Verseny
Országút zaja távolról. Elsuhanó autók. Majd a benzinkúthoz beálló kocsik motorbőgése. Türelmetlen dudálások. Mikrofonközelben: kocogtatás a benzinkutas irodájának üvegajtaján.
TUBULY
Szerényen. Bakos úr!…
BENZINKUTAS
Türelmetlenül. Mindjárt, mindjárt, kérem… Alá kell írnom ezt a szállítólevelet.
TUBULY
M. f. Csak én vagyok az, Bakos úr…
BENZINKUTAS
Á, maga, Tubuly bácsi? Már azt hittem, egy türelmetlen autós. Kintről tülkölés. Hallja, hogy dudálnak? Csak egy pillanatra hagytam ott a kutat, máris…
TUBULY
Meghoztam a gombát.
TUBULY
A gombát, a feleségének. Ígértem, hogy hozok megint, ha kimegyek az erdőre. A múltkor nagyon dicsérte a szarvasgombámat…
BENZINKUTAS
Szórakozottan. Igen, igen, a szarvasgombát… Több kocsi is tülköl. Na, tessék! Kiáltva. Jó, jó, megyek már! Más hangon. Kisüt a nap, máris autó autó hátán! Tegye csak le a gombát, Tubuly bácsi, ide valahová. Majd kifizetem.
TUBULY
Nem jár ezért pénz, Bakos úr. Csak örömöt akarok szerezni maguknak, ennyi az egész. Ez most nem szarvasgomba, hanem vargánya. Finom pörköltet csinálhatnak belőle…
BENZINKUTAS
Igen, persze… Mennyivel tartozom? Tülkölés. Ó, a fene a sietős dolgukat! Ne haragudjon, Tubuly bácsi, mennem kell… Kiáltva. Megyek már!…
TUBULY
Ne zavartassa magát… Leteszem ide valahová ezt a tarisznyát… Kiúszik.
NŐI HANG
Mikrofonközelben. Kérem, tíz perce várunk! Melyik a keverék?
BENZINKUTAS
Egy pillanatra mentem be, asszonyom. Megjött a szállítmány, alá kellett írnom a számlát…
FÉRFI
Mi az, nincs kiszolgálás? Már az országútig áll a sor!
BENZINKUTAS
Tessék, asszonyom, mennyi lesz?
NŐI HANG
33-as keverékből húsz liter.
FÉRFI
Legalább van extrája?
BENZINKUTAS
Van. Oda tessék állni…
Motorbőgés, túráztatás.
TUBULY
Közelít. Hát én nem is zavarom, Bakos úr. Elballagok vissza, át az erdőn. Ott aztán csend van, Bakos úr! Jövet őzekkel találkoztam. Álltak a tisztáson, nem vettek észre, felőlük fújt a szél…
REKEDT HANG TÁVOLABBRÓL
Hé, szakikám, tud levegőt nyomatni a kerekekbe?
BENZINKUTAS
Sajnos, elromlott a kompresszor.
REKEDT HANG TÁVOLABBRÓL
Na, hála istennek! Az egész vonalon nem tudok pumpáltatni…
Nagy zajjal elhajt.
TUBULY
Nehogy itt felejtse a gombát, Bakos úr… Üdvözlöm a feleségét, és mondja meg, majd hozok megint…
BENZINKUTAS
Megfizetem, Tubuly bácsi…
FÉRFI
Mondja, nem foglalkozna inkább a kuncsaftokkal?
BENZINKUTAS
Máris, uram! Extrát?
FÉRFI
Ahogy mondja… Dallamos kürtszó. Oda nézzen! Ez aztán a kocsi, mi? Ford Musztáng!
TUBULY
Távolabbról. Hát, isten áldja, Bakos úr!
BENZINKUTAS
Kaliforniából jöttek. Nem mondom… Hangosabban. Minden jót, Tubuly bácsi… Más hangon. Tessék, uram. Száztíz forint ötven…
FÉRFI
Százhúsz. Hagyja csak…
BENZINKUTAS
Köszönöm, uram!
FÉRFI
Meg tudná mondani, hogyan jutok el Hegyfaluba?
BENZINKUTAS
Hegyfaluba, uram? Ez az öregúr éppen oda való. Kiáltva. Tubuly bácsi! Tubuly bácsi! Ez az úr Hegyfalut keresi…
Megszólal a dallamos kürt.
TUBULY
Közelít. Hegyfalut?
FÉRFI
Azt hát. Melyik úton jutok Hegyfaluba?
TUBULY
Én ott lakom, kérem…
FÉRFI
Ki hinné? Csakhogy én azt kérdeztem, hogyan jutok oda?
Ismét a dallamos kürt.
Jó, jó, mit dudálsz, azért, mert olyan mafla nagy kocsid van, még nem kell hőbörögni!
BENZINKUTAS
Ha egy kicsit előbbre állna, uram. Ők is tankolni akarnak.
FÉRFI
Majd tankolnak aztán. Nem? Olyan sürgős nekik?
BENZINKUTAS
Mindenkinek sürgős, uram…
FÉRFI
Szóval, hogy van azzal az úttal, papa?
TUBULY
Hát ugye, két út is van. El lehet térni jobbra is a kőkeresztnél. Nagyon szép kőkereszt, érdemes megfigyelni, valódi barokk corpus…
FÉRFI
Hogyan? Mit? Az utat mondja, papa…
Szól a dallamos kürt.
BENZINKUTAS
Tubuly bácsi, odább beszéljék meg a dolgot, ki kell szolgálnom az amerikaiakat…
TUBULY
Hogyne, persze. Akkor majd talán odább, uram…
FÉRFI
Nem kell kinyalni a feneküket, csak azért, mert amerikaiak…
BENZINKUTAS
Nem akarok vitát uram… Tessék, már ki is szálltak.
FÉRFI
Ó, már ki is szálltak? Ki méltóztattak szállni a csodabárkából? Ne mondja…
BENZINKUTAS
Üljön be az úr mellé, Tubuly bácsi. Legjobb, ha megmutatja az utat…
FÉRFI
Majd én eldöntöm, hogy mi legyen, jó?
AMERIKAI
Please, mister, mért nem menni? Kell nekünk sietni muszáj…
FÉRFI
Utánozza. Plíz, plíz, majd menni, hapsikám, csak nyugi, nyugi…
AMERIKAI
Van nekünk idő pénz…
BENZINKUTAS
Én nem tehetek róla, mister, én mondtam az úrnak…
FÉRFI
Nem kell berezelni, szakikám. Ha valami nem tetszik a barátunknak, tehet egy szívességet. Más hangon. Hé, ne taszigáld a kocsimat, hapsikám! Majd mindjárt megmondom, kit taszigálj!
BENZINKUTAS
Ne csináljon botrányt, uram…
FÉRFI
Dühösen. Azt az aranymicsodájú nőcskédet taszigáld ott a Musztángodban, érted? Nézzenek oda!
AMERIKAI
Ez van szemtelenség! Nagy szemtelenség!…
BENZINKUTAS
Gyorsan. Üljön be, Tubuly bácsi, és menjenek… Uram! Hosszú sor vár a kútra…
FÉRFI
A nyavalyások! Azt képzelik, mindenki hasra esik előttük! Üljön be, papa… Ajtó csapódása. Ford Musztáng!… Indít; felbőg a motor. Ez a kutas is! Tíz forint borravalót kap tőlem, de máris azt lesi, hátha az amiktól egy húszast kap… Na, azt ugyan lesheti!
TUBULY
Csendesen. Nem olyan ember az…
FÉRFI
Nem olyan? Ki nem olyan? Ma már mindenki olyan! Ma már csak a hajtás van, érti?! A dohány, a dohány!…
TUBULY
Ez a Bakos úr, ez nagyon rendes ember.
TUBULY
A benzinkutas. Mindig viszek nekik egy kis gombát az erdőről. Csak úgy szívességből. Nekem ez passzió, de ő soha nem mulasztja el, hogy megkérdezze, mennyivel tartozik. Semmivel, mondom neki. De ő mindig megkérdezi…
FÉRFI
Dohogva. Az agyamra mennek! Az agyamra mennek a száguldó autóikkal, az arany karpereceikkel, a filmfelvevőikkel, a szagos cigarettáikkal…
TUBULY
Kicsit lassabban, uram.
FÉRFI
Inkább azt mondja, merre menjünk Hegyfalunak. De ne kezdje nekem a kőkeresztet!
TUBULY
Kérem. Pillanatnyi szünet után. A rövidebb utat akarja?
FÉRFI
A lehető legrövidebbet.
TUBULY
De arra nem szép a táj. Biztosan érdekelné: van itt a közelben egy kétholdas park, tele különleges növényekkel, fákkal. Quereus pubescens meg Fraximus ornus… és a virágok!…
FÉRFI
A rövidebb utat mondja?
TUBULY
Nem. A parkot egy kis kerülővel érintenénk. Szívesen megmutatnám. Hallott már a Quereus pubescensről?
TUBULY
A molyhos tölgyről. A szárazságtűrő középhegység növényeinek egyik legszebb példánya. Pontosabban: szerintem a legszebb. Annak idején a tanítványaimmal minden évszakban ellátogattam hozzá. Különösen ősszel…
FÉRFI
Az utat! Papa, az utat!
TUBULY
Hát, ha a rövidebb utat akarja, akkor majd nemsokára el kell fordulni. De előbb még egy elég rossz szakasz következik. Sokan panaszkodnak, hogy felfagyott a télen, tele van buktatókkal… Más hangon. Nem akarja megismerni azt a parkot?
FÉRFI
Nem, kösz, majd máskor. Vagy talán jutalékot kap a látogatók belépti díjából?
TUBULY
Nyugdíjas tanár vagyok, valamikor természetrajzot tanítottam.
FÉRFI
Most meg gombát szed.
FÉRFI
Nevet. Sehogy. Gombát szed. Passzióból. Maga mondta.
TUBULY
Ja, igen, igen. Gombát. Szünet. Nézze, itt valamikor gyönyörű jegenyesor volt, de szélesítették az utat, hát egytől egyig kivágták a fákat. Írtam mindenhová, hogy valami más megoldásra késztessem az illetékeseket, de nem is válaszoltak…
A férfi fütyörészik.
Majd szólok, ha az elágazáshoz érünk… Szabad kérdeznem, kihez megy Hegyfaluba?
FÉRFI
Szabad. Senkihez. Azaz: nem tudom, kihez.
TUBULY
Értem. Csak egy kis kirándulás.
FÉRFI
Van is nekem időm arra! Nyáron két hétre kiruccanok valahová külföldre, ennyi az egész. Különben egész évben a güri.
FÉRFI
A munka. Nem mondom, megvan az eredménye. Persze, hajtás reggeltől estig. Alig látom a családomat. De nem panaszkodom, szépen jön a konyhára. Víz-, gáz-, fűtésszerelés. Boldog, boldogtalan épít, van meló.
TUBULY
Hát igen, ha az ember szereti a munkáját…
FÉRFI
Felnevet. Na, ne túlozzunk! Talán inkább azt, amit a munkáért adnak, nem? Legyünk csak őszinték! Munka! Ki törődik ma már a munkával? Az ember összedob valamit, aztán vagy átveszik, vagy nem. Legtöbbször átveszik. Nem érnek rá odafigyelni. És ha bejön a gikszer? Kérem, megcsináljuk garanciálisban. Nem lehet szöszmötölni. Aki szöszmötöl, az lemarad. Semmi kedvem lemaradni. Egyszer élünk! – miként Schöller Béla, az ókori bölcs mondá. Ez én vagyok. Mármint: Schöller Béla…
TUBULY
Az én nevem: Tubuly Ignác.
FÉRFI
Részemről a szerencse. Ez az a rossz út?
FÉRFI
Hát majd vigyázunk.
FÉRFI
Jó kis kocsi ez, bírja. Jövőre kicserélem. Remélem, tartja az árát a Zsiguli. Veszek egy 128-as Fiatot. Tudja, mivel kezdtem? Roncstelepi öreg Skodával. Aztán szépen feltornáztam magam idáig. Van egy szép házam, az alagsorban van a műhely, a kertben angol gyep… Most egy víkendházat akarok itt a tó mellett. De nem ám egy vacak tucatviskót! Ott van maguknál az az öreg kápolna a hegyen. Azt veszem meg.
TUBULY
A kápolnát? A hegyen?
FÉRFI
Ha nem ráztak át. Az egyik kuncsaftom ajánlotta. Csodákat regélt róla, hogy micsoda kilátás, meg minden…
TUBULY
Kápolnában akar lakni?
FÉRFI
Nem lakni, papa, csak nyaralni. Mért, még nem látott ilyesmit a külföldi képeslapokban?… Van nekem fantáziám, ne féljen! A haverok megpukkadnak az irigységtől, ha ez sikerül. Még a feleségem nőgyógyászának sem lesz ilyen!
TUBULY
De kitől akarja megvenni?
FÉRFI
Mellékes. Megmutatok egy köteg ötszázast, és perceken belül akad valaki, aki elintézi a dolgot… Más hangon. Mi a fene? Ezek itt jönnek utánunk!
FÉRFI
A nagypofájúék! A Ford Musztángék! Látom őket a tükörből.
TUBULY
Talán ők is a kápolnát akarják megvenni.
FÉRFI
Tépnek, mint az állatok!
Hallani a dallamos kürtöt.
Csak dudálj, hapsikám! Én is rá tudok lépni a gázra.
TUBULY
Ne vacakoljon velük. Ne menjen olyan gyorsan.
FÉRFI
Nagypofájúkám vigyorog! Nagypofájúkám nőcskéje is vigyorog! Hát csak vigyorogjatok…
Bőg a motor.
TUBULY
Kérem… Kérem, szeretnék kiszállni.
FÉRFI
Most nem lehet. Ezek itt direkt elém akarnak kerülni. Nem állhatok meg.
TUBULY
Szokatlan nekem ez az iram… Szédülök…
FÉRFI
Hohó! Maga fél, tanárkám! Nem szép dolog! Más hangon. Egészen itt vannak mögöttem!
TUBULY
Gyorsabb a kocsijuk. Hagyja őket…
FÉRFI
Gyorsabb. Azt elhiszem. Azt elhiszem, hogy a Ford Musztáng gyorsabb. Éppen ez a szép benne, hogy mégis lemaradnak!
TUBULY
Álljon meg, kérem. Innen már nincs messze az elágazás, egyedül is megtalálja…
Türelmetlenül szól a dallamos kürt.
FÉRFI
Na, még rádobunk egy lapáttal. Vagyunk olyan legények, mint ők!
TUBULY
Ez már itt a rossz út… vigyázzon…
Szünet nélkül szól a dallamos kürt.
FÉRFI
Kitetted az indexet? Na, jó! Gyerünk egy kicsit középre.
TUBULY
Mondom… a rossz út…
FÉRFI
Áhá! Megtorpantál, nagypofájúkám, mi? Nem tudsz előzni! Ha megesz a fene, akkor sem engedlek előre!
TUBULY
Ennek semmi értelme!
FÉRFI
Tudja, tanárkám, milyen csóró voltam én valamikor? Örültem, hogyha villamosjegyre futotta. Hát arra emlékszik-e, milyen nagyszerű volt a zsíroskenyér? Mert én emlékszem…
Dudál a Ford.
A kétforintos kolbászra is emlékszem! Az albérletekre is emlékszem! Kocsi? Víkendház? Hol volt? A mesében!
Szól a dallamos kürt.
Csak dudálj, nagypofájú, csak dudálj! Ti már a Ford Musztángban születtetek. De azért én győzöm a versenyt…
TUBULY
Elment az esze? Vigyázzon.
Gyors fékcsikorgás.
Az út… mondom…
Felerősödik a dallamkürt, elzúg mellettük a Ford.
FÉRFI
Mi az istennek beszél bele a dolgomba? Most megelőztek!
FÉRFI
Éppen most?! Felbőg a motor. Utól kell érnem őket!
TUBULY
Alig látni a portól!
FÉRFI
Látta, hogy megfenyegetett a nagypofájú, amikor elhúztak mellettünk? Ezt még visszakapja! Dudál, szünet nélkül. Uraim! Harsányan nevetve. Félre az útból, uraim!
TUBULY
Megállj!
Hatalmas fékcsikorgás; robaj.
A kocsijuk! Nézze!
FÉRFI
Riadtan. Mi ez?!… Megperdültek!… Ááááá!!!…
Ebben a pillanatban újabb robaj, ahogy a fém a fémhez: a Zsiguli a Fordhoz csapódik. Utána a hosszú csend. Majd motorkerékpár közelít; hangja felerősödik; fékezés; motor alapjáratban. Futó lábak zaja az országúton.
MOTOROS
Izgatottan. A teremtésit! A teremtésit, micsoda karambol. Két kocsi! Ezek aztán kikészültek…
Halk nyöszörgés.
Egy öregember! Az árokban!…
Futás zaja; nyöszörgés mikrofonközelben.
Hát maga, öregem? Hogy került ide? Ahá! Elütötték! Hadd lám! Nem vérzik. Megütötte magát? Hall engem? Hol fáj?…
Autók közelítenek, fékeznek; lábdobaj.
HANGOK
Nők, férfiak. Mi ez? Jézusom! Karambol! Egy Zsiguli meg egy Chevrolet…
– Dehogy Chevrolet! Ford!
– Én nem megyek közel! Halott is van!
Mikrofonközelben a nyöszörgés.
MOTOROS
Hé, öregem! Tud mozogni? Nyissa ki a szemét!
HANGOK
Egy öregember az árokban! Él?
– Jaj, még egy halott!
– Dehogy halott, mozog, nem látod?… Mi van vele?
HANGOK
Biztosan előttük ugrált…
– Mi van, mit mond a motoros?
– Most mondja, hogy a Ford előtt ugrált az öreg, tehát annak hirtelen kellett fékeznie, a Zsiguli meg beleszaladt!…
MOTOROS
Öreg! Szóljon már! Nyöszörgés.
HANGOK
Az öreg csinálta a grimbuszt! Azt elhiszem! A guta kerülget, amikor látom az ilyeneket az úton. Soha nem figyelik a forgalmat…
– El kell menni orvosért…
– Rendőrért…
– Én nem mehetek, sürgős tárgyalásra sietek…
– Istenem, mért kellett ebbe belekeverednünk!
– Azt mondják, részeg az öreg, tántorgott az úton…
– A halálukat okozta…
MOTOROS
Öregem! Hall engemet!
HANGOK
Mond valamit…
–.Egy kis csendet, csendet…
– Valaki induljon már!
MOTOROS
Mit mond, öregem?
TUBULY
Erőtlenül. A kocsiban… mi van…
MOTOROS
Most csak magával törődjön.
TUBULY
M. f. Az erdőn át akartam… gyalog… ott a tisztáson az őzek…
HANGOK
Elindult már valaki a mentőkért?
– Én nem tudom, mit kell ilyenkor csinálni!
– Elmentek már, nyugi…
TUBULY
A benzinkutas… ő ismer… Gombát vittem neki…
MOTOROS
Ne mozogjon! Örüljön, hogy maga élve megúszta!
TUBULY
Riadtan. És ők… velük… mi van?
HANGOK
Ilyen tiszta időben… érthetetlen…
– Baj mindig lehet…
– Menjünk tovább, úgysem tudunk segíteni…
– Drágám, csak lassan hajts, hiszen látod…
– Nézd, felállt az öreg!
MOTOROS
Ne menjen oda! Ne menjen a kocsihoz, hallja?!
Néma csend.
TUBULY
Istenem! Az út… Mondtam, hogy ez rossz út… A buktatók… Mondtam…
Gyorsan közeledő s egyre erősödő szirénázás.
Vége
Üregek
Utcazaj, délben. Tömegzsivaj. Dudál a gyár.
NŐI HANGOK
Szevasztok!
– Na, ennek a hétnek is vége!
– Fodrászhoz kell sietnem, este elmegyünk a klubba…
– Jössz a buszmegálló felé?…
KÁLMÁN
Távolról. Elza! Elzaaaaa!
ELZA
A férjem. Szombat délben mindig eljön értem ide, a gyárhoz…
A lárma elhalkul. HÉV sípol, a szerelvény induló és távolodó zaja. Léptek a kavicsos úton.
KÁLMÁN
Na, végre itthon. Ez a jó levegő. És alig egy órára a várostól!
ELZA
Ugye, drágám, milyen szerencse, hogy soha nem engedtem a csábításnak, nem jártunk se színházba, se lokálokba, sehová, így aztán összegyűlt egy kis pénzecskénk. És ráadásul mekkora szerencse, hogy az a szegény öreg bácsi olyan hirtelen megh…
KÁLMÁN
Elza! A bácsi halála nem tartozik ránk. Ránk csak az tartozik, hogy a rokonai olcsón eladták a házat. És hogy mi megkoplaltuk… Ez a mi várunk… Lélek az ajtón se be, se ki!
