lépj ki az ajtón! Csak a küszöbről!
Gyors ajtónyitás zaja.
TIBOLDNÉ Ó, a szomszéd úr? És a szomszédasszony? ELZA Itt vagyunk, Tiboldné!… Csak innen az ajtóból tudunk, látja… TIBOLDNÉ Kedvesen. Nem tesz semmit, én vagyok a tapintatlan, tudom, ilyenkor vasárnap az ember még csak pizsamában… Csak egy percre zavarkodom… Talán még aludtak? KÁLMÁN, ELZA Egyszerre, meglepetten. Nem, nem, dehogy… TIBOLDNÉ Jaj, azt hittem, az ágyból kiabáltam ki magukat… Más hangon. Egy kis baj van. KÁLMÁN Elképedve. Micsoda?! Hogy kis baj?! TIBOLDNÉ Tulajdonképpen semmiség, de… ELZA M. f. Semmiség?! Ó, istenem, Tiboldné, ez magának semmiség? TIBOLDNÉ Most látom csak, ahogy az imént nekiállok a főzésnek, most látom csak, hogy… ELZA Panaszosan. Mit tegyünk, Tiboldné?! KÁLMÁN Mit tehetünk, azt mondja meg? TIBOLDNÉ Csak egy apró szívességet. Ugyanis krumplifőzeléket rendelt az uram ebédre, de nincsen itthon… KÁLMÁN Közbevág. Talán máris elment valahová intézkedni? TIBOLDNÉ Kicsoda? ELZA Az ura! Talán már telefonál valahová? TIBOLDNÉ Az uram? Az uram benn hever a szobában a díványon, és nézi a tévét. KÁLMÁN De hisz’ azt mondja, nincs otthon! TIBOLDNÉ Babérlevél. Az nincs itthon, babérlevél! Pedig mit ér a krumplifőzelék babérlevél nélkül? Maga tudja azt a legjobban, szomszédasszony. Könyörögve. Ha volna babérlevele, csak néhány levelecske!… Hétfőn hozatok a boltból a lányommal… hétfőn már vissza is adom.
Kis döbbent csend.
ELZA Nem hisz a fülének. Babérlevél?!… Ilyenkor?! TIBOLDNÉ Az, az. És már nem is zavarkodom. Megöl az uram, ha babérlevél nélkül teszem eléje a főzeléket. KÁLMÁN A dili határán. Babérlevél?!… Elza! Hallod?! Babérlevél! Hát nem látja, Tiboldné, hogy mi most itt… Hát nem látja?! TIBOLDNÉ Tudom, alkalmatlan idő: vasárnap, kora délelőtt… Fiatal házasok… De én is szívesen kisegítem magukat bármikor, bármivel! Ha nincs otthon só, cukor… csak szóljanak!… KÁLMÁN Izgalmában a hangja is megbicsaklik. Nem arról van szó, Tiboldné! A kert… a kertünk… TIBOLDNÉ Jaj, hát látom, a kerti munka. Az uram se szereti, ha megzavarják, amikor a kerttel bíbelődik. És különösen ilyen szép időben. Ki kell használni ezt a verőfényes napot, bizony. Akkor hát, ha volna babérlevele… ELZA Halkan, vészjóslóan. Nincs. Nincs babérlevelem, Tiboldné. TIBOLDNÉ Csalódottan. Nincs? Ó, pedig de bíztam magában! Nem is tudom, mit csináljak, ez szörnyű! A babérlevél a legfontosabb… Uram, teremtőm! Krumplifőzelék babérlevél nélkül…
Hosszú csend.
KÁLMÁN Halkan, kétségbeesve. Elment. Hangosabban. Elment! ELZA Kiáltva. Tiboldné! Tiboldnééééé!…
Csend, madárfütty, madártrilla hosszan.
KÁLMÁN Bizonytalanul, de bátorításnak szánva. Mi ketten… ELZA Alig hallhatóan. Félek! Hirtelen felüvöltve. Félek!!… Félek!… Embereeeeeeek!… Embereeeeeek!… KÁLMÁN Vele üvölt. Emberek!… Embereeeeek!… Hé, valaki! Emberek!
Hangjuk egyre jobban a semmibe vész. A madártrilla betölti a világot.
Vége |