Léptek a kavicsos úton.
ELZA
Képzeld, a kolléganőim a tekercselőből egyre csak mondogatják, hogy valamelyik vasárnap kijönnének hozzánk megnézni a házunkat, a kertünket…
KÁLMÁN
Nem kell annyit mesélni a házról!
ELZA
Én nem mesélek! Csak említettem nekik, hogy vettünk egy vityillót…
KÁLMÁN
Még azt hiszik, tele vagyunk pénzzel!
ELZA
Mondtam, hogy csak szoba-konyha. Egy kis veranda… kert… Öreg ház. És hogy potom áron jutottunk hozzá…
KÁLMÁN
Ami azt illeti: a szakik is célozgattak rá, hogy kijönnének. Úgy tettem, mintha nem érteném a célzást. Egyáltalán nincs szükségünk vendégekre.
ELZA
Megvagyunk mi kettesben szépen, nem igaz? Elég egész héten együtt lenni odabenn…
KÁLMÁN
Felesleges kiadások, és dögunalmas. Örülök, hogy végre nem kell albérletben szorongani, mások savanyú képét bámulni.
MEKLER
Csókolom, Elzácska! Jó napot, Takács úr…
KÁLMÁN
Jó napot. Súgva. Csak bólints neki, mert a végén még megáll beszélgetni!
MEKLER
Szép idő van, ugyebár? Kell is, fel akarom ásni a kertet…
ELZA
Zavartan. Szép koraősz, bizony…
KÁLMÁN
Súgva. Mondom, hogy ne állj szóba! A nyakunkba varrja magát. Hangosan. Sietünk, Mekler úr! Visz’lát…
MEKLER
Mikor néznek át egyszer hozzánk?
KÁLMÁN
Súgva. Siess! Mintha nem hallottad volna!
Kulcszörgés, a kertkapu nyikordul, majd becsukódik, csörren a kulcs.
Na, most aztán hétfőig senki!
ELZA
Te, akárhányszor megérkezünk, én csak azt kérdem magamban: ez a kis ház, ez a kis kert valóban a mienk?
KÁLMÁN
Egészen a kerítésig – minden.
KÁLMÁN
Távolodva. Kétszer is ráfordítottam a kulcsot.
ELZA
Nézd, milyen szépen kinyílt a krizantém!… És ez a csend! Alig tudom elhinni, hogy itt nem szólhat ránk senki!
Hangos ajtócsapódás.
Jézusom! Mi volt ez?… A huzat. Becsapta a huzat a konyhaajtót.
KÁLMÁN
Távolabbról. Mi lesz a vasárnapi ebéd?
ELZA
A szokásos. Leves, marhahús, torma…
KÁLMÁN
Főtt marha, ecetes tormával!
ELZA
Vagy akarod paradicsommártással?
KÁLMÁN
Talán ez is, az is. Egy darabka hús ecetes tormával, egy darabka hús paradicsommártással.
ELZA
Azután csirkemell. Krumplipürével.
KÁLMÁN
Közelít. Nem lehetne esetleg…
KÁLMÁN
Ki sem merem mondani.
ELZA
Jaj, drágám, hát az a legfontosabb, amit te szeretnél! Hogy mondhatsz ilyet? Várj! Kitalálom. Rizibizi!
KÁLMÁN
Meghatottan. Te! Te kis boszorkány, te!
ELZA
Minden gondolatodat tudom! És te is tudod az én gondolataimat! Ugye, te is tudod!
ELZA
Mert szeretjük egymást, azért… Ugye? Ó, ez olyan nagyszerű!
KÁLMÁN
Sóhajt. Egész héten olyan nagy volt a hajtás. Feje tetején a műhely. Új gépeket hoztak, kapkodás, átszerelés… Más hangon. Kicsit kitakarítok.
ELZA
Távolabbról. A szekrény tetejéről is törölgesd le a port!
ELZA
A helyén van, kedvesem, a helyén.
KÁLMÁN
A helyén. Tehát a fásládában. Aha. Megvan. Te csak főzzél nyugodtan… De a csirkét csak holnap rántod ki, ugye? Frissen szeretem.
ELZA
Ha felállsz a székre, tegyél rá újságpapírt.
KÁLMÁN
Ihatnánk egy kis sört.
ELZA
Közeledve. Még ki kell mennünk a kertbe is.
KÁLMÁN
Könyörögve. Egy kis sört… egy pohárkával…
KÁLMÁN
Oda is egy puszi… Gyorsan. Hol a sörnyitó?
KÁLMÁN
Áhá! Kredenc, balra fenn, második polc.
ELZA
Soha nem fogunk semmit keresgélni.
KÁLMÁN
Poharat! Gyorsan, poharat!
ELZA
Kredenc, jobbra, középtájt, hátul. Vigyázz!
Üvegcsörömpölés.
KÁLMÁN
Kicsit zsúfolt itt minden. Bögrék, poharak… Nem akartam…
ELZA
Majd összesöpröd. A söprű…
KÁLMÁN
Tudom! Sarok, hokedli mögött, nyelén spárgahurok, szegre akasztva – nincs ott.
ELZA
Mert nem tetted vissza! Látod, látod!
KÁLMÁN
Szomorúan. A sör habja elszállt!
ELZA
Dolgozzunk, dolgozzunk, nem leszünk kész!
KÁLMÁN
Elza, tudod, arra gondoltam, hogy csináltatok egy…
KÁLMÁN
Csinálok. Azt akartam mondani, hogy csinálok egy padot. Van itt mindenféle deszka. Csinálok egy jóképű padot, kiállítom ide a konyhaajtó mellé a ház falához. Azon fogok üldögélni esténként…
ELZA
Te! Most jut eszembe! Bedobtad a totószelvényt?
ELZA
Most úgy hirtelen eszembe jutott. Mit gondolsz, nem azért, mert megéreztem valamit?
KÁLMÁN
Egy kutya is kellene. Ülne a lábunknál, néha felemelné azt a busa fejét… Ülnénk hárman, a csendben…
ELZA
Nincs kizárva, hogy megéreztem valamit… Hallod?
ELZA
Te jó ég! Te jóságos isten! Adj gyorsan egy puszit. Most hirtelen megéreztem…
KÁLMÁN
Elgondolkozva. Valamelyik nap megcsinálom azt a padot.
ELZA
Gyere, gyere, adj gyorsan egy puszit! Most hirtelen úgy belém villant, hogy végtelen lehetőségeink vannak! Másfél milliót is nyerhetünk! Puszit!
KÁLMÁN
Puszi. Akkor ír szettert veszek. Azt a vörösesbarna, bánatos képű, hosszú szőrűt…
ELZA
Hát azt azért majd nagyon megnézzük, hogy mire költsük. És persze titokban tartanánk. Semmi szükség, hogy kölcsönökért járjanak a nyakunkra!
KÁLMÁN
Nem kell izgulnod. Ahogy én a mi szerencsénket ismerem, mi csak a munkánkból fogunk megélni.
ELZA
Jaj, ne mondj már ilyet! Hát ez mégiscsak borzasztó! Egyszer mi is beletalálhatunk a közepébe! Mondd, hogy hiszed!
KÁLMÁN
Nem nagy meggyőződéssel. Hiszem.
ELZA
Akarjál hinni – ez nagyon fontos.
ELZA
Na, látod. Más hangon. Néha úgy megijesztesz… Mintha téged nem is érdekelne, hogy nyerünk-e vagy sem!
KÁLMÁN
Egyelőre ez is nagyon szép eredmény. Ez a kis ház, ez a kis kert…
ELZA
Egyelőre! De a jövőre is gondolni kell… Na. Hozok vizet a kútról.
ELZA
Te csak porszívózd a szőnyegeket! Távolodva. A szoba ablakát hagyd nyitva még egy kicsit…
KÁLMÁN
Magában. Szőnyegek… Porszívó…
Porszívó zaja, majd távolodik, kútkerék nyikorgása, lánc csörgése.
ELZA
Távolabbra szól. Kálmán! Nézz ki az ablakon! Kálmán! Látod ezt az ágat? Úgy tele van almával, hogy letörik, alá kell támasztanod valamivel… Kálmán!
Porszívó zaja beközelít.
KÁLMÁN
Mikrofonközelben, nevetve. Milyen szépen ring a csípője.
Porszívó zaja távolodik, ebben a pillanatban – a kertből.
ELZA
Mikrofonközelben, rémülten. Jajjj! Segítség!!!… Kálmán! Jaj, segíts! Beszakadt alattam a föld… Kálmán… jaj… csúszok… lefelé… gyere… gyorsan… a kezedet… Felsikolt. Süllyedek! Kálmán! Egy gyökér! Ott! Ott! Nem érem el… jaj… Erőlködve, lihegve. Hát ez képtelenség! Nem tűnhetek el csak úgy itt, a világ szeme láttára!…
Porszívó kikapcsol.
KÁLMÁN
Távolról. Elza! Mit csinálsz olyan sokáig ott a kútnál?! Hol vagy?!…
ELZA
Beközelít, riadtan. Itt… itt… Szörnyűség!
KÁLMÁN
Micsoda? És hol a víz?
ELZA
Kidőlt… amikor beszakadtam… Beszakadt alattam a föld!
KÁLMÁN
Hogyan?! A föld?! Nevet. Na, ne viccelj! Hirtelen más hangon, aggódva. Elestél?! Mutasd! Megütötted magad?
ELZA
Még mindig rémületben. A föld… a kert… beomlott! Hirtelen haraggal. A bácsi rokonai nem mondták meg, hogy itt üregek vannak a föld alatt?!
KÁLMÁN
Ugyan, ne mondj már ilyet! A föld alatt?! Ugyan!
ELZA
De, de, hát beomlott, most mondom! Jöttem a kúttól, és… egy üreg… csak úgy hirtelen… alig tudtam kimászni belőle!
ELZA
Nem hiszed?! Egy szakadék!
KÁLMÁN
Nevetve. Szakadéknak nevezed azokat a gödröket, amiket a fáknak ástam?
ELZA
Nem, nem, ez nagyobb! Rettenetes!
KÁLMÁN
Jó, nyugodj már meg. Biztosan belepottyantál az egyik gödröcskébe. Már sötétedik. Persze…
KÁLMÁN
Nyugtatóan. A facsemetéknek ástam, tudod. Na, készítsd a vacsorát, én majd hozok vizet…
ELZA
Ne! Ne menj ki! Odaveszel!…
KÁLMÁN
Nevetve. Odaveszek? Óriási! Mintha itt csak úgy odaveszhetnék! A kertünkben? A saját kertünkben! Jó! Nagyon jó! Hehe… Na, ne törődj semmivel, tedd csak a dolgod, mindjárt itt leszek… Távolodik. Ideje, hogy elültessük azokat a meggyfákat…
ELZA
Konyhai zajok közepette. Hogy történhetett? Nem is értem… Más hangon. Meggyfákat? Miért éppen meggyfákat?! Ezerszer megbeszéltük, hogy nem kell meggyfa! Legfeljebb egy. Mit kezdjünk annyi meggyel? Kértem, hogy őszibarackot ültessünk, meg ringlót! Annyira szeretem a ringlót! És diót! Szép nagy diófát akarok. Alája egy kis kerek asztalt, minden kertben van diófa és alatta egy kis asztal…
Klopfolja a húst.
De ő mindig csak hajtogatja a magáét. Meggyfa… Meggyfa… Jaj, micsoda húst adott ez a hentes… Na, ez is meglesz… holnap ennyivel is kevesebbet kell dolgoznom…
A klopfolás zaja távolodik.
KÁLMÁN
Mikrofonközelben. Elzaaaaa! Segítséééég! Eltemet a föld!
ELZA
Távolról. Megyek már, megyek… tarts ki! Kálmán… Mikrofonközelben. Na, látod! Te is! Lihegve. Add a kezed… a kezed…
KÁLMÁN
Siess! Óvatosan!… Még, még… Húzzál csak… úgy…
ELZA
Kirántod a karom, vigyázz!… Istenem! Na, végre!
Tompa huppanás.
KÁLMÁN
Nyögve. Az isten verje meg! Hát mi van itt? Nézd, a nadrágom is elszakadt.
ELZA
Csupa homok az arcod… Az üregek!…
KÁLMÁN
Hagyd most! Gyere… A házhoz! Gyorsan!
ELZA
Futás közben. Ne dobogj úgy! Ne hagyj itt!…
KÁLMÁN
Szedd a lábad! Siess!
Szünet, kifújják magukat.
Az ördög vigye ezt a vizet. Van legalább a lavórban, hogy lemossam az arcom?
ELZA
Állj! Ne lépj be a házba!
ELZA
És ha a ház is? Ha a ház alatt is üregek vannak?!
KÁLMÁN
Csak nem gondolod?
ELZA
Ránk dőlhet az egész!
KÁLMÁN
Ez már ostobaság! Nem kell hisztériázni! Egy ház nem dőlhet össze csak úgy egyszeriben!
ELZA
Ó, és a kert? A kert beszakadhatott?
KÁLMÁN
Annak oka van. Biztosan volt ott egy meszesgödör, rosszul temették be, kész, ennyi az egész. Nem kell képzelődni! Gyere. Látod, a nadrágom is csupa fehér…
ELZA
Toporzékol. Nem, nem, nem merek bemenni!…
KÁLMÁN
Riadtan. Ne toporzékolj! Őrült! Azt akarod, hogy…
Kis csend.
ELZA
Na? Mit akartál mondani? Félsz, hogy beszakad itt is, ha toporzékolok, igaz?
Csend.
KÁLMÁN
Magam is megzavarodtam, de azért ez csak felesleges pánik. Mocskos vagyok, éhes vagyok. Mosdani akarok és vacsorázni. És egy kicsit pihenni. Szombat van. Egy kis kényelemre vágyom, egy kis ejtőzésre, egy kis szombati kikapcsolódásra!… Na! Majd reggel megnézem azokat az átkozott gödröket… Gyerünk be a konyhába.
ELZA
Kis csend után. Azelőtt soha nem veszekedtünk.
KÁLMÁN
Azelőtt! Mintha legyintene.
ELZA
De ne csukd be az ajtót!…
KÁLMÁN
Bejönnek a szúnyogok.
ELZA
És ha hirtelen kell?… ha csak annyi időnk marad, hogy kiugorjunk…
Csend, majd vízpacskolás a lavórban.
KÁLMÁN
Teríts. Eszünk.
Halk edénycsörömpölés.
Na látod. Nem kell begyulladni. Szünet. Á, finom ecetes, hagymás parizer! Kitűnő. Egy kis borsot még tegyünk rá. Szünet. Meg egy kis pirospaprikát is. Szünet. Nagyszerű. Szünet. Ez aztán a finom vacsora. Szünet. A vöröshagymától tisztul a tüdő. Szünet. A parizer könnyű étel… Szünet. Békés álmunk lesz. Szünet. Egy pohárka sör… Majd megcsinálom azt a padot ide a ház elé… Egészségedre Szünet. Meleg ez a sör, betehetted volna a jégre! Szünet. Egy kutya is kellene… Szünet. És most térjünk nyugovóra…
Csend, esti neszek, tücsökcirpelés, majd halk reccsenések. Fokozódó szuszogás, mikrofonközelben.
ELZA
Suttogva. Kálmán! Alszol? Hallod? A ház! Megreccsent!
KÁLMÁN
Dünnyög. Az üregek…
ELZA
Gyere, bújj hozzám, jó erősen. Félek. Bújj ide!… Együtt fogunk meghalni… együtt… Elalszik.
Neszek; kutyaugatás távolról; toronyóra kettőt üt; bútorok reccsennek.
KÁLMÁN
Felriad. Elza! Hallottad?! Valami megroppant.
Kutya vonít.
A kutya is… valamit érez… valami veszélyt, hallod?…
Reccsennek a bútorok.
Csak a bútorok… Talán az ágydeszka?
ELZA
Álmában. Kálmán, segíts… Beomlik a föld… Elveszünk!…
KÁLMÁN
Alszik!… Nyugtalan. Aludj csak szépen!… Körülöttünk mindenki békésen alszik. Semmi vész… Hát persze, olyan nincs, hogy egy kulturált településen… csupán az egyik ház! Na, nem! Ha valami végzet fenyegetne, akkor az nemcsak minket, hanem az egész kerületet… a megyét… az egész országot… De mifelénk nincsenek földrengések, földcsuszamlások. Ez nem olyan vidék…
Hosszú csend, majd kakaskukorékolás – élesen.
KÁLMÁN
Jókedvűen. Jó reggelt! Elza! Puszi! Jó reggelt!
Harangszó távolról.
KÁLMÁN
Harangoznak, a nap besüt az ablakon, micsoda gyönyörű idő!
ELZA
Álmosan. Reggel van?
KÁLMÁN
Méghozzá vasárnap reggel! Mienk a világ! Reggelizünk, behozom a postaládából az újs… Elakad.
KÁLMÁN
Erőltetett nevetéssel. A ház? Itt van a ház. Kutyabaja!
KÁLMÁN
Eltereli a szót. Korog a gyomrom!
ELZA
Csendesen. Jól van, hozom a reggelit. És te?
ELZA
Kimégy a kertkapuhoz az újságért?
KÁLMÁN
Az újságért? Miért ne? Hajaj! Hol a papucsom! Itt a papucsom. Belebújok a papucsomba… Felveszem a köntösömet… Na, miért nem készíted a kávét?
ELZA
Megvárom, amíg visszaérsz.
KÁLMÁN
Amíg visszaérek? Ugyan! Szünet. Ha akarod, tessék! Állj ide az ablakba, és nézd, hogyan futok a kapuhoz…
ELZA
Várj! Valaki jön az utcán. Megállt a kerítésnél. Bekukucskált.
ELZA
Minek? Hogy bejöjjön sopánkodni!?
ELZA
A vasutas a harmadik szomszédból.
KÁLMÁN
Aki mindig a gyomorműtétjéről mesél? Isten őrizz! Gondolod, hogy megláthatott?!
ELZA
Na és? Fordítsd el a fejed. Mintha az eget kémlelnéd. Ajtócsapódás. Ne csapkodd az ajtót!
KÁLMÁN
Távolodva. Itt vannak az újságok! Hoplá!
KÁLMÁN
Távolról. Csak felhúzódzkodtam ide a kerítésre…
ELZA
Valami baj van? Gyere már! Miért nem jössz már?
KÁLMÁN
Távolról. Micsoda? Hogy miért nem megyek? Megyek… megyek…
ELZA
Most meg mit állsz ott?
KÁLMÁN
Távolról. Hát csak álldogálok egy kicsit…
ELZA
Kálmán! Miért kapaszkodsz abba az ágba?
KÁLMÁN
Távolról. Ó, csak egy percre… az izmaim… tudod…
ELZA
Négykézláb! Pizsamában! Elment a jódolgod? Most meg lehasal! Kálmán!
KÁLMÁN
Közeledve. Mindjárt… Elza… mindjárt…
Kis csend.
KÁLMÁN
Mikrofonközelben. Mit ijedezel? A kert… a kert, Elza, a mi gyönyörű kertünk, éppen olyan, mint minden vasárnap. Pompásan lehet sétálni az utacskákon… Na, készítsd a kávét, én meg átböngészem az újságokat…
ELZA
Szóval azt mondod… hogy…
KÁLMÁN
Újságlapok zizzenése közben. Tessék? Mire vársz?
ELZA
Szóval, hogy a kertben… semmi…
KÁLMÁN
Közömbösen. Mi volna? Na, hol a kávé?
ELZA
Kis szünet után. Hozom… Már hozom…
KÁLMÁN
Lapozgat az újságban, magában morog, ahogy átfutja a címeket. Na nézzük, nézzük… Csalódottan. Ááááá…
ELZA
Kintről. Olvasd hangosan!
KÁLMÁN
Nincs benne semmi. Eltérítettek egy repülőgépet, megöltek egy minisztert, gyújtóbombákkal támadtak a lakosságra… kivégeztek százötven politikai foglyot… sztrájk… békemenet… gyermekrablás…
KÁLMÁN
Kisiklott egy vonat. Huszonhat halott.
ELZA
Bejön. Itt a kávé… Vigyázz, forró.
KÁLMÁN
Ó, micsoda illat! Pompás… Levegőbe röpítettek ezer tonna hadianyagot.
KÁLMÁN
Kevergeti a kávét, szürcsöl. Mondom, hogy semmi.
ELZA
Hát valami a Földről… magáról a földgömbről…
KÁLMÁN
Kis szünet után. Nem. Arról semmi.
Csend, kevergeti a kávét, szürcsöl.
ELZA
Reggeli után? Kimégy a kertbe?
KÁLMÁN
A kertbe? Á, most jut eszembe, meg kell javítanom a veranda kilincsét. Meglazultak a csavarok… meg minden. És te? Kigyomlálod az eperágyást?
ELZA
Éppen erre gondoltam, de sajnos valamit meg kell keresnem a szekrényben. Egy régi csipkét. A bársonyruhámra akarom felvarrni…
KÁLMÁN
A bársonyruhádra? Persze. Arra nagyon jó lesz. Már akartam is szólni, hogy keresd meg azt a régi csipkegallért…
ELZA
Én meg kérni akartalak, hogy reparáld meg a kilincset…
ELZA
Majd ha ezt elvégeztük…
KÁLMÁN
Akkor majd oda is…
KÁLMÁN
Majd akkor kimegyünk…
Csend.
ELZA
Ezek most fontosabb dolgok.
KÁLMÁN
Megvár minket az a kert… Szünet. Ni, egy macska!
KÁLMÁN
Ott! A barackfák alatt. Ott lépdel.
ELZA
Egy macska! Most az eperágyásban futkos!
KÁLMÁN
Egy macska nagyon könnyű.
ELZA
Könnyű? Hogy érted? Ezt hogy érted?!… Nézd, felborzolja a szőrét!
KÁLMÁN
Megtorpant! A hátát görbíti!
ELZA
Most meg nekiiramodott… Átugrotta a kerítést… Megijedt valamitől!
KÁLMÁN
Iszkol! Ni, hogy iszkol! Megyek az ásóért. Nem kuksolhatunk itt napestig.
ELZA
És ha közben történik valami?
KÁLMÁN
Maradj, mindjárt jövök az ásóval.
ELZA
Ne! Azt akarod, hogy külön-külön pusztuljunk el? Ne is foghassuk egymás kezét? Azt akarod, hogy… beszakadjon alattad… Alattunk az egész kert?!
KÁLMÁN
Idegesen. Miért szakadna be?!
ELZA
Hisztériásan. Tegnap beszakadt alattam! Alattad!
KÁLMÁN
Azok a gödrök… azok csak a fáknak ásott gödrök…
ELZA
Közbevág. És az éjjel? Azok a reccsenések? A ház alatt is!…
ELZA
Beomlik az egész kert! Körül leszünk véve!… Még csak szólni sem tudunk senkinek! Ki sem tudunk mozdulni innen…
KÁLMÁN
Úgy van! Boldogan mondja. Ki sem tudunk mozdulni innen…
ELZA
Meglepetten. És te ennek örülsz?
KÁLMÁN
Lelkesen. Egyedül, végre egyedül, távol mindenkitől… ketten… ketten… itt… a házunkban…
KÁLMÁN
Gondold csak el. Háborítatlanul.
ELZA
Mondja a magáét. És ezt senki sem látja?! És ezt senki sem veszi észre?! Hát hol vannak az emberek?!
KÁLMÁN
Mert ha mi nem tudunk kimenni innen, akkor be sem tud jönni ide senki! Igaz?
ELZA
Azt akarják, hogy elpusztuljunk?
KÁLMÁN
Ideges nevetéssel; már ő is kezd pánikba esni. Miért pusztulnánk el? Ugyan, Elza! Különben is, ma vasárnap van, mindenki pihen az otthonában… legfeljebb, ha vendéget hívtunk volna! Bizonytalanul. De nem hívtunk vendéget…
ELZA
Mert te soha nem hívsz senkit.
ELZA
Azt akarod mondani, hogy én… Hogy miattam?!…
KÁLMÁN
Dehogy! Nem, nem… Ideges, de nyugtatgató hangon. Mit is kezdenénk velük, igaz? Csak üldögélnénk itt, bámulnánk egymás képét… aztán el kellene menni hozzájuk… Bátortalanul. Az előbb az a vasutas… behívhattuk volna…
ELZA
De csak az eget lested… Mintha észre se vetted volna szegényt!
TIBOLDNÉ
Kintről, kiáltva. Szomszédasszony! Halló, szomszédasszony!
KÁLMÁN
Na, már megint valaki! Más hangon. Ki az?
TIBOLDNÉ
Szomszédasszony! Halló!
ELZA
Tiboldné! A szomszédból. Ott ágaskodik a kerítésünknél.
KÁLMÁN
Kiáltva. Igeeeen! Megyünk. Megyünk, Tiboldné!…
ELZA
Vigyázz. Ne lépj ki az ajtón! Csak a küszöbről!
Gyors ajtónyitás zaja.
TIBOLDNÉ
Ó, a szomszéd úr? És a szomszédasszony?
ELZA
Itt vagyunk, Tiboldné!… Csak innen az ajtóból tudunk, látja…
TIBOLDNÉ
Kedvesen. Nem tesz semmit, én vagyok a tapintatlan, tudom, ilyenkor vasárnap az ember még csak pizsamában… Csak egy percre zavarkodom… Talán még aludtak?
KÁLMÁN, ELZA
Egyszerre, meglepetten. Nem, nem, dehogy…
TIBOLDNÉ
Jaj, azt hittem, az ágyból kiabáltam ki magukat… Más hangon. Egy kis baj van.
KÁLMÁN
Elképedve. Micsoda?! Hogy kis baj?!
TIBOLDNÉ
Tulajdonképpen semmiség, de…
ELZA
M. f. Semmiség?! Ó, istenem, Tiboldné, ez magának semmiség?
TIBOLDNÉ
Most látom csak, ahogy az imént nekiállok a főzésnek, most látom csak, hogy…
ELZA
Panaszosan. Mit tegyünk, Tiboldné?!
KÁLMÁN
Mit tehetünk, azt mondja meg?
TIBOLDNÉ
Csak egy apró szívességet. Ugyanis krumplifőzeléket rendelt az uram ebédre, de nincsen itthon…
KÁLMÁN
Közbevág. Talán máris elment valahová intézkedni?
ELZA
Az ura! Talán már telefonál valahová?
TIBOLDNÉ
Az uram? Az uram benn hever a szobában a díványon, és nézi a tévét.
KÁLMÁN
De hisz’ azt mondja, nincs otthon!
TIBOLDNÉ
Babérlevél. Az nincs itthon, babérlevél! Pedig mit ér a krumplifőzelék babérlevél nélkül? Maga tudja azt a legjobban, szomszédasszony. Könyörögve. Ha volna babérlevele, csak néhány levelecske!… Hétfőn hozatok a boltból a lányommal… hétfőn már vissza is adom.
Kis döbbent csend.
ELZA
Nem hisz a fülének. Babérlevél?!… Ilyenkor?!
TIBOLDNÉ
Az, az. És már nem is zavarkodom. Megöl az uram, ha babérlevél nélkül teszem eléje a főzeléket.
KÁLMÁN
A dili határán. Babérlevél?!… Elza! Hallod?! Babérlevél! Hát nem látja, Tiboldné, hogy mi most itt… Hát nem látja?!
TIBOLDNÉ
Tudom, alkalmatlan idő: vasárnap, kora délelőtt… Fiatal házasok… De én is szívesen kisegítem magukat bármikor, bármivel! Ha nincs otthon só, cukor… csak szóljanak!…
KÁLMÁN
Izgalmában a hangja is megbicsaklik. Nem arról van szó, Tiboldné! A kert… a kertünk…
TIBOLDNÉ
Jaj, hát látom, a kerti munka. Az uram se szereti, ha megzavarják, amikor a kerttel bíbelődik. És különösen ilyen szép időben. Ki kell használni ezt a verőfényes napot, bizony. Akkor hát, ha volna babérlevele…
ELZA
Halkan, vészjóslóan. Nincs. Nincs babérlevelem, Tiboldné.
TIBOLDNÉ
Csalódottan. Nincs? Ó, pedig de bíztam magában! Nem is tudom, mit csináljak, ez szörnyű! A babérlevél a legfontosabb… Uram, teremtőm! Krumplifőzelék babérlevél nélkül…
Hosszú csend.
KÁLMÁN
Halkan, kétségbeesve. Elment. Hangosabban. Elment!
ELZA
Kiáltva. Tiboldné! Tiboldnééééé!…
Csend, madárfütty, madártrilla hosszan.
KÁLMÁN
Bizonytalanul, de bátorításnak szánva. Mi ketten…
ELZA
Alig hallhatóan. Félek! Hirtelen felüvöltve. Félek!!… Félek!… Embereeeeeeek!… Embereeeeeek!…
KÁLMÁN
Vele üvölt. Emberek!… Embereeeeek!… Hé, valaki! Emberek!
Hangjuk egyre jobban a semmibe vész. A madártrilla betölti a világot.
Vége
Portások
JUSZTIN, hetvenhárom éves
PETŐ
Na, akkor kezdhetjük?
JUSZTIN
Oda a mikrofonba.
JUSZTIN
A mikrofonba! Ott, ni! A riporter úr kezében van a mikrofon.
HOLLÓ
Persze, te vagy a legöregebb. De kezdd már, mert forog a szalag. Ne pazaroljuk a riporter úr szalagját, igaz?
PETŐ
Hát én vagyok a legöregebb, ahogy Holló kolléga is mondja. Nem tudom, bemutatkoztam-e már. Igen? Nem? Na jó, akkor… Pető Géza vagyok, nyugdíjas, de jelenleg itt dolgozom az Összevont Javítóvállalatok telepén a kartársaimmal… Na, mondd a neved te is!
JUSZTIN
Jusztin György. Szintén nyugdíjas, szintén portás.
PETŐ
Mi itt valamennyien portások vagyunk…
PETŐ
Az ő neve: Holló… Vagy hát tessék!
HOLLÓ
Igen. Holló Bálint. És ez itt a mi kis kuckónk.
JUSZTIN
Innen jól látni a kaput és az egész telepet. Az a dolgunk, hogy felügyeljünk a ki- és bemenő forgalomra… meg ha keresnek valakit… szóval, ha beszólnak nekünk itt, ezen a kis ablakon… Jó, ne nyisd ki, Holló, bejön a hideg!
HOLLÓ
Csak mutatom az úrnak. Vagy szólítsuk elvtársnak? Kérem. Szóval: riporter elvtárs… Csörömpölés. A fene! Leverem a vizeskancsót, olyan szűkös ez a hely.
PETŐ
Egy embernek nagyon is kényelmes.
HOLLÓ
De most négyen vagyunk a riporter elvtárssal együtt.
JUSZTIN
Csakhogy a szolgálat idején magunkban üldögélünk itt. De nem unalmas, á! És tetszik látni, a vállalat mindent megtesz, hogy jól érezzük magunkat…
PETŐ
Ez a kis villanykályha… aztán két szék, asztal, rádió, telefon…
HOLLÓ
Városi vonal, de lehet kapcsolni a garázst, a műhelyeket, sőt az irodákat is. Felelősségteljes munka ez!
PETŐ
Na, hogy ezt éppen te mondod!
HOLLÓ
Jól van na, nem kell mindig felhánytorgatni azt a kis botlásomat!… Csak mondom, hogy felelősségteljes munka, ugye itt garazsíroznak a kocsik…
PETŐ
A szervizkocsik. Innen futnak ki reggel, és ide térnek vissza munka után…
HOLLÓ
Minden sofőrrel megy egy-két szerelő is.
PETŐ
Nem minden kocsin van szerelő.
JUSZTIN
Az olajkályhásoknál, például, a sofőr egyben a szerelő is. Mint ahogy Sipos.
PETŐ
Sipos az egyik szervizes. Moszkviccsal jár. Moszkvics kombi.
HOLLÓ
Á, hát nem ismeri senki Sipost. Miért kell őt emlegetni?
JUSZTIN
Röstelled, mi? Röstelled azt a dolgot?
PETŐ
Most ez a Sipos a műhelyben dolgozik, mert eltiltották a vezetéstől…
HOLLÓ
Elrendeződtek már ezek a dolgok.
JUSZTIN
De akkor benne voltál a pácban!
HOLLÓ
Azt mondtátok, nem fogjátok emlegetni!
PETŐ
Jó, jó, nem emlegetjük.
HOLLÓ
Azt ígértétek, hogy a barátotok leszek.
PETŐ
Az is vagy. A barátunk.
HOLLÓ
Hát akkor? Minek piszkáltok ezzel a Sipossal?
JUSZTIN
Én?! Aki azon vagyok, hogy békesség legyen köztünk?
JUSZTIN
Jóakarattal lehet.
HOLLÓ
Bennem talán nincs jóakarat? Azt akarjátok mondani?
PETŐ
Most megint érzékenykedsz! Senki sem bántott! Az a helyzet, hogy Holló nemrég került ide közénk. Jusztin úr meg én már évek óta itt dolgozunk. Aztán velünk volt még Kovács bácsi, szegény…
PETŐ
Hosszan betegeskedett, néha felgyógyult, de tavaly ősszel meghalt szegény. Kimentünk a temetésére, én mondtam a búcsúbeszédet…
JUSZTIN
Koszorút is vettünk.
HOLLÓ
Ezt mindig elmondják, hogy koszorút is vettek!
PETŐ
Mert vettünk! Mert szerettük! Szegény Kovács bácsi. Hetvenkilenc éves volt.
JUSZTIN
Így korra nem volt még öreg, de olyan kis csöpp ember volt, azért is szólítottuk bácsinak.
PETŐ
Én csak hetvenhat éves vagyok… Na, ugye? Ugye, hogy letagadhatnék tíz évet? Ja, én mindig dolgoztam, idáig hatvannégy évet voltam talpon munkában. De ha a gyerekkori mezei munkát is számolom… ugye, mint afféle falusi gyerek, mielőtt kitanultam a kereskedői szakmát, kinn dolgoztam napszámban a mezőn…
JUSZTIN
Én még Petőnél is fiatalabb vagyok. Hetvenhárom. Hála isten, nincs is semmi bajom, csak már nem bírom a kürtöt fújni.
HOLLÓ
Jusztin úr ugyanis trombitás volt.
PETŐ
Vadászkürtön játszott, nem trombitán.
JUSZTIN
Maga ehhez nem ért, Holló úr!
HOLLÓ
Mi tegeződünk, ha nem emlékeznél rá, Jusztin!
JUSZTIN
Emlékszem! De ha azt mondod, hogy csak trombitás voltam!?… Te legfeljebb csak a szoknyákhoz értesz, hehe…
HOLLÓ
Tagadni?! Hát mit tagadok én?! Irigyeltek, hogy fiatalabb vagyok! Kérem. Én még csak hatvankilenc vagyok. Ezekhez képest gyerek! Nézegettek is, amikor idejöttem közéjük a múlt decemberben, hogy talán nem is vagyok még nyugdíjas, mit keresek itt. Igaz? Méregettetek?
JUSZTIN
Nem az, hogy méregettünk, csak hát nagyon jó kis kollektíva volt ez a mienk, aztán féltünk, hogy valaki olyan jött… szóval… aki más fajta…
PETŐ
Hát, hogy nem közénk való.
HOLLÓ
Na, köszönöm szépen!
PETŐ
Majdnem meg is jártuk veled, nem igaz? – Tetszik tudni, Jusztin úr szolid ember. Szép családja van. Két nagy lánya, mérnök fia, unokák… Csak a felesége nem él már, sajnos.
JUSZTIN
Már tíz éve, bizony. Sajnos. Elesett, koponyaalapi törés… Úgy vitték el a mentők az utcáról…
PETŐ
Én is rendes családban élek, hála isten, mind megvagyunk, a lányomék velünk laknak, kertes házban, nem tudom, tetszik-e tudni, hol van a Perédi-telep? HÉV-vel kell menni, Cinkota után… Hát ott. Kinn a zöldben. Szép hely. Gyümölcsfák, egy kis lugas…
HOLLÓ
Aztán mégis eljárnak dolgozni!
PETŐ
Eljárunk, eljárunk! Kell a pénz! Jusztin úr ráadásul még kottákat is ír…
JUSZTIN
Csak másolok. Másolok.
PETŐ
Nálunk meg a feleségem még a tanácsi bedolgozást is vállalta, tetszik tudni, szociális alapon adnak munkát, térképek, prospektusok hajtogatása, nagyon jól fizetik, tíz fillér darabonként…
PETŐ
Azt is meg kell becsülni! Kicsi a nyugdíjam, a kereskedelemben dolgoztam, nem nagy pénz. Még örülni kell, hogy ilyen jó munkalehetőségeket találtunk, igaz, Jusztin úr?
JUSZTIN
Meg hogy még az ember bír csinálni valamit! Jaj, azt mondják itt a munkaügyin, csak maradjanak, ameddig bírják a bácsik, mert nincs munkaerő…
HOLLÓ
Nekem is örültek, amikor jelentkeztem.
JUSZTIN
Na, ugye, még neki is!
PETŐ
Nagy kiesés volt szegény Kovács bácsi. Holló úr egyébként… De ezt inkább maga… pardon, te mondd el.
HOLLÓ
Nehezen szokjátok meg ezt a tegeződést!
JUSZTIN
Csak nemrég ittuk meg a pertut.
HOLLÓ
Mert egy ideig csak magáztak. Amikor idejöttem. Én már dolgoztam máshol is, a nyugdíj után mindjárt a szakmámban próbáltam, vízvezetékszerelő voltam, de azt már nem bírtam úgy, elmentem…
JUSZTIN
Így is lehet mondani.
HOLLÓ
Most mit akarsz ezzel?
JUSZTIN
Semmit. De nekünk aztán úgy mesélted, hogy el kellett menned.
PETŐ
Hát, hogy az italozás miatt.
HOLLÓ
Na és ha amiatt? Elmentem öltözőőrnek… de szóval aztán onnan is… Jó, hát nem félek én erről beszélni! Onnan is el kellett mennem… Mit izéltek mindig ezzel! Hogy mi volt, meg hogy volt?! Nagyra tartjátok magatokat! El is mehetek, aztán beszéljetek, amit akartok!
PETŐ
Jó, na, hát nem azért mondtuk.
HOLLÓ
Hát miért? Nem kell engem itt lejáratni!
JUSZTIN
Csak a pontosság miatt.
PETŐ
Meg csak úgy, viccből.
HOLLÓ
Ezzel nem kell viccelni!
JUSZTIN
Barátok vagyunk, vagy nem? Meg aztán te mesélsz mindig arról, hogy mi volt régen, meg hogyan volt… Amikor jön váltani, mindig itt marasztal egy kicsit, hoz magával boros teát a termoszban…
HOLLÓ
Soha nem iszom szeszt szolgálatban!
JUSZTIN
Nem szeszt mondtam, csak egy kis gyönge boros teát. El is fogadom, ha megkínál. No, akkor aztán mesél az ifjúságáról!
HOLLÓ
Mit mesélek én az ifjúságomról?! Na, hadd halljam!
PETŐ
Mesélt már nekem is. Hogy amikor elment valahová megjavítani a vízcsapot, megesett, hogy csak a háziasszonyt találta otthon… Nevet.
HOLLÓ
Hogy én ezt meséltem maguk… nektek?!
JUSZTIN
Persze, lehet, hogy mindezt csak kitalálja.
HOLLÓ
Soha nem találok ki semmit! Na és ha volt is néhány hódításom? Férfiemberek vagyunk! Becsöngettem a lakásba, mondtam, jöttem szerelni a vízcsapot… hehe… Hol csöpög, mi csöpög – egy kis tréfa, ugyebár, az asszonyok hálásak a jókedvért, ki tudja, talán egy morcos férj hagyta őket otthon aznap. Mert mi a házasság? Csupa perpatvar, hát nem? Én meg tréfálkoztam, aztán a végén: – Tessék, mester úr, egy kupicával! – Egyedül nem iszom, mondtam, csak ha kegyed is koccint velem…
HOLLÓ
Miféle ital?! Ugyan, az ital! Egy kis kupicával, azt mondtam! Akkor még semennyivel sem ittam többet, mint más! Csak egy kis jókedvre kerekedtem az italtól, annyi volt az egész! Na, és akkor mindjárt megeredt a nyelve a kuncsaftnak is, hogy jaj, ilyen meg olyan az élet, mire én: – Úgy, úgy, bizony, megértem kegyedet! Erre az asszonyka: – Maga megért, maga jó ember, látom, hogy maga megért! – Mert mi más kell nekik, mint egy kis megértés. Így aztán megtörtént, hogy a délelőtt csendjében… hehe… egy kis közelebbi megértés, ugye… Soha nem lódítok! És ha akkor ismertetek volna…
PETŐ
Stramm voltál, tudjuk.
HOLLÓ
Igen! Stramm voltam! Na, hol is?… Itt valahol… nem, nincs nálam az a fénykép… Vállas voltam, pocak még semmi, ötvenéves koromban se! Kár, hogy nincs nálam az a fénykép…
JUSZTIN
Most nincs nálad éppen?
HOLLÓ
Most sincs, most sincs! Hát nincs, na!
PETŐ
Még mindig megszólítgatják a nők.
HOLLÓ
Ezt sem hiszitek, mi?
PETŐ
Az a gyászruhás nő a villamoson?
HOLLÓ
Például az a gyászruhás nő a villamoson. Egy gyászruhás nő! De nagyon formás teremtés. Ott áll a villamos-végállomáson, meglesi, melyik kocsiba szállok, odaül a közelembe, és néz. Egyik nap meg azt mondja, de csak úgy elkezdi, mintha magában beszélne: – Nincs senkim, akárcsak magának. Nem vagyunk még olyan öregek, hogy ne élhetnénk együtt boldogságban még néhány évet… – Hát ez azért szíven ütött, hogy a fenébe ne… De nem szóltam rá semmit. Azóta is kerülöm. Méghogy boldogságban… Ajaj!… Na, de nem erről kell beszélni.
PETŐ
Hát inkább, hogy az itteni munka…
HOLLÓ
Nem akarok vele találkozni, de minduntalan felbukkan. Az a gyászruhás nő. Egyszer a lakásom közelében ólálkodott fél napig. Figyeltem az ablakból, de nem mentem ki hozzá…
PETŐ
Szóval itt a portán a mi munkánk…
HOLLÓ
Boldogságban! Azt hiszi! Ajaj!
PETŐ
Megbecsülnek itt bennünket. A munkaügyin is. A többiek is. A sofőrök is rendesek.
JUSZTIN
Csak Holló járta meg Sipossal.
PETŐ
Hát ha már így szóba hoztuk, beszélnünk kell erről, azt hiszem.
JUSZTIN
Arról az esetről.
PETŐ
Aznap délután történt, amikor úgy havazott.
JUSZTIN
Havazott? Nem is volt hó az idén!
JUSZTIN
Az idén? Szemernyi hó sem esett az idén!
PETŐ
Január harmadikán? Amikor reggelre fehér lett a város?
HOLLÓ
Hát még a hó miatt volt az a baj is!
PETŐ
Na, nemcsak a hó miatt!
JUSZTIN
Abban a dologban te is ludas voltál. Mondd csak el, Holló. Most már el lehet mondani.
HOLLÓ
Jó, jó, hát elmondom, na! Szóval azon a havas délutánon. Éppen én voltam szolgálatban. Jönnek be a kocsik, írom az idejüket, nincs semmi baj. Egyszer csak bekopog itt, ezen az ablakon az a Sipos…
TÉRVÁLTOZÁS
SIPOS
Na, né! Maga az új portás?
SIPOS
Sipos, az olajkályhásoktól. Végeztem a melóval, itt a járgányom a kapu előtt. Rendszám: FI 12-21. Moszkvics kombi. Beírná, öregem, hogy beálltam a telepre?
SIPOS
Itt rostokolok a kapu előtt.
HOLLÓ
Hát akkor hajtson be!
SIPOS
Dehogy hajtok, öregúr! Egészen másról van szó! Nézze, emberek vagyunk…
HOLLÓ
Én semmiféle szabálytalanságot…
SIPOS
Szabálytalanság? Szépen beírja, hogy beálltam, a kutya sem nézi, én meg elmegyek még a kocsival egy kis időre. Van egy kis dolgom.
HOLLÓ
Menjen kocsi nélkül.
SIPOS
Nem lehet, öregúr. Éppen hogy a kocsival van dolgom.
HOLLÓ
Akkor majd beírom, ha beállt.
SIPOS
Ne kőszívűsködjön itt nekem, drága édesapám. Nem olyan nagy ügy ez! Látom, maga még nem ismeri itt a dürgést, azért magyarázom. Beír, slussz-pássz, aztán majd jövök. Maga különben sem tud semmiről, ha kérdik.
SIPOS
Nézze, akkor megmondom őszintén, hogy mi a helyzet. Beteg a gyerek, az a helyzet. Szomorú, de így van. El kell vinni az orvoshoz sürgősen, minek fizessek taxit, amikor itt ez a Moszkvics? Ez a helyzet.
HOLLÓ
Azt mondja, a gyerek?
SIPOS
Azt hát! Csak nem akartam mindjárt a szívére hatni, ez a helyzet.
HOLLÓ
És sietni fog vissza?
SIPOS
De még mennyire! Csak ne vacakoljon itten, mert vár az asszony, tudja, mi van ilyenkor, idegeskedés, a gyerek bőg…
HOLLÓ
Jó, nem bánom, beírom. 16 óra 30. De remélem, nem komoly…
SIPOS
Hát reméljük, öregúr! Remélünk, ez a helyzet. És kösz’. Ne izguljon, a kollégái is megtettek nekem ilyen szívességet már nem is egyszer!
TÉRVÁLTOZÁS
PETŐ
Ez nem igaz, mi ilyesmit soha nem tettünk meg, így van, Jusztin? Mindig vigyáztunk, hogy pontosan, rendesen lássuk el a szolgálatot. Az ilyen Sipos-félék minket is megkörnyékeztek, de soha nem dőltünk be nekik!
HOLLÓ
Engem ti nem figyelmeztettetek!
PETŐ
Mire? Hogy nem szabad csalni?
HOLLÓ
Egy szót sem szóltatok hozzám akkoriban.
JUSZTIN
Mert te is kerültél bennünket. Te nem akartál velünk beszélgetni!
HOLLÓ
Nagyon jól tudod, hogy miért nem.
HOLLÓ
Nem akartam én diskurálni arról, hogy mi volt az életem, meg ilyesmi… Meg aztán rólatok csak úgy sugárzott, hogy mennyire szerettek bejárni, de nekem ez egyáltalán nem volt passzió! Én szükségből jöttem dolgozni!
PETŐ
Passzió! Nekünk se passzió! Ha lenne pénzem, majd megmutatnám, mi volna a passzióm!
HOLLÓ
Na, és tetszik tudni, ha ők innen elmentek, mégis egy családba mentek haza, de én!…
JUSZTIN
Nem tudtuk, hogy Holló egyedül él.
PETŐ
Albérletben lakik Újpesten egy nyári konyhában.
HOLLÓ
Merthogy én… ugye… én elváltam.
HOLLÓ
Hatvanéves vén fejjel. Szégyen ide, szégyen oda, így volt. Az asszony a fejemhez vágta, hogy nem csinálja tovább. És én egy szót sem szólhattam. Mert akkoriban ittam is. A feleségem egy darabig tűrte, de már nagyon megromlott köztünk minden, már nagyon… A végén beadta a válópört. Egy szót sem szóltam. Nem én. Rosszul esett, de nem szólhattam egy szót sem… Igaza volt.
JUSZTIN
Amikor idejött közénk, nem beszélt erről.
HOLLÓ
Nem ezzel kezdi az ember.
PETŐ
Mi is hibásak voltunk. Csak néztük, hogy ez egy morc ember vagy felvágós ember, vagy nem is tudom. Hogy barátságtalan. Na, azt mondtuk, szegény Kovács bácsi helyett szépen bevásároltunk.
HOLLÓ
Ezt mondtátok? Nem is tudtam.
JUSZTIN
Az igazat megvallva, ezt. Kutyába sem vettél minket. Átadtad a szolgálatot, aztán se bű, se bá, fogtad a kalapodat… Hát ugye, nem ehhez voltunk szokva. Meg aztán megjegyzést tettél a kották miatt is.
PETŐ
Ja. Hogy tintás az asztal, hogy Jusztin szétmázolja a tintát az asztalon, te meg belekönyökölsz délután… És kiabáltál, hogy kiszórod ezt a sok szemetet.
JUSZTIN
A kottákra azt mondtad, hogy ez a sok szemét!
PETŐ
Amikor Jusztinnak ez a mellékkeresete! És ha tetszene látni, milyen szépen csinálja. Gyönyörűek azok a kézzel írott kották!
JUSZTIN
Legutóbb egy Suppé-művet másoltam. Költő és paraszt. Nyitány. Nem tudom, tetszik-e ismerni? Nagyon szeretem, egyszer egy emlékezetes nyáron Balatonfüreden minden este ezt játszottuk a promenádon…
Részlet a nyitány második feléből; aláfesti a szöveget.
PETŐ
Jusztinnal kisütöttük, hogy annak idején hallottam is játszani ezt tőlük, mert azon a nyáron éppen nászúton voltunk a feleségemmel Füreden. Esténként végigsétáltunk a parton… De a Grand Hotel nyitott ablakán is behallatszott a térzene… Akkoriban én a Krayer Lakk és Festéknél voltam fiókvezető, jó biztos állásban… Hát ennek már negyvennyolc éve! Néha mondogatjuk Jusztin úrral, hogy ott találkozhattunk volna azon a nyáron… de csak itt találkoztunk…
JUSZTIN
Azon a nyáron arról volt szó, hogy szerződést kapok a szalonzenekarba, hajón játszottunk volna az Adriai-öbölben. Nagyon boldog voltam, mert szép út lett volna a tengeren, még soha nem utaztam, nem láttam a világot, de a szerződés valahogy kútba esett. Aztán nem is tudtam elutazni sehová. Csak hát a háború alatt, amikor katona voltam… de az más! Az szenvedés, gyötrelem… De békében, kettesben a feleségemmel, szegénnyel, vagy pláne a gyerekekkel, már nem futotta. Sokat voltam állás nélkül… Még most is utaznék szívesen… A múltkor írtam a tévébe, a nyugdíjasok klubjába, hogy volna egy javaslatom, aztán be is hívtak, és ott, a kamerák előtt elmondhattam, hogy nagyon helyes volna, ha minden nyugdíjas kapna ingyenes utazási igazolványt az ország egész területére. Most, ugye, legalább életünk utolsó szakaszában hadd láthatnánk az országot, a szép tájakat, hadd ismernénk meg a hazánkat… Nagyon sokunknak nem volt módja erre… Megérdemelnénk talán…
Nagyon helyeseltek, de aztán semmi sem lett belőle. Hogy nem lehet ilyesmi, vagy tudom is én… Költséges. Akkor nyáron azt hittem, világot látok, szerződés szerződést követ… De nem…
Az aláfestő zene megszakad.
Nem is erről akartunk beszélni.
Szóval ez csak egy kis semmiségnek látszott, hogy Holló más időt írt be, mint kellett volna.
HOLLÓ
Hogy mit csináltam?
PETŐ
Siposnak. Hogy Siposnak más időt írtál be. Mert erről beszéltünk.
PETŐ
Persze, előttünk hallgatott a dologról.
HOLLÓ
Nem akartam, hogy esetleg azt mondjátok, csaló vagyok.
JUSZTIN
Na, mondd el, hogy mi volt azután.
HOLLÓ
Ja, azután? Hát úgy jó másfél-két óra múlva csengett a telefon…
TÉRVÁLTOZÁS
SIPOSNÉ
Telefonhang. Összevont Javító? Kivel beszélek?
SIPOSNÉ
Érdeklődni szeretnék… Siposné vagyok… A férjem az olajkályhásoknál dolgozik, egy Moszkvics kombival jár…
HOLLÓ
Igen, tudom, még nem ért oda?
HOLLÓ
Haza. Vagy nem otthon van maguknál a gyerek?
HOLLÓ
A beteg gyerekük. A férje itt volt már, de elszaladt a kocsival, hogy elvigye az orvoshoz… Még nincs ott?
SIPOSNÉ
Kit vigyen el az orvoshoz?
HOLLÓ
Hát nem értem! A gyereküket!
SIPOSNÉ
Kis szünet után. Ezt… ezt mondta magának? Hogy a gyereket az orvoshoz?! Mikor volt ez?
HOLLÓ
Elég régen. Több mint másfél órája! Ott kellene lennie. Halló!.
SIPOSNÉ
Köszönöm a felvilágosítást! Halló? És ha látja a férjemet, ne mondja meg neki, hogy telefonáltam…
HOLLÓ
De mi van a gyerekkel?!
SIPOSNÉ
Gúnyos nevetés. A gyerekkel!!
HOLLÓ
Várjon! Lehet, hogy rosszul értettem a férje szavait… Talán… Ne tegye le!… Talán azt mondta, hogy…
SIPOSNÉ
Kis szünet után. Legalább maga ne hazudjon nekem. Hallom a hangján, hogy öregember. Nem áll jól magának! Leteszi a kagylót.
TÉRVÁLTOZÁS
HOLLÓ
Na, akkor azt gondoltam, most nagy hibát követtél el, Holló!
JUSZTIN
De nekünk nem merte megmondani.
HOLLÓ
Mert azt gondoltam, majd elsimul a dolog. Családi perpatvar – majd elsimul.
PETŐ
Az ilyen valótlan időbejegyzés súlyos szabálytalanság.
HOLLÓ
Na, szó, ami szó, fenemód rosszul éreztem magam aznap. Hazamentem Újpestre, begyújtottam a csikótűzhelybe, mert egy olyan kis öreg sparhelt van a nyárikonyhában, azzal fűtök, meg főzök is rajta valamit magamnak. Viszek haza készételeket, megmelegítem, de néha összekotyvasztok pörköltöt, ezt, azt… Azt hiszem, akkor húsos babot melegítettem, azt a sóletet. Na, és közben, ahogy vacakoltam azzal, eszembe jutott, hogy most bizony a feleségem várhatott volna vacsorával… szóval eszembe jutott sok minden. A régi életem… És valahogy ez a dolog a sofőrrel, ez is nagyon bántott… úgy összemosódott minden… Hogy is mondjam. Hogy én is csináltam ilyeneket… Ilyen görbe utakat. Aztán, ugye, az ivás… ahogy elkezdtem inni… kérem szépen… én abban a nagy ivásos időmben már úgy voltam, hogy egy olyan műanyag flakonban mindig volt a táskámban egy liter Kövidinka, ahogy jöttem-mentem az utcán meg mindenhol, csak ittam belőle… Hát, kérem szépen én azt nem kívánom senkinek. Azt az érzést. Ahogy az ember remeg az italért. Az asszony mindig elszedte tőlem a pénzt, pedig elég szépen kerestem, én meg visszacsentem, felkutattam mindent a lakásban, hogy hol a pénz, napközben hazamentem, amikor a feleségem nem volt otthon, meg ilyesmi… Szóval hát talán nem kellene most erről beszélni… de mindegy… beszéljünk csak róla, hogy én milyen
voltam. Aznap este ezek megint eszembe jutottak, meg ugye a kórház, mert aztán a májammal meg az idegeimmel bekerültem… aztán az elvonó, hogy ott mi volt… azt el se kezdem! Szóval nekem a szakmámat is azért kellett abbahagynom. Mert már nem tudtam rendesen dolgozni… Aztán a válás, öreg fejjel, és az, hogy minden odalett, az asszony elment vidékre a rokonokhoz, itt maradtam magam… Na, akkoriban nagyon megijedtem, igyekeztem talpra állni egészségileg, abbahagytam az ivást, mert olyan gyógyszereket kaptam, hogy halálos lett volna inni… írtam az asszonynak, de már nem bízott bennem, máig azt mondogatja: majd megint oda jutsz, te! Hát nem is tudom, hogyan mondjam… amikor idekerültem az Összevont Javítóhoz a portára, láttam, ezek itt rendes öregek, valamennyire megnyugodtam, rendes társaság, na, mondtam magamban, itten jó lesz neked, Holló, aztán csak rendesen… De nem voltam olyan lelkiállapotban, hogy hát itten beszélgessek velük ezekről az én dolgaimról. Hallottam, amint maguk között diskurálnak a családról, az unokákról… Pető szeret kinn dolgozni a kertjében, hogy így a szőlő, meg lefejtettem az új bort, merthogy neki bora is van…
PETŐ
Nyolcvan-száz liter egy évben. De az már úgy, hogy a törkölyt feleresztem vízzel, aztán cukrot hozzá.
HOLLÓ
Mindegy. Hogy ő ilyesmit csinálhat otthon. Jusztin meg ezekkel a kottákkal. Semmi közöm nekem ezekhez, gondoltam. Békés öregurak, gondoltam, én meg… De azért szerettem volna, ha én is…
JUSZTIN
Mi azt nem tudtuk, hogy mi van vele, meg hogyan… csak a viselkedését néztük.
HOLLÓ
Hát nem viselkedtem! Nem viselkedtem sehogy! Bejöttem, elvégeztem a munkámat, és elmentem! Kellett a pénz. Évi ezerkétszázötven órát lehet dolgozni, kilencforintos órabérrel. Az havi ezerszáz forint nagyjából. Hozzá a nyugdíjam ezerkétszáz forint, így valahogy megvagyok… Nekem kellett a pénz! Meg a munka. A munka is, nagyon…
PETŐ
Na, az én nyugdíjam meg csak nyolcszáz forint. Nekem is kell a pénz. És Jusztin úrnak is!
HOLLÓ
De nektek ott a család! És még azt sem mondhatjátok, hogy nem törődnek veletek!
JUSZTIN
Nem akar az ember rájuk szorulni.
PETŐ
Nekem mondják is mindig otthon, ne menjen papa dolgozni, mire való ez már ebben a korban? Hajnalban felkelni…
JUSZTIN
Szeret az ember a maga kenyerén élni.
HOLLÓ
A maga kenyerén, persze. Hát én aztán azon élek… Most már nem iszom, legfeljebb egy kis boros teát így ebben a hideg időben. Felmelegít. Azt lehet, egy kis boros teát. Attól még meg tudom állni… Nem is lenne semmi baj, ha az asszony is úgy akarná, de nem akarja. Így aztán csak magam… Szóval tetszik érteni, milyen az! Na, akkor este azt mondtam magamban, bekerültél, Holló, egy rendes helyre, jó munkád van, jó kollégák, és te elrontottad a dolgot. Mert éreztem, hogy elrontottam… Felhívattak a munkaügyire.
TÉRVÁLTOZÁS
MUNKAÜGYIS
Holló kartárs, az ellenőrzés során kiderült, hogy az FI 12-21-es Moszkvics kombi szervizkocsi telephelyre érkezését ön 16 óra 30-ra írta be. A kocsi azonban nem állt be a telephelyre…
MUNKAÜGYIS
Várjon, kérem, még nem fejeztem be. A gépkocsi vezetője, Sipos András az ön tudtával ment el a kocsival…
HOLLÓ
Nekem azt mondta, hogy a gyerekét kell az orvoshoz vinni sürgősen.
HOLLÓ
Kérem, én nem akartam, de… ilyen esetben…
MUNKAÜGYIS
Értem. De remélem, tisztában van vele, hogy ilyesmit semmilyen esetben sem szabad megtenni. Egyébként Sipos nem a gyerekét vitte az orvoshoz, hanem egy nőismerősét autóztatta; a Szabadság-hegyen, a Mátyás király út egyik kanyarulatában a síkos úton megcsúszott, fának ütközött, utasával együtt megsérült, és a kocsi is megrongálódott…
MUNKAÜGYIS
Látja, aki rossz úton jár, nagyon könnyen megbotlik.
HOLLÓ
Nem sejtettem, hogy ilyesmi…
MUNKAÜGYIS
De azt tudta, hogy szabálytalanul írta be az érkezési időt?
HOLLÓ
Azt igen… De hogy nem a gyereket az orvoshoz…
MUNKAÜGYIS
Siposné, a sofőr felesége telefonált önnek. Még akkor sem sejtette, hogy a sofőr becsapta?
MUNKAÜGYIS
És mégsem jelentette a dolgot.
HOLLÓ
Kis csend után. Nem jelentettem.
MUNKAÜGYIS
Miért?
Csend.
Na, jó. És a váltótársainak sem szólt?
HOLLÓ
Nem, ők egyáltalán nem tudnak róla! Kérem én…
MUNKAÜGYIS
Önökben nagyon megbízunk.
MUNKAÜGYIS
És önben is! Szünet. Nézze, tudom, nem összejátszásról van szó. Ön ezt jóhiszeműen követte el többé-kevésbé… Mégis: szabálytalanul történt. Meg kell jegyeznem, hogy ebben a kollektívában még ilyesmire nem volt példa. A kartársai… Pető, Jusztin, a szegény megboldogult Kovács bácsi ilyesmit soha… Azt hiszem, érti?
HOLLÓ
Halkan. Nagyon sajnálom…
MUNKAÜGYIS
Ön írásos figyelmeztetést fog kapni, Holló kartárs. Most pedig menjen vissza szépen a portára, és lássa el a szolgálatot…
Na, menjen, Holló kartárs. Remélem, hogy máskor ilyesmi nem történik…
Menjen szépen.
TÉRVÁLTOZÁS
JUSZTIN
Később mi a munkaügyistől értesültünk ezekről a dolgokról.
PETŐ
Vagyis azt már hallottuk, hogy volt egy karambol, hogy Sipos nekiment egy fának… azt mindjárt beszélték. Szóval mindjárt másnap, hogy az a hirtelen hóesés volt. Januárban.
PETŐ
Valahogy úgy… Meg a kocsit is láttuk, mert behozták, a bal oldala alaposan behorpadt. De az összefüggéseket nem ismertük. Mert azt is hallottuk, függetlenül ettől, hogy Hollót hívták a munkaügyire. De csak ennyit. Hívták, hát hívták. Valamiért. Semmiért. Ezen nem spekuláltunk. Másnap délelőttös voltam, Holló jött volna váltani kettőkor. Csakhogy nem jött.
JUSZTIN
Értem telefonáltak, helyesebben a szomszédunkba, mert csak ott van telefon. Már meg van beszélve, hogy ott hívhatnak. Hát mondják, hogy menjek be délután váltani. Aranyos Jusztin bácsi így, úgy… Három óra lehetett…
PETŐ
Na, mert én csak akkor szóltam az irodára, gondoltam, késik Holló, megvárom. Előfordult már ilyesmi… akkor megvártuk a váltótársat, nem türelmetlenkedtünk soha.
JUSZTIN
Én meg, ahogy mondják, mindjárt: Jézusmária, csak nincs valami baj? Megbetegedett valamelyik? Rosszul lett? Ez az első gondolatunk, ugyebár öregek vagyunk, mindig történhet valami hirtelen baj. Kérdem, beteg lett valaki? Pető is éppen eleget jár orvoshoz, urológiára meg a szemészetre…
PETŐ
Hát most az urológián nem voltam, hála isten, egy hónapja. Olyan kapszulákat kaptam… azoktól most rendben vagyok. Csak a szemem. Érszűkület. Cseppeket adnak…
JUSZTIN
Én meg a szívemmel…
PETŐ
Na, a szívemmel én is. Corontin… itt van, tetszik látni? Meg nitromint. Állandóan. Ha érzem itt a szorítást, be egyet a nyelvem alá. Csak megfájdul tőle a fejem.
JUSZTIN
Szóval az ember mindjárt a bajra gondol. Kérdem a telefonba, mi baj? Hogy Holló nem jött be, Pető vár, menjek váltani. Jó, csak öltözök és máris…
Nemrégiben meg Pető maradt otthon…
Mondd csak el, hogyan volt!
PETŐ
Á, nem kell azt most.
JUSZTIN
Csak mondd el! Még nevettünk is rajta aztán.
PETŐ
Hát nevettünk, én is nevettem, hogy milyen az ember néha. Még a tél elején… szedem a gyógyszereket, nyugtatókat, a fene tudja, hányféle, annyi kis doboz meg üveg, csak a feleségem tartja számon, melyik másik? Ő készíti ki nekem az adagokat. Sárga tabletta, zöld, piros… a nyavalya sem jegyzi meg! Na, különösen, ha délelőttös vagyok, akkor készíti ki gondosan, hogy ez az esti, ez a reggeli, mert hajnalban nem akarom felzavarni, fél négykor kelek, fél ötkor indul a HÉV, azzal szépen beérek hatra. A kávém is ki van készítve, kifli… meg a fogvíz, fogkefe, rajta a fogpaszta, hogy egy-kettőre készen legyek. Na, akkor is: lefekszem este, beveszem a tablettákat, a feleségem már alszik, én még olvasok az ágyban, felhúzom csörgőre a vekkert… De az egy öreg vekker, még nászajándékba kaptuk, az üvege el van repedve, hát így aztán valahogy a repedést néztem mutatónak. Beállítom, de mikorra? Éjfélre. Azt hittem, fél négyre húztam fel. Csöngött. Éjfélkor, ugye… De addigra én már jól kialudtam magam, keveset alszom, éjjel is mindig felébredek, hánykolódom, olvasok kicsit, visszaalszom, így megy hajnalig. Elég az hozzá, éjfélkor felébredtem, nekiláttam készülődni, megberetválkoztam, reggeliztem, gyógyszerek, minden, aztán ki az állomásra. Gyanús volt, hogy egy teremtett lélek sehol. Hát
ma ilyen a forgalom… Jön a HÉV, felszállok, elhelyezkedem, szundítani szoktam a Fehér útig. Hanem a vonat Cinkotánál megáll. Hogy végállomás, és tolatnak a remízbe. Akkor látom, hogy ez az éjszakai ingajárat volt, a félkettes. Na, hajnalig sehol semmi. A váróteremben nem alhatok, hideg. Mérgelődtem, neki gyalog a sínek mentén…
JUSZTIN
Éppen elég lehetett.
PETŐ
Három kilométer. Jó az én lábam, talpaltam az üzletben hatvan éven át eleget… Csendben haza, hogy fel ne ébredjenek, be az ágyba. Hát akkor persze reggel meg elaludtam…
JUSZTIN
Hogy ne járjon be dolgozni, azt mondták.
PETŐ
Kicsoda? Hogy itt azt mondták?
JUSZTIN
Dehogy. A családod mondta, hogy mire való ez!
PETŐ
Mondták, mondták! Mert azért csak megtudták, hiába titkoltam. Nem azt mondom, a bejárás fárasztó. De itt már kényelmes. Otthon többet dolgozom a kertben, sokszor majd megszakadok. A család szerteszét, dolgoznak mind, mihez kezdjek otthon egyedül?
JUSZTIN
Az már igaz, a szabadnap csak teher… Szóval akkor Pető nem jött be így váratlanul, most meg Holló. Jöttem váltani, kérdem, mi van a kollégával?
PETŐ
Akkorra én már tudtam a hírt, hogy Holló betelefonált a munkaügyire, és felmondott. Nem jön többet. Egészségi okok, ilyesmi.
PETŐ
Nem hát, de azt mondtad indoknak.
HOLLÓ
Mert azt elfogadják.
JUSZTIN
Egyszerűen: nem akart többet bejönni azok után.
HOLLÓ
De nem az írásos figyelmeztetés miatt.
PETŐ
Na jó, de akkor ezt még nem tudtuk. Csak azután, hogy te kimentél hozzá.
JUSZTIN
Ja. Kimentem, mert meg szoktuk látogatni egymást, ha valaki beteg. Úgy harmadnapon, gondoltam, elmegyek, megnézem, mi baja lett?
HOLLÓ
Én meg nem voltam otthon.
JUSZTIN
Csak egy fiú. Azoknak a fia, akik ott laknak az udvarban.
HOLLÓ
Ők adták ki nekem azt a nyári konyhát.
JUSZTIN
Nem tudom, mi a neve.
HOLLÓ
Józsi. Mondom. Ipari tanuló.
TÉRVÁLTOZÁS
JUSZTIN
Holló urat. Itt lakik?
JÓZSI
Itt, de elment valahová. Ha tegnap jött volna, megtalálja. Akkora balhé volt!… De honnan tetszik keresni?
JUSZTIN
A kollégája vagyok.
JÓZSI
A kollégája? Csak nem együtt voltak elvonón?
JUSZTIN
Elvonón? Nem, dehogy… Az Összevont Javítótól… ahol most dolgozik.
JÓZSI
Szóval igaz, hogy dolgozik? Nem akartuk elhinni. Ámbár egy ideje elég józanul él. Hanem két napja! Megint rákezdte! Tegnap be kellett menni hozzá, mert nekiesett az ajtónak, betört az ajtó üvege… tetszik látni? Én fektettem ágyba, de alig bírtam vele, belém csimpaszkodott, és egyre azt hajtogatta: Nem leszek rendes ember… én már soha nem leszek rendes ember… – Ma reggel meg felöltözött szépen, és elment.
JÓZSI
Azt én nem tudom. Úgy néztem, kialudta magát. Hacsak nem a kocsmába ment megint…
TÉRVÁLTOZÁS
PETŐ
Jusztin elmesélte nekem ezt az egészet. Meg amit még a fiú mondott Hollóról. Hogy hogyan él, mindent. Nagyon megdöbbentünk.
JUSZTIN
Mondtam Petőnek, csinálhatnánk valamit, az az ember nagyon szerencsétlen. És egyedül van… Az öregek az ilyesmit jobban átérzik. Mindannyian a magányosságtól félünk…
Kis csend.
PETŐ
Hát igen, mondom, de mit csináljunk? elment innen, nem akar itt dolgozni, cibáljuk vissza?
JUSZTIN
A munkaügyin szóltak, hogy keressünk valakit Holló helyébe. Kellett az ember. Hát jó, majd keresünk.
PETŐ
De azért csak bennünk volt, hogy: ez a Holló!…
HOLLÓ
Nem azt mondtátok: elment, hála istennek, vigye az ördög?
JUSZTIN
Miért mondtuk volna?
HOLLÓ
Mert annyira összetartottatok. Ezért is hagytam ott a vállalatot. Ha megtudjátok az ügyemet Sipossal, mit szóltatok volna?
PETŐ
Mit? Nem tudom. De nem kellett volna megszökni!
HOLLÓ
Hát megszöktem! Igen. Két napig ittam, nagyon piszokul éreztem magam. Harmadnap reggel, amikor felébredtem, csak utálkoztam. Hát elpusztulsz, Holló, mondtam magamnak, ahogy ott az ágyam szélén üldögéltem zúgó fejjel. Pedig csak egy kis semmiség volt az, amire a sofőr rávett, a munkaügyin is elintéződött a dolog szépen, de nem is az bántott. Hanem, hogy engem olyan könnyen rá lehet venni… meg aztán a múltam, hogy más szemmel néznek engem, aztán majd bizalmatlanok lesznek… Szóval, tetszik érteni, a magamfajtának elég egy kis pöccentés… hogy is mondjam… az idegeim is ugye… kevés az önbizalmam. Szóval, hogy mindig eljátszom a becsületem… Rossz érzés ez… És nagyon akartam volna valakivel beszélni… Leginkább Siposnéra gondoltam. Az az akkori állapotom összefüggésben volt Sipossal… Tetszik érteni. Így hát elmentem hozzájuk. Sipos már otthon feküdt, a karja tört el. Két kis gyerekük van, jaj, aranyos gyerekek… Az asszony most nem dolgozik, kapja a gyermekgondozási segélyt…
JUSZTIN
Hogy mit akartál ott, azt mondd.
PETŐ
Meg hogy hogyan fogadtak.
HOLLÓ
Hát eleinte úgy sehogy. Azt hiszem, addigra már kibékültek.
JUSZTIN
Mert az a lány, akit megkocsikáztatott, faképnél hagyta Sipost.
HOLLÓ
Ja, az kiderült. A lánynak nem volt komoly sérülése, bekötözték a kórházban, és kiengedték. Azt mondta, erőszakoskodott vele a sofőr, ő nem is akart vele menni, szóval csúnyán viselkedett, de jobb is. Ezek meg az asszonnyal olyan kibékülőfélben voltak, persze, ahogyan ilyenkor lenni szokott, olyan kutya-macska formán. Én meg elkezdtem ott nekik mondani, hogy hibás vagyok ebben, öreg fejjel szégyen, hogy mikbe keveredik az ember, már nem is tudom, miket mondtam… beszéltem összevissza, ahogy bennem volt minden, két-három napja. Az egész életem. Arról beszéltem, az elrontott életemről, hogy az ember csak vénülve tudja meg, mit pazarolt el, szóval ilyeneket. Nem is akartam mást, csak jól kibeszélni magam… Egyszer csak azt mondja Sipos…
TÉRVÁLTOZÁS
SIPOS
Miket beszél maga itt nekünk? Beszél itt marhaságokat!
SIPOSNÉ
Másként is szólhatnál a vendégünkhöz. Miattad került bajba!
SIPOS
Miattam?! Mi baja lett? Semmi! Mondtam neki… mondtam magának, hogy maga nem tud semmiről, ha kérdik. Igaz? Beírta az időt, én meg elmentem. Nem tehet róla.
SIPOSNÉ
Csak ne legyen olyan nagy a szád! Bajba keversz másokat, magadat… meg engem a gyerekekkel! – Tudja, kérem, Holló úr, mi olyan jól éltünk… gyerekeket akartunk, itt vannak a gyerekek, a kisfiú, tetszik látni…, a kislány… Itt a szép lakás, két szoba összkomfort, minden rendben volt, boldogok lehetnénk, de amióta én itthon vagyok… amióta a gyerekek miatt nem mozdulhatok ki a lakásból… Sír. Nincs kire hagyjam őket, nincs nekünk Pesten rokonunk senki… Hát ő meg, a férjem, ugye, unja magát itthon… Lenyeli a könnyeit. Hiába kérem szépen, hogy legyen egy kis türelemmel, majd megnőnek a picinyek, aztán járhatunk megint együtt. De ő nem! Ő nőket hajkurász… mert én meg így nézek ki, tetszik látni, egész nap csak így, ebben az itthoni göncben… a hajam fésületlen, mert nincs időm semmire! Azelőtt csinos voltam és ápolt… amikor dolgozni jártam… mindig szép ruhában… Persze, itthon csak a mosás, a főzés… hol az egyik gyerekkel, hol a másikkal, ezekkel még egész nap törődni kell! És sírnak! Hát persze hogy sírnak! A gyerekek sírnak, lármával vannak… De így akartuk, mi akartuk így, hát mért nem érti meg ez az ember, azt tessék megmondani?! Már én is alig várom, hogy leteljen ez a gyermekgondozási segély, a szövetkezetben, mert ott vagyok
gépírónő, a faiparban, ott bizony más, ott az ember csinos, eljártam hetente fodrászhoz, munka után meg elmentünk a férjemmel moziba, ide-oda… Más nők is… tessék elhinni… sokan azért nem akarnak gyereket, családot, mert az csak robot, hálátlan feladat, még annyi becsülés sincs, mint a munkahelyen… És tessék elhinni, a munkahely üdülés ehhez képest… Anyám mindig azt mondta, lányom, ha egy nő otthon marad, már nem ad magára, és akkor vége! És milyen igaza volt, mert ezt kapom én is a férjemtől, nőket autóztat!… Sír.
SIPOS
Ez nem tartozik senkire! Az ügyem a vállalatnál majd elrendeződik. Ez a családi téma meg a mi dolgunk!
SIPOSNÉ
Hát kinek panaszkodjak? Neked? Neked nem lehet, te nem hallgatsz meg, te csak szórakozni akarsz!
SIPOS
Na, jól van, öregúr, látja, mi van itt, köszönjük a látogatását, de most már búcsúzzunk el egymástól, menjen szépen be a vállalathoz…
HOLLÓ
Onnan én kiléptem. Én már nem megyek oda vissza ezek után. Eljátszottam a becsületemet ezzel az üggyel…
SIPOSNÉ
Hallod ezt? Ez is miattad van!
TÉRVÁLTOZÁS
HOLLÓ
Akkor már bántam, hogy felkerestem őket. Mire való volt? Felálltam, de az asszony nem engedett elmenni… Aztán már Siposnak is kisebb lett a hangja.
TÉRVÁLTOZÁS
SIPOS
Na, főzz teát az öregúrnak!
HOLLÓ
Ha lehetne, inkább egy jó erős kávét.
TÉRVÁLTOZÁS
HOLLÓ
Ott voltam náluk estig. Így ők is jobban elviselték egymást, nem veszekedtek. Játszottam a gyerekekkel; a nagyobbikat a térdemen lovagoltattam: „Így lovagolnak az urak, így lovagolnak a papok…” – tetszik ismerni. Aztán hát Siposné vetette fel a dolgot.
TÉRVÁLTOZÁS
SIPOSNÉ
Ha úgyis annyira magányos, Holló úr, eljöhetne néha hozzánk, vigyázna a gyerekekre, akkor aztán én is kijuthatnék a lakásból olykor… Mindent idekészítenék, nézné a televíziót… az útiköltséget is megtérítenénk… Néhány órára néha…
TÉRVÁLTOZÁS
PETŐ
Na, így lett Hollóból nagypapa. Nevetnek.
HOLLÓ
Ó, velük voltam már néhány vasárnap, a gyerekek jól elvannak velem… Már aludtam is ott a kicsikkel, amíg Siposék elmentek a barátaikhoz…
JUSZTIN
Na jó, de azt még nem mondtuk el, hogy aztán mi volt, amikor Sipos szólt nekünk.
PETŐ
Mármint Holló miatt.
JUSZTIN
Sipos azt mondta, keressük meg az öreget, vagyis Hollót, mert nem arról van szó, hogy nem akar a portán dolgozni, hanem csak fél, hogy mi elítéljük…
PETŐ
Egyik vasárnap kimentünk Újpestre. Január utolsó vasárnapja volt.
JUSZTIN
Nem, már februárban. Tudom, mert éppen aznap volt a nagyobbik lányom névnapja.
PETŐ
Hát lehet, hogy már február volt.
JUSZTIN
Nem, igazad van, mégis január. Rá egy hétre volt a névnap.
HOLLÓ
Ha egyszer meg tudnátok jegyezni egy dátumot! Vén trottyok!
JUSZTIN
Vén trottyok! De akkor jók voltak a vén trottyok, amikor bekiabáltunk a kerítésen! Ohó! Hogy meglepődött Holló kolléga! Éppen egy lavór vizet löttyintett ki az udvarra… Más hangon. Hát mégiscsak februárban volt az! Sietnem kellett haza az ünnepi ebédre! – Na, ez ott állt, kezében a lavór, a hózentrógerja meg laffogott az oldalán, állt mamuszban, és csak bámult ránk.
HOLLÓ
Odabenn, nálam, rendetlenség volt, mert ezek olyan korán jöttek!
JUSZTIN
Hogy hazaérjek ebédre.
PETŐ
Kicsoszogott, beengedett, azt sem tudta, mitévő legyen, melyik fuszekliját hová dugja a székről…
JUSZTIN
Na, azért csak leültünk, aztán előadtuk, hogy miért jöttünk.
PETŐ
Szóval, hogy jöjjön vissza közénk.
JUSZTIN
Mert a munkaügyin már meg is beszéltük.
PETŐ
Hogy várjuk, szükség van rá, meg minden.
HOLLÓ
Akkor tegeződtünk össze. A presszóban.
JUSZTIN
Igen, mert kávét is akart főzni, nagyon serénykedett, de a beszélgetésben megfeledkeztünk a masinájáról, odaégett a főző gumija, azt hiszem, el is kellett dobni az egész vacakot. Akkor aztán felkerekedtünk, és elmentünk a közeli presszóba…
HOLLÓ
Miattuk ment tönkre a kávéfőzőm. Mikor vesztek helyette újat? Mert megígérték, hogy vesznek egy újat.
JUSZTIN
A presszózás miatt majdnem elkéstem a lányom névnapi ebédjéről. Na, hát azért mondom, hogy ez február első vasárnapján volt!
HOLLÓ
Colát ittunk. A fene! De rossz az a Cola! De ugye nem lehet mást, ha az ember…
JUSZTIN
Attól is megjött akkor a hangod!
PETŐ
Mindjárt a fiatalságáról mesélt, hogy micsoda stramm legény volt! Otthon még a fényképet is kereste, amin olyan jóképű. Mindenféle dobozban kutatott, meg kufferokban.
HOLLÓ
Pedig megvan! Egyszer előkeresem és behozom, akkor megláthatjátok!
HOLLÓ
De megvan, igenis, hogy megvan! Majd meglátjátok!
PETŐ
Arra a gyászruhás nőre is kíváncsi volnék!
HOLLÓ
Á, nem kezdek én már ilyen ügyekbe! Az asszonnyal… azzal igen. De ő már nem akarja. Letett ő már rólam…
JUSZTIN
Hát baja, ugye, van mindannyiunknak. A betegségek is, amik olykor… meg öregszik az ember…
PETŐ
Nem panaszkodni kell, nem arra való ez most itten, hogy panaszkodjunk. Inkább meg kell köszönni, hogy érdeklődtek irántunk.
JUSZTIN
Az már igaz! Amikor annyi fontosabb dolog van. Gondok, világpolitika… meg gazdasági problémák…
HOLLÓ
Nem is tudom, kell-e valakinek az, amiről itt beszéltünk?
PETŐ
Nem vagyunk mi már olyan érdekesek.
JUSZTIN
Csak élünk itt, ugye…
PETŐ
Hát éppen ezért köszönjük.
PETŐ
Hogy meghallgattak mégis…
Vége
Milyen nap van ma?
ÓVODÁSOK, KISFIÚK, KISLÁNYOK
Mikrofonközelben élesen felberreg egy ébresztőóra. Horkanó férfihang; szuszogás, motyogás érthetetlenül. Ezalatt nagyon messziről – a szoba falán túlról – rádiózene a hajnali műsorból.
HÓDOS
Félálomban. A vekker volt?… Anya, te vagy az?…
VICA
Suttogva. Nem. Vica.
HÓDOS
Félálomban. Vica?… Szólt a vekker?
HÓDOS
Már éberebb. Mi az, miért suttogsz?
Hódos gyufát gyújt.
VICA
Reggel csak így tudok beszélni…
A távoli rádiózene megszűnik, most ugyanabból a forrásból a bemondó hangja.
BEMONDÓ
Újabb légitámadás Észak-Vietnam ellen. Két vadászbombázó, amely a Tonkini-öbölben…
Szuszogás, ágynemű suhogása lomhán.
BEMONDÓ
Amerikai repülőgép-anyahajóról… Svédországban megbénult a postai forgalom…
HÓDOS
Hirtelen, hangosan. Ki nyúlt a vekkerhez? Megint tíz perccel későbben szólt!
Nesz, ahogy gyorsan felkel az ágyból. Jól nézünk ki!
VICA
Félénken, már nem suttog. Én nem nyúltam hozzá.
HÓDOS
Akkor anyád babrálta el… Add ide a papucsom, Vica!
VICA
Jaj, hát ki kell mennem…
HÓDOS
Ásít. De más is ki akar menni, hallod?
Éles csattanás – felborítottak egy széket.
A fenébe!…
HÓDOSNÉ
Felriad. Mi?!… Mi az? Ki az?… Nyögve. Jaj, megint ez az álom.
Közben a távoli rádióból a…
BEMONDÓ
Texasi banditák tegnap halálra sebezték… Kilencszáz éves jubileumára készül Szolnok…
HÓDOS
Élesen. Ide tenni a széket az útba! Szétgurult minden!
Aprópénz csörren az asztal lapján.
HÓDOSNÉ
Nyögve. Agyonver ez az álom! Szaggat a fejem… Hány óra?
HÓDOS
Szemrehányóan. Már régen szólt a vekker!
HÓDOSNÉ
Riadtan. Jézusom, és hagyod, hogy aludjak? Kapkod. Hány óra? Lacika, fenn vagy? Lacikaaa! Vica!
HÓDOS
Vica már kiment. Az órám is… az istenit! Hogy szétgurult minden!
HÓDOSNÉ
Lacikaaa! Kisfiam! Felnyög. Jaj, megint ez az álom. Nem sírtam?
HÓDOS
Örülök, hogy alhatok, nem fogom figyelni, hogy sírsz-e álmodban! – Hol a zoknim?
HÓDOSNÉ
Lacika! Lacika, ne aludj, kisfiam!
A rádióból a…
BEMONDÓ
Budapesten ma estig változóan felhős, ködös idő. A hőmérséklet kora reggel…
HÓDOSNÉ
Miközben öltözik. Szegény anyámat láttam megint álmomban… Ahogy ott ül a fa alatt… csak ül a kertben… kezében valami holmi… kosár vagy lábos… Nem láttam jól. Csak ült a fa alatt… Aztán mindjárt a halála, az az éjszaka…
A távoli rádióban megszólal a reggeli vidám zene.
Tudod, ahogy ott állunk mind a díványa körül, felemelkedik, inni kér… és mintha szólna csodálkozva… becsapottan szegény… magára hagyva…
HÓDOS
Na, az egyik zoknim megvan.
HÓDOSNÉ
Lacika, ébredezel már? Kisfiam!
HÓDOS
Tíz perccel későbben szólt a vekker megint. Minek piszkáljátok?
HÓDOSNÉ
Szörnyűség, hogy miért álmodom vele mindig! „Ne engedjetek meghalni” – mindig ezt mondja. És ahogy beteszik abba a ládába azok az emberek… De egészen sokan vannak mindig, mi is sokan vagyunk, nem is tudom, kik… és nem segíthetünk már semmit… semmin… Rendes hangon. Istenem, elkésünk! Lacika! Lacika, most már ébredj, kisfiam!
LACIKA
Selypesen. Álmos vagyok… neee!…
HÓDOSNÉ
Mindenki álmos, kisfiam, de reggel van, menni kell, Lacika! Megyünk az oviba… Tudod, színes kockák meg malacka, nyuszi… És Gizi néni! Lacikaaa, ne bújj be a takaró alá! Szereted Gizi nénit, ugye, mennyire szereted Gizi nénit? Na, hogyan mondja? „Imposztor Lacika, megjött az oviba!” Ejnye kisfiam!
HÓDOS
Ne könyörögj neki, hanem húzd ki az ágyból!
LACIKA
Selypesen, pityeregve. Nem! Neeeemmmm! Nem akarok oviba menni! Itthon akarok maradniii!
HÓDOSNÉ
Mindenki itthon akarna maradni, kisfiam! Máris fáj a fejem, jól nézek ki egész nap ezzel a fejfájással! Majd vasárnap itthon maradunk…
HÓDOS
Mi is van ma? Szerda?
HÓDOSNÉ
Ne mérgesítsd anyukát, kisfiam! Elkésünk!
Csapó mozdulat zaja.
Te, ne csapkodj itt nekem!
LACIKA
Üvöltve. Álmos vagyok!!!!
HÓDOS
Az ördög vigye el, szerda vagy csütörtök? Milyen nap van ma?
HÓDOSNÉ
Ne üvölts, Lacika! Ő is üvölt. Itt az inged, add a kezed, és bújj bele szépen! Anyuka elkésik a gyárból! Megbüntetik! Azt akarod, hogy megbüntessék anyukát?
HÓDOS
Minden reggel ez a cirkusz. Kölyökkoromban hajnali háromkor ugrasztott ki az ágyból a mester. Odasózott volna ám úgy, ha nem pattanok fel azonnal, hajaj! Más hangon.Vegyek fel trikót?
HÓDOS
Trikót. Vegyek fel trikót? Hűvös lesz?
HÓDOSNÉ
Jaj, mit tudom én, hogy mi lesz, hagyjál azzal a trikóval! Inkább tegyél fel teavizet, ha kimégy a konyhába. Kiabálva. Vedd már fel az ingedet, kisfiam, nem állhatok itt veled délig! És – apa, hallod? – vágjál hat szelet kenyeret…
HÓDOS
Távolodva. Borotválkoznom kell…
Vízzuhogás hangja közelít.
HÓDOS
Na, itt vagy, Vica? Vágjál hat szelet kenyeret.
VICA
Tárgyilagosan. Elromlott a lefolyó.
VICA
A klozettban az az izé. Nem áll el a víz.
HÓDOS
Minek kell annyira megrántani?
HÓDOS
Klozett! Micsoda beszéd ez, hogy klozett? Vécé – ezerszer mondtam már! És tegyél fel teavizet.
HÓDOS
Neked még rengeteg időd van. Tegyél fel teavizet, vágjál hat szelet kenyeret, és segíts anyának.
VICA
Össze kell raknom a táskámat…
HÓDOS
Nekem meg borotválkoznom kell.
HÓDOS
Igazán ismerhetnéd már az órát! Tanultátok, nem?
VICA
Bizonytalanul. Fél három?
HÓDOS
Fél három? Nem tudod megkülönböztetni a kismutatót a nagymutatótól? Jól nézünk ki veled is!
Edénycsörömpölés.
Ne zúzz össze mindent, nem látod, hogy a polcon van a teáskanna?
VICA
Ez nem a teáskanna. Vihogva. Szappanhabos a füled! Meg a szád is… Hol a teáskanna?
HÓDOS
A szappanhabtól összezárt szájjal. Honnan tudjam? Kérdezd meg anyádat! Kiáltva. Anya! Hol a teáskanna? – Nem hallja. Hát keresd meg!
VICA
Ja, már látom, itt van… Akkor engedj oda a vízcsaphoz.
HÓDOS
Még megvágom magam, vigyázz!
Vízzuhogás a kannába.
VICA
Mit csináljak, ha ilyen vacak kis konyha ez?
HÓDOS
Vacak! Nektek minden vacak!
VICA
Anya mondja mindig. Kis vacak egérlyuk. Van nálad gyufa?
HÓDOS
Mi lenne, ha egyszer valamit megtalálnál? Ott a skatulya a gázon. Vigyázz, takarékra tedd!
VICA
Felnőttesen. Tudom. Ebből van a legtöbb baj. A kapkodásból. Az a sok gürizés…
HÓDOS
Hát ezt meg hol hallottad? Gürizés!!
VICA
Te mondod mindig, nem? A Lesnyák Botond viszont azt mondta, hogy ő nem fog gürizni.
HÓDOS
Ki az a Lesnyák Botond?
VICA
Egy hapsi az osztályból.
HÓDOS
Hapsi? Miféle beszéd ez megint? Hapsi!
VICA
Hát fiú! Azt jelenti, hogy fiú. Velünk jár. Tudod, mit mondott?
HÓDOS
Vágtál hat szelet kenyeret?
VICA
Most vágok. – Azt mondta a Lesnyák, hogy ha ő felnő, akkor disszidál. Képzeld!
HÓDOS
Sziszegve. Ezek a rohadt pengék! Nem vágtatok ezzel papírt?
VICA
Nem. – Ez azért nem szép dolog ugye? Hagyja, hogy az állam kitaníttassa, aztán ő szépen disszidál. Szerinted, apa?
HÓDOS
Most nem érek rá, látod, hogy kínlódom ezzel a pengével!
VICA
Mondtam is neki, hogy nem szép dolog. Jót röhögött. Svédországba akar menni. Németül is tanul már, a szülei németre íratták be. Éppen ezért. Ő mondta.
HÓDOS
És én mit mondtam? Nem azt, hogy menj be anyádhoz, és segíts neki?
VICA
Forr a víz. Tegyek bele teát?
A szobából gyereksírás.
HÓDOSNÉ
Távolról. Ne kezdd nekem már kora reggel, Lacika!
VICA
Azt mondta a Lesnyák, hogy Amerikában például nem szabad rászólni a gyerekekre. Ütni sem szabad őket.
HÓDOS
Ki tudja, mi van Amerikában?
VICA
Azt mondja, a bácsikája írta. És ott a gyerekek az autók tetején ugrálnak, de a rendőrök sem mernek nekik szólni, pláne a szülők. Mert aki bántja a srácokat, annak köszönöm szépen. Szelíden. Ráérsz egy percre?
HÓDOS
Mi ez? Az ellenőrzőkönyved? Mit akarsz vele?
VICA
Semmit, csak ezt itt írd alá.
HÓDOSNÉ
Közelít, kapkodva. Na, megmossuk az arcocskát, Lacika… Ne húzd a lábad, ne csökönyösködj nekem!
HÓDOS
Jó, hogy jössz, anya! Nézd csak a lányod ellenőrzőjét!
HÓDOSNÉ
Mi van már megint?
VICA
Sietősen. Két kanál teát tettem a kannába. Nem elég?
HÓDOSNÉ
Két kanállal? Száz éve tanítom, hogyan kell csinálni! Lacika! Ne ülj a földre, mindjárt fél hat! Kirúgnak! Egy szép napon kirúgnak a gyárból, isten az atyám!
HÓDOS
Mutasd csak meg anyádnak, Vica…
HÓDOSNÉ
Jaj istenem, mi az?
VICA
Á, hát csak véletlenül rosszul lett a Kakaó, és véletlenül vele maradtunk, mert véletlenül hányt, és erre pont bejött a klozettba Éva néni…
HÓDOS
Klozett! Így beszél!
HÓDOSNÉ
Vágtatok kenyeret? Hol van? Jaj, Vica, nem segítenél?
VICA
Készségesen. Itt van a kenyér, anya, már elkészítettem…
HÓDOSNÉ
Ne lábatlankodj, fésüld meg szépen Lacikát.
HÓDOS
És mit kerestetek a vécében óra alatt?
VICA
Mondom, hogy a Kakaó hányt…
HÓDOSNÉ
Mi az, hogy Kakaó?
VICA
Az egyik lányt így hívjuk. Nagyon rosszul volt szegény, és akkor már becsengettek, valakinek vele kellett maradni, és ez teljesen igazságtalan, mert nem hagyhattuk, hogy ottan rosszul legyen…
HÓDOSNÉ
Neked mindenben részt kell venned? Majd egy szép napon kicsapnak!
VICA
Hát én csak jót akartam!…
HÓDOS
Anya, készítettél nekem trikót?
HÓDOSNÉ
Nem érek rá trikózni, fél hat! Lacika, bújj bele a kabátodba, és gyerünk!
VICA
És csak alá kell írnotok itt, hogy…
HÓDOS
Meg sem lehet itt mozdulni…
HÓDOSNÉ
Hol az a tea? Legalább egy kortyot! Szeretnék egy reggel egy korty teát inni…
HÓDOSNÉ
Add csak! Prüszkölve. Pffű! Forró, mint a tűz! Hányszor mondjam, Vica, hogy azonnal hűtsd le, ha felforrt! Nem érünk rá vacakolni! Lacika, gyerünk! – Egy korty teát, egyszer, egy reggel egyetlenegy korty teát… de soha… ennyit sem kap az ember…
HÓDOSNÉ
Majd az apád! A disznóságaidat ilyenkor!… amikor sietünk!…
VICA
Ez nem disznóság, anya, hát nem hagyhattam a Kakaót…
HÓDOSNÉ
Idegesen. Nem látod, mennyi az idő?! – A fene ezt a bélést, mindig beleakad a karom… Na, köszönj apádnak, Lacika… meg Vicának… Siessetek haza, vigyázzatok magatokra, te jó ég, már elmúlt fél hat…
Ajtócsapódás, csend.
HÓDOS
Na, hol az az ellenőrző?
VICA
Készségesen. Közben idd a teádat, apa.
HÓDOS
Na! Szürcsöli a teát. Nekem aztán máskor nem ám… És törődj csak a magad dolgával. Mások miatt kerülsz bajba, látod… Add ide a táskámat. És figyeld az órát, nehogy elkéss.
HÓDOS
Mért ne sietnénk? Na! És rendes légy és tanulj… és…
VICA
És vigyázok magamra.
HÓDOS
Igen, és vigyázz magadra… és… Na, ez a cipőfűző az utolsó percben… Mit is akartam mondani?
VICA
Hogy nézzek körül az úttesten…
HÓDOS
Nézz körül az úttesten, ha lelépsz a járdáról. Érted?
HÓDOS
… rendesen bezárod, érted? Na, szerbusz… Távolodik. és minden rendben legyen, majd jövünk… Már messziről. Zárd el a gázt!…
VICA
Utánakiált. Szerbusz, apa… Kiúszik.
Autóbusz-belső. Zsúfolt kocsi zaja.
I. NŐ
Kétségbeesve. Csöngessék le!… csöngessék le a kocsit! beszorította a bokámat az ajtó!
FÉRFI
Mert mind itt állnak a peronon.
FIATALEMBER
Nem mondaná meg, hová álljak? Másszak a nyakukra?
II. NŐ
A harisnyám! Vigye innen a vacak szatyrát!
III. NŐ
Utazzon taxin, ha olyan kényes!
I. NŐ
A bokám! Eltörik a bokám! Hát senki sem szól? Csöngessék le!
FÉRFI
Nyugodtan. Mindjárt a megállóban leszünk. Akkor kinyitják.
I. NŐ
De addig… jaj… hát nem szólnak?
FIATALEMBER
Ne lökdössön, jó?
HÓDOSNÉ
Ne nyomja agyon a gyereket! Nem látja, hogy itt áll ez a szegény gyerek?
LACIKA
Nem kapok levegőt!
I. NŐ
Miért nem csöngetik le a kocsit? A bokám!…
HÓDOSNÉ
Agyonnyomja a gyereket, nem látja!?
I. NŐ
Nyöszörögve. A bokám…
Táskarádió szól.
ÖREGEMBER
Terpeszkedni, azt tudunk, de az ülőhelyeket átadni, azt nem!
LACIKA
Nem kapok levegőt!…
HÓDOSNÉ
Add a kezed, kisfiam, gyerünk előre… – Engedjen, kérem! Leszállunk! Nem látja, hogy gyerekkel vagyok?
IV. NŐ
Én is gyerekkel vagyok, mit akar? Na, nézzék! Mintha csak ő lenne gyerekkel!
HÓDOSNÉ
Szabad? Leszállunk! Lacika, szedd a lábad! Mindjárt háromnegyed…
ÖREGEMBER
Lökdösődni, azt tudnak.
FIATALEMBER
Miért nem kapaszkodik? Támaszkodjon a szakszervezetre!
ÖREGEMBER
Még szemtelenek is!
FIATALEMBER
Kérdezte valaki?
I. NŐ
Az istennek nem csengetnék le a kocsit! Itt pusztulhat az ember…
Táskarádió felbömböl.
FÉRFI
Zárja el azt a vacakot!
Röhögés.
HÓDOSNÉ
Jeleztek már? Kérem, jeleztek már?
MÁSIK FÉRFI
Jeleztünk, jeleztünk, nyugalom.
A busz zaja felerősödik, majd elúszik.
Gyermekhangok óvodásdalt énekelnek. Közben nyafogás, egy lányka sírása. Egy nő – Gizi néni – csitítja őket. És megint a dal.
HÓDOSNÉ
Na, Lacika, látod, itt vannak a kis barátaid… Gyere ide, Anikó! Itt van Lacika, a kis barátod… Aztán jó legyél, fogadj szót Gizi néninek, ne halljak rád panaszt, ha jövök délután!
GIZI NÉNI
Öltözz át szépen, Lacika! Hol a kis kötényed? A fogason. Melyik a te kis kötényed? A gémeskút! Hol a gémeskút? A kétszárú cseresznye mellett. Hol a gémeskút?
LACIKA
Selypesen. A kétszárú cseresznye mellett…
GIZI NÉNI
Úgy, úgy, Lacika…
Csigák, daruk csikorgása. Teherautó közeledik, bömbölő motorral; fékez, megáll. Motor üresjáratban.
SOFŐR
Lekiált a kabinból. Na, itt vagyunk, emberek! Rohadt idő lesz ma, igaz? Szeméttelep ilyen időben ez a kikötő! Elkezdjük?
HÓDOS
Tolasson farral a rampához.
I. MUNKÁS
Kiáltva. Láttad tegnap a meccset a tévében?
SOFŐR
Láttam. Albert a régi formában… De Branikovics is jól benyesett a léc mellé!
I. MUNKÁS
Ez az, hogy a léc mellé!
SOFŐR
Én a játék szépségét élvezem, édesapám! Nekem nem a gól számít, csak a szép összjáték! A nagy brillírozások, a nagy pillanatok! Más hangon. Tolassak a rampához?
HÓDOS
Várjon, lecsapom a farát!
Csattanás.
Jó, most hátra, hátra!
II. MUNKÁS
Micsoda köd!
A teherautó kabinajtajának csapódása.
Igaz, hogy befutott a Szeged is?
SOFŐR
Közelít. Gyújtsunk rá, amíg kinyitják a raktárajtót. Más hangon. A Szeged nem játszott. Komló játszott Diósgyőrrel.
HÓDOS
A Szeged tengerjáróról beszélek.
Nagy zajjal kinyílik a raktárajtó.
Na, itt a főnök, kezdhetjük.
RAKTÁROS
Távolról. Gyerünk, emberek! A B szektorból a nagy ládákat a Technoimpexnek! Mozgás, mozgás! Lesz vagy öt fuvar.
SOFŐR
Nyomjátok meg, fiúk, ma időben akarok lelépni.
II. MUNKÁS
Mindenki igyekszik, szakikám, nemcsak maga.
HÓDOS
A Szegeden szolgál a barátom.
II. MUNKÁS
Az a szeplős képű, magas szivar?
HÓDOS
Az. Másodtiszt. Remélem, bejön a kikötőparancsnokságra. Majd megkeresem. Akkor barátkoztunk össze, amikor a Szegedet megpakoltuk azokkal a hídelemekkel. Tudod, amiket Egyiptomba vittek.
II. MUNKÁS
Nagy dumás. Emlékszem rá.
HÓDOS
Á, hát a tengerészek mind nagy dumások, de én nagyon jól összehaverkodtam vele. Más hangon. Na, már megint nincs itt a pajszerom! Direkt ide teszem a sarokba, direkt eldugom esténként ide az oszlop mögé! Kiütéseket kapnának, ha egyszer nem csórnák el! Kiáltva. Hé! Kótai! Hová a fenébe vittétek innen a pajszeromat?
RAKTÁROS
Gyerünk, emberek, mozgás, mozgás, a B szektorba. Kótai, nyomás a targoncával, mindjárt dél lesz!
HÓDOS
Morgolódva. Dél! Hol van még a dél! – Már úgy a kezemhez igazodott az a pajszer!
I. MUNKÁS
Ott a másik, vidd azt!
RAKTÁROS
Ne gatyázzon azzal a pajszerral, Hódos! Bontogassa a ládatetőket, már ott toporognak a vámosok… Kiáltva. Hozza ki valaki az irodából a szállítóleveleket… Kiúszik.
Körkötőgépek egyenletes zúgása, monoton zaj. Néha egy éles koppanás, súrlódó neszek.
MŰVEZETŐ
Közelít. Hódosné? Minden rendben? Az éjszakások nem mondtak semmit?
HÓDOSNÉ
Ingerülten. Mi az, mit kellett volna mondaniuk?
MŰVEZETŐ
Kedélyesen. Csak kérdezem, hogy nem volt-e valami probléma?
HÓDOSNÉ
Tudom is én! Azt hiszi, ráérek tárgyalni az éjszakásokkal? Örülök, hogy hatra beérek!
MŰVEZETŐ
De harapós máma!
HÓDOSNÉ
Egy szem anyag sincs! Mi a fenének fizetik itt azt a fiút, ha csak kódorog a nők szoknyája körül, de az anyagot az istennek sem hozná időben a raktárból?!
MŰVEZETŐ
Kis nevetéssel. Majd hozza mindjárt…
HÓDOSNÉ
Szórakozni járnak a gyárba, nem dolgozni!
MŰVEZETŐ
De öntudatos! Nevet.
HÓDOSNÉ
Megvetően. Öntudatos! Azt sem tudom, mi az, hogy öntudatos! De ha lefogynak a szálak a gépeimről, aztán csak állok meg várok, nem tudom, ki a fene ad a fizetésemhez csak egy forintot is elsején?!
MŰVEZETŐ
Tréfás kedvében van. Autóra gyűjtenek vagy víkendházra?
HÓDOSNÉ
Ugyan, hagyjon már! Fáradt vagyok, nincs kedvem bolondozni!
MŰVEZETŐ
Ja, hát aludni kell éjjel!
HÓDOSNÉ
Mit gondol, mi mást csinálok?
MŰVEZETŐ
Nana. El tudom képzelni…
HÓDOSNÉ
Azt hiszi, mindenkinek azon jár az esze, amin a magáé?
MŰVEZETŐ
Nem féltem én magát, fiatalasszony…
HÓDOSNÉ
Inkább küldje a gyereket azokkal a fonalakkal…
Gépek zúgása.
TAKÁCSNÉ
Közelít. Jaj, Hódoskám, a trikógépem bekapott egy ekkora szöszt, ni! és eltört vagy száz tű, gyere, Hódoskám, nézd meg, nem merek szólni a művezetőnek, mert úgy lebarnít…
HÓDOSNÉ
Már igazán megtanulhattad volna, hogyan kell kicserélni a törött tűket.
TAKÁCSNÉ
Csak még most az egyszer…
ANNA
Közelít. Mindenki csinálja meg a magáét! Nem fogunk helyetted dolgozni!
TAKÁCSNÉ
Téged nem kértelek semmire, Annuska.
TAKÁCSNÉ
Ugye megcsinálod, Hódoska!…
HÓDOSNÉ
Na, hadd nézzem! De addig itt maradsz, és vigyázol a masinámra, érted?
Gépek zúgása.
ANNA
Rászedett, mi? Minek hagyod magad? Mit gondol, mindig más fog gürizni helyette?
HÓDOSNÉ
Öt hete még azt sem tudta, mi fán terem a kötőgép. Majd megtanulja. Nekünk is segítettek az elején, nem?
ANNA
Ez soha nem fogja megtanulni. Nem itt jár az esze.
HÓDOSNÉ
Azt mondják, otthagyta a férje, azért jött el melózni.
ANNA
Addig meg játszotta a nagyságát, mi? Még most is azt hiszi, hogy ő a nagysasszony!
HÓDOSNÉ
Fáradtan. Mindenkinek megvan a maga baja. Más hangon. Nem kellene visszamenned a placcodra, Anna?
ANNA
Hat gépe van. Nem tud vigyázni hat gépre? Amikor én idekerültem a gyárba, tizennégy gépen kellett dolgoznunk, és ha valaki ilyen balkezes lett volna, mint ez… meg ezek az új nők, hát mindjárt megkapta volna, hogy szabotál! Én megtanultam dolgozni, elhiheted!
HÓDOSNÉ
Jó, jó, tudom, hogyan volt régen meg még régebben… tudom.
ANNA
Hát bizony, kislánykorom óta itt dolgozom, én aztán láttam eleget. Harminc év alatt! Tizenkét órát dolgoztunk, meg…
HÓDOSNÉ
Ingerülten közbevág. Tudom!
ANNA
Nem volt gyerekjáték. És fillérekért…
HÓDOSNÉ
És megfeszítettek, de harmadnapon feltámadtál!…
ANNA
Értetlenül. Mit beszélsz?
HÓDOSNÉ
Mindenkinek volt és van elég baja, Anna, hagyd már ezt a sok beszédet. Fáradt vagyok…
ANNA
Fáradt… Sértődötten. Nem értem ezt a fáradtságot…
HÓDOSNÉ
Az isten áldjon meg, nem hagynád abba? Nem tudom rendesen berakni a tűket ennek a szerencsétlennek…
ANNA
Sértetten. Ha egy kicsit beszélgetni vágyik az ember, már nem is lehet. Otthon is magam vagyok, magamra csukom az ajtót, aztán csak a csend… Itt is mindig mindenki ezzel a fáradtsággal… eh… Kiúszik.
ÓVODÁSOK
Kántálnak, hol egyszerre, hol öszszevissza mondják a szöveget.
Hangzavar, majd ismét szépen.
| |
|
Jó, hogy itt vagy, március… |
Összekeverednek.
GIZI NÉNI
Egyszerre, gyerekek, egyszerre! Szépen mondjuk!
Velük mondja.
| |
|
Jó, hogy itt vagy, március, |
Lacika! Hódos Lacika! Te miért nem mondod a pajtásaiddal?
A gyerekek nevetnek.
KISFIÚK, KISLÁNYOK
Csúfolódva, együtt. Mert nem tudja, nem tudja, nem tudjaaaa!…
GIZI NÉNI
Csend legyen! Lacika! Ne szorítsd össze a szád, mondd szépen a többiekkel. Na szépen… Intonálja. Márciusi szellő száll…
GIZI NÉNI
Ejnye, Lacika! Mi van veled? Miért nem mondod?
A gyerekek nevetnek.
Ne nevessetek! Hányszor mondjam, hogy nem szabad kinevetni a pajtásaitokat?! Gyere ide, Lacika, Gizi nénihez! Na, gyere… mi bajod? Szünet. Nem hallom, miért nem válaszolsz? Ülj ide mellém, és mondjuk együtt: Márciusi szellő száll… Ej, hát szabad ilyen makacsnak lenni? – Márciusi szellő száll… – Hadd halljam?!
LACIKA
Félszegen. Márciusi… Elakad. Nem tudom.
GIZI NÉNI
Dehogynem tudod. Folytasd: Száll… Na, mondd szépen.
LACIKA
Félszegen… …száll…
A gyerekek kuncognak.
GIZI NÉNI
Na, ugye! Erdőn, mezőn, réten…
LACIKA
Sírósan. Erdőn, mezőn… – Nem tudom! Sírva fakad.
A gyerekekből kitör a kacagás.
GIZI NÉNI
Csend! Haszontalan vagy, Lacika! Nem szeretem a síró kisfiúkat! Gyerekek, akkor legalább ti! Lacika majd mondja, ha megtanulta! Tessék!
Intonálja. Márciusi szellő száll…
A gyerekek mondják a szöveget. Kiúszik. Iskolafolyosó zaja a tízpercben.
I. KISLÁNY
Izgatottan meséli. Ha láttad volna! Kövekkel dobálták egymást, meg minden, meg felborították az autókat! És rendőrök szaladtak mindenfelől, és azzal az izé-bottal…
I. KISLÁNY
Igen, azzal verték az embereket, és vizet fecskendeztek rájuk, és annyi volt a halott!…
LESNYÁK
Csak sebesült. És csak tüntetés volt. Én is néztem a tévét.
VICA
De azok igazi halottak voltak, akiket a vacsora alatt agyonbombáztak…
LESNYÁK
Miféle vacsora alatt?
VICA
Hát amikor vacsoráztunk, akkor néztük a tévében. Az egyik katonának meg levágták a fejét.
II. KISLÁNY
Á, mindig mutatnak egy csomó halottat. Apu azt mondja, hogy ő nem is érti, milyen ez a világ.
LESNYÁK
Mit nem lehet ezen érteni?
II. KISLÁNY
Apu azt mondja, hogy egy szép napon fel fogják robbantani a világot egy nagy hogyishívjákkal.
VICA
Akkor már nem is érdemes tanulni. Hülyeség.
I. KISLÁNY
Kuncogva. Hát te már nem is tanulsz, az biztos. Ma is beszedtél számtanból.
LESNYÁK
Egy olyan potya példát nem tudni!
VICA
Sértődötten. Igen, mert egész délután az öcsémre kellett vigyázni, és nem tudtam készülni! Anya mindig azt mondja, hogy menjetek ki sétálni. Idegesíti, ha ott vagyunk mellette! Igen, és csak ezért nem tudtam…
II. KISLÁNY
Hát minek hagyod magad? A felnőttek mindent a gyerekek nyakába varrnának, ők meg csak szórakozni akarnak…
VICA
Anya nem szórakozni akar…
II. KISLÁNY
Akkor meg ne panaszkodj!
LESNYÁK
Akkor valld be, hogy tökfej vagy a számtanhoz. Nevet.
VICA
Nem is vagyok tökfej! Te vagy tökfej!
A lányok vihognak.
LESNYÁK
Micsoda?! Kinek mondtad ezt, te kis hülye?
VICA
Sírósan. Nem vagyok kis hülye! És menj a fenébe! Disszidálj a fenébe, te, te!…
A lányok még jobban nevetnek.
LESNYÁK
Na, majd én behúzok neked, csak pimaszkodj! Te! Igenis tökfej vagy, és kis hülye vagy, és… és…
VICA
Visongva. Jaj, ne húzd a hajam, ne húzd a hajam, fááááj! Jaj, ne…
I. KISLÁNY
Ijedten. Jön Éva néni!
ÉVA NÉNI
Mi van itt? Na, megkukultatok? Mi ez a rendetlenség? Vica, már megint te? Nem készülsz számtanból, renitenskedsz a tízpercben… nem lesz jó vége, figyelmeztetlek…
Megszólal a tízperc végét jelző csengő.
Egy-kettő, be az osztályba! Befelé, befelé! Ne taszigáljátok egymást! Hódos! Rendesen! Rendesen!… Kiúszik.
Kötőgépek monoton zúgása.
HÓDOSNÉ
Ingerülten. …Na, tessék, itt a munkalapom, már megint ennyi a selejt! Hát milyen nap van ma, hogy már kiadták?… Ilyen sok levonás!… Az éjszakai műszakra csak ráfizetek!
ANNA
Nekem mindegy: éjszaka, délelőtt vagy délután. Észre sem veszem. Se kutyám, se macskám… örülök, ha itt az ideje, és bejöhetek a gyárba.
HÓDOSNÉ
Éjfélig, egyig bírom, de aztán mintha ólom lenne a homlokomban. Azt hiszed, ha éjszakás vagyok, alhatok nappal? Egy fenét! Soha nem fogyok ki otthon a munkából. Azt kérdi az uram: hát miért nem alszol? Miért nem?! Ha valami nincs elébük tálalva, csak állnak és lesnek… De hogy valamit elvégeznének helyettem!…
ANNA
Kis sóhajjal. Ezért nem mentem én férjhez soha, látod. Pedig a múltkor is azt mondta az unokafivérem: Te, Anna, van nekem egy kollégám, szolid iparosember, két árvával… összeboronálnálak benneteket…
HÓDOSNÉ
Mondja a magáét. Várhatja az ember a segítséget! Csak loholj, loholj, lógjon ki a nyelved, de sem a gyerekek, sem az uram…
ANNA
Mert azért egyedül is rossz… Sokszor csak a négy fal… Moziba se megyek. Sehová sem. Mire hazaérek, inkább lefekszem.
HÓDOSNÉ
Mozi? Még a tévét sem tudom nézni! Én nem is tudom, hogy van ez? Elmégy szépen az anyakönyvvezetőhöz, aztán attól a naptól kezdve vége az egész életednek! Csak, mint ezek a gépek itt: forogsz, forogsz körbe, mindig ugyanaz… Mintha büntetés lenne az egész.
ANNA
Gondoltam rá, hogy megpróbálom a házasságot… de a más gyerekeit neveljem? Attól is félek. Mit mondjanak nekem? Anyuka? Vagy Anna néni? Talán csak elmérgesedne az egész…
HÓDOSNÉ
Na, a múltkor, vasárnap… hogy kimegyünk az Állatkertbe. Délelőtt. Hogy ne is főzzek, majd beülünk valahová ebédelni. Még kedvem is volt hozzá. Állok a tükör előtt, és fésülöm a hajamat. Felvettem az új ruhámat – azt is, hogy minek varrattam, hisz úgysem járunk sehová!… Fésülködöm a tükör előtt, és nézem, hogy még nem is vagyok olyan öreg. Ők meg ott toporognak körülöttem, hogy gyerünk, gyerünk! Nevettem rajtuk, de aztán mikor az uram azt mondta, mit vacakolok annyit, nem mindegy, hogy milyen frizurával megyek ki az Állatkertbe?… Én nem is tudom… a fejembe szállt a vér, szétcsaptam a kontyomat, pokolba vágtam a hajcsatokat…
ANNA
Nem figyel rá. A jóakarók is jönnek mindig… a házmesterné is: „Annácska, nagyon érdeklődik ám maga iránt a díjbeszedő!” A díjbeszedő! Tudom is én, hány nő után érdeklődik?! Járja a lakásokat, fene tudja, miféle kalandor!
HÓDOSNÉ
De nem sírtam ám, Anna, ne hidd! Valamikor bizony sírtam volna, de ma már!… Szépen bekötöttem a fejem egy kendővel. Kinek akarok én tetszeni? Senkinek. Na, aztán a Kisgundelben ebédeltünk. Csak négy leves meg rántott hús savanyúsággal… az uram megivott egy üveg sört… Egy fél heti kosztpénz! Azt kérdi az uram, mit sopánkodom, hát persze, mit számít neki! Átadja a pénzt, aztán osszam be! Törődik is ő vele? Csak meglegyen minden! Más hangon. Na, a selyemszálas megint lefogy, megyek, felteszem az új spulnit… Dél van… Mindjárt mehetünk haza.
ANNA
Rosszkedvűen. Haza! Haza! Haza! Kiúszik.
Távolról hajóduda, daruk csikorgása, messzi teherautózaj.
HÓDOS
…Mesélt nekem ő már Alexandriáról is, meg a Pireusról is…
I. MUNKÁS
Pireus, az hol van?
II. MUNKÁS
Na, disznósajtot csomagolt az asszony?
HÓDOS
Hát hol volna Pireus? Görögországban. Ott is volt neki nője. Meg Alexandriában egy bárban… és az a sok haver mindenfelé…
Újság zizzen, ahogy szétnyitják meg csapkodják.
I. MUNKÁS
Tele szájjal. Há! Itt van ni, éppen az újságban! Görögország! „Pokolgép robbant tegnap este Athén központjában…” Van egy kis sód?
II. MUNKÁS
Ott van, vedd csak el.
HÓDOS
Van egy barátja, például, egy Ali nevezetű. Zugbankár. De nem tud ám se írni, se olvasni! Mégis megérti a szöveget… mármint, ha elébe tesznek egy írást, megérti, mi áll abban…
I. MUNKÁS
Kiről mesél ez annyit?
II. MUNKÁS
Hát a barátjáról, arról a hajósról.
HÓDOS
Másodtiszt. Ő mesélte, hogy van ez. Ali a haverok betűit ismeri fel. A kézírásukat. Csak ránéz a papírra, és azt mondja annak, aki a levelet hozta: –Jól van, miszter, adok magának kölcsön ennyi meg ennyi dollárt, mert a miszter haverom írja, hogy magának pénz kell. Ugyanis csak dohányt kérnek tőle mindig, semmi mást. Nevet.
I. MUNKÁS
Újságzizzenés közben. Hát csak forgatom ezt az újságot, de a felét se értem. Annyi új országról írnak…
II. MUNKÁS
Na, azelőtt nem is volt ennyi ország, az biztos! Volt tíz, tizenkettő, de ennyi?
I. MUNKÁS
Úgysem lehet mindenre odafigyelni.
HÓDOS
Az a sok élmény! Azt mondja a barátom, a másodtiszt, hogy ő nem tudna úgy élni, mint mi. Megölné az unalom.
II. MUNKÁS
Ülök a televízió előtt esténként, hogy, mondom, lássuk, mi van… De aztán csak elszundítok szépen.
I. MUNKÁS
Motyogva. Na, nézzük a totótippeket. MTK–Tatabánya l. DVSC–Ganz MÁVAG l. Vagy: X. Hm…
HÓDOS
Öt-hat hónapig is úton vannak, azt mondja a barátom. Már úgy ismeri a Földközi-tengert, mint egy öreg országutat. Hogy hol milyen a színe, meg minden… Harminc éve csinálja. Gyerekkorában megkérdezték tőle: – Mi leszel, Jenő, ha megnősz? – Erre ő mindig azt felelte: – Hajóskapitány! – És az is lett.
II. MUNKÁS
Tudtommal csak másodtiszt.
HÓDOS
Nem az a lényeg. Becsülöm az ilyen fickókat! Tudják, hogy mit akarnak…
I. MUNKÁS
Újságzizzenés közben. Beüthetne egyszer ez a totó is! Más hangon. Van egy üveg söröm, megisszuk?
II. MUNKÁS
Legalább behűtötted?
I. MUNKÁS
Eldugtam az árnyékba… Na, majd itt az ajtónál… Csak ki ne fusson… Pukkanás.Igyál!
HÓDOS
Azt tudjátok, hogy egyszer ő már el is süllyedt?
II. MUNKÁS
Jót húz a sörből. Á, hát csak meleg ez, a fene egye meg! Nesze…
HÓDOS
Az újságban is benne volt! A Dardanellákban nekik szaladt egy olasz hajó. Derékba kapta őket, és reccs! Nyolc perc alatt elnyelte a hajójukat a víz…
II. MUNKÁS
Hány fuvar lesz még?
I. MUNKÁS
A főnök szerint még kettő.
HÓDOS
Az utolsó korttyal egy időben. Gondoljátok el… hajnalban! A legénység azt sem tudta, mi történt, csak gyorsan a mentőcsónakokat, és bele a vízbe! Az olaszok mentették ki őket. Piszok dolog lehetett, de azért befizettem volna rá!
I. MUNKÁS
Mire? Hogy megzabáljanak a cápák?
HÓDOS
Nem értitek ti… Irigylem tőle ezt az egész tengert meg a veszélyeket meg azokat a távoli kikötőket… Mindig történik valami…
Teherautó közeledik erős zajjal.
II. MUNKÁS
Na, itt is történik mindig valami. Most például megérkezett a teherautó.
A teherautó megáll, kabinajtó-csapódás.
SOFŐR
Kiáltva. Hé, emberek, nyomás! Gyerünk azokkal a ládákkal… Kiúszik.
I. MUNKÁSNŐ
Ne fröcskölj annyira azzal a vízzel, elázik a hajam!
I. MUNKÁSNŐ
Ó, vár a fiúd a kapuban, mi? Még mindig motorral jár? Mikor vesz már autót?
ANNA
No, ni csak Ferovicsné! Hogy tolat a pocakjával! Kiáltva. Szépen nől a pocakocskád, Ferovicsné! Kislány lesz vagy kisfiú?
FEROVICSNÉ
Távolról. Fiú, fiú! Nálunk a családban csupa fiú születik!
HÓDOSNÉ
Közelben. Dörzsöld meg a hátam ezzel a szivaccsal, Anna.
ANNA
Közelben. Na, a kis Takácsné! Még kölnisüveget is hoz magával a zuhanyozóba!
HÓDOSNÉ
Már kölnizheti magát! Otthagyta az ura…
II. MUNKÁSNŐ
Ez a zuhanyozás a legjobb az egész napból! Úgy utálom már, hogy ilyen fehér a bőröm, alig várom, hogy nyár legyen. Állandóan kinn leszek a Széchenyi női napozóján… Más hangon. Jöttök szombaton az Omegára?
HÓDOSNÉ
Keserűen. Női napozó! Örülök, ha eljutunk tíz napra a szakszervezeti üdülőbe!
ANNA
Nézd Lollobrigidát a varrodából! Ó, hogy riszálja magát! Ez legszívesebben az ablakban öltözködne, hogy lássák a szerelők!
HÓDOSNÉ
Na, elég lesz, egy félóra múlva már úgysem ér semmit ez a fürdés. Kezdődik a második hajsza… Kiúszik.
Gyerekzsivaj, egy kislány kántálja a versikét: Márciusi szellő száll erdőn, mezőn, réten…
GIZI NÉNI
Ó, a Hódos anyuka! Kiáltva, negédesen. Lacikaaa! Lacikaaaa! Anyuka van itt, gyere szépen! Rendes hangon. Meg kell mondanom az anyukának, jó lenne kicsit többet foglalkozni Lacikával, annyira félrevonul, nem szívesen játszik a többiekkel, ma is a versikénél…
HÓDOSNÉ
Foglalkozni? Hát mikor tudok én foglalkozni vele?
GIZI NÉNI
Olyan félénk… Mindig félénk volt, az első perctől, de most még inkább…
HÓDOSNÉ
Istenem, az ember mindent megtesz értük… és itt, ugye, ez az óvoda… Tudja Gizi néni, hogy mi hol nőttünk fel? Az utcán! Mi is éppen eléggé el vagyunk foglalva, de a szüleink akkoriban!… nem is láttuk őket naphosszat. Hajnalban mentek, késő este jöttek… Akkor még nem jártak oviba a proligyerekek. Csak a grund, az utca… Mégis felnőttünk!
GIZI NÉNI
De most már egészen mások a körülmények, Hódos anyuka.
HÓDOSNÉ
Jaj istenem, sietnem kell… olyan nagy lesz a tömeg! Vásárolnom kell… Lacika! Miért nem öltözöl szépen, kisfiam? Mi van a kezedben?
GIZI NÉNI
A mi kis munkánk, a mai munkánk… Mutasd meg, Lacika, anyukának, hogy mit rajzoltunk ma!
LACIKA
Selypesen. Virágoskertet meg kismadarat…
HÓDOSNÉ
Na, majd otthon megmutatod, most hozd a kabátodat a fogasról, és menjünk…
GIZI NÉNI
Csak arra kérem, Hódos anyuka, hogy egy kis érdeklődést mutasson a gyerek munkája iránt…
HÓDOSNÉ
Persze, persze, érdeklődést, persze… Csak tudja, Gizi néni, ilyenkorra már olyan a fejem, mint egy hordó.
GIZI NÉNI
Mindannyian fáradtak vagyunk.
HÓDOSNÉ
Állni a gépek mellett… nyolc gép… meg az a zúgás! Még ilyenkor is a fülemben van… Kiáltva. Nem az a te kabátod, Lacika! Ne rángasd a más kabátját! És hol a kesztyűd? Hová szórtad a kesztyűdet? Nem érted?! Azt kérdeztem, hol a kesztyűd?! Nem vehetek minden héten egy új kesztyűt!
GIZI NÉNI
Csitítva. Majd megkeressük, meg kell annak lenni…
HÓDOSNÉ
Fáradtan. Rendetlen, mint az apja! Köszönj szépen a Gizi néninek! Nem hallom!
HÓDOSNÉ
Dohogva távozik. Talán már reggel sem volt meg a kesztyűd! Reggel még megvolt? Nem hallod, mit kérdezek?
Kiúszik.
Utcazaj, villamosok, autók. Tömeg.
ÚJSÁGOS
Esti Hírlap! Megjelent az Esti Hírlap! Nincs ötös a lottón! Esti Hírlap! Szenzációkkal az Esti Hírlap!…
ÚJSÁGOS
Közelben. Tessék… Köszönöm… Kiabálva távolodik. Esti Hírlap! Szenzációkkal az Esti Hírlap!…
I. MUNKÁS
Nem iszunk meg valamit?
HÓDOS
Á, majd holnap… menni kellene haza.
II. MUNKÁS
Na, egy felet itt a talponállóban. Aztán nekem is mennem kell.
HÓDOS
Hát egy féldecit, nem bánom… Kiúszik.
Üzlet belső zaja.
BOLTOS
Turista nincs. Tessék helyette talán szalámit…
HÓDOSNÉ
Szalámit! Gondolja, hogy tíz deka elég a családomnak? Nem költhetek egy vagyont szalámira! Csabai?
HÓDOSNÉ
Akkor adjon szalonnát… Sör?
BOLTOS
Ígérték, hogy szállítanak, de nem hozták.
HÓDOSNÉ
Egy kétkilós fehéret…
BOLTOS
Se fehér kenyér, se barna. Büfé még van, vagy zsemlecipó… Adjam?
HÓDOSNÉ
Három órakor nincs kenyere?
BOLTOS
Reggel elfogyott, nem tehetek róla.
HÓDOSNÉ
Hát miért nem rendel többet? Jövünk a munkából…
BOLTOS
Asszonyom, ha többet kérek, akkor meg rám szárad… Adjam a büfét?
HÓDOSNÉ
Mi a fenét csináljak, ha nincs más? Nem mehetek be a Belvárosba. Tojás van?
BOLTOS
Mennyit parancsol?
HÓDOSNÉ
Na, csodálom, hogy az van.
BOLTOS
Nem kell csodálkozni, asszonyom! Mennyi tojás lesz, asszonyom? Más is szeretne vásárolni, ne tartson fel…
HÓDOSNÉ
Mi az, hogy ne tartsam fel? Ez üzlet, nem? Vásárolok, nem? Én is vártam a soromra. Várjon más is! Tízet adjon!
VÁSÁRLÓ
Igaza van a főnök úrnak, ne tessék feltartani bennünket…
HÓDOSNÉ
Ki tartja fel magukat? Mit avatkozik bele?
BOLTOS
Tíz tojás, tessék! Ezen kívül?
VÁSÁRLÓ
Munkából jövünk, nem érünk rá ácsorogni…
HÓDOSNÉ
És én honnan jövök, mit gondol? A fodrásztól?
BOLTOS
Asszonyom! Ezen kívül mit kér még?
VÁSÁRLÓ
Visszapofázni, azt tud!
BOLTOS
Kérem, ne veszekedjünk, gyerünk tovább, tessék kérni…
HÓDOSNÉ
Dohogva. Felháborító! Semmit sem tartanak… és ez egy üzlet!… Lacika! Lacika, ne nyúlkálj ahhoz a polchoz! Még csak az kell, hogy te is bosszants! Kiabálva. Nem hallod? Szétverjelek?!
EGY ÚR
Ne rángassa azt a gyereket!
HÓDOSNÉ
A magáéval törődjön, jó? Lacika! Fellököd az üvegeket, az isten áldjon meg, ne hozz ki a sodromból, elég ha itt… Nem érted?! Ide gyere…
EGY HÖLGY
Ne verje! Idegbolond!
HÓDOSNÉ
Majd ha maga ad neki zabálni, majd megmondhatja, hogy mi legyen vele!
Kasszagép csattog.
PÉNZTÁROSNŐ
Tessék! Tessék kérem…
HÓDOSNÉ
Ahelyett, hogy a maguk dolgával törődnének! Semmit sem lehet kapni! Háromkor már nincs kenyér!
PÉNZTÁROSNŐ
Negyvenkettő harminc… Aprót kérek…
Pénz csörren.
Tessék. Hetven vissza. A következő… tessék… Kiúszik.
Talponálló zsivaja, poharak koccannak, nevetés, férfizaj.
II. MUNKÁS
Na, iszunk még egy felet?
II. MUNKÁS
Engem is vár, de azért még egy felet megihatunk.
I. MUNKÁS
Na, hozzad már!
HÓDOS
Hazamegy az ember, aztán mi van? Csak a nagy semmi! Mondd, te szoktál beszélgetni a feleségeddel?
I. MUNKÁS
Beszélgetni? Hát hogyne! Nem vagyunk haragban!
I. MUNKÁS
Tudja a fene! Hát… hogy mi van, meg kész-e a vacsora, meg hol a gyerek, meg… Hirtelen. Mi az istencsudáját akarsz ezzel?
II. MUNKÁS
Közelít. A három féldeci! Vegyétek el, mert kiloccsan! Egészségetekre!
HÓDOS
Iszik. Akkor ti éppen úgy vagytok, mint mi.
I. MUNKÁS
Hódos azt kérdi, szoktam-e beszélgetni a feleségemmel.
II. MUNKÁS
Nevetve. Én az enyémmel soha! Csak ő beszélget velem. Be nem áll a szája!
HÓDOS
A barátom, a másodtiszt egyszer felajánlotta, hogy elvisz magával egy útra…
II. MUNKÁS
Most például azon veszekszik velem az asszony, hogy építkezzünk. Vegyünk fel kölcsönt, meg ilyesmit… Lehet, hogy belevágunk…
HÓDOS
Az enyém meg azt akarja, hogy menjünk be lakni azokba a dobozházakba… a Flórián térre…
I. MUNKÁS
Na, na, az nem olyan egyszerű ám!
HÓDOS
Mindegy, nem ez az érdekes! Én nem akarok elmenni onnan a Duna mellől. Ott nőttem fel, azóta is ott élek. Igaz, hogy nincs komfort, meg kicsi, de van kert, és a gyerekeknek is jobb. Kimehetnek a vízhez játszani. Én is mindig ott rajcsúroztam a parton… a hajógyári szigettel szemközt… Más azért az! Lenn a víznél… nézi az ember a hajókat…
II. MUNKÁS
Na, Hódos, hozol egy kört? Megisszuk, aztán megyünk…
HÓDOS
Egyszer azért valahogy kicsinálom, hogy elmenjek a barátommal egy útra. Csak egy útra… Kiúszik.
Ütemes kopogás: Lacika egy villával veri az asztalt. Távoli rádióból – mint reggel – zene szól, meg-megszakadó hullámokban hallani. Időnként edénycsörömpölés: konyhai zajok.
VICA
Lelkesen… És tudod, anyu, akkor én a szünet után azért is jelentkeztem… A Lesnyák Botond persze nem tudta a nyelvtant, erre én feltartottam a kezem, és amikor feleltem, csak nézett a Lesnyák Botond… Éva néni meg azt mondta, hogy: Na, jól van, Vica, mondd meg anyukádnak, hogy jól feleltél.
HÓDOSNÉ
Felcsattan. Lacika! Ne ütögesd az asztalt azzal a villával!
VICA
Élénken folytatja. …és Lesnyákot meg jól megszidta, hogy küldje be a szüleit, na és akkor köszönöm szépen a Lesnyáknak! De engem megdicsért. Azt mondta, meséljem el az anyukámnak, milyen okosan feleltem és…
Közben Lacika ütemesen veri az asztalt.
HÓDOSNÉ
Szenvedve. Vicuskám, vedd már el Lacikától azt a villát!
VICA
Felnőttesen. Lacika! azonnal add ide!
Zaj, csapkodás.
Anyú! Nézd, nem adja! Naaaa! Megmondalak, ha rúgsz!
HÓDOSNÉ
Ez a nyavalyás kukta is! A szelepe! Mondtam apátoknak, hogy javítsa meg…
Felvisít a gőz. A kopogás egyre erősebb.
Nem érted, hogy nyughass?!
LACIKA
Selypesen. Akkor hadd mondjam a verset…
LACIKA
Nyafogva. Mooost!… Egyre vadabbul kopog.
HÓDOSNÉ
Ej, hát nem érted?
Csattanás, a villa a földre hull.
Nesze, nem volt elég a boltban? Kaphatsz még!
Zaj, amint Lacika lemászik a villáért.
VICA
Félénken, de árulkodóan. Látod, anyu felveszi! Majd kikapsz, Lacika! Más hangon. És én azért is örültem, hogy felelhettem a Lesnyák helyett, mert ő a szünetben a hajamat…
HÓDOSNÉ
Fogd meg a kezét, és vidd ki Lacikát! Menjetek ki, ne őrjítsetek meg!
VICA
Meglepetten. Én csak mesélem…
HÓDOSNÉ
Egész nap ez a rumli! Nem bírom!…
Lacika, mint egy gép, ütögeti az asztalt.
Nem azt mondtam, Vica, hogy menjetek ki? Menjetek ki a Dunához, vagy játsszatok a kertben, vagy bánom is én, csak csend legyen már végre! Hát neked is annyit kell beszélnem?
VICA
Sértetten. Gyere, ne mérgesítsd anyut! Jaj, anya, szólj rá, verekszik!
HÓDOSNÉ
Ej, te gonosz ördög! Miért bántod Vicát?
LACIKA
Sírva. Nem vagyok ördög! Nem is vagyok ördög!!!
VICA
Haraggal. De igenis, ördög vagy! Gyere!
LACIKA
Sírva. Nem megyek a kertbe, nem megyek a Dunához… a verset akarom…
HÓDOSNÉ
Te! Agyonváglak! Apátok mindjárt itthon lesz, és nincs készen a vacsora! Vica! Legalább te kímélj meg engem, te légy szófogadó!
VICA
Igen, Éva néni is mondta, hogy mindig legyek csak rendes és szófogadó, és mondjam meg az anyukámnak, ő is örülni fog, ha én…
HÓDOSNÉ
Fáradtan. Menjetek már… nem tudok így dolgozni!
VICA
Te gonosz ördög! Nem hallod, mit mond anyu? Gyere… gyere már!
LACIKA
Miközben Vica vonszolja kifelé. El akarom mondaniiii! Márciusi szellő száll, erdőn, mezőn, réten…
VICA
Távolodva. Ne ülj le a földre! Gyerünk! Kimegyünk a folyóhoz… Ne idegesíts engem is!…
LACIKA
Távolodva, sírva. Mondani akaroooom! Kinyílnak a kis virágok lilán, sárgán, kéken… Kiúszik.
Csend, a távoli rádióból a zene. Halk edénycsörömpölés.
HÓDOSNÉ
Magában dohog. Csak ott áll a pult mögött, és azt mondja, nincs. Meg elfogyott. Könnyebb a lelke, ha azt mondhatja, nincs. Legszívesebben bezárnák a boltot, és csak a fizetést vennék fel elsején…
HÓDOSNÉ
Mi van?! Készítem a vacsorát! Ne oda tedd a táskádat az útba! Akaszd fel a helyére! Mindig ez a rendetlenség!
HÓDOS
Na! Szünet. Öt fuvarunk volt ma… Szünet. Te, tudod, ki jött meg?
Edénycsörömpölés.
HÓDOSNÉ
Nekem ne hozzál ide senkit! Nem tudunk vendégeskedni!
HÓDOS
Hát csak a barátom érkezett meg a Szegeddel. Az a másodtiszt, tudod…
Szünet, semmi válasz.
Na, sört kaptál?
HÓDOSNÉ
Sört?! Éppen sört, mi? Ugyan!
HÓDOSNÉ
Szalonnát kapsz holnap is a kenyérhez. Én nem futkoshatok Lacikával összevissza bevásárolni, ez meg itt szalámit tart! Száz forintért!
HÓDOS
Jó lesz a szalonna is. Szünet. A gyerekek?
Semmi válasz.
A gyerekek?
HÓDOS
Mit főzöl? Paprikáskrumplit?
HÓDOSNÉ
Felcsattan. Mi az istent találtam volna ki? Mire kijövök a gyárból, meg elhozom a gyereket az óvodából, mit kapok? Mire hazaérek, örülök, hogy állva tudok maradni. Mire hazakeveredem… Szünet. Most ülök le először ma…
HÓDOS
Hát jól van na, tudom… Más hangon. Kerestem a barátomat, de valahogy elkerültük egymást. Szerettem volna találkozni vele. Lenn voltak Görögországban. Emlékszel, egyszer meséltem neked, mekkora viharba keveredtek…
HÓDOSNÉ
Magában. Jaj, és a fejem is reggel óta…
Csend.
HÓDOS
Szóval nincs sör… Szünet. Majd vacsora után átballagok a kocsmába, itt van valahol a régi családis üveg, majd beletöltetek három korsóval… Szünet. Na, akkor eszünk?
HÓDOSNÉ
Fáradtan. Eszünk… Hívd a gyerekeket.
HÓDOS
Azt sem tudom, merre vannak…
HÓDOSNÉ
Kimerülten. Én nem bánom…
Csend.
HÓDOS
Értetlenül. Mit nem bánsz? Szünet. Mi? Szünet. Kérdem, mit nem bánsz?
HÓDOSNÉ
Türelmetlenül. Mi van, mit akarsz?
HÓDOS
Csak kérdezem, hogy mit nem bánsz?
HÓDOSNÉ
Felcsattan. Most mi az isten csudáját akarsz még te is?
HÓDOS
Szelíden. Én? Semmit. Azt mondtam, hívd be a gyerekeket, aztán együnk. Szünet. Nem ülsz rajta az újságomon? Na persze! Ne gyűrd össze, még nem is olvastam…
HÓDOSNÉ
Ne kínozzatok már, ne kínozzatok már! Hol a kölykök nyúznak, hol te, hol a boltos… Azt mondtam, hívd be te a gyerekeket! Aztán együnk, és legyünk túl már ezen az egészen, legyünk túl!… Le akarok feküdni, aludni akarok, fáradt vagyok…
HÓDOS
Most mit izélsz? Most mit izélsz, hallod? Mi a baj? Hogy főzni kell, vagy mi?
HÓDOS
Nem férsz a bőrödbe? Mindig csak a panasz… a… a morcosság. Azt hiszed, lehet ezt bírni?
HÓDOSNÉ
Jaj, hagyjál békén!
HÓDOS
Én? Hát piszkállak én? Hát nem azt nézem, hogy neked jó legyen? Vettem neked azt a televíziót is, hogy nézzed esténként. Nézed? Nem nézed! Csak fizetjük a havi ötvenet potyára! Hát mit akarsz még? Eszpresszóba akarsz járni, vagy mi? Na! Mondd meg már, mi a baj!
HÓDOSNÉ
Lemondóan. Semmi.
Csend.
HÓDOS
Na! Akkor meg jól van. Ha azt mondod, hogy nincs baj, akkor nincs baj. Na! Vica már itt van!
HÓDOSNÉ
Elcsendesedve. Gyertek hát. Gyertek enni. Köszöntetek apátoknak?
Csend.
HÓDOS
Kedélyesen. Hát az öcsédet hol hagytad? Levegőztetek egyet? Na! Hol van Lacika? Lacikát kérdezem.
HÓDOS
Nevetve. Akkor hívd be! Elbújtál, Lacika! Nem nagyon hallottam ám azt a köszönést! Ej, hát mit állsz ott, Vica?
HÓDOSNÉ
Csendesen. Én már nem szólok semmit. Ha jöttök, jöttök, ha nem, nem…
HÓDOSNÉ
Hívd már be, nem érted?!
HÓDOSNÉ
Mi van, beszélj már! Hallod?!
VICA
Nagy lélegzetet vesz, egy szuszra. Kinn voltunk a hídnál, ott a parton, ahol szoktunk, és Lacika ütögette kaviccsal a másik kavicsot, és mondtam, hogy hagyja abba, mert idegesít, és megőrülök a zajoktól, és agyonütöm, de ő nem hagyta abba, cipőstől belegázolt a vízbe, és úgy ütögette a vizet is, hogy ne érjem el, de én elértem, és ráütöttem a kezére, és akkor ő bement még…
VICA
…és sikítozott, de én ott hagytam, a gonosz ördögöt!
HÓDOSNÉ
És most hol van?!! Hosszú csend. Hol van Lacika, azt kérdeztem, te béka!!!
HÓDOSNÉ
Fuldokolva. Te jó isten! Te jó isten, te jó isten!!!
Felborul egy szék, kicsapódik az ajtó, Hódosné távolodva, egyre kétségbeesettebben.
Te jó isten, Lacika, Lacikááámmmm, te jó isten!!!
Hosszú csend, hajóduda szól elnyújtva.
HÓDOS
Bénán, torokköszörülve. Te… Vica… hallod? Mi volt… mondd csak… Vica… nem értem… ugye, nem ott… nem voltatok ott, csak mondod… Vica…
Hosszú csend. Hajóduda távolabbról.
Vica… Kislányom… ugye nem, csak… Nézz rám… Hallod?! Kislányom…
Hirtelen – távolról – Hódosné éles sikolya.
Vica… ugye nem…
Hallani a távoli rádióból a meg-megszakadó hullámokban érkező vad zenét.
